Budapesti Hírlap, 1855. március (657-684. szám)

1855-03-01 / 657. szám

jon. Seymour lord remélte, hogy­­ a ház a bi­zottmánynak külön utasításokat adand. Peel tábornok kijelente, mikép neve tudta nélkül íra­tott a névsorra, s a vizsgálat ellen számos ellen­vetései vannak; azonban ha a ház az ő kinevez­etetéséhez ragaszkodnék, kötelességét telj­esíten dr. P a k­i­n­g­tom- mint a névsorra felírtak egyike, a bizottmányi munkának javaslati megszorítása ellen nyilatkozott; szerinte, a bizottmánynak a háború eredetén kell kezdeni munkáját. Ő a pee­­liták kilépését igazoltnak találja, s nem foghatja meg, hogy miként nyilváníthatja a minister­el­­nök a vizsgálatot egyszer alkotmány­ellenesnek, s 8 nappal később alkotmányszerűnek. W­a­­­­p­o­­­e azt vélte, rajkép rendkívüli kicsisekben nem kell visszaijedni rendkívüli gyógyszerektől, s a vizsgála­t igazolása végett, számos előpéldá­­kat hozott fel, de a ház sorompja előtt folytatott per, minőt Graham kíván, nem csak meghábo­­rítná az ügymenetet, hanem a kormányzatot fel­függesztené. Gladstone hosszasan kifejti le­mondásának okait. Ha Palmerston lord elszánt­nak nem látszik a bizottmány kineveztetése iránti indítványt ellenzeni, ő ez utóbbi alatt szintúgy nem akart volna szolgálni, mint Derby lord alatt. Ő hű maradt azon nézeteihez, miket jan. 29 -én fejezett ki,s következőleg nem tehetett mást,mint lemondani. Ő a belföldi kormány összes tevé­kenységének bírálata ellen nem emelne szót, bármily sok kellemetlenséget okozhatna is ez, de­­ ünnepélyesen tiltakozik oly vizsgálat ellen, mely­nek a krimi sereg, helyzetét működési körébe kellene vonnia. Tegyük fel -­, úgymond , hogy azon kérdés merül föl: miért nem készíttethetett Raglan lord Balaklavából a táborba vezető utat ? Azért, mivel csapatjainak — ez leend­ő válasz — nagyon sok dolguk volt a futó­árkokban. Ekkor azon kérdés merül föl, hogy miként osztatott fel a munka angolok s francziák közt, s csakhamar ki fog tűnni, hogy a tér a bizottmány lábai alatt politikai veszélyekre a tekintet által aláásatott. Továbbá ő, mint ama kormány tagja, mely Rag­lan lordot Rettentő feladatával megbízta, s ezt nem hívta vissza, midőn a szerencse ellene for­dult, becsületbeli dolognak tartja nem adni át a fővezért föltétlenül a bizottmány kényének. A háborúbani baleset mindig vak ingerültség korát idézi elő, s előbbi időkben ily esetekben egyné­mely bírói gyilkosság követtetett el. A néplárma ugyan nem küld többé ártatlanokat vérpadra, de mégis oly parliamenti szabálytalanságokra ösz­tönöz, miknek szükségkép rész következményeik lennének. Palmerston lord érdemes barátjait biztosító arról,­mikép igen fájlalja kabinetébőli kilépésüket. Ő a bizottmány kinevezése elleni eredeti ellenvetéseit nem akarja visszavonni, azonban miután egy túlnyomó többség a­ bizott­­mányt kívánta, s minden más combinatio meg­hiúsult,, ő nem tehet mást, mint ő felsége paran­csainak engedelmeskedve a kabinet-alakítás fel­adatát , ezzel együtt a bizottmány­ kinevezést felvállalni, a nemzet becsületesen s őszintén ra­gaszkodik ahhoz, hogy a vizsgálat megtörténjék, s az egész országnak jól megfontolt ítélete ellen küzdeni egy­ kormányhoz sem illik. Se ő , se hivatalban maradt többi társai soha sem szándé­koztak, a bizottmány ellenzését első kabineti kérdésükké tenni. Ha a ház nem vonta vissza önkényt szavazatát, méltatlanság lett volna azt arra kényszerítni akarni, mi által az ország be­csülését eljátszotta volna. Bright-ot biztosítá ar­ról, mikép a kormány ragaszkodik az Aberdeen lord által helyeslett béke­föltételekhez, s ezeken nem megy túl. Ezen föltételek azok, miket nemes barátja Bécsben még egyszer ajánland az orosz meghatalmazottnak. Egyszersmind ki kell mon­dania, mikép a kormány csak vészteljes jövőt ké­szíti­ e a hon számára, ha oly békét fogadna el, mely a jelen veszély okait fennhagyná. Ha — úgymond — nem létesülene Európa érdekeivel összeférő béke, ez nem az angol kormány hibája teend. Ezen szerencsétlen esetben, a kormány erélyes hadfolytatás végett, bizalommal fordulna a par­­ l­ament s az ország nagylelkűségéhez., Ha egy más a nép előtt kedvesebb kormányt lehet­ne alakítani, é­s barátjai tétovázás nélkül visz­­szalépnének, ő bennük nem létezik nyomorú hi­vatalvágy , de mielőtt a ház bizalmát megvonná tőlük, állomásaikat bizonyosan nem hagyandják el. — Disraeli azt vélte, mikép az ország a kormányt támogatandja, mihelyt tudni fogja, hogy kormány létezik. „A nemes lord.4 — úgy­mond — ,,igy szól: Mi nem hagyjuk el állomá­sunkat. A ház azt kérdi: kik ezen m­i ? S miként történik az, hogy a nemes lord a bizottmányt helyesli, miután az ellen szavazott s beszélt ? Ő rögtön minden okadatolás nélkül jobbra átfordul, s a bizottmányt politikájának alapjává teszi Vaj­­­jon ez amaz erélye­s szilárdság bizonyítványa-e, miknek a hont meg kell menteniük ?“ Erre a szőnyegen levő kérdésre térvén át, azt állítá, mi­kép a vizsgálat mellett elég előpéldák léteznek, s ha nem léteznének, a háznak ily körülmények közt olyat teremteni kellene. Az igazság abban áll, mikép a nemzet nem bízik a kormányban, s ezért saját képviselőihez az alsóházhoz folyamo­dik. A békekilátásokról sokat beszéltek s írtak; szónok csak azt akarja remélni, hogy a Russel lordnak adatott utasítások kissé érthetőbbek mint ama közlések, miket Palmerston lord tiszttársai­nak tett kabinetének politikájáról. Mielőtt a ki­nevezés iránt formaszerinti indítvány létetett volna, Pa­lmerston lord egy kérdésre vála­szolva kijelente, mikép ő a vizsgálatot legke­­vésbbé sem akarja korlátozni, hanem magát a névsoron levő tagok belátására bízza. Roebuck szintén azt hívé, mikép indítványa oly határozott s világos, hogy annak semmi határhúzásra sincs szüksége. Rövid vita után következőleg állapít­tatott meg a bizottmány névsora : Roebuck, Drummond, Pakington, Lindsay ezre­des, Layard,Ju­lice, Seymour lord, Sir G Lewis, Peel­­nok, Bramston s Ball. Erre a ház elnapolá magát. (Az „Indep. beige“ távird. sürg.) A „Mor­ning­ Post“ szerint januárban a Szebasztopol e­­lőtti angol sereg, a tengerész dandárt ide nem számítva, 38,732 főre ment föl, s 13,915 beteg vagy sebesült levonásával, 24,631 főnyi létszámra. Febr. 6-án 21,000 ember volt aktív szolgálatra képes, a Skutariban levő 1000 gyógyulófélben levő egyénen kívül. Horsman izlandi titkárrá neveztetett ki Sfr J. Young helyébe. Eddigelő ennél egyik hivatalos kinevezés nem történt. A legközelebb elhunyt H­u­m­e József a fáradhatlan reformer, kinek, mint ember­ba­rát, s egyenes jellemű egyénnek nemcsak An­golországban, s az európai szárazföldön, ha­nem Ázsia, Amerika, s a legtávolabbi gyar­matokban is számos őszinte tisztelői voltak, 1777- ben Montroseban született. Atyja, egy ottani hajó tulajdonosa, már korán meghalt, s a fiatal Hume-ot anyja egy skót iskolába küldé, hol őt nem nagyon kínozták tanulással. Az orvosi pályára szentele magát, az edinburgi egye­temben bevégze a kitüzetett orvosi tanfolyamot, s 1796-ban fölvétetett a sebészek testületébe. Mint orvos, a kelet - indiai társulat szolgálatába lépett, gyakorlati éleslátása következtében Ben­gál­b­a­n csakhamar jó állomást nyert, s már ott is nyomait mutató saját reformálási hajlamának, a­mennyiben a hivatalnokoknak a tartományi nyel­vekben­ járatlanságát nyilvánosan megrótta. Ő maga az indiai nyelveket oly buzgalom, és siker­rel tanulmányozta, hogy a ma­hr­att-háború alatt (181­3-ban) az előnyös tolmácsi állomást nyerte meg. E mellett a fizetőmester, postamester s hivatalnok volt az élelmezési hivatalnál. Ez bizonyítványául szolgálhat Hume tevékenységé­nek. Ő a tevékenységet önmagáért szerette; azonban pénzt is akart keresni, s ez annyira si­került neki, hogy Angolországba visszatérésekor (181­8-ban) több mint 20,000 ft.. sz.-nyi, becsü­letesen szerzett vagyont hozott magával. Most beutazta Európát, s 1811-ben mint W­eymouth képviselője a parliamentbe lépett, azonban he­lyét alig tartható meg egy évig -Csak 6 év múlva választatott meg ismét; azonban ezen időközt arra használta fel, hogy az indiai kormányzásban­ számos visszaélések ellen izgasson Ez által ma­gára vonta K­i­n­n­a­­­r­d lord figyelmét, ki őt az úgynevezett bölcsészeti radikálok pártjába ve­zette be, melyet ő haláláig méltólag képviselt. — 1818-ban Montrose képviselőjévé választatott meg. A parliamentben tüstént rettenthetlen re­formátornak bizonyítá be magát, s noha eleinte csak 6 követője volt, hű maradt feladatához, s ha szinte a nevelési rendszer, az egyház, parlia­ment s indiai kormányzás reformjában később több kitűnő egyének lettek társaivá, de a pénz­ügy fölötti, ellenőrködésben mindenekelőtt őt lehet Angolország pénzügyi reformátorának ne­­­vezni. .­­ ..Times* szerint, Cardwell nem csak hogy Gladstone állomását nem fogadta el, hanem a 3 más peelitával együtt, beadás lemon­dását. A lemondott ministerek utódaiul Elgin lord, Baines, Lowe s Sir Cornewill L­e­­w i­s említtetnek, a­nélkül, hogy még eddig a számukra szánt állomásokat ki lehetne jelölni A „Times“ azt véli, mikép Palmerston lordnak most élülről kell kezdenie a dolgot, s azt kell tennie, mit mindjárt eleinte kellett volna. Neki nem szabad — úgymond — a coteriák szűk kö­rére szorítnia magát, különben a nemzet őt is félrevetné. Egy második összetoldozott kabinet egyetlen hónapig sem tarthatná fenn magát, s csak D­e­r­b­y­­­s társait juttatná kormányra. Ek­­közben a nép megunja a remélést s várakozást. A birminghami, liverpooli, marylebo­­n­e­i stb. meetingek oly türelmetlenségre mutat­­­nak, melylyel nem jó tréfálni. Ha a parliament gyöngül, a népgyűlések s egyletek hatalma el­mélkedik. A kormány, a felső­s alsóháznak vi­­gyázniok kellene magukra. Könnyen támadhatna oly sereg­reform-liga, mely kemény lec­­­két adna az uralkodó osztályoknak, s a keres­kedői kar rövid időn azon gondolatra fog jönni, mikép a politikai izgatás végetti önadóztatás igen jól kifizetné magát, noha ennek veszélyes harczot kellene előidéznie a polgárság s aristokratia közt. A k­i­r­ály­n­ő tegnap a kir. családbeli her­­czegek s herczegnők kíséretében, szemlét tartott a coldstr­e­a­m-testőrséghez tartozó oly 26. rokkant fölött, kik a krimi nagy csatákban har­­czoltak, és sebekkel terhelve tértek vissza. Hír szerint a p­a­r­t­ő­r­s­é­g­e­k egy része fel fog szólíttatni, hogy actív hajóhadi szolgálatba lépjen. Az „Advertiser“ szerint végleg megalakult az olygarchia tényleges egyárussága elleni ama „national­ association“,a­mely e lapnak néhány önkénytes dolgozótársai által pendíttetett meg. Programmját ezen egylet holnap közlendi. Hír szerint Napier egy oly röpirat készí­tésével foglalkozik, melyben azt akarja bebizo­­nyítni, mikép a kormány által meggátoltatott, a balti - tengeren bármely tetemes had­működések kivitelében, midőn erre alkalma lett volna; el­­­lenben mikép az egész hajóhad csalhatlanul el­veszett volna, ha ő Graham utasításait követi. Ponsonby lord az angol diplomatia nes­­tora, ki több ideig bécsi követ is volt, tegnapelőtt 84 éves korában Brightonban meghalt. De nagy akadék is az a has valóban , Szerelemben úgy mint harczias dolgokban. E mellett ugyanazon egy hangulatot mindjárt mind­járt megzavar egy egy prózai gondolat vagy hamis kép , például,a­midőn Bélában fölébred a szerelem . Hosszú volt Bélának első pillantása. Mert meg volt meredve két szeme pillája, vagy......................az ölelkező lombok Voltak altatódalt regélő dorombok stb. A külalakot, a verselést, a nyelvet illetőleg is ugyanezen különös vegyület mutatkozik: erő és nyerseség, természetesség és keresettség, emelkedés és dagály, ép magyarság és idegen szófilzés, szép rythm­is és gondatlan darabosság. Általán véve az egész mű egy ,még meg nem alakult költészet tisz­­tulatlan de erős nyilatkozása, s van benne valami meglepő, mi várakozást s igényeket gerjeszt. A ,,Kióvi csata“ nem napjaink szüleménye,­­a múltból nyúlik át hozzánk s igen díszes helyet fog­lal el azon epikai mozgalom emlékei közt, melyet Vörösmarty és Czuczor teremtettek. Debreczeni nagy műeposzát 1825 — 26 körül irta. Barátja gr. Mikó Imre csak nem rég fedezte föl az 1851-ben meghalt költő irományai közt, illeszté össze, s adta ki diszkiadásban, a jövedelmet az elhunyt családjá­nak ajándékozva. Az époszt gr. Mikó bevezetése előzi meg, mely egyszersmind az elhunyt köl­tő életrajzát tartalmazza.­­ Megható lapok : egy nagy tehetség, szilárd jellem eseményei, me­lyeket nemes lélek , megindult baráti szív tol­mácsol , színez ki. — Én , ki ismertem Debre­­czenit, gr. Mikó szép rajzaiban mindenütt csak hűséget és igazságot találok. E férfiú különös tüne­mény volt. Nagy fáradalmak és küzdelmek közt a társadalom legalsó rétegeiből emelkedett föl ma­gas hivat­alpolczra, mindig hű maradva önmagához s később a sors csapásait nemes lélekkel tűrve. Előbb erdélyi bányásztanácsos volt, majd, 1848 a m. pénz­­ügyministeriumnál a bányászati osztály egyik fő­nöke, kit a bányászat és gépészet körében tett ne­vezetes javításai és találmányai hazánk határain túl is nevezetessé tőnek. Mint a nemes gróf írja, néhány jeles természettani munkát hagyott hátra kéziratban. Szabadjon remélni, hogy gr. Mikó, ki a hazai irodalom és művészet oltárán oly nemes buz­galommal áldozik, ezek közrebocsátásával sem fog késni, annyival inkább,, mert bár Debreczeni jeles költő volt, de egész életét inkább a tudományok­nak szentelvén, e munkái talán mindazt felülmúl­ják, mit a költészet terén nyújthatott. Debreceniről, míg élt, ki sem tudta, hogy költő. Nyomva a hivatal és élet gondjaitól, munkás és zárkózott életet élt, s csak nyugperczeiben, tit­kon, senki által nem sejtetve, keresett enyhét a költészet forrásánál, a nélkül, hogy igényt tartana a dicsőséghez. Azon korszakban, midőn a magyar erős nemzeti öntudatra ébredt, költőink a múlt di­csőségén lelkesültek, őt is bevitt­e nemes láng és époszt irt. Költészetünknek egészen azon epikai irányához csatlakozott, melynek én kifejtett néze­teimnél fogva nem lehetek dicsőítője, épen azért, a­helyett hogy époszának bonczolatába bocsátkoz­zam , csak általánosan jellemzem, kimutatva azon helyet, mely régibb eposzaink közt megilleti. De­breczeni már a költői munkásságra nyomasztón ható körülményeinél fogva nem fejlődhetett oly kész tehetséggé, hogy a külalakot egészen hatalmába keríthesse. Néhol igen is szabálytalan hexameterei nélkülözik azon hatalmas rullemust, mi a Vörös­marty és Czuczoréit annyira kitünteti. Nyelve is hátra marad ezeké mellett,­­ mint írói nyelv nem mindig emelkedik az akkori fejlődés színvonalára. De a mi a nyelv tisztán költői részét illeti, olykor annyi­ őserő és természetes báj fejlik ki, mint Hor­váth Endre néha iskolás és ódon színezetet kere­­­setten vadászó „Árpádjában ritkán. A felhevülés önkénytelen pillanatai ezek, mikből a folytonos gyakorlat és műgond sokat fejthetett volna ki. E­­gyébiránt tudni kell, hogy­­ e mű szétszórt töre­dékekből eg­észszé van ugyan alkotva, de a végső javításon nem mehetett át , itt ott egész sorok hi­ányzanak, s a tizenötödik és utolsó évek végét csak prózában tervileg lehetett közölni. Tárgya Kiev bevétele, midőn a hont kereső Árpád, a belső visszavonás s az istenségek ármá­nyai és védelméből folyó nagy küzdelmek között végre legyőzi Oleget, az orosz fejedelmet, meg­nyeri Attila kardját, az ősjóslatban megerősödik s az oroszoktól elpártolt kunokkal csatlakozva meg­indul Pannónia felé. Ez alapon oly építmény emel­kedik, mely töredékessége mellett is az alkotást illetőleg sokkal méltóbb mellékdarabja „Zalán fu­­t­ásá“-nak, mint a­hogy a külalak sejtetné, termé­szetesen ez is inkább egyes részletekben lévén ki­tűnő, mint egészben véve. Debreczeni is, mint Vö­rösmarty nem mondás után indult, azonban tárgya nem oly nagy történeti mozzanat, mint a Vörös­­martyé. Mindkettő használt fel némi mondát is, de az egyiknél sem olvadhatott be az alapba. Debre­­czeninél az Attila kard megtalálása, holott ennek kellett volna a mű központját képeznie, egészen elmosódik, Árpádból ő sem tud, mint Vörösmarty, valódi eposzi alakot teremteni, mi m­ondai vagy történeti részletek nélkül lehetlen is. Mindkettő használt csinált mythoszt, Debreczeni e mellett még bölcsészeti sym­bolikát is, azonban a’ gépezet, különösen az északi mythos segélyével a „Kióvi csatá“ban inkább van beolvasztva a cselek­­vénybe mint „Zalán futásá­­ban. Az ellenfél, a szláv­ok csoportozat­ára Vörösmarty kevesebb gon­dot fordított, mint Debreczeni. Vörösmarty művé­ben több az eredetiség és romantikus elem. Debre­czeni utánzásra hajlik s antikszerű. Mindkettő ki­­tünő egyes részleteket nyújt. Debreceninél külö­­­nösen nagy költői erőre mutat azon jelenet, midőn Árpád elalél, a megijedt sereg holtnak tartja, mert Orm­uzd kiveszi testi hüvelyéből lelkét, magával ragadja a szellemeit országába s megmutatja neki Pannónia földét. A Vörösmarty ép szó különösen a nyelvet illetőleg irodalom­történeti mozzanat­ volt, a Debreczenié egy elkésett mű, mely körön kívül áll s irodalmunkban jelenleg alig lehet más igénye, mint hogy a múltban illő helyet követeljen. Epikai költészetünk most már más, jobb irányban fejlődik, míg másfelől a „Kievi csatai" nyelvi tekintetben épen nem pótolhatja „Zalán futásá­ t, mely mögött messze marad. Mint mondom , tiszteletreméltó emlék, egy elnyomott költői tehetség, egy kitűnő egyén síremléke, melyre kegyeletünk tűzi föl a koszorút. Még a Szabó Lajos eposzáról kell mondanom valamit. Ez különös egy mű. Eleinte úgy indul, mintha víg éposz akarna lenni, aztán tudós értel­­kezéssé vá­ik, s végre mint didaktikai költemény szivünkre köti, hogy a földi üdv az egyességben és tökéletes öszhangzásban áll. Ezért utazta be a költő az eget és poklot. Ugyanis a halál huszár képében megjelen nála, lovára ülteti s föltárja előtte a menny és pokol minden titkát. Van benne néhány jó, bár diákos ízű ötlet, de találékonyság, alkotás épen­­ semmi. A költő a­hely­ett, hogy az olvasót képze­letének komikai vagy fönséges alakjaival gyönyör­ködtesse , hol vers, hol prózában oly nyelvészeti, történeti, ősm­agyar mythoszi fejtegetésekbe bo­csátkozik, mintha azon magyar történeti iskolából­ került volna ki, mely­ őstörténetünket és mytholo­­giánkat nyelvészeti játék által akarja kideríteni. S én csak azért teszek itt e műről említést, hogy e költészetünkbe is beszivárgó irány ellen szavaz­hassak. " G­y­ujja i P á 1. 3627 Francziaország, Pária, febr. 24. A „Moniteur“ ma egy oly rendeletet közöl, melynélfogva III.­ fr.-nyi évi dij adatik a katonai érdemjellel díszített altisztek s közkatonák számára. Az „Indép. beige“ levelezője szerint semmi­­ kétség sem létezik többé a császár elutazása iránt, sőt lehetséges, hogy ez előbb meg fog történni mint várták. Bizonyossággal állítják, hogy Bé­­villé a császa egyik hadsegéde s a palota egyik főnöke hétfőn utazand­ól. Merle kapitány, ki előre küldetett, a „Ganges“ hajón Krimbe indult. Most némelyek azt állítják, hogy a császár 28 - án hagyandja el Párist.Hírszerint Gouvion Saint- Cyrinokis elkísérendi a császárt. A franczia sajtó fel fog szólíttatni, hogy a császár távollété­ben megkettőztesse óvatosságát. Russel lord még nem hagyta el Párist, s mielőtt tovább utaz­nék, az új ministeri krcsis végét akarja bevárni. Azon értekezletek, miket a nemes lord a csá­szárral s a külügyministerrel tartott, constatíroz­­ták a franczia s angol kormányok közti teljes egyetértést. A „Constitutionnel“ szerint a cs. testőrségből legközelebb az 1290 főnyi csendőrezred, 20 grá­nátos- és 1 20 könnyűvadász s 4 gyalogvadász-szá­­zad, összesen 4800 ember, s csendőrséggel 5600 fő­­nyi gyalogság fog Kni­nbe indulni .Az elindulás márt. elején leend. E miatt azonban a Parisban s kör­nyékén levő katonaság száma nem fog leszállít­­tatni A párisi sereg 2-rő­l 3 osztályra fog szapo­­ríttatni, melyek közöl kettő Saint-Maur-ban fogna táborozni. A párisi tűzoltó-zászlóalj 5-ről 7 századra fog emeltetni. Ezen zászlóaljból egy század néhány nap múlva Konstantinápolyba in­­duland. Németország, Berlin. A „Preusz. Corr.“ írja: „A jelen pillanatban a Poroszország és a nyugati hatalmak közt függőben levő alkudozások tartalma és mi­benlétéről mindenféle adatok terjesztetnek , me­lyek, noha a legkülönbözőbb irányokban elágaz­nak, csaknem mind megegyeznek abban, misze-­­­rint igen hiányos közléseken, vagy teljesen ko­holt híreken alapulnak. Nem lehet föladatnak minden koholmányt, mely ez ügyben fölmerül, megc­áfolni; de mégis kötelességünknek tartjuk egy a „Korresp. von und für Deutschl.‘‘-ban megjelent s onnét tovább is elterjedt czikk ellen tiltakozni, mert az merész határozottsága által a nagyobb közönségnél könnyen nagyobb hiteles­ség látszatát nyerhetné. A nevezett lap Berlinből feb. 20-tól ezt jelenteti magának: „Azon felté­telek , melyek Poroszország részéről egy Fran­czia-­­ Angolországgali különszerződ­vény kö­tése végett javasoltattak , hír szerint következő pontokra irányozvák : Oroszország területének semmi csorbítása; minden forradalmi elemek tá­voltartása ; a bécsi értekezleteken már megálla- s­­ított négy garantia - követelményen túlmenni nem fognak; az Oroszország suprematiájának a fekete tengeren megszüntetését c­élzó harmadik garantia-követelést illetőleg Oroszországnak csak oly feltételek létezhetnének , melyeket e hatalom állásához képest elfogadhatóknak találhatna; Po­­­roszország részvétele a békealkudozásokban, Bécs­­ben. E feltételek megadása esetére Poroszország­­ késznek nyilatkozik keleti határán 100,01­0 em­bert felállítani.“"­Teljes bizonyossággal erősít­hetjük, hogy e közlések, melyek roszszándékúsá­­­­ga nem tagadható, a hitelesség legkisebb igényé­­r­vei sem bírnak.“ A „Schl. Z.“ szerint a miniszerelnök , febr. 22-én a második kamra bizottmányában, melyre a 30 millió hitelre vonatkozó törvényjavaslat elő­­­­tárgyalása van bízva, nyilatkozatokat tett a Fran­

Next