Budapesti Hírlap, 1855. március (657-684. szám)
1855-03-22 / 676. szám
A pénzügyminister s a kereskedelmi minister úr ő excláik a „Frankfurt városá“-hoz czimzett szállodából illető hivatali lakásaikra költöztek. Mint a „Pr.“ jelenti, K. Bruck midőn legközelebb a nemzeti bank küldöttségét fogadta, körülbelől igy nyilatkozott: Az idő komoly bonyodalma miatt alig lehetséges, a pénzügyek szabályozására már most egy határozott tervet fölállítani. A politikai kérdés most elsőbb mint a pénzügyi, de valamint a jövőtől a legjobbat reméli, akképen, ha az alapos behatások ideje eljött, teljes erejével rajta lesz e nagy czél elérésén. Herczegérseki consistorialis körlevél által pápa ő szentsége bullája szűz Mária szeplőtlen fogantatásának dogmatikai elhatárzását illetőleg, kihirdettetett. Miután a herczegérseket fontos ügyei Rómában tartóztatják, őt gátolák ez ünnepen résztvenni,fenntartja magának, Bécsbe érkezte után egy újabb egyházi ünnepet rendezni, a pásztori levelet fölolvasni. Ő fensége Lajos bajor király még e hónapban Salzburgba váratik és onnan útját Olaszországba veendi. * Vilmos főherczeg 6 cs. fensége Sz. Pétervárról már visszautazóban van Bécs felé. N.-Szeben, mart. 16. Főherczeg Albert ó cs. fensége Magyarország kormányzója Császárné Ő Felsége szerencsés szülése alkalmából a nagyszebeni község által tett alapítványhoz száz pstot kegyeskedett , ajándékozni. Ő cs. fensége e nagylelkű ajándékáért a nagyszebeni város és községtanács a részesítendő szegények nevében legbensőbb köszönetét fejezi ki. KÜLFÖLD. Tartósítások a harczterekről. Délkeleti csatatér. A „Russ. Inval.“ most kiigazítja az először hibásan ő általa adott napját az ismeretes feb. 23—24-ki harcznak, valamint e harczról tudósításának kiegészítéséül (már elkésett) részleteket hoz. Végül így szól a tudósítás: „Kétszer kisértette meg az ellenség a támadást megújítani, de mindannyiszor veszteséggel futóárkaiba vettetett vissza. Végre egyórai szuronyharcz után , mialatt az orosz dobosok nem szűntek meg a rohamindulót verni, az ellenség kényszeríttetett véglegesen visszavonulni , több mint 100 halottat, köztük 8 tisztet, hagyván a csatatéren. Ezenkívül csapataink 24 foglyot szereztek, köztük 5 tisztet. Az ellenség mindöszsze 600 embert vesztett, mert visszavonulása alatt a szomszéd városok és az öbölben fekvő három gőzös erős tüzének volt kitétetve. A mi részünkről 65 ember és 5 tiszt esett el, 236 megsebesült. Az eupatoriai angol tudósítások feb. 25-nél tovább nem terjednek.Az ellenség 17-ke óta a város ellen semmi kísérletet nem tett. A „Moniteur“nek írják, miszerint az eupatoriai török sereg legnagyobbrészt redifekből áll, kik harcrszokott, betanult öreg katonák, kik újra zászló alá hivattak. A „Salut public“ szerint az Izmailnál és más helyeken állott orosz csapatok legnagyobb része Krímbe elvonult. Oroszország Perekopban 70,000, Odesszában 80,000 főnyi hadsereget von össze; ez utóbbinak egy harmada lovasság. A piemonti haderők, melyek válogatott hadgyakorlott katonákból állanak, nem megvetendő tényezőül szolgálandnak a harcrtéren. A piemonti főparancsnok a hadműködéseknél, melyeket hadtestével, mint Omer pasa Eupatoriánál, önállólag fog végrehajtani, egy különített csapatrész parancsnokának jogaival bírand. A haditanácsban ülése és szavazata lesz, de mint Omer pasa, a többség határozatának magát alávetni tartozik. A Malakoff toronynak feb. 23. 24-ki ütközet óta mart. 3-ig se Szebasztopol se Eupatoriánál semmi sem történt. Anglia, London, mart. 17. Az alsó ház tegnapi ülésében — mint már említők — Pakington egy bilit terjesztett elő, az Angolország s Walesbeni népoktatás emelése iránt. Szerinte, a kérdés elég fontos arra nézve, hogy még a háború közepett is a háznak teljes figyelmét igénybe vegye, s ama magasabb erkölcsi érzület, mit a laktanyai iskolák a sereg soraiban előidéztek, leginkább tanúsítja az általános népoktatás előnyét. Jelenleg a népnevelés egy oly titkostanácsi bizottmányra van bizatva, melynek működése nem sok hasznot hajt, s mely a parliament által megajánlott pénzekkel roszul gazdálkodik, a mennyiben vagyonosabb vidékeket gazdagabban lát el, mint a szegényebbeket. Szónok ennek következményeit igen, sajnosak gyanánt tünteté föl. Alig sejtik — úgymond — mily mély tudatlanság uralkodik az alsóbb társadalmi rétegekben, úgy hogy Orosz-, Spanyolország s Nápoly kivételével, e tekintetben egyetlen európai állam sem nyújt oly szomorú látványt, mint Angolország. Szónok állításának támogatására, számos statistikai adatokat hozott fel. Az indítványozó gyógyszere először is abban áll, mikép a nevelési bizottmányt egy a parliamentben képviseli, s annak felelős hivatallá akarja emeltetni, mely más államok oktatásügyi ministeriumának felelne meg. Továbbá a bilinek permissiv jelleme lenne. E szerint minden városi helyhatóságnak, s minden szegényházi egyletnek a vidéken joga van, oly nevelési testületet állítni fel, melyben a járásbeli békebirák hivatalból üléssel -s szavazattal birnak; ezen hatóságokat az adózók választják. — Ha ez utóbbiak többsége elhatározza a községnek önmegadóztatását szabad iskolák felállítása tekintetéből, a parliament aránylagos segélyt ajánl meg a „consolidated funds“-ból. — A fennálló iskoláknak szabadságukban áll az új intézetekkel összeolvadni. Minden szabad iskola köteles a dissenterek gyermekeit fölvenni, anélkül hogy azokra valamely külön vallást erőszakolna; a a vallási oktatás mindenütt önzhangzásban van a járásbeli többség hitvallásával. Had fi eá tiltakozott ezen javaslat ellen, mint a mely szerinte a minoritást kényszerített adózás alá veti. Ellenben Stanley lord melegen pártolá azon elvet, melyből az indítványozó kiindul. — Sir G. Grey a kormány nevében szivéből helyeslé az indítványt, noha attól nem vár nagyon fényes eredményeket, mivel Angolországban sohasem lehet szó iskolai kényszerítésről, s ezért a javaslati iskolai ügynek is az önkénytességi rendszeren kell alapulnia. Gibson szintén egészen helyesli az indítványozó tervét, azon páiit kivételével, mely szerint a többség vallása az elemi oktatás szükséges alkatrészéül hozatnék be. Szerinte, a rendszabály ezen sziklán fog hajótörést szenvedni. A Palmerston lord elismerő, mikép kétségkívül, a vallás főnehézséget képez, azonban reméli, hogy nem feledendik el, mikép a legkülönbözőbb vallásoknak egy közös keresztény alapjuk van. Ezért nagy örömére szolgál a javaslatot pártolhatni. — Erre a bili elsőizben felolvastatott. A „Morning-Post" a bécsi értekezletek tárgyában igy ír : „Bécsből egy oly sürgönyt kaptunk, mely bizonyosan nagy sensatiót gerjesztene, a mennyiben véget vet minden kétségnek, a békealkudozások megkezdetése tárgyában. Úgy látszik, a mai napon egy oly jegyzőkönyvnek kell aláíratnia, melyben constatkoztatni fog a meghatalmazottaknak a négy biztosítékponthoz, s azok magyarázatához a hozzájárulása. A congressus múlt csütörtökön ült össze. Első tette a teljhatalmak kicserélése volt, s a szükséges formaságok teljesítése után, minden idővesztés nélkül hozzákezdtek az ügyek elintézéséhez. A távírda tudatja velünk az eredményt. Az orosz követek szóval elfogadták a feltételt, s ama magyarázatot, mit azoknak a szövetséges hatalmasságok adnak, azonban még eddig az okiratot nem írták alá. Ezt azon igen természetes tényből lehet kimagyarázni, mikép a congressusoknál szokásban van a napi munka bevégzése után, arról jegyzőkönyvet szerkeszteni. Általában a meghatalmazottak egyikét szokták megbízni a többiek ezen munkával, s kétségkívül ezen eljárási módból eredt a congressusnak a mai napig elnapoltatása, hogy így idő legyen ama jegyzőkönyv szerkesztésére, melynek a legközelebbi ülésben tüstént alá kell íratnia. Azonban mégis a közönséget óvnunk kell azon hajlam ellen, mikép ezen kezdetet bevégzésnek tekintse. Oroszország régóta megegyezett az alkudozásban , s egy idő óta elfogadta a négy alapot. Jelenleg azok magyarázatát is elfogadja. Ez kétségkívül igen fontos tény, azonban nem kell nagyítni annak horderejét, mivel az nem szünteti meg a viszályt, s csupán a tárgyalások alapjait állítja fel. A négy biztosíték magyarázatának fővonása ama kifejezésekben áll, melyek a fekete-tengereni orosz, túlsúly korlátozását szabják ki, s jó jelnek lehet tekinteni ezen kifejezéseknek az orosz diplomatia általi elfogadtatását. Azonban világos, hogy a béke szintoly távol van, mint valaha, míg csak a meghatalmazottak egymással meg nem egyeznek az iránt, hogy miben kell állania az Oroszországra szabandó korlátozásnak. Ez kérdésbe helyezi Szebasztopolt, az orosz hajóhadat, a feketetenger s a Dardanellák szabadságát stb. S ha a diplomatia Szebasztopollal szintúgy nem tud boldogulni, mint a haditudomány, akkor a congressus még sokáig tanácskozhatik, s eredmény nélkül maradhat. A béke előtt még igen nehéz s igen komoly kérdéseket kellene szabályozni, de ha Oroszország őszintén óhajtja a békét, s ha kész az általunk kívánt föltételekhez járulni, akkor a congressusnak kétségkívül szerencsés kimenetele lesz. Azonban, ha Oroszország megcsalni próbálna bennünket, ez nem sokáig tarthatand, mivel mi nem hagyhatjuk magunkat rászedetni, ellenséges terveket rejtő hamis alkudozási kísérletek által. Reméljük, hogy minden jóra fog fordulni.“ A kormány nagyszerű intézkedéseket tesz, a csatornás partvidéknek védállapotba helyezése végett. Hír szerint Newcastle hg kirándulást szándékozik tenni Krímbe, hogy saját igazolása végett anyagszereket gyűjtsön. Francziaország, Páris,mart. 18. A „Moniteur“ ma hiv. részében jelenti, mikép a császár ma magán-audientián fogadá Antonini marquist a nápolyi király rendkívüli követét, ki egy oly levelet nyújtott át neki, melyben fejedelme a császárt, leánya Maria-Immaculata Luiza születéséről értesíti, valamint Pes de Villamarina marquista szardiniai király rendkívüli követét is, ki fejedelmének azon levelét adá át, melyben az a császárt, testvére agenuai herczeg haláláról értesíti. Ugyane lap nem hivatalos részében közli, mikép a Törökország által Páris és Londonban múlt áprilben fölvett kölcsön iránti szerződés értelmében, az egyiptomi alkirály a franczia banknak átadata a jövő ápril 10-kén lejárandó első szelvény kifizetésére szükséges tőkéket. Berryer, az akadémiába fölvétetése után febr. 22-től következő levelet intézett Mocquart, a császár titkárához : • „Hajdani tiszttársam,Mocquart úr emlékezetére hivatkozom oly czélból, hogy őt egy szívességre kérjem. Legközelebb fölvétettem a franczia akadémiába. Szinte állandó szokásban van, mikép mindegyik új akadémiai tag a Tuileriákba menjen, fölvételi beszédét bemutatni. Ama sajátszerű helyzet, melybe 1851. decemberben juttattam, részemről ezen bemutatást egészen lehetetlenné teszi. — Úgy hiszem, 15 év előtt jogot szereztem arra, hogy jelenleg kivonhassam magamat oly formaság alól, melynek teljesítése talán nem egyedül reám nézve lenne kellemetlen. Macquart úr jól tudja, mikép én elvből s jellememnél fogva, szintúgy idegenkedem a hasztalan zaj-, s hiú manifestatióktól, mint a személyes tisztelet sértésétől; kérem őt, szíveskedjék haladéktalanul tudatni amaz elhatározást, mit tiszteletreméltó érzelem szab reám.“ Ezen levélre Mocquart következőkép válaszolt : „A császár sajnálja, hogy Berryer úrban a politikai egyén sugallatai győzelmeskedtek az akadémiai tag kötelességei fölött. A Tuileriákbani jelenléte nem idézte volna elő ama kellemetlenséget, mitől ő félni látszik. Ő felsége jelen magas állásából, az akadémia választottjában csupán a szónokot, s írót,’s a jelenlegi ellenfélben csupán ■ a hajdani védőt látta volna. Berryer úrnak tökéletesen szabadságában áll, vagy annak engedelmeskedni s mit a szokás szab reá, vagy pedig annak, mit ellenszenvei tanácsolnak neki. A hajdani tiszttárs ezen alkalommal szerencséjének tartja, hogy Berryer úrral azt teheti, mit ő szívességnek nevez s hisz, s őt őszintén biztosítja régi s szives jóindulatáról.“ Válaszul Véronnak tegnap említett levelére Thiers ma a „Presserhez következő levelet intéz : „Uram! Ön kérelmemre szives volt, megczáfolni a „Mémoires d’un bourgeois de Paris“nak egy ön lapjában idézett állítását. Ezen állítás ismételtetvén, hogy arra többé vissza ne térjek, csupán arra szorítkozom, hogy személyesen megerősítsem azon tagadást, melynek beigtatására önt megkértem, s remélem, hogy ön szíves lesz, ezen levelet lapjának legközelebbi számában közzétenni.“ A császár Vernet Horátzot azzal bízta meg, hogy a Tuileriák palotájának egyik főbb terme számára egy oly nagy festményt készítsen, mely I. Napóleont ábrázolná, mindazon tábornagyok s tábornokok által környeztetve, kik a császárság harczai alatt a csatatéren estek el. A „Constitutionnel“ egy czikkében a jelen politikai helyzetet tárgyalván, többek közt igy nyilatkozik : „Jelenleg több oly ügyes alkudozók foglalkodnak a béke helyreállításával, kik mindnyájan legális szándékok . ..mérsékleti érzelmek által vannak lelkesíttetve. Ők oly kormányokat képviselnek, melyeket előrelátásuk arra indított, hogy szövetkezzenek Oroszország hódítási s bitorlási politikájának idejekorán megakasztása végett, de amelyek a kibékülési szellemet párosítni tudják a szilárdsági jellemmel. A jelen perezbek ezen alkudozók lelkiismeretesen egyesítik törekvéseiket Európa kibékítésének megkisértése végett, s a bécsi congressus megnyitja tanácskozásait, midőn a keleti háború szerzője legközelebb eltűnt a világ színpadáról. Mi nem kisértendjük meg megelőzni ezen tanácskozások eredményét, melyekben a legnagyobbszerű kérdések fognak tárgyaltatni, miket csak valaha diplomatiai congressus tárgyalt ama congressus óta, mely megköté ama szerződéseket, miken Európa jelen súlyegyene alapul. Mi türelmetlenség s aggodalom nélkül várandjuk be a függőben levő alkudozások kimenetelét, különben meg lévén róla győződve, mikép vitéz szárazi s tengeri seregeink fegyverrel tudandják kivíni számunkra ama dicső s erős békét, mely a keleti háborúnak czélja, azon esetre, ha a diplomatia ezúttal sem eszközölhetne ki bármely végleges és kielégítő eredményt." Az „Indep. beige“ levelezője szerint, ma azon hír terjedt el, mikép egyik legelőkelőbb párisi bútorkereskedő parancsot kapott az iránt, hogy legpompásabb bútorait Londonba küldje, a Buckingham-palota számára, mely Napóleon császár elfogadására van szánva, ki ápril 10-ke felé Londonba fog utazni. E mellett azt is folyvást állítják, hogy a császár legközelebb Krímbe induland, noha másrészről némelyek azt erősítik, hogy mindennemű utazás elhalasztatott. Azon hír is elterjedt, mikép Wedell tábornok Párisból elutazott. Hogy békés szellemű, hírekben ne legyen hiány, egy magas állású személynek azon állítását idézték, mikép a béke jul. 1 - je előtt meg fog köttetni. Belgium, Brüssel, mart. 19. Az „Idép, beige“ szerint a király tegnap 2 órakor Dedeckert elfogadó. Azt hiszik, hogy ezen audientián az érdemes termondes követ a királynak jelentést tett kabinetalakítás végett tett lépéseinek eredményéről. Ezen lépéseknek, úgy látszik, volt némi sikerük, azonban jelenleg mégsem lehet végmegoldást várni. Németország, Drezda, mart. 19. Porosz király és királyné ő flgeik Berlinbe ma visszautaztak. A „Leipziger Zeitung“ egy „Poroszországból mártius 13-ról“ közlött czikkben igyekezik a porosz politikát annak jelenlegi stádiumában igazolni, s e végre egy, mint a czikk állítja, minden homályosító pártállásponttól távol tartott, s tisztán történeti előadásban közli a Párisba küldött Wedell tábornok és franczia külügyminiszer Drouyn de Lhuys között folyt alkudozások folyamát. Ez érdekes előadás szerint, mely amint látszik, bekövetkező döntő események megelőzőjének tekintethetik,Wedell tábornok a franczia külügyministerrel tartott első értekezésében maga alkudozása alapjául egy az eléje szabott utasítás szerint formulázott egyezkedési tervet terjesztett elő. A franczia minister attól egyezését megtagadta s egy általa készített más tervet terjeszte elő,melynek követelései viszont a Wedellinok elé szabott porosz engedményeken messze túlmentek. Az utóbbi tehát 01 berg ezredes hadisegédét Berlinbe küldte a franczia tervvel s új utasítást kért. A franczia követelések oly kevéssé fértek össze az északnémet nagyhatalom becsülete és állásával, mikép annak, hogy Francziaországot kielégítse, egész múltjával szakítania kellett volna. Azonban a berlini kabinet, hogy a porosz s német és általános békének minden becsületével megsért áldozatot hozzon , módosító és szelídítő az absolute teljesíthetlen franczia feltételeket. 01berg e módosítványnyal Párisba visszatért, s annak alapján új ellentervet készítettek a Droynde Lhuysveli alkudozás alapjául. Mielőtt ez értekezlet történt, 01berg még egyszer megjárta Berlint, a legutolsó és legpontosb utasítás kérése végett. Párisba visszatérte után feb. 27-én tartatott az értekezlet. Azon még egyszer minden vitapont részletesen meghányattatott. De a berlini képviselők hiába igyekeztek a franczia ministert engedékenységre bírni, kit állítólag császárja személyesen szólított fel a leghatározottabb ellenszegülésre a porosz követeléseknek. Ennek következése volt, hogy mindkét fél követelései mind határozottabb és élesebb szerkezetet vettek föl, melyből lassan kint a kiegyenlíthetőség eltűnt. E ponton állt a tárgyalás, midőn Miklós császár meghalt. E nagy esemény következtében Wedell utasításait elenyészetteknek tekintő s visszatért Berlinbe, urának személyes jelentést teendő a Francziaországgal folyt alkudozásokról. Hir szerint főleg Drouyn de Lhuys két fő követelménye gördített legyőzhetlen akadályokat a porosz engedékenység útjába. Francziaország azt kívánta, hogy a német szövetség helybenhagyása nélkül csapatokat küldhessen Német-, illetőleg Poroszországon át Lengyelországba. Poroszország ellenvető, hogy a kívánat a szövő alkotmánynyal egyenesen ellenkezik. Hogy Austria Francziaország szövetségese, két okból nem nyújthat kivételi alkalmat, mert először Austria a háborút nem mint szöv. állam hanem mint európai nagyhatalom folytatja. A német szövetség, daczára a m. é. jul. iy. és dec. 9- ki, Oroszország ellen segélyt ígérő határozatoknak, egészen semleges marad, mert e szöveti segédműködés csak azon esetben áll be, ha Austriát Oroszország megtámadja, tehát a nevezett császári állam védelmi czéljára. Az Oroszország elleni támadásban az a német szövetségtől segélyt nem várhat, valameddig az iránt új szerződés nem köttetett. De mivel Oroszországnak messziről sem szándéka Austriát megtámadni, sőt inkább a szövetségnek hadra kihívásától elvileg tartózkodni akarni látszik, ennélfogva Poroszországnak nem csak szövetségjogi, hanem népjogi szempontból is ép úgy joga mint kötelessége a franczia csapatoknak államain átkelését megtagadni. Ehhez jó egy más körülmény, melyre e megtagadásnál Poroszország nagy súlyt helyez. A porosz kabinet t. i. a francziától kötelező nyilatkozatokat kívánt a Lengyel királyságban netán történhető felkelések esetére, mire annál jogosítottabbnak véli magát, mivel a porosz uralkodópálcza alatt álló Posen whgség a lengyelországi lázadás visszahatása alatt szenvedni, sőt az talán oda is elharapódzni fogna. Azon állításra kérve, miszerint We de 11 Posen ahgség csendje és épségére nézve is garantiákat kívánt volna, teljes biztossággal kitűnt , hogy Poroszország sohasem kívánt Francziaországtól a maga államai valamely részébeni forradalmi törekvések ellen védelmet. Lengyelországra vonatkozólag azonban Francziaország semmire sem akarta magát kötelezni , és pedig oly nyilatkozatok közt, melyek aligha lesznek egyebek mint épen kitérő phrasisok. A második feltétel, melyet Drouyn de Lhuys Poroszországhoz tett, szintén olyan, melynek teljesítésére Wedell semmiképen nem nyújthatott kilátást. A porosz kormánynak t. i. csakhogy a bécsi békeértekezletekben részt vehessen, már előre köteleznie kellett volna magát az eredménytelen szétoszlás minden további consequentiáira, azaz , lemondván nagyhatalmi akaratszabadságáról , bármint essék a koczka , a többséggel szavazni. Drouyn de Lhuys azt kívánta, hogy Wedellnök e köteleztetést, egy a szerződvényt megelőző, külön aláírandó diplomatiai előkötvényben vállalja el, mely nélkül a szerződvény további pontjaira átmenni nem lehet. A porosz kormány e követelést, mint becsületével egyáltalában össze nem férőt, határozottan visszautasította. A berlini udvar a napóleoni követelések irányában oda nyilatkozott: ő a m. é. ápril 9-től kezdve jegyzőkönyvek és szövetségek által bebizonyított elvi egyetértése alapján az orosz követelések jogtalanságára nézve, jogosítottnak tartja magát a bécsi értekezletekbeni részvételre, hogy az Oroszországhoz intézendő követelések végmegállapításánál súlyát, mint koordinált nagyhatalom szintén a mérlegbe vethesse. Annak bizonyságául, hogy Poroszország semmi lépéstől, mely becsületével megfér,visszahúzódni nem akar, ajánlkozik a Wedellel hivatalosan közlött m. é. dec. 28-ki jegyzőkönyv aláírására, mely a négy pont eddigi magyarázatát tartalmazza- Wedell úr ismét a szajnai fővárosban van; mindenek szemei ez utolsó kísérletre irányozvak, Francziaországgal egyetértésre lépni, mitől függ, váljon Poroszország a dec. 28-ai jegyzőkönyv aláírása után, a bécsi értekezletekben részt veend-e vagy nem.“ (Mint tudva van, ez utolsó kísérlet is meghiúsult. Wedellnok már Párist elhagyta,Luxemburgba, állomására visszatért, s az alkudozások tovább folytatására semmi kilátás.) 3736