Budapesti Hírlap, 1855. február (634-656. szám)

1855-02-21 / 650. szám

doute-bálban bámultam azon sok fényt és gazdagságot, mi az öltözetek és fejékeken elöntött, sok százakat érő ékszerek és köntösök voltak láthatók, melyeknek értékét számítva, azon valóban sok jó könyvet lehetne venni, számos szenvedő emberek könyeit letörölni, általában sok jótékony czélt előmozdítani. S e pompa annál sajnosabb, mert oly időben történik, midőn egy véka tiszta búza 10 és fél, kukoricza 5 és fél vízon kél piaczunkon. Városunk kereskedő hely kezdet óta, a pénzforgalom nagyobb mint más erdélyi városokban s ügyesen,szorgalommal tudunk kereskedni, miáltal az anyagi jóllét nálunk meglátszik, de ezen anyagi jóllétnek a szellemi műveltség terjesztésére is befolyást kellene gyakorolni, mert csak így juthat el városunk a valódi műveltség és felvirágozás azon pontjára, hová érdemli nemcsak történeti múltjánál, de szépen biztató jelenénél fogva is. A farsang olyan víg, amilyen szokott itt mindig lenni, egyik bál a másikat éri. Szeretnénk azonban egyszer a jótékonyság formája alatt is mulatni, hogy több okunk legyen a vigadásra, p. o. a conservatorium számára. Miben áll ezen egykor virágzó zeneegylet állapota ? régóta nincs értesülve felőle közönségünk, jó lenne azért annak emlékezetét fölelevenitni. Az újonnan szervezett egyesült cs. k. járásbiztosság és biróság is elkezdé hivatalos működését. Sz. .. járásbiztos úr egy érdemes férfi, kihez mindenki bizalommal folyamodhatik, az ügyek elég jól mennek, de a hivatali teendők számát tekintve, a személyzet szaporítását méltán lehetne óhajtani. Végre nagy telünk van, január 30 -án a légmérő 24 fokot mutatott a fagyponton alul, a hó pedig néhol egy öl magas, a házfedelek itt-ott alig bírják a rájuk nehezedett hótömeget. Hasonló kemény tél Erdélyben régóta nem volt. Szamosmenti Austria birodalom. Bécs, febr. 19.0 cs. 1c. A p o s t. F elsé ge jan. 18-ki legmagasb határozatával, a nagyváradi,kassai, pozsoni és soproni kér.hadipénztárak egyesítését a budai tartományi hadiűzető hivatallal jóváhagyni, s a milánói és velenczei hadipénztár bekeblezését a veronai tartományi hadiüzető hivatalba elrendelni, egyszersmind pedig az egyetemes katonai letétügyvivőség személyzetének s az ennél alkalmazott udvari írnokoknak beosztását a hadipénztári szak állományába legkegyelmesebben megengedni méltóztatott. * Ő cs. k. Apostoli Felsége legmagasb határozata által Hofmann Antal erdélyi postaigazgatót cs. le. tanácsosi czimmel díjelengedés mellett legkegyelmesebben felruházni méltóztatott. Mint jó kútfőből értesülünk, az északamerikai Egyesült államok itteni követségének személyzete oly módon fog növekedni, hogy az eltávozó követségi titoknok, egy amerikai tengerészethadnagy helyett, egy követségi mellettnek, s egy titoknok fog a követség ügyeiben osztozni. *A Császárné Ő Felsége lebetegüléséhez a kitűnő szülész dr. Bart seb és mint bába Gruber assz. választaték. * Cs. k. lovassági tábornok Fürstenberg landgróf tegnapelőtt Brünnből ide érkezett. * A dunagőzhajózási társaság jövedelme 1854-ben 1,441,256 ftra ment, a múlt 1853-ik évi 5,236,1930 bevétel ellenében. ft TÁRCZA. Szépirodalmi szemle. H. Epikai költemények. Toldi estéje. Költői beszély hat énekben. Irta Arany János. Pest 1854. Béla királyfi. Költői beszély hat énekben. Irta Vajda János. Pest 1854. A kiovi csata. Hősköltemény tizenhat énekben. Irta Debreczeni Márton, kiadta gr. Mikó Imre. Pest 1854. Utazás a más világon. Költői elbeszélés tíz énekben. Irta Balkányi Szabó Lajos, Debreczen 1854. (Folytatás.*) Az a népies, az a népies! Annyiszor hallom e szót, hogy a fejem is fáj belé. Az újdondászok még hagyján, de az ex professo Ítészek ! Irodalmunkban jelenleg két író képviseli folytonos munkássággal az itészetet és széptant: Toldy Ferencz és Greguss Ágost, leginkább a „Pesti Napló“ és „Új magyar múzeum“-ban. Ők is emlegetik néha e szót, ők is megfájdítják néha fejemet. Természetesen csak azon czikkeket értem, melyek neveik alatt jelennek meg, mert a ,,P. N.“ mindent összevissza szokván beszélni, nem foghatok reájuk olyat, miért csak magát a lapot vonhatnám kérdőre. Én Toldy Ferencz iránt a legnagyobb tisztelettel viseltetem. Oly nem is annyi munkássággal megfutott pályát, mintaz övé, nem tudom , ki fog valaha felmutathatni közölünk. Aztán a „Magyar nemzeti irodalom története“, melyen annyi fáradalom s buzgósággal dolgozik, legnevezetesb műveink egyike lesz. Azonban tiszteletem valaki iránt nem terjedhet annyira, hogy egyszersmind elfogult nézetei és gyarló ítéleteinek is hódoljak, ilyeket pedig nem egyszer találhatni Toldynak „Magyar költészet története“ czimű munkájában. Épen ő vala az, ki azon elfogult nyilatkozatot tette, hogy a magyar költészet aranykora 1830-ig tart, s azóta csak epigonok vannak. Greguss tevékeny munkásságát is méltánylom,annyival inkább, mivel nálunk alig foglalkodik valaki széptan - éstészettel, de még inkább méltánylanám, ha a dolgok mélyére hatna, az írók és művek jellemző vonásait emelné ki; ha a műbölcsész merev rendszerét néha elvetné, s megpróbálná a műtörténészeti eljárást is, ha nem bámulná annyira a múltat s volna szigorúbb a tehetségtelenség s kevésbbé szigorú a valódi tehetségek, mint például a Valiot „Képes naptárá“-ban Jókai és Kemény iránt. Ők mindketten annyira belemerültek a múltba, hogy nem tudják magukat feltalálni a jelenben, annyira rabjai bizonyos eszméknek , hogy vizsgálódni sem akarnak tovább, pedig a fejlődő élet jelenségei ezt igénylik. Azt hiszik, hogy kegyeletet sértenének, ha a régibb írókat érdemük szerint ítélnék meg, s a ferde divatnak hódolnának , ha az újabb írókban annyit mernének fölfedezni, mint a régiekben : például, ha elismernék, hogy Petőfi csakugyan irt oly lyrai költeményeket, ha nem jobbakat, mint Kisfaludy Károly. Arany epikai költeményei is csak kiállják valahogy a versenyt a régiekkel, s Józsika regényein kívül is vannak tehetség vagy művészettel írt regényeink, s talán a Faludiénál mutathatunk föl szabatosabb prózát is. A népies iskola irányában is ez eljárást követik. Ha kinövései mutatkoznak, keményen felszólalnak ellene, de kitűnő hozományait vagy mellőzik vagy annyira óvatosak a méltánylásban, mintha szentségtörést követnének el a nagy múlton, a szent művészeten. Panaszkodnak a gondatlan, a pongyola nyelv miatt, és sok igazuk van, de azt nem veszik észre, hogy épen az újabb idő, a népies iskola két költője is a legköltőibb, a legmagyarabb nyelven. Összecsapják kezüket az alaktalanságon, a művészet hiányán, és újra sok igazuk van, de azt megint nem veszik észre, hogy az újabb idő, a népies iskola két költőjénél a mi alaktalanságnak látszik az legtöbbször nemzeti alak, s egyik a lyrai, másik az epikai nemben legjobb műveinket teremték meg. Ők a népies eszmét kívülről megnézegetik, mellettük elsuhannak, de nem vesznek fáradságot bonczolatába bocsátkozni, sem azon társadalmi, politikai és irodalmi mozgalmakkal kapcsolatba hozni, melyek közt I kifejlődött. Ekkor benne bizonyosan sok oly szép I tani elvre találnának, miket részben régiebb és ujabb költők, egy Homer, egy Boz, egy Goethe, egy Béranger is képviselnek s észrevennék, hogy sok esetleges salakkal jelent meg ugyan, de magot is rejt, rael különböző irányban folytonosan fejlesztőleg fog halni, s oly mozgalmat állított elő , mely különböző színezettel minden irodalomban kifejlett, s nálunk már csak azért is be kellett következnie, mert a régibb irodalom, előkészítő. Minden irodalmi és költői iskola pártnevezete soha sem fejezi ki azon eszméket, melyeket képvisel. Ki tudná magukból a szókból kimagyarázni, mi a classicismus, romantika, modern ? Így van ez a népiessel is Ha szó szerint veszszük paradoxonokra jutunk, s mindent látni fogunk benne csak azt nem, amit kellene. Midőn Petőfi életét megírtam s költészetét jellemzem, rajzolni igyekeztem azon társadalmi, politikai s irodalmi viszonyokat, melyek közt a népies fölmerült, s kifejteni kisértem, mi a lyrában lényegét képezi. Hizelgek magamnak, hogy ez annyira bálványzott s annyira lenézett költő iránt én voltam a legigazságosb. Se parókát, se pörge kalapot nem tettem föl. Fedetlen szővel tiszteltem meg, s csak azon oldalról emeltem ki, mi benne valóban nagy, kitűnő és szeretetreméltó. Másfelől talán ,én írtam legtöbbet, s minthogy, ha valami szívemen fekszik, izgatott vagyok, legszenvedélyesben azok ellen, kik a népies eszmét gyermekes művészietlenséggé alázzák. Ugyanott némi tájékozási pontokat igyekeztem megalapítni a népies körül, melyeknek egy részét most pár sorban ismételnem kell. Ezelőtt 10—15 évveel költészetünk tágabb tért, szilárdabb alapot, új segédforrást, nagyobb önállóságot keresett. Már a kornál fogva a népköltészet hagyományaihoz kellett fordulnia, s a nemzeti és népéletbe mélyebben merülnie. E mozgalom a lyrában adott legerősb életjelt, minthogy népköltészetünk csak a lyrában gazdag. Megújult lyránk a koreszmékből s az európai lyrikusok irányaiból egynémit magába olvasztva a népdalokból merített segédforrást,s alak és tartalomban úgy jelent meg, mint az eddiginél eredetibb és nemzetibb. Éles ellentétet képezett a régi ellenében gyermetegsége, egyszerűsége, kedélyessége és humora által. Ezért inkább a tiszta dal és románckban, festő költemények és genreképekben múlta fölül a régit, mint az ódás szárnyalásban.De ott is, hol a gyermeteg körből kilépett,önkénytelen oly alakba ömlött, oly hangon szólalt meg, mi nemzeti sajátságainkkal, vérünkkel rokonabb volt, mint az eddigi, hol egyébiránt mindennek már számos nyomai mutatkoztak. Ugyanezzel többé kevésbbé rokon mozgalom mutatkozott a költészet többi nemeiben is. Megszülettek népszínműveink s népies beszélyeink. A nyelvet illetőleg párt alakult, mely a népnyelv alapján óhajta megteremteni a művészi prózát s ellenzéket képezett minden idegenszerűség ellenében. Ezért a népies eszme a mint nálunk kifejlett, nem csak pusztán gyermetegséget jelent, de közel rokonságban van a költészet tisztán nemzeti fejlődésével s részint képviseli, részint érinti, azon eszméket,melyeket a széptan egyéni és jellemző nevek alatt ismer. S vájjon a népies az eposzban az-e mit sokan gondolnak ? Egy tizenkét lábú versekben megirt történet kissé parasztos nyelven közmondások és adomákkal megfűszerezve, hogy a ponyván becsületet vallhasson vagy a salonok asztalain bemutathassa a nép egy ügyűségét? Nem. A népies éposz sem több, sem kevesebb, mint a gyermeteg, a nemzeti, tehát a valódi éposz megközelítése a mennyire az, korunkban lehetséges. Legalább így emelte azt Arany nálunk műalakká, azon vezérelveket tartva szem előtt, melyeket már fejtegetem. Ezért az ő népies eposzának jellemző tulajdonai : a szoros mondás alap, a népies vagy gyermeteg felfogás, s a múltból oly népnemzeti eszmények, hangulatok megtestesítése, melyek még élnek lelkünkben, nemzeti s annyira művészi alakban, hogy csaknem a dráma szigorú törvényeivel vetekedik. Ez a mi „Toldi“t és „Toldi estéjé“t oly nagy irodalomtörténeti fontosságra emeli, miért megbocsátható, ha az ítész hosszasabban foglalkozik velük, mint száz más művel, mert oly költővel van dolga, kit nem annyira bírálnia kell, mint tanulmányoznia. Gyulai Pál, (Folyt, következik.) * Lásd :Budapesti Hírlap 167. sz. 3594 * Frauenfeld György ur a bécsi állat- s művészeti egylet tagja f. hó 4-kén a cs. k. főkama-amarási hivatal által gyámolítva, tudományos útra indult Egyiptomba és a veres-tenger partjaira. * Orsóváról tegnap f. hó 18-kán egy távirati tudósítás érkezett ide, hogy a jég Kazánnál elment, s a Duna Zimonytól Orsováig s onnan Galaczig tiszta. A dunagőzhajózás ennélfogva már mind a két irányban teljes tevékenységet fejt ki. Jelenleg gabnával terhelt hajók felvontatásával foglalkoznak a Vaskapun alulról Orsováig és feljebb, számos más hajó pedig az oláh kikötőkbe rendeltetett, hogy gabnával rakodjék. * A ,,Triest. Zig-ban a következő távirdai jelentést olvassuk Veronából, f. hó 16-ról: gróf Rechberg múlt éjjel távirda utján Bécsbe hivatott és onnan ma (16-kan) elutazott. * A milánói ,,Eco della Borsa“ f. hó 15-ről a jelen viszonyok közt azon figyelemreméltó hirt hozza, hogy van der Pfordten bajor minister e pillanatban Milánóban mulat, s mint mondják, egy bajor hadcsapat szállítását illető küldetéssel van megbízva. KÜLFÖLD. Tudósítások a harcrtérekről. A délkeleti csatatérről csak régibb híreink vannak. Konstantinápolyból írják az„08 S.Triest.“-nak,miszerint a csapatok hajóraszállítása Várnából Krímbe erélyesen foly,s az utazásnak az idő igen kedvez. Már több mint 3200 ember s igen sok hadszerkészlet szállíttatott át. Eupatoriába újabb 8000 főnyi török, egyiptomi és tunisi csapatok fognak küldetni. Ugyane lap szerint Resid pasa vonakodott azon két piemonti tisztet elfogadni, kik a török kormánynyal a piemonti csapatoknak a Bosporuson átmenetele iránt kívánnak értekezni. Resid pasa állítólag b. Teceo piemonti követ előtt ezt nyilvánította volna, ő semmibe sem bocsátkozhatik, s az angol-franczia-piemonti szerződvényt tudomásul nem veheti, minthogy abban Törökországról nincs említés téven. Tecco erélyesen fáradozik e nehézség elhárításán. A Konstantinápolyban franczia raktár leégése által okozott kárt 12 mill. frankra teszik. De a veszteséget emeli azon körülmény, miszerint azon készletek több hónap óta gyűjtettek össze, s nem egy könynyen pótolhatók. A raktárépület maga is igen érezhető veszteség, mert már minden használható középület át van engedve az egyesültek használatára, úgy hogy az angolok kénytelenek voltak már Smyrnában a legnagyobb laktanyát birtokukba venni, kórházzá alakítás végett. Ez alkalommal ismét feltűnik azon sajátságos körülmény, miszerint az angolok táboruk, kórházaik és raktáraik számára Törökország ázsiai részén keresnek helyet, míg a francziák inkább az európai oldalon maradnak. Ellenkezőleg a fennebbi adatokkal, a „Presse de POrient“ a raktár leégése által okozott kárt csekélynek s könnyen eltűrhetőnek állítja, mert csak lottó mázsa liszt, 3000 mázsa kétszersült s néhány hordó szalonna égett el; azonban a franczia seregnél Krímben 48,000 mázsa liszt s roppant mennyiségű kétszersült készlet van. •— Ugyanez éjjel febr. 1-jén Stambul szomszédságában is tűz volt, mely 100 házat emésztett el. — A ,,Tr. Z “ levelezője febr. 15-ről írja: Azon villámsodronynak, mely a hírlapok szerint Angliából már elindult, hogy Krimiből Várnába vonassák, Konstantinápolyba megérkezéséről még semmit sem hallani. Folyvást azt hiszik, hogy a vállalat azon ezer mesés találmányok közé tartozik, minőket Szebasztopolra nézve angol lapokban olvashatni. Nem is láthatni át, minek fordítanának egy oly rövid útnak, mint Kherzonfoktól Várnáig, megrövidítésére annyi költséget ,és fáradságot. A „Presse de l’Orient“ a szebasztopoli táborból azon közlést hozza, miszerint az oroszok febr. 1 -jén éjjeli kirohanásuk alkalmával az angoloknak érzékeny veszteséget okoztak s több ágyút beszögeztek. Egyébiránt az előkészületek a rohamra bevégezvék, s minden tűztelepek föléfegyverezvék, gyakran haditanács tartatik s a katonák türelmetlensége alig fékezhető. — A „Journ. de Const.“ Szebasztopolból jan. 15-től egy közlést hoz, melyben roszalja azon toulousei lap tudósítását, mely a franczia sereg helyzetét irigylésre méltóan kényelmesnek festi. Senki sem fogja kétségbevonni a császár fáradhatlan gondoskodását keleti seregéről, de vannak nélkülözhetlen dolgok, miket elővarázsolni legjobb akarat mellett sem lehet. A katonák sátrai koránt sincsenek, mint azon lap írja, gyapjúpokróczokkal bevonva s kályhákkal ellátva. Ki ki úgy igyekszik melegedni, ahogy lehet. Még a tisztek is alig tudnak a konyhákból egy kis parázst szerezni, mit a sátorban a földbe ásott lyukba hamura terítenek, s mely körül 3—4 -en foglalnak helyet, hogy megmerevült ujjaikat az egyszerű ebéd alatt melegítsék vagy övéikhez néhány sort írhassanak. A közkatonák sátorába rendszerint 15 ember fér, kik annál kevesbbé melegedhetnek, mert azokban tüzet rakni szigorúan tiltva van. A katonák eddig sárborított lábbelijüket nem cserélték fel, mint azon lap írja, gyapjú harisnyák és faczipőkkel, azon egyszerű okból, mert azok teljességgel nincsenek. Csak a tisztek kaptak néhány faczipőt. Ellenben igenis a császár gondoskodásának köszönhetők azon gyapjulövegek, melyek a főt fülig betakarják s a vastag, kámzsával ellátott kék ujjasok. Peruból febr. 5 - ről megerősítik Pe -issierboknak e naponi oda érkezését s tüsténti tovább utazását Szebasztopolba. A szép idő visszatért s a légmérsék megenyhült. Okkal föltehetni, hogy hasonló történt Krímben is. Odesszai febr. 4-ki levelek szerint ott az élelemszerek ára a nagy csapattömegek s a krími nagy szükséglet miatt folyvást emelkedik. Beszszarábiából naponkint számos szarvasmarha- és juhnyájak mennek e vidéken át Kherzon és Perekop felé Krímbe. Ugyanoda folytonosan új orosz csapatok vonulnak. A kemény fagy a csapatmozgalmakat rendkívül megkönnyíti. A január közepe óta Odesszába érkezett s onnét Perekopba tovább vonult erősítőcsapatok számát 12 zászlóalj gyalogságra és 6 üteg tüzérségre teszik. Kievből tetemes fegyverszállítmányok érkeztek Odesszába. Perekopba pedig Kércsén és Arabaton át két új lovasezred érkezett meg. Smyrnában febr. 1 -jén halt meg a consulok nestora Van Lennep hollandia. főconsul 86 éves korában. Sz. pétervári legújabb tudósítások szerint az orosz császár még folyvást Gacsinában van,s így azon hír, mintha Paskievics hggel szemleútra indult volna, alaptalan. Lengyelországban igen megerősödtek a békeremények , de a hadkészületek azért nagy erélylyel folytattatnak, s a „Donau“ levelezője ismételve erősíti, hogy az austriai határtól az ország helyébe semmi csapatok vissza nem vonattak, sőt inkább északról Radont tartormányba uj csapatok érkeztek. Paskievics hget mindennap várják Varsóba vissza, honnét alkalmasint a sereghez induland. Rüdiger mok utóbbi napokban fontos sürgönyöket kapott Sz Pétervárról s azonnal több futárt indított oda németországi tudósításokkal. A diplomatiai közlekedés Berlinnel igen élénk. Anglia, London, febr. 15. A „Daily News“ s „Herald“ kikelnek ama különböző ürügyek ellen, mikből a Roebuck-féle vizsgálatot mellőztetni akarják. Ellenben a „Times“ — úgy látszik — régen elfeledte a vizsgálatot, e szó elő sem fordul többé hasábjain. E helyett folyvást az olygarchia kormányzási egyedárusága ellen szónokol, a örül a Derbyben tartott meeting fölött, hol egy a ministerelnökhöz intézendő kérvény fogadtatott el, „gyakorlati államférfiak, a politikai pályatérnek minden észtehetség számárai megnyitása“ stb. iránt. A City-lap azt véli, hogy e példát más városok is követendik, s azzal hizeleg magának, mikép oly agitatiót idézett elő, melynek az orrszágra nézve igen üdvös hatása leend. Miután előadáama szerfölötti önelégültséget, mit 1846- ban a szabad-kereskedés győzelme szült a nemzet szivében, s ama politikai közönyösséget, mit 1848 - ban a szárazföld esztelensége elleni reactio idézett elő, megjegyzi, mikép ezen s más okok végtelenül nevelték s megszilárdíták az aristokratia hatalmát. „Azonban“—így folytatja—,,a háború mindig kiméletlen újító volt, s faltörőül szolgált a kényelmes cliques coteria-rendszer minden sánczai ellen. A legutóbbi pár hónap tapasztalása az angol népet fölébresztő jólléti álmaiból, a legutóbbi háborúbani haditettek fölötti hagyományszerű öröméből, s azon ábrándból, mikép a magasrangu személyeknek szükségkép nagy államférfiaknak is kell lenniök. Szemeink felnyíltak, s íme látjuk, hogy meztelenek vagyunk. Azt kérdjük, hogy hol van a nagy államügyek kivitelével észtehetség és észtehetség helyett czimeket s családfákat ajánlanak nekünk. Érdemet akarunk, s e helyett magas rokonságokat,vagy legjobb esetben hosszas szolgálati időt adnak nekünk. A nép sokáig néma maradt, minden gondolkodók bámulatára. Bármik lettek legyen is ezen hallgatás okai, azok többé nem léteznek, s várhatjuk, mikép a közvélemény az ország egyik végétől a másikig intőszózatot emelend. A lelkesült Derby -meeting kezdé meg a sort, Angolország többi városai sietenének az adott példát követni. Nagyon sokáig engedtük, hogy néhány család egyedáruskodjék a hivatalokkal s hivatal-osztogatással. Megelégedtünk azzal, hogy saját honunkban, mint idegeneknek semmi részünk se legyen a kormányzásban , azonban ez azon föltétel alatt történt, hogy nemzeti büszkeségünk tiszteletben tartassák, hogy érdekeink, s a nagy állam családban állásunk sértetlenül fenntartassanak. Ezt aristokratiánk nem eszközlék, s ezért az angol nép remélhetőleg gyakorlati reform szelleméből azt kivánandja, hogy ama rendszer, mely plebejus észtehetségeket magas hivatalokból kizár, jövőre megszűnjék. Teljes rendszerváltoztatás nélkül a jelen harczot lilában folytatnék, s jobb lenne bármily lealázó föltételt elfogadnunk, mivel az ellenség keze általi lealáztatás nem lehetne nagyobb annál, mit saját servilismusunk hozott reánk.“ Russel lord tegnap a windsori kastélyba ment, hol hír szerint hosszas értekezletet