Budapesti Hírlap, 1855. július (758-783. szám)
1855-07-02 / 758. szám
rosára nézve a fődolog: a tartományi és külföldi látogatók kellő száma. Az iparműkiállítás többek közt varázsolt ide színészeket és tánczosokat is a világ minden zugából,kik azonban nem mindnyájan szerencsések tetszésben részesülhetni, így az angol színtársulatnak igen roszul megy dolga, de nem is érdemel jobbat, mert Shakespeare sírjában is megfordulna, ha tudná, hogy mint elcsúfítják hőseit. Nagyobb tetszésban részesülnek a spanyol tánczosok és tánczosnők, nevezetesen Concepzionek, amint primadonna folyvást számos közönséget vonz előadásaira. A nap hősnője Ristori Turinból, egy valóban kitűnő művésznő, ki érti, miképen kelljen a mai olasz színházirodalom unalmas műveinek bájt kölcsönözni. Ő neki köszönheti az olasz színészcsapat, hogy itt oly fényesen mennek dolgai. Rachelünk többé aludni sem tud féltékenység miatt, s Francziaország két párttal gazdagabbá lön: a rachelisták és ristorcisták pártjával; az utóbbiak szemlátomást hatalmasbakká tesznek, legalább ezt kiabálják a tárczákban. II. i. Azon sürgöny, melyben Pélissiernok a Malakoff-torony ellen intézett esketetlen támamadást a császárnak jelentése szavakkal kezdődött: „Felséged parancsa következtében én ma stb.“ — Pélissiernek beadta lemondását azon esetre, ha nem kaphatja meg az összes szövetségi seregek fölötti korlátlan főparancsnokságot. A lemondás ugyan nem fogadtatik el, de kormányunk panaszt emelt Londonban Raglan lord magaviselete ellen. Úgy látszik, hogy a francziák a június 18 - ai megveretés okát az angoloknak akarják tulajdonítani. Itt azt tartják, hogy nincs helyes arány az elveszett tisztek és a legénység száma közt, úgy a mint ez a „M o n iteur“ tegnapi számában foglaltatik. S valóban, hol 150 tiszt esett el vagy sebesült meg, ott többnek kellett 3188 közembernél elveszni. Legyen azonban bármikép, itt attól tartanak, hogy a „Moniteur“ nem mondta meg az egész igazságot. — A kölcsön aláírás július közepén fog megtörténni. Az öszveg 900 millió frankra lenne határozva. Egyúttal 300,000, mások szerint 140,000 katona is fogna kivántatni. A Napóleon hg szombati estélyeinek terv szerint csak e folyó hó végéig kellene tartaniok , azonban a herczeg azokat július végéig meghosszabbítandja, és pedig a senatus és a törvényhozó testület egybehivatása következtében. Kolozsvár, jun. 17. Legközérdekűbb tárgy jelenleg nálunk a jezsuita missio, a melyet püspök úr ő maga a múlt vasárnap vezetett be, s amely tíz napig fog tartani. Mindamellett, hogy e tiszta magyar városban németül szónokolnak a t atyák, beszédeiket igen nagy és figyelmes közönség hallgatja, természetesen inkább az értelmesb osztályból, de valláskülönbség nélkül. Egyébiránt városunk képe igen egyhangú; a nyár elvivé aristokratiánk s tehetősebbjeink nagy részét fürdőkre, falura; velük mentek színészeink, zenészeink, s magunkat hagyták a rendkívüli hévnapoknak (26—30°) s az unalomnak. Színészeink Tordára rándultak. Utolsó előadásuk e hó 3 kán volt. Bulyovszkyné asszony igen jeles vendégsze-replései után szini életünkben csak Priell Kornélia jutalomjátéka volt feltűnő, amelyen szinhájzunk általánosan kedvelt tagját négy arany kar - serecz, nyakék, gyűrűk s más értékes tárgyakon ivül virágfüzérrel, koszorúval s kétféle verssel s tisztelé meg a közönség. Pr. Kornélia azt meg is érdemlé azon sok élvezetteljes estért, a miket nekünk a télen szerzett. Ő a vidéki színésznők közt a legsokoldalúbb s bizonynyal a legjelesebb. A J^n^k'&ifPsó napjaiban elvesztek Szilágyi itindlert, a mi szinházunlé^w) oly érzékeny csapásV mint önöknSEPtöfy&reség.' Vissjátékán tisztelői eg^temlp&grürüvel s az utikrstségre szükséges 687^^fij_ aj^d(l^.^szál njffg f. Azonban még van reményünk^M«(gj#fij9án^gy időre, visszanyerjük. A mint értesültem, a társaságnak Tordán igen jól megy. A lakosság lelkesen fogadta s pártolja folytonosan! laogy s(y. jó társaság soha sem fordult raeginég o H aHordán rendezett 15 előadás után a társulat M.-Vásárhelyt látogatja meg, ahol septemberig marad, s ekkor visszajő fészkébe, hozzánk. Én azt hiszem, hogy a kolozsvári szintársulat e kirándulása szinügyünkre nézve csak üdvös hatású lehet, mert a vidék közelben, úgy szólva házánál látja azon színészetet, amelynek fentartására országosan adakozott, s amely elég jó, hogy pártolást érdemeljen. Míg a társulat oda lesz, azt hiszem az országos választmány gondoskodni fog, hogy a színház bel- és külépítése, javítása a tavaly elkezdett terv szerint tovább folyjon. Arról már értesültek önök, hogy aristokratiánk három lelkes tagja drámai jutalmakat tűzött ki. Hogy ily nemes tényekkel önmaguknak legszebb emléket, színügyünknek kedvező életjelenséget, önállóságot biztosítnak, az elvitázhatlan. Csak irodalmunkban nincs mozgás, csak az viseli a tetszhalál képét.Míg önöknél a hírlapok száma tán már túlságos is, nálunk a mindennapi, az égető s el nem vitázható szükség sincs fedezve. Meddig leszünk e szerencsétlen helyzetben ? az ég tudja. Az anyagi téren már több élettel találkozunk. A helybeli kereskedelmi és iparkamra közelebbi gyűlésében elhatárza a szükséges lépéseket megtenni egy takarékpénztár felállítása iránt, amelynek eszméje oly rég él közönségünknél, de amelynek kivitele mindeddig hol egy hol más akadályon megtört.Szerencsét kívánok a terv létesítéséhez! A keresk. és iparkamra meg lehet győződve, hogy jótékonyabb intézkedést ennél nem tehet, s általánosabb elismerés egy tettét sem fogja találni. Iparosaink figyelmét e mellett a magas kormány egy újabb felhívása foglalkoztatja. E rendelet az iparos tanítványok iskoláztatását s ezzel kapcsolatban a vasárnapi iskolák felállítását illeti, ami nálunk eddig terra incognita, kevés kivétellel. Az erre vonatkozó rendeletek meg voltak ugyan az 1851-ben kiadott iparszabályzatban, de a végrehajtás, úgy látszik, e napoknak volt fenntartva. Ily üdvös intézkedést melegen nem fogadni, lehetlen, s ép azért bizton hihetni, hogy az iparosok, valamint az illető vallásfőnökségek s hatóságok sietni fognak kötelességüket teljesítni. Hogy még egyszer a művészetre visszatérjek, említnem kell, hogy tájfestész Mezei József a napokban érkezett hozzánk, s albumát Kolozsvár tájékáról is szaporítni szándékozik. Isten hozza őt. R. 1. KÜLFÖLD. Tudósítások a harczterekről. Délkeleti csatatér. Jun. 27-ig menő krimi tudósítások teljes bizonyosságúnak mondják az Odessza elleni új expeditiót; e közlés elindulásakor a két kikötőben egy hatalmas hajóraj tett készületeket az elindulásra. Csapatok vetettek fel a fedezetre, melyek számát 30,000-re teszik. Lényegesen az által az ostromló sereg nem gyen síttetik, mert utóbbi napokban tetemes erősítő csapatok érkeztek Franczia, Angolország és Várnából. A kirohanásoknak, melyeket az oroszok utóbbi időben tettek,a legkisebb eredményük sem lett, csak néhány szökevényt hoztak az egyesültek táborába. Ezek állítása szerint az oroszok jún. 18-n roppant veszteséget szenvedtek , s a győzelem daczára egészen lehangolva néznek a harcz megújítása elé.Ezt az egyesültek táborában naponkint, sőt óránkint várják, mert a kizárólag a Malakoff-torony ellen munkába vett ostromművek be vannak végezve. Egy tudósítás jun. 27-ről közli, miszerint az oroszok e napon a fűrésztelepből kirohanást tettek az angolok állomásai ellen, a harcz hosszabb ideig tartott , míg a túlnyomó számú oroszok engedtek, kik közöl az angolok mintegy 20-at fogtak el. Újabb krími tudósításaink jun. 28-ig terjednek. Szebasztopolba folyvást ús erősítések érkeznek. Az említett napon 15 szállító hajó hagyta el a kamiesi kikötőt, csapatokkal megrakva s észak felé, Odessza vagy mások szerint Eupatoria alá elvitorlázott. A jun. 18—ki csatáról következő bővebb részletek érkeztek: Jun. 17—18 éjjelén a flotta parancsot kapott a szebasztopoli öböl bejáratát védő műveket bombázni. Ennek következtében a „Prince Royal“ és „Mogador 1 18-n reggeli 4 óra erős tüzelést kezdtek a kijelölt tárgyak t. i. a Konstantin- és veszteglőerőd ellen. Ugyanez órában az egyesültek jobb szárnyának tűztelepei iszonyúan lődözni kezdték a Malakofftornyot. Az oroszok a tüzet mindkét helyen erélyesen viszonozták. Miután a bombázás a jobb szárnyon mintegy egy óráig növekedő erővel tartott, a franczia rohamoszlopok elhagyták a zöldhalmot, a Malakofftorony tűztelepeit megtámadandók. De az oroszok abból kirontottak, s így a két tárgy közti téren makacs gyalogharcz keletkezett. Végre az oroszok visszavonultak. A francziák hevesen utánuk nyomultak, s egyszersmind a Malakofftorony megrohanására sorakoztak. Bármily erélyes volt a támadás, meghiusitó a mű számos ágyúinak tüze. Ismételt kísérletek ismételve viszszaverettek ; végre a francziák roppant veszteség után kénytelenek voltak a zöldhalomra visszavonulni. Egy második hadoszlop, mely a franczia rohamoszlopokkal egyszerre nyomult előre s angol ezredekből állt, szerencsésebb volt. Annak támadási pontjául a fürésztüztelep (redan) volt kijelölve, mely már a jun. 7-ki harczban is nagy szerepet játszott. Ellenállhatlan tűzzel rohant a hadoszlop a tüztelepekbe s az összes személyzetet leölte. Azután az ezredek föltartóztathatlanul az arzenálig nyomultak, mely rövid védelem után kezeikbe jutott, s 3000 ember szállotta meg. De bizonytalan, vájjon az angoloknak e pont kezükben maradt-e, mert az oroszok a futás indulásakor ij meg uj kísérleteket tettek az elvesztett pont visszanyerésére s a szükséges erősítések nem érkeztek meg. D. u. 3 ór. az egyesültek balszárnyira tűztelepek megkezdték a tüzelést az ellenművek ellen, az oldalróli támadás végett. Az eredményt még nem tudni, valamint Bosquet hadosztálya támadó működésének sikerét sem, ki d. u. 2 ór. Tsernaja felé küldetett el. Egy orosz sürgöny, mely Krímből érkezett, e kételyt eloszlatja. Hg. Gorcsakoff t. i. jelenti jun. 24-ről: „Az ellenség az ágyúzást nem újítá meg, s ritkán lő. Hadteste, mely a Tsernaján átkelt, 22-ről 23-ra menő éjjel a folyam balpartjára visszahúzódott. Az egyesült hajóhadnál mozgást lehet észrevenni. Egy más közlés így adja elő a csata folyamát : A rohammal elfoglalandó támadási tárgyak a redan és Malakofftorony voltak. A csapatok rohamlétrákkal s minden szükséges szerszámmal el voltak látva. Az angolok a redan, a francziák a Malakoff ellen nyomultak. Az oroszok őket közeledni hagyák, anélkül hogy egy lövést tennének. Midőn az egyesültek 50 métrenyire közeledtek, az orosz lövészek erős puskatüzelést kezdtek, de nem az egyesültek első, hanem leghátulsó soraira. Csakhamar ezután a legelső sor lábai alatt ingadozni kezd a föld, az orosz lőporaknák föllobbantak. Az egyesültek roppant veszteség után visszavonultak. Pélissiernokot ez nem riasztá vissza. A lőaknák fellobbantak, tehát többé nem veszélyesek, s az újonnan alakult rohamoszlopoknak másodszor előnyomulást parancsolt. A francziák előrerohannak, de most oly gyilkoló kartácstűzzel fogadtattak , mikép Pélissiernek, hogy mindent el ne veszítsen, visszavonulást fuvatott. Az angolok a redan ellen második támadást nem kísértettek meg. Angol lapok ismét több sürgönyöket kapnak régibb eseményekről, így lord Raglan-tól közöltetik egy jun. 12-ki sürgöny, mely jelenti, hogy az oroszok jun. 5 én Anapát elhagyták, s a cserkeszek aztán a várost felgyújtották. Egy másik sürgöny Lyons admiral tól jun. 6-ról, Keres alól jelenti, miszerint Lyons kapitány számára Taganrog alá 21) naszád küldetett 24 fontos vérgolyók és röppentyűkkel fölfegyverezve, s hogy e naszádok rendeltetéshelyükre pontosan megérkeztek s jó szolgálatot tettek. Azután kövekezik a Taganrog elleni működésrőli jelentése Lyons kapitánynak, melynek eredménye volt a gabnatárak, kátrány- és palánkkészletek s hajók, vámház és egyéb kormányépületek fölgyújtása, a városnak is több helyen történt égése. Anapa elhagyásáról Houston-Stewart admirál jelenti, miszerint ő jun. 11-én érkezett oda; 15 mozsarat, 4 vezágyút s 98 különböző nagyságú más ágyút talált ott, melyek legnagyobb részét az oroszok használhatlanná tevék, s melyeket azért ő a tengerbe vettetett; a lőportárak légberöpíttettek ; kaszárnyák s más épületek, valamint az élelmi készletek elégettettek. Az orosz helyőrséget 7—8000-re teszik, mely a hidat, melyen a Kubánon átment, maga mögött elrontotta. Lord Ragan-tól egy távirati sürgönyt közöl az „Ind. belg.‘ Londonból jun. 30 ról, melyben az angol fővezér jelenti, miszerint az egyesültek közeledési műveikkel előre haladnak , és új tűztelepeket építenek. Az oroszok tüze lankadt. Az egyesültek birtokában maradtak a temetőbeni megerősített állásnak, melyet jun. 18-n elfoglaltak. (E foglalmányról eddigi tudósítások semmit sem szóltak.) A „Moniteur“ Peissier tónoktól három sürgönyt hoz, jun. 24 25 és 26-ról. Az elsőben jelenti, hogy semmi új jelenteni valója nincs; a Malakoff elleni közeledő művek sürgetve készülnek,valamint az előretolt tűztelep építése, mely a kikötő bezárását kiegészíti. A balszárnyon is szorítják az ellenséget. Még folyvást fordul elő cholera eset. A másodikban jelenti a hadvezér, hogy semmit sem jelenthet, ami valami különös érdekkel bírhatna. A harmadikban végre tudatja, hogy egyáltalában semmi jelenteni valója nincs. L i p ran d i ismét a Baidarvölgy felé kezd kiterjeszkedni. A „Journé de l’Empire“ megerősíti azon hírt, miszerint Lyons és Bruat admirálok az Ocsakoff- után a Bug- és Dnieper-torkolatokhoz szándékoztak evezni, s egy osztály lapos naszád a Kirkinit-öbölbe menend, Pereköp szemrevétele végett. — Anapának a cserkeszek általi megszállatása valótlannak látszik. A keresi múzeum elpusztíttatásának a hirla- i pókban említett tényét Sir G. Brown angol ínok figyelmetlenségének tulajdonítják. A londoni kormány már máj. 31-n figyelmeztetve volt azon ókori kincsekre, s azoknak a tatárok dúlásai ellen T A R C I A. Csengery Antal academiai fölolvasása Ipolyi Arnold magyar mythologiájáról. (Fölolvastatott a magy. akad. jun. 11—ki ülésében 1855.) Midőn először emelek szót e helyen , csak a tisztelt akadémia alapszabályának teszek eleget, mely minden belépő tagra rámérte a kötelességet Önbizalmatlanság és nem tiszteletlenség az oka, hogy eddig hallgattam. A tisztelt académia, úgy hiszem, inkább tanulmányaimban kívánt serkenteni, mint írói munkásságomért jutamazni, midőn tagsággal tisztelt meg. S most is örömestebb foglalnám el hallgatva székemet — mert érzem, hogy még sokat kell tanulnom, mielőtt ily férfiak gyülekezetében értekezőleg léphetnék föl. De, mint mondom, a tisztelt academia szólanem parancsolt, s — én türelemért esedezem. Nagy tárgyban szólalok föl. Nemzetünk ős vallásának nyomozása — olly kérdés, mire nézve elegendőnek tartom, ha legfölebb a kiindulási pontok iránt jöhetünk tisztába egyelőre. Körülbelül ennyit ígért Ipolyi úr is, kinek művét, aki e tárgyat tanulmányozza, nem hagyhatja figyelem nélkül. Ha a nyomozás közben ígéreténél, az anyagok egybehordásánál, többre terjeszkedett, csak olyasmi történt vele, ami közös sorsa a történetnyomozóknak. A kutatás heve következtetésekre ragad bennünket, ahol még az alapelvek iránt sem vagyunk tisztában, s hamar készen vagyunk a hypothesisekkel. Ily sikamlós pályán velem is hasonló eset történhetik. De én jól tudom, hogy az állítás a bizonyítás kötelességét vonja maga után; jól tudom, hogy a bizonyításnak törvényei vannak, melyeket nem szabad ignorálnunk; s amily kevéssé követelem a csalhatlanságot, oly szívesen veszem az útbaigazítást. De bocsánatot kérek , ha értekezésem inkább polemicus természetű találna lenni, mint az ily értekezések természete hozná magával. Sokkal több elismeréssel találkoztak Ipolyi úr fáradozásai e téren, hogysem valaki kárhoztathatná, ha az ő művét vettem tanulmányaim alapjául. E művet vizsgálva, első tekintetre feltűnik, hogy leginkább Grimm Jakab hasonló művének terve lebegett szerző előtt. Vessünk egy pár pillanatot ama példány keletkezésére; lássuk,mily előzmények után alakult meg a német mythologia. Grimm Jakab művéről szólván , lehetetlen, hogy föl ne tűnjék előttünk az írói munkásság azon is szoros egybefüggése, melyben Németország ez első rendű tudósának tudományos vizsgálódásai testvére, Vilmos munkálkodásaival állanak. Együtt látjuk őket fáradozni mindjárt az anyaggyűjtésben. Minő anyagokat értek , és hol kell keresnünk azokat: e kérdésekre a történetírás felel. Egy világnézet sem semmisül meg egy percz alatt, egy sem vesz ki végképen , hogy nyomai ne maradjamak fenn. Egy jeles publicistánk figyelmeztetett nem rég *) a görög-római polgári podig azon elemeire, melyek a keresztyén nézetek daczára, máig lan fentarták magukat az állam körében. S Grimm vizsgálódásai miggyőzhetnek bennünket, ha a keresztyénség régibb történeteiből is eléggé nem tudnók, hogy az új hit sehol sem irtja ki egészen a régi vallás minden elemeit. Az új hit, a keresztyénség, mint tudjuk, a germán népeknél nem volt népszerű kezdetben. Idegenektől jött az út, kényszerítve, s az ős, nemzeti isteneket kiszorítva, kiket a nép tisztelt és szeretett, s a kiknek tisztelete oly szorosan függött egybe a nép hagyományaival, alkotmányával, szokásaival Neveik a hazai nyelvben gyökerezvén, ős időktől fogva szentek valának. Ez istenektől származtatták magokat a nép hősei, kiket az ének magasztalt. Az erdők, hegyek, tavak élő ihletet nyertek mintegy azonos istenek közelségétől. S minderről egyszerre kelle lemondania a népnek; az uj hit hirdetői egyszerre bűnnek mondották mindazt, a mi egykor szent hit vala és hűség, mindazt, a mi a nemzeti élettel oly szoros egybefüggésben vala. Nemcsak a nyers, véres áldozatokat tüntették fel iszonyatos szinben, hanem a pogányság ama derült érzéki oldalát is kárhoztatták, mely az ősgermán vallásnak szintúgy tulajdona volt, mint a görög polytheismusnak. Nem kisebb áldozatot követeltek, mint hogy az ígért mennyért egyszerre mondjanak le a föld örömeiről, s az elődök emlékezetéről. Ki fogja csodálni, ha megható panaszok hangzottak föl a nép kebeléből a régi istenek elvesztése miatt, s isteneikért és tűzhelyeikért olly makacs harczot állottak a szászok ? Régi kedvencz eszméiről soha sem mond le egyszerre az ember, a szent mythosz is, melyet az előtt ünnepélyesen hirdettek a nép papjai és dalnokai, most a család körébe vonul, ott tartja fen magát. Idővel ugyan más alakot öltenek a hitregék, ahol érzéki közvetítést találhatnak. S amint az új polgárisodás terjedésével mindig határozottabb alakot ölt a közélet, a régi mythosz mindinkább a nép alsó rétegeibe sülyed alá. Kuruzslók, rejtélyes kóbor alakok lépnek a régi istenek helyébe. A mythologia végre csak mint költészet, mint legenda, mese, népmonda, barbonaság, népszokás és erkölcs tartja fen magát. A Grimm-testvérek e mesék, népmondák stb. gyűjtését tűzték feladatul mindenek előtt. Az irodalom történetírói kiemelik e gyűjtemények üdvös hatását azon rész irányok ellensúlyozására, melyek épen napirenden voltak. Hamar belátta az olvasó közönség, hogy a nép sokkal jobban tud mesélni, mint a romantikusok, kik a tudományból, rendszerből indultak ki a naiv és csodásra. Azon koravén gyermekmesék helyett, úgymond Schmidt Julian, melyek oly roszul hatottak a kedélyre és képzelődésre, megint erőteljes vonásokhoz szoktunk. E hatását azonban a Grimmféle gyűjteményeknek nem feladatom bővebben fejtegetni. Fontosabb körülmény e helyen előttem, mint az őstörténetek vizsgálója előtt, hogy ama hűség, lelkiismeretesség és szorgalom, melylyel a Grimm testvérek a hagyományok kutatásában és megőrzésében eljártak, lendületet nyújtott újabb kutatásokra. A népszellem ez erőteljes termékei kedvencz tanulmányokká lettek , s nagy élénkség támadt a tudósok közt, hasonló gyűjtemények rendezésére. Évenként újabb meg újabb adalékokkal szaporodott a német népmondák, mesék, legendák gyűjteménye, úgy hogy a mint Maury Alfréd megjegyzé közelebb, alig van Németországnak vidéke, mely kisebb nagyobb mértékben ki nem volna immár aknázva. Mi jön ennek eredménye? Az, hogy a közönség előtt már ismeretes volt az anyag , s ha az írók szelleme mélyebben hatott ez anyagba, mi annál könnyebb volt, minél szélesebb tere nyílt a vizsgálódásnak : a közönség részvevő figyelme egy nyomon járhatott a tudós kutatóval, aki gyakran a legkisebb vonásban is, melyen észrevétlenül halad át a figyelmetlen olvasó, a régi hagyomány becses maradványát fedezi fel. (Folyt. köv ) *) B. Elövös : A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az államra. Pest 1855. •ft.V,p.S 4204