Budapesti Hírlap, 1854. december (585-608. szám)

1854-12-02 / 586. szám

jelen pillanatban már annyira eltérnek egymástól, minélfogva attól tarthatni, hogy Oroszország képes lesz, ebből tivoli vagy többféle magyarázatokat en­gedő nyilatkozatok segedelmével új vitályokat származtatni. Ennélfogva Austriának igaz oka le­­en­ne, magát formaszerűn nem kötelezni, hasonló lépéseknek közösségben tételére, legalább mindad­dig, míg valamennyi német kormány nem képez ve­le együtt egy hatalmas testületet, mely képes le­gyen ezen lépések minden további következmé­nyeit elvállalni.­­ A­mint a porosz kabinet joggal megjegyzi, Oroszország magaviselete kétség kivül nagy befolyást gyakorisod azon mértékre, melyben Austria a maga szövetségesei segélyét felhivandja. Oroszország békés határozatokat hozhatand, bizto­sítékokat adhatand a maga részéről, minden meg­támadás ellen ; el is távoztathatja Austriától azon veszélyt, melylyel azt jelenlegi magatartása fenye­geti. De hogy ezt tegye, annál több okai lesznek, minél belsőbb és biztos­ Németország szövetsége. Különösen e tekintetben szükségesnek tartja a bé­csi kabinet Németország közös segélyét a fejede­­lemségekbeni állására kiterjesztetni, a­nélkül, hogy azt a békealapnak Oroszország részérőli elfogadása vagy visszautasításáról föltételeztetné. Valósággal a megszorítások szüksége annál kevésbbé látszik fönnforogni, miután Austria előterjesz­tései szerint a szövetséggyűlésnek fennmaradand jága, mindenkori vi­szonyok szerint a veszély foka és a­­ ■ on eset iránt nyilatkozni,midőn a katonai segély adandó lesz. — Egyéb­iránt, jóllehet Oroszország azon mód ál­tal, melylyel az eléje terjesztett békeföltételeket vizsgálat alá venni vonakodott, Austriára nézve lehetetlenné tettei a maga ér­dekében az ál­t­al­a oly határozottan visszautasított javaslatokra vissza­térni, mégis Császár Ő Felségének szándéka, minden körülményt kizárni, melynél fogva ha­sonló lépést a sz.­pétervári kabinetnél tenni le­hetne , egyetértésben Poroszországgal és a német szövetséggel. Sőt a helyzet kötelezményei Austriát erre kötelezni fognák. Császár Ő Felsége reméli, miszerint az orosz kabinet nem ámítandja magát a­­zon indokok iránt, mik­et arra indították, hogy a követelt négy biztosítékot önként vagy feltétel nél­kül elfogadja. — Császár ő Felsége azon bizalmas lépéseket, miket a berlini udvar, a mint ez b. Man­­teuffel sürgönyéből kitűnik, legközelebb ez érte­lemben a sz.­pétervári kabinetnél tett, legjobb kí­vánságokkal kiséri. Ha ezen tanácsok si­ker nélkül maradnak, akkor egy meg­hívás, mely a szövetség nevében lé­tezik, hogy Oroszország a békeföl­tételek elfogadására rábh­assék, nem fogna c­­élszer­űtlen lenni; de mi Austriát illeti, ez egy ilyen lépésre csak bizonyos tartalékok alatt hatá­rozhatná el magát, mivel­ a jelenlegi k­ör­ü­l­mé­n­y­ek k­öz­t egy ilyen lépés­nek i­gen k­omoly jelleme fogna len­­n­i. Esetlegességnek , mik e lépéssel szükségké­pen összeköttetésben állanak, a béke végleges el­­nem fogadásából származó helyzet és azon esetek, mikben a támadás mellé­hetlenné fogna lenni — mindezek oly tárgyak, mik kevéssé alkalmasak a német államok kormányai közti előleges bizalmas tanácskozás nélkül a szöv.­gyűlés elé terjesztetni, a porosz kabinet kétségkívül megengedendi, hogy egy ilyen a sz.­pétervári ka­binethez intézendő eldöntő felszólítás kérdése azon határozatokon kívül, mikkel a szövetséggyűlésnek közelebbről foglalkoznia kell, tárgyalandó.­­ Az austriai kormánynak ennélfogva kívánnia kell, mi­szerint azon végzésekben, miket a szövetség hozand, sem az előzményes alapok netaláni elfogadásának, sem azok visszautasításának következményei köte­lező határozatok tárgya ne legyenek. Kívánnia ke­ll, m­i­s­z­er­in­t ne hárítsák reá a kö­telez­ettséget, hogy a hadfolytató fe­lek esetleges határozataira vonat­kozó mozgásának szabadságát oly korlátozásoknak vesse alája, mik azt tényleges módon megszorítsák. Saj­át birodalma iránti kötelessége, euró­pai állása nem engedik meg neki e­lőr­e megmondani, mikép azon esetre, ha Oroszország késznek nyilatkoznék a négy pont alapján alkudozásokba bo­­csátkozni, semmi esetre, bá­rm­ely for­dulatot vegyenek is az események, nem fogna bocsátkozni tanácskozásba tovább menő követel­ések iránt, mik Oroszország ellenében tehetők len­nének. Csak oly kezességek,mik általánosan ilyeneküt elismervék, csak valódi békekötés felelhet meg szükségletének. Nem fogná megengedhetni, miszerint egyszerű ténye a békealkudozásra vonatkozó egy oly javaslatnak, mely csak egy rész­­­ről származnék, és a másik által, bármelyik legyen is ez, visszautasíttatnék, kötelező befolyást gyako­rolhasson a maga határozataira. Ha csakugyan így állana a dolog, akkor mi sem fogna a jelen helyzet­ben változni, kivéve netán azt, hogy míg a had­folytató felek teljes szabadsággal a maguk érdekei és czéljaik szerint határozhatnák el magukat a há­ború folytatására vagy békekötésre, ők kötelezőleg a kényszerű semlegességre lennének szorítva, me­lyet elfogadni Austria már oly gyakran vonakodott. Mindezen okokból sokkal c­élszerűbbnek lát­szik, hogy a szövetséggyűlés határozata azon há­rom pontra szorítkozzék, miket az austriai kor­mány előterjesztett. Ez azon reményt táplálja, miszerint Poroszország nem vonakodandik ezen indokokat pártatlanul és barátságosan méltányolni, és hogy, ha azokhoz­­egyezését adná, hajlandó lesz, a teljes egyetértés iránti óhajtásának tökéle­tesen megfelelni, mely óhajtásnak az által ús bi­zonyságát adta, miszerint a b­­rokesch úr számára tervezett utasításokat előbb a berlini kabinettel közlötte. Az austriai kormány jelenleg azon helyzetben van, miszerint Poroszország és a német szövetség elhatározásait be kell várnia.­­ Ezért a nevezett utasításokat a jelen sürgönynyel együtt tüstént minden kormányokkal közli, és szí­véből örülni fog, ha nem sokára lehetséges leend egy mindenkire nézve oicsó tényt üdvözölni, a szö­vetség egyetértésének tényét, mely Austriát és e­­gész Németországot fölmentené azon aggodalmak alól, mik eddig mindnyájokra nehezedtek. Meg van győződve, mikép, hogy oda lehessen jutni, csak némi ösztönre van szükség , melyet Porosz­­ország a német szövetséges társakra általa még gyakorlott nagy és igazságos befolyás által oly könnyen adhat, s végül még egyszer kifejezi a­­zon szilárd meggyőződését, miszerint a porosz ka­­­binet hajlandónak fog mutatkozni a szövetséggyű­­lésnék­ követének Austriáénak megfelelő utasításo­kat adni. Gr. Eszterházy szíveskedjék jelen sür­gönyből egy másolatot b. ManteufFel urnak átadni. Bud­.“ KÜLFÖLD. Tudósítások a harczterekről. Délkeleti csatatér. A krimi táborból semmi újság. Az oroszok nov. 5-ki vesztesége, és sergei élelmezésének nehéz volt, kényszerítik Mencsikoff hget, védelmi állásban maradni. Az egyesültek minden idejöket erőgyűjtésre hasz­­­nálják, az előttük álló oly dicső vitézséggel kez­dett nagy munkához. A „Moniteur“ legújabb szá­mából értesülünk a M­a­gn­a a­­nagy által Krím-­­­ből kapott tudósítások után, miszerint az egye­sült Bereg egéssége és hangulata a rosz idő da­czára is bámulatosan kitűnő. — A Görögország­ból Mayr­an­­nok alatt érkező csapatok előha­­da, 1800 ember 13-kán szállt partra. — Az oro­­­szok veszteségét az inkermani ütközetben hatá­rozottan 15,000-re teszik; 5000 halottat a harcz­­téren az egyesültek temettek el. — Az is mege­rősített tény, hogy az orosz hadsereg létszáma, mely az említett csatában részt vett, 70,000 em­berből állt. — Nov. 16-ig semmi nevezetes nem történt, kivévén, hogy a tűztelepek tüzelése és minden hadiműködés félbeszakasztatott. A fen­­nebbi adatokhoz érdekes kiegészítésül szolgál azon megjegyzés, hogy az angol ezredek keleten csak egy zászlóaljból, a francziák kettőből, az oroszok pedig négyből állanak, úgy hogy egy an­gol dandártnok két zászlóaljat, a franczia négy, az orosz pedig nyolcz zászlóaljat vezényel, s így egy orosz bnok elvesztése számarány szerint két franczia vagy négy angollal ér fel. Ehhez járul, hogy az angol zászlóaljak a nov­ 5-ki csatában, cholera, más betegségek és az ellenség golyói által eredeti létszámuknak csaknem felére apadtak le. Az egyesültek számára roppant készletek vannak útban ruházat, élelem s egyéb tábori szerekből. Az oroszoknak rendkívüli nehézségekkel kellene küzdeniök, ha sergük szükségleteit hasonló sze­rekkel fedezni akarják. A rendkívül kényelmes tengeri út itt az egyesültek előnyére van, míg az oroszoknak néptelen pusztákon kell átvonulniok, hol a rosz utakkal küzdés mellett kevés vagy semmi támogatásra nem találnak. A feketetengeri viharokról a „Triest. Z.“­­nak Konstantinápolyból nov. 20-ról a következő részleteket írják:,,Banshee“ a visogőzös borzasz­tó tudósításokat hozott Krímből a délkeleti vi­har rombolásáról. A feketetenger, mely csaknem egész év alatt csendes volt, i. hó 14-kén réme­sen kitüntette szilaj természetét, és a partokat omladványokkal fedte el. Az angol lobogó a krí­mi parton elvesztett 32 szállító hajót. „Prince“ és „Seenymphe“ csavargőzösök, az első a sereg téli ruhájával, 300,000 dollárral s öszes legény­ségével, elvesztek. Három újonnan vásárolt kisebb gőzösök „Brenta“, „Duna“, „Minna“, megfe­neklettek. ..San spar­eil“ sorcsavar, 4 horgonynyal és égő gépezettel a partra hányatott. „Brittania“ sorhajóban 5 láb víz volt. „Agamemnon“ a hatal­mas Borcsavar, 2000 lóerejű gépezetével négy horgonynyal, égő géppel a part felé üttetett, de nagy ereje ismét megszabadító. „Samson“ hadigő­zös három árboczot vesztett. A „Retribution“ kénytelen volt ágyúit a tengerbe vetni. Cam­bridge hg, ki a hajón volt, nagy veszélyben forgott. A „Terrible“ 800 lóerejű hatalmas hadi­­gőzös, mely a hajóraj legjobb hajóinak egyike, égő gépezettel s 4 horgonynyal hányatott a part felé, de a­melytől nagy erőlködés által sikerült magát távol tartani. Egy órahosszig küzködött a hullámokkal, míg csak egy­­ hajóhosszúságra bírt távozni a veszedelmes parttól. A hullámok szün­telen átcsapkodtak a fedélzeten, elsodorták a ke­réktokot. Szerencsére a vihar csak 11-től 4 óráig tartott, másként még több panaszra volna okunk. A franczia lobogó „Henri Quatre" sorhajót, és a Platóni hadigőzöst vesztette el. Egy török sorhajó Eupatoriánál a partra hányatott, a nélkül, hogy elsülyedt volna, de a nagy hányatásban árboczait elvesztette.Több vesztésekről részletek még hiány­zanak. Az „Osservatore Triestino“ konstantiná­polyi tudósítása is megerősíti a „Triesti újság“ által hirdetett rombolásokat. Az említett tudósí­tás így szól: „A franczia három fedélzetes „Hen­ri IV.“, mely a parton hajótörést szenvedett, 300 embert vesztett. „Napoleon“ csavargőzösnek kor­­mányrúdja tört el, és a „Retribution“ angol gő­zös ütegeit tengerbe hányta, hogy menekülhessen. Sok szállító hajó, s köztük a­melyeken az angol csapatok téli öltönye is volt, elveszett. Sok sátor is lett a hullámok martaléka. Mondjuk Balaklavá­­ba 20,000 franczia érkezett, de partraszállásuk ide még nem jelentetett. A „Journal de Constantinople“ folyó hó 11-ig terjedő bukaresti tudósításai szerint, a tö­rök sereg erőltetett marsokban fog a Pruthon Besszarábiába átmenni, és ott az oroszokat meg­támadni. 30,000 ember az előbbi parancsnok Ah­met pasa alatt Babadagba menend, a Du­nára felügyelni. E hadtestből 4 — 5000 I­s fe e­n - derbey-ela Dobrudzsába fog küldetni, hogy az orosz művek szétrombolása végett Izmailig nyomuljon elő. A sereg tartaléka Dzsurdzsevo és­­Bukarest környékén van. A lovasság Halim pasa alatt Foksán felé előre nyomult. A török fő­haderő Omer pasa alatt, mintegy 68,000 le­gényből álló gyalogság, csak a rosz idő s az eső végére vár, hogy a Pruth felé meginduljon. Tos­­sun pasa Bukarest felé indította a csapatokat, melyek Ruscsukban voltak, és a­melyek közel 8000 gyalogság, az ő közvetlen parancsnoksága Az élet­ harca a­ D io ke n sK á r o l y t­ó 1. A má sodik rész. (Folytatás.) „De kit mit tanácsolnak ?“ „Dajkálást, mint mondom“ folytatá Snitphey. „Magam és Craggs részérőli néhány évi ápolgató dajkálás mindent jóvá tenne. De, hogy képesek le­gyünk megegyezni s az egyezést megtartani, önnek el kell utazni és külföldön élnie. A­mi a szenvedést illeti, mi biztosíthatunk ön számára pár ezer forin­tot évenként, melylyel vigasztalhatja magát némi­leg , még kezdetben is , Warden úr, erről bizto­sítom.“ „Pár ezeret“ szólt a védencm „én tízezereket költöttem el!“ . „Ebben“ viszonzó Snitphey, mi­közben csen­desen rakosgató vissza a leveleket a vas­szekrény­be „nem kétkedünk. Nem kétkedünk“ ismétlő, míg lassan folytató foglalkozását. Igen valószínű, mikép az ügyvéd ismerte em­berét; annyi bizonyos , hogy száraz, ravasz modora jó befolyással volt védencze gond teljes állapotára, s őt szabadabb s tartalomnélkülibb kedélyállapotba helyező. Vagy tán a védencz ismeré a m­a­g­a emberét, s maga idézé elő e bizalmas hangot, hogy bizonyos czélját annál szabadabban fedezhesse föl. Lassankint fölemelvén fejét, rendíthetlen tanács­adójára mosolyga, ki elneveté magát. „Ám, hiszem“ szóla at „az én vasfejű barátom“ — Snitphey úr társára mutatott. „Magam és — en­gedelmével — Craggs.“ „Bocsánatot kérek Craggs úrtól“ szólt a vé­dencm.„Tudják meg vasfejű barátim! „előhajolt szé­kében s kissé halkabban folytatá, „hogy tönkreju­­tásomnak felét sem ismerik.“ Snitphey ur megállt, és rá m­ereszté szemeit. Craggs ur hasonlókép­pen. „Én nem csak fülig vagyok adós“ szólt a vé­denoz, hanem fülig .“ „Csak nem szerelmes?“ „De igen!“ monda a védőncz a székében hátra ereszkedvén, a Firmára zsebbe dugott kezekkel te­kintő. „Nagyon szerelmes vagyok.“ „Valami örökösnőbe?“ kérdé Snitphey. „Nem örökösnőbe.“ „Sem gazdag nóbe ?“ „Sem gazdag nóbe — tudtommal — kivéve a­mi a szépséget s szép tulajdonságokat illeti.“ „Egyetlen leány-e legalább?“ ásait Snitchey erős kifejezéssel. „Igen.“ „Nem Jeddler orvos egyik leányáról van-e szó ?“ monda Snitchey könyökeit hirtelen térdére bocsátva, s arczát legalább is egy fél réfnyire elő­­nyújtva. „Igen,“ felelt a védőncz. „Nem az ő ifjabb leánya ?‘( kérdé tovább Snitohey. „De az !“ felelt a védence. „Craggs úr“ szólt Snitohey egészen könnyeb­­bülten „nem lenne-e szíves még egy kis burnó­­tot . . . ? Köszönöm. Szerencsésnek érzem magam, Warden úr , hogy megmondhatom, mikép ez sem­mit sem tesz ; e leány már jegyben van. Társam is bizonyíthatja. Mi mindketten hitelesen tudjuk, hogy ez tény.“ „Hogy ez tény“ ismétlé Craggs. „Mit? Hisz ezt én is tudom,“ felekt védekezi­k nyugodtan. „Mit tesz az ? Világi emberek-e önök, s nem tudják, mennyiszer változtathatja szándékát egy leány?“ „Az igaz, hogy jönnek elő hűtlenségi esetek“ szólt Snitphey „s történnek panaszok mind leányok mind özvegy asszonyok ellen , de legtöbb eset­ben“ — „Legtöbb esetben,“ ismétlé türelmetlenül a védenct. „Ne beszéljen nekem ön az esetekről. Az általános törvények sokkal nagyobb könyvbe van­nak beírva, mint önök törvényes könyvei. Ezenkí­vül azt hiszik-e önök, hogy hasztalanul töltök hat hetet az orvos házában ?“ „Én azt hiszem uram“ szólt Snitphey komo­lyan fordulva védenczéhez, „hogy minden kocsi -fölborulások közt, melybe valaha Warden urat lo­vai ragadák — s ez esetek valóban elég számosak s elég költségesek valának , ezt senki sem tudja jobban, mint ő maga, ön és én a legveszélyesebb fölborulás lesz, ha így beszél, mely az orvos kertje falánál történt, mely három bordájába,egy kulcs­csontjába s Isten tudja hány zúzásba került. Mi nem sokat gondolkoztunk e felöl, midőn megtudtuk,hogy az orvos keze és fedele alatt jobban lett, de most a dolog igen roszul áll uram, igen roszul Jeddler or­vos is — védenezünk, Craggs ur.“ „És Heathfield Alfréd is — némileg, Snitphey ur“ monda Craggs. „És Warden Mihály ur is némileg védenezük“ szólt a könnyelmű vendég,,,« nem a legroszabb,mert tíz-tizenkét évig a bolondját járta. Habár Warden Mihály ur elveté is vad borsóját , az aratás gyü­­­mölcse ott van ama szekrényben, s ezu­tánra bűn­bánó és eszélyes lesz. S ennek bizonyítékául War­den Mihály ur nőül fogja venni Marit, az orvos kedves leányát , s őt magával fogja vinni.“ „Komolyan, Craggs úr“ kezdé Spitchey. „Komolyan , Snitphey és Craggs úr,“ szólt a védencz­ét félbeszakítva; önök tudhatják védenezük iránti kötelességüket s tudni fogják, hogy semmi részben sem szerelmi ügy az, miben önöket meg akarom bízni. Én magamnak akarom e fiatal le­ányt saját beleegyezése nélkül vinni magammal. Eljárásomban mi törvénytelen sincs. Én soha sem voltam Heathfield urnak szívbarátja. Ezért nem vétek semmi bizalmasság ellen. Én azt szere­tem , a­kit ő szeret, s igyekszem ott lenni győz­tes, hol ő akar győztes lenni, ennyi az egész.“ (Folyt. köv.) 3282 a’r.h­­olland Bukarestben.A főhadiszállás e szerint Oláhország fővárosába fog áttétezni. A „J. de Const.“megc­áfolja azon hírt, miszerint az oroszok 12-bén két kirontás után makacs küzdelemmel vezettek volna vissza. Mert a „Chaptal“ által kapott legújabb tudósítások szerint, az inkermani ütközet után az orosz sereg Belbekbe menekült, és azóta állomását nem hagyta el. Eupatoria térségén 7-kén megjelent 4000 orosz gyalogság, 200 lovassal és 6 ágyúval. A franczia ezredes, ki 50 emberrel kémszemlét­­őn, 5 embert és lovát vesztette el. Visszavonulását az erődítvényekből bocsátott congres röppentyűk fedezték! A reá következett napon az oroszok oda hagyták Eupatoriát, mely erődítvényekkel és 1000 emberrel van védelmezve. Anglia, London, nov. 27. A parliament összeülése dec. 12-re van kitűzve. Ma délután a windsori kastélyban titkos tanács­ ülés tartatik, melyben a kir. összehívó-rendeletnek el kell ké­szíttetnie. Mint hallatszik, ezen szokatlan rend­szabály főoka azon körülményben áll, mikép a kormánynak parliamenti határozat általi külön felhatalmaztatásra van szüksége arra nézve, hogy csak egyetlen népkatonát is alkalmazhasson az országon kívüli szolgálatra. Mivel a rendes csa­patok a földközi-tengeri állomásokból Krímbe indulnak, az angol néphad egy részének kellene ellátnia a Gibraltar, Málta, Corfubani stb. helyőrségi szolgálatot. Igen hihető, mikép ezen magában véve kellemes szolgálat, több száz népkatonákra nézve csupán katonai előiskola le­end, minden néphad­ helyőrség nagy része lassan­kint belépend a rendes seregbe, s a krimi sereg hézagait töltendi be. Hogy ezen kívánatos ered­ményre számítnak, erre mutat azon körülmény, mikép m­i­n­d­e­n angol néphad­ezredek beöltöz­­tetése — mint látszik — véglegesen elhatározta­tott, mit a „Globe“ tegnapelőtt még kétségbe akart vonni. Hogy mindemellett is az angol sereg kiérdemlendi a „heroic litle band“ (hősies kis csapat) büszke czímét, ez iránt nincs kétség, s a „Times“ méltán figyelmeztet arra, mikép a szám­beli aránytalanságot szükségkép jobb fölfegyver­­zés, s a seregnek az Angolország rendelkezésére álló összes mechanicai segély­ eszközökkeli segí­tése által kell kiegyenlíteni. Fájdalom! a most elindult erősbítések a minié-puska helyett közön­séges puskával vannak fölfegyverezve. Ugyanis a birminghami fegyver­gyárosok, kik egy kor­mány­gyár fellítása ellen sikerrel tiltakoztak, most nem képesek elég gyorsan készítni el az új puskákat. Valamint Wellington korában , úgy most is panaszok emeltetnek a hadmérnöki szer­számok rész minősége iránt, melyek a Szebasz­­topol előtt levő sánczmunkások számára szolgál­tattak. A „Times“ azon — fájdalom! kissé elké­sett — javaslatot teszi, mikép a földművek elké­szítése végett, mintegy 500 vasúti­ munkás alkal­maztassák, kik saját szerszámaikkal s gyakorlott­ságuknál fogva, ezen feladattal felannyi idő alatt készen lettek volna, mint a katonák.­­ A „Times“ ma ismét igen hevesen nyilat­kozik Austria ellen. Ellenkezőleg a „Chronicle“ igen mérséklett modorban szól Austriáról. Noha Austria késlekedését fájlalja, elismeri, mikép a szövetségeseknek nincs joguk a cs­­ereget tűzbe hajtani akarni, s nagyon örvend Austria azon nyi­latkozatán, mikép a Besszarábia elleni hadműkö­déseket nem gátolandja. — Dublinból legközelebb egy világiak­­s papokból álló küldöttség utazandik Rómába, hogy a szó­széknél súlyos vádat emeljen az o­s­s­o­­ri-i püspök ellen, ki egy papnak megtiltani me­részlé az angol kormány elleni politikai agitatiót. Lucas mint vádló, szintén elmenend, s hírsze­­rint felfogadá, hogy ha a vád elutasíttatnék, kép­­­viselői állomását leteendi.­­ A kormány legújabb rendeletei, a krími sereg erősbítése végett, következőkből állanak: 11 gyalogsági ezredet, s 1,200 főnyi tüzérséget akar elküldeni. Ez által Raglan lord a jövő hó közepén több mint 36,000 szuronynyal, s a lovas­

Next