Budapesti Hírlap, 1855. február (634-656. szám)

1855-02-01 / 634. szám

Pest, Csütörtök,­ Szerkesztői iroda van: Országút, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2 -ik emeletben. Előfizethetni —he­lly­be­n a l­ajp­k­i­a­dó hivatalában H­erz János könyvnyomdájában (Országut,Kunewalder­­ház), vidéken minden cs. k. ‘ji­o­s­t­a­h­i­v­a­ta­l­n­á­l. —Az előfizetést tartalmazó levelek a czím, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett; a pénzzel együtt bérmentesit­­ve­ egyenesen a k­i­a­d­ó .h­­í­v­á­l­a­t­h­o­z utasítandók. HÍRLAP: Megjelenik a lap, hétfőt s a j­abb ünnepek utáni napokat ki­­véve,,mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre: félév­re : 10 írt., évnegyedre: 5 ft. 20 kr. Helyben, fél­évre : 5 frt., évnegyedre 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, több­szöriért pedig 4 kr. számíttatik — Egyes szám 20 pkr. Előfizetés február és martins hóra. Helyben : 2—két pft 40 kr. Vidékre : 3 —három pft 40 kr. Az előfizetés Pesten e lap kiadó hivatalában (Országul, Kunewalderház, földszint) Herz János könyvnyomdá­jában, vidéken minden cs. k. postánál történik. SZERK HIVATALOS RÉSZ Öcs. k. Apostoli Felsége 1854. dec. 28-ki legf. határozatával legkegyelmesebben hely­benhagyni méltóztatott, hogy a Budán felállítandó háromosztályu alreáliskola tanítói számára az évi nyolczszáz pftból, ezer és ezerkétszáz pili­a előlép­tetéssel, álló fizetések, a magyar tanulmányi pénz­alapból utalványoztassanak. — E legfelsőbb hatá­rozat alapján a cs. k. cultus- és oktatásügyi minis­ter 6 excja f. é. jan. 5. 1999./mfi sz. a. kelt magas bocsátványa által dr. Schenzel Guidó admonti káptalanbeli benedekrendi papot és helyettest a bu­­dai cs. k. államgymnasiumban, valóságos tanítója­ s ideiglenes igazgatójává a Budán életbeléptendő alreáliskolának, kinevezte. A belügyminister egyetértőleg az igazságügy- ministerrel Schneider Ernő m­. titkárt, J1­n­i­t­z­k­y Pál törvsz. segédet, Szedressy Adolf és R­a­d­­­e­r András szolgb. hiv. első oszt. tollnokokat, Steg­­may­er János szolgb. hiv. másodoszt. tollnokot, és Hanauschek Rikhárd morva-sziléziai figyelőt és helyettes törvénysz. segédet, a kassai közigazg. terület vegyes szolgb. hivatalaihoz segédekké ki­nevezte. A belügyminister Roth­m­ül­le­r János szolgab. hiv. segédet, R­a­i­s­z Kálmán és V­á­n­­dory Gusztáv szolgb. hiv. tollnokokat, Crollo- J­a­n­z­a Gusztáv lovag, dr. P­o­z­z­i Viktor, gr. Zamoiszki József, b. Menszhengen Fe­­rencz, (ez utolsó Alsó-Austriából) és dr. L­a­v­o­r­y György fogalmazógyakornokokat helytartósági fo­galmazókká Magyarországba kinevezte. A belügyminister Apt Kamill szolgab. hiv. tollnokot a budai politikai szolgab. hivatalhoz se­géddé kinevezte. A belügyminister Denk Adolf vissói szolgb. hiv. tollnokot szolgb. hiv. segéddé Eperjesen ki­nevezte. F. évi jan. 27-én a cs. k. udv. és államnyom­­­dában megjelent és szétküldetett a bírod. törvl. V. dija. Tartalma 14 sz. a. a bel- és igazságügyi ministeriumok 1855. jan. II-ki rendelete, hatályos minden koro­­naországokr , a katonai határszél kivételével, a melylyel az 1852. máj. 27-ki általános büntetőtör­vény 478 §-ban kijelölt két első áthágási eset vizs­­gálása és megbüntetésére nézve a hatósági illeté­kesség iránt támadt kétségek megoldatnak. 15 sz. a. a bel- és igazságügyi ministeriumok 1855. jan. 18-ki rendelete, hatályos minden koro­naországokra, kivéve a katonai határszélt, melylyel az 1852. máj. 27-ki ált. büntetőtörvény 478 §-nak magyarázata adatik ki. 16 sz. a. a pénzügyministeriumnak az igaz­­ságügyministeriummal egyetértőleg 1855. jan. 18. kelt rendelete, hatályos minden koronaországokra — az 1853 mart. 19-ki cs. rendelet (Bir. t. 1. 53 sz.) alkalmazását illetőleg. 17 sz. a. a belügyministerium 1855. jan. 25-ki rendelete, érvényes minden koronaországokra, a ka­tonai határszél kivételével, a birodalom többi koro­­naországaibeli lakosoknak Magyarország és volt mel­lékországaiba átköltözését illetőleg. 18 sz. a. a bel- és igazságügyi ministeriumok 1855. jan. 25-ki bocsátványa a .Haliéin városbani házak eldiribolásának tilalmát illetőleg. 1855. jan. 31 -kén a cs. k. udv. és államnyom­dában Bécsben megjelent és szétküldetett a bírod. tervlap VI. dija. Tartalma: 19 Sz. a. az 1855. jan. 15-ki császári nyiltparancs, melylyel a bűnök és s vétségekre nézve uj katonai büntetőtörvénykönyv hirdettetik ki, és 1855. jul. 1-től kezdve hatályba tétetik. Rögtönbirósági ítélet. Juhász Ökör András 23 éves és Szabó Jer­e­­dencz János 21 éves, mindkettő árokszállási szü­letésű, r. k., feleséges, gyermektelen, volt juhász, — továbbá Faragó Apollonia 2-ed rendű vádlott neje és Szabó Anna 1 -ső rendű vádlott neje, mind­kettő 21 éves, árokszállási születésű, r. k.J vádlot­takra törvényesen megállapított tényállás által reá­­juk bizonyulván, miszerint árokszállási házaló iz­raelita Schvarcz Jakabot azon elevei közös el­­tökélés folytán, hogy őt meggyilkolandják és meg­­rabolandják, f. hó 5-én d u. 3 óra tájban, midőn há­zalás közben ablakuk elé ért, áruvásárlás ürügye alatt az ablakon át bekopogtatták, 3 első rendű vádlott meggyilkolta, s az ékkép elrablóit pénzét s áruit mind négyen felosztották. Ezen a büntető-törvénykönyv 135 §.. 2-dik pontja, és a büntető-perrendtartás 410 §-nak súlya alá eső rabló-gyilkosságban 1-ső rendű vádlott fő­­bűnösnek, a többiek pedig bűntársaknak, s 1-ső s 2-ed rendű vádlott kötél általi halálbüntetésre, 3-ad rendű vádlott 20 évi, 4-ed rendű vádlott pedig 15 évi súlyos börtönre ítéltettek, s ezen ítélet két első rendű vádlottakon mai napon végre is hajtatott. Jászberény, 1855. évi január 15-én. A cs. k. rögtönitélő bíróság. NEMHIV­AT­ALOS RÉSZ. Buda, jan. 31. Mihelyt a távirati tudósítás Császárné Ő Felsége megtörtént szüléséről megérkezett, ha cs. herczeg születik, 101 , ha pedig cs. herczegnő, 21 ágyulövés fogja Budavár lövegeiből ez örven­detes eseményt hirdetni. Még­ az nap, vagy ha a tudósitás késő est­re érkezik, következő nap, a budai várfőegyházban ünnepélyes Te Deum fog tartatni, melyben az ösz­­szes katonai és polgári hatóságok, úgyszintén az e­­lőkelők dísz­egyenruhában fognak részt venni. Levelezések. Paris, jan. 26. —­— Miután több napok előtt azt állítot­tuk, hogy a nyugati hatalmak bécsi követei még nem volnának teljhatalommal ellátva az alkudo­zásra, különböző oldalakról oly bizonyossággal erősítették annak ellenkezőjét, miszerint már szinte nem merénk továbbra is állításunk mellett maradni, noha azt mi igen hiteles forrásból me­rítettük vala. Hogy azonban mi mégis jól valánk értesülve, kitetszik Russel­lordnak az angol parliamentben tett nyilatkozatából, mikor ő vi­lágosan ezt mondá: „A királynő kormánya kije­lentette, miszerint hajlandó a 4 pont alapján al­kudozni, de még egy követnek sem adatott arra felhatalmazás.“ Egy félhivatalos lap nyilatkoza­taiból azt lehet következtetni, mikép a felhatal­mazások nem is lesznek olyanok, hogy azok a kö­veteknek szabad kezet engedjenek, hanem a kö­vetek kénytelenek lesznek minden egyes fonto­sabb kérdésnél, mely szőnyegre kerül, újabb u­­tasítást kérni, s csak azon határok közt működ­hetnek, melyek ki fognak eléjök jelöltetni. Bécs­­­ben tehát nem lesz teljhatalmazottakból álló con­­gressus, hanem csak követek összejövetele, kik a béke előzményeiről fognak tanácskozni, s ha lehet, azokat megállapítandják. Általános teljha­talmak felteszik ezenkívül, hogy az illető kormá­nyok pontosan tudják mit akarnak, ez pedig Londonban épen nem látszik az eset lenni, mert ott köztudomás szerint kabineti krcsis van készü­lőben, minek kimenetelétől Európa politikai hely­zete függend. Magánlevelek szerint nem a körül forog a kérdés: tudni, vájjon Aberdeen lord és barátjai képesek lesznek-e a háború vezetése iránt magukat igazolni. Aberdeen lord, Gladstone és Newcastle hg szorosan a 4 pont alapján akarnak maradni, míg Palmers­ton és Russel lordok nem akarják a teljha­talmakat oly szorosan körülírni, hanem szándé­kuk, egy hátulsó ajtót nyitva hagyni minden eset­legekre nézve, meret a hadi események előidéz­hetnek. Világos tehát, hogy míg a londoni kabi­netkérdés el nem dől, minden függőben marad.­ Ami Poroszországot illeti, Austria igy­ekezni fog a mozgóvátételt minden áron keresztülvinni, s ha ez nem sikerül neki, magánegyesülések útján Poroszországot izolálni, úgy hogy ez utoljára is kénytelen lesz Austria politikájához simulni. Ez vigasztalja közönségünket, mivel itt azon véle­mény uralkodik, miszerint Oroszország még csak Poroszország békés magatartására várakozik,hogy magát Európa követelményeinek alávesse. Mi a­­zonban félünk, hogy a jámbor közönség csaló­dásban él. A „Moniteur ” tegnapelőtt ismét visszatért a kölcsön ügyére, tulajdonkép csak azért, hogy kö­zölhesse, miszerint az 500 francon aluli aláírá­sok 300 millióra rúgnak. A „Moniteur“ elég ő­­szinte megvallani, mikép ez eredmény leginkább azon körülménynek köszönhető, hogy a kölcsön jövedelmező ügylet volt. E nyilatkozat ellenében a hivatalos lap javára meg kell említeni, misze­rint azt is hozzáteszi, hogy az aláírók polgári kötelességet is akartak teljesíteni. Kevésbbé megbocsátható a „Moniteur”nek azon megjegy­zése, miszerint elismerést érdemlő lejalitás volt a kormánytól az, hogy a pénz fölöslegét nem tar­totta vissza, mert csakugyan magától értetődik, hogy senki sem tartotta a kormányt képesnek arra, valamit megtartani, mi nem az övé. Napóleon herczeg megérkezett Marseil­­lebe. Sokat beszélnek egy közte és a császári család közt létező feszültségről. Mi nem vagyunk ugyan beavatva a császári család titkaiba, de annyit tudunk, hogy több német lapok lefoglal­tattak, melyek párisi levelezéseikben a herczeg­­nek krimbeni magaviseletét oly módon védték, mely a kormánynak épen nem lehetett kelle­­metes, mivel ez által Canrobert b­ok­lön meg­támadva. Mindezen levelezések azon párttól va­­lának inspirálva, mely a császári családban sza­kadást o h­a­j­t s a herczegben még mindig ugyan­azon egyént látja, ki a köztársaság idejében volt. Hogy másrészről Canrobert­inok ellen is ellensé­geskedés szíttatik, arról már múlt levelünkben tettünk említést. A Spanyolországból érkezett hírek mindin­kább fontosabbakká válnak. Míg a cortes-gyű­­lés Espartero­­noknak és a ministeriumnak egyre-másra bizalmat szavaz, addig a tartomá­nyokban minden a monarchi­us párt felkelésére készül elő. „A helyzet igen kétes“ - - így szól egy jelesen szerkesztett levél a „Gazette de France“hoz — „a tömeg ösztönszerűleg nagy események előérzetében van; mindenki rebesgeti, hogy valami történni fog, és ezen valami olyan, mit az ember a láthatáron mint egy pontot lát, de nem tudja meghatározni, hogy mi legyen az. Mi tehát a kimaradhatlan jelszó ? Ez iránt csak egy hang uralkodik, az t. i. hogy az egész vilá­gon egy ország sem kormányozható könnyebben, mint Spanyolország, hogy egy sem oly közönyös a mostani rendszerek politikája iránt, egy sem óhajtja annyira, hogy családjai és birtokai mel­lett békében hagyják. A progressista párton kí­vül, mely ma a kormányon ül, van egy másik, mindinkább ijesztő, mely a nemzeti akaratnak valódi képviselője — a katholikus és monarchi­­us párt. Ez ma többet nyom Spanyolország sor­sának mérlegében, mint bármikor ezelőtt, mert az ő részén áll a papság, a nemesség, a birtokosok és a föld népe, melyek a szóhagyomány szerint Spanyolországból, egy nagy vendée-t képez­nek ....­“ Hogy e párt készen áll a madridi for­radalmi zajnak véget vetni, minden tudósítások­ból kitűnik. A napibíreknek szűkével vagyunk, a harcz­­kérdés mindent háttérbe szorít. Azonban mégis van némi közleni valónk. E napokban fog meg­jelenni „József király nevezetességeinek folyta­tása. ” A déli Francziaországból érkezett összes levelek a bortermesztőknek a beállott hideg fö­lötti öröméről beszélnek, minthogy a hideg re­ményük szerint a szőlőtő betegségét meg fogja akadályozni. Sőt a gabnatermésre is jó hatással van e hideg, úgy hogy mindenütt a legjobb ara­tási reményekkel kecsegtetik magukat. An­triai birodalom. Porosz lapok Bud­ gr. ő excjának következő sürgönyét közlik : Bécs, dec. 24. 1854. ,,Mélt. gróf! A­ berlini kabinetnek a Páris és Londonban levő kir. követekhez másolatban ide mellékelt sürgönyéből, valamint a szintén másolat­ban ide csatolt bocsátványból, melylyel Arnim­á­t meghatalmaztatok velünk az előbbi okmányt köz­leni, szíveskedjék Mélt. tudomást szerezni, hogy a porosz udvar a dec. 19-ki szövetségi szerződés tar­talmáról hivatalosan értesülvén, mikép nyilatkozott ez okmány aláíróinak. Az em­lített szerződés a ben­ne résztvevők tökéletesen azonos lépése által a po­rosz k. kormány tudomására juttatott.: (A válaszra nézve ellenben a királyi kormány Austria irányá­ban nem használta ugyanazon formát, mit a két nyugati kabinet irányában. Gr. Arnim úr ellenében nem hallgathattam el azon kérdést, várjon e tekin­tetben adhat-e felvilágosítást. A követ úr azonban e kérdésre nemmel felelt, s azt hittem, hogy e for­­maszerűségi pontot mellőzhetem. A porosz k. ka­binet azt nyilvánítja nekünk, hogy vonakodik oly kötelezettségekbe ereszkedni, melyeknek horderejét be nem láthatja. Elhatározását mindaddig fenntarta­ni óhajtja, mig a magyarázat iránt biztosítva sem lesz, melyet a nyugati hatalmak az aug. 8-ai jegy­zékek négy pontjának adnak, s melyeknek általunk a közelebbi ismeretét fölteszi. Mióta a dec. 2-ki szerződés a részes hatalmasságoknak e négy pont­­bani megegyezését újból megerősítette és Oroszor­szág a maga részéről kész ez alapon békealkudo­zásokba bocsátkozni, mi épen úgy, mint a párisi és londoni kabinetek, belátjuk a négy pont magyará­zata iránti közelebbi egyetértés szükségességét. Mily közleményeket fogunk eziránt a porosz kabi­netnek tehetni, az eddig még az e peretben a nagy­hatalmak közti nézetcsere eredményétől függ. Mos­tanira általában csak azon alapos reményünket fe­jezhetjük ki, hogy a mérsékelt s Európa jóllétéért aggódó érzület, mely a három nagyhatalmat a szerződés határoz­ványaira vezette, a békében meg­állapítandó kezességek terjedelme fölötti határzott megegyezésükben is nyilvánulana. Egyébiránt a porosz kabinet bizonyosak velünk együtt, el fogja ismerni, hogy a békeföltételeknek egy minden pont­jában tökéletes megállapítása nem várható, míg a harcz dühöng s a hadviselő felek közt az alkudo­zások még meg sem kezdődtek. Mést, megkereste­tik, Manteuffel báró úrnak ez értelemben nyilat­kozni, s egy­úttal azon őszinte sajnálatot kifejezni, hogy a cs. udvar a dec. 2-ki szerződésben résztve­vő kötfelek óhajtását, mikép e tény Poroszország hozzájárulása által teljes európai jelentőségét meg­nyerje, e pillanatban még teljesítve nem látja. Fo­gadja stb. gr. B u o 1.“ * Milánóból, jan. 22-ről a „Triest. Z.“­­nak írják: Úgy látszik itt, fájdalom ! némely túlzók fejében ismét jó valami, mint a néhány hét óta ta­pasztalható számos befogatások, tanúsítják. Az itteni rendőrség éber figyelme előtt ezúttal néhány, va­lószínűleg Mazziniféle ügynökök­­ által felbujtoga­­tott ifjak fondorkodásai nem maradtak rejtve, minélfogva ily boldogtalan tervek kivitelét meggá­tolni mindenkép fáradoznak. * T r i e s t, jan. 27. „Kübeck“ Lloyd gőzös, mely Danilo leg aráját Cattaroba hozá, visszatért. A gő­zös kedden estre érkezett, szerdán reggel a her­­czegi ara 300 lovas ünnepélyes kíséretében tovább folytatta útját Montenegróba. A lakosság tódulása rendkívüli volt, tűzjáték, ágyú- és puskalövések üdvözölték az utazókat és kisérték az egész csa­torna hosszában. . Február 1-a 1855, KÜLFÖLD. Tudósításuk a harci terekről. Délkeleti csatatér. Várnai legújabb tudósítások szerint a török csapatok Eupatoriába szállítása rövid időre meg­szüntettetett. Az eupa­­toriai kikötő egy része befagyott, s mivel az oro­szok is visszahúzódtak Izakba, e pillanatban Tauria e táján fegyvercsend van. Ott már 3 had­osztály török van, a védépítési munkálatokat azonban az időjárás miatt félbe kelle szakítani. A csapatok egésségi állapota meglehetős. Bezárólag jan. 19-ig, Szebasztopolnál nagyobb hadiesemény nem fordult elő. Egyik táborból a másikba köl­csönösen érkeznek szökevények, egyformán tel­­vék panaszszal a hadi fáradalmak miatt.­­ Az ezen tengeri állomási térparancsnokság most , a szállításra beállott kedvezőbb idő következtében nagyobb tevékenységet fejt ki, a megfagyott hó­­­fedett földön a napi élelem­­és egyéb tábori szük­­­­séglet nagy megerőltetés nélkül szálíttatik a tá­­­borba. Mint a „Times“-nak Marsei­lleből távír­­tak, a francziák a lobogó tűztelep alá lőpor-ak­nákat ástak, a csak kedvező alkalomra vártak, hogy azokat felvettessék. — E 12-ről szóló sür­göny szerint a betegségek száma szaporodás­ban van. i- ; v­iisxi i o­sidófiei i ^3*1

Next