Budapesti Hírlap, 1855. május (709-733. szám)

1855-05-05 / 713. szám

elhagyni, Balaklavában Omer pasa sérgéhez csatlakozandó. Krimi közlés szerint egy roppant lőaknának az árboczbástya alatt fellobbanása következtében 15-n éjjel több zászlóalj franczia a tüstént sánczczá alakított üregekben foglalt helyet, úgy hogy a lövések mind fejeik fölött repültek el. Az oroszok elhagyák a lerombolt lőréseket, s azok mögött új műveket állítanak Indiából még öt angol ezredet várnak. — Május 2-ai sürgöny közli : 19-kén az oroszok kirohanást tettek, mi visszavezetett. Az angolok két leshelyet elfoglaltak a Malakofftoronynál. Ez alkalommal Eggerton ezredes elesett. Omer pasa, Raglan lord és Morris bnok ugyan a napon 12,000 ember élén nagy kémszemlét tettek Baidar felé. Az oroszok elkerülték a csatát s elhagyták balaklavai állomásukat. 21 - én Iskender bey új kémszemlét tett egy lovas hadtest élén. Az oroszok most sem ereszkedtek csatába. Dzsurdzsevóból ápr. 26-ról jelentik , hogy a törökök a város közelébeni megerősített tábort lefegyverezni kezdik , s onnét a csapatokat és ágyukat visszaviszik Ruscsukba. Bulgáriában az angol tisztek toborzása teljes folyamatban van. Az újonczok 500 főnkint szállíttatnak Várnába, hol Izmail pasa tartózkodik. A török főerő Szilisztria és Bazardcsik közt áll, a Dunánál csak gyenge lovas őrsök vannak. Egész Bulgáriában szükség és ínség uralkodik, azonban dús aratást remélnek. Északi csatatér: Riga környékén folyvást tartanak a nagyobb csapatösszevonások. Jelenleg már több van ott 30,000 embernél; e szám 60,000-re fog emeltetni Ily arányban szaporíttatik az egész keleti tengeri véderő. Libau előtt már 2 angol czirkálóhajó mutatkozott. A rigai sánczok nagyszerűek. Nyolcz versenyire Rigától nagy katonai tábor állíttatik. A baskirezredek szokásai folyvást foglalkoztatják az ujságvágyat. E katonák igen szeretik a ló- és macskahúst meg a fagygyugyertyát. A húst fanyárson féligmeddig megsütik s úgy eszik. Fegyverük kard, karabély és kancsuka, de ez utóbbi máskép néz ki mint a kozákoké. Anglia, London, május 1. A felsőház tegnapi ülésében Ellenborough lordnak a szárdiniai hadjutalék s ennek élelmeztetése iránt tett interpellátiójára válaszolva Panmure lord kijelente, mikép a szárdiniai segélycsapat egy hónapra való készleteket vitt magával, s jövőben készpénz-fizetés mellett az angol élelmezési igazgatóságtól kapandja szükségletét, így hangzik az Angolország s Piemont közti egyesség. Azonban mint Sir J. M. Niel írja, gabna s hús bőségben van, s az élelmezési igazgatóság kötelezi magát arra, hogy bármily számos csapatokat ellátand élelemszerekkel. Az izlandi néphadra vonatkozó bili némely jelentéktelen módosításokkal 3-szor felolvastatott. — Derby lord a fölötti bámulatát fejezé ki, mikép a kormány nem sietett a parliamentet a bécsi értekezletek félbeszakadásáról s ennek valószínű következményeiről felvilágosítni; sajnálta, hogy a külügyi államtitkárt nem látható helyén. — Lansdowne lord kijelente, mikép a külügyi titkár a királynőhöz hivatott, a kormány mielőbb teljes felvilágosítást adand a háznak; a napot azonban nem határozhatja meg. Az alsóház tegnapi ülésében Russell lord a Citybeni újra megválasztatása után letévé az esküt, s elfogadá helyét. Sir Ch. Wood egy kérdésre válaszolva kijelente, mikép Raglan lordnak vasárnapról kelt s hétfőn reggel megérkezett legújabb sürgönye semmit sem szól az ostromnak — az ő véleménye szerint hihetetlen — megszüntetéséről, s csupán azt jelenti, hogy a tűztelepek tüzelése egyelőre felfüggesztetett. Ugyanő később jelenti, mikop egy tegnap érkezett sürgönyben Raglan lord csupán egy Londonból érkezett sürgöny vételét erősíti meg, s azt kérdi,hogy mikor fog elindulni a szárd hadjutalék. (Nevetés.) Disrneli,miután a gyarmatügyi államtitkár ismét jelen van a házban, azon kérdést téve, ha várjon ez akar e s mikor, valamely okiratokat, vagy jelentést terjeszteni a ház elé, legújabb küldetésére vonatkozólag; s ha várjon szándékozik-e a háznak bármely más után felvilágosítást adni az iránt, mi a legutóbbi két hónap alatt Bécsben történt? Palmerston lord, mielőtt nemes barátja válaszolna, egy legújabban távirdai sürgöny alapján tett nyilatkozatát oda igazító, mikép az orosz meghatalmazottak valóban terjesztettek elő ellenjavaslatokat, azonban az angol, franczia, austriai s török meghatalmazottak ezeket nem látták alkalmasaknak arra, hogy kielégítő kiegyenlítést készítsenek elő. Erre Russe 11 lord így nyilatkozott : „A hozzám intézett kérdésekre mindenek előtt meg kell jegyeznem, mikép nem engem illet azt elhatározni, hogy minő iratokat kelljen a ház asztalára letenni. ” Azonban, úgy hiszem, a kormány igen rövid időn előterjeszteni szándékozik a bécsi értekezletekre vonatkozó jegyzőkönyveket, mik a házat felvilágosítandják a folyt alkudozások tartalmáról Talán még mondhatok néhány szót, anélkül hogy maga az alkudozások részletébe bebocsátkozni akarnék. Az értekezlet első ülése mart. 15-én volt. A két első pontról alkudozások mart. 26-ig tartottak. Ezen napon vézetett tárgyalásba a 3-ik pont. Az austriai meghatalmazottak azon eszmét pendíték meg, mikép az orosz meghatalmazottak maguk tegyenek kielégítő javaslatot Erre az orosz meghatalmazottak azt válaszolák, mikép eziránt nincsenek utasításaik, 8 időt kértek a végett, hogy kormányukhoz fordulhassanak. — Ennek következtében az értekezlet elnapolá magát. — Ápril 17-kén ismét értekezlet tartatott, melyben az orosz meghatalmazottak bejelenték , mikép kormányuktól oda utasíttattak, hogy ne lépjenek föl kezdeményzőleg; azonban készek bármely az értekezlet elé terjesztendő javaslatot tárgyalni. Erre a szövetségesek képviselői 48 órai időt kértek, hogy megfontolják a javaslatoknak adandó alakot, s ápril 19-én a franczia s angol képviselők az austriai meghatalmazottak által támogattatva javaslatukat az értekezlet elé terjeszték. Most viszont az orosz meghatalmazottak kértek 48 órai időt válaszuk előkészítése végett. 21- kén előterjeszték válaszukat, s tökéletesen elveték az értekezletnek tett javaslatokat Azonban kijelenték, mikép kormányuk részéről oly más javaslatokat ajánlhatnak, melyek véleményük szerint megfelelnének azon követelésnek, mikép Törökország az európai súlyegyen politikájával bensőbb összeköttetésbe hozassák, s mikép a fekete tengerem orosz túlsúly némileg megszoríttassék. Az austriai, franczia s angol meghatalmazottak Oroszországnak ezen javaslatait egészen elfogadhatlanoknak találták, s nem akarták azokat tüzetes tárgyalás alá venni. Erre az austriai meghatalmazott azt mondá, mikép ezen javaslatok elvetése daczára, ő hiszi, hogy még nincsenek kimerítve a kibékülés minden eszközei. A franczia s angol meghatalmazottak azt válaszolák, mikép utasításaik kimerítvék, s nincsenek felhatalmazva arra, hogy netalán további javaslatokat tekintetbe vegyenek. Ekkor én kötelességemnek tartom hazatérni, s az alkudozásokra vonatkozólag a dolgok egész állását kormányom elé terjeszteni. A franczia külügyminiszer, ki eljárási szabályokért császárjához fordult, két-három nappal később ugyanerre határozá el magát.“ Erre Palmerston lord Disraeli kérdésére kijelenté, mikép a bécsi értekezlet jegyzőkönyvei, mihelyt lehet a ház elé fognak terjesztetni. Ugyanő azon kérdésre, ha várjon a kormány a dec. 2-ki szerződésre vonatkozólag a bécsi angol követ s az angol kormány közt váltott levelezést is előterjesztendő-e ? nem mondható meg , hogy a jegyzőkönyveken kívül mi fog előterjesztetni, azonban a kormány megfontolandja a dolgot. Később Duncombe kérdésére kijelenté, mikép mióta Russell lord Bécset elhagyó, Oroszország egy javaslatot terjesztett elő; azonban a többi hatalmasságok képviselői közöl egyik sem hivő, hogy az kielégítő eredményekre fogna vezetni. Azon kérdésre, hogy Törökország minő részt vett az értekezletekben, Russell lord kijelente, hogy részletekbe nem bocsátkozhatik , azonban a török meghatalmazottak az angol, franczia s austriai meghatalmazottakkal ugyanazon véleményben voltak. Erre a kölcsön s a jövedelemadó iránti biltek átmentek a bizottmányi tárgyaláson ; az előbbi bilinek a törlesztésre vonatkozó pontja, heves ellenzés daczára szintén elfogadtatott. A ,,Times“ tegnap a Napóleon császár elleni merény tárgyában többek közt így nyilatkozott : „Mily ingatag történetes eseményektől függ a nemzetek sorsa! Szombaton múlt egy hete, Napóleon császár még Angolországnak zajosan üdvözlött vendége volt, s múlt szombaton saját fővárosában egy orgyilkos emelé föl ellene kezét. Ha a francziák császárja Angolországnak nem leghivebb szövetségese, hanem legkegyetlenebb ellensége volna, mi szintoly készséggel kívánnánk neki szerencsét ahhoz, mikép egy gyáva gyilkosnak rögtöni csapását kikerülte. Indignatiónk kétségkívül még élénkebb, midőn azon ember, kinek élte fenyegetve volt, csak most hagyá el asztalunkat s házfedelünket. Még csak egy hét előtt a császár köztünk volt, büszkén fogadásunk s hódolatainkra. Ezen látvány sokáig élni fog azok emlékében, kik azt szemlélték; azonban ezen nagyszerű látvány hátterében még valami nagyobbszerű dolog létezett. A két ország már régóta szövetség felé haladott, közös indokok, közös polgárisodási rokonszenvek voltak érezhetők. A két kormány szintén felfoga a kor új szükségeit. A diplomatiában a tartózkodást szívélyesség, s ezt bizalom válta fel. Az egész históriában nem ismerünk bámulatosabb politikai szövetséget annál, mely jelenleg az angol s franczia udvarok közt létezik. Eleitől fogva végig se tartózkodás, se félreértés, se utógondolat nem volt. Azonban egy dolog mégis hiányzott, hogy t. i. ama rendkívüli egyén, kire a gondviselés a franczia nép sorsát bizó, személyesen az angolok s királynőjük rokonszenvének tárgyává legyen. Trónrajutását aggodalommal s némi gyanakvással tekinték, az ő neve a csatornán innen harczra hivó trombita gyanánt viszhangzott. Csak akkor jött hozzánk Napoleon császár üdvözlött vendégül, miután valódi politikája szellemének meggyőző bizonyítványait adá, miután a franczia sereg s tengerészet egyesült a brit tengerészet és sereggel, s miután a két nemzet katonái nem egy csatatéren együtt ontották vérüket. Tökéletesen érzéketleneknek kellett volna lennünk, hogy kocsiját megilletődés nélkül láthassuk elhaladni. Azon fejedelem, ki lelkesült üdvkiáltásaink közepett haladott el, avatá fel ama politikát, melynek gyümölcseit szedtük; s az angol nemzet ne lenne hő érzelmek által lelkesülve ezen ember,s az általa képviselt nagy nemzet irányában? Legalább azon elfogadás iránt nem lehetene kétség, melyre ő nálunk talált. Szinte úgy látszik, mintha ezen elfogadás, mely a két fejedelem s nép közt uralkodó barátságot bebizonyító, az orgyilkos felingerlésére szolgált volna. Az orosz ágyús, s a czár rettentő erősségei nem törhették szét a nyugati hatalmasságok szövetségét, a bécsi alkudozók törekvései a francziákat s angolokat egymáshoz közelebb hozók , nem marad m£8 fegyver az orgyilkos késén, vagy pisztolyán kivül. Még eddig semmit sem tudhatunk arról hogy az orgyikos mit vallhatott be, vagy a renddőrség mit fedezhetett föl, annak terve vagy bűntársai tárgyában, de sajátszerű körülmény, mikép ezen merény oly hamar történt, a két fejedelem összetalálkozása s Napóleon császárnak Angolországbani lelkesült fogadtatása után. Ha ezen utalatos eseményben van valami olyan, mit egy angol megelégedéssel tekinthet, ez abban áll, mikép ezen orgyilkossági kísérlet nem az angol földön történt. Hiában erősítettük volna, hogy mi minden előintézkedést megtettünk, hiában szaggatta volna darabokra a nép dühe a gyilkost, senki sem hitte volna el erősítéseink őszinteségét s indignatiónk valódiságát. Holott pedig, még 30 millió angolból álló testőrség mellett is ki oltalmazhatta volna meg a császárt egy ablakból történhetett pisztolylövés ellen ? — Bizonyosan nem angol kéz tette volna a lövést, de mit használt volna ez ? Csak borzadálylyal gondolhatunk ama következményekre, miket ezen bűntény sikerülése vonhatott volna maga után. A nemzetek históriájában ritkán volt reá eset, hogy oly sok függött volna egyetlen ember éltétől, mint jelenleg Napóleon császárétól függ. . . . Ezért nem csak az ő saját, hanem az egész világ érdekében őszintén óhajtjuk, hogy a gondviselés sokáig tartsa meg Napoleon császár életét.“ TARCZ A. Szépirodalmi szemle. m. Lyrai költemények. Tompa Mihály versei. II. köt. Kiadta Friebeisz István. Második kiadás. Pest, 1854. — Száraz lombok. Irta Mentovich Ferencz. Pest, 1854.—Szerelmi vadrózsák Tóth Kálmántól. II. fűz. Pest,1854. — Tavaszi lombok. Irta Concha Káróly. Szombathely, 1855.—Balogh Zoltán költeményei Pest, 1855. — Tóth Endre újabb költeményei. Pest, 1855.— Zalár költeményei. Kiadja Vahot Imre. Pest,1855.—Gyöngyvirágok. Irta Spetykó Gáspár. Pest, 1854. — Kakuk dalok nép számára. Irta Meáncsek István. Veszprém , 1854. (Folytatás.) Tompának, ki annyira barátja a természetnek, hogy úgy szólva képeiben él, természetesen írnia kellett festő költeményeket is. A „Tornaszomon“, „Alföldi képek“, „Zivatar“, „Falusi órák“ mind ilyenek. A festő költészet úgy értelmezve, mint azt Petőfi, Arany, Tompa kiművelték, nálunk egészen valami új. Régibb festő költeményeink vagy puszta leírások voltak, s így költői becs nélküliek, vagy annyira beleolvadtak a lyrába, hogy annak különösebb jellemvonást nem kölcsönözhettek. Ez utóbbit nem vádkép hozom föl, sőt ellenkezőleg, mert a lyrai költészet tárgya egyedül az érzés lehet, s minden egyéb s így a természet is csak annyiban, mennyiben benne vissza tud tükröződni. S valóban újabb festő költészetünkről kevés magasztalót lehetne mondani, ha az érzés és gondolat köréből kiemelkednék, vagy midőn kiemelkedni látszik is ne tudná magát úgy érvényesítni, hogy több legyen, mint a rajz és szín csillogó játéka. A festő költészet csak elnevezés s egyéb semmi. A festő költemény is lyrai költemény, azzal a különbséggel, hogy festői eleménél fogva némi külön jellemvonással is bír. A festő költészet elnevezés csak akkor térfogalom, ha a költőt festővé akarja tenni, mivé nem lehet, s arra ösztönzi, hogy lemondjon a költészetről, mikor aztán a festés nem eszközül fog szolgálni bizonyos költői czélra, hanem magává a czéllá válik. Egyébiránt a mi újabb festő költészetünk nem rokon se a Hugo Victoréval, mely az európai irodalomban annyi utánzóra talált, se a Freiligrathéval, kinek hírét épen festőisége alapítá meg. Hugo Victor leginkább keletre vándorol, ha képzelme tündéries színjátékát akarja ragyogtatni, Freiligrath költészete pedig orbis pictus, hol minden lehető anyag össze van halmozva, mi a képzelődést csak ingerelheti. A mi festő költészetünk mint a Tisza, melynek partjain mulat legörömestebb, hazánk határai közt marad, s legnagyobb mestere mind a mai napig Petőfi, a puszták szilaj gyermeke , ki költőink közt először talált rajtuk költőit. Már e közvetlenség önkénytelenül érzések forrásához vezeti a költőt, minek a szülőföld szerelme, nemzeti vágyak és gyermekkori emlékek, míg Hugo és Freiligrathnál az ethnographiai tanulmányok által közvetített hangulat inkább csak a felizgatott képzelődés szüleménye lehet, mint a megilletett szívé. Hugo Victornak „Orientales“ czímű művét, melyben festőisége a legművészibb fokra hág. Planche Gusztáv igen jellemzőn a gondolat és érzéstől megvált lyrának nevezi, mely nem ölel át egyebet, mint a színek és hangok világát, s melyben az érzések és gondolatok csak a második sorban állanak. Freiligrathról, ki Hugo mögött meszsze marad, hasonló jellemzőt jegyez meg Schmidt Julian, igy szólván : „Freiligrath a szívben egy új húrt sem fedezett fel, melyen magával ragadó erővel tudna játszani; e hiányból kimagyarázható aztán, hogy természeti képei nélkülözik azon közvetlenséget és belső öszhangot, mi egyedül képes a lelketlen tárgyat a költészet körébe vonni.“ A mi festő költészetünk nem ilyen. Petőfi más után járt, s itt fűzte homlokára a legzöldebb koszorút Az e festő költeményei eszmékből kelnek ki, s az érzések levegőjében élednek meg. Az „Alföld“, „Csárda romjai“ nem egyebek, mint a szülőföld szeretetének ódái vagy elegiái, melyeken a szabadság eszméje vonul át, mi annyira öszhangzik pusztáink végetlenével. A mesterkéltségnek mi nyomát sémi fedezhet)i föl bennük. Kedélye, melyet a természet képeire vet, mint örömet, bánatot, reményt, vágyat vagy szeszélyt, ezek jellemével mindig öszhangzik. Erős érzéke van a jellemzeteshez s megáradó érzései a nélkül olvasztják magukba, hogy valamit letörölnének róla. Kedélye mint víztükör ringatja a képeket s képzelete napként szór reájuk ezer színben játszó sugarakat. Azért fest, hogy bennünk gondolatokat és érzéseket ébreszszen. — Látunk, hallunk, érzünk egyszerre, a szülőföld szeretetét érezzük és lelkünkön a nemzeti emlékek és vágyak húrjai zendülnek. Petőfi festőkölteményeinek eleme a természet iránti naiv fogékonyság s a szülőföld mély szeretete. E két elembe mi hóbort, mi affectatio sem vegyült, mi nála egyébiránt gyakori, s e szerint csak jótékonyan hathatott élet és irodalomra egyaránt. Nyilatkozásuk sem üres idealismus, sem abstractio, de concret valóság, az élet telje. Ő nem szónokol a szülőföld szeretete mellett, de megtelt szivélye és lángoló képzelődése a Tisza és Duna mentében mindent bájjal von be s pusztáinkon le egész a dőlt kéményű csárdáig valami szépet, meglepőt, szeszélyest fedez föl, hogy mélázzunk, mosolyogjunk s érezzük, mily szép, mily kedves a hazai föld, mily széppé, mily kedvessé tette Isten és szeretetünk. De Petőfi akkor is költő marad, midőn érzéseiből kiemelkedve fest. Ekkor képeibe annyi mozgó életet lehel, hogy azok tökéletes genre-képekké válnak, melyek hátterét mindig valami gondolat vagy érzés képezi, mint a „Téli esték“ben a családiasság, a „Kutyakaparó“- ban az elhagyottság lelazirozottsága. E költemények valódi remekek, költészetünk büszkeségei. Valóban Petőfi igazi genialitása népdalai és románczai, festő- és genreképeiben mutatkozik; minden más művében, bár többé kevésbbé költő, messze marad mögöttük. S én csodálkozom, hogy ítészeink oly kevésre becsülték eddig festő költeményeit,s a közönség közöl sokan nem találnak benne annyi érvet, mint némelyüres pattogásaiban, vagy gyönge alkotású költői beszélyeiben. Arany festő költeményeinek jelleme a plasticitás. Ő nem színez oly ragyogón, mint Petőfi, ő kivágni, kimetszeni tud, oly mesterin, mint költővnl közöl senki. Kezei közt minden kidomborul, teljes alakot vált, egyéni arczot ölt. E tehetsége oly nagy hogy azt, mit elénk állít, mintha nem is képzelhetnők másképp már valahol láttuk volna. Petőfi bizonyos tekintetben hangulata által kelti életre tájképeit, Aranynál inkább a tájképekből merül fel . hangulat. Petőfi lyraibb, Arany epikaibb. Innen megmagyarázható aztán, hogy Aranynak „Télen“ „Az a torony“ czimü költeményei, melyekben a lyrai elem a túlnyomó, nem oly sikerültek, mint a „Családi kör“, „Elhagyott lak“ czimüek, melyek tökéletes genreképek. Egyébiránt az ő legmesteribb tájképei eposzaiban vannak, és soha sem puszta diszítmények, hanem vagy szükséges rámai alakjaim vagy a cselekvény kimaradhatlan színhelyei s ig motívumok. Tompa régibb festő költeményeinek jelleme a 3942 Francziaország. Pária, máj. 1. Ma a „Moniteur“ jelenti, mikép a császár ma elfogadá Sacconit,a pápa nunciusát, s Firmin Rogiert, a belgák királyának rendkívüli követét, kik fejedelmeik nevében a császárnak szerencsét kívántak ahhoz, hogy oly gondviselésszerüleg megoltalmaztatott a személye ellen intézett rettentő merény alkalmával. Továbbá jelenti, mikop a külügyminister tegnap este Bécsből megérkezett. Forey tábornok ma a „Caire“ hajón keletről Marseillebe érkezett. A „Gazette des Tribunaux“ szerint a merény szerzőjének befogatása után a bűnvádi vizsgálat tüstént megkezdetett. Az orgyilkos 28 éves. Neve nem L i v e r a n i, mint eleinte hitték. Igaz ugyan, hogy egy ezen névre szóló szardiniai útlevél volt nála, azonban kiderült, hogy ez csak álnév volt. Neve Giovanni Pianori; Faenzában született, s csizmadia-mesterséget űzött. Tegnap reggel Treilhard, vizsgálóbíró jelentést tett a tanácskamrának, mely a vádlottat a vád alá helyző kamra elé utasítá. Az okiratok tüstént átadattak az államügyésznek. A vád alá helyző kamra, miután Croissant államügyésznek a vizsgálatróli jelentését meghallgató, egy oly végzést hozott, melynél fogva Pianort a Szajna-megyei esküdtszék elé utasíttatik, hogy ott a törvény értelmében elítéltessék. Mint mondják, az esküdtszék egyik legközelebbi ülésében tárgyalandja ezen ügyet. A „Droit“ ezen részletekhez hozzáteszi, mikép a vád alá helyző kamra végzése a vádlottal tegnap este közöltetett, s mikép ez utóbbi május első felében fog megjelenni az esküdtszék előtt. Rouland államügyész fog szónokolni. A „Constitutionnel“ szerint ama második öltözet, tait Pianori felsőkabátja alatt viselt, fehéres szinű volt, s egy oly övvel volt testéhez szorítva, melybe egy sapka s egy tőr volt helyezve; ezenkivül nem revolver-, hanem két pisztolylyal volt fölfegyverkezve. 115 fr.-nyi pénzöszveg volt nála Azon pisztoly, mit az orgyilkos használt, 6 ft sz.-be került Angolországban. Ezen ember egy hónap óta, mióta Francziaországban van, két-háromszor tért vissza Angolországba. Pianori név alatt fog elítéltetni , noha nem bizonyos, hogy vájjon ez valódi