Budapesti Hírlap, 1855. július (758-783. szám)
1855-07-31 / 783. szám
dalom fennállását az európai egyensúly érdekében collectiv garantia által minden megtámadás ellen biztosítni, elegendő szentesítést látszott nyújtani. Ellenben azon módra nézve, hogyan vettessék vége Oroszország túlsúlyának a fekete-tengeren,megegyezés nem történt. Austria nem híve, hogy kevesbbé érdekelve legyen az utolsó kérdés, mint a többi biztosítékpontokra nézve. Elismerte, hogy Oroszország tengeri állásának a fekete-tengeren nem szabad állandó fenyegetésnek lenni Törökország ellen. Azonban a hadfolytató hatalmasságokat illette elsősorban , e pont tekintetébeni feltételeikről nyilatkozni, kivált mivel Austria Francziaországgal s Angliával az alkudozások megnyitása előtt világosan megegyezett , hogy csak a megoldás elve jelöltessék ki, a foganatosítás módja pedig sokkal inkább függ a háborúesemények folyamától, semhogy azt előre meg lehetne állapítani. Csak miután a javaslatok, melyeket felváltva a tengeri hatalmak, azután Oroszország tett, sikeretlen maradtak, érkezett el Austriára nézve a pillanat, szövetségeseivel a megoldás azon módja iránt egyezkedni, melyért maga részéről a legvégsőre kész volna magát elhatározni. Austria és a nyugati kabinetek közt hosszabb tanácskozások folytak azon javaslatok fölött, melyek az orosz udvarnak teendők volnának, a közösen kimondott czél valósítása végett. De miután egyesség erre nézve el nem éretett, a bécsi udvar nem tartható igazoltnak a háborúban részvételét, a harmadik pontból oly következtetések megnyerése végett, miket önmaga azokba nem helyezett, s melyeket az általános európai érdekekből szükségkép keletkezőknek nem tekintett. Számára csak az maradt még hátra, a közeledésre utolsó kísérletet tenni, melyhez az elemeket már a korábbi alkudozásokban feltalálta, s amint erre a tengeri hatalmasságok az értekezletek bezárását sürgeték, kijelenteni, mikép mindig kész lesz, minden indítványt a béke előidézésére, bármely oldalról jőjön is, a legerélyesebben támogatni.“ (Vége következik.) Az „Oest- Cort.“ a lombard-velenczei tart. éa központi congregatiókról következő tartalmú harmadik czikket hoz : „Az 1848-diki események a lombard-velenczei királyságban félbeszakítók az ottani congregatiók működését. Midőn a csereg győzelmes előnyomulásával a törvényes kormányorgánumok működésükbe visszaléptek, a gr. Radeczkynagy mellé oda küldött, biztos gr. Montecuccoli legelső tetteinek egyike volt, a tartományi congregatiókat a delegatiók mellé újra egybehíni. Ez alkalommal a congregatióknak, anélkül hogy alkotásukban változtatás létetett volna, nem csak korábbi hatáskörük meghagyatott, hanem hogy az őket illető ügyekben gyorsabb ügyletkezelés és szabadabb mozgás adassék, s az országnak ismételve nyilvánított óhajtása teljesüljön, illetékessége az által szélesbittetett, miszerint az 1848 aug. 5-diki veronai s aug. 10 -i milánói hirdetménynél fogva, a tart. congregatiók azon ügyletkörükbeli tárgyakat is, melyek korábban az országhatóság helybenhagyásának voltak fenntartva, saját hatáskörükben határozhatók s dönthetők el. E módosítással kezdék el újra a tart congregatiók tevékenységüket s szakadatlanul folytaták. A legújabb császári rendelet ezen állapoton semmit sem változtatott, sőt inkább abban világosan határozva van , hogy a tart congregatióknak az 1848. aug. 4 és 10-ki bocsátványok által szélesített hatáskörük meghagyassék. A központi congregatiók uma egybehívása 1848 ban nem történt; azt, némely politikai ellenvetéseket mellőzve, azon körülmény is gátló, miszerint maguk azon politikai országhatóságok, melyek mellett a központi congregatióknak állaniok kell, az akkori viszonyok közt csak lassan kint léphettek be rendes működésükbe. A mint az 1851 dec. 31 -ki legf. bocsátvány által megállapított elvek foganatosításával a birodalom organikus intézményeire nézve az első főfeladat, t. i. a politikai és törvényszéki hatóságok újra szervezése az egész birodalomban bevéreztetett, s a második fontos rész, t. i. az azon elvek 35. czikkében megígért választmányok kinevezése munkába vétethetett , az utolsó tárgyra nézve a lomb. vei. királyságban azon észrevétel merült fel, mikép ott nem egészen új intézményekről vagy gyökeres átalakításról, hanem legközelebb arról van szó, az ottani közigazg. szervezetet a lombard-velenczei tartományok sajátságos viszonyaiból természetszerűn keletkezett s általában 1818-ig hasznos és gyakorlatinak lebizonyult központi congregatiók intézményének újra felélesztése által kiegészíteni. Az 1855. jul. 15-ki cs. rendelet által ezzel foganatosíttatik, melylyel a közp. congregatiók az 1815. apr. 24-ki regf. nyiltparancs alapján törvényes működésük újrakezdésére Milano és Velenczébe egybehivatnak. Ha a közp. congregatiók tettlegesítése már magában nagy jelentősségű politikai tény, melyben a lomb. vel. királyság népe, az ország municipális intézményeihez mindig eleven ragaszkodásánál fogva új fontos lépést látand a rendes állapotok megszilárdítására, s mely által annak egyszersmind a császári bizalomnak és az ország javáróli áldásdás legmagasb gondoskodásának fölragyogó bizonysága adatik,ki kell még, mint különösen megjegyzésre méltót emelni, mikép nem csak az 1815-n megállapított összealakításában az említett congregatióknak változtatás nem létetett, hanem a képviselők választása s kinevezésének akkor elrendelt, előbbi czikkünkben előadott, módjának megtartása által a községeknek azon jog, hogy bizalmuk embereit a koronának ajánlják, rövidítés nélkül újra megadatott s egyszersmind a többi biztosítékok is tiszteletben álló s képes személyek egybehivása iránt megavadtak. A kétségkívül legközelebb egybeülendő középponti congregatiók korábbi hatáskörükbe visszahelyeztetnek, a mennyiben az a tart. congregatiók szélesbített ügyköre és más közrendszabályok által, hova a cataster keresztülvitele is tartozik, önkényt változást nem szenvedett. A tartományi congregatiók 1848 óta szélesbített hatáskörének czélja leginkább a községi és jótékony intézetek ügyeinek önálló és gyorsabb elintézése, azok hasznosnak és gyakorlatinak bizonyultak be, s egy sokszorosan nyilatkozott országos óhajtásból keletkeztek. A központi congregatiók illetékessége alól csak tisztán helyhatósági tartományi természetű tárgyak vétettek el. Ellenben előre lehet látni, hogy azok ügyiköre, tekintettel az újabb időben az ország szükségleteinek fedezésére alapított országos pénzalapra, fontos növekedést nyert , s hogy közrehatásuk nem egy nagy fontosságú organikus kérdésnél , melyek közé legelőbb is az 1851. dec. 31 -ki organicus elvek jó czikkében ígért községrend-átvizsgálást, s a jótékony intézeteknek azzal szóló öszszefüggésben álló rendezését véljük számíthatni, a megifjult központi congregatióknak magas jelentőség és újra éledésüket előmozdító tevékenység kölcsönöztetett.“ Hg Gorcsakov, orosz cs. titk tan., rendkivüli követ és teljh minister az austriai cs udvarnál, a 87. Newski-Sándor-rend lovagjává neveztetett ki. 2332 KÜLFOLD. Tudósítások a harczterekről. Délkeleti csatatér. A krimi tudósításokjuk 26-ig terjednek, s csak annyi említéire méltót tartalmaznak, mint tegnap és tegnapelőtt meg azelőtt már darab idő óta, ti. semmir. Pó- t is siertnok jul. 25-ki sürgönyében egy erősebb orosz kirohanásról tudósít, s írja: „Igen erős ágyutüzelés után az ellenség éjfélkor a kis fürészmű baljáról kirohanást tett. Mivel mi már műveihez egészen közel foglaltunk állást, egy pillanat alatt tánczainkba juthatott. A testőrség gyalog vadászai s a hí sorezred által erélyesen fogadtatott. Az oroszok legnagyobb sietséggel visszavonultak, több sebesültet és 8 halottat hagyván hátra a leshelyek és várárkok közt. Az igen sötét éjszaka megengedé nekik a többi elesetteknek elvitelét. E harcz nagy becsületére válik Taxis alezredesnek, valamint Lecucq mérnökkapitánynak.B isson tok a futóárkokban volt.“ Simpson toktól két sürgöny érkezett, mindkettő jul. 14-ről. Az első jelenti Vico alezredes 10-n történt halálát, mi fölött mély sajnálatát fejezi ki. Vico alezr. 1854. májusban jött mint biztos az angol sereghez s azóta haláláig egyetlen egy napon sem maradt el,szolgálati álomásáról. Várnában, hol a cholera a legiszonyubban dühöngött, az „ó-erőd“-néli kiszállásnál, Bulganacnál, miután tiszttársa Lagandie alezt. fogságba került, s neki egyedül kelle a közlekedést a franczia és angol főhadis állás közt fenntartani, az almai csatánál, Balaklavánál, az inkermani véresharczban, szóval mindenütt, hol szolgálatait czélszerünek tartá, helyén volt ő. — A másik sürgönyben a jul. 1- től 12-ig szenvedett veszteségek névsora közöltetik Mansell kapitány, ki 10 - a futóárkokban elesett, igen vitéz és érdemteljes tiszt volt. A fürészmű jul. 10 ki lövetése csekély veszteséggel járt; egy ágyú véletlen szétpattanása által 2 ember meghalt, kettő megsebesült a flottadandárból. Az előbbi napokon igen nagy forróság lehűlt s kellemessé vált, a csapatok egéssége jó, a jó kedv és bizalom nagy és erős. A „Globe“ krimi levelezései megcáfolni látszanak azon igen elterjedt hírt, mintha Szebasztopol ostroma meg fogna szüntettetni. ,,A legjobb újság a táborból, úgymond, a csapatok jó egésségi állapota. Ez az általános várakozással ez évszakban egyenesen ellenkező hír, mely mutatja, mikép intézkedések tétettek, a pestis miatti minden aggodalmat, (mi nem volt alaptalan) eltávoztatni. A katonák egésségesek és jókedvűek, a legjobb szellemtől lelkesítvék, salán 18 megveretés következtében legkisebb elkedvetlenedést sem mutatnak Ugyanazon bizalom él bennük az eldöntő siker iránt, s a mostani tétlenség nem elveszett idő, hanem szorgosan használtatott, a jövő mozgalmakra kilátással, az ostromlók számára előnyös állások biztosítására. — Kamiesből írják, miszerint ember és anyagszer naponkint érkezik, oly nagy terek, mint egy egész város, teljesen borítvák lovak, ágyuk, kocsik és minden alakú gépekkel. Az összes hadseregek táborhelyei 10 órányi tért foglalnak el. A keleti-tengerről, Christinestad finn partváros lakosai közt jul. 13-án nagy fölindulás uralkodott. Az „Assas“ franczia csavargőzös (kap. Davier) és az angol „Firefly“ gőzös (kap. Otter) az öbölben a fénytornyon bellinig mentek s ott horgonyt vetettek; parlamentari naszádok bocsáttattak vízre, s a városból néhány kereskedő evezett eléjök; élelmet kértek, mely számukra kivitessék. A franczia fregát ott marad a kikötő elzárása végett. Egy távirati sürgöny Nyborgból jut. 27-ről jelenti: A ,,La Dragonne, l’ Aigrette hadigőzösök, a, l’ Avalache és a la Fulminante csavarnaszádok, mindenik 4 ágyús, ma a Belten átmentek s időhaladék nélkül Kiel felé tovább eveztek. Cherbourgot 18-n Rimsgate et 21-n hagyták el. Helgolandbeli legújabb hírek jelentik, miszerint az angolok ott egy megerősített hadi kikötőt és fellegvárat akarnak építeni. A terv és költségvetés már kész, s megerősítés végett Londonba elküldetett. A „Russ. Inval.“ írja: Júl. 3 tól 5-ig az ellenséges flotta egyes járművei folyvást mutat 'í TÁRCZA. Külföldi irodalom A franczia irodalom története 1830—1848-ig. (Vége.) IV. Történelmi művek. A franczia történetírást 1730—1848-ig három férfiú művei képviselik, u. m. Thierry Auguszt, Michelet Gyula és Thiers Adolf művei. Mignet a spanyol örökösödési háborút illetőleg egy tudományteljes és fényt derítő mémöket tett közzé, mely e nemben mintául szolgálhat,de mindaddig, miga reformatid, a liga és IV. Henriknek ezelőtt még 25 évvel ígért munkáját ki nem adandja, kénytelenek vagyunk eszméinek legtökélyesebb kinyomatát a franczia forradalom rajzában keresni, melyet ő a restauratio korszakában adott ki. Habár Thierry Auguszt legnagyobb műve 1825-ben jelent meg, ő kitűnő történész, ki az által hogy széles ismereteit művészi formákba tudja önteni, a hajdankor classicusai mellé tehető, Francziaország irodalmában Lajos Fülöp uralkodása alatt sem szűnt meg fontos szerepet játszani. Művei: „Letelek Francziaország történészeiéről, Merocingi elbeszélések, A középosztály alakulását és kifejtését illető tanulmányok“ oly emlékszobrok, melyek mitsemtarthatnak a jövendő vizsgálataitól. Előbbi művében „Levelek Francziaország történészeiéről“ kell keresnünk a municipalisszabadság első gagyogásait. E gyűjtemény egész második felét az elbeszélésben mintáknak kell tekintenünk. Mintha e kitűnő író citálta volna megmutatni korunk költőinek, hogy a történet foliántjai egy második banhoe-ra bő anyagot nyújtanak. A „Merovingi elbeszélések“ természetes kiegészítő részét képezik a nevezett Leveleknek. Nem látván lehetőnek Francziaországra nézve ugyanazt vinni ki, mit Angolországra nézve oly dicsőséggel hajta végre, legalább meg akará az újabb nemzedéknek mutatni, hogyan lehet Francziaország régibb történelmi korszakát földeríteni. Bárminő bár ömöljék'el'Elbeszélésein, sajnálatunkat nem titkolhatjuk. Máy könnyen tehette volna Thierr. Augusztus szoros ismeretei mellett Francziaországnak politikai és társadalmi viszonyai kifejtésének általános történetét oldni 481-től 52-ig Chlodvig uralkodásától a merovingiek megbukásáig. Ez általános történeti rajz helyett raegelégedék e korból néhány episodot beszélni fel. Amelyek mindaddig, mig ő némi vevő malisuk a fáradságot e korszakot fölvilágosítni, érthetlenek salának. Ha nem tévé is meg mindazt, mit megtehetett volna, bizonyos, mikép Francziaország hajdankorának történetét merőben átalakította. *) M i c h e l e t a történelem tudományában kiváló helyet érdemel. Annyi ismerettel bir, s oly munkás mint Thierry, nem bir oly tiszta látással. Miután Vico rendszerét a római történetekre alkalmazd, a franczia történetekkel ten kísérletet, ez éles észre mutató, de kétségbeejtő tant alkalmazni, melyet a tapasztalat megcáfol, s mely, ha igaz volna, a haladás tagadását foglalná magában. Michelet úr, a tények által meggyőzetve, több ízben tért el mestere tanaitól; de a nápolyi tudóssak benső társalgása következtében, annak műveiből sajnálatra méltó előszeretetet meríte a Symbolismus iránt, s ez előszeretet gyakran vezető tévutakra. Nem szándékunk elvitatni mindazt, mi a középkornak általa adott magyarázatában új és jogszerű, de meg vagyunk győz) Magyarország történeti irodalmának mindeddig nincs Thierryje. Mindazon dicséret mellet , melyet Budai Ézsaiás, Péczely, Horváth, Szalay kiérdemelt, Magyarország történetének számos korszakát borítja homály, és homály borítandja mindaddig, míg történetíróink, mielőtt a részletek tisztába volnának hozva, általános művek szerzésében keresik a dicsőségét. Hogy egy-két bármi jeles ember ez egyes korszakok földerítésére nem elég, hanem számosak kellenek, magában értetik; s amily sajnos történészetünkre nézve, hogy újabb történelmi irodalmunkban aránylag sok egész Magyarország történetét tárgyazó, de nagyon kevés, egyes korszakokat részletesen leiró művet találunk, :— épen oly bizonyos mikéj , sokkal előbb halhatlanítja nevét az, ki egy korszakot mélyéig vizsgálván, annak eleven képét állítja elénk, mint egy, nem annyira intensiv, mint sikeresen elterjedő ismeretü c o m j e n c izáló. A feledhetlen gr. Teleki József Hunyadiak kora maradandóbb becsű, mint minden eridigelő megjelent, mint igen valószínűen a közelebbi pár tized alatt meg elesendő compendiumok, és ha a két Budai közt választanunk kellene, nem haboznánk az adatok gyűjtésében fáradhatlan Ferencznek adni a koszorút Lieonaért. Azon tévirányt, mely szerint még akkor is előszeretettel viseltetnek tudósaink az általános iránt, midőn a részletek igen hiányosak, alkalmaint szomszédainktól vettük, kik Pölittel.Schlossrel Rotlick-et dicsőítik, míg az angolok Macaulny-t,Gibbon I Robertom,a francziák Thierry-t, Guizot-t. Thiers-t magasztalják Ha összehasonlítjuk az előbbiek universalis könyveit az utóbbiak részletes műveivel, nem fogunk kétrkedni ez utóbbiakat hasonlíthatlanul becsesebbeknek s egész s azadikkal maradandóbbaknak ítélni Az angolok pl. sokkal kevesebb világtörténeti könyvvel, de sokkal több valódi historicussal dicsekedhetnek, mint szomszédaink. — A tárgyba mélyebben nem ereszkedhetünk , — csak azon óhajtásunkat fejezzük ki : vajha történetírásra hivatottaink inkább törekednének egyes korszakok leirása, mint egész múltunkat magába ölelő művek által szerezni maradandóbb érdemeket! Záradékul megjegyezzük, mikép Thierry, ki egy kornak is csak egy részét irta le, jobban át van hatva a helyes irány öntudata és érzete által, mint bírálója.ződve, mikop minden józan eszű ember a Michelet által kiadott Francziaország történetében veszélyes olvasmányt látand. Könyvében a monda és rege oly gyakran foglalja el hiteles adatk helyét, a néphagyományok, az ujabbkori dalok oly gyakran bitorolják a történet tekintélyét, mikép a legfigyelmesebb Olvasó sem képes a valóra nézve tisztába jőni. A franczia forradalom elbeszélése még Francziaország középkora leírásánál is nagyobb próbaköve votl Mieheletnek. Nemes czélokból indulván ki, méltán hellyezé az igazságot a siker fölé,de nem tud a folyvást oly részrehajlatlan maradni, mint azt a történet megkívánja. Azon természetes törekvésből, hogy az események eredetét föltalálja , többször a regényhez folyamodott. A nőket ez eljárásával megnyerhető, de a képzeletnek ily rész helyeni alkalmazása a valódi férfiak tetszésére soha sem számíthat. Midőn szerző a vádakat utánozván, kik az ellenség mozgását akarják kitudni, fülét a Champ de Mars földjére tesízi, hogy a forradalom hangjait jobban kivehesse, ki tudná megállani, hogy el ne mosolyodjék? Mindezen megrovások daczára, melyeket érdemelteknek hiszünk, Michelet úr mély nyomot hagyand hátra a franczia történelmi irodalomban. Ha a szellemek közöl többeket vezető tévútra, tagadni nem lehet, mikép a történet iránti szeretetet hatalmasan terjesztő s mintegy népszerűvé tette Midőn a történeti események előadására a Notre-Dame de Paris nyelvét, alkalmazta, természetesen igen nagy botlást követett el, de ugyane botlás vala könyveinek hatalmas segítségére, s számosan, kik tétlenül maradtak volna a meztelen igazsággal szemben, indultak meg egy oly történetíró hangjára, kippen oly mértékben költő, mint történész. Thiers határozottan különbözik, szelleme, minősége által, mind Thierrytől, mind Michael-től. Nem bírja se az elsőink epicai tehetségét az elbeszélésben, se, az utolsónak a Symbolismus iránti hajlamait. A távoli múlt kevéssé érdekli, sokkal élénkebben, hatnak rá a tegnapi és mai események , de a tegnapot és mát illetőleg tudni akarja mindazt, mit saját kora, s az utókor emberei arról tudhatnak. tudni, tanulni vágyó szellem, ki lankadás nélkül merít az okulás minden forrásaiból; semmi olvasmánytól sem ijed vissza, bármi fárasztó legyen is, ha azt fölhasználni reméli. Pénzügy, diplomatál, hajtan, szóvalsemmi sem csüggeszti, semmi sem riajtja vissza. Ez kétségtelenül véletlen nagy előnyt ad egy történésznek, mert a nyomozás minden nemeire bámulatos képességgel bír, nagy erőfeszítés nélkül érti meg azt, mihez fog, s mi még ritkább kiváltság, tökéletesen átlátszóvá tudja tenni mindazt, mit megtanult. Kivételes elsajátító tehetséggel bir, s azon dolgokról, melyeket csak most tanult, úgy tud szólani, mintha azokat régóta tudná. Azon emlékezetben tartott adatok, melyeknek kitisztulására a szellemek legnagyobb részénél hosszú idő kell, nála másnap annyira világosak és tiszták, mint néhány év múlva. Néha e bámulatos tehetséggel visszaél, s túlözönlő világossággal árasztja el olvasóját. Ő nem marad mindig a történészet határai közt. Ahelyett, hogy megelégednék a francziák által nyert és vesztett csaták elbeszélésével, nem tud ellentállani hajlamának, hogy azt a csatákat vitassa meg, melyek lehetők valónak ; fölötte jól emlékszik Jomini tábornokkali társalgására. Kétségtelen, hogy nagyon szép tudni azt, mikép az ellenség megveretik, ha oldal, jobb vagy bal szárnyon vagy hátban támadtatik meg, de mindazon olvasók, kiket akadtan nem érdekel, megelégednének a megtörtént csata egyszerű leírásával. Azon számtalan részlet, melyek elősorolását Thiers annyira szereti, igen érdekesek lehetnek a katonaiskolák növendékeit nézve, de az emlékezetben gyakran zavaros fogalmat hagynak hátra. A h o h c n i ti d e n i csata elbeszélése teljesen igazolja állításomat. S a tudomány ezen bősége nemcsak a harczok leírásában tűnik föl, hanem épen oly mértékben mutatkozik a diplomáciai alkudozások s a bel kormányzat leírása körül. Thiers, ki mélységig ismeri mindazon tárgyakat, melyeket fölvesz, épen úgy vitatja meg az alkudozásokat, mint a csatákat, így például, midőn a német szövetséget írja le, ha szakembereik szavának hihetünk, igen avatott monographiát ad, s úgy látszik, nem veszi észre, hogy a közben az elbeszélés függőben marad. Ugyanezt róhatják meg a boulogne-i expeditiót tárgyazó könyvben. Kétségtelen, hogy a Napóleon által Angolország elnyomására fölhalmozott készletek minden kihagyás nélkül vannak leírva, de mindenki meg fog egyezni abban, hogy e leírást összébb lehete szorítani. Mindemellett el kell ismernünk, mikép a Cisulság és Császárság története, habár néha tisztán históriai modortól eltér, oly könyv, melyből az utókor mindig haszonnal fog tanulmányozhatni. Alapos okunk van hinni, mikép a szerző igen kedvező állásánál s fíradhatlan tudványánál fogva, mit sem mulasztott el, s a tanulmány egyetlen kútfejét sem mellőzte. Csak azt lehet sajnálni, mikép nevezett művében, valamint a franczia forradalom történetében gyakran tévesztő össze az erőszak diadalát az igazság diadalával. Szerző a lángész lénye által igen könnyen engedi magát elkábittatni s, könnyelműen töri.Uczát a bukott ügy fölött. Előtte az az igazság, ami győz, azon ügy, mely megbukott, a tévedés ügye Nem igy fogá föl Tacitus a maga tisztét, s az utókor Tacitus részén leend.