Budapesti Hírlap, 1855. március (657-684. szám)

1855-03-21 / 675. szám

lovassági roham hőse, disz­karddal fog megaján­dékoztatni. Legközelebb több lovassági tartalékok pa­rancsnokainak meghagyatott, hogy a krími lo­vasság számára küldendő erősbítéseket készen tartsák a hajóraülésre. Azt hiszik, ezen tartalékok összesen 1760 embert állítandnak ki. Ezenkívül a 6-ik dragonyos-­s 15 ik huszár­ezredek 600— 600 embert­­szolgáltatandnak. A 12-ik láncsás­­ezrednek szintén Krímbe kelle indulnia Indiából, úgy hogy az erősbítések összesen 3,360 főre fognak fölmenni. Egy Spitheadből kelt sürgöny szerint, a repülő­hajóraj jövő vasárnap induland a balti­­tengerre , Watson kapitány parancsnoksága alatt. Francziaország, Páris, mart. 17. Az „Indep­ beige“ leve­lezői szerint, félni lehet tőle, hogy W­e­d­e 11 tá­bornok minden eredmény nélkül lesz kénytelen Berlinbe visszatérni. Azon ünnepélyes audientián, mit a császár a tábornoknak adott, ez utóbbi elő­­­­ször is a porosz királynak egy oly sajátkezű levelét adá át, melyben az Miklós császár haláláról beszél, s mely némileg a czár haláláróli hivatalos értesíté­sül szolgálhatott. Ezenkívül a király azon óhaját fejezé ki, mikép ezen gyászos esemény békés be­folyást gyakorolhasson az alkudozásokra. A tá­bornok hozzátéve, mikép fejedelme sokkal inkább fájdalomba van merülve, semhogy jelenleg szer­ződés kötésére gondolhatna, azonban kész a dec. 28-ki jegyzőkönyvet aláírni. A császár igen nyá­jasan fogadá a tábornokot, s azt mondá neki, hogy értekezni fog Drouyn de Lhuys-vel, ki közlendi vele határozatát. Ma azt állítják, mi­­kép Francziaország válasza forma szerint tagadó lesz, s mikép a Poroszországhozi közeledést nem lehet remélni, sőt hírszerint egy magasállású személy e tárgyban megkérdeztetvén, ezt vála­szolta volna : „ Valóban többé semmit sem tehe­tünk, m­ivel ezúttal Wedell tábornok csupán a porosz király könyeit hozá meg nekünk.“ Holnap a németek kápolnájában Te Deum fog tartatni, Zsófia austriai cs. főherczegnő születése alkal­mából. Mint említik, a „Presse“ tegnap egy oly jegyzéket közlött, melyben alaptalanoknak nyil­váníttatnak a „Mémoires d’ un bourgeois de Pa­risában foglalt bizonyos állítások, egy állítólag Thier­s-nél 1849-­ben tartatott értekezletre vo­natkozólag. Erre válaszul ma Véron a „Presse“­­hez egy oly levelet intéz, melyben kijelenti, mi­­­kép­p minden adatait a leghitelesebb kútfőkből merítvén, folyvást tökéletesen alaposaknak állít­ja a kérdéses értekezletre vonatkozó összes rész­leteket. Toulonban a csapatok hajóraültetése folyvást igen nagy élénkséggel foly. Egy saint-omeri lap szerint Guesvil-­­­e­r osztálytábornok, ki legközelebb a he­­­f­a­u­t­i táborbeli osztályok főparancsnokává neveztetett ki, S­aint-Omerb­en fog lakni. Grant­­nok megtartja a tartalék-lovasosztály parancsnok­ságát, mely — szintúgy mint a többi lovasosz-­ tályok — rövid időn Saint- Omer vidékén fog szállásolni. Németország. Berlin, mart. 17. A „Nat. 7 “ következő körsürgönyt hoz, mely a német udvaroknál levő porosz követekhez szól: Berlin, mart 8. 1855. Ön mellékelve talál­ja egy bizalmas sürgöny másolatát, melyet én f. hó 2-án a kir. követhez Párisban intéztem. Én arra , mint Ön látni fogja, azon körülmény által beivattam, mivel a kir. szöv. gyűlési követ magatartása az ülé­sekben egy idegen kormány részéről oly birálat alá vettetett, melyet a kir. kormány Németország mél­tósága s függetlenségével összeférhetlennek tart. Magába az ügybe , én ezen­ okból , a franczia kor­mány irányában nem bocsátkoztam , és itt is úgy vélem kevés észrevételre szorítkozhatom , hogy a kir. kormány álláspontját elferdítések ellen megójam, melyek ellenünk többszörösen támasztottak. A feb. 8-ki szöv. határozat indokai világosak és érthetők. Ha tehát később megkísértetett, azoknak nem ig­­norálása, hanem ellenkezőjükre változtatása , más szókkal, ha egy rendszabály, melynek czélja volt Németország bel- és külső megerősítése , a­nélkül hogy pillanatilag valamely demonstratio köttetnék azzal össze, utólag egy oldalról *) demonstratio - vá bélyegeztetnék , e törekvéstől elvileg a jo­gosságot meg kellene tagadni. — Ezt tette a kir. szövetséggyűlési követ. Vájjon ebben demon­stratio fekszik-e a másik oldal **) irányában ? Leg­­kevésbbé sem. Valóban messzire jutott volna már Németország, ha az Európa fenyegető helyzete kö­­zepett a német szövetség biztonsága és független­ségére mutatás a külföld kihívásául magyaráztat­nék és rászaltatnék. Mi legalább azon nézetben va­gyunk, hogy ez odamutatás Németország méltóságá­nak sokkal nagyobb mértékben megfelel,­ semhogy általában megrovást érdemelne, legtávolabbról pe­dig olyat, mely oly szerződésekből ered, mikben a szövetségnek semmi része nincs, s melyeknek gya­korlati horderejét tisztán máig sem látja be. Okunk van föltenni, hogy sokan német szövetségeseink kö­zöl osztoznak e nézetben , különben a feb. 8-ki ha­tározat indokai nem fogadtattak volna el mind a vá­lasztmányok mind a szöv.­gyűlésben egyhangúság­gal határos többséggel. Ha ez indokoknak később oly magyarázata nem adatott volna, mely azoktól idegen, akkor a kir. szöv. gy. követ sem jött volna azon helyzetbe, hogy azokat eredeti, egyik oldalra sem demonstrativ általánosságukban visszaállítsa, de így az elv következményeit élesen és­ határozottan ki kellett emelni. Remélni lehetett volna ugyan, hogy ezen nagyrészt bizalmas gondolatcsere időe­­lőtti és nem pontos nyilvánossá tétel által nem fog eredeti jellemétől megfosztatni. De miután ez fájda­lom megtörtént is , oly tapasztalás, melyhez Po­roszország úgy a német mint az idegen sajtó ten­­dentiosus közlései által hozzá van szokva, de melyek által, a félreismertetés és gyanúsíttatás veszélyére is, magát félrevezettetni nem engedendi — köny­­nyű lett volna a valóságot a nagyítástól elválasz­tani. Beszéltek mindenféle indítványokról , miket Poroszország részint tett volna, részint tenni fogna, péld. hogy a teljes szövetségi hadjutalékok minde­nütt német szöv.­területen állíttassanak, hogy a szö­vetségi várak fegyvereztessenek fel s több ilyesek. Mi valóban meg valánk lepetve ezen a mi nevünk­ben kifejtett tevékenység által. Név szerint több követségi jelentésekből láttuk , hogy több austriai körlevelek ez ügygyel foglalkoznak, s mintegy sza­vazatokat toborznak oly indítványok ellen, melyeket a szövetségnél tenni fognánk. Több német kor­mányok azon határozott föltevésből indultak ki, mi­szerint e körlevelek velünk szintén közöltettek. Ez azonban nem történt. Ha a bécsi kabinet az ügyet irányunkban szóba hozta volna, csakhamar ki fogott tűnni , hogy a nekünk tulajdonított nézetek nem forognak fönn; e körlevelek nagyobb száma az ál­tal tárgytalanná lett s talán elmaradhatott volna. — Váljon Németország valódi érdeke , mely e nagy európai kicsisben valódilag önálló ereje és czéljának öntudatával bíró egységet és erőt nem pedig erejének idegen behatásoknak enge­dő , , mesterkélt megfeszítését óhajtja , az által nyert vagy vesztett volna-e,­­ itt nem akarom tárgyalni. A kir. kormány állása a szöv. határozat­hoz ép oly egyszerű mint világos. Az mint német szöv. hatalom annak indokaihoz ragaszkodik, vala­meddig a szövetséggy­űlés annak új határozatok ál­tal határozottabb irányt nem ad. Várjon, s mely ér­telemben fogja ezt tenni, ez a jövő kérdése , mely mindenesetre szorosan a jelen küszöbén áll. Porosz­­ország nem ismeri félre a pillanat komolyságát, és a német haza számára nem fog hiányozni. De ép, mert azt félre nem ismeri, nem fogja szabad nézet­körét feltolt magyarázatok által megszoríttatni en­gedni. E felfogás mellett azonban Poroszország azon öntudattal bír, mikép nemcsak a demonstratio min­den szándéka, hanem minden utógondolat vagy a nyugati hatalmak ellen ingerült hangulat távol van tőle. Szíveskedjék ön a fennebbi észrevételek ér­telmében mind­azon kormánynál, melynél ön hite­lesítve lenni szerencsés, mind egyébütt mindenütt biz­almasan nyilatkozni, hol Önnek oka van föltenni, hogy az itteni álláspontnak oly megítélése igyeke­­zik érvényre jutni, mely csak elferdített tényeken alapulhat. Manteuffe 1.“ A szöv­­gyűlés hadkészenlét iránti határoza­ta, tudomás szerint azon indokok­ra fektette­tek, melyekben a választmány kifejti, mikép Európa általános helyzete a német szövetségnek kötelességévé teszi a hadkészenlétet. A szövetség tehát nem egy irányban, hanem általánosságban nyilatkozott. Austria később kijelenté, hogy a ha­tározathoz járul ugyan, de nem annak indo­kaihoz; e fölött úgy látszik a szöv. gyűlésben fejtegetések történtek, mik iránt a párisi kabinet Berlinben kérdést tett. Közlöttük a „Moniteur“ azon jelentését, melyben Bismark-Schön­­lausen porosz szöv. követ defavoyáltatása, s a porosz kabinet azon állítása foglaltatik, miszerint annak nem szándéka Mahír és Luxemburg szöv­­vázak felfegyverzését indítványozni. A „Manit.“ e jelentése — úgymond a „N. Pr. Z.“ — valóban messzebb látszik hatni, mint a viszonyok valóság­gal megengedik. A porosz kormánynak határo­zottan helyeselnie kell, ha szöv.­gyűlési követe azon indokokhoz ragaszkodik, mert azokat maga is fenntartja, mi világosan kitűnik a fennebb közlött sürgönyből, mely e tárgyra vonatkozik. A „Bresl. Z.“ írja: A keleti ügyben e pil­lanatban itt hallgatás uralkodik. Az alkudozások Francziaországgal egészen félbeszakadtak, W­e­­d­e 11 tnok Párisból Luxemburgba visszatért. Minden oda mutat, hogy Poroszország részéről a tárgyalásokat újra folytatni nem szándékoznak. Drezdába Grünwald orosz tnok megérkezett látván, az indítvány — mint említők — 200 sza­vazattal 12 ellen elfogadtatott. A franczia s angol kormányok részéről semmi hivatalos nyilatkozat sem intéztetett a spanyol kormányhoz oly czélból, hogy Cuba szigetének birtoka Spanyolország számára biztosíttassék. Ezen a lapok által közlött hír onnan eredt, mikép Havannában a franczia s angol hajók hajlandók­nak mutatkoztak a csapatok szállítását eszközölni. Mart. 16. (Távird. sürg.) A burgosi he­gyek közt mutatkozott carlista­ csoport elszéledt. Turgot gróf, franczia követ, s Luzuriaga külügyminister tegnap este értekezletet tar­tottak, a „Valentine“ fregátnak, melyről azt hi­szik, hogy spanyol lobogó alatt hajózó hajdani orosz hajó, franczia gőzösök általi elfogatása tárgyában.­­ Ezen értekezlet eredményéről semmit sem lehet tudni. A cortes-gyűlés ma hihe­tőleg elfogadandja 0r­o­z­a­g­a indítványát a se­­natusnak választás utjáni megalakítására vonat­kozólag. Mart. 17. (Távird. sürg.) Malaga tarto­mányban több cholera-esetek fordultak elő. Azon hit, mintha Madridban zavarok ütöttek va­l ki, tökéletesen alaptalan. *) Oroszország ellen, **) Francziaország. Spanyolország. Madrid. A cortes-gyű­l­és mart. 12—ki ülésében, mink­már távirdai után tudjuk — 200 szavazattal 12 ellen helyeslé Madoz pénzügyi terveit. G­a­m­i­n d­e interpellatiója következtében a minister felvilágosításokat adott azon akadályok iránt, miket útjába némely oly tőkepénzesek gör­dítettek, kik folyvást jármuk alatt akarnák tar­tani a spanyol kincstárt. Madoz, a kamra zajos tetszésnyilvánításai közepett kijelenté, mikép ő a cortesgyűlés által támogattatva, nem fog engedni, s az ország érdekeit nem adandja martalékul „né­­hány nyerészkedőnek“. A szavazás bebizonyító, mikép a politikai szenvedélynek nagy része van azon ellenzésben, mit némely emberek Mador pénzügyi nézetei irányában fejtenek ki. Valóban ezen minister nyilatkozatai következtében egy oly tartalmú indítvány terjesztettén elő, miszerint a kamra jelentse ki, hogy meg van elégedve, s hogy Madozt legerélyesebben támogatandja, min­denfelől azt kívánták, hogy ezen indítvány köz­­felkiáltással szavaztassák meg, s hogy az elnökség constatírozza a kamra öszhangúságát. Csupán egy-két tag tiltakozott. Nocedal, Castros némely más képviselői ama töredéknek, mely nem titkolja a régi rendszer helyreállítása iránti óhajtását. Azonban ezen tiltakozásuk csak arra szolgált, hogy roppant minoritásban tételüket constatírozza. Ekkor névszerinti szavazás kíván­ Napi hírek és események. Pest, mart. 21. * A legmélyebb sajnálattal jelenthetjük, hogy ő cs. fensége Maria Dorothea Jöhgné, ki je­lenleg Budán fenséges leányánál Erzsébet Jö­­hignénél van látogatóban, néhány nap óta komolyan megbetegedett. « * Császárné Ő Felsége szerencsés szülésé­­­nek emlékére Szentiványi Vincze a derék hazafi és irodalombarát 2000 pftot ajándékozott a magyar tudós társaság pénzalapjának, oly rendelkezéssel, hogy életében az öszveg kamatai, halála után maga a tőke is illetendő. #B. Kemény Zsigmondtól „Özvegy és leánya“ czimű két kötetes regény fog nem­so­kára előfizetés útján megjelenni. Úgy hiszszük, Ke­mény tollából minden­mű nemzeti irodalmunk oly tiszta s valódi becsű gyarapodásának tekinthető, miként e részben hosszabb figyelmeztetéssel olvasó közönségünket sértenék. * Jeles drámaírónk Szigligetitől holnap csütörtökön a nemz. színpadon egy új színművet adnak először „Csokonai szerelme“, mely kitűnő színművészünk Szentpétery javára a­­datik. A közönségre ez est kettős ünnep lesz. * A kitűnő zongoraművésznő K­­­a­u­s­z Vilma k. a., ki hangversenyeivel Bécsben osztatlan tetszést vívott ki, f. hó 24-kén adja itt első hangversenyét az Europa szállodában, mely alkalommal Beethoven holdfény-sonatáját, Hellert,,la Chasse é­s Liszt ma­gyar ábrándját­ fogja előadni. Több műsértők, kik e művésznő játékát hallották, állítják, hogy Pest falai közt hozzá hasonló már rég nem volt. Ez alkalom­mal a hangversenyzőnő Péter V. úr ismert jeles­­ségű zongoráin fog játszani. * A párisi kiállításon magyar iparunk Be­regszászi urnak egy kiváló szerkezetű szép zon­gorája által is képviselve lesz. E hangszer, mi külö­nösen a hang bensőségét illeti, a legjobb hasonló készítményekkel mondatik versenyezni. * Fiatal költőnk G­y­ö­r­ff­y Gyula, kinek „Romvirágok“ czimű­ elbeszélő költeményeit az olvasó közönség tetszéssel fogadta, közelebb előfi­zetési felhívást bocsátott közre „Ibolyák“ czimű költeményfüzérre. Ibolya és tavasz, tavasz és köl­­­­tészet, ibolya és kék szem, kék szem és részvét, oly­­ édes rokonok,miszerínt egymás nélkül gondolni sem lehet. Egy füzérke ára ápril 20-ig csak 40 kr, me­lyek előfizetés utján Lipót­ utcza 5-ikszám alá kül­dendők be. *Klestinszky László veterán művészetpár­tolónk Kassán egy „Szinműtárt“ szándékozik meg­indítani, az eredeti és külföldi drámairodalom leg­­­jobb termékeiből. Egy jó szinműtár nagy segítség lenne a vidéki színészetnek, mely sokszor legjobb akarata mellett sem vásárolhat új darabokat. Csak­hogy másrészt szükséges lenne, mikép a közönség oly módon pártolna egy ilyen szinműtárs vállalatot, hogy mind a derék kiadó, mind az írók és fordítók némi eredményt látnának belőle. Mi hajlandók va­­­gyünk hinni, hogy a szinművészet és színiro­­dalom iránt mutatkozó éberebb f­igyelem K. ur vál­­lalata iránt tényleg be fog bizonyulni. A pesti műegylet részéről. Ezen egylet által megvett művek f. évi ápril 12-én dél­előtti 10 órakor az állandó műtárlat helyiségében, felső Dunasor 8. sz. a. sorsolás alá bocsáttatnak. A nyeremények száma 300 műdarab 12,930 pftnyi értékben, és pedig 50 olajfestvény 11,625 pftnyi értékben, és 250 pesti és külföldi műegyletek mű­lapjai 1305 pftnyi értékben. E nyeremények na­ponkint délelőtti 9 órától esti 6 óráig az állandó műtárlatban kiállítva a részvényes társaságában in­gyen, különben a szokott 10 pkrnyi bemeneti díj mellett, megszemlélhetők. Részvények, melyek e műtárgyakra játszanak, és melyek után „Árpád fe­jedelemmé megválasztatása“ czimü műlap, Ko­vács Mihály műve után Lemercier által Pá­risban kőre rajzolva, esik, a műtárlat 5 pftért. f. évi ápril 11-ig válthatók. Egyszersmind azon t. ez. egy­leti tagok, kik 1853. évi műlapjaikat még ekkorig át nem vették, és részvényeiket, e­z. évre még be nem váltották, ezennel azoknak átvétele iránt tisz­telettel felkéretnek, mivel ellenkező esetre az alap­­­szabályok 23. §-a életbe lép, mely igy szól : „A sorshúzásban nyerő számok birtokosai, ha nyere­ményeiket és műlapjaikat egy hónappal a követ­kező évi sorshúzás előtt se által nem vették, se irántuk egyáltalában nem rendelkeztek, úgy tekin­tetnek, mint kik azokat ezáltal az egyletre szállí­tották, és ezen tárgyak a legközelebbi sorshúzás­ban, ujra kijátszatandók.“ Közli Ritter Sándor, egyleti titkár. * Jól­s­v­a, mart. 15. Sietek önt, fájdalom!" egy gyalázatos rablásról tudósítani, mely f. hó 14- én 14 órakor éjfél után a Rimaszombatba vezető országúton Jolsvától egy jó órányira fekvő Litze faluban az általán tisztelt 80 éves aggastyán Cser­­n­y­u­s Ágoston ur kastélyában öt zsidó által, mint azt kiejtésükből csaknem bizonyossággal lehet kö­vetkeztetni, elkövettetett. A nemeskeblü Cs. ur háza minden időben valódi kincsbánya volt a körülfek­vő városok­ és helységek számára, hol azok megszo­rult körülmények közt mindig kész segélyre talál­tak. Ugyancsak e derék úr becsületére jegyzem meg, hogy ő mint Gömör első tőkepénzese, soha sem vett többet a törvényes kamatnál. Épen 5000 frt feküdt nála készen aranyban és ezüstben ,­­­s a 11­7 helység számára, mely összegért f. hó 14-én, tehát a rablás napján kellett volna eljőni. A kastélyban senki sem aludt, csupán a gazdaszony húga és szolgálói, mi­után a többi cselédség részint melléképületekben, részint a faluban lakik. Hárman a rablók közöl, kik a kastélyban a járást nagyon jól ismerték, az erős vas főajtót nem bántották, s abba a szobába rontottak be, hol a szolgálók aludtak, miután ezeket megkötözték, a konyhából az itt meggyújtott 3 gyertyával a háziúr hálószobájába törtek, karjait összekötötték megverték és pénzt követeltek tőle. Az 5000 frt zacskókban az asztal alatt várt a tisol­­czi küldöttekre, ennek azonnal mohón neki rohan­tak, az egyik rabló németül ezt mondta : „én ki­viszem a pénzt“; tobákszelencze, arany óra és gyű­rűk, melyek az asztalon fekvének, szintén elvétettek. A zajra fölébredt a gazdasszony,unokahuga, ki meg­nézendő, mi történik az úr szobájában, bement. Erre a rablók közöl egyik a háziúr kétcsövű puskájával három ütést intézett fejére, melyre a leány össze­­­rogyott, ezután megkötözték és a terembe kidobták. „Hol a pénz ?“ e kérdésre azt felelte, hogy az urnál van, nem nála. Erre visszasiettek az urhoz's vallatták hol a többi pénz ? Tömérdek ezüstneműt és egy ládácskát feltörve a legritkább arany és ezüst régi­eket elrabolták, így arany és ezüstteljterhelve három fogatos kocsijukon, mely a falu alsó végén állott, el­robogtak, de mielőtt Harkátsot elérhették volna eltört tengelyük, a kocsit az útfélen hagyva lóra ültek s úgy mentek tovább. Adja Isten, hogy a szemes rend­őrségnek sikerüljön e gonosztevőket kézre keríteni, kikkel a szentpéteri vásárról hazatérve sok jolsvai mesterember találkozott. 1. 1. Szegszárd, mártius 13. A tavaszi munkák kezdődésével itt már mindenki szöllőjébe siet s folytatja munkálatit, tudván azt : ez adja meg­ neki fáradságának gyümölcsét, mi itt dúsan kamatoz is.­­Itt tervezőben van egy boregylet alakítása, mi az igazi szegszárdi bor kelendőségét bizonyosan elő fogja mozdítani, s ki részvényt vesz ebből, az biztos alapokra fektetheti jövőjét. Ha csakugyan fog létesülni ezen hasznos társulat, annak idejében bő­vebben fogunk róla szólani. Az idei bortermés felől szép reménynyel biztatnak borgazdáink. A hús 22 kr. váltó. Időnk havas, essős. A Duna nálunk is ki­áradt s nagy víztömegtől vagyunk körülfogva. r. 1. Színházak. A nemz. színpadon: ,,Trou­­badour“ opera 4 felv.zenéje Verditől. — A pesti német szinpadon:„Die schöne Klosterbaue­­r i­n“ Original-Charakterbild in 3 Aufz. von P­r­ü­l­­ner. Ács Sarolta k. a. mint vendég. 8731 Oroszország. A katonai tanintézetekhez II. S­á­n­d­o­r csá­szár egy napi parancsot intézett, mely szerint a főhadmérnökiskola ezentúl „Miklós-hadmérnök­­iskola“ nevet viselend. Amerika, New-York, febr. 27. Az államtitkárnak eléje terjesztetett a nagy-britanniai korm­ány a­­jánlása, miszerint az, a spanyol-amerikai versen­gésben közbenjáróul szándékozik fellépni. Kali­forniában az erőszakosságok folyvást növeked­­nek. — Oregonból írják, hogy e vidék fővárosa többé nem Salem, de Cornwallis. — Öt franczia hadihajót várnak a csendes-tengerre, melyeknek rendeltetésük , a­mint hiszik, Kamcsatkában Pé­­ter-Pál kikötő ellen megtámadást intézni. Távirati sürgönyök. London, márt. 19. éjfélkor. (Parliament­­ülés.) A kincstár-kanczellár indítványozza a hír­­lapadó eltörlését; a bélyeg a postai küldöngzésre minden hírlapnak szabadságára hagyatik. A re­­solutio elfogadtatott. P­a­n m­u r­e megtagadta a haditörvényszék felállítását Lucan lord ellen. Pár­is, mart. 19. A császár ma a testőr­­gránátos zászlóalj fölött szemlét tartott. Turin, mart. 17. Az „Armonia“ 15-ki szá­ma írja . Lamarmora missiója következtében újabb 2,500 piemonti megy Konstantinápolyba, a ■hadseregben netán támadandó hézagok betölté­­­sére. A „Cour, des Alpes“ jelenti, hogy az első két század indulókészen állásra parancsot kapott. — 18. Tegnap érkezett az első sürgöny e­­gyenesen Cagliariból a tengeralatti távírdán. L­i­v­o­r­n­o, mart. 17- A vizáradás a mezők­nek hasznára volt, azokra kövér földet vivén. A vetés általában jó, csakhogy fájdalom­ újra szőlő­kór jelei mutatkoznak. Odessza, febr. 27. (mart. 11.) Újabb tu­dósítások Krímből nincsenek­. Hy Gorcsakot a legközelebb váratik. Az idő nedves, az utak egé­szen járhatlanok. B­écs,mart. 20. Agio: arany 31%, ezüst 27 Dunavízállás. Mart. 20. (reggeli 7 óra) 10' 8­­8­,0­0 fölött.

Next