Budapesti Hírlap, 1855. január (609-633. szám)
1855-01-13 / 618. szám
Masurtupnál álló főhadhoz visszavonulni, az ott összegyűjtött összes csapatok oct. 23-kán hatájokba visszabocsáttattak. A török csapatok állapotáról a dunai fejedelemségekben és Dobrudzsában egy galaczi jan. 2ki levél nem igen kedvezőleg szól. Omer pazsa elmenetele óta az egyes, csapatparancsnokok közt a legnagyobb egyenetlenség uralkodik, s ily körülmények közt szerencsének mondható, hogy a szemközt álló oroszok őket legkevésbbé sem háborgatják, különben a vezérek e villongása miatt a török dunai sereg sorsa rövid időn teljes feloszlás lenne, mint azt az ázsiai seregnél ugyanazon körülmények előidézték. EzértIzmail pasa új főparancsnok megérkezését mindenki óhajtva várja. Anglia, London, jan 8. A ,,Journal des Débats“ egyik jeles szerkesztőtársa John Lemoinne Londonból az angol ministérium helyzetéről így ír:,,Úgy hiszem, épen a parlament elnapoltatásának napján fejezem ki önnek azon véleményemet, mikép a ministerium igen betegen lépett ki rövid hadjáratából, s mikép hihetőleg nem fog jelen alakjában újra megjelenni a kamrák előtt. Minilenk a mutat, mikép ama periodicus kór, mit ministeri krisisnek neveznek, a jelen perczben készül; s hacsak valamely Szebasztopol bevétele - nemű esemény nem jön közbe, a kabinet szétvált tagjainak újra összecsatolása végett, ez utóbbi csak f. hó. 23- ig is aligha tarthatandja fenn magát. — Midőn néhány nap előtt a ministérium az alsóházit lemondásával fenyegető, a külföldi régió iránti törvény alkalmából, a többség visszarettent egy oly kicsis kilátásától, mit szétoszlatás és újabb választások követhettek volna. Azonban a kabinet irányában mély boszút táplál szívében, az irányábani erőszakolásért, s e boszút az első alkalommal tanusítandja. A többség hódolásának másik oka az volt, mikép igen nehéz, sőt lehetetlen lenne a miniszereket helyettesítni, ha mindnyájan lemondanának. Valóban Angolország nem csak katonáknak, hanem politikai egyéneknek is szűkében van, s nem csak az ezredeket, hanem ministereket is külföldön kellene keresnie. De ezen perczben könnyítetné e működést azon körülmény mikép a ministeriumnak egyik fele nagyon hajlandó annak másik felét kivenni a hajóból. Egy oly coalitionális ministerium, minő a jelen, csak azon föltétel alatt tarthatja fenn magát sokáig, ha nem sok mozgást tesz; tüstént szét kell bomlania, mihelyt kénytelen, erőszakos mozgásokat tenni. Ha legközelebb kicsit leend, gén hihetőleg azon párt fog feláldoztatni, mely egbékésebbnek tartatik; s ekkor ki fogna lépni a peeiták töredéke, azaz Aberdeen lord, Newcastle herczeg, Gladstone s Sidney Herbert. E szerint Russel, Palmerston s Clarendon lordok maradnának meg, kik némely whigeket, mint Treys Panmure lordokat csatolnák magukhoz Azt mondája, mikép ezen helyzetet valamely az expeditióróli nagyszerű tudósítás módosíthatná De ha semmi fényes siker sem fog igazolni a hadfolytatással különösen megbizaott ministereket, Russel lord a f. hó végén hietőleg visszanyerné ministerelnöki állomását.— Kár hogy a ministeri módosítás valamely váltást fogna eszközölni a krimi angol sereg helyetében, azt épen nem kell várni. Kényelmesnek uszhatik ugyan, e vagy ama ministerre hárítni s elkövetett hibák s történt balesetek iránti felességet, de valósággal ezeket maga a közigazítás szervezetének, valamint az Angolország áll 25 év óta követett politikának kell tulajdonni. Ezen politika ugyanis, mely roppant halaié kútfeje volt a szabadság, jóllét s polgári sors útján, tagadhatlanul védtelenül hagyá Talországot a véletlen meglepetés ellen. Jól tűri, hogy ama nagy országgazdászok, kik ezen ország iparát s gazdagságát oly magas fokra emelék, nem láthatók előre, mikép az erőszak s vaksors játékai oly hamar megújulandnak; azonban jelenleg tény, mikép I.-Britannia katonai szervezete ,tökéletes zavarban van. Mindegyik kormányrendszernek megvannak saját jó s rész oldali, így Francziaország gyakran szenvedett az öszpontosítási rendszer miatt, mely ott könnyíté a mindennemű forradalmak létesülését, s az egyéni kezdeményzést szerfölött alárendelé a közigazgatásénak, de az öszpontosítás előnyei mindig föltűntek, valahányszor a nemzeti erőket egyetlen pontra kelle irányozni. Másrészről amaz egyéni kezdeményzés s szabadság rendszere, mely Angolországot a világon leggazdagabb, legszabadabb s legvállalkozóbb országgá tévé, azt egyszersmind készületlenül hagyá ama körülmények ellen, melyek akarat, cselekvés és irányegységet kívánnak. E szerint ama bajok, mikben jelenleg Angolország sínylik, nem függenek e vagy ama ministerektől, s nem fognak mindjárt megszűnni azért, mivel a kabinet egyik fele, a másik számára bűnbakul fogott szolgálni; azonban midőn a hajó veszélyben van, valakit minden esetre tengerbe kell vetni.“ A „Times“ s több más angol lapok ma egy oly Bécsből kelt távirdai sürgönyt közölnek, mely szerint Gorcsakoff herczeg a 7-bén tartatott értekezletben a 4 békepontot föltétlenül elfogadta. A „Morning Post“ egy ritkított betűkkel nyomatott rövid vezérczikkben figyelmezteti a közönséget ezen fontos közlésre, s így szól: „Remélni akarjuk, hogy a czárnak most őszinte szándéka, alaptalan igényeiről lemondani, s egy igazságos és méltányos békének alávetni magát.“ A „Globe“ kezeskedik a békét ígérő bécsi sürgöny hitelességéről, noha az reá nézveis igen váratlanul jött. A consulok ezen sürgöny következtében szinte 2 pc -el emelkedtek. A „Times“ bizonyosan szintén az említett sürgöny hatása következtében, ma egy igen szelíd háborús czikket hoz, mely következő szavakkal végződik : „Miután már a nyugat s Törökország közti szövetség közvetlen s főczéljai elérettek, még feladatunknak másodrendű, de azért szintoly lényeges részét kell teljesítni, mely a jövőrei szilárd biztosítékok megnyerésében áll Ez a jelen harcz tárgya, s ha a Szebasztopol elleni vállalat sikerül, ekkor az általunk követelt biztosítékok legfontosabbikát fegyveres kézzel kivívtuk. Az egész vitakérdést ezen pár szóval lehet kifejezni: „A fekete-tengereni orosz túlsúly korlátozása.“ Ezen jelszó magyarázata bizonyos fokig ugyan a harczi eseményektől függ; azonban semmi kétség sincs az iránt, mikép Szebasztopol meghódítása, valamint ama tengerierő meghatározása, melynek a feketetengereni fenntartása minden nemzetnek meg lesz engedve, a nyugati hatalmasságok szándékai közt van. A 3 hatalmasság jegyzőkönyvében foglalt többi pontokhoz maga Gorcsakoff hy kijelenté, hogy csatlakozni akar, úgy hogy a hadfolytató hatalmasságok közti viszály nem annyira amaz új intézkedések lényegében, miket a kelet függetlenségének oltalmára kell tenni, mint az ezen intézkedések iránti biztosítékok kiterjedésében áll. Ezen biztosítékok képezik a különböző orosz nyilatkozatok őszinteségének próbakövét. A szövetsgesek nem szándékoznak Oroszország belerejét lényegesen gyöngítni; ők ama biztosítékoknál sem többet, sem kevesebbet nem akarnak , s ha azok kivívása sikerül, akkor a háború nem hiában folytattatott.“ Az „Observer“ ministeri hetilap azt jósolja, mikép a parliament a jövő ülésszak első napjaiban a parlament - egy eldöntő győzelem-, s az Austriávali daczszerződés megkötéséről kellemes tudósítással fog meglepetni. A westendi clubokban tegnap bizonyossággal állíták, mikép Newcastle herceg beadta lemondását, s mikép azóta Grey gróf, Carise lord, Baring s több más államférfiakkal folytattattak all adózások. Palmerston lordra s Grahamra szintén gondoltak. A „Times“ azon eszméje, mikép Newcastleig keletindiai kormányzóvá neveztessék ki, s helyébe Dalhousie marquis tétessék hadügyministerré, sehol sem talál viszhangra. A „Daily News“ban Perronet Thompson, Lucy Evans tábornokot ajánlja hadügyministernek Tegnap a westminsteri r. kath. megye minden templomaiban felolvastatott Wiseman bihornoknak egy Romából kelt pásztori levele melyben a szeplőtlen fogantatásrólian megállapított hitágazat gyanánt hirdettetik ki. Bonaparte Lucián herczeg tegnap Calaisból ide érkezett. A „Times“-nak Kiesből f. hó 1-ről Írják, mikép a kormány igen helyesen tenné, ha végre világosan nyilatkoznék az idegenlegio kiállítása iránti terveiről, nehogy az ez iránti lelkesülés Holstein, s általában Németországban megszűnjék. Ezen levelező azt állítja, mikép az angol kormánynak nem leend panasza az újonezok hiánya miatt, ha a kellő intézkedéseket megteendő Hogy miben kellene állani ezen toborzási intézkedéseknek, ez iránt hallgat a levelező, csupán Helgolandnak, mint gyűlhelynek fontosságát emeli ki, s ezenkívül azt véli, mikép ezen kis szigetre most nagyobb figyelmet kell fordítni, miután Poroszország a Jahde mellett akar megtelepülni, s nem igen lehet kiszámítni, hogy ebből mily nagy kár hárulhatank Angolországnak északi Németországgal közlekedésére. A hivatalos lap közli ama tisztek névsorát, kik Szebasztopol előtt tanúsított vitézségük következtében előléptettettek, még pedig részint az admiralitás, részint az admirál által a reá ruházott teljhatalomnál fogva. T A R CZ A. A régi hintó. 1*Siciliai életkép. III. (Folytatás.) Mielőtt templomba menénk, viték Pippinohogy kövessen engem a czinterembe. Ingeégem s hangom reszketegsége megrémítették, birta kiállni tekintetemet. Midőn néhányal elmondtam Aureliávali beszélgetésemet, hann elkiáltá magát. — Ah én szerencsétlen, mit tettem ? És te ekso, miért nem közölted e titkot barátoddal ? már mit tegyünk ? Egy pillanatnyi megszakítás után folytatá : A fedés engem illet. Itt hagyom Siciliát s hába megyek élni, vagy inkább meghalni, mertélyos, ha elvesztem Aureliát, meg kell halnom. E nem várt elszántság egészen lefegyverzett, ölék Pippinonak: — Bizonyos lehetsz benne, hogy távozni és halni engednélek, ha én volnék a kegyelt szede a feláldozás szomorú kiváltsága engem illet. Barátom nyakamba szökött, kebléhez szorított, gyöngédebb neveket szórta reám, s miután leásomat néhányszor ismételtette, kedveséhez ír. Nem akarva semmit, nem figyelve semmire, Izmai után találtaig magam, úgy tetszett nehogy elég erőm lesz ez áldozathoz, és magaman hősnek képzelem ; de nem sokára a féltség feltámadt bennem; minden nemesebb érei repültek; barátom ugy állott el itten, mint vetélytárs, Aurelia mint hűtelen, s boldogságuk mint elhordozhatatlan gyalázatom. Képzelődésemben a legszomorubb képek váltogatták egymást, megleptem a két szerelmest a mint suttogó hangon értekeztek, már készültem őket meggyilkolni, midőn a fiatal leány szépsége meghatott, a fegyvert magam ellen fordítani. Egész éjen át fel s alá jártam szobámban, őrültségtől s boszútól űzetve. Reggelre a fáradtság higgadttá ten , épen ágyamra vetem magam, midőn Pippino belépett, a kezeit felém terjesztve, nagylelkű barátjának nevezett ; de indulatosan szakasztom félbe szavait. — Tartsd magadnak a dicséretet, rész helyre vesztegeted. Nem bírok határozottan lemondani Aureliáról. Kettőnk közöl egyiknek veszni kell. Találjuk a vívásnak valamely móját, melyben mindketten egyenlők legyünk, mert én nem akarom előnyeimet ellenedben érvényesíteni. Pippino vett volt a vívásból néhány órát. Kardot adva kezébe, víállásba vezényeltem, de nem volt ereje magát oltalmazni, egymásután három vágás ellen nem tudta magát védeni. A lőfegyverrel bánásban még sokkal nagyobb előnyöm volt. A vívás köztünk lehetetlen. Egyéb módot kell választanom. Pippino elég jól tudott úszni, ezért azt ajánlottam, hogy csolnakázzunk be a tengerbe, s a parttól két mértföldre borítsuk fel a csolnakot. — Esetlen! felelt ő, és ha kétségbeesett segélykiáltásom hallanád, lehetnél- e oly kegyetlen, hogy veszni hagyj? Nem, te nem lehetnél. Te elfelednéd a nőket, a szerelmet, a féltékenységet, s visszatérnél, hogy megmentsd barátodat, ki téged szeret, kinek te segítsége s oltalma voltál egész gyermeksége alatt. A harcz közöttünk nem lehet véres és kegyetlen, nemesnek és dicsőségesnek kell lennie, melyből a győztes ha szerencsétlenül is, de önvád nélkül léphessen elő. Ha igaz, mint mondod, hogy nem bírsz lemondani Auréliáról, vedd el, én neked engedem. — Úgy de, kiáltok, ő nem szeret engem ! — Hát inkább fog-e szeretni, ha engem megölsz? Ha el kell veszteni kedvesedet, legalább tartsd meg barátodat. — Igen, én meg fogom tartani, mondom Pippinot átkarolva, igen én meg fogom őrzeni e gyermekkori barátságot, mely kárpótlás áldozatomért. Átok a szerelemre, a nőkre kik engem ettől megfosztanának ! Nőszülj kedves barátom. Vedd el ezt a kedves, szeretetre méltó teremtményt, kit ugylátszik azért küldött az ég e földre, hogy minket egymás ellen gyilkosságra ingereljen. Szándéka nem sikerülend, Aurelia tiéd, veszszek el ha valaha vitatni fogom tőled. Hideg márvány-homlokkal, kőszívvel fogom ezután nézni, mert e szív maga magának mestere, erős mint egy oroszláné s nagy mint egy Caesaré. Szent Cornelio az én védszentem, tanúm lehet onnan fölülről, hogy midőn ezeket mondtam, szavaira őszinték voltak. Barátom dicséretei, könyei, hálakifejezései megerősítettek nagylelkű határozatomban. Annyi ünnepélyes ígérettel, annyi keserű átokkal nyújtok neki biztosítékot, hogy csak a legnyomorultabb ingatagság eleveníthette föl ismét első gondolataimat. Itt don Cornelio félbeszakító beszédét, kiönté a kávés csésze végső csepjeit, pipáját zsebébe tette, s zavarodott arccal lesütő szemeit. — No’s! szólok, hogy tartotta ön meg az ünnepélyes ígéreteket? Vallja meg nekem őszintén. — Az önmegtagadás igen szép erény, de gyakorlata nem könnyű ilyen magamféle embernek. Pippino távozása után Aurelia apja látogatott meg. Azért jött, hogy szememre vesse megszökésemet. Az ünnepély örömei közt is megérezték távollétemet. A bakon Massimo helyettesített és őt nem találták oly jó kocsisnak, mint engem. A nők kedvet kaptak a kirándulásokhoz, s holnapra is rendeztek egyet Santa Flaviába. Reám is számítottak, hogy a kocsit vezetni fogom, ez Aurelia rendelete és kérése. Új szerepemtől áthatva, veszély nélkül hittem elfogadhatni e meghívást. A következő éjjel nyugodt álmom volt, s magammal elégülten keltem föl másnap. Midőn nyolc órakor don Massimohoz mentem, a társaság már egybe volt gyűlve. A fiatal leány mosolylyal fogadott, s kezét nyújtá, mit én felindulással szorítok meg. Pippino mellém ült, a könnyű kocsi előre nyargalt, én is megcsapdostam a régi hintó lovait. Santa Flaviában don Massimo engedélyt kért megtekinteni Ariala marquis villáját. A kertbe bocsátottak, vidáman telt el a nap, s én szellemem könnyűnek, rugalmasnak érzem, mi magam felöli magas hiedelmemben megerősített. Ebédre Palermóba szándékoztunk visszatérni, de hogy ezt nyugodtabban bevárhassuk, itt rövid előlakomába kezdtünk. Massimo azon szerencsétlen eszmére jött, hogy saját terméséből hozott Mariaa-borral kínált meg. A palaczkot három negyedrésznyire kiürítettem, s rögtön mint valami boszorkányság által magam eszemtől megfosztva érezem. (Vége köv.) a 144 Francziaország, Pária, jan. 8. A „Moniteur“ ma hivatalos részében jelenti, mikép Niel osztálytábornok a császár hadsegédévé neveztetett ki. Nemhivatalos részében ugyane lap igy ír:Már messze vagyunk ama kortól, midőn minden katona, minden európai, ki a kabulok hatalmába került, irgalmatlanul leöletett; midőn minden oly hajó legénysége, mely a vihar által az ezen hegylakosok által lakott partokra vettetett, ugyanazon sorsban részesült. Jelenleg többé nem ellenségeskedés, hanem jóindulat, sőt ha kell, segély várja azokat a kabuloknál. Két legújabban történt tény tanusítja az ezen hegylakóknál létesült szerencsés változást. Az ideiglenes főkormányzó jelenti, mikép a 3-dik afrikai könnyűzászlóaljnak egy része, mely Szetifből Bougie-ba ment, a B e n i - Abd - Alláh-knál 6 lábnyi hó által volt bezárolva A parancsnok a századokat ezen néptörzs különböző falvaiba osztá szét, hol a kabylok mindent elkövetnek azok helyzetének javítása végett. — A 16-diki könnyű-zászlóaljnak egy százada szintén meglepetvén a vihar által, egy másik kabyl faluba me ■nekült ; s mindezen csapatok, mihelyt az út járhatóvá lesz, Szét is vagy Bougie ba visszatrendnek. Pélissier tábornok egy másik sürgönyben jelenti, mikép a „Deux Soeurs“ hajó 6 emberrel, a Tilfillától keletre eső partra vettetett, s a kapitányt, ki egyedül menekült meg, a kabulok igen emberileg fogadtak, s őt ruhákkal látták el.“ A „Moniteur“ nemhivatalos részében Pélissier tábornok algíri ideiglenes főkormányzónak a hadügyministerhez intézett következő levelét közli : „Algír, dec. 30, 1854. Dec. 27-én este, Bidadból következő távirdai sürgönyt kaptam : „Camatte kapitány jelenti nekem, mikép Bu- Ba r 1 a tegnap este megöletett Lakk dar, tamzaki kard által, egy, azáltal megkísértett, de meghiúsult megtámadás következtében. Bu-Barla a helyszínen lefejeztetett. Ma este -i futár utján írni fogok önnek.“ — Ezen sürgöny Aumale-ból jött, s az utak rész állapota nagyon késleltető az abban jelentett levelet. Csak ma vettem Bu-Barla halálának részleteit, melyek nagyon egyszerűek. Ezen izgató megtámadást intézett Lakhdar kaid parancsnoki háza ellen, s csupán 2 lovas és 60 fegyveres gyalog kíséretében , az u e dsz a h ei völgy mélyébe szállott le. A térhajlásokat s cserjéket használta fel, előnyomulásának elrejtése végett. Lakhdar kaid, szüntelen ébren lévén, lóra ugrik, a nyájának őrei ellen intézett első puskalövésekre átmegy a folyamon, s Bu-Barla gyors visszavonulása daczára, azt a Béni -M e 11 i k e u c h-hegy alján utóléri. Bu-Barla, nem bízván már kifáradt lovában, arról leszállott, hogy az előtte volt meredek sziklákra felmászszon. De leszállásában nem volt eléggé gyors, mivel alig érte a földet, midőn Lakh dar s lovasai által körülvétetvén, maga a kard által lesújtatott. — Bu-Barla halála oly szerencsés esemény, mely — remélem — a Beni-Mellikeuch-néptörzs hódolását vonandja maga után.“ Az „Indép beige“levelezője szerint, mint hírlik, az orosz császártól egy oly félhivatalos közlés érkezett volna az angol s franczia kabinetekhez, melyből kitűnnék, hogy az orosz kormány megengedné a szövetséges hatalmasságoknak a fekete-tengeren bármily megerősített katonai kikötő felállítását, csakhogy azok ne sürgessék Szebasztopol lerontását, mely végletet az orosz császár mint lealázást visszautasítna. Hir szerint az összes erősbítések megérkezése után a krími sereg két hadtestre, t. i. ostrom-s manoeuvre-hadtestekre fog osztatni, s ezen öszszes haderő fölötti parancsnoksággal egy franczia tábornagy fog felruháztatni. A császári testőrségnek Krímbe indulásában késedelem jött közbe; mint mondják, az ahhoz tartozó tüzérség még nincs eléggé begyakorolva. Kárpótlásul nem 4 fel, hanem 4 teljes zászlóalj fog ezen testőrségből a harettérre küldetni. Az ujonczozási javaslat visszaküldetett az államtanácsi osztályokhoz, hogy azon szellemben módosíttassák, mit a császár saját eszméjének tartanak, s miszerint tökéletesen az állam váltana fel minden helyettesítési ügynökséget. Ugyancsak az államtanácsban Cornidet választatott előadóvá, a Napoleondock-ok ügyében; munkálatának f. hó 10-kén kellene előterjesztetnie. Múlt szombaton estig összesen 367 millió ft. gyűlt be a nemzeti kölcsönre, nem számítva ide a Rothschild b. által aláírt 60 milliót. Azt hiszik, hogy csupán Francziaországban az aláírások összege 230 millióval haladandja meg a kívánt összeget. Angolországból legalább is ezen fölösleggel egyenlő összeget várnak. Hamélin admirál táborkarával s 100 sebesült tengerészszel együtt, legközelebb a „Christophe-Colomb“ gőz fregaton a touloni kikötőbe érkezett. Az admirál dec. 23-kán következő napiparancscsal vett búcsút a fekete-tengeri hajóhadtól : „Tisztek s tengerészek! Oly méltóságra emeltetvén, mely egyrészben a ti művetek, parancsot kaptam az iránt , hogy egész főtáborkarommal együtt, visszatérjek Francziaországba. Örömömre szolgál, mikép a hajóhadat egy oly admirál kezeiben hagyom, kit tapasztaltsága s rettenthetlensége annyira méltóvá tesznek egy ily parancsnokságra.Tisztek s tengerészek ! Midőn a história elmondandja a fekete-tengeri s krimi hadjáratokat, számotokra tengerészetünk dicső multjához,méltó lapot tartani fenn A császár az általatok kiérdemlett jutalmazási kérelmek közől többeket teljesítet, igazságérzete később a többiekre is kiterjedend; eziránt kezeskedik nekem tegerészeti miniszerünk meleg pártolása. Éljen a császár !“ Ugyanazon napon, Brunt aladmirál a következő napiparancscsal lépett be új hivatalába : „Tisztek s tengerészek ! Elvesztjük méltó főnökünket, dicső szolgálatai megnyerték jutalmukat; a császár, miután előbb az ő támogatására hívott