Budapesti Hírlap, 1855. július (758-783. szám)

1855-07-02 / 758. szám

rosára nézve a fődolog: a tartományi és külföl­di látogatók kellő száma. Az iparműkiállítás töb­bek közt varázsolt ide színészeket és tánczosokat is a világ minden zugából,kik azonban nem mind­nyájan szerencsések tetszésben részesülhetni, így az angol színtársulatnak igen roszul megy dolga, de nem is érdemel jobbat, mert Shakespeare sír­jában is megfordulna, ha tudná, hogy mint elcsú­fítják hőseit. Nagyobb tetszésban részesülnek a spanyol tánczosok és tánczosnők, nevezetesen Concepzi­one­k, a­­mint primadonna folyvást számos közönséget vonz előadásaira. A nap hős­nője R­i­s­t­o­r­i Turinból, egy valóban kitűnő művésznő, ki érti, miképen kelljen a mai olasz színházirodalom unalmas műveinek bájt kölcsö­nözni. Ő neki köszönheti az olasz színészcsapat, hogy itt oly fényesen mennek dolgai. Rache­­lünk többé aludni sem tud féltékenység miatt, s Francziaország két párttal gazdagabbá lön: a rachelisták és ristorcisták pártjával; az utóbbiak szemlátomást hatalmasbakká tesznek, legalább ezt kiabálják a tárczákban. II. i. Azon sürgöny, melyben Pélissier­­nok a Malakoff-torony ellen intézett esketetlen táma­­madást a császárnak jelentés­e szavakkal kezdő­dött: „Felséged parancsa következtében én ma stb.“ — Pélissier­­nek beadta lemondását azon esetre, ha nem kaphatja meg az összes szövetsé­gi seregek fölötti korlátlan főparancsnokságot. A lemondás ugyan nem fogadtatik el, de kormá­nyunk panaszt emelt Londonban Raglan lord ma­gaviselete ellen. Úgy látszik, hogy a francziák a június 18 - ai megveretés okát az angoloknak a­­karják tulajdonítani.­­ Itt azt tartják, hogy nincs helyes arány az elveszett tisztek és a legénység száma közt, úgy a mint ez a „M o n i­t­e­u­r“ tegnapi számában foglaltatik. S valóban, hol 150 tiszt esett el vagy sebesült meg, ott többnek kellett 3188 közembernél elvesz­ni. Legyen azonban bármikép, itt attól tartanak, hogy a „Moniteur“ nem mondta meg az egész igazságot. — A kölcsön aláírás július közepén fog megtörténni. Az öszveg 900 millió frankra lenne határozva. Egyúttal 300,000, mások szerint 140,000 katona is fogna kivántatni. A Napóleon hg szombati estélyeinek terv szerint csak e folyó hó végéig kellene tartaniok , azonban a herczeg azokat július végéig meghosszabbítandja, és pe­dig a senatus és a törvényhozó testület egybehi­­vatása következtében. Kolozsvár, jun. 17. Legközérdekűbb tárgy jelenleg nálunk a je­zsuita­ missio, a melyet püspök úr ő maga a múlt vasárnap vezetett be, s a­mely tíz napig fog tar­tani. Mindamellett, hogy e tiszta magyar város­ban németül szónokolnak a t­ atyák, beszédeiket igen nagy és figyelmes közönség hallgatja, ter­mészetesen inkább az értelmesb osztályból, de valláskülönbség nélkül. Egyébiránt városunk képe igen egyhangú; a nyár elvivé aristokratiánk s tehetősebbjeink nagy részét fürdőkre, falura; velük mentek szí­nészeink, zenészeink, s magunkat hagyták a rend­kívüli hévnapoknak (26—30°) s az unalomnak. Színészeink Tordára rándultak. Utolsó előa­­­­dásuk e hó 3­ kán volt. Bulyovszkyné asszony igen jeles vendégsze-­­­replései után szini életünkben csak Priell Korné­­­­lia jutalomjátéka volt feltűnő, amelyen szinhá­j­zunk általánosan kedvelt tagját négy arany kar - s­erecz, nyakék, gyűrűk s más értékes tárgyakon ivül virágfüzérrel, koszorúval s kétféle verssel s tisztelé meg a közönség. Pr. Kornélia azt meg is­­ érdemlé azon sok élvezetteljes estért, a miket nekünk a télen szerzett. Ő a vidéki színésznők közt a legsokoldalúbb s bizonynyal a legjelesebb. A J^n^k'&ifPsó napjaiban elvesztek Szi­­lágyi itindlert, a mi szinházunlé^w) oly érzékeny csapásV mint önöknSEPtöfy&reség.' Vissjátékán tisz­telői eg^tem­lp&grürüvel s az utikrstségre szük­séges 687^^fij_ aj^d(l^.^szál njffg f. Azonban még van reményünk^M«(gj#fij9án^gy időre, vissza­nyerjük. A mint értesültem, a társaságnak Tordán igen jól megy. A lakosság lelkesen fogadta s pár­tolja folytonosan! laogy s(y. jó társaság soha sem fordult raeginég o H­ a­­Hordán rendezett 15 előadás után a társulat M.-Vásárhelyt látogatja meg, a­hol septemberig marad, s ekkor visszajő fészkébe, hozzánk. Én azt hiszem, hogy a kolozsvári szintársu­­lat e kirándulása szinügyünkre nézve csak üdvös hatású lehet, mert a vidék közelben, úgy szólva házánál látja azon színészetet, a­melynek fentar­­tására országosan adakozott, s a­mely elég jó, hogy pártolást érdemeljen. Míg a társulat oda lesz, azt hiszem az or­szágos választmány gondoskodni fog, hogy a színház bel- és kül­építése, javítása a tavaly el­kezdett terv szerint tovább folyjon. Arról már értesültek önök, hogy aristo­kratiánk három lelkes tagja drámai jutalmakat tűzött ki. Hogy ily nemes tényekkel önmaguk­nak legszebb emléket, színügyünknek kedvező életjelenséget, önállóságot biztosítnak, az elvi­­tázhatlan. Csak irodalmunkban nincs mozgás, csak az vi­seli a tetszhalál képét.Míg önöknél a hírlapok száma tán már túlságos is, nálunk a mindennapi, az é­­gető s el nem vitázható szükség sincs fedezve. Meddig leszünk e szerencsétlen helyzetben ? az ég tudja. Az anyagi téren már több élettel találko­­zunk. A helybeli kereskedelmi és iparkamra kö­zelebbi gyűlésében elhatárza a szükséges lépése­ket megtenni egy takarékpénztár felállí­tása iránt, a­melynek eszméje oly rég él közön­ségünknél, de a­melynek kivitele mindeddig hol egy hol más akadályon megtört.Szerencsét kívá­nok a terv létesítéséhez! A keresk. és iparkamra meg lehet győződve, hogy jótékonyabb intézke­dést ennél nem tehet­, s általánosabb elismerés egy tettét sem fogja találni. Iparosaink figyelmét e mellett a magas kormány egy újabb felhívása foglalkoztatja. E rendelet az iparos tanítványok iskoláztatását s ezzel kapcsolatban a vasárnapi iskolák felállítá­sát illeti, a­mi nálunk eddig terra incognita, kevés kivétellel. Az erre vonatkozó rendeletek meg vol­tak ugyan az 1851-ben kiadott iparszabályzatban, de a végrehajtás, úgy látszik, e napoknak volt fenntartva. Ily üdvös intézkedést melegen nem fogadni, lehetlen, s ép azért bizton hihetni, hogy az iparosok, valamint az illető vallásfőnökségek s hatóságok sietni fognak kötelességüket tel­­jesítni. Hogy még egyszer a művészetre visszatér­jek, említnem kell, hogy tájfestész Mezei József a napokban érkezett hozzánk, s albumát Kolozs­vár tájékáról is szaporítni szándékozik. Isten hozza őt. R. 1. KÜLFÖLD. Tudósítások a harczterekről. Délkeleti csatatér. Jun. 27-ig menő krimi tudósítások teljes bizonyosságúnak mondják az Odessza elleni új expeditiót; e közlés elindulá­sakor a két kikötőben egy hatalmas hajóraj tett készületeket az elindulásra. Csapatok vetettek fel a fedezetre, melyek számát 30,000-re teszik.­­ Lényegesen az által az ostromló sereg nem gyen­ s­­íttetik, mert utóbbi napokban tetemes erősítő csapatok érkeztek Franczia­, Angolország és Vár­nából. A kirohanásoknak, melyeket az oroszok utóbbi időben tettek,a legkisebb eredményük sem lett, csak néhány szökevényt hoztak az egyesül­tek táborába. Ezek állítása szerint az oroszok jún. 18-n roppant veszteséget szenvedtek , s a győzelem daczára egészen lehangolva néznek a h­arcz megújítása elé.Ezt az egyesültek táborában naponkint, sőt óránkint várják, mert a kizárólag a Malakoff-torony ellen munkába vett ostrom­művek be vannak végezve. Egy tudósítás jun. 27-ről közli, miszerint az oroszok e napon a fű­résztelepből kirohanást tettek az angolok állomá­sai ellen, a harcz hosszabb ideig tartott , míg a túlnyomó számú oroszok engedtek, kik közöl az angolok mintegy 20-at fogtak el. Újabb krími tudósításaink jun. 28-ig terjed­nek. Szebasztopolba folyvást ús erősítések érkez­nek. Az említett napon 15 szállító hajó hagyta el a kamiesi kikötőt, csapatokkal megrakva s észak felé, Odessza vagy mások szerint Eupatoria alá elvitorlázott. A jun. 18—ki csatáról következő bővebb rész­letek érkeztek: Jun. 17—18 éjjelén a flotta pa­rancsot kapott a szebasztopoli öböl bejáratát vé­dő műveket bombázni. Ennek következtében a „Prince Royal“ és „Mogador 1 18-n reggeli 4 óra erős tüzelést kezdtek a kijelölt tárgyak t. i. a Konstantin- és veszteglőerőd ellen. Ugyanez órában az egyesültek jobb szárnyának tűztelepei iszonyúan lődözni kezdték a Malakofftornyot. Az oroszok a tüzet mindkét helyen erélyesen viszo­nozták. Miután a bombázás a jobb szárnyon mint­­egy egy óráig növekedő erővel tartott, a franczia rohamoszlopok elhagyták a zöldhalmot, a Mala­­kofftorony tűztelepeit megtámadandók. De az oroszok abból kirontottak, s így a két tárgy köz­ti téren makacs gyalogharcz keletkezett. Végre az oroszok visszavonultak. A francziák hevesen utánuk nyomultak, s egyszersmind a Malakoff­­torony megrohanására sorakoztak. Bármily eré­lyes volt a támadás, meghiusitó a mű számos á­­gyúinak tüze. Ismételt kísérletek ismételve visz­­szaverettek ; végre a francziák roppant veszteség után kénytelenek voltak a zöldhalomra visszavo­nulni. Egy második hadoszlop, mely a franczia rohamoszlopokkal egyszerre nyomult előre s an­gol ezredekből állt, szerencsésebb volt. Annak támadási pontjául a fürésztüztelep (redan) volt kijelölve, mely már a jun. 7-ki harczban is nagy szerepet játszott. Ellenállhatlan tűzzel rohant a hadoszlop a tüztelepekbe s az összes személyzetet leölte. Azután az ezredek föltartóztathatlanul az arzenálig nyomultak, mely rövid védelem után kezeikbe jutott, s 3000 ember szállotta meg. De bizonytalan, vájjon az angoloknak e pont kezük­ben maradt-e, mert az oroszok a futás indulása­kor ij meg uj kísérleteket tettek az elvesztett pont visszanyerésére s a szükséges erősítések nem érkeztek meg. D. u. 3 ór. az egyesültek balszár­nyira tűztelepek megkezdték a tüzelést az ellen­­művek ellen, az oldalróli támadás végett. Az ered­ményt még nem tudni, valamint Bosquet hadosz­tálya támadó működésének sikerét sem, ki d. u. 2 ór. Tsernaja felé küldetett el. Egy orosz sürgöny, mely Krímből érkezett, e kételyt eloszlatja. Hg. Gorcsakoff t. i. je­lenti jun. 24-ről: „Az ellenség az ágyúzást nem újítá meg, s ritkán lő. Hadteste, mely a Tserna­­ján átkelt, 22-ről 23-ra menő éjjel a folyam bal­partjára visszahúzódott. Az egyesült hajóhadnál mozgást lehet észrevenni. Egy más közlés így adja elő a csata folya­mát : A rohammal elfoglalandó támadási tárgy­ak a redan és Malakofftorony voltak. A csapatok rohamlétrákkal s minden szükséges szerszámmal el voltak látva. Az angolok a redan, a francziák a Malakoff ellen nyomultak. Az oroszok őket kö­­­zeledni hagyák, a­nélkül hogy egy lövést tenné­nek. Midőn az egyesültek 50 métrenyire közeled­tek, az orosz lövészek erős puskatüzelést kezdtek, de nem az egyesültek első, hanem leghátulsó so­raira. Csakhamar ezután a legelső sor lábai alatt ingadozni kezd a föld, az orosz lőporaknák föl­lobbantak. Az egyesültek roppant veszteség után visszavonultak. Pélissier­­nokot ez nem ri­­asztá vissza. A lőaknák fellobbantak, tehát többé nem veszélyesek, s az újonnan alakult rohamosz­lopoknak másodszor előnyomulást parancsolt. A francziák előrerohannak, de most oly gyilkoló kartácstűzzel fogadtattak , mikép Pélissier­­nek, hogy mindent el ne veszítsen, visszavonu­lást fuvatott. Az angolok a redan ellen második támadást nem kísértettek meg. Angol lapok ismét több sürgönyöket kapnak régibb eseményekről, így lord Raglan-tól közöltetik egy jun. 12-ki sürgöny, mely jelenti, hogy az oroszok jun. 5 én Anapát elhagyták, s a cserkeszek aztán a várost felgyújtották. Egy má­sik sürgöny Lyons admiral tól jun. 6-ról, Keres alól jelenti, miszerint Lyons kapitány számára Taganrog alá 21) naszád küldetett 24 fontos vér­­golyók és röppentyűkkel fölfegyverezve, s hogy e naszádok rendeltetéshelyükre pontosan megér­keztek s jó szolgálatot tettek. Azután kövekezik a Taganrog elleni működésrőli jelentése Lyons kapitánynak, melynek eredménye volt a gabna­­tárak, kátrány- és palánkkészletek s hajók, vámház és egyéb kormányépületek fölgyújtása, a városnak is több helyen történt égése. Anapa elhagyásáról Houston-Stewart admirál jelenti, miszerint ő jun. 11-én érkezett oda; 15 mozsarat, 4 vezágyút s 98 különböző nagyságú más ágyút talált ott, melyek legna­gyobb részét az oroszok használhatlanná tevék, s melyeket azért ő a tengerbe vettetett; a lőportá­rak légberöpíttettek ; kaszárnyák s más épületek, valamint az élelmi készletek elégettettek. Az orosz helyőrséget 7—8000-re teszik, mely a hi­dat, melyen a Kubánon átment, maga mögött el­rontotta. Lord R­a­g­­­a­n-tól egy távirati sürgönyt kö­­zöl az „Ind. belg.­‘ Londonból jun. 30 ról, mely­ben az angol fővezér jelenti, miszerint az egye­sültek közeledési műveikkel előre haladnak , és új tűztelepeket építenek. Az oroszok tüze lankadt. Az egyesültek birtokában maradtak a temetőbeni megerősített állásnak, melyet jun. 18-n elfoglaltak. (E foglal­­mányról eddigi tudósítások semmit sem szóltak.) A „Moniteur“ Pe­­­i­s­si­er tónoktól három sürgönyt hoz, jun. 24 25 és 26-ról. Az elsőben je­lenti, hogy semmi új jelenteni valója nincs; a Malakoff elleni közeledő művek sürgetve készül­nek,valamint az előretolt tűztelep építése, mely a kikötő bezárását kiegészíti. A balszárnyon is szo­rítják az ellenséget. Még folyvást fordul elő cho­lera eset. A másodikban jelenti a hadvezér, hogy semmit sem jelenthet, a­mi valami különös érdek­kel bírhatna. A harmadikban végre tudatja, hogy egyáltalában semmi jelenteni valója nincs. L i p r­a­n d i ismét a Baidarvölgy felé kezd kiterjeszkedni. A „Journé de l’Empire“ megerősíti azon hírt, miszerint Lyons és Bruat admirá­­lok az Ocsakoff- után a Bug- és Dnieper-torkola­­tokhoz szándékoztak evezni, s egy osztály lap­os naszád a Kirkinit-öbölbe menend, Pere­köp szemrevétele végett. — Anapának a cserkeszek általi megszállatása valótlannak látszik. A keresi múzeum elpusztíttatásának a hirla- i pókban említett tényét Sir G. Brown angol ínok figyelmetlenségének tulajdonítják. A londoni kor­­­­mány már máj. 31-n figyelmeztetve volt azon­­ ókori kincsekre, s azoknak a tatárok dúlásai ellen T A R C I A. Csengery Antal academiai fölolvasása Ipolyi Arnold magyar m­y­t­h­o­l­o­g­i­á­j­á­r­ó­l. (Fölolvastatott a magy. akad. jun. 11—ki ülésében 1855.) Midőn először emelek szót e helyen , csak a tisztelt akadémia alapszabályának teszek eleget, mely minden belépő tagra rámérte a kötelességet Önbizalmatlanság és nem tiszteletlenség az oka, hogy eddig hallgattam. A tisztelt académia, úgy hiszem, ink­ább ta­nulmányaimban kívánt serkenteni, mint írói mun­kásságomért jutam­­azni, midőn tagsággal tisztelt meg. S most is örömestebb foglalnám el hallgatva székemet — mert érzem, hogy még sokat kell ta­nulnom, mielőtt ily férfiak gyülekezetében érteke­­zőleg léphetnék föl. De, mint mondom, a tisztelt academia szóla­­nem parancsolt, s — én türelemért esedezem. Nagy tárgyban szólalok föl. Nemzetünk ős vallásának nyomozása — olly kérdés, mire nézve elegendőnek tartom, ha legfö­­lebb a kiindulási pontok iránt jöhetünk tisztába egyelőre. Körülbelül ennyit ígért Ipolyi úr is, kinek mű­vét, a­ki e tárgyat tanulmányozza, nem hagyhatja figyelem nélkül. Ha a nyomozás közben ígéreténél, az anyagok egybehordásánál, többre terjeszkedett,­­ csak olyasmi történt vele, a­mi közös sorsa a történetnyomozóknak. A kutatás heve következte­tésekre ragad bennünket, a­hol még az alapelvek iránt sem vagyunk tisztában, s hamar készen va­gyunk a­­ hypothesisekkel. Ily sikamlós pályán velem is hasonló eset tör­ténhetik. De én jól tudom, hogy az állítás a bizo­nyítás kötelességét vonja maga után; jól tudom, hogy a bizonyításnak törvényei vannak, melyeket nem szabad ignorálnunk; s a­mily kevéssé követe­lem a csalhatlan­ságot, oly szívesen veszem az útba­­­igazítást. De bocsánatot kérek , ha értekezésem inkább polemicus természetű találna lenni, mint az ily ér­tekezések természete hozná magával. Sokkal több elismeréssel találkoztak Ipolyi úr fáradozásai e téren, hogysem valaki kárhoztathatná, ha az ő művét vettem tanulmányaim alapjául. E művet vizsgálva, első tekintetre feltűnik, hogy leginkább Grimm Jakab hasonló művének terve lebegett szerző előtt. Vessünk egy pár pillanatot ama példány kelet­kezésére; lássuk,mily előzmények után alakult meg a német mythologia. Grimm Jakab művéről szólván , lehetetlen,­­ hogy föl ne tűnjék előttünk az írói munkásság azon i­s szoros egybefüggése, melyben Németország ez első rendű tudósának tudományos vizsgálódásai testvé­re, Vilmos munkálkodásaival állanak. Együtt látjuk őket fáradozni mindjárt az anyag­­­­gyűjtésben. Minő anyagokat értek , és hol kell keresnünk­­ azokat: e kérdésekre a történetírás felel. Egy világnéz­et sem semmisül meg egy percz alatt, egy sem vesz ki végképen , hogy nyomai ne maradjam­ak fenn. Egy jeles publicistánk figyelmeztetett nem rég *) a g­­örög-római polgári podig azon elemeire, melyek a keresztyén nézetek daczára, máig lan fen­­tarták ma­gukat az állam körében. S Grimm vizsgá­lódásai mi­­ggyőzhetnek bennünket, ha a keresz­­tyén­­ség régib­b történeteiből is eléggé nem tudnók, hogy az új hit sehol sem irtja ki egészen a régi vallás minden elemeit. Az új hit, a keresztyénség, mint tudjuk, a ger­mán népeknél nem volt népszerű kezdetben. Ide­genektől jött az út, kényszerítve, s az ős, nemzeti isteneket kiszorítva, kiket a nép tisztelt és szere­tett, s a kiknek tisztelete oly szorosan függött egy­be a nép hagyományaival, alkotmányával, szoká­saival Neveik a hazai nyelvben gyökerezvén, ős időktől fogva szentek valának. Ez istenektől szár­maztatták magokat a nép hősei, kiket az ének ma­gasztalt. Az erdők, hegyek, tavak élő ihletet nyer­tek mintegy azon­os istenek közelségétől. S mind­erről egyszerre kelle lemondania a népnek; az uj hit hirdetői egyszerre bűnnek mondották mindazt, a mi egykor szent hit vala és hűség, mindazt, a mi a nemzeti élettel oly szoros egybefüggésben vala. Nemcsak a nyers, véres áldozatokat tüntették fel iszonyatos szinben, hanem a pogányság ama derült érzéki oldalát is kárhoztatták, mely az ős­germán vallásnak szintúgy tulajdona volt, mint a görög po­­lytheismusnak. Nem kisebb áldozatot követeltek, mint hogy az ígért mennyért egyszerre mondjanak le a föld örömeiről, s az elődök emlékezetéről. Ki fogja csodálni, ha megható panaszok hangzottak föl a nép kebeléből a régi istenek elvesztése miatt, s isteneikért és tűzhelyeikért olly makacs harczot állottak a szászok ? Régi kedvencz eszméiről soha sem mond le egyszerre az ember, a szent mythosz is, melyet az előtt ünnepélyesen hirdettek a nép papjai és dalnokai, most a család körébe vonul, ott tartja fen magát. Idővel ugyan más alakot öltenek a hitregék, a­hol érzéki közvetítést találhatnak. S a­mint az új polgárisodás terjedésével min­dig határozottabb alakot ölt a közélet, a régi mythosz mindinkább a nép alsó rétegeibe sü­­lyed alá. Kuruzslók, rejtélyes kóbor alakok lépnek a régi istenek helyébe. A mythologia végre csak mint költészet, mint legenda, mese, népmonda, bar­bonaság, népszokás és erkölcs tartja fen magát. A Grimm-testvérek e mesék, népmondák stb. gyűjtését tűzték feladatul mindenek előtt. Az iro­dalom történetírói kiemelik e gyűjtemények üdvös hatását azon rész irányok ellensúlyozására, melyek épen napi­renden voltak. Hamar belátta az olvasó közönség, hogy a nép sokkal jobban tud mesélni, mint a romantikusok, kik a tudományból, rendszer­ből indultak ki a naiv­ és csodásra. Azon koravén gyermekmesék helyett, úgymond Schmidt Julian, melyek oly roszul hatottak a kedélyre és képzelő­désre, megint erőteljes vonásokhoz szoktunk. E hatását azonban a Grimmféle gyűjteményeknek nem feladatom bővebben fejtegetni. Fontosabb körül­mény e helyen előttem, mint az ős­történetek vizs­gálója előtt, hogy ama hűség, lelkiismeretesség és szorgalom, melylyel a Grimm testvérek a hagyo­mányok kutatásában és megőrzésében eljártak, len­dületet nyújtott újabb kutatásokra. A népszellem ez erőteljes termékei kedvencz tanulmányokká let­tek , s nagy élénkség támadt a tudósok közt, ha­sonló gyűjtemények rendezésére. Évenként újabb meg újabb adalékokkal szaporodott a német nép­mondák, mesék, legendák gyűjteménye, úgy hogy a mint Maury Alfréd megjegyzé közelebb, alig van Németországnak vidéke, mely kisebb nagyobb mér­tékben ki nem volna immár aknázva. Mi jön ennek eredménye? Az, hogy a közönség előtt már ismeretes volt az anyag , s ha az írók szelleme mélyebben hatott ez anyagba, mi annál könnyebb volt, minél szélesebb tere nyílt a vizsgálódásnak : a közönség részvevő figyelme egy nyomon járhatott a tudós kutatóval, a­ki gyakran a legkisebb vonásban is, melyen észre­vétlenül halad át a figyelmetlen olvasó, a régi ha­gyomány becses maradványát fedezi fel. (Folyt. köv ) *) B. Elö­­­v­ö­s : A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az államr­a. Pest 1855. •ft.V­­,p.S 4204

Next