Budapesti Hírlap, 1855. május (709-733. szám)

1855-05-08 / 715. szám

Petty Kedd Megjelenik e lap, vasárnapot és az ünnepnapokat kivéve, mindennap délután 4 órakor. Előfizetési díj : Vidékre: félévre : 10 frt., évnegyedre: 5 ft. 20 kr. Helyben: félévre : 8 frt., évnegyedre 4 frt. —A hirdetések Ötször kásábzotti sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért' ijedtg 4 kr. szártisztátik — Egyes számobAn Előfizethetni — helyben a lapkiadó hivatalában Herz.János könyvnyomdájában (Országút,Kunewalderház), vidéken minden cs. k. postahivatalnál. —Az előfizetést tartalmazó levelek a czím. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesít- Egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandók BUDAPESTI HÍRLAP. E.v'd -«t í-.'vii., AU.... I,„ ^lé^psííoi iroda váa : brszáj^ul, 6. sx- a. (iinnewaMerhail) 2-ik einekíiteii. La-ii__biui JjvI-íii w^eaaMWtNMaawvn xwAroKii -----—..— -— A „BUDAPESTI HÍRLAP« szerkesztőségéhez ma kedden déli 12 óra 45 perczkor következő távirati magántudósítás érkezett : Paris, máj. 8. A „Mobiteur“ jelenti : s Drouyn de Lhuys elbocsáttatási kérelme elfogadtatott. Helyébe Walewsky neveztetett ki külügyministerré. Londonba követül Persigny nienend. Szebasztopolból már 6-ról érkezett sürgöny semmi erlítésre méltó hírt nem hozott. Pianori az orgyilkos halálra ítéltetett. HIVATALOS RÉSZ. A pesti takarékpénztáregylet 1000 pftnyi öszéget ajándékozott a legutolsó tiszavizáradás által szerencsétlenültek számára. E jótékonysági tett a legmelegebb köszönet kifejezésével ezennel köztudomásra juttatik. NEMHIVATALOS RÉSZ. BUDA, máj. 8. Albert föherczeg magyarországi kát. és polgári kormányzó ur ő cs. fensége, valamint fenséges hitvese Hildegard föherczegasszony a mai reggeli vasút-Vonattal Bécsibe elutaztak. — ő és fensége Erzsébet főherczegasszony a magas távozókat a psilyaudvkrig elkiséré. ■’ CMU J'.iTi fi •.¡ ¡ XI l 3£ Levelezések, Bécs, máj. 7. A Szebasztopol - tagosítás! e két sark körül forog a társalgás, valahány derék földimmel találkozom azon osztályból melyből a halhatlan táblabirák kerüljenek ki valaha. „Mondd el már öcsém, hiszen te itt vagy a tűzhelynél, lesz-e békesség vagy nem ?“ Hja! urambátyám , nagy föladat erre felelni, erre tán Gorcsakof a herczegen kivül senki sem képes. Hanem épen most beszéltem egy olasz lap szerkesztőjével, annak monda a..........követ leányának énekmestere, hogy a bárónőtől a követnéjétől hallá, miszerint a béke nem jő létre. Pedig tudjuk, minden titok utóbb is a nők által kerül ki. Urambátyám nem látszott igen épülni ezen értesítés hiteles volta fölött, s néhány erőteljes kifejezéssel bélyegezvén az újságokat, melyek minden lapon hatfélét is írnak, csak az igazat nem, bás lélekzettel uj kérdésre fakad : ,,hát velünk már mi lesz öcsém! mikor alakítják neg már azokat az úrbéri törvényszékeket? mikor érjük meg a birtokelkülönízést, ha nem is összesítést?“ És Válésiban ez a mi „keleti bonyodalmunk,Ertélynek érdeke jóval közelebbi, tzűnt a fekete-tenger sorsa. Az 1853. mártius 2- ki úrbéri nyiltparancs eddigiek írott smalaszt. Ezen a martius előtti nyolc századok után kormányunk által öröklött nehézségeknek legnagyobbika az elvbéli megállapítás stádiumán túl nem hatolhatott mindaddig, míg a közigazgatás végleges szervezete, karöltve a katasztrális s telekkönyvi intézménynyel, annak végleges elintézésére nem képesítő kell hogy az „enyém tiéd“ kimondását annak azonnali közkönyvi örökidőkre szóló szentesítése kövesse, kétségtelenné tegye, féli hogy az igazságot a közhatalom azon súlya kísérje, melyet csak jól rendezett közigazgatási gépezetében lelhet; mert egy igen nagy, sok tertületben elfogult, korlátolt osztály, alig kielégíthető, de jogosaknak vélt igényekkel áll előttünk, mely sem magánjogi, sem nemzetgazdászati eszmék magasából, hanem az önzés szempontjából látja a birtokrendezés nagy művét — oly tekintet, mely a jelen politikai viszonyok közt egészen szem elől nem téveszthető. Mind az érdekelt felekre, mind a felelősséget kényszerüleg v sülendő közhatalomra nézve bizonynyal kedvesebb s kivánatos, leendett a békés kiegyenlítés. Sok oldalról föl is említtetett a békebirák, vaagy I/. osztályokra nézve nálunk divatban volt választottbiróság eszméje. De, a mint mint gyakorlati ember kétségbe nem vonandja, népünknél, mely hat fölebbviteli törvényszéket s egynéhány kabineti folyamodást sem sokat, a fölebbvitelt nem tűrő bíráskodás nem nagy viszhangra stélne, valamint a békés kiegyenlítés hatósági közbenjárás s szentesítés mellett is a legjobb esetben csak igen részenkiviti s a faagy tönséghez aránytalan csekélység? eredményhez vezetendett. Választottbírósági Szerepet valószínűleg kevés a perlekedő felekhez közel lakó birtokos ember fogott volna elvállalni. Egyébiránt is, mint az illető helyén értesülni szerencsénk volt, az úrbéri törvényszékek alakítása, személyzetének kinevezése küszöbön van, siettetése nem csak az érdekelt feleknek,a magas kormánynak is szívén feküdt ép úgy a nemzeti jóllét iránti magasabb, mint azon mellékes tekintetből, hogy az ebbeli elintézhetlen panaszokkal ezrenkinti idetódulásnak valahára vége szakadjon. Pária, máj. 3. — L— Pianori a büntető-törvényszék elé fog állíttatni, s az ügyvédi rend pálezárja (batonier) Taillet ur által védelmeztetni. Hogy a bűnös nem állíttatik a „főtörvényszék“ elé, melynek hivatása a felségsértési ügyekben ítélni, hihetőleg onnan ered, mivel a kormány az eseménynek lehetőleg csekély fontosságot akar tulajdonítani. A seb, mely a büntetőn egy rendőrügynök által ejtetett, nem veszélyes ugyan, még-s is itt-ott azon gyanítást hallani, miszerint a hajó is megelőzendő az emberi baji iránti utálat, mely Francziaországot rendkívüli zavarba dönthette volna, az egész országban nyilatkozik, magától értetődik, s bizonysága a kormány helyes tapintatának , miszerint ez a hatóságoknak megtiltotta az üdvkivánati feliratokat. A merény iránti utálat sántnak hefaisikerülte fölötti öröm egészen őszinték. Ill. Napoleon a horgony, melyhez kapaszkodnak. Lajos Fülöp királyra hétszer lőtték, s bitonjára akkor sem volt kisebb a fajöihozost bálatévék iránti közfelindulás és harag, az etikája habár a nemzet erköl-esi érzelme épen ügy fél volt is gérjedve mint ma, mégis az érdekek sokkal kevésbbé voltak felriasztva akkor mint most, mivel senki sem kételkedett azon, hogy a király halála befolyásalkul maradna az állam alaptörvényeire, s nem fogna semmi anyagi rend- és békeháborítást is maga után vonni. Ma egészen máskép állanak a dolgok, s anélkül hogy valaki pessimismusról vádolhatna bennünket, az ellenkezőt merjük állítani. Hiú fáradság lenne részünkről azt fejtegetni akarni, várjon a császár halála után az általa kijelölt trónörökös csendesen fogna-e a trónra ülhetni s háborítlanul folytathatná-e az előde által megkezdett munkát; nekünk csak azon tényt kell megemlítenünk, miszerint ezt csaknem senki sem hiszi. S ez annyira igaz, hogy a kormány nem tartja illőnek és tanácsosnak ezen általános kételyt lapjaiban megcáfoltatni A rut esemény napján az „Univers“ ekkép kiáltott fel : „Francziaországban csak egy kérdés van, sőt : mi történnék az országgal, mi történhék krimi hadseregünkkel, ha a Császár el talált voltna esni ? Soha sem függött Franckiaország sorsa annyira egy ember életétől!“ S az „Univers“-sek igaza van, de feltűnő, hogy a kormánylapok errőlmit- s sem szólnak, mert azok könttyek megmutathatnák, miszerint a császár halála közszerencsétlenség volna, s egyúttal mégisigyekezhetnének megcáfolni azon eszmét, miszerint a császár halála után a közügyek kérdés alá jönnének. Ezt annyival innkább elvárhatnn az ember a kormánylapoktól, minthogy azoknak ügyekedniök kell, miszerint ezen eszme a külföld által is ősz társét, tehát hogy anemzetközi viszonyokra is befolyással lehessen. Miként lehetne személnyien azt kívánni Austriától és Poroszországtól, hogy a franczia szövetségben bízva háborúba keveredjenek Oroszországgal, ha igaz az, hogy III. Napóleon halála után zavarba fog jőni minden? Azon válasz, aiít a császár a senatusnak szerencsekivonatára adott, egyike a legnevezetesebb beszédeknek, melyek valaha egy fejedelem szájából eredtek.Ő abban nyíltan kimondja, miszerint magát gondviselésszerü természetűnek tartja, s hogy küldetésének teljesítéséig élete fenntartásáról erősen meg van győződve. Nem olvashatunk a császár veséjében, tehát nem is ítélhetjük meg, vájjon ama szavak mily fokig képezik érzelmei valódi kifejezését, de még eddig nem tapasztaltuk, hogy azok a Császárnak csillagában helyezett bizalmát a közönséggel közlötték volna, s 'ászdhsl nagyon kétkedünk, hogy a végzetszerű észhiék- nek helyt nem igen engedő diplomatádra ns egy be- nyomást tettek. A valóság abban áll, miszerint mindenütt bizonyos kérelmetlenségi s valami szokatlan érzés nyilvánul; az elysée-i mezőn történt vétkes lövés felrázta a közönséget gazdagsági arany álmából s arra emlékeztette,miszerint a császár is halandó ember, s hogy az „Univers“ kifejezésével éljünk : Francziaország sorsa egyetlen egy ember életéhez van kötve. S épen azért igen jó hatással lenne e pillanatban egy keletről érkező győzelmi tudósítás; az e fölötti általános öröüi eloszlatná a sötét gondolatokat, s a kedélyeket felfrisítve újabb bizalommal töltené el; azonban fájdalom! a keleti tudósítások nem örvendetesek; a kormány a „Moniteur“-ben tudtunkra adá, miszerint Szebasztopol bombáztatása ápril 28-ka óta felfüggesztetett s hogy erősbítések váratnak oda annak utabbi megkezdésére. A kormány bizonyosan nem mond még mind fent, mert amint biztos forrásból tudjuk, Cahrobertnok parancsot kapott nem csak Szebasztopol bombázását félbeszakasztani, hanem az erősség ostromát is megszüntetni; új hadjárati terv készíttetett, mely szerint Kamicsben lenne a főhadiszállás, s a hadseregnek egy része Besszarábiában fogna működni. Hogy az ostrom idegszüntetése a nehéz lövegek nagy részének elvesztését vonnámag létén, az a dolog természetében fékezik sittet i s vannak rá készülve. Drouyn de Lhuye , mint már korábbi levelünkben is jelentettük, megérkezett Párisba, de azon hír, mintha, ő az Austria által aláírt kato- nai kötvényt is magával hozta volna, nem látszik alappal birni. Bizonyos lapoknak lezehnti fecsegése, hogy fást kelljen Austriának tennie s mit ne, semmi figyelmet sem érdemel. Ha Austria érdekei azt kivánják, hogy szakítson Oroszországgal, az austriai Császár bizonyosan nem fog egy pillanatig is késedelmeskedni, de az nem való, hogy a decemberi szerződvény őt erre kötelezi. T h o u v e n e t ur, ki mint legelőkelőbb hivatalnok a külügyministériumban, Drosign de' Lhuys urat ennek távolléte alatt helyettesítette, beadta lemondását. Ez eset mindenféle, magának a ministernek kilépéséről szóló hírekre adott alkalmat, melyek azonban nem igen bírnak alappal. Thomvenel úr megsértve érezné magát azáltal, hogy a bécsi értekezletek titkaiba nem avattatott be tökéletesen. — úgy látszik ebből áll az egész. Midőn az uj ujonczozási törvényről szólottunk, főhiányául azon körülményt említettük meg, miszerint kevesebb kiszolgált katona fog újra beállni, mintsem a kormány reméli. A , Monitehro ma már igazat ad nekünk, midőn közzéteszi."Hogy a meghatározott jutalomdíj melletti beártési képesség azon egyénekre is kiterjesztetik, kik már 1842 óta elhagyták a szolgálatot. A törvényben az állott, miszerint a képesség csak azok egyéneire terjed ki, kik kevesebb mint egy év elatt hagyták oda a katonai szolgálatot. Néhány nap óta arról beszélnek, hogy az ango királynő már máj. 15-én ide fog jőni. Szaámár, apr. 30. , cs. kir. Apóstoli Felsége legkegyeltbb atyai gondoskodása következtében, Albert főher Czeg kormányzó Urunk ő csász. fensége hazáiknak a legközelebbi hallatlan árvizek által teamesen károsult helyeire azon legmagasb megbíással indulván el , hogy az ottani állapotok mgtekintése után, azokról Legfelsőbb helyen előterjesztést tegyen; f. hó 26 áh Debreczenből áéltlipán Nagy-Krrályba megérkezvén , azonná a közelfekvő Kis - Majtény , —t a au - hölyött vizát által úgy szólván egészben tönkre tétte in ahida községeket megszemlélni, a romban heverő házakat sorban személyesen bejáráni, szegény földnépét vigasztaló szavakkal bíratni , lelkesíteni méltóztatott. Látván ő és felsége, miszerint az említett két község jelen fekvésnél fogva még számtalanszor lehet a vizát álzativá, ezek biztos iselyre áttelepítését Cgyelabé is megrendelni méltóztatvák, kíséretével tovább indult sestve herére Szatmárra — a püspöki lakba—hol nagyszámú néptömegen kivül a hivatalok személyzete és testületek számos képviselői várakozának — sokszoros lelkes éljen, zésék kopott megérkezett. , Másnap ápril 27-én a püspöki lak házi kápolnájában püspök ur ő éxej a által személyesen szolgáltatott isteni tisztelet után ő és. fensége a ■j katonaságot, a derűst , a politikai s egyéb hivatalok személyzetét fogadni méltóztatott, mindenkihez pár alkalmas kérdést intézve. Innen püsp kő excla 8 díszes kisérettel a helybeli irgalmas szerzetet szerencsélteté ő fensége, hol a betegekkel kegyében beszélgetvén, egy rokkant katona panaszára rögtöni intézkedést rendelt el. Jövet az irgalmas szüzek részesültek hasonló szerencsében, hol egy kis katonábany ő fenségét is mélyen megható üdvözlő beszédkét monda el. Megionok később látogatvaja helybeli katona-kórház és a cs. kir. megyei hatóság hivatalos helyisége s végre a székesegyház, hol ő cs. fensége — azon helyen, hol két év előtt hirteleni betegségtől megrohanva mágnán kivül lett , — letérdelve buzgón imádkozott. — Az elindulás posztban 12 órakor történt Vetés felé,hol a nagyszerű töltés-munkálatot, melyen mintegy 30 község dolgozik,5 cs.fensége egészén végigjárta, a munkásokat magyar nyelven bíztatta, buzdítgatta, s a munkálatok felől kerületi építészeti igazgató Menapace úrral huzamosan értekezni méltóztatott. — Innen Csengeren keresztül Szamosujlakon tartott szemle Utah estvére a magas vendégszégénybe ért, honnan 28 áh Matócson és Kocsabrdon keresztül, M-Szalkán a szolgabírói hivatalt megvizsgálván, Kis-Naményba indult. —önnanufját ő cs.Jennépe hasonló üdvös tekintetekből megyénk határán túl folytatandó. A narhényi diátőrnél kormányzó öcs. fenségét a Berleg- Lgocsa megyei hatóság örömmel telve volt szeretnök és fogadni. A csiszári maga be küldött fogadtatása méltó kifolyása volt mindenütt azon érzelmeknek, miket egy az övéiről kegyesen gondoskodó fejedelem atyai jósága, alattvalói elismerő hálás sziveiben gerjeszthet. ) Austria birodalom, Bécs, május 7. A mai börzén az a nem nagyon valószínű hir terjedt el , hogy Drouyn Ide Lhuys elbocsáttatását benyújtotta volna. Üzéreink zavara hogy volt, nem tudták „adjanak“ vagy „végyjenek.“ B Hess. 87. n. elutazása Galicziába néhány ippppal ismét elhalasztatott. Ma úgy hallik , hogy nem a Bécsben levő Alibasa az, ki nagyvezírré neveztetett ki, hanem Mehemed Ali pasa, hogy téves közléseket megelőzzön, . következő tudósítást hoz Veronából, april 30-áól: „Mafi-és 17 óirá közti oseszecsoportultak a st. spiritoi katonai kórháznál dolgozó mintegy 150— 180 munkások, kiabálva és énekelve vonultak keresztül a városon A St. Pietro dombig, majd járt túl az úgynevezett kőhídon (Ponte di pietra), melyen egy terjedelmes laktanya épül, s meg akarták kísérteni, hogy az ottani mesterembereket is felírgassák és soraikat velük erősbítsék. De az elégedetlenek közül csak kevésnek sikerült az említett épületig előrehaladni, mert a mérnökparancsnak még idejekorán bezáratta a kaput. E váratlan meghiúsulás után a csoport ugyan a czélból a porta St. Sergio előtti campagnola felé indult, a Castel vecchióval szemközt, hol egy nagyszerű fegyvertár épül, de itt az elhatározó pillanatban a vidéki rendőrhatóság ideiglenes főnöke és főbiztosa M. állt előjöb s rettentetlen viseletével, valamint rábeszélő tehetségével a csoportot békés szétoszlásra bírta Az indok e munkásbotrányra —más nevet egyáltalában nem szabad e mozgalomnak adni — a munkafelügyelők részérőli állítólagos nyomások és napszámmegkurtítások volt. Az egész esemény egyébiránt oly kevés feltűnést okozott a városban, hogy sok részében, habár jelenleg csupán a katonai építéseknél 8—900 napszámos foglalodik, ma estig nem is tudatott meg. Május 8-a KÍLFÖLD. Tudósítások a harcztérekríd. Délkeleti csatatér. A hivatalos tudósítások , melyeket a krími harcztérről tegnapi számunkban közlöttünk, oda mutatnak, hogy az egyesültek ügyét Szebasztopol alatt még egészen elveszettnek tartani nem lehet. Etudósításokból ugyanis az tűnik ki, hogy az egyesültek nem lé-