Budapesti Hírlap, 1854. december (585-608. szám)
1854-12-01 / 585. szám
— Nov. 27. A „Preusz. Corr.“ újra következő czikket hoz, mely a már közlötthez csatlakozik : „A négy biztosítékpont kérdését eddigelé annak a jelenlegi politikai helyzetrel általános vonatkozásaiban tárgyaltuk. Visszatérünk e tárgyra, hogy különösen a német kormányok állását felvilágosítsuk Legelőször is ismmételjük, miszerint az augustusi javaslatok alapján mozgó közbejárási kísérletek semmiesetre nem engednek helyet azon ellenvetésnek, mintha egyoldalú jellemmel bírnának, vagy mintha nem lenne tényleges alapjuk. Midőn a négy biztosítékpontot legalkalmabb csatlakozásul jelöltük ki a békealkudozásokra nézve, ezt azért tettük, mivel azok egyrészt a viszály eredeti okával közelebbi viszonyban állanak, és mivel másrészt kelet békéjét az európai nagyhatalmak kezessége által biztosítják. A porosz kabinet ismételve kijelentete Sz. Pétervárott azon meggyőződését, miszerint csak egy gyors, őszinte megegyezés ama javaslatokba képes kilátást nyitni békés kiegyenlítésre, és nézetünk szerint semmi elvitázhatlanabb bizonyságot nem adható ragaszkodásának az Austriával a szövetséghez és egyetértésének a nyugati hatalmakkal. Vájjon szemünkre hányhatják-e azt, midőn fölteszszük, hogy a négy biztosíték, miután azok (mi mellett hiteles jelek szólanak) Oroszország beleegyezését megnyerték, sem Londonban, sem Páriában, ahol felállíttattak, sem Bécsben, hol készen voltak azokat fegyveres kézzel támogatni, egyszerű visszautasításra nem találhatnak? Vagy talán egy új politikai logikával akarnak bennünket megbarátkoztatni, mely szerint javaslatok csak addig bírnak érvénynyel, míg el nem fogadtatnak? Mi részünkről helyesnek tartjuk azon következtetést, miszerint a nyugati hatalmaknak az általuk felállított programot általános elfogadásában egyszersmind magas elégtételt s biztos kezességet kell az európai egyensúly helyreállítására nézve találniok. Mi a német hatalmakat illeti, világos, mikép ők az orosz kabinet beleegyezését a négy biztosítékpontba csak megelégedéssel fogadhatták. Valóban valamennyi szövetségi kormányoknál föltehetni az őszinte kívánságot egy oly háború mielőbbi bevégeztetése iránt, mely a maga további folyamában eldöntő események színhelyét a német határokhoz áttenni fenyegetőzik. Másrészt a német államok helyzete a hadfolytató felekhez nyár óta semmi tekintetben nem változott. Ugyanazok a nyugati hatalmak által az európai egyensúly érdekében megkezdett vállalatok iránt erkölcsi segélyüket folyvást tanúsították , míg egyszersmind Oroszországgali viszonyaikat folytatták, mely a maga, egyáltalában védelmi magatartást hirdető ígéretét eddig elő meg nem szegte. Még azon múlékony aggodalmakat is, miket orosz haderőknek az austriai határ közelébeni összehalmozása támaszthatott, áma seregek viszszanyomuló mozdulata eloszlatta. Ennélfogva teljes joggal fejezhetjük ki azon várakozásunkat, miszerint az összes német kormányok az augustusi programainak a sz.pétervári kabinet általi elfogadásában alkalmas alapot látandnak egy tartós béke helyreállítására s iparkodni fognak, ez után kiegyenlítést eszközölni a had folytató felek közt. Austria buzgó részvételére egy annyira leyális és érdemdús művet illetőleg annál nagyobb bizonyossággal vélünk számot tarthatni, mivel épen a bécsi kabinet a maga politikáját formaszerű kötelezettség által csatolta a 4 biztonthoz, s e föltételeket, mint a német és európai érdekeknek teljes biztosságot nyújtókat, még a jelen pillanatban is sürgetőleg ajánlja az összes szövetségnek elfogadás végett. Hogy valaki az austriai államférfiaknak hajlamot tulajdoníthasson a háború hosszabbítására nézve, annak lelkismeretlen könnyelműséggel kevésre kellene becsülni azon áldozatokat, miket a császári állam már a jelen körülmények közt is közvetlenül a maga készületei, közvetve a forgalmi a hitelviszonyok megzsibbadása által szenvedni kénytelen, s miket a háborúbani tevékeny részvétel még csak növelni fogna. Egy oly háború, mely a négy biztosíték tényleges terén túl megy és a zűrzavarban átcsapong, fekhetik ugyan az Európában forrongó minden felforgatási elemek óhajtásában , de bizonyára nem fekszik az austriai állam érdekében, sem bármely fennálló kormány szándékában. Stuttgart, nov. 22- Ma a követkamra csaknem másfél évi elnapolás után ismét az első ülést tartotta. — Nov. 23. Azon előadások, miket Roszniszter tanár (ki az isteni kijelentést illető gyökeres ellenzéséről ismeretes) a földiáméról tartani szándékozott, betiltattak. Altenburg, nov. 19. Az államministerium egy előterjesztést szándékozik tenni, melyben az a szövetségi hadilleték általános mozgóvátételének esetében hitel-jóváhagyást kivánand. Karlsruhe, nov. 23. A régens herczeg ő kir, fensége ma reggel néhány napra Coburgba elutazott. Németalföld, Hága, nov. 25. Az államrendek második kamrája tegnapelőtti, tegnapi s mai üléseit újólag a budget általános tárgyalására szentelé. A tárgyalás csak a mai ülés végén záratott be. Stren s hajdani cultusminister, újólag megpendíté a püspöki hierarchia behozásának kérdését,s Meenssen a kamrát arra kérte, hogy zárja be a vitát ezen közbejött esemény iránt, mely már meg van oldva, s melynek folytonos fölélesztése csak vallási szenvedélyek táplálására szolgálhat. A hadügyminister, Forstner tábornok, megczáfolá azon legújabban elterjedt hirt, mintha a király a hadsereg parancsnokságát, mit előbb át akart venni, egy oly ministeri rendelet következtében near vette volna át, mily az eysti tábor parancsnokához intéztetett. A minister felolvasta azon levelet, mitő jul. 14-kén Poolsum Booy tábornokhoz intézett, s melyben azt írá, mikép a király a reyati tábort meglátogatni szándékozik, ottsept. 5-től 15-ig maradand, s nem szándékozik bárminő parancsnokságot átvenni, s mikép következőleg a parancsnokság ezentúl is a tábornokra leend ruházva. Erre a kamra egyhangúlag elfogadá a budget 1-ső fejezetét, s megkezdé a 2-dik fejezet tárgyalását, pasa 2 ezredet Várnából. Smyrnában a cholera kiütött. Tsurukszuból az összes csapatok hajóra ültek, s Krímbe szállíttattak, hova már meg is érkeztek. A Peraiávali közlekedés helyreállt. — Athénében, nov. 24-ki tudósítások szerint a cholera folyvást erősen dúl, Naxos szigeten számos tisztviselők, egy oroszbaráti demonstrátió miatt letétettek. Több rablóbandák ellen katonaág indíttatott. Spanyolország, Madrid, nov. 21. Az „Indép. belge“ levelezője szerint, a cortes-gyűlés mai ülésében az Espartero által tett, talán kissé színpadszerű ismeretes nyilatkozat igen nagy hatást tett. A kamra zajos tetszés-nyilvánításai közepett, egyedül a szélsőbaloldali padok, hol Orense párthívei ülnek, maradtak némán. Egyébiránt a véleményt igen megoszolják az iránt, hogy minő befolyása maradt Esparteronak a cortes - gyűlés s a nép fölött. Némelyek szerint ő most inkább ura marad a helyzetnek mint valaha; mások szerint pedig, kik E-partérot úgy igyekeznek föltüntetni, mint aki egészen a demokraták karjaiba véte magát, egészen ellenkezőleg áll a dolog. Talán a két véglet közt van az igazság, mit a cortes-gyűlés első határozataiból rövid időn bizonyosabban megtudhatandunk. — Nov. 22. (Távirdai sürgöny ) A hivatalos lap csupán helyi érdekű rendszabályokat közöl. Hírek szárnyalnak oly új ministerium alakulásáról, melynek tagjai Gurrea, Gaminde, Arlende Salazar, Gomez, Oliver, Aguirre és Maheu lennének. Azonban ezen combinatio igen valószínűtlennek látszik. Amerika, N ew-York, nov. 7. Az Egyesült államok és Oroszország közt kötött szerződés lényeges része. Az amerikai Egyesült államok és a minden oroszok czárja ő felsége egyiránt lelkesítve azon kívánságtól, hogy a jó egyetértésnek, mely köztük és alattvalóik között minden időben szerencsésen fenntartatott, további megőrzése végett megegyeztek, hogy a tengereni semlegesség jogának alapelveit, melyeket a hajózati szabadság elmaradhatlan feltételeikep tekintenek, ünnepélyes egyezményben, minden idők megalapítsák. I-ec czikk. Az egyezkedő felek, a következő alapelveket maradandóknak és változhatatlanoknak ismerik el: t. i. V) Szabad vagyon szabaddá teszi a hajót, azaz: hadfolytató államok és hatalmasságok alattvalóinak vagy polgárainak vagyona nem zároltathatik el, ha semleges hajón találtatik, kivéve, ha tilalom alá eső hadiszer volna. 2) Semlegesek vagyona ellenséges hajón is,ha nem hadiszer,nem tartozik lezárulás alá.Kötelezik magukat ez alapelveket, mindazon államok hatalmak kereskedelmére és hajózatára alkalmazni, melyek beleegyeznek, hogy részükről ezt maradandóknak és változhatlanoknak fogják tartani stb. Legifjabb posta, Bécs, nov. 30.0 felsége a szász özvegykirályné f. hó 28-kán Ferencz Károly főherczeg ő cs. fenségével Prágába érkezett, s f. hó 29-kén 101/* órakor onnan Bodenbachba elutazott. 20 cs. kir. Apostoli Felsége legfelsőbb helybenhagyásával, a nov. 23-ai pénzügyminiszeri rendelet következtében kiadott hirdetmény közzététele napjától fogva a fegyver és lőkészlet ki- és átvitelének tilalma az austriai államnak Moldva és Oláhország felőli határain át, megszüntetett. — Báró Bach császári polgári biztos ő exja hó 28 kán este Lembergbe érkezett, s néhány nap múlva onnan útját Bécsbe folytatandja. Berlin, nov. 28. A királyi meghívások az első kamrába, miket nagy feszültséggel vártak, megtörténtek. A meghívottak közt vannak : Arnim, Alvensleben, Rochow, Savigny, Simons, Stahl, Uhden, Homeyer stb. Konstantinápolyból közli nov. 22-ről a „Presse“ miszerint a tengeri vihar nov. 19-én lecsendesedett, úgy hogy az erősítések e napon Konstantinápolyból elindulhattak. A kár, mit az egyesült hajóhad e vihar által szenvedett, nem oly tetemes, mint eleinte hitték. Az admirálok közelebbről kísérletet szándékoznak tenni egy kikötő erőszakkal elvétele végett, hogy a flotta további viharok ellen biztonságba helyeztethessék. Távirati sürgönyök. Turin, nov. 27. A „Gaz. Mil.“ jelenti hírképen, miszerint néhány sorezred küldetnek Sarzanába a piemonti határszélre. Mint ide írják, a párisi kereskedelmi kamra elhatározta, egy piemonti mellékvasutág építésének maga részérőli elvállalását, vagy pedig egy angol társaságnak erre vonatkozó ajánlatához részvények által járulni. Berlin, nov. 29. A „Nevera“ kivándorlószállító hajó, mely Brémából elindult, hajótörést szenvedett. Csupán 155 személy menekült meg. Az utolsó levantei posta híreihez pótlólag még ezeket adjuk: A porta újra 10,000 embert küld Krímbe Konstantinápolyból, s Omer Napi fairek és események. Peat, dec. 1. * A tanárjelöltek képzése iránt, két és három osztályú alreáliskolák számára, melyek főiskolákkal vannak egyesítve, egy rendelet bocsáttatott ki, t. i. egy képző tanfolyam rendeltetett, mely két tanévig tart; a reáliskolák megnyitásával kezdődnek s ezeknek bezárásával végződnek. Ez új határozványok mindaddig érvényesek, míg az összes reáliskolaügy végérvényű szabályozása iránt a felsőbb intézkedések meg nem léteznek. Miután eddig még más reáliskolák mint katholikusok, nem léteznek, ennélfogva nem kath. reáliskola-tanítók számára külön képző tanfolyamot e szabályzat szerint rendezni még nem lehet, tehát a más valláshoz tartozó jelölteket a kath. jelöltek számára állítandó képző tanfolyamba kell fölvenni. * Szigmund Vilmos és Huszár Imre ,Történelmi könytár“ czím alatt külföldi történelmi munkákból egy közhasznú gyűjteményt szerkesztenek, s közelebb e nagy vállalatra előfizetési felhívást bocsátottak ki. A szerkesztők ígérik, hogy e gyűjteményben a külföld legjelebb műveit adandják hű fordításban. Az egész gyűjtemény több munkát foglal magában, melyek füzetekben jelenvén meg minden munkára külön lehet előfizetni. Az első lesz : Poujoulat-nak ,,Az ozmán birodalom története“, mely 6, 5 íves füzetben jelenend meg, pftnyi előfizetési áron. Az előfizetés f. évi dec.20-ig Müller Emil könyvnyomdatulajdonos úrhoz küldendő. Az első füzet 1855 jan. 1-je napján fog megjelenni. * Ad nótám, mint Jókai „Nábob!,jóban mondják: Furcsa ember maga Jancsi bácsi! a magyar napikritika egy részére is elmondhatnék, hogy tócsa ember! — Emlékezhetik a közönség, hogy mit írtak nemz. színházunk volt énekesnőjéről Kase Ernst asszonyról egypár éven át. Egypár méltányos jóakarója hasztalan irt mellette, hogy nagy szerepköre van, hogy fel nem csigázott igények mellett, oly jövedelmű intézethez mint a miénk nagyon convenable énekesnő, s hogy az igazságnak még több súlyt adjunk, elmondtuk, mert mi is e jóakarók közé tartoztunk, hogyóhazánk leánya, egy magyar operai személyzetbe jobban beillik, mint más idegen, habár az talán nagyobb énekesnő is, nem magyar és drága. Hasztalan, a támadások folyvást lovagiatlanul tartottak ellene, s mi lön eredménye? a folytonos izgatás következtében e hasznos énekesnő kénytelen volt nemz. színházi állását elhagyni és mert élnie kellett, átment az ájtéri színházhoz, ellenségei diadalt ültek ; később az igazgatóság átlátta, hogy hasztálan igyekszik ez elvesztett tagot pótlani, jutányos díj mellett ily jeles drámai énekesnőt nem kap, Kaiser Ernst tehát újra visszahivatott. S ekkor az intézetünk ügyének hazafias pártfogásával dicsekvő orgánum újra feltámadt ellene, egy szereplésében sem talált méltánylandót, még derék, hidegvérű műitésztünk Brassai is megsokalta a dolgot s lovagias lándzsát tört mellette. Végre a félrevezetett közönség a sokáig kedvelt énekesnőt ellenszenvvel fogadta a színpadon, így folytonos üldözés következtében e derék művésznőnek el kellett hagyni az intézetet; külföldön nyert koszorúit saját „hazafi“ rokonainak irigy tépdelésétől meg kellett óvnia. Az igazgatóság mit tehetett egyebet, mással figyekezett pótolni, s így a hős énekesnő szakmája folyvást kísérlőknek volt kitéve, Fridrik, Richter, Lászlóné stb. Mi történik ? a hiba az igazgatás nyakába rovatik, azonban a Kaiser-Ernstellen körömszakadatig dolgozott lap, bizonyos fordulatot sejtvén, mely fordulatban az „ildomosság“ azt súgja, hogy jó lesz e művésznőnek egy kissé hízelegni, megtagadta, ember az a — minden művészi érdeme és — ajánlja! Furcsa az a ki elől most előáll kritika ! *] A szerencse istennője, mint látszik, ismét egy magyar írót szemelt ki kegyeneczeül. Erfuttil derék novella- és drámaírónkat Dobsa Lajost érte e jó sors, kinek atyja épen most nyomozza peje (illetőleg D. L. anyja) részérőli családi igen valószínű összeköttetéseit egy amsterdami pánzkirálylyal, ki másfél század előtt tett végrendeletileg 40 millió frankot tett le az angol bankban oly föltétellel, hogy e roppant összeg kamatait 100 évig (1704 —1804) az amsterdami tengerészeti kórház húzza, ez után pedig az összeg a rokonok közt osztassák fel. 1804- ben a végrendelet nem találtatott meg, s csak most jött újra napvilágra, miért is a rokonok, kik e mesés összeghez igényt tartanak, összehivattak. Az öreg Dubois Francziaországból szakadt Hollandiába szerencsés pénzüzér s hosszabb ideig a batavia szigetek kormányi felügyelője volt. * A spanyol tánczosnők Európa színpadain folyvást annyira uralkodnak,hogy nem csoda, ha a tapsoló kezekkel együtt, a kritikusi tollakat is mozgásban tartják. Német színházi referensünk közelebb e tárgyban Dolores Monterito-ra vonatkozva igy nyilatkozik: „A vastagnettek csattogása, mely Pepita „El olé“ és „Madrilenná“-ját kísérte, még nem hangzott el emlékünkből. Mért látjuk a feketeszemü varázsnőt csábteljes bájaival mint egy Perit előttünk lejteni, s Andalusia, az üde szépségek hazája már új Circét küldött, ki mint elődje hivatva van a közönséget ugyanazon mértékben elbűvölni. Sokan vannak hivatva, de kevesen kiválasztva. Dolores Monterito kecses lila lény, tele pajzán bűbájjal, igen jeles, jól tanult tán- corosnő. Ellett Madrilennát tökéletesen tánczol,de nem él bennünk s ennélfogva nem hevít és lelkesít oly mértékben mint Pepita. Pepita egy lángoló költemény legteljesebb eredetiségébenDolores ugyan a költemény, de józan prózára fordítva. Az eredmény mit:Dolores és Budán kivívott, nagyon kétség, de minden esét ió nagyobb lett volna, ha minden mellékszemélyzet nélkül jelenik meg, s a kis spanyolnő egypár tánczban egészen gyedül mutatja be magát a közönségnek, akkor kecses egyéniségének érdekessége,egyesülve tánczművészetével sokkal nagyobb eredményt vívott volna. Pepita e tekintetben elkényeztette a közönséget Dolores középszerű fogadtatása után bizonyos, miszerint ha Pepita valóban eljönne, roppant vonzerőt fogna gyakorolni, mert teljes értékét csak most múlta a közönség ismerni Dolores és Camera által. Hosszabb szűkét után Gundy assz. ismét a “Sevillai borbélyban“ hallatá magát. Midőn még a szerződők megkötése előtt Gundy ig mellett szót mértünk,_ hitének teljes hitűt adjaks egy kitűnő drámai énekesnőthittünk benne a német színház részére nyerni, ki az operának itt azt a vonzerőt, esz képes megszerezni, mi eddig a játékrend korlátoltsága mellett hiányzott. Gundy assz. elénekelte Rozinát, hosszabb időre megbetegedett (?) s aztán ismét Rozinát énekelte, holott várt tulajdonai szerint, őt a publicum egy drámai szerepben óhajta vala látni. Elismerjük, hogy technikája igen kitűnő, nevezetesen a szappatóban hangja kitűnően képezett, vannak ragyogó műhangjai, de az eddig hallottak után némi kétség támad bennünk, vájjon az énekesnő drámai szerepekben megfelel-e annak, mit róla a hír és jóbarátai elhitetnek. Az az egyhangú lovaglás egyik erős oldalán a staccatón,az egész előadáson keresztül,a drámai életre nézve igen sovány játék,nagyon kevés reményt nyújt,hogy hatásteljes ,,Fides“ „Donna Anna“ és,,Norma“ stb.lehessen. Egyébiránt nagyon fogunk örvendeni, ha tehetségének e részét későbbre takarította meg.— Ha a czímszerep helyesebben lett volna betöltve, Elinger, Binder és Sangió működése mellett az előadással meg lehetünk elégedve. — A főrendező Vanini javára először adott farce, borzasztó sekélyessége mellett is, sok igazat tartalmaz. Az egész semmi egyéb mint paródia a fennálló színpadi viszonyokra, melyek valódi franczia modorban ostoroztatnak. E művet mint költeményt s az előadás módját egyátalában nem akarjuk pártfogás alá venni, sajnos hogy ilyen megjelenhetik, de az irány mindenesetre jó, miután a jelenlegi színpadi visszaélések ellen erélyes intézkedés nem fölösleges. * Pesttől keletre mintegy másfél órányira fekvő Nagy- Tarcsa helység mellett f. é. nov. 7-én az ottani jegyző Takács Pál ur egy másfél éves púp-orra hattyút (Cygnus gibbus s. olor. Hekkerschwan -Weibehen előtt és a nemzeti múzeumnak beküldötte. — Habár egyes hattyúknak, sőt egész hattyuseregeknek feltűnése kivált Magyarország vízdús vidékein nem tartozik épen a ritkaságok közé, mindazáltal a nemzeti múzeumunknak beküldött példány madárgyüjteményünk legbecsesebb szerzeményei közé tartozik. Mig t.i a másik két európai hattyúfaj, a fekete és sárga orrú (Cygnus melano et Cygnus xanthorhinus) vadállapotukban minden évben megfordulnak Magyarországban, sőt itt költenek is : a kerti tavakban tartottakat kivéve, ez a múzeumnak küldött púp-orrú hattyú az első ilyemü példány, mely itt szabad, vadállapotban találtatott, minélfogva igen becses és hálás köszönettel fogadott hazafiui ajándék. — Vajda Takács ur példája a magyarországi lövészek közt., kiknek oly gyakran van alkalmuk a természet országában legnagyobb ritkaságokat láthatni és kézre keríthetni, számos követőre találna, kik aztán szívesek volnának az efféle állatokat lehetőleg fris és ép állapotban, aélkül, hogy felnyittatnának, a múzeumi állatgyűjtemény gazdagítására s a hazai természetrajz gyarapodására az ahhoz tartozó,jegyzetekkel beküldeni. A „Budapesti Hírlap“ szerkesztőségéhez tegnap csütörtökön esti 9 óratól következő távirati magántudósítás érkezett: Béc.8., nov. 30. A bécsi „Lloyd“ által közlött s azután több hírlapokba átment azon hírt, mintha a legfelsőbb államhatóságok körében változtatások volnának szándékban, a „Wiener Zeitung“ alaptalannak nyilvánítja. A „Times”* úgy véli, hogy a Szaebasztopol elleni hadiműködések tavaszig meg fognak szüntettetni- Bécsi börze november 30-tól. Státus kötelezvény 5%. . . . . 82‘/a dto 4a/1 '. . . . . 72V* 1834-ki sorsjegyek 500 ftos' f . . 129 1839- „ 350 frtos . . $ 230«/» Bankrészvény darabja . .. . "f — ' Északi i vaspálya • • . . . 1790 Dunagőzhajóz . ... . . . . 532 Ausburg 100 tallért bco. . . . . 128 a/s Hamburg................................ . . 94 London 1 ft sterlingért. . . . . 12,20 B é os, nov. 29. Agio: arany 313/1 ezüst 26 s/4. Dunavízállás: 313’‘0 fölött November 30. (reggeli 7 óra) 5‘