Budapesti Hírlap, 1854. október (534-559. szám)

1854-10-03 / 535. szám

Pest, Kedd, Megjelenik a Up, bftfSt s a főbb ünnepek utáni napokat ki­irtva, mindannap reggel. BlSfizetési dl]: Vidékre : féli v­­­f * : 10 írt., évnegyedre: & fr. 20 kr. Helyben : 1 6 1­­ évre: 8 írt., évnegyedre: 4 írt. — A hirdetései DtíiBr hatélozott sorinak egyszeri beiktatásáért 6 kr, több­­ezSr lért pedig 4 kr. szimíttatik. — Egyes szim 30 pkr. Kldfsznthietni — helyben a lap k 1 a d 6 hivataliban Herz János kflnyvnyomda Jibsti (Országai Kunéval­­derbit), vidéken minden os. kír. p­os­tahiva­talnál. — Az elfifizetést tartalmazó levelek a csim. lak­hely a utund posta (eljegyzése mellett, a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalba* ata­­- V ., ' r eszandék* BUDAPESTI HÍRLAP ' Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6.„sz- a- (Kunevalderházi 2-ik em­eletben­.. Előfizetési feltételek A „BUDAPESTI HÍRLAP“ October-decemberi évnegyedére. Helyben : 4 ft pp. Vidékre : 5 ft 20 kr. pp. Az előfizetés Pesten a lap kiadó hivatalában (Országút Kunewalderház földszint) Herz János könyvnyomdá­jában, vidéken minden cs. k. postánál történik. — Az előfizetésnek mielőbb be­küldését kérjük. SZERK. HIVATALOS RÉSZ. a cs. k. Apostoli Felsége f. é sept. 14-ki legfelsőbb határozata által Giovanni R­o­d­a­­n­i és N­o­z­i­c­z­k­a János politikai foglyoknak bü­n­­tetésidejök hátralevő részét, Fodor Antal szin­tén politikai fogolynak pedig a rámért fogságbü­n­­tetés felét legkegyelmesebben elengedni mél­­tóztatott. a cs. k. Apostoli Felségei, c. sept. 14- ki legi­ határozata által a pozsoni jogakadémia ren­des tanárát dr. Konek Sándort a Statistik­a rendes tanárává a pesti egyetemnél, továbbá az austriai közigazgatási- és Vráncztörvényisme rendes taná­­rát a kassai jogakadémiánál, Konopásek Augusz­tát ugyanazon tanszakok rendes tanárává a pozsoni cs. k. jogakadémiánál, legkegyelmesebben kinevez­­ni méltóztatott. NEMHIV­AT­ALOS RÉSZ. [ minden oldalróli határozott cselekvés­inek percze elérkezett. #) | Párté, sept. 26. —S.— A császárné tegnap Boulogneba utaz­­s­zott, honnan rövid tartózkodás után Compiégnebe I ’ menend. A ha­dü­gyminister a császárné elutazá­sénak pillanatában közlé vete St. Ar­n­a­u­d m­agy­a­r­ erődről kelt sürgönyét s egyszersmind állítá, miszerint maga is erősen meg van győződve ar­ról, hogy Szebasztopolt meg fogják venni. A leg­közelebbi jövő ki fogja mutatni, vájjon alapos -e Vaillant tábornagy meggyőződése: a közön­ség a krimi tudósításoknak feszültséggel néz e­­léje, s minél inkább közeledik az eldöntés órája, annál nagyobb mértékben kezd az aggódni. Innen az árkeletek lanyhasága is, mik csak kevéssel szálltak fölebb. Minthogy nem tartozik hozzánk, a stratégiával foglalkozni, ennélfogva az oroszo­kat és a szövetségeseket a Krímben önsorsukra bizzuk és csak azt jegyezzük meg, mikép­p, „Moni­teur de l’ Armée“ azt állítja, hogy az ő-erőd a valamita öbölben fekszik 25 kilometrenyire dél felé Bupatoriától. A diplomatiai harottért is egye­­őre mellőzhetjük. „Tout est en suspens“ (minden függőben van)“ —­ mondá előttem legközelebbről egy itteni diplomata, s valóban a dolog természe­tében fekszik, miszerint a diplomatiai alkudozá­sok is csak a krimi dolgok eldőlése után jutha­tandnak határozott eredményre. Azonban mégis képesek vagyunk a kölni hírlap azon tudósítását, miszerint az austriai követség a „Moniteur“ egy czikke ellen, melyben „Krim meghódításáról” volt a szó, felszólalt volna, egyáltalában alapta­lannak nevezhetni. Nápolyból úgy értesülünk, miszerint az orosz követ folytatólagos tiltakozásai az orosz kölcsön eltiltása ellen siker nélkül maradtak legyen A nápolyi kormány nyilván a nyugati hatalmak rész kedvétől tart. A párisi rendőrség újabb szervezetet nyert a személyzet tetemesen megszaporíttatott, és pe­dig 750 minden fokú hivatalnokról 2992-re e­­meltetett. Ez évenként mintegy 5 milliónyi kia­dási többletet okozna, minek V3-át az állam, o­­dát a város fogná átvenni. A miniszer tudósítá­sából kiviláglik, miszerint e munkálatnál a lon­doni rendőrség szervezetét használták előképül. A szervezést nyomban meg fogják kezdeni, s a belügy­miniszer számára e végre már a folyó évre mintegy félmilliónyi rendkívüli hitel nyittatott meg, „mivel,“ mint a rendelvényben áll, „a leg­közelebbi tavaszon tartandó iparműkiállítás rend­kívüli mennyiségű idegent vonand maga után.“ Úgy látszik, a kormány épen nem is tartja lehet­ségesnek, hogy az iparműkiállítás nem létesü­­lene. Jól teszi, hogy a közönségben bizalmat iparkodik gerjeszteni a jövőre nézve, de nem teszszük, hogy maga is úgy meg volna nyugtatva, miként azt mutatni iparkodik. Ha a háború tovább is foly, akkor mindenesetre ennek daczára is meg lehet az iparműkiállítást tartani, de nagyon két­kedünk, hogy azon esetben az nagy jelentőség­­­gel bizand-e? Hogy ily nagyszerű vállalatoknak óhajtott eredményei legyenek, béke által kell azoknak megszenteltetniük. A béke pedig még hihetőleg igen nagy távolságban, áll, akár elésnék Szebasztopol akár ne. Végre egy párisi lap félbeszakítá napisajtónk hallgatását a strassburgi St. Thomas-féle protes­táns városnegyed ügyében. Minthogy e lap az „Univers.“ nem szükség még előbb mondanunk, hogy az a strassburgi polgármester részére nyi­latkozik. Az „Univ.“ azonban e hatósági személy eljárását semminy okokkal nem tudja igazolni,s nem tesz egyebet,mint úgy szólva lemásolja bizonyos H u­­­s­o­l­d röpiratát, ki protestáns iskolatanító­­ból buzgólkodó ultramontán s a protestánsok el­leni keresztes hadjárat főnöke lett Elsassban. A „Budapesti Hírlap“ olvasói már régóta ismerik a tényállást, s ennélfogva nem szükséges őket az „Univers“ czikkéről bővebben tudósítanunk Spanyolországban semmi más híreket nem kaptunk, mint a párisi lapok levelezéseiben fog­laltakat. A választási mozgalom igen élénk, s nem érdektelen a nagy „szabadalmi egylet 11 tanácsko­zása a de l’ Oriente színházban. A demokrat progressisták pártja nyilván túlsúlylyal bír a mér­sékelt párt fölött, és igen jelentékeny, de valóban sajnos, és az ottani helyzetet jellemző azon tény miszerint a gyűlés legmélyebb hallgatást tanusí­tott, midőn a választási programmot olvasó tag azon szakaszhoz ért, melyben ez áll: „Izabella királynő trónja fenntartandó.“ S­o u­­­é úr, amerikai követ Madridban, Pá­­­risba érkezett. Hallomás szerint Pierce úrnak itt mulató titkárával Dudley Mann úrral ér­tekezni fog a cubai ügy felől. Az egyesült álla­mok a spanyol kormánynak 120 millió dollárt kértek Gubáért. A spanyol kormány ezt visszau­tasító, de egy csapás az amerikaiak részéről Cu­­ellen mindinkább valószínű. Lizbonai levelekből olvastuk, miszerint ott bizonyos izgatás vehető észre. A földadó föleme­lését a demokraták a nép fölingerlésére használ­ják fel, a mignelisták maguk részéről élet jeleit kezdik adni s az ibériai párt republikánus ré­sze hirtelen ismét nagy munkásságot fejt ki. Bánffi-Hanyad, (Erdélyben) sept. 25. Azt kell hinnünk,­­hogy a nap lovainak gyep­lője megint a Phaeton kezébe került, ki gyenge lévén azokat kormányozni, hol igen fenn, hol igen alant jár. Közelebbi levelemben ugyanis azt írtam volt, hogy vidékünkön hó esett, s­em most már oly rekkenő meleg napok vannak, hogy a nyáron hasonlók bizonyosan nem voltak. Úgy látszik, nem csak a politikai, de a természeti időjárás is kijött a kerékvágásból, és ellenkező végsőségbe bukott. Folyó hó 20-kán a három vásár itt meglehe­tősen ütött ki, marha és vevő elég volt, de a marhának ára nem igen valt, s ezt annak tulaj­­­donít­atjuk, hogy széna csak félannyi termett majd mindenütt, mint tavaly. A vásárról lévén szó, lehetetlen elhallgatnom derék alkerületi biz­tosunk azon bölcs intézményét, hogy a baromvá­sár a városon kívül tartatott meg s fog tartatni ezentúl is; ki eddigi vásárainkon a szűk utczák­­ban mozgott, vagy mozgott volna, ha lehetséges lesz vala­­az, lehetetlen hogy köszönetet ne mond­jon biztosunknak e rendszabályért. Ismét egy újabb bizonyságát kell még meg­említenem a fejedelmi magas hegynek, mit mindig tapasztaltunk eddig is, s mit Császár Ő Felsége velünk éreztetni méltóztatott, hol arra csak alkalom nyílt. Valóban nincs ember, kinek szive örömmel ne telnék el, látva a kölcsönös bizal­mat s gyámolítást a nép és kormány között, a miből természetesen egyéb nem következhetik, mint a haza felvirágzása.­­ Közelebbről ugyanis az Erdélyből Magyarhonba vivő s jó karba ho­zott töltött út conserválására csődület nyittatott azon világos meghagyással, hogy mindenütt a községeké az elsőség s nem egyeseké; azon okból, mivel az ebből háramló haszonból az államköl­­csönre aláirt öszvegeket a helységek annál köny­­nyebben fizethessék, mi ebből szintén kitelik. Íme itt a kormány et magasztos intézményével hány czélt ért el: először az utak nagyon jók lesznek, mi a kereskedésre nézve okvetlenül szükséges; másodszor a helységek ép oly munka által sző­nek pénzt, mit apródonkint végezve meg sem éreznek; harmadszor e pénzt oly helyre fektethe­tik, hol észre sem veszik, midőn már egy szép tő­re gyűlt össze. Legyen a magas kormány e nép­boldogító működése az Istentől megáldva! 1. 1. Levelezések.­­ Bécs, sept. 29. Hl A közoktatási magas, ministerium legu­­­jabb rendelete, mely az egyetemek s felsőbb tudo­mányos intézetek kötelezett tantárgyait illeti, a ta­nári s tanulói körökön kívül az egész miveit osz­tály ügyeimet is magára vonta. Annak legfőbb pontja:a természeti jognak, jogphiloso­­phiának, az államvizsgálatokból s így a tanköte­les tárgyak sorából kihagyása, illetőleg a r­o­m­a­i jog általi pótoltatása — az, melyre nézve a vé­lemények észrevehetőig szétágaznak — a meg­szokás különös kegyeletet s tiszteletet gyökerez­­tetvén meg a természeti jog iránt, mint a melyet minden jogtudomány alapjául tekinteni tanult az élő nemzedék, a jelen iskola. — Helyesen-e vagy nem? azt nem vitatjuk, mert nem ezen szem­­pontból kell az illető rendszabály megítélésé­nél kiindulnunk; a jogphilosophia lehet alapja a jogtudománynak, mint az elmélet a gyakorlatnak anélkül, hogy annak azért az állam­­vizsgálatok tárgyává kellene vál­nia, vagy annak maradnia. Aki magában hivatást érez az államhivatali, bírói,ügy­védi, szóval gyakorlati életszükségen túl mélyedni a jogtudo­mány finom szövevényébe — arra alkalma ma­rad; de ezen kitűnő képességek ritkábbak, mint a gyakorlati jogászok m­egkívántató száma egy ál­lamban, s mindenütt, azt látjuk, hogy ezen nagy számú — ha szabad úgy szólnunk — jogüzér a jogphilosophiát vagy csakhamar elfeledé, vagy azzal csak jogeszméit megzavará a helyett, hogy tisztába hozta volna. Azonkívül ki nem tapaszta­lá önmagán, mily nagy az ifjú elmében azon küz­delem, mely a jogphilosophiából vont maximák, s a gyakorlati jog elvei között gyakran létező, néha szinleges ellentét által előidéztetik, oly időben, midőn az ifjú a gyakorlati életviszonyoknak, az állam különösségeinek, temérdek és semmiféle elmélet által ki nem meríthető esetlegességeinek egész h­orderejét, szükségét eléggé méltányolni nem képes ?! A gondolkodó azonnal fölfedezendi itt azon fonalat,­­ mely korunk gyakorlatiatlan s végeredményben antisocialis s fölforgató elméle­teihez vezet. — De vájjon a római jog hivatva van-e tehát amazt kipótolni ? — A római jog há­rom részéből kettő—az Ln személyjog (mely rabszolgaságot s gyermekgyilkos apai hatalmat ismer)s a 111-ik,a végrendelkezésről szóló nem szintoly haszonvehetlen-e s gyakorlati fon­tossággal bir - e egyéb, mint a birtokról szóló U-dik része ? igy hangzik az ellenvetés, — mely­re — a nélkül, hogy a római jog bámulatos töké­lyeire hivatkoznánk, elég azon megjegyzést ten­nünk, mikép a római jog valami­ pozitív, létezett állami s társadalmi viszonyokat szabályoz s az eszmény elérhetlen vágyai helyett megismerni tanítja az ifjút, mennyire függ épen a gyakorlati viszonyok ezen árnyéklataitól a gyakorlati jog, — mint lehet az, mit az elmélet nem helyesel, bi­zonyos időben, bizonyos társadalmi s országos viszonyok között helyes, jótékony, s ennél­valami, ily tanulmány neveli azon gyakorlati szellemet, mely például kitűnőn gyakorlati angol nép egy kitűnő férfiéval Russellel mondata : „ellenvethetni (a pair kamara ellen), hogy eszélytelenség egy bárgyú vagy kicsapongó embernek helyet adni a lordok házában csak azért, mert apja lord volt! — mi arra azt feleljük : az elmélet ugyan rész lehet — de eredményei igen jók.“— Mi itt, mint mondok, csak azon nézpontot jelöltük ki, melyből ezen in­tézkedés tekintendő, s sok szépet,mi még e tárgy­ról jobbra balra fölhozható, mellőzni vagyunk kénytelenek, s még csak azon megjegyzést tesz­­szük, hogy ha nincs is elérve általa mind az mit czéloz, legalább némely résznak, s a kor fer­de irányának egy oldalról ellene következései felől. Hogy e világot meglepő nagy |“c, ‘f»“/1*11»11 egy és ritka szerencsés csapásnak, ha csakugyan meg-1 d°lgozik,s így valódi conservatív szellemek történt volna, párját alig lehetne a haditettek so­rában találni, és oly bizonyos, mint az, hogy annak erkölcsi hatása az anyagi tömérdek vesztésnél O­­roszországot erősebben sújtandja. De hogy az a békét siettetendőe, vagy a háborúnak még na­gyobb kiterjedést fog adni? ez a jövendő titka. An­nyi minden esetben bizonyosnak látszik, mikép an­nak messze kiható horderével bíró politikai követ­kezései leendőek, kivált a német hatalmak jövő ál­lására nézve. A nagy dráma most alkalmasint új és igen nevezetes fordulási pontra jut, oda, hol a által örömmel üdvözlendő. * A fennebbi czikk még tegnap íratott, a hít el­ső ide érkezésének benyomása alatt. Bécsből vasárnap délig terjedő legújabb hiteles tudó­sítások szerint, a­dd­i­g, sőt mint alább meg­mutatva van, hétfőn délig még semmi hivatalos közlés a nagy esemény felől oda nem érkezett. Minden esetben azért a dolog valódi mibenlétére nézve a további tudósításokat be­­ kell várni, mik hogy nem sokáig késnek, azt az előzmények világosan mutatják. S­z­e­r­k. PEST, oct. 2. Szebasztopol az összes őrséggel és flottával együtt magát a szövetségesek­nek feladta. Így hangzik azon óriási hir, mely tegnapelőtt szombaton, a császári székvárosba ér­kezve, tegnap nálunk is a kedélyeket kirekesztő­­leg foglalatoskodtatá. Hogy sept. 20-kán az Alma vizénél az orosz elsánczolt tábort az angolok és francziák csak három órai mérges viadal után szuronyszegezve rohammal bevették, minden e­­setben tehát, hogy akkor egy Szebasztopolt meg­ingató nagycsapás történt — ez, úgy látszik, semmi kétséget nem szenved. De a mon­dott várnak csakhamar azután — a nap nincs tudva — a győzedelmes sergek kezébe esése, még pedig mesésnek tetsző körülmények kíséretében, — jelesen, hogy az egész flotta kézre került, s az őrség a fogságot az ellenségnél, eléje tette vol­na haza bocsáttatásának, d­e valóban óriási hir még eddig csak egy Várnába evező franczia hajóskapitány tudósításán alapul, ki egy Krímből s viszonyos­an netve jövő franczia hajó által a roppant esemény felől I f°gv® igazságos, ha jövő értesíttetett, s ennél hihetőleg Várnába hamarább érvén, innen futár és távirati sürgöny útján a tu­dósítás Bécsbe küldetett. Megtörtént-e valóban az Európát kérdésen kívül villanyerő hatásával megrázó nagy csapás, vagy a hír még csak, úgy szólva, a jövő esemény előre nyúló árnyéka? ez kevés idő alatt meg­válik. Minden oda mutat azonban, hogy ha e tu­dósítás még tán kieső korán volna is , a fekete­tengeri sziklavár nem sokáig állhat ellent a co­­lossalis ostrom- és romboló­eszközök birtokában levő válogatott szárazi és tengeri szövetséges se­reg vitézségének. Épen azért hamar volna be­szélni egy még teljes valósulásra váró esemény '[October 3-a 1854. Austriai birodalom. B­é­c­s, sept. 30. A „CZC.“ mint írja, hitelt érdemlő forrásból, a következőt közli: „Az austriai cs. k. és porosz k. kabinetek közt­­folytatott tár­gyalások, a­ keleti kérdésben a német szövetség­nél teendő előterjesztéseket illetőleg, d­e­v­é­g­e­z­­tettek. Az austriai cs. kabinet a Poroszország által egytólszor adott nyilatkozatokkal egyetértését kijelentette, s az­ erre vonatkozó jegyzék­e e pilla­natban Berlinbe már alkalmasint megérkezendett. ‘Oroszország kijelenti, hogy a gr­­antiapontokhoz, mint a békealku­­dozások alapjához változh­atlanul agaszkodik,és azok Oroszország általi el­fogadtatását minden alkalommal „erkölcsi­­eg“ támogatandja. De Poroszország e­­gész fegyvererejét használni fogná, ha szükségessé lenne, Oroszországot a Du­­na fejed­elemségekbe benyomulás­­­­abb megkísérlésétől közös erővel visszatartani.“ Ez egy lépéssel közeledés lenne azon álláshoz, melyet­­ Poroszországnak, mint német nagyhatalomnak el kellene foglalnia. Az ügy e szerint most mégis oly­­stádiumban van, hogy a szövetséggyűlés elé lehet azt terjeszteni. — Albert főlig 6 cs. fens. Krákéból Bécsbe megérkezett, és egéssége teljes helyreállítása végett Weilburg kastélyba költözött.

Next