Budapesti Hírlap, 1855. április (685-708. szám)
1855-04-02 / 685. szám
Austria birodalom. Bécs. ő cs.k. Apost.Felsége m. hó 28-ki legfelsőbb határozatával külügyek s a császári ház ministere gr. Bud-Schauensteinnak a szultántól kapott első osztályú medzsidié-rend elfogadását és viselését legkegyelmesebben megengedni méltóztatott. Ő cs. k. Apostoli Felsége mart. 22-ki legfelsőbb határozatával a kieli egyetem volt tanárát dr. Stein L. urat a bécsi egyetemnél a politikai oeconomia rendes tanárává legkegyelmesebben kinevezte. A békeértekezletek jelleme, folyama és valószínű eredményéről a „Zeit“ igen érdekes czikket hoz, melyből következőt veszünk át: „A békeértekezletek jelleme Bécsbe általában szokatlan. Nem arról van tudniillik szó , hogy a béke létesíttessék-e, hanem egyelőre oly föltételek megállapításáról,melyeknek alapján aztán, az értekező hatalmak egyező nézete szerint, egy végérvényű béke létrehozathatnék. Ha a békeértekezleti tárgyalások ily egyetértésre vezetnek , akkor nagyon valószínű, hogy fegyverszünet fog köttetni, csak aztán fognak a béke módozatai, azaz az európai szerződési jog új megállapítása iránt a tulajdonképi tanácskozmányok megkezdetni. Innen magyarázható az értekezleti tárgyalások aránylag sebes folyama. A fi C . A. A besorozott. Flamandi beszély. Conscience Henriktől (Folytatás.*) VI. Másnap korán útra keltek. Az út gyepe a nap első sugaraiban tündökölt, mintha gyémánttal lett volna behintve. A láthatár keleten bíborban fénylett, s a távol erdők mögött az éji köd felemelkedve már az ég és föld között lebegett. A madarak kardala vidám dalokkal töltötte meg a jéget, rovarok, lepkék röpködtek körül, minden mosolygott a napkelte elé, s köszönte a visszatért világosságot. A fiatal leány öntudatlanul osztozott a természet vidámságában. Időről időre egy egy dalt hallatott, vagy szavakat mondott, melyek a szívét ellepő örömnek árulói voltak. Végre a hallgatag katona megszólalt : — Kedves Katinka, mily vidám vagy te! Kétségen kívül, mert szép idő van. — Nem, nem azért János, sőt csak közelebb, el kell neked valamit mondanom. Az egész egy álom. Ugye szép dolog álmodni ? — Néha. — Úgy de én szép álmot értek. Soha sem voltam oly boldog mint az éjjel álmomban, nem adnám álmomat busz tallérért, pedig az iszonyú sok pénz. Bel kár, hogy az álom nem valóság! — Mit álmodtál oly szépet Katinka ? — Te is érdekelve vagy benne, a mint képzelheted is! Oh de szép, hallgasd csak. A mint a bérlőnő egy kis szobába vezetett s magamra hagyott, letérdeltem imádkozni a sz. Szűz képe előtt, nem tudom meddig térdelhettem itt, de midőn fölkeltem, fejem szédelgett, csaknem magamon kívül voltam. A hold tisztán bevilágított szobámba, fejemet a rostélyra támasztva akartam gondolatimat rendbe szedni, s utóbb, hogy reggel gyorsan készen legyek, fél öltözékbe vetettem magam ágyamra. De nem tudtam alunni, mert a holdvilág egyenesen szemembe sütött. Hogy elaluttam-e utóbb vagy nem, megmondani nem tudom, de el kellett álulnom, mert halld mi történt velem. Egyszerre csak ajkai lesznek a holdnak, s két gyönyörű kék szeme s piros arcza s oly nyájasan mosolygott reám, hogy meghatott. Életemre én nem láttam olyan szép asszonyt, ha olyan volna a Világon, bizonyosan minden férfi letérdelne előtte. Lassan kint karjai lettek, s hosszú virágos ruhája , fejére hét csillaggal ezüst koronát tett, karjain egy kis gyermek volt, szép mint a paradicsom angyalai. Istenem ! az a szent Szűz élővé lett képe volt, és mosolygott reám. De most jő még a szépe. Hogy jöttél le szobámba nem tudom, de ott ültél az ablak mellett, s te is nézted vak szemeiddel a szent Szüzet. Egyszer csendesen le kezd szállani, közeledik s a rostélyzaton át a szobába lő , szól valamit a karján ülő gyermeknek, ez ujjait szemeidre teszi, s te örvendve felkiáltasz : Látok ! látok! Engem anynyira meghat, hogy felébredek, pedig nem volt igaz, csak álom volt! De szép álom ugy-e ? — Katinka — felel egy idő múlva a katona, mily jól tudsz te elbeszélni. Szivem remegett az örömtől míg beszéltél, úgy tetszett, mintha láttam volna, s láttam is a sz. Szüzet úgy, hogy ruhája virágait is le tudnám írni! — Miféle virágokat láttál János ? — Nagy rózsákat............ — Én is, ez bámulatos! — És liliomokat. — Én is rózsát és liliomokat! ’ De hogy lehetséges ez ! Elveszítem fejemet. — Oh kedves bár Ütném, ne csalárd, meg egy álreménynyel magadat. Álom és esőé idő — mond a példabeszéd; nincs annak jelentése. — Mindegy, kiált a leány örvendve; otal sokkal boldogabb vágyok ez álommal. Ese siessünk, mielőtt a nap magasabbra emelkednék, mert azt hiszem, hogy beszélgetés közben az egyenes ösvényről is letértünk. — Kedves Katinka ügyelj az útra, mert lábaim fáradni kezdenek. — Légy nyugodt, az utat eltéveszteni nem lelhet, s ott alant is látok két falut. — Milyen távol vannak ? — Mintegy másfél mértföldre. El tudsz te még most reggel odáig jőni. — És, ha közben közben nyugszom.. . — Csak mondanod kell, midőn elfáradsz. De hallgassunk, másként te hamarabb el fogaz? fáradni. Egy órai,utazás után, a leány egyszerre csak szótlanul megáll. — Katinka, mit látsz, hogy oly rögtön megálltál ? , — János, szólt Katinka szomorúan, én szép dolgot tettem! Isten tudja, mennyire kitértünk itunkból, 3» egy folyó partján vagyunk, s nem látom az Utat?, hoty túlpartra mehessünk. — AZ elég haj, én Bágyon fáradt vagyok, Hát mély a viz ? *) Lásd „Budap. Hírlap“ 683. sz. 379- nek pár héttel ezelőtt egyik éjszaka a váltsági, f Mert a mily kevés, t. i. a mily kevés bizonyos körülbelül tizenhatezer pftra rugó pénztárt ki - I szivárog is ki arról a nyilványosságba, minden tónAwfAf+or mtAOfTO lr/\eon nlnrl.l.. J —I nlrr rn Ari ATI finDlta □ morformTavilr n n no n n a n rr oldalmAn sértették erőszakosan elsikkasztani oly módon, hogy az előszoba külső ajtaját kifesttették, a szobába vezető kemenczének egy nagy lakattal ellátott ajtaját hasonlag, a kemencével is befelé úgy tettek, és így bemásztak a szobába, megragadták a pénzt tartalmazó nehéz vasládát, elczipelték egészen a kemenczelyukhoz, melynek külső nyílása szerencsére szűkebb volt mint a pénzláda, és csak ezen történetes körülmény okozta, hogy merész kísérletük dugába dőlt. Hogy ki vagy kik legyenek a bűnös tettesek, valamint az is, hogy várjon az őrök mit miveltek a robajjal járó tett elkövetésének ideje alatt, mindez még eddig nincs tudva, de a gaztett szerzőinek kinyomozására a cs. k. szolgabirói hivatal részéről eddig is a legerélyesebb lépések megtétettek,sőt egy megkerített űzőben volt szökevény betyár vállaira nehezedik a legsúlyosb gyanú. Ipar- és kereskedelmünk főczikkeit a föld terményei teszik ; gazdáink — valamint az alföd egyéb tájain — nagy mennyiségben termesztenek búzát, árpát, zabot, kölest, lóherét és dohányt csekélyebb mértékben; bár szőlőkerteinkben annyi terem, mennyi a ház szükségeinek fedezésére elég. A mesterségeket űző osztálynak legszámosb részét teszik a vargák és tímárok, de azért az egyéb ezéhek is,festők,kovácsok,kerékgyártók stb. szép számmal képviselték.E külön ezéhek a régibb időkben a legnagyobb rendetlenségben sínlődtek, mígnem közelebbről egyik segédszolgabiránk azok rendezését elvállalván, ügyeiket és jegyzőkönyveiket a legjobb rendbe hozta, egyszersmind gyűléseikben rendesen elnökösködik. A ki tudja, hogy e gyűlések előbb mily jeleneteknek szolgáltak színhelyül, hogy ritkán történt, mikép egy ily gyűlés eloszlott a nélkül, hogy a polgártársak egymást a leggaládabbul ne becsmérelték, sőt nem ritkán egymás hajába is ne kaptak volna,aki ezeket tudja,köszönetet fog szavazni a derék hivatalnoknak ez ügyben áldozott ideje és fáradalmaiért, megemlítvén még azt is, hogy buzdítására a czéhek egy nem megvetendő évi díjat határoztak a helybeli főtanodánál működendő oly tanárnak, kinek egyik szaktudománya a rajzmesterség volna, és ki aztán a czéhbeli inasok és legényeknek e tudományban oktatást adna, és ha ezt eszmetársulatnál fogva még a nem régen egy presbyteriumi gyűlésben indítványozott vasárnapi iskolával összeköttetésbe hozzuk, lehet remélnünk, miszerint különben vagyonos ezédeink élete nem sokára virágzásnak induland. A virágzásnak ellentéte a pusztulás, és igy szólhatnék azon nagy pusztításokról, miket a kiáradó Kőrös vizei egész vidékünkön közelebbről okoztak, jelesen Gyulának megrongáltatásáról, de a mely csapás leírása már e lapban is elég bőven közöltetett. Városunknak is egy része, mely a viznek inkább kitéve volt, szenvedett. Tudósítás megegyezik abban, hogy az általános békealapok első és második pontja felett a tanácskozmányok már be vannak fejezve s hogy a békefelek megegyezésére vezettek. Oroszország e szerint , mint kivehető, engedi. A dunai fejedelemségek feletti kizárólagos protectorátusának megszüntetésébe s az akadályok eltávolításába beleegyezett , melyek a dunatorkolatok szabadságát eddig gátolták. E két pontnak minő közelebbi meghatározása történt azok tárgyalása alkalmával a mostani értekezletben, nem tudni, mindenesetre a kérdés azon határzott válasza még a jövő tárgyalásokra marad: várjon kell-e és mit kell az eddig fennállt helyébe tenni. A tárgyalás a harmadik és legsúlyosabb pont felett, a fekete-tengert illetőleg, már szintén kezdetét vette.“ A „N. Pr. Z.“-nak írják: Márt. 26-án értekezleti ülés tartatott, melyben a harmadik garantiapont volt tárgyalás alá veendő. Mint értesülünk, ez ülésben elhatároztatott, hogy e fontos tárgyba további bebocsátkozás előtt minden részről újabb utasítások keressenek. Azonban csütörtökre (29) új ülés tűzetett ki, melyben a 4-ik pont (a keresztények közös protectorátusa Törökországban) volt tárgyalandó. . .Ő cs. kir. fensége Károly Lajos főherczeg m. hó 28-a 10. órakor éjjel Krakóba a legjobb egésségben megérkezett, s reggel 6 órakor Bochniába elindult. Krakóból írják az ,,Ö. C.“-nek: Ő cs. fensége főherczeg Károly Lajos a gyorsabb haladás kedvéért Sedziszkow és Rzeszow közt egy könnyű bricskát használt, de azon szerencsétlensége volt, hogy egy hóval borított földhányásra fölhajtva a kocsi felborult, hála Istennek azonban e balesemény minden legcsekélyebb további hátrányos következmény nélkül maradt, úgy hogy ő fensége az utazást tovább folytatta, s 2*/1 órakor d. u. a legjobb egésségben Rzeszowba érkezett s ott ebédelt. Nagyszeben, mart. 24. A cs. k. nagyszebeni orsz. törvényszék elnökétől b. Bruckenthal Józsefitől a törvényszéki terem feldíszítéséül a cs. k. Apostoli Felsége arczképével ajándékoztatok meg, mely becses ajándékért a tanácstestület háláját kifejezendő, ma az adományozó elnöknek egy köszönő-iratot nyújtott át. KÜLFÖLD. Tudósítások a harczterekről. Délkeleti csatatér. Krimi tudósításaink mart. 22-ig mennek. Hg .Gorcsakoff: Szebasztopolba megérkezése óta az ágyukat az ellenség ellen csaknem szakadatlanul működteti, de eddig a siker teljességgel nem felel meg a temérdek lőpor- és golyóvesztegetésnek. Azonban nem tagadhatni, hogy a ligáris elevenséget hozott nemcsak az orosz ,, hanem az egyesült táborba is. Mindjárt megérkezése órájában megszemlélte a Malakofftoronynáli munkálatokat; ez állomásnak úgy látszik nagy fontosságot tulajdonít, s tüstént parancsot adott a munkások számának háromszorozása iránt, helyeket jelölt ki, hol új védművek állítandók, és az e pontot fedező csapatok számát erősítteté. 21-n reggel alig nagy szemlét tartott Szebasztopolban és beszédet intézett a csapatokhoz. Délután Szimferopolba utazott, honnét az Eupatoriánáli táborba volt menendő. A szebasztopoli tudósítók úgy vélekednek, hogy a herczeg előbb régi ellenségét Omer pasát fogja kihíni, kinek hadakozási módját saját kárán alaposan tanulmányozta. A hg még Kisenevből küldött parancsot Perekopba, hogy onnét 15,000 ember induljon az eupatoriai figyelőhadtest erősítésére. Az Eupatoriábani készületekről ítélve úgy látszik, hogy Omer pasának nem szándéka ellenségét a támadásban megelőzni, hanem az oroszoknak alkalmat adandó harczkedvüket Eupatoria védművein egy kissé lehűteni. A „Mil. Z.“ tudósításai az orosz csapatok Perekopnak roppant számban összevonását megerősítik. Mondják, hogy a 2. és 3-ik hadtest csapatrészei, melyek már 1854. őszszel az északi tartományokból délnek megindultak, Perekopba Paniutine osztrák parancsnok alatt megérkeztek. Odesszai legújabb keletű levelek, ezt nem említik. Bizonyos, hogy Krímben e pillanatban a legjobb orosz csapatok s leghíresebb veezéreik vannak, mi mutatja, hogy Oroszország Krím birtokát fontosnak tartja. Továbbá ismételve erősítik, hogy azon hadtest, mely Eupatriak ellen nyomuland, Szinferopol, Bakcsiszarait és Szack közt, 56,000 ember, harczkészen áll. Hag Gorcsakoff 22-én szándékozott a felállítást megtekinteni, amer pasa tökéletesen felfogja feladatának nagyságát, s mart. 13-án harmadik haditanácsban vett részt Raglan lord főhadiszállásán. A legújabb terv szerint alkalmasint az egyesültek a Tsernajától, minden rendelkezhető erejökkel fognak az orosz erők középpontja ellen nyomulni, s Omer pasa ez esetben csak támogatni fogná a főerő támadását. A „Times“ Máltán át 14-ig menő krimi hiéretet hoz. Az ostrommunkálatok akkor még el nem kezdődtek. Az orosz flotta tökéletesen a franczia tűztelepek lőkörében volt, másfelők is ostromlottak tevékenysége a szárazi oldalon rendkívüli, s 14-n a táborban egyszerre egy új roppant orosz erődöt láttak, mely az éjjelen át keletkezett, mintha a földből nőtt volna ki. Az egyesültek haditanácsában elhatároztatott volna, Szefiasztopolt nem megrohanni, hanem csak bekeríteni, Liprandi hadsergét idővesztés nélkül megtámadni, Odesszát a tengerről elpusztítani, aztán Anapas Perekop elvételét megkísérteni. Canrobert bok mart. 17-ről következő hadijelentést intézett a franczia hadügyminiszerhez: „Van szerencsém számot adni a táborlatvonalakban történt némely haditettekről, 14 - 15-ben estve azon táborlatvonal előtt, mely a Malakoff-torony előtti dombnál készíttetett, hol az oroszok új védművüket állították , elfoglalták lesállomásaik első sorát, honnét lövészeik munkásainkat háborgaták, s honnét azon nap reggelén Guhot mérnökszázadost, élénk közsajnálatunkra, megölték. Az e működéssel megbízott csapatok azt nagy erélylyel hajtották végre, erős puskas ágyutűz közt. A működést 15-ről 16-ra menő éjjel folytatni kelle, mi szintoly nagy erélylyel történt; a leshelyek elpusztíttattak. Bosquettnek igen dicséri a csapatok erélyét, melyek e két fegyvertényben részt vettek, melyek az egyéni vitéz tettekre igen kitűnő alkalmat nyújtottak. A Nieles Bizottnokok megszemlélték az ez éjjel állított táborlatvonalat s előkészítők egy másik vonal építését közelebb a Malakofftornyon inneni dombhoz. Ehhez mindjárt a jövő éjjel hozzáfogunk oly téren, hol szerencsétlenségre a szikla igen közel van a föld színéhez, oly körülmény, melylyel az ostrom kezdete óta csaknem folyvást küzdenünk kellett. Balra folytattuk munkáinkat a központi bástya előtt. Ugyancsak a mondott éjeken (14—15—16) élénk tüzelés, daczára egy új, több mint 400 métrenyi táborlatvonal által a régi művekkel összekapcsoltuk a futóárkot, mely egy előrenyúló szögletet képez azon bástya irányával. E működések 30 emberünkbe kerültek, halottak és sebesültekben ; az elsők közt van Adin kapitány , az idegenlégió 2-d. ezredéből. 15—16 közti éjjel az ostromlottak, alkalmasint diversiót akarván tenni legszélső balszárnyunk ellen, s kétségkívül azt tévén föl, hogy a jobboldali munkálatok egész figyelmünket elfoglalták, e baloldal ellen 450 önkénytes és egyéb csapatokkal kirohanást intéztek. E rohamot egy század a 10. gyalogvadász-zászlóaljból és egy század lövész az idegenlégió 2-4. ezredéből fogadta. E csata igen fényes volt; az ellenség igen élénk tűzzel fogadtatva, s szuronynyal visszaüzetve, 29 halottat és sebesültet hagyott kezeink közt, ugyanannyit továbbá azon téren, mely a leshely árkait elválasztja, honnét kirohant. Azonkívül sokakat magával vitt, zselyeszékekkel ellátott szakaszok segélyével. E kis csata az oroszoknak azon csapatok egy harmadába került, melyek abban részt vettek. Közölünk 5 ember esett el és 12 megsebesült. A lefolyt nyolcz nap alatt egy általunk készített, angogosok által fölfegyverzett és föllegényzett kis tűztelep tüzelését próbáltuk meg, mely a nagy kikötőre szolgál. Észrevettük, hogy a hadigőzösök egyikét, melynek tüze minket háborgatott, a „Gromowesetz“-et golyóink találták. Ma megtudtuk, hogy azt alig volt az oroszoknak idejök a kikötő elejére London, mart. 28. A felsőház 26-ki ülésében Clarendon lord azt indítványozó, mikép a ház beleegyező felirattal válaszoljon a Szardiniávali szerződésre vonatkozó kir. üzenetre. Szerinte, a szerződés, noha csak nemrég erősíttetett meg, a parliamenti nemzet által már régóta tetszéssel üdvözöltetett. Csak azt kell megjegyeznie, mikép semmi különös diplomatiai fáradozásra sem volt szükség Szardínia csatlakozásának megnyerése végett. Miután Angol-s Francziaország részéről a szardíniai kormánynak ajánlat létetett az ápr. 10- ki szerződéshezi csatlakozás iránt, ez utóbbi néhány óra múlva helybenhagyá az előpontokat ama határozottsággal, mely Szardínia politikájának oly nagy becsületére válik. A nemes lord felolvasta Cavont grófnak egy a szardiniai követ által a kormánynyal közlött iratát, melyben a turini kabinet indokai kifejtetnek. Cavour, szokatlan melegséggel nyilatkozik a nyugati hatalmasságok politikájának jogosságáról , s megjegyzi, miképpn szinte a nagyhatalmasságokat a keleti kérdés közvetlenebbül érdekli is, de a másodrendű államok is fenyegettetve érzik magukat kereskedésük- s függetlenségükben, Oroszország határtalan uralkodásvágya által. Szardinia a szerződésnek azon czikkét is örömmel elfogadó, melynél fogva minden területi nyereményről lemond. Szerinte, a kölcsön semmi ,esetleges költségeket sem szab Angolországra. A szardiniai csapatok szállítása kevesbbé költséges, mint hasonló számú brit csapatoké. Egy foldiratilag oly kis államnak a nagy európai harcbani részvéte fényesen tanúsítja intézményeinek szilárdságát, s mesterkéletlen szabadelvüségét. Valóban Szárdinia menten tudó magát tartani külbefolyásoktól, s alkotmánya mélyen honi földben gyökerezik. A nemes lord bizton reméli, hogy Angolországnak Szárdiniával a szövetsége mindig bensőbbé leend. (Hangos tetszés). Miután még Ha rd w icke lord és Shaffesbury gróf Szardinia politikája és hadseregéről dicsérettel nyilatkoztak, az irrditvárig önyhangúlag elfogadtatott. Az alsóház 26-ki ülésében Sír Gh. kivinni, hol elsülyedt. Ez esemény nem értéktelen Wood , egy kérdésre válaszolva kijelenté, mikép kivált azon erkölcsi hatásnál fogva, mit a helyőrségben okoznia kelle. A kikötő valójában e helyőrség hátrálás! vonala, és minél fenyegetőbbé válik 'a*mi működésünk e' vonalra nézve, a csapatok annál nyugtalanabbakká lesznek s' Vessrtfe Wclifti bátorságukat. — A császári testőrségi dandár igen erélyesen szerveztetett. Természetesen a keleti se- Tig legjobb katonái* találtak rabbamhelyet, és nemes jutalmat. Tegnap ünnepélyesen átadtam a testőrségi ziárezrednek a zászlót, melyet arra a császár biz. Ő felsége és Ön, magyar, bizonyosak lehetnek benne, hogy az jól meg lesz őrizve. A krimi égalj rendkívül hirtelen változásai daczára, a betegek száma fogyni kezd. Fogadja stb. Can- V o b e r t.“ Odesszából írják márt. 201. A taunai hárczszínhelyre folyvást fris orosz csapatok érkeznek. Az ujan odarendelt erősítések száma? 20 ezer főre tétetik 8 könnyű tábori ágyúval, és haderők ápril 14-n érkeznek Kispátonn al. Amenynyire a titokból valami átszivárog, úgy látszik, hogy az oroszok mindenekelőtt az eupatoriai török sereggel akarnak készen lenni, s mihelyt erősítő csapataikhg.Gorcsakoffnak megérkeztek,, azonnal egész erővel fogja e helyet megtámadni. A „Daily Brews“ tudósítója, mint az angol táborba visszatérő vndorabb szellem bizonyságáról egy nagy lakomaünnepélyről tesz említést, melyet a walesi lövészek Dávid napján adtak, s melyre az I. hadosztály minden tisztjei meg voltak híva. A legnagyobb öszhang uralkodott a társaságban, s mivel az ily lakomaünnepély a táborban ritka és fontos esemény, az késő éjig tartott. Balaklavába egy napiparancs az idegeneknek bebocsáttatását megtiltja. Eupatoriában is hasonló parancs adatott ki. E rendszabályt a számos kémek tették szükségessé. Északi csatatér. A „Morn. Her.“ jelenti távirdailag,, miszerint az oroszok a kronstadti kikötő bejáratánál több nagy hajókat, azok közt néhány sorhajót elsülyesztettek. Atglia.