Budapesti Hírlap, 1854. december (585-608. szám)
1854-12-12 / 593. szám
természetadományokbani gazdagsági, miknek kibányászna a közbirodalom és hazánk érdekében egyaránt kívánatos; a mezőgazdászat, melynek számára több százezer kezek fognának megnyeretni, mik most keserves fuvarozással foglalkoznak; a gyár - és kézműipar, mely itt különböző ágazatokban otthonos, de hiányos közlekedési eszközök miatt sem eléggé ki nem fejlődhetik, sem üdvös munkaszellemét tovább nem terjesztheti, — mindezek kiáltólag igénylik az ipolysajóvölgyi vasút létesítését, mely, mint tervezve van, Szobnál kezdődve, Ipolyság, Balassagyarmat, Losoncz , Fülek, Rimaszécsnek Rozsnyóig és netán Dobsináig egyik ággal, másikkal Rimaszécstől Putnoknak Miskolczig vezetne. A bányászat, mely az ipar emlője, amelynek főpontjai a vasúthoz közel fognának esni,az uj bányatörvény áldásait s kedvezményeit csak a tervezett vasút segélyével élvezendő tökéletesen. E mellett azonnal emlékbe tolul az ipolysajóvölgyi vidék kőszén- és réz-, de különösen vasércz-telepekbeni feltűnő gazdagsága, mely utóbbi tekintetben e vidéki birodalomnak egyik legjelentékenyebb része, maga látván el több koronaországokat vasműczikkeivel, minélfogva biztosan remélhetni, hogy azon vidéki vasgyáraknak e vasút folytául emelkedésével az állam olcsóbb .S síneket nyerhetend vaspályáihoz, mint akárhonnan. Ugyancsak első pillanatra föltűnik e vidék épület- és tüzifábani bővelkedése, mert nem említvén a többi környező megyéket, elég legyen Nógrádot és Zólyomot felhozni, mely két megye összesen körülbelül félmillió hold erdővel bir, s ennek fája általánosan dicsért anyagot nyújt szerszámkészitéshez. De mi e vasutat kereskedelmi s emberiségi szempontból különösen ajánlja, az azon körülmény, hogy e vonal mentében számos piaczok léteznek, melyek jelenleg is már kitűnő kereskedési előnyökkel bírnak s az ország első piaczaival versenyeznek. Midőn e piaczokról szó van, nem lehet kiváltkép Losonczot nem említeni. Ezen piacz legjelentékenyebb közvetítője a felföld kereskedésének, tulajdonképi éléskamrája a fölötte fekvő vidéknek s jelesen a bányavárosoknak, minélfogva áldásdúsabb vonalt a tervezettnél hazánkra nézve nem is gondolhatni, mert az fogná, és pedig Losoncz által sajátkép összekötni az ipardús felföldet a gabnatermő alfölddel, minek következtében ez utóbbinak terményeit (amannak iparműczikkel vitetvén cserébe) a felföldre könnyen s olcsón lehetne szállítani, s ez által az alulról fölfelé törekvő gabnakereskedésnek tetemes lendületet adni, nemcsak, hanem a felvidék némely részeit csaknem évenkint sújtó élelmi szükségen is segítve s nagyrészt elhárítva lenne a kénytelenség, azok élelmezéséről kormányilag gondoskodni. Sőt inkább a felvidék jólléte minden tekintetben növekedvén, midőn a könnyített forgalom által a kölcsönös szükségletek kipótoltatnának, a kereskedés, ipar és földmivelés uj, vndorabb életnek indulna, s a munkának úgy mint az anyagnak és földnek értéke sokszorosodnék; egyszersmind az adó alapja is szélesülne, s a magas kincstár segélyforrásai új erőkkel gyarapodnának. Szóval e vasút által, melynek létesítését annyi közgazdászati szempont sürgetőleg igényli, egyesek úgy mint a községek, magánosok úgy mint az állam egyaránt nyernének. Ezen előnyöket mutatja nyilván e vaspálya menete a térképen. Míg alsó végével a délkeleti államvaspályába torkolva, az ország szive — fővárosa — felé nehezednék, és ugyanazon állampálya által a birodalom székvárosához hozná felföldünket közelebb; felső végével oly pontot (Miskolcz) érintene, mely felé a birodalmi vasútháló-terv szerint két vonal vezetend, egyik a Tiszán túlról Debreczentől fel Tokajon át, másik a Mátrán innen Pesttől fölfelé — mindkettő áldott tereket hozván a felfölddel összeköttetésbe. A rimaszéos-rozsnyódobsinai ágazat fontossága, Szepes közelléte miatt, szintén azonnal belátható. Mi az ipolysajóvölgyi vasút kivihetőségét illeti: kétségbevonhatlan tény, mikép e vaspálya hely- és építési viszonyai fölötte kedvezők, mert a vonal többnyire munkáskezekkel bővelkedő völgyeken és síkokon visz keresztül, miknek kemény födje szilárd alapot adand a vasútnak, s környéke a vasútépítéshez megkivántató mindennemű anyagokat u. m. fát, vasat, követ, kavicsot, meszet stb. bőven szolgáltat. Ezen tény nyomán azon kedvező körülményt hozhatni föl, hogy mig más vidékeken egyedül a pénz az, melylyel egytoly vállalatnál, minő a vasút,mozoghatni, az ipolysajóvölgyi vaspálya nagyrészt oly birtokosokat érdekel, kik maguk bírnak a vasútépítéshez szükséges anyagokkal, minélfogva remélhetni, hogy azon birtokosok nem vonakodnának a szállítandó anyagokért részvényeket elfogadni. Azonkívül a kisajátítási költségeket illetőlig is megtakarításra tarthatni számot, mivel eddigelé is már többek részéről ingyenajánlatok tétettek e végre. Tehát evállalatnál a pénz nem játszaná a kizárólagos szerepet, de épen azért, mert nem kellene költséges építéstől tartani, mert az építési anyagok könnyen megszerezhetők, bizonyosan a tőkebirtokosok is örömest járulnának a vállalathoz.Elkészülvén e vasút,könnyebbé válnék azon építési anyagoknak, mikkel, e vidék bővelkedik, az egész országba szétszállítása, s ennek folytán a vasútépítés oly helyeken, hol azok hiányoznak, mindjárt könnyebb és jutányosb lenne. Végre az üzletre nézve megjegyzendő : mikép az e vaspályánál a kőszén és tűzifa nagy mennyisége miatt, mely e hifonal közelébe esik, úgy nemkülönben a szilárd valutalap következtében, mely igazítást s újra feltöltést ritkán igénylend, szintén kedvező kilátással bir. El nem lehet hallgatni ez alkalommal, mikn a kőszén, melyből e vasútvonal vidéken Indíí Vfc. Helyütt nagyobbszerü bányák vannak,mi veláalatt, (névszerint Kis-Aranyiban, Zagyvány-Pálfajnán, Sztráczinban, Palojtán és Ozdon), és az erdőfa, melynek köbölét Losonczon felül egy pítjával vehetni,helyben még nagyon soká jutányos anyagot szolgáltatand a vasutüzlethez, mig, névszerint a fa forgalomba hozva, értékében tetemesen emelkedni fog, s főleg a külső kereskedésben, államgazdászati szempontból tekintve, fontos szerepet játszhatik. Egyébiránt számosak ama vidék czikkei, mik csak a tervezett vasútra várnak, hogy új forgalmi korszak nyíljék meg számukra, s ezek : gyapjú, gubacs, réz, üveg, papír stb. stb. Mindezen érvények és okok világos színekben tűntek föl a tanácskozmány előtt. Miután tehát a szólók előterjesztéseiből, s a felolvasott okmányokból mindenki meggyőződhetett az ipolysajóvölgyi vasútvonal rendkívüli szükséges előnyeiről, elnök úr kimondta a határozatot , miszerint a tanácskozmány a nevezett vasút létesítését mélhatlanul szükségesnek tartja s óhajtja; erre a m. os. k. helytartóság! leirat rendeletéhez képest a jelen voltak közöl számosan, kik e vasút létesítését kívánják, magukat egy külön lapon följegyezték, és e névsorozat a cs. k. helytartósági osztály elé fölterjesztetni határoztatott oly kérelemmel : engedtessék meg egy gyűlés tartása, melyben magukat a följelentendő tagok, és miután a gyűléstartási határidő rövidsége miatt a tanácskozmányra többen meg nem jelenhettek, azonkívül minden más érdeklettek társulattá alakíthassák a végre, hogy azon adatokat, melyek az előmunkálatok megkezdése végetti engedélynek a m. ministériumnál leendő kieszközlésére a vasúttörvény szerint szükségesek, előkészítse. Végre még azon közolhajtás fejeztetvén ki, miszerint addig is hazafias kötelességüknek ismerjék a tanácskozmány tagjai a forgalom kimutatására szükséges adatok összeszerzését, — a jegyzőkönyvhitelesítő bizottmány nevezteti ki, melynek tagjai, Kubinyi Ágoston úr elnöklete alatt : Kapy Ede, b. Prónay Albert, Szontagh Pál, Czibor János, Ágoston József, Korizmics László, Kubinyi Rudolf, Németh Albert, Gömöry János, Appiano József, Perger Ignácz, Szentkirályi László urak s tollvivő Birányi Ákos, a jelen pillanatban minden meghasonlás, és oly kevéssé lehet félreismerni, hogy a közvélemény nagy általánosságában Austria határzott politikája mellett van. Austria békét akar, de tökéleteset. E czélból tett áldozatai sokkal nagyobbak, semhogy a fél eredményt minden áron ne kellene kerülnie. Mihelyt a meglepetés, melyet a 2ks szövetség Németországban előidézett, elmúlik, véget ért az ellenzés is, mely e pillanatban az austriai politika ellen ittott nyilatkozni tán hajlandó lenne. (Mai távirati közlés szerint Németország csatlakozása már szövetségi határozat által biztosítva van.) A „Zeit“ szerint a dec. 2-ki szöv. szerződvény körülbelüli tartalma ez lenne. A szerződő felek, Austria, Anglia és Francziaország kötelezik magukat: 1. kölcsönösen újra az ápril. 9 és máj. 23-ai jegyzőkönyvek, s az aug. 8-kán kicserélt jegyzékek tartalmára, azok alapján békét előidézendők. Ha a körülmények változása új követeléseket tenne szükségessé, ez csak közös egyezkedés útján történhetik. Egy szerződő hatalom sem köthet külön egyességet Oroszországgal. 2. Austria kötelezi magát a dunai fejedelemségeket minden orosz újramegszállás ellen védni,s az angolfranczia-törk csapatoknak is ott szabad mozgást enged. 3. Ha Austria és Oroszország közt háború üt ki, az Austria, Angols Francziaország közti védés daczszövetség hatályba lép a már megállapított módozatok szerint. 4. Ha a közösen nyitandó tárgyalások ez év végéig békére a bécsi jegyzőkönyv és augustusi programm alapján nem vezetnek, akkor új értekezések tartatnak a békeczél el-, érésére. 6. Poroszország a szerződők által csatlakozásra felszólíttatik. A ratiocatio 14 nap alatt történik meg. , — Meusebach bukuresti cs. k. orosz fő- Ügynök állomására Bukurestbe ment. — Az orosz követ, Gorcsakofsky tegnap hosszabb értekezletet tartott gr. Arnim porosz követtel. — Vilmos Schleswig - holsteini ág tegnap ide érkezett. — Az angol követ lord Westmoreland ma egy kabineti futárt küldött Londonba. Ugyanekkor egy porosz kabineti futár is indult Berlinbe. Dec. 2-ka óta az itteni diplomatic közlekedése igen élénk. Minden nap tartatnak értekezletek s futárok keresztül kasul járnak minden irányban. KÜLFÖLD. Tudósítások a harcitérekről. Délkeleti csatatér. A hadimozgalmak mezején legfontosb, ha csakugyan valósul, azon táviratilag közlött hir, miszerint 35.000 ember O mer pasa táborából Krimbe fogna elhajózni. E rendszabály általánosan a dec. 2-ki szerződvény első eredményének tekintetik; a rendelet már hosszabb idő óta tervben lehetett, de véglegesen csak most adatott ki. Ha e hk hivatalosan megerősíttetik, eléggé jellemzendő a nyugati hatalmakkal kötött szövetségi szerződvény természetét. Az említett rendszabály következtében a fejedelemségeknek orosz beütéstől megóvása, s igy a Pruth vonal védelme Austria kizáró őrködése alá helyeztetnék. — Másfelől az azt bizonyítaná, hogy az egyesültek nem szándékoznak Krímben télen át összetenni kezeiket s a tavaszra várni támadó fellépés végett. Szebasztopol előtti állomásuk oly erős, mint maga Szebasztopol, s az egyesültek az oroszok háromannyi erejét is , ha annyi erőt ezek ott összegyüjthetnének, képesek visszaverni. Ha ily körülmények közt még oly tetemes haderő fogja, a nyugatról rendes csapatérkezményeken kívül,az expeditiósereget erősíteni, akkor bizonyos, hogy a támadó föllépés sokára haladni nem fog. Az egyesültek sánczaikat úgy megerősítették, hogy az oroszoknak, ha azokat meg akarják támadni, rendes ostromot kellene kezdeniük, s futóárkok és táborlatvonalakat építeniök. Nov. 18-kan az egyesült vezérek haditanácsot tartottak, melyben az tárgyaltatott, miképen lehetne a flottát ezutáni viharok ellen biztosítani. A vélemények megoszlottak. Egy rész az odesszai kikötő erővel felvételét javasló a télnek ott töltése végett, de e javaslat nem fogadtatott el, hiányozván az ahhoz szükséges kiszállócsapatok, s az jön megállapítva, hogy a flotta, azon időre, míg a kedvezőtlen évszak tart, menjen vissza a Bosporusba. A „Soldard ” írja : Balaklavában most 4000 angol s 10,000 török katonából álló helyőrség van, mely a Kadikoskánál levő franczia Bosquethadosztálylyal összeköttetésben áll. Ellenben az orosz negyedik hadtest csapatai még folyvást túrják Trakurt, Tsorganát és Kamarát, e szerint a Tsernaja bal partját nem hagyták el, mint a konstantinápolyi nov. 27-ki tudósítások állíták.— Nov. 23—24-kén jelentéktelen csatározások történtek, az oroszok nagy csapattömegeket fejtettek ki Inkermanból Traktiron át Tsorguna felé, mi azt gyaníttatá, hogy Balaklavát újabban fenyegetni szándékoznak. E pont, valamint a Bosquet-hadosztály is azonnal megerősíttetett. A Baidar-völgyben, Balaklavától délkeletre, kozákosztályok mutatkoznak, s az angol előcsapatokat kerülgetik, mi annál kellemetlenebb jelenség, mert lovasságot ellenük állítani nem lehet. Az orosz erősítőcsapatok érkezése folyvást tart. A Pop off hadosztály a szebasztopoli helyőrség erősítésére rendeltetett. 15-kén Mencsikovság főhadiszállásán nagy haditanács tartatott, melyben a két nagyherczeg is jelen volt. Nahimof- admirál azon nézetben volt, hogy az előbbi napon a vihar által igen megrongált egyesült flotta támadtassék meg s e végből az orosz hajók a nyitva hagyott keskeny utón küldessenek ki a tengerre; indítványa azonban nem fogadtatott el, s elhatároztatott, hogy még egy ideig védelmi taktika követtessék, s az ostromlók az elemek hatása által fárasztassanak ki. A török-afrikai csapatok, mint a „J. de Const.“ jelenti, egy éjjel az orosz lovastábort megtámadták, és onnét 300 lovat elhajtotak; két más hasonló megrohanás szintén sikerült. Az „Qss. Triest.“ tudósítása szerint a francziák Szebasztopolhoz 40 métrenyi közelségre állíták fel táborlatvonalukat. Hírképen jelentik, miszerint az oroszok az Eupatoriávali összeköttetést a szárazi oldalon elvágták, s oda élelemszer vitelét nem engedik. A kis flottaosztály, mely Balaklavában marad, B mat áladmirál és Lyons ellenadmirál parancsaik alatt álland. Hamelin admirál a maga lobogóját a „Montezuma“ gőzfregátra tűzte föl, míg a „Villé de Paris“ admirálhajónak a 14-ei vihar által okozott rongálásai helyrehozatnak. A „CZC.“ odesszai tudósítása szerint dec. 1-től, az ottani kikötő előtt czirkáló ellenséges hajók száma folyvást szaporodik, s ott attól tartanak, hogy szigorú zárlat, sőt tán a kikötő megtámadása is czéloztatik. A lakosok Tiraspolba költözködnek. Az „Indep beige“ hamburgi magántudósítás után nov. 29-ről többi közt ezt írja : Míg az elemek a keleti-tenger vizein a tengeri háborúnak véget vetnek, az orosz hadmérnöktest a téli időt Sveaborg és Helsingforsbani új erődítvényeknek a szárazi oldalon építésére fordítja. A két erős vár közt fekvő erődök vonalát annyira ki akarják terjeszteni, amint csak lehet, s tudjuk, hogy a két hely tengeri arsenáljai a tenger felől úgy meg vannak erősítve, mikép az egyesültek admiráljai nem tartották tanácsosnak, azokat ez évben megtámadni. Ekkér várható lenne, hogy ha a nyugati hatalmak tavaszszal egy kiszálló serget küldenek el, hogy az Finnlandban működjék, e sereg, valamint Szebasztopolnál, itt is borzasztó erődítvényeket fogna maga előtt találni. SálCiOL Az élet harci a. Dickens Károlytól. Második rész. (Folytatás.) „Mindazon fájdalmat vagy bút, édes kedves jó atyám, melyet kettőnk közöl akármelyik okozott vagy okozand, bocsásd meg neki,“ szólt Mari. ,,bocsásd meg most,midőn szíve telt. Mondd, hogy megbocsátasz neki. Hogy meg fogsz bocsátni. Hogy szerelmedet sohasem fogod tőle megvonni, és —,“ a többit nem mondhatá el, mert azozát az öreg vállán rejte el. „No, no, csillapulj édes leányom,“ szólt az orvos gyöngéden. „Megbocsátni, de mit bocsássák meg? No , ha valódi szerelmeseink visszatértekor ilyek történnek, akkor csak távol kell tartanunk őket; követeket kell eléjök küldenünk, hogy feltartóztassák , s naponta csak fél mértföldenkint kell hozatnunk, hogy illően el legyünk készülve fogadásukra. Csókolj meg leányom. Megbocsátni fes minő rész gyermek lettél, ha naponta ötvenezer boszantottál volna meg, úgy, mint nem tevéd, megbocsátnék egy ily kérelemre. Csókolj meg újra leányom! Előre és visszatekintve számadásunk rendben van. Rakj fát a tűzre! Meg akarod fagylalni az embereket e hideg decemberi éjen? legyen világosság, meleg és vigalom , különben némelyiteknek nem fogok megbocsátani!“ Ily vígan volt az öreg orvos! A tűz lobogott, a gyertyák fénylettek, sok vendég érkezett s nem sokára élénk nyelvek moraja s örömteli izgatottság terült el az egész háznál. Mind többen többen érkezének. Ragyogó tekintetek nyugodtak Mari alakján , mosolygó ajkak szerencsélteték kedvesének visszaérkezteért; a bölcs anyák legyezgeték magukat s remélék , hogy az ara nem lesz igen fiatal és könnyelmű a családi életre. Nem egy lelkesült atya esett ki a kegyből, mivel igen kiáradott szépsége dicséretében; a leányok irigykedtek reá; a fiúk meg a vőlegényre irigykedtek; számtalan szerelmes pár felhasználá az alkalmat, szóval mindnyájan érdekelve, felizgatva voltak és tele várakozással. Craggs ur és Craggsné asszonyság karöltve jelentek meg,de Snitoheynél csak maga jött. „Hogyan, hát Snitohey ur hová lett?!" tudakoló az orvos. Snitohey asszonyság fejékében a paradicsommadár-toll oly reszketésbe jött, mintha a paradicsommadár élne, midőn e nő az orvosnak elmondá, hogy Craggs úr kétségkívül tudja. Maga mit nem tud róla. „Oh, az az utálatos iroda !“ szólt Craggsné. „Bárcsak leégne!“szólt Snitpheyné. „De valóban le — oda le ment — ott van, egy kis eligazítandó ügy tartóztatja társamat ily soká,“ szólt Craggs úr kellemetlen pillantást vetve körül. „Ohh! Eligazítandó ügy ! Ugyan ne mondja már !“ szólt Snitoheyné. „Mi legjobban tudjuk ügyeinket szólt Craggs. De tán épen mivel nem tudák ügyeiket, remegett annyira Snitoheyné paradicsom-madár-tolla, s zörgöttek Craggs asszonyság fülön-függői, mint apró csengők. „Csodálkozom, hogy te megjöhettél,“ szólt ez utóbbi asszonyság férjéhez. „Annyi bizonyos , hogy Craggs az igen szerencsés!“ szólt Snitoheyné. „E hivatal meggazdagítja őket,“ szólt Craggsné. „Egy irodát tartó embernek nem kellene megházasodni,“ szólt Snitcheyné. Aztán Snitcheyné asszony azt mondá magában, hogy tekintete Craggs úr szívét szegzé át, és ő tudta ezt, és Craggsné asszony azt mondá férjének, hogy Snitoheyék megcsalják őt háta mögött, s csak akkor fogja észrevenni , midőn már késő lesz. Craggs ur a nélkül, hogy e megjegyzéseket titkolta volna, folyvást elégületlen pillantásokat vett maga körül,míg tekintete Rózán nyugodott meg, kinek azonnal bemutatá magát. „Jó estét kisasszony,“ szólt Craggs „kegyed bájosan néz ki. A kegyed — a kisasszony — testvére, Mari kisasszony-------“ „Oh Craggs ur,ő nagyon jól van.“ „Igen. — Én— itt van-e?“ kérdő Craggs. „Itt? hát nem látja ön amott ? Épen most készül tánczhoz,“ feleli Róza. Craggs úr feltéve szemüvegét, hogy jobban láthasson, s egy ideig azon keresztül vizsgáié, köhintett, s megelégült kifejezéssel újra tokjába s aztán zsebjébe rettétt . A A zene megharsant, a tánc* elkezdődött. A lángoló tűz ropogott és szikrázott, emelkedett és szállt, mintha egyetértőleg járna a zenével. Néha úgy zúgott, mintha maga is zenélni akarna. Néha úgy fellobogott és emelkedett, mintha a vén szoba szeme volna : néha börös pártriárhaként a zugokban suttogó ifjakra is pislogott. Olykor fénye a virágkoszorúkon játszott, és leveleiken egy-egy pillanatra átsütvén, oly kinézést kölcsönzött azoknak mintha ismét a napfényen és szélben remegnének. Néha magas szeszélye nem ismert határokat, s ekkor a lejtő lábak közé hangos csattanással egy egész csoport kis ártatlan szikrát dobott, és a széles ódon tűzhelyen oly vígan ugrált, mint valamely őrült lény. Már a második táncz is vége felé járt, midőn inta eg ur társát,ki a tánczot nézte,gyengén vállon érintő. (Folyt. köv.) Austria birodalom, Bécs, dec. 9. Az Austria és a nyugati hatalmak közt dec. 2-kán kötött szerződés iránti számos közlés daczára is, arról semmi positiv tudomás nincsen. Majdnem úgy látszik, hogy a hadeset bekövetkezésének határideje három hónapra, tehát február végéig van meghatározva. Frankfurti tudósítások szerint az austriai-porosz szerződéshez járulás iránti tárgyalások ott fennakadást szenvedtek s általában több német udvarnál az austriai kabinet utóbbi lépése által lehangoltság idéztetett elő. A mennyire sajnálandó lenne 3318 Anglia, London, dec. 6. Az Austriával szerződés tartalmáról a tegnapi félhivatalos lapok még most sem tudnak semmi bizonyost. A „Chronicle“ az,,est. Corresp.!‘czikkét hozza,mint távirdai sürgönyt, s minden ítélet nyilvánításától tartózkodik; a „Times“ szintén commentár nélkül közli saját bécsi tudósítójának, az „Österr. Correep.“ vázlatával nem egészen öszhangzó versióját. E szerint „a dec. 2-kán köttetett szövetség, hár