Budapesti Hírlap, 1855. március (657-684. szám)
1855-03-23 / 677. szám
Pest, Péntek, HIVATALOS RÉSZ A nagyváradi dtsz. pénzügy igazgatósági osztály Boronkay Ferencz adóhivatali tisztet II. oszt. adóhivatali ellenőrré Szalontán. Bakócen Sándor adóhivatali segédet II. oszt. adóhivatali tisztté Békésen, s végre Polgápa Alajos napdíjnokot II. oszt. adóhiv. segéddé Nyíregyházán ideiglenesen kinevezte. A nagyváradi orsz pénzügy igazgatósági osztály Dragoner Károly segédet a nagyváradi pénzügykerületi igazgatóságnál, Rozsán Antal irodai segédet ezen orsz. pénzügyigazg. osztálynál, Sostorich János segédet a debreczeni pénzügykerületi igazgatóságnál, Ogradnig Urban segédet a varasdi pénzügykerül, igazgatóságnál, Tursics Antal segédet a szatmári pénzügykerül, igazgatóságnál, végre kleebergi nemes Str.Oslmayer Ozvald segédet a kápolnak-monostori adóhivatalnál (Erdélyben), III. oszt. hivatallisztekké 500 párt -évi fizetéssel, és pedig a három utolsót ideiglenes minőségben, ez országos pénzügyigazgatósági oosztály hivatalterületébe kinevezi. NEMHIVATALOS RÉSZ. Levelezések. Pária, mart. 18. —S.— A páriaiak azon nélkülözésekért, melyeket nekik a farsangi rész idő okozott, a böjt közepén, mely szép meleg napokat hozott, igyekeznek kárpótlást szerezni. Tegnap lett a boulevardok tele voltak sétálókkal, kik a mosónők, vizhordók s a járkelők zajongásain gyönyörködteték magukat, s a ki tegnap reggel az utczákon sétált, merő utasokkal találkozott mind a két nemből, kik azon számtalan tánczvigalmakból térének haza, melyek a böjt középnapja éjjelén minden zugban tartattak. A böjt középnapja a vizhordók és mosónők ünnepe, s különösen ez utolsók igyekeznek a párisi közönség figyelmét magukra vonni. Számuk egész ezred, mert a vizkutak hiánya a házakban s a lakások szűk tere nem engedik meg a párisiaknak, hogy szennyes ruháikat családilag otthonn mosathassák, noha I. Napoleon — mint tudva van -- ezt nekik ajánlotta. A hét bizonyos napjain seregesen nőnek a mosónők, kik a Szajna melletti falukban több mértföldnyi távolságraa városon fölül és alul laknak, taligáikon Párisba, hogy a tiszta ruhát mosatóiknak átadják, a szennyesei pedig elvigyék. Mint mondák, a böjt középnapja e nőkre nézve nagy ünnep, kik nem engedik maguktól elvitatni ama jogot, hogy e napon kecseiket kitüntethessék. Tuczetszámra ülnek ők felpiperézve s ünnepiesen öltözködve zászlók és szalagokkal felékesített kocsijaikon s vitetik magukat a boulevardokon ide-oda. A böjt középnapja azonkívül a gyalog, lovon és kocsin sétálók zajongásának ünnepe. E séta-zajongás a mi nyegle korszakunk szülöttje, s az utóbbi években roppant kiterjedést nyert, de bármily kézzelfoghatók legyenek is ama hazugságok, mikkel az iparosnyegleség az embereket csalogatni igyekszik, a közönség mindig hagy magával kötekedni s magát elcsábíttatni engedi. Azért az nem is sajnálandó. Igen meszsze vezetne bennünket, ha mindazon kirívó öltözeteket s jeleneteket ecsetelni akarnók, melyeket tegnapelőtt láttunk; csak egy példát hozunk fel. Egy ficzkó, kalap helyett egy réz lámpafedéllel a fején vágtatott keresztül a boulevardon, hátára egy darab papiros lévén ragasztva , melyen a lámpakereskedőnek nagy betűkkel irt czime volt olvasható. Magától értetődik , hogy egy solid és lelkiemeletes kereskedő nem folyamodik ily eszközökhöz magának s áruczikkeinek ajánlására, noha mindamellett mégis sok oly becsületes polgárt lehetett látni , kik a charlatan czimét maguknak feljegyzők. Beata simplicitas! Reggel több száz ember sietett a ,,rue de la lanterne“ felé, hogy azt még egyszer, vagyis inkább először és utólszor láthassa Ezen utcza oly negyedben feküdt, mely lerontatik , s épen tegnapelőtt volt rajta a sor. Nerval szerencsétlensége előtt, ki tudomás szerint magát a ,,rue de la lanterne‘‘-n felakasztotta, csak kevés tisztességes ember tudta,hogy e sárfészek létezett, azonban Nerval szomorú hírességet szerzett neki. Ma már nem létezik többé. . A fenebbiekből látható, miszerint a böjt középnapja a párisiakra nézve nem volt elveszve, mert ők látványukat kielégítették s vidámak voltak, mi oly ritkán történik, hogy nem tartottuk fölöslegesnek arról bővebben szólni. Tegnapelőtt a közönség ismét aggodalomba esett, mihez még az értekezletek eredménye iránti kínos várakozás is járul. A „Journé de l'Empire“ azt mondta tegnapelőtti számában, miszerint Sándor császárnak csak egy szavába kerül, hogy Európát magának lekötelezze. Már ismerjük e szót, t. i. nyilatkoztassa ki Sándor császár, miszerint ő kész ,,Szebasztopolt ártalmatlanná tenni“, történjék az aztán akár a várművek lerontása, akár a flottának a fekete - tengerről leendő eltávolítása által. E pontban a nyugati hatalmak nem engedhetnek. Szebasztopolban többé nem állhat fenn semmi oly hatalom, mely a fekete-tengeren Oroszországnak kizárólagos uralmat biztosít. A 4 pontnak csak akkor lesz gyakorlati értéke, ha Szebasztopol megszűnt veszélyes lenni. Ez a nyugati hatalmak nézete. Várjon azonban az austriai kormányé-e is? azt nem tudjuk, de itt azon hir terjedt el, mikép Austria nem osztozik egészen e nézetben, s hogy Franczia- és Angolországot mérsékletre intette. Vájjon lehet s szabad-e e hittől minden jogalapot elvitatni? Vájjon igaz-e, miszerint a 4 pont csak Szebasztopol levontatása által nyer gyakorlás értéket ? Önök meg fogják nekünk engedni, hogy mi a keleti kérdés tárgyában lelkismeretesen levelezői hivatásunk korlátai közt maaradjunk, s egyszersmind el fogják ismerni, miszerint sohasem igényeltünk magunknak aziránti hajlamot, hogy felzaklassuk a véleményeket vagy tanácsokat osztogassunk a kormányoknak : mi legyen hozzájuk illő, mit kelljen tenniök s mit ne. Nekünk úgy tetszik, hogy bizonyos bécsi és berlini lapok levelezői Oroszország mellett vagy elleni hangos felszólalásaik által többé kevésbbé nevetségessé tették magukat, s hogy az illető lapoknak sokkal jobb szolgálatot tettek volna, ha egyszerűen csak azt közük, amit tapasztaltak, s ha elővélemény nélkül az itten uralkodó hangulatotrajzolták volna le. Részünkről mi nem fogunk megszűnni tudósításainkat egészen tárgyilagos oldalról tenni, s ennélfogva ama kérdésre nem felelünk azzal, amit mi gondolunk, hanem mit a franczia közönség gondol és mond. A közönség azonban általában nem azon nézetben van, hogy a 4 pont csak Szebasztopol levontatása által fogna gyakorlati értékkel bírni. A franczia nemzet őszintén óhajtja a béke helyreállítását, de nem akar békét minden áron, helyesli az Oroszország elleni háborút, de nem akarja, hogy az tovább folytattassék mint a szükség kívánja. Ez az igazság. Vájjon téved e a nemzet, midőn azt gondolja, hogy az tökéletesen elégséges, ha Oroszország lemond protectorátusáról, ha a dunai gőzhajózás szabad lesz, ha a dunai fejedelemségek állapota akkor rendeztetik, miszerint azok Oroszország megtámadása ellen biztosítva legyenek, ha a fekete-tenger megszűnik zárt tenger lenni ha ott a többi hatalmak katonai terepzeteket alapíthatnak stb? E kérdésre nem szükség válaszolnunk, de közlendőnek véljük azt, hogy ez értelemben vett vitatkozásokat minden politikai teremben, az iparos világban s minden műveit körben hallhatni. Innen jó az is, hogy azon hír, miszerint Austria a nyugati hatalmakat mérsékletre intette, oly könnyű hitelre talált. A bécsi kabinet iránti tisztelet oly nagy, miszerint mindenki meg van győződve arról, hogy Austria nem fog semmi olyat javasolni,ami Európa becsülete és biztonságával össze nem férhető, s ama hír megerősítette a közönséget véleményében, miszerint Szebasztopol miatt nem kell a háborúnak kiszámíthatlan ideig tartást tulajdonítani. Ez a francziák véleményem amikér fognak holnap gondolkodni, az más kérdés. Már k korábban megmutattuk, mily könnyen, lehetséges, hogy a kiállott szükség után a kormánynak ők néskül fognák azt felróhatni, hogy lemondott Szebasztopol bevételéről. Más hír szerint III. Napoleon erősen el lenne határozva a háborút folytatni. Egyébiránt itt az elhunyt orosz császár irányában minden külső tisztelet-nyilvánítások, mennyiben a politikai helyzettel összeegyeztethetők, megtartatnak. F o r e y tnoknak egy levele kering itt, melyben„ keserűen ” panaszkodik Pelissier unoknak az ő helyébe tett kineveztetése ellen. U. i. Ma jelent meg Girardin Emil urnak „La Paix“ czímű igen különös röpirata, melynek lényege vagy veleje e következő, és annak irányát jellemző helyben foglaltatik : „Egy új fejedelemnek új modorban kell szólnia az agg Európához, ez nem a forradalom, hanem a polgárisodás szólásmodora. Az európai sulyegyenen kívül más sulyegyent kell felállítni, ez az emberi sulyegyen, a munka s munkabér, a munkabér s haszon, a termesztés s fogyasztás közti sulyegyen. Más politikát, nem a területnek versengés,, háború, hódítás, uralom általi terjesztésének politikáját kell követni,ez az embernek kölcsönösség,béke, haladás és buzgalom általi nagyobbításának politikája. Ezen politika első tette s első záloga, — úgy a mint azt én értem — a tenger jogainak nyilvánítása lenne. A tenger előtt minden kis vagy nagy elmaradt vagy előhaladott nemzetek egyenlősége ! Egyszerre is önkénytes lerontása mindazon erősségeknek, bárminek legyenek is azok, allelyek akár egy gyönge pont, akár egy területi érdek oltalmazásának ürügye alatt, a tengeri szabadságot fenyegetik ! Következőleg Szebasztopol lerontása, mely a fkite-tengeren uralkodik, de ugyanakkor ama négy megerősített városnak is lerontása, melyek a Dardanellák szorulatának be-s kijárását elzárják, lerontása minden Gibraltarban épített műveknek, melyek a földközi-tengert megalázzák, eltörlése a Sund-vámnak, mely a balti-tengert adóztatja meg, végre minden szorulat neutralisatiója, minden folyam-torkolat felszabadítása, s végre közös költségem átmetszése mindazon földszorulatoknak, melyeknek czéljuk s hatásuk a hajózás könnyítése s rövidítése. Ha Angolország Szebasztopol lefegyverzését kívánja, s méltán kívánja, legyen következetes, s adjon példát Gibraltár lefegyverzése által! Ekkor Oroszország érzékenysége erélyesen meg lenne kímérve, a harc megváltoztatná természetét s terét, ez nem lenne többé a barbárság ellen a barbárság fegyvereivel, hanem a barbárság ellen a polgárisodás eszközeivel vívott harcz, nem léteznének többé se győzők, se győzöttek, csupán versenytársak lennének, ezáltal senki sem vesztene, mindenki nyerne, ez egy új korszak felavatása lenne.“ Tegnap és tegnapelőtt itt elfogatások történtek, de amiknek orka nincs tudva. Másfelől a katonai parancsnokoknak zendülés esetére vonato 677. Szerkesztői iroda van: Országút, 6. sz. n. (fiinai'triffilerház) 2 ik em. letben. Előfizethetni — helyben a lap kiadó hivatalában Herz.János könyvnyomdájában (Országút,Kunewalderház), vidéken minden cs. k. postahivatalnál. —Az előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt bérmestesítve egyenesen a kiadóhivatalhoz utasítandók. HÍRLAP: Megjelenik e lap, vasárnapot, az ünnepnapokat kivéve, mindennap délután 4 órakor. Előfizetési díj: Vidékre félévre: 10 frt., évnegyedre: 5 ft. 20 kr. Helyben, félévre: 8 frt., évnegyedre 4 frt..— A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr. többszöriért pedig 4 kr. számíttatik !— Egyes szám 20 pkr. Martius 23-a 1855. E lap t. ez. előfizetőihez és olvasóihoz! Midőn e lap t. cz. előfizetőit és olvasóit a közeledő, második évnegyedre előfizetni tisztelettel felhívjuk, kedves kötelességünknek ismerjük arról értesíteni, miszerint szerencsések voltunk Tárczánk számára közkedvességben álló jeles regényírónk. Kemény Zsigmond urat megnyerni, kinek is egy eredeti történeti novelláját fogjuk a beálló évnegyedben adni és azt április ,a-ki számunkban megkezdendjük. T. ez. olvasóink ebből láthatják, hogy ígéretünket, miszerint a’Tárczát kitünőbb és jelesnevü íróink műveivel diszesítendjük, — tettel beváltjuk. Az előfizetés az apr 11- juniusi, évnegyedre, helyben 4 pft., vidékre 5 pft. 20 kr. — Az előfizetés Pesten e lap kiadó hivatalában (Országút, Kunewalderház földszint) Herz János könyvnyomdájában, vidéken minden cs. k. postahivatalnál bérmentes levél által történik. Pest, mart. 22. 1855. Szerkesztőségkozó utasítások küldettek. E körülmények mutatják, mikép a kormány hiszi, hogy ily előrevigyázási rendszabályok nem szükségfelettiek. Austriai birodalom. Bécs. A legelőbb egy berlini lapban közlött martinoki porosz k. körsürgöny a dolog állásának előadásával foglalkozik a napisajtó részéről, a nyugati hatalmaknak ebbeli felfogásaival s a cs. k. kormány diplomatiai köriratával. Mi az előbbnevezett két viszonyra vonatkozik, azt érintetten hagyjuk, de miután az austriai körsürgönyök csak tökéletlenül és hiányosan jöttek nyilvános tudomásra, azok szövegét mellékleteikkel együtt utólagosan közöljük. Bécs,,febr. 28. 1855. ' Volt szerencsém, f. hó 16-ki bocsátványommal önt . . . tudósítani, hogy a cs. szövetségelnöki követ, 'Császár Ő Felsége legkegyelmesb Urunk parancsára megbizatott, a szövetséggyűléssel a f. hó 8-ki határzat l. 2. pontjának végrehajtásával a B. Hess tszn. parancsnoksága alatt álló hadkészen fölszerelt összes cs. hadsereg álladékának átnézetét közleni, s ezáltal kimutatni, hogy Austria hadkészenállása mennyivel felülmúlja az említett határzatban fölállított igényeket. A cs. kabinetnek ez által alkalom adatott, azon körülményről említést tenni, hogy a porosz kir. teljhatalmazott a szövetségi hadbizottmányban,azt indítványozta, a szövetségi gyűlés határozná el, hogy a jutalékok hadkészenállása a német szövetségi terület határain belül történjék. Ez indítvány a szövetségi hatóságoknál nem talált viszhangra, s ennélfogva szövetségi határozatta nem jön. Erről tudomást vettünk, megjegyezve, hogy a német szövetség ez ügybe többé nem kizárólag a szövetségi szerződések, hanem az ápril 20-ki(júl. 24-ki) szövetség s a m. é. dec. 9-ki határozatok terén is mozog, hogy tehát a szövetségnek ennélfogva nem csak saját területének védelme, hanem a négy pontból álló békealap világos érvényesítése, s az austriai birodalomra és a dunai fejedelemségekben hadsergünkre intézendő minden támadásnak eltávolítása kötelességében áll, — azonban a porosz k. katonai feljhatalmazott említett indítványa a f. hó 8—ki szövetségi határzat ez összefüggését az előbbi, a szövetség állására irányadó határzatokkal tökéletesen félreismeri. Részéről a cs. kormánynak mind Németország egyetemére, mind saját politikai helyzetére nézve megfelelőnek kellett találni, a szövetségnek a szövetségi területen belül és kivül, valamint a dunai fejedelemségekben harckészen felállított egész fegyveres hatalma erejét kimutani. — B. Prokesch azonban most már azt jelenti, hogy, midőn a f. hó 20-ki szövetségi ülésben az ittmásolatban mellékelt nyilatkozattal az austriai hadműködő sereg állásának kimutatását előterjesztő, a porosz k. szövetséggyülési követ határozottan tagadta, hogy a f. hó 8-ki határzat ájul. 24-ki és m. é. dec. 9-ki .végzések alapjára van építve. Bismark ur az austriai birodalom vagya dunai fejedelemségek megtámadása közös eltávolításának esetét végkép mellőzöttnek s a febr. 8-ki szövetségi határzatot új alapon hozottnak akaró tekinteni, nevezetesen aszükségesség azon alapján, hogy a mindig fenyegetőbbekké váló európai viszonyok ellenére egy minden irányban alkalmazható kész had állíttathassák. Kormánya részére ez értelemben egy nyilatkozat jegyzőkönyvbe igtatását tartotta fenn. Ez irányban további tény 'B i s m a r k urnak egy nyilatkozata a cs. elnökségi követ irányában, mely szerint Poroskov' ■szág a rastatti megszállási kérdés alkalmával Rastatt, Landau, Mainz ésLuxemburg részére teljes hadimegszállást indítványozand, miután a minden iránybani hadkészenállásból e rendszabály szükséges kép következik". — A porosz k. kormány föltéve,hogy képviselője Frankfurtban czélzatail be-