Budapesti Hírlap, 1855. március (657-684. szám)
1855-03-31 / 684. szám
Pest, Szombat. Megjelenik e lap, vasárnapot és az ünnepnapokat kivéve, mindennap délután 4 órakor. Előfizetési díj: Vidékre: félévre : 10 frt., évnegyedre: 5 ft. 20 kr. Helyben: félévre : 8 frt., évnegyedre 4 frt.—A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr, számíttatik — Egyes szám 20 pkr. BITDAPR Szerkesztői iroda van: Országút, 6. ez. a. (Kanewalderház) 2 ik emeletben. d . lap t. ez. előfizetőihez és olvasóihoz! Midőn e lap t. ez. előfizetőit és olvasóit a közeledő második évnegyedre előfizetni tisztelettel felhívjuk, kedves kötelességünknek ismerjük arról értesíteni, miszerint szerencsések voltunk Tárczánk számára közkedvességben álló jeles regényírónk b. Kemény Zsigmond urat megnyerni, kinek is egy eredeti történeti novelláját fogjuk a beálló évnegyedben adni és azt április 5-ki számunkban megkezdendjük. T. ez. olvasóink ebből láthatják, hogy ígéretünket, miszerint a Tárczát kitünőbb és jelesnevü íróink műveivel d issz.e sí t e n d jü k, -- tettel beváltjuk. Az előfizetés az ápril-juniusi évnegyedre: helyben 4 pft., vidékre 5 pft. 20 kr. — Az előfizetés Pesten a lap kiadó hivatalában (Országút, Kunewalderház földszint) Iltz János könyvnyomdájában, vidéken minden cs. k. postahivatalnál bérmentés levél által történik. Pest, mart. 22. 1855. 2______ Szerkesztőség. Előfizethetni — helyben a lap kiadt' Juvalalabaji Hert János könyvnyomdájában (Országút,Stonewalderház),vidéken minden cs. k. postahivatalnál. —Az előfizetést tartalmazó levelek a czím, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandók. HIVATALOS RÉSZ Buda, mart. 30. A felséges császári házat újra fájdalmas veszteség érte, mit mély megszomorodással jelentünk. A Gondviselés kifürkészhetlen akaratához képest, Mária Dorottya főherczegasszony ő csász. fensége, boldogult felejthetlen nádor József főherczeg , csász fenségének özvegye — ma reggeli 4 órakor elköltözött e földről, és rövid — eleinte kevésbbé aggasztónak látszó, de később gyors lefolyásúvá lett— betegség után az Urban boldogan elnyugodott. Mind a magas holttest nyilvános kitételét,mind a temetkezési szertartást illetőleg külön hirdetések és rendeletek fognak kiadatni. A budai cs. k. orsz. pénzügyigazgatósági osztály Varga Gedeon II. oszt. ideigl. adóhivatali tisztet I. oszt. tisztté a gödöllői cs. k. adóhivatalhoz ideiglenesen kinevezte. Főtiszt, dr. Roskoványi Ágoston váczi püspök az Alsó-Dabason, Solt és Gyónban úton felállított katholikus iskolákat a tanitófizetés javítására 40 pft. 36 pft. és 45 pft. segélypénzben részesíté. Mi is a legteljesb köszönet kifejezésével ezennel köztudomásra juttatik. Buda, mart. 24. 1855. A cs. k. helytart. osztály. Folyó évi ápril 1 -jén Solt mezővárosban Pest-Solt megyében, cs. k. postakiadóság lép életbe, mely a levél- és szekérposta-szolgálatot teljesítendi, teherszállítmányokat pedig csak 5 font súly erejéig darabonkint fog fölvenni és kiszolgáltatni, összeköttetését pedig a dunaföldvári cs. k. postahivatallal hetenkint háromszori küldőpostajáratok által nyerendi. Ezen küldőjáratok a következendő rendben fognak közlekedni : Elindulás Soltról: hétfőn, szerdán és szombaton reggeli 5 órakor. Megérkezés Dunaföldvárott : ugyanaznap reggeli 7 órakor. Elindulás Dunaföldvárról: az említett napokon reggeli 9 órakor. MegérkezésSolton: Ugyanaz nap reggeli 11 órakor. A solti postakiadóság forgalmi kerületéhez a következendő helyek tartoznak : Egyháza, Harta és Solt. A puszták : Bollyár-Máriaháza, Szikla, Ölle, Révbér, Szille és Tetétlen. Pest, mart. 28. 1855. Cs k. postaigazgatóság. NEMHIVATALOS RÉSZ. Buda, mart. 31. Albert főlig Magyarország kát. és polg kormányzója, s Vilmos főlig ő csász. fenségeik, az első Erdélyiből, az utolsó Bécsből tegnap reggel ide megérkeztek. Buda, mart 30. Mária Dorottya cs. kir. főherczegnő , cs. fensége halálának mai napon elterjedt hite a legmélyebb részvétet gerjesztette mindazokban, kik szerencsések voltak a magas elhunytat közelebbről ismerni. A fenséges főherczegnő mint gyöngéd gondos anya sietett ide, fenséges leányát Erzsébet főherczegasszonyt betegágyában ápolni, de nem sejtve magával hozta a halál csiráját is. Mindenütt mélyen gyászolandják a fájdalmas veszteséget,de sehol sem inkább mint itt, hol a két testvérváros harmincz éven át szemtanúa volt az elhunyt főherczegnő magas erényeinek, ki üdvözült nádorunknak József főherczeg 6 és. fenségének hivatása súlyos gondjai után kitűnő házias tulajdonival kárpótlást nyujta, s mindenkinek a zavartaan családi élet tündöklő példányául szolgált. 684. A balsorstól sajtolt, a szegény, a szűkölködő e nemes nőnél mindig biztos menhelyet talált, s a számos könyök, melyeket e földön felszántott, újból megerednek, hogy az üdvözmit emlékének mélyen érzett tisztelet és hálával adózzanak. Levelezések. Paris, mart. 25. —— A békeeszmék és remények mind több-több tért nyernek; a legcsiklandósabb kérdések, melyekről azt hitték, hogy csak kard által lehet megoldani, most békésen megoldhatóknak tekintetnek. A császár — úgy mondják — ■ nem csak a Krímbe utazásról mondott le, hanem hajlandó a Szebasztopult illető követeléseit is mérsékelni. Mi nem akarjuk ezen, valamint más egyéb igen kétes czinű krimi hírek valóságát is vitatni, de megemlítendőnek tartjuk, miszerint az „Indépendance belge“ V. levelezője, ki rendszerint Drouyn de Lhuys úrtól nyeri sugallatait, rögtön azt igyekszik bebizonyítani , mikép Szebasztopol lerontása a békének nem mellőzhetlen feltétele s nem is szükség annak lennie. Ily szellemben még eddig egy hivatalos orgánum sem nyilatkozott. A levelező megoldott minden nyelvet, miután úgy vélekednek, hogy e levelező a kormánytól kapott megbízás következtében beszél így, a „Journal des Débats,“ az „Assemblée nationale,“ az „Union“ stb. szintén ily szellemben nyilatkoznak s azon nézetet fejtegetik, miszerint a katonai becsületnek Szebasztopol bevétele nélkül is elég van téve. Az egész világ újra lélekzik s képzeletében a háborút már bevégezve látja. Tán mélyen csalódik az egész világ, meglehet, a mi kötelességünk azonban a dolgot úgy adni elő a mint az van, nem pedig a mint lehetne, tehát jelenleg is csak azon tény megismertetésére szorítkozunk, miszerint ma min-denki ajkáról a béke szó hangzik. Mindenesetre figyelmet érdemel ama körülmény, hogy még a félhivatalos lapok is, melyek eddig mindig siettek a néha-néha felmerülő békehíreket megczá ,folni, ma már az ellenkezőt teszik A „Journal de l’Empire,“ mely még kevés napok előtt is minden oly békekötést, melyben nem foglaltatnék Szebasztopol lerontása, elégtelennek s csalékonynak nyilatkoztatott, ma azt bizonyítgatja, hogy azon vár lerontása nélkül is lehet tartós és becsületes békét kötni. Vájjon ez a franczia kormány őszinte véleménye-e? Vájjon a kormány a közönséget azon gondolattal akarja megbarátkoztatni, miszerint a hadsereg visszatér Krímből, anélkül hogy az expeditio czélja eléretett volna? Vagy tán szükségesnek tartja még egyszer bizonyságot tenni a világ előtt, miszerint békét óhajt, hogy csekély szóváltoztatással néhány nap múlva azt mondhassa: Oroszország nem akar békét, e szerint tehát kénytelen a háborút folytatni? Vagy végre a fentek szökkenése látszék kívánatosnak ? Mind e kérdésekre feleljen a jövendő. Mára nézve legyen elég, tudomásul vétele a hivatalos lapok megváltozott hangjának s azon általános örömnek, melylyel a békehangok a közönséget eltöltik. Hogy a császár a húsvéti ünnepek után Londonba fog menni, bizonyos. Beszélik, mikép Persig ny ur tegnapelőtt Bécsbe ment. Gr. Montalembertnek az ujonczozási törvényjavaslat tárgyában s illetőleg ellene tartott beszéde a ,,Moniteur“ben olvasható. E beszéd nagy benyomást tett, mely azonban a kormányra nézve nem lehetett a legkedvezőbb. Egy pontban Montalembertnek tökéletes igaza van, abban t,l. hogy háború idején az új szervezet csak nagy baj és fáradsággal vehető foganatosításba. Még béke idején is nehéz lesz az államnak kellő számú kiszolgált katonákat találni, mivel az ezer franc, mit az állam ígér, nem elegendő a katonákat új kötelezettség elvállalására rábírni. Már tettünk említést azon számos haszonkérletekről, melyek az iparműtárlat tekintetében itt történnek. Egy helybeli lap igen helyesen jegyzi meg, miszerint a „restauramante“ korsszakunk egyik betegsége leend. Egynéhány nap múlva a házak földszinti helyiségei mind éttére mekké fognak átváltozni. Nincs szeri száma a 1.sok „szálloda és vendéglőnek.“ Hogy mi lesz a tulajdonképi párisiakból, ha csak falura nem akar-nak vonulni, azt a jó Isten tudja. A költözködés már megkezdődött; a kevésbbé vagyonosok egész illemmel visszavonulnak a háziurak felcsigázott követelései elől s messze Páriától keresnek maguknak ideiglenes szállást, mert a máskor megvetett városrészek is most hozzáférhetlenek. Belleville, Passy, Batignolles, Montmorency, minden nyárilak , minden vendégfogadó , minden zugkorcsma a haszonkémlők által van kibérelve, kik azokat azon párisiaknak remélik kiadhatni, kiket az idegenek lakóikból kiszorítottak. Morny és Véron urak gyakori összejöveteleket tartanak. Egy emlékiraton dolgoznak, melyben azt akarják bebizonyítani, hogy Changarnernok és Thiers urak nem voltak jogosítva az ismeretes meghazudtolásra Epen most jut tudomásunkra , hogy valamennyi félhivatalos hírlapírók oda utasíttattak , miszerint békés szellemben írjanak. Austria! birodalom. Az „Alig. Zrg“ egy bukaresti levelezője mart. 1- ról, felszólal azon vádak ellen, melyek a cs. austriai hadsereg fegyelme ellen a dunai fejedelemségekben, némely lapok által felhozatnak, s megvilágítja a viszonyokat, melyek alatt a cs. katonaság azon országban áll, hogy az elfogulatlan néző azon felszólalások megítélésére biztos támpontot nyerhessen. Az austriai kormány szerződésszerűleg elvállalta azon feladatot, hogy a fejdelmeket szabadalmaikban nem háborítandja és csak velük egyetértve fog saját csapatainak szükségeiről gondoskodni. Magától értetődik, hogy egy már századok óta keleti önkény s az utóbbi tizedek alatt idegen gyámság alatt tartott kormány, mint a hospodárok voltak, se ügyismerettel, se gyakorlattal, se elég szabadsággal nem bír mozdulataiban, hogy legjobb akarattal is, mit kétségbe vonni nem lehet, azon állásnak megfeleljen, melyet az austriai csapatok parancsnokaihoz viszonylatok ráruháznak. Ebből következik, hogy az utóbbiak is rendelkezéseikben oly akadályokra bukkannak, melyeknek mellőzése sok körültekintést, türelmet és időt igényel, és amely gyakran csak a katonai igények s a pillanat árán eszközölhető. Ha ezekhez hozzáadjuk még a lakosság csekély műveltségi fokát, hiányos fogalmakat arról, mi kell egy európai hadseregnek, engedetlenségüket felsőbb parancsok irányában (melyeket csak az teljesít, kinek nincs módja, hogy kikerülje, vagy ellenszegüljön), s végre a befolyásokat, melyeket a dunai fejedelemségekben az előbbi parancsolók, a görög lakosság közt még jelenleg is, titokban nem szűntek meg gyakorolni, úgy nem csoda, ha viszályok fordulnak elő, melyeket minden hadseregbeli katona a maga módja szerint szokott elvégezni. De ebből egy hadsereg fegyelmére következtetni és oly méltánytalan lenne,mint túlságos és valótlan, mit franczia lapok részletekben ily kihágásokról hasábjaikba felvesznek. A dunai fejedelemségek megszállása óta a fegyelmetlenség egyetlen egy esete sem fordult elő a cs hadseregben, mely az oly események szokott mértékét felülhaladná, minek minden nagyobb hadseregben elkerülhetlenek; minél még az a kö- Martins 31-n 185 k k rülmény is említendő, hogy a katona itt folytonos érintkezésben élt egy sepredékkel mindig elárasztott lakossággal.1* Tegnapelőtt 14 óráig tartotta a békeértekezlet hatodik ülését. Ferdinánd Max föherczeg ő cs. fensége f. hó 30 n reggel Laibachon át Triestbe visszautazott. — KÜLFÖLD. Tudósítások a hareztérekről. Délkeleti csatatér. A krimi tudósítások mart. 20-ig terjednek. Azok szerint a 17 a ki összecsapás erőszakolt kémszemle volt, melynek kivitelénél eleinte nem volt szándék az ellenség erődítvényeibe benyomulni, minthogy az előkészületek a Malakofftorony és azt fedező védmvek általános megtámadására még nincsenek bevégezve. A kémszemléző francziák a kihívást elfogadták , megfutamíták az ellenséget s azokkal együtt a védművekbe nyomultak, de csak egy részét szegezhették be az ott felállított ágyuknak, minthogy a Malakoff-toronybeli tüzelés ismét nagy veszteséggel fenyegette őket. A harcz nagy elkeseredettséggel folyt; a veszteség mindkét részről egyenlő. A tábor másik végén is 15—20 közt folyvást voltak előőrsi havcrok, mégpedig nem kevéssé véresek. Általában a legjelentéktelenebb csetepaté aránytalanul nagy áldozatba kerül, mivel a hangulat mindkét részen igen ingerült. A kikötőkben nagy élénkség uralkodik. Csaknem mindennap fris angol és franczia csapatok szállnak ki Krim partjaira. Angol lapok cupatoriai tudósításai szintén teljességgel nem erősítik meg azon orosz sürgönyt, mintha az 5-ki lovascsatában 4 szakasz török lovasság megsemmisíttetett volna. E lapok az eseményt így adják elő. Az orosz előőrsök Iskender bey csapata előtt tartalékaikhoz vonultak vissza, de mielőtt ezek magukat alakíthatták volna, Iskender bey már támadást parancsolt, azt csapatai eleinte jó rendben teljesítők, az orosz őrsök mind hátrább vonultak, s eközben a tartalékok segítségükre érkeztek. Iskender bey most ezek ellen intézett támadást, de itt csak a basikozákok követék; a tatárok meg sem mozdultak, a redifek pedig elszaladtak, néhány bajtársaikat elesni látván. Most a kozákok elővágtattak , iskenderbeg , hogy életét és szabadságát megmentse, kénytelen volt keresztülvágni magát. Ez alkalommal 4 basibozukot, 6 relifet és 1 tatárt vesztett. Ő maga öt sebet kapott. Ez állapotban erősen vérezve , akarata ellen kénytelen volt a parancsnokságot Sz e f er fiasának átadni, s viszszalagolván,sebeit beköttetni. Iskender bey felgyógyulásához remény van. — Miklós császár halálának hire mart. 7-én érkezett Eupatoriába s délután Sz cfer pasa -e hir közlése végett egy kis kísérettel kilovagolt. Egy hidnál, mely a Szazik-tónáli völgytorkon visz át, megállván, egy trombitás által kísért lengyel tiszt által az orosz előörsparancsnokiaértekezletre kérete. Ez nem sokára odalovagolt, hg Radzivill volt, ki régebben Párisban Széfer pasával találkozott. Az új találkozás mindenesetre regényes, de azért nem kevésbbé barátságos volt. A hg nem akarta hinni a császár halálát, csak azt hallotta Szebasztopolban , hogy beteg Ez alkalommal megtudta a pasa, hogy az oroszok a legutolsó szerencsétlen támadáskor 9 foglyot ejtettek, valamint azt is, hogy Iskender bej fejére a kardvágást Winiver nevű orosz alezredes adta. Másnap a két parancsnoknak ismét összejövetele volt, a foglyok kicserélése tárgyában. Kölcsönösen szivarok és udvarias szavak cseréltettek , s a két kiséret követte a vezérek példáját.