Budapesti Hírlap, 1855. április (685-708. szám)
1855-04-02 / 685. szám
Dundonald lord az admiralitás elé egy tervet terjesztett az orosz tengeri erősségek bevétele iránt« A ház áltázandja, mikép eszélytelenség lenne a kormány szándékát a világ* előtt kihirdetni.__ Layard tudni kívánta* ha váljon a ministerelnök képes-e a deci 2- ki szerződés tárgyában! levelezést* s az állítólag aláirt jegyzőkönyveket előterjeszteni1. — Paitoer s ton lord az üdvös parliamenti szokásra hivatkozva, tagadólag válaszolt, csupán annyit nyilvánított* mikép a brit kormány részéről setemi közlés sem intéztetett közvetlenül az orosz kormányhoz, hanem ha ily közlés intéztetett, az Austria közbenjárása utján történt. Erre Palmerston lord indítványára a ház bizottmánynyá alakult, a Szardiniára vonatkozó kir. üzenet tárgyalása végett. Ennek felolvastatása után Palmerston lord ugyanoly módon mint Clarendon lord kifejté Szárdinia becsületességét s loyalitását, valamint a mindkét szerződésésre háruló kölcsönös előnyöket, s végül kiemelé Szárdinia Austriávali kibékülésének, mit a szárdiniai közreműködés következtében lehet várni, üdvös hatásait. Ennélfogva azt indítványozd, miképp a kincstári biztosok hatalmaztassanak fel arra, hogy Szardinia számára 10 millió ft. sz.-ets egy év múlva, ha a háború még ekkor is tartana,ugyanily összeget előlegezhessenek. Disraeli bírálatában kifejté, mikép oly kölcsönt adni egy külállamnak, mely senem csekély,se egyhamar nem fog visszafizettetni, valósággal nem egyéb áláretezett hadisegélyzésnél. Szerinte a hadisegélyzés rendszeréhezi visszatérést csak a legsürgősebb szükség igazolhatná, s ez nem állott volna be, ha a kormány kellő időben mozgósítja a néphadat, mely mulasztást szánok az előbbi kormánynak, s névszerint az akkori belügyi titkár s mostani ministerelnöknek rótt fel hibául. — Palmerston lord határozottan visszautassa ez utóbbi vádat. Szerinte, ha valaki e részben hibás,az Derby lord kormánya. Az Aberdeen-kabinet összehívta a néphadat, mihelyt a parliament helyeslé az illető rendszabályt. Egyébiránt — úgymond — egy, törlesztési tőkéveli 5 pd-es kölcsön s a hadisegélyzés közt, roppant különbség létezik. — Bright megjegyzi, mikép vannak rá példák, hogy kölcsönök egy kis szemfényvesztés által hadisegélyzéssé alakíttattak át.Szerinte a keleti kérdés Szárdiniát épen nem érdekli, s ez utóbbi csak rövidlátó nyereségvágy- vagy félelemből rohanhatott háborúba. Bowyer arra tevén e célzást, mikép Szárdinia pénzügyi helyzete nem igen kedvező, s ezért az sohasem lesz képes a tőkét visszafizetni. Gladstone hevesen kikelt ezen gyanúsítások ellen, s kimutatá, mikép eddig élő Szardiniánál egyetlen állam sem teljesíté pontosabban köteleztetéseit. — Cobden az indítvány ellen azt hozá fel, mikép az oly időpontban terjesztetik elő, midőn az alkudozások oly kedvező haladást tesznek. Szerinte azon körülményt is tekintetbe kellene venni, mikép a béke már egy hét folytában is biztosítva lehetene. A Palmerston lord, egy ezen szempontból tett kérdésre kijelenté, mikép a kölcsön csupán Szardinia hadkészületeire fog fordíttatni; azon esetre, ha rövid időn béke köttetnék, az öszvegnek csak egy kis része fog elköltetni, s a többinek visszafizetése iránt kellő intézkedés fog tétetni. Erre az indítvány öszhangúlag elfogadtatott. Ezután a hírlapi bélyegre vonatkozó bili másodszor felolvastatott. Az alsóház tegnapi ülésében Roebuck kijelente, mikép a vizsgálati bizottmány elhatározó, a húsvéti szünetig tett tanúvallomásokat mint egy egészet terjeszteni elő; remélhetőleg husvét után kevéssel képes lesz a tanúvallomásokat bezárni s erről jelentést tenni. — Phinn egy a királynőhöz az iránt intézendő feliratot indítványozott, mikép a királynő parancsolja meg követeinek, hogy a békealkudozásoknál egész erejökből igyekezzenek Lengyelország helyreállítására működni; amennyiben ez nem csak igazságos rendszabály, hanem Európa súlyegyénének egyik fő feltétele is. — Ce cilord az Oroszországgal Lengyelországban folytatandó háború eszméjét föltünőleg nevetségesnek tekinté oly perezben, midőn a szövetséges seregek egy a parttól 6 angol mértföldnyire eső erősséget sem ostromolhatnak anélkül, hogy soraik meg ne tizedeltessenek. Szerinte azoknak, kik Lengyelország felosztását gyalázatos bűntény gyanánt bélyegzik meg, nem kellene feledniük, mikép Angolország külföldi birtokait ugyanazon utón nyerte meg, mint Oroszország. S a jelen háborúban Angolország, egy oly állam területi épségét védi, mely 400 év óta a földnek egyik legnemesb népét elnyomásban tartja. — Palmersten lord a legutóbbi, szónok összehasonlításait helyteleneknek találta. Szerinte, Angolország saját külbirtokait nagy s hatalmas ellenségektől vívta ki; m még pedig oly háborúk folytában, miket önvédelem s a nemzetek függetlenségének oltalmazása végett kezdett. A mi az indítványt illeti, ő elismeri az ily tárgyalások hasznát, ha azok kellő mérséklés- s ügyismerettel folytattatnak. — „Remélhetőleg senki sem hiendi“ — úgymond — „hogy az angol kormány az indítványozóval nincs egy véleményben az államjog s erkölcsi elvnek ama megsértése iránt, mely Lengyelország felosztásakor követtetett el. Azonban a gyakorlati kérdést illetőleg a háznak be kell látnia, mikép a végrehajtó hatalom elé nem szabhatja ki amaz eljárást, mit ily fontos alkudozásoknál követnie kell. A ház nincs oly jól értesülve, mint a korona. Egyedül a végrehajtó hatalmat illeti, a koronának valamely egyesség kötését, vagy az alkudozások félbenszakasztását tanácsolni; ez iránt védveit később ki kell fejtenie a ház előtt. Még akkor is, ha a házat illetné, a kormány elé szabni az alkudozások feltételeit, jól meg kellene a dolgot fontolnia, mielőtt az indítványt elfogadná. Akkor következetesség szerint a háznak a koronát arra kellene felszólítana, hogy ne tegye le a fegyvert addig, míg Lengyelország „hajdani kiterjedésében“ helyre nem állíttatott. Minő feladat! A javaslat megfontolása már csak azért is lehetetlen , mivel a 4 pontnak Oroszország által általánosságban elfogadtatott alapja, a nyugati hatalmasságok által állíttatott fel, s ezen a pontban szó sincs Lengyelországról. A ház belátandja, mikép a különben is nehéz alkudozásokat nem kell még inkább megnehezítni, valamint azt is, mikép a háború csupán Törökország oltalmazása végett kezdetett, meg. A lengyel kérdés nem tegnap vagy tegnap előtti kérdés, az nem oly veszély, mely rögtön támadott, s nem tartozik amaz indokok vagy aggodalmakhoz, mik most fegyverlekiáltást igazolnának. Miután az érdemes tag saját érzelmeit kiönté, (nevetés) remélhetőleg, nem fog, szavazást sürgetni.“ Phinn kijelenté, mikép a nemes lord kérelmére kénytelen indítványát visszavonni, azonban tiltakozott azon vélemény ellen, mintha neki csupán az lett volna czélja, hogy beszédet tartson. Erre Reed őrnagy külön bizottmány kineveztetését indítványozó, a seregnél fennálló előléptetési rendszer vizsgálata végett, s az érdem szerinti előléptetés mellett nyilatkozott. Azonban az indítvány, miután azt Palmerston lord is ellenzi, 104 szavazattal, 70 ellen elvettetett. De a 1 bő 1 mai napról távírják, mikép a 9 hajóból álló repülő hajóraj a keleti-tengerre elindult. A „Times“-nak Bécsből 27-ről kelt távirdai sürgönye szerint, a politikai látkör kissé elborult, mint mondják, a tegnapi értekezleti ülés, melyben a 3-ik pont először tárgyaltatott, nem kielégítésig ütött ki. Noha a nyugati hatalmasságok nem ragaszkodnak Szebasztopol lerontásához, más oly feltételeket szabnak ki, mik Oroszországra nézve kellemetlenek. Tegnap Danzig s Frederikshavenből 18-ról kelt tudósítások érkeztek, mik szerint a hajózás már megnyílt. A balti hajóhadnak, mely állítólag már jövő hétfőn tengerre induland, teljes fellegényeztetése végett, még 500 matrózra van szüksége. A „Chrotikcle“nek Bécsből 26 -ról távírják . „A mai értekezleti ülésben, a 2-ik pont véglegesen elintéztetett. A 3-ik pont tárgyalása megkezdetett. Szebasztopol lerontását nem követelik. Az alkudozások igen kedvezőleg folynak.“ Francziaország. Pár is. A „Moniteur“ mart. 26-ki czikkének folytatása : „Kétségkívül Miklós császárnak bármelyik, még legnagyravágyóbb őse sem tagadhatta volna meg ezen 30 évi hosszas uralomnak csak egyetlen éráját is. Ez valóban az orosz politika volt, annak legnagyobb ügyessége, terjedékenysége, fenyegetőssége s nagyszerűségében. Soha egyetlen korszakban sem fejtetett az ki nagyobb biztosság, kitartás, akaraterős ravaszsággal II. Péterben bizonyosan több lángész volt, mint utódában, uralma bámulatosabb s csodálatosabb leend a Miklósénál, ő birodalmat alapított a barbárság chaosza s zavarában, ő szervező s hódító volt; azonban Oroszország, hatalmas keze alatt, csak vár volt. Katalin annak tervét lerajzolá s szélesbité, Sándor azt költőisíté, Miklós azt bevégzé, s mindent előkészített arra nézve, hogy létesítse annak amaz általános szolgaság általi megkoronáztatását, mit a szilonai dicső fogoly fájdalmas nyugtalansággal előre sejtett, midőn szikláján jóslatokat mondott. Európa lassankint megszokta azon eszmét, mikép egy nép ily erkölcsi felsőséget gyakorol fölötte. Németország, mit az közelebbről fenyegetett, szomorúan megnyugodott abban, mintegy szükség s végzetszerüségnél fogva. A nyugati hatalmaktóli félelme, a franczia császárság ellen folytatott hosszas harcza, az azt meggyöngítő érdek s nemzetiségi megoszlások, azt akaratlanul oda sodorták, mikép megaláztatásban keressen menedéket. Miklós császár a bécsis berlini felséges rokonokat nem annyira szövetségeseinek, mint gyámgyermekeinek tekinté, náluk uralkodni akart. Poroszország s Austriában egészen úgy viselte magát, mintha honn lett volna. Ezen államok ezredei mint sajátjai fölött tartott szemlét, a népek szomorúságának közepette, melyeknek ezen elhízott oltalom nehezen esett. A fejedelmek s miniszerek elfogadták tanácsait, utasításait, sőt még parancsait is. Szóval, volt még német császár, s ez ő volt! Némely kitűnő németországi államférfiak fájdalommal tűrték ezen gyámságot, mely csakhamar elutasíttatott a fiatal Ferencz József Császár lovagias szive által, kinek nemes példája utánzókra találand. Az elsőrangú államok közt csupán két hatalmasság maradt ment ezen uralkodó befolyástól, Franczia-s Angolország, azonban viszályaik, miket az 1830-ks királyság alatti kevéssé őszinte szövetség sem olthatott ki egészen , tehetetlenekké tevék azokat. Miklós császár ezt átlátta. Ezért 1845 ben Londonba jött, mintha ösztönszerűleg előrelátta volna az őt ezen oldalról fenyegető veszélyt. Az angol népet személyének varázsa által elcsábító, a fiatal Victoria királynőt udvariasság-, előzékenység- s hízelgéssel halmozá el. Ezen 1845-ki utazás titkos czélja világosan lelepleztetett 8 évvel később, a czárnak Seymour lordldali beszélgetéseiben, ki előtt — mint emlékezhetünk rá — Miklós így nyilatkozott: „Mindaz, mire szükségem van, csupán Angolországgal jó egyetértés. Ha mi egyetértünk, legkisebb nyugtalanságot sem érzek, nyugati Európát illetőleg. Hogy a többiek mit vélnek, ez valósággal csekély fontosságú dolog.“ E szerint Miklós császár minden eszközökkel törekedett czéljára, majd ravaszság, majd erőszak által, ma Németországot a forradalmak rémképével ijesztvén, s holnap Angolországot Egyiptom csábétke által kisértvén meg. Minden áron tettrészesévé akarta tenni épen azokat, kiket járom alá hajtani, vagy saját ügyének megnyerni szándékozott. Szintoly simulékony lévén számításaiban, mint szilárd terveiben, a körülményekhez képest változtató taktikáját. Az 1830-as forradalom előtt Persiát fenyegeti, s Ázsia ellen irányozza legerélyesebb erőfeszítését. Ezen forradalom után, midőn a királyok reszketnek , s a trónok ingadoznak, rögtön visszafordul Európa felé, a propaganda által megijesztett a fenyegegetett monarchiák gyámjául lép föl, oltalmazóul fogadtatja el magát, hogy később választott bíróul tolakodhassék fel. Uralmának eszméje valóban nem változott, az féktelen nagyravágyó és ellensúly nélküli uralom eszméje volt, melynek előbb-utóbb mindazon államok ellenállását föl kelle keltenie, miknek súlyegyenét veszélyezteté, mig Francziaország a pártok által tépetve, s a forradalmak által hányatva, meddő s vészteljes küzdelmek látványát nyújtó a világnak, Oroszor’szág,zaj,nélkül s türelmesen fejte ki saját katonai s tengeri erejét; Báásulatos tevékenység uralkodott hajógyáraiban , miket m megközeüthetlen kikötői minden szent, elől elrejtették, szaporító hajóhadait ,, kiegészítő" védvonalait, ágyukat öntött, tökéletesbítő fegyvereit, halomra gyűjté, vetlövegeit. Europa behunyta szemeit, vagy más dolgokra gondolt. A.szószéki harczokba, a polgári hodda műveinek kifejtésébe egészen elmerült. A). béke megszokása még a háborútól félelmet is eltávolító, s míg minden nép, s minden kormány más nehézségekkel bajlódva s más gondokkal elfoglalva, ezen termékeny béke csalárd biztonságát élvezé, egyedül Oroszország őrködött s várta a végzet óráját A császárság Francziaország egységét újra megalakítván, azt a világon Oroszország ellensúlyává tévő, lerontó,a szerb szövetséget, felszabadító Németországot, s helyreállító az európai euryegyen föltételeit. A császárság Eiuropávali egyesség volt, de épen az által,, mikép senkinek se versenytársa, se lekötelezettje nem volt,, szintúgy a nagy, mint a másodrendű államoknak szövetségesévé lett, s ezen helyzet egy vagy más napon Oroszország ellen akadályul szolgálhatott. Miklós császárnak elég belátása volt, hogy azt felfogja, s elég elszántsága, hogy megelőzni próbáljon egy oly. ügyállást, mely ő ellene ellenállási pontot alakítván, minden nép s kormány számára közös csatlakozási középpontot nyújtott. Ezért midőn a vezérállamférfiak nagy része még nem tudá kellőleg méltányolni a franczia császárság valódi értelmét, midőn annak keletkezését London, Bécs, Berlinben s mindenütt bizalmatlansággal fogadták, midőn hitelesített s nem hitelesített diplomaták némely saloni ellenzékeket közvélemény gyanánt tüntettek föl, a czáz Európának ezen zavarait,félreértéseit s kételyeit ügyesen felhasználván, nyakra-főre siettető terveinek létesítését, s elveté a harczi keztyűt. Azt hivé, hogy a császárság ingatag alapon áll, s hogy a császárt roszul fogják fel, Francziaországot gyöngének, Európát elerőtlenültnek,vagy Francziaország irányában ellenséges indulatának hitte, de csalatkozott. Minden számításai egymás után megczáfoltattak az események által Törökország, melyet tehetetlennek hitt, kétségbeesésében gátul kelt föl ellene, s seregeit visszaüté a Dunán. Angolország, melyet ő a Napolon névvel s a császári formánynyal kibékülhetlennek tekintett, Francziaország benső szövetségesévé lett. Maga Austria is elszakadt az ő oltalmától, hogy a mi szövetségünket fogadja el. Egész Németország lelkismerete csatlakozott ezen általános ellenálláshoz. Oroszország maga esett az általa vetett tőrbe, s amaz elszigeteltségbe lett bezárva, melybe minket juttatni remélt. Ekkor részesült a világ egy oly fejedelem mérséklettségének nagy s emlékezetes látványában, kit saját neve s származásának oly természetesen kell e háborúra ingerelniük, s ki eszének hazafiassága által minden felindulás fölött uralkodván, a kibékítésnek minden eszközét kimeríté. Napokon császár a békét védelmezvén, a szerződéseket tisztelvén, az európai rendet fenntartván, megnyeré Europa bizalmát, s honát természetes históriájával összeillő helyzetbe juttató, Ő létesíté XIV. Lajos s I. Napóleonnak legemelkedettebb s legjogszerűbb törekvéseit, kik mindketten különböző szempontokból, nem annyira a hódítások dicsőségéért, mint ama szilárdabb , komolyabb dicsőségért folytattak háborút, mikép Francziaország befolyását megalapítsák, s azt minden nagy állam szükséges szövetségesévé tegyék. (Vege köv.) Mart. 28. Az „Indép. beige“ levelezője szerint, a „Moniteur“ legutóbbi czikkét ma igen különbözőkép méltányolták, némelyek azt békés, mások pedig harczias szelleműnek tekintvén. A diplomatia általában igen szigorúan ítéli meg e czikket, azt korszerűtlennek tekinti, s attól fél, hogy azt Sz. Pétervárott igen rész néven veendik, mi komoly bonyodalmakra adhatna alkalmat. A börze a czikket harczias szellemben magyarázta, s ezért az árfolyam csökkent. A testőrség ma s holnap elinduland, mely ténynek némi jelentősséget tulajdonítnak. A befogatások folyvást tartanak, több papok is vannak a befogatott egyének közt. _Oh nem, hisz nem széles, jól látom fenekét, térdig érhet. — Jól van Katinka, kísértsük meg átkelni, legalább nem kell visszafelé mennünk. — Az lehetetlen, a part igen magas, te nem fogsz leszállhatni. .. . No de azért kísértsük meg! A vakot a partra ültette, maga a vízbe bocsátkozott, az ifjú várakozott. — Mit akarsz Katinka ? kérdezé. j _Karold át nyakamat, s tartsd magad csen ,desen, felelé a leány. A katona vonakodva, de szót fogadott, s így kevéssé tántorgó léptekkel a túlpartra értek. J _ Oh Katinka, te vagy a jóság és ragaszkodkodás, mint fáj nekem, hogy nem jutalmazhatom meg szereteted és részvétedet. — Menjünk János, szólt a félbeszakasztólag, szót sem érdemel. Egy fél óra múlva Mollban lejözünk, s ott hosszasan pihenhetünk. — Tiszta-e a folyó vize ? kérdé az ifjú. — Mint az üveg. Talán szomjas vagy? várj mindjárt hozok. — Nem Katinka, szemeim fájnak, azokat akarnám megmosni. Katinka csak hamar tiszta vízzel s egy tenor kendővel a vak előtt állott. — Ülj le, szólt, engedd hogy én mossam meg. A katona engedelmeskedett, s a napnak hátat fordítva leült. Katinka a nedves ruhával szemét, arczát, homlokát mosogatta, mig János gyöngéden eltaszítva kezét, szólt : — Elég, Katinka, elég! De most a vak egyszerre csak felkel, elkiáltja magát, karjait Katinka felé terjeszti, s minden tagjaiban reszketve, érthetlen hangok kelnek ajkairól. — Istenem János, mi lett téged ? szól a leány ijedt felkiáltással. — Katinka! Katinka! Menj odább , menj arra a helyre! Oh menj kérlek ! Elbámulva hangjától s aroza vidám vonásaitól, a vak kívánságára néhány lépést távozott. — Katinka! . . Istenem ... én látlak téged! Bal szemem nincs teljesen elromolva. — Nem, János az nem igaz! Ne ölj meg ezzel az örömmel. A nap fénye csalt meg, szegény fiú! _Én láttalak téged! kiált a katona örvendve, mint egy árnyékot a sötétben! Az én bal szemem nincs elpusztulva. Kedves Katinka, ez éjjeli álmod teljesül ! Megható kiáltás szakadt ki a leány kebeléből, reszketve omlott térdeire, s felemelt kezekkel mondott hálaimat. A katona ha nem is tisztán, de látta őt, s térdre bocsátkozott melléje. Katinka elterülve, eleinte nem vette észre, de utóbb midőn megnyugtatva az ima által fejét hátra fordította, felkiáltott: — Hát te láttad, hogy én mit csinálok ? — Igen, láttam, felese János. A leány öröm s boldogság előérzetétől elragadtatva, szótlanul hajtotta fejét a katona kebelére, s csendesen sírt. Végre a legvidámabb fecsegés közt vette vállára a batyut, fogta kézen az ifjút, hogy utjukat tovább folytassák : — Oh kedves János, nem tudom mi lett, de tánczolhatnék örömömben, most húsz mértföldet is elmehetnék fáradtság nélkül. — Én is Katinka. Jaj kedvesem ha meggyógyulna a bal szemem! — Meggyógyulna? de meggyógyul bizonyosan, a sz. Szűz őrködik fenn az égben! — Kedves Katinka! kiált az ifjú, ha ez teljesülne, mily boldog életet élnénk! Megtennék amit te oly nemeslelkűleg ígértél : összeházasodnánk. Én dolgoznám mint egy rabszolga, de jó kedvvel, kitartással, neked az én kedves feleségemnek, nem volna más dolgod, csak hogy pihenj. — Nem János, te talán azt hiszed, hogy karjaimmegszokhatják a restséget , majd meglátod! — Mindegy, te nem fogsz egyebet tenni, csak a mi tetszik. S szüleink mily boldogok lesznek szeretetünk s ápolásunk alatt! Én lerontom a falat, mely kunyhónkat elválasztja, hogy együtt lakhassunk. Az öröm s boldogság paradicsomában fogunk lakni! — Mily szép a mit te beszélsz! A fal le fog omlani, mihelyt haza megyünk, s mi mindnyájan, a nagyapa, a két anya, Pali, te és én mindig láthatjuk egymást, mindig együtt leszünk. — És aztán, folytató János, nekünk kevés földünk van, hogy mindig dolgozhassunk s fére is tehessünk, én fával fogok kereskedni. Gondolni kell a jövendőre is, hogy legyen valami kéznél, mert.... mert, folytató alig érthetően, ha Isten úgy akarja, háztartásunk növekedhetik lassan kint. Félbeszakító, mert a leány szemeit elfedve zokogva kezdett sírni : — Miért szomoritnak meg szavaim ? — Az Isten szerelméért hallgass, ne beszélj oly szép dolgokat. Szivem megreped az örömtől. János, oly boldog vagyok, hogy eszemet vesztem, ha te a reánk váró paradicsomról beszélsz. . . . — És én nem hallgathatok szívem oly tele van. Hadd beszéljek, vidáman s mielőtt észrevennék, érünk Moll-ba. A katona ismét lefátyolozá a jövendő látkörét, mind távolabb mind szebben, míg végre csendes léptekkel Mollba érkeztek(Folyt. köv.) 3791