Budapesti Hírlap, 1855. június (734-758. szám)

1855-06-01 / 734. szám

rög consuloknak az „exequatur“ a porta részéről megadatott. Athénéből máj. 25-ről érkezett tu­dósítások szerint Mauro­ Kordatos, a nyu­gati hatalmasságoknak a görög kormány által a mindegyre növekedő rablások megakadályozásá­ra nézve tett hiányos intézkedései ellen tett fel­szólalása következtében, beadta volna lemondá­sát. — A beabanti herczeg és herczegné ő kir. fenségeik f. hó 14-én Rhodusról a candiai sziget­re utaztak, hol is Caneában 17-én érkeztek meg; ezután Rettimosba mentek. — Smyrnában a cs. k. hajócsapat legközelebbi megérkezése bizonyos­nak mondatott. Napi faireki ég események. Pest, junius 1. ’ Több szemtanuk állítása szerint a máj. 29-ki jég a­ svábhegyi szőlőhegyet egészen elverte. El­lenben egy pesti lap örömmel jelenti, hogy a budai szőlőhegyek többi részében nem esett kár. A jég­vihar a pesti oldalon a kőbánya felső részét fa vas­pályához közel) s a város erdejét leginkább érte; a nyári mulatókertek itt rettenetes pusztítást szen­vedtek ; a sétasor gesztenyefáiról kocsiszámra so­dorta le a levelet és virágot. Többen gyűjtöttek össze jégdarabokat, melyek közt akárhány 17 lakos találtatott, igy nem csoda, ha a madarak agyonve­retve rakásra hullottak le. A Ferencz- és Józsefvá­ros külső része menten maradt, mi a gazdasági ker­tekre és piaczunkra nézve nem kevéssé örvendetes körülmény. * Mint közelebbi hirek után következtethetni, a minapi borzasztó jégeső messzebb vidékeken is nagy károkat okozhatott. Egy alulról jött gőzöst 6 órakor, tehát egy órával előbb mint Pesten, az úgynevezett Drávazugban ért a jég, melynek erős és sűrű hullása oly nagy volt, hogy a fedezeten s oldalt ujjnin vastagsága több üvegtáblát bevert. Mint hallik, Palotán is nagy pusztítást okozott az urasági földeken , szerencsére azonban biztosítva voltak.­­A budapesi műegylet tegnap máj. 31-én közgyűlést tartott, több mint 60 tag jelen­létében, K. P­r­ó­n­a­y Gábor úr elnöklete alatt. Két tárgy foglalkoztatá különösen a közgyűlés fi­gyelmét, s ez a M­ara­s­ton­iféle festészakadémia folyamodványa, évenkinti segélygyámolítás iránt, s Kubinyi Ágoston cs. kir. tanácsos s múzeumi igazgató ur festvénypályázati indítványa. Elsőre nézve határoztatott, mikép a közgyűlés az idénre 100 pfttal járul a fest.­akadémia gyámolítására, s egyszersmind a választmányra bízza, a két köz­hasznú intézet közti természetes viszonynak szem előtti tartása mellett, a nevezett akadémia ügyét és érdekeit tettlegesen méltólag előmozdítani. Másikra nézve a közgyűlés elfogadván az évenkénti kép­ajándékozás elvét, az indítvány bővebb tárgyalását s alkalmazását szintén a választmányra bízta. Fon­tossága s érdekességénél fogva , közöljük Kubi­nyi J. úr indítványát s illetőleg iratát a közgyű­léshez. „Tekintetes műegyleti közgyűlés! Beteg­ségem által akadályoztatva, fájdalom, hogy a mű­egyleti közgyűlésben személyesen részt nem vehe­tek. Mindazáltal nem akarván magamat annak mun­kásságától távol tartani, a műegylet érdekében közlendőimet szerencsém van a tekintetes közgyű­lésnek, üdvözletem mellett, ez iratban bejelenteni. Régi végzése szerint a műegylet az általa megvá­sárolt festvényekből egyet a nemzeti­ múzeumnak ajándékozott, s ez után a nemz. múzeum képtára már három i­lyen festvény birtokába jutott. Azon­ban fájdalom, néhány év óta ezen adományozás a műegylet részéről egészen megszűnt. — A végre tehát, hogy hazai festészetünk a nemzeti múzeum képtárában minél választékosabb és gazdagabban képviselve legyen, részint pedig, hogy a festészeti hivatottak hazánkban annál nagyobb ösztönt nyer­jenek pályájukon, általán véve a művészet ez ága­zata óhajtott virágzási fokra emelkedjék , igény­telen indítványomat a legközelebbi műegyleti év­ben életbeléptetendő, következő pályázati javaslat­ban van szerencsém előterjeszteni : „M­űfe­st­v­é­­nyi pályázat. A pesti műegylet a hazai fes­tészet emelésének érdekéből indíttatva érzi magát jövő 1856—7-ik évre pályázatot hirdetni egy a ma­gyar nemzeti történetből merítendő olajfestvényre, olyképen, hogy e verseny által az egyleti műlap választása is könnyíttessék. Tárgyul ez alkalom­mal kitüzetik egy — mind történileg mind festeileg hatásos jelenet szent László magyar király éle­téből. Nagyságra nézve a kép legalább 4—6 láb­­nyi hosszú legyen, arányos magassággal. Első p­á­­lyadíjul a legjobbnak ítélendő műre 800 pfrt tűzetik ki. Az ehhez legközelebb állandó festvény­­nek szerzője 500 pfrtot nyerend másodpálya­­díjul. A pályanyertes festvény, ha egyéb tekin­teteknél fogva is alkalmasnak találtatik, 1856/Viki műlapul fog meg­választat­ni az egyleti tagok számára; magát az eredetit pedig a műegylet a nemzeti múzeumnak ajándékozandja. Pályázhat mindeki akár a hazában, akár a hazán kívül tartóz­kodó, de Magyar- vagy Erdélyországban szüle­tett, vagy itt már 10 év óta lakó művész. — A művek a vászon hátára irt rövid jeligével lá­tandók el , ugyanazon jeligével czímzett s a művész nevét rejtő bepecsételt levelke kísére­tében. — A beküldés határnapja 1856-ki április 15-ke.“ — Ez pályázati javaslatom. Hasonló pá­lyázati hirdetésnek a további évekre nézve határo­­zatilag megállapítását ajánlanám a tek. közgyűlés­nek, azon óhajtással, miszerint egy hazai történeti festvénycyclus leírása végett, a legközelebbi pá­­lyafestvények tárgya a megható s lelket emelő je­lenetekben annyira gazdag hazai történetből vé­tessék. Végezetül van szerencsém a tek. közgyűlést arra kérni, miszerint a legközelebbi évre malapul szolgálandó olajfestvényt Molnár Józseftől, nem­zeti múzeumunk képtárának — mint a hazai művé­szeti nevezetességek gyárcsarnokának ajándékozni szíveskedjék. Megkülönböztetett tiszt. stb. (Alá­­irás).“ Meg vagyunk győződve,mikép a választmány ez indítványt, melynek magasztos és közérdekű voltát senki nem tagadhatja, teljes figyelmére méltatandja. Csak igy lesz igazi történeti fest­­vénycsarnokunk — saját művész hazánkfiai által, kik történetünk múltját legjobban ismerik s ismerniök kötelességük, előállítva. Hadd írják meg ők a nemzet örömeit s bánatát, győzelmeit és viszontagságait! A festész ecsete szívhez szól — sokszor jobban mint az iró tolla. Az indítvány vi­tatásakor csak egy tag K. L. emlékezteté a jelen­voltakat arra, mikép vannak, kik a műegylet czél­­ját nem a művészet előmozdításában különösen, ha­nem puszta nyerészkedésben , mit a sorsolás remé­nye nyújt, helyezik. Azonban elnöklő báró úr , a szóló nézeteit erélyesen megc­áfolt, különben az egész közgyűlés a műegylet ügye és az ez által kép­viselt nemesi érdekek iránt dicséretes buzgóságot ta­núsított. Ugyane közgyűlésen az egylet alapszabályai az ez iránt érkezett felsőbb rendelethez képesti al­kalmazás s illetőleg átnézés végett a választmány­hoz utasíttattak. Végre bizottmány neveztetett ki a választmányújító szavazatok összeszedése s olva­sására, mi még azon nap megtörténvén , az uj vá­lasztmány tagjai e szerint következők, és pedig betűrendben: Andrássy Manó gróf, Bara­bás Miklós, Bellaagh József, B­irányi Á­­kos, Danzi Ákos, Ebner János, Eötvös József báró, Feszi Frigyes, Frommhold Ká­roly, G­e­r­s­t­e­r Károly, G­i­e­r­g­l Alajos, Gl­a­t­z Ferencz, Horváth Ede, Karácsonyi Guido, Karlovszky Zsigm., Károlyi Gy. gróf, K­a­u­­z­e­r Lip., Kiss Bála, Kubinyi Ág., Lieder Frigyes, Máj­er István, Makkfalvay János, Marastoni Jakab, Molnár József, N­á­d­as­dy Lipót gróf, N­e­y Ferencz, Orlai Petrics Samu, Pejacsevics János gróf, Podmaniczky László báró, P­o­m­p­é­r­y János, P­r­ó­n­a­y Gábor báró, Schernhoffer Károly, S­t­e­r­n­o Károly, Szabó János, Szekrényes­sy József, T­a­s­n­er Antal, Ürményi Ferencz, Ürmén­yi József, W­e­b­e­r Henrik, Y­b­l Miklós. E 40 tag, képvise­lője a 4.600 tagból álló egyletnek. * Törvényszéki végzéssé lett, miként a tör­vényben nincs alapja, hogy egy zsidó, ki a héber írást olvasni nem tudja, ne eskettethessék meg, sőt itt elégségesnek kell tartani, hogy a törvény­szék részéről az történik , mit a törvény egy zsidó utasításszerű megesketésénél megkíván , miután a polg. törvénykezés rendszabályai a büntető eljá­rásra nem alkalmaztathatók. * Közelebb a kolozsvári, s azelőtt a nemzeti színház kitűnőbb tagja Szilágyi Sándor, ez u­­tóbbihoz újra szerződtetve van, s a napokban meg­érkezett, hogy tágas szerepkörét mielőbb elfoglalja. * Krisztina városi oldalon, az alagúttal egye­nes irányban egy utcrát szándékoznak építeni, mely e szerint épen a Horvát-kerten vezetne ke­resztül. Mint mondják e tárgy már határozat, s az uj utcza legközelebb meg fog nyittatni. * Drámai személyzetünk most ismét teljesen együtt van, hanem fájdalom, a közönség meg foly­vást jobban és jobban oszlik, s legjobb drámai elő­adásaink firis házaknak néznek eléje. Ezen előbb - utóbb segíteni kell. Némethi népszinműéneke­­sünk Szegedre utazott vendégszerepekre, köze­lebb pedig visszaérkezett K o m­­­ó s s i I. k. a., ki Pécsett, dacsára az ott nyáronkint megfogyni szo­kott közönségnek, érdemlett részvétben és tetszés­ben részesült Közelebbi működéseiről még nincs tudósításunk. * Az összes bécsi házak lakbére 1853-ról 1854-re hiteles kimutatás szerint 1,267,320 fttal emelkedet­t,és a mult évben egészbe véve 17,125,200 ftra ment. E jegyzet olvasásánál sok itteni háziúr könnyebbü­lt lélekkel fog majd felsóhajtani . No lám másutt is úgy van, még­sem panaszkodnak, hát Pest hátrább akarna maradni mint Bécs? Nem, ez nem lehet; szeigerolunk, a­míg utolérjük Bécset vagy pláne elhagyjuk! Nehogy tehát fentebbi köz­leményünk ilyféle felbátorításokra adhasson alkal­mat, szükségesnek látjuk megjegyezni, hogy azon említett öszveg nem mind önkényes lakbéremelés­ből származik. Ahhoz járul az egy év alatt épült számos új ház s azok lakbére. Továbbá újítások, kényelmi tekintetben tett javítások , de nálunk né­mely házbirtokos csak úgy szeretné a lakbért e­­melni, hogy ő maga lógyázza a lábát, háza minden­nap jobban elszemetesednék, kályhái napról napra jobban füstölnének, a szobafalakról kopnék a mész, az ablakok kifordulnának sarkaikból, szóval min­den alászállna, csak a lakbér az­á szökkenne fel. * Gömör megyében Bradno nevű hely­ségben, mint a „Slov. Noviny“ írja, borzasztó sze­rencsétlenség történt. Egy erdőkerülő udvarára lopódzott farkas, midőn a gazda az ebek csaholása által figyelmessé tétetve, hogy idegen vendég jár az udvaron, kiment, ezt kegyetlenül összevissza marta, úgy­szintén a jajveszéklésre kisietett szol­gálat is, hasonló sors érte a házinőt, ki férje meg­mentésére sietett; a dühös vadállat ennek egész házgerinczéről lemarta a húst. A nagy zajra és se­gélykiáltásra a falubeliek vasvillákkal fölfegyver­kezve rohantak az udvarra, de a vadállat vérsze­met kapva, vakmerően nekiment mindenkinek és igy 12 embert marczangolt szét, kik közöl 5 ment­­hetlen állapotban mondatik lenni. Végre egy erős embernek sikerült a farkast egy hosszú póznával leütni. Nőstény farkas volt, mely hat kölykével vala hasas.. . Ha mint hiszik veszett volt, akkor a szerencsétlenség annál borzasztóbb. A szeren­csétlenek Rimaszombatba szállíttattak orvosi ápo­lás végett­* Nagyszebenből Írja az ottani újság : Máj. 21-kén 17100 darab sókövér, súlyra mintegy 940 mázsával terhelt hajó, mely az első magyar sóáruló­társaság tulajdona volt, a híd alatt keresztül akart menni, de a folyvást növekedő Maros ága által oly dühhel sodortatott egy hídoszlophoz, hogy a hajó szétzúzatva 15 emberrel együtt azonnal elsülyedt. A rögtön kéznél volt erélyes segély következtében sikerült 12 embert megmenteni, három egyén azon­ban nyom nélkül eltűnt. Délután ugyane nap, mi­dőn már több hajó szerencsésen keresztülhatott a híd alatt, egy kincstári sószállító hajó sülyedt el, melyen 800 mázsa teher só volt, szerencsére azon­ban ezúttal emberélet nem veszett el. * Az amstriai-franczia állam vaspálya-társa­ság elhatározta, hogy legközelebbi szükségeit 150 millió frank összegig 300 frankos kötelezvények­ben létesített 5°/onos elsőbbségi kölcsönnel fogja fedezni. E kötelezvények, melyek 90 év lefolyása alatt 500 frankkal fognak kisoroltatni, a részvé­­nyeseknek adandó előnynyel 275-et bocsáttatnak ki. Párisból érkezett legújabb hirek szerint azonban már 285-öt ígérnek. A 275 fr. lefizetése következő részletekben történik. Az aláírásnál 50, 1855. oct. 1.— 10-ig 75, 1856. jan. 1-től 4-ig 75, s 1856 márt. 1- 10-ig ismét 75 frank. A­z utóbbi részlet egyszerre és előre is lefizethető , s 4°/a kár­térítésben részesülnek. A kibocsátandó 300.000 kö­telezvényből kétszáz­ezer a részvényesek számára tartatik fenn, és pedig minden 2 részvényre egy kötelezvény. A hátralék a közönségé. Az aláírás Ezüst patkós táltosfogatok dörögnek Végig az udvaron százával egy végben : Harang helytt trombiták s dobok mennydörögnek, S áll a híres ebéd! . . most ültek le épen. Négy szegellő sorban, Kiáltó pompában, aranyos biborban , Mintha száz nap égve egy bokorban. Egész vendégsereg meg lan merevítve : Az ebédlő-terem egy óriás­i sírbolt! Ijedelmes díszszel úgy felékesitve , Hogy terített asztal egy nagy koporsó volt. Szék egyegy ravatal, Az asztali zene bús halálmadárdal, Mely ott vijjong s csapkod szárnyaival. Egyegy kopott h­a­l­á 1 f­ő volt arémpohár, Fris vérrel megtöltve gyilkoló vészjelűl, Melyből a véráldomás kézről kézre jár , S mely vár arra, ki m­o­s­t vagy majd ellenszegül. S mint zordon mennyezet, Fölöttük fekete lobogó lebegett, S hímzett pallos a lobogó felett. S csak egy inas jár-kel, csak egy inas szolgál, Ennyi sok önkényes fényes vendég között; Kit, legyen bár visszás , senki meg nem dorgál, Pánczélban áll, sodronyvérttel arcza fölött. — A leveles tálban, Sötét régi vér van , mond az inas bátran , Fekete leves, tessék alássan! Aztán kemény gombócz a gránitparittya, Füstölgő pecsenye sok izzó tüzes kard, Kurucz rétes a fán ez, — s tüzes istennyila Gyapánt forgó szó, mely véritéletet tart, Nehéz átok s halál Arra, ki a király ellen pártot csinál, Ok nélkül,könnyelműn, — süves boszúban áll. S — e szónál az inas egy trónzsámolyra áll, S levonta arczáról a vasrodronyvértet ; Ámulva nézik, áh! ez maga a — király! Kit e pártos csoport oly mélyen megsértett. Szent könyek szemében , Felséges önérzet lángol kebelében , S apostoli ajkkal szól ekképen : A bitorló zsarnokgőg ellen kikelve , Mely a hazát dúlja , s mit rosszul szív s elme : Személyemben van leghűbben képviselve Az édes imádott haza szent szerelme. Hatalmam és fénye , A nép hatalmának szent következménye , Az én erőm igazság törvénye. S a magas és szabad fejdelmi méltóság Szellemétől rájok nagy mély ihletés szállt: Győzött az ármányon a bátor igazság , S a király előtt mind földig borulva állt. — Győztél uram király ! Az igazság lelke kardod hegyére áll, S mienk megtört lelked villámmnál. Mi nem ért­ettük meg tetteidnek titkát, Paranosid forrását, mily ingerből ered; De ím, hogy igy beszélsz, s a mint szemünk itt lát, S vallói, mint imádod te is a nemzetet . Ez lefegyverezte A pártos haragot, s mind visszaszerezte A hűséget, mely már el volt veszve. S fölhanantak, mond, nem azért szólunk így itt, Hogy a tarló sereg a hátunk mögött áll: Mert inkább elhullnánk hősen egytől egyig, Mintsem meghódolnánk, hogyha zsarnok volnál! Fegyverre fegyverrel Felelnénk halálig, — de megnyílt lelkeddel Győztél, szembe álló becsülettel. S nem ezt megelőzve, de később, a hódolt Kiengesztelődés szertartása után, lőnek s felállnak a Szentjánoslovagok A vár körül, és a vár térés udvarán : Eme szent villámok, *) S mint megannyi nemes, bátor oroszlánok, Fényes sereg húzódott uitánok. *) így hívta a nép a Szentjánoslovagokat, S ifjú vezérük szép fehér paripán Ül fehér talárban, egy szép fehér leány ; Kebele fehér hó, arcza fehér márvány , Oly szilárd, s nézése édes fehér villám. Liliom a balján , Fehér platinakard tündöklik a jobbján, S fehér zászló lobog az oldalán. Fehér gyöngykoszoru ragyog a homlokán , s az engesztelés szép fehér angyala . Szép Lubich Ilona, kinek pillantatán Égett a király szerelme­s diadala. S aztán vacsorára, Víg dalidó lett e zordon nap határa, . S — örök hűség lön az ebéd ára, így folyt sorsunk, —­e hon, mint egy dúlt szentegyház, Melyben széttiport a pogány minden oltárt; A nép hit s reménye már kiaszott csontváz. — De Béla király egy jobb sorshoz ösvényt tárt. Az aszott csontvázat Mosolygó angyallá bűvölé , a hazát, Elrendezvén mint egy nagy családos házat, Liszn­yai Kálmán. 4057 máj. 30-tól jun. 10-ig van nyitva és pedig Páris, Bécs, Lyon, Frankfurt, Köln, Brüssel, Antwerp, Hamburg és Genfben. Aláírási kérvények csak úgy fogadtatnak el, ha az első részlet mindjárt mellé­­keltetik. A neosz. szinh. nyugdijintézeti korm. választ­mány határozata folytán van szerencsém értesíteni s illetőleg fölkérni mindazokat, kik az említett nyugdíjintézet pénzalapjának növeléséhez készpénz­ben lefizetendő vagy kamatozó kötelezvényekkel és alapítványokkal járulni szíveskedtek , hogy a kötelezett illetékeket vagy kamatokat jövendőben nem az intézet kormányzó választmányához, ha­nem egyenesen az intézet tőkéjét kezelő tekintetes országos pénztári hivatalhoz méltóztassanak be­küldeni. Pest május 31. 1855. Szigeti József, választm. jegyző. A nemz. szinh. nyugdijintézet pénzalapjának növelésére f. é. april 24-ki jelentés óta következő kegyes adakozások folytak be, u. m. A pesti első hazai takarékpénztár f. é. mart. 22-ki közgyűlése, a nyugdijintézet pénz­alapjának gyámolítására 500 pftot méltóztatott u­­talványozni. T. sz. Egres­sy Gábor ur 72. sz. gyűjtő­­ivén aláirtak készpénzben : t. ez. Tömöri Anasztáz 30 f., Marabu Antal 1 ft, öszv. 31 ft. T. ez. Lessko Sámuel úr a miskolczi mű­kedvelők által az intézet részére rendezett jóté­kony előadás alkalmával befolyt 16 pftot saját ke­gyességéből 50 ftra kiegészítve volt szíves a vá­lasztmánynak beküldeni. És igy az intézet pénzalapja ismét 581 fttal szaporodván, midőn a választmány a kegyes ada­kozók és gyűjtők neveit közméltánylat tekinteté­ből kihirdetné , legkedvesebb kötelességének ismert irányukban az intézet részérőli legőszintébb hálá­ját nyilvánítani. Pest, máj. 31. 1855. Szigeti József, választm. jegyző. Kereskedelmi gazd. s iparhírek. Pesti piaczi gabnaárak (jun. 1.) T. bú­za, bánáti egy a. austr. mérő 6 ft 12 —7 ft; tiszai: 5 ft 54—6 ft 40 kr; bácskai: 6 ft 12—6 ft 40 kr; sz.-fehérvári : 6 ft 12; oláh 4 ft 15—5 ft 20 kr; kétszeres: 4—4 ft 48 kr; 4 ft—5 ft; árpa árpa: 2 ft 40—3 ft 36 kr; zab : 1 ft 40—1 ft 44 kr; kukori­­cza : 3—3 ft 20 kr; köles : 2 ft 50—4 ft 40 kr. A gyapjuüzlet még mindig változatlan. A szállítmá­nyok lassan érkeznek. Bácsi, baranyai nyíretekre 76—84 ftért köttetik alku, hevesi és gyöngyösire 90—96 ftért. A hegyi gyapjú csaknem mind el­kelt. Egynyíretü még nincs a piaczon. NI. Várad, máj. 27. Az utóbbi hetivásáron a kenyérnekvaló és kukoricza ismét felszökkent, mit leginkább a rosz utaknak tulajdoníthatni. Békési el­ső rendű búza 7—71/27kétszeres: 4%—5% ft; zab: 1 Va—13A; rozs (égetni való) 3%—4 ft; kukoricza 3—3% ft; zab: 1/ 2—1% mérete. A forgalom kész­lethiányban korlátolt. Jobb utak mellett többet fognak szállítani, miután a vetések igen szépen állanak. Színházi előadások. Nemzeti színpadon: „A szép marquis­­né.“ Eredeti dráma 4 felv. írta Kö­vér Lajos. Pesti német színpadon: „Hernann.“ Tragische Oper in 4 Aufz Musik von Verdi. Beck bécsi cs. k. udv. dalszinész, és Schreibe­r- K­i­r­c­h­b­e­r­g­e­r­n­é assz. Hamburgból mint ven­dégek. Bécsi börze május 31-ről. Státuskötelezvény.................................. 793/4­5% dto.................................................95 1834-ki sorjegyek 100 ftos . . . .220 1839-ki­­ 100.....................116% Bankrészvény...................................... 988% Északi vaspálya 1000 191% Dunagőzhajózás.................................517 Nemzeti kölcsön ...................................84­­6 Államvasutrészvény 500 ft..................141 Bécs, máj. 31. Agio arany: 31, ezüst 28 Donavizállás: Június, 1. (reggeli 7 óra) 11' 1" 0" 0"' fölött.

Next