Budapesti Hírlap, 1855. július (758-783. szám)

1855-07-24 / 777. szám

Pest, Kedd Megjelenik e lap, vasárnapot és az ünnepnapokat kivéve, mindennap délután 4 órakor. Előfizetési díj: Vidékre : félévre : 10 frt., évnegyedre: 5 ft. 20 kr. Helyben: félévre : 8 frt., évnegyed­re 4 frt.—A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, több­szöriért pedig 4 kr. azámíttatik — Egyes szám 20 pkr Előfizethetni — helyben a lap kiadó hivatalában Héra Já­nos könyvnyomdájában (Országút,Kunerralder-Vars. vidéken minden cs. k. postahivatalnál.—A előfizetést tartalmazó levelek a czím, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt b­é­r­m­e­n­t­e­s­í­t­­v­e egyenesen a kiadó hivat­al­hoz utasítandók. BUDAPESTI HÍRLAP Szerkesztői iroda vaja. Országot. 0. §»a. (Kanewalderház) 2-11e emeletben. Előfizetési feltételek A „BUDAPESTI HIRLAP“-ra. Helyben: Félévre 8 pft. Évne­gyedre 4 pft. Vidékre : Félévre 10 pft. Év­­negyedre 5 pft 20 kr. Előfizetni lehet Festenc lap kiadó hivatalában (Országút Kunewal­­derház földszint Herz János nyomdai irodájában), vidéken minden cs. k. postahivatalnál. SZERK. HIVATALOS RÉSZ Az igazságügyi ministeriu­m­nak 1855. junius 19-én kelt rendelete, *) kihaló minden koronaországokra, a katonai határ­őrséget kivéve, azon kérdés megfejtése végett, vájjon a Seidlitz­­porok (Pulvis aerophorus seidlitzensis, Seidlitz- Powder Anglorum) azon gyógyszerek közé tartoz­nak-e, melyeknek tartása csak a gyógyszerészeket illeti, vagy sem. Kétségek támadván az iránt, vájjon az úgyne­vezett Seidlitz-porok oly gyógyszereknek tekinten­­dők-e, melyeknek árulása, ha az nem gyógyszeré­szek, hanem szerárusok vagy más kereskedők által űzetik, bü­ntetésreméltónak tekintendő, az igazság­ügyi ministerium a bírói hatóságokat az 1855. évi gyógyszertári szabályra utasítja, melyben a Seid­litz-porok 588. szám alatt, az összetett, csupán a gyógyszerészek által készítendő gyógyszerek sorá­ba Pulvis aerophorus seidlitzensis (Seidlitz-Powder Anglorum) név alatt fölvetettek, mihez képest azok mindenesetre azon gyógyszerek közé tartoznak, melyeknek tartása és árulása csak a gyógyszeré­szeknek a fönnálló elővigyázatok mellett van meg­engedve. Egyébiránt a bíróságok az iránti kétség ese­tében, várjon valami, különösen kiszabott összetéte­li és készítési módja miatt, gyógyszernek tekinten­dő-e vagy sem, a szükséges fölvilágositás végett ,a politikai országos hatósághoz forduljanak. K r a u s s , s. k. NEMHIVATALOS RÉSZ. Albert főherczeg magyarországi cs. k. ka­tonai és polgári kormányzó ur ő cs. fensége Szli­­ács fürdőbe­n. jul. 19 . reggeli 9 órakor kívánt egésségben megérkezett. Levelezések. Bécs, jul. 23. A A néhány napok óta keringő hírnek, mi­­zerint az 1851. dec. 31. kelt legfelsőbb császári lyiltparancs elvei nyomán életbe léptetendő or­­zágos választmányok szervezésében némely elő­­készítő lépések várhatók, az ,,Oest. Corr.“ által megerősítése igen nagy fontosságú tény, s köz­­megnyugvást szülhet, mint új bizonysága annak, hogy a közbirodalom organisatiója követke-í­­etesen halad előre azon alapokon, mik az ön­­kéntes, természetes, önmagából tovább fejlődést ehetővé teendik, — s intézményei létrehozá­sban egy határozottan körülirt, jól átgondolt ■endszer uralkodik, — nem pedig, mint ne-m mely európai különösen német államokban lát­­uk — pártok habozó uralkodásának s szeszélyek pillanatnyi lökéseinek befolyása, mely szaggatott művet, de soha életerő egységes organismust nem hozhat létre. A német természetvizsgálók gyűlése, melyen a tudós világ nevezetességei megfelelt rendnek, septemberben fog tartatni. Ő F e l­s é-­­t­e ez alkalommal egy 600 személyre számított fényes ebédet adand, melyben valamennyi itt le­vő tagja e tudós gyűlésnek részt venni Szerencsé leend. Császár Ő Felsége legmagasabb kegyele­tének, melylyel a tudomány s ennek képviselt iránt minden alkalommal viseltetik, ez alkaloa is egy uj és hálára kötelező bizonyítványé adandja. London, jul. 19. Az angol lapok oly hévvel támadják meg Russell lordot, melyből azt lehetne hinni, hog­y örökre megbukott, s hogy azon, az angol sajtó­nál fájdalom­­ nagyon divatozó elvet alkalmazzál reá : ,,jaj a legyőzötteknek.“ — így a ,,Times* legközelebb hosszasan kifejté , mikép a whis partnak új főnököt kell keresnie s találnia. Sze­rinte Russell lord, mint államférfi , soha semm érdemmel sem birt, s ha az Aberdeen-féle coali­tionális ministerium megalakulásáig a kormány­­élén megmaradhatott, ez egyedül azért történt mivel az ország attól félt, hogy különben a pro­­tectionisták fognának újra kormányra jutni. Az Aberdeen-kabinettől azért vált külön a német lord, mivel féltékeny volt Gladstone szónok felsőbbségére, s mivel minden, áron azt akarta hogy beszéljenek róla. Végre Bécsben elárulta honát, s politikai bukása szintoly gyalázatos volt mint Strabon és Bates urak pénzügyi buká­sa.­­ Ma a City-lap új rohamot intéz Rtresel lord ellen , s annak eljárását ellentétbe helyz Drouyn de Lhuys eljárásával. Szerinte a franczia meghatalmazott, mielőtt Bécset elhagyta volna, nem kevesebb mint két jelentést, s több távirdai sürgönyöket küldött saját udvarához, mikben a Bud­-féle javaslatok elfogadását sürge­­tőleg ajánlá. Igen hatályos szavakkal rajzolá ama veszélyeket, melyek a tagadó válaszszal ösz­­szeköttetvék; szóval Austria,,hiányos“ javaslatait nyílt őszinteséggel pártoló Párisba érkezve, ér­tekezett a császárral , mely alkalommal kifejté saját nézeteit, s mint vélte, kedvező benyomást idézett elő. Végre a javaslatok csekély módosítá­sokkal, Londonba küldettek, hova máj. 2-n ér­keztek meg. Itt a ,,Times“ Sir G. Grey-nek ama nyilatkozatát hozá fel, mikép egy egész hét telt bele, míg az angol kabinet öszhangúlag el­véte a javaslatokat. E szerint Russell lord maka­csul küzdött azok elfogadtatása mellett, erre pe­dig állomásán megmaradt, s egy az alsóházban tartott harczias szónoklat által a közönséget ré­szint elbámító, részint megcsaló. E közben Drouys de Lhuys szerényebb, de kevésbbé tekervénye után haladt. Máj. 4-n a császár meghagyó neki hogy Walewsky grófot értesítse arról, miker az austriai javaslatok elvettettek. Ez 4-n esti történt. — Reggeli 8 órakor, az ex-meghatalma­­zott beadó lemondását a császárnak. Egyszersmind még élénkebben küzdött saját nézetei mellett mint előbb, s fejedelmének egész tisztelettel ki­jelenté, mikép meggyőződései nem engedik meg neki, hogy a kabinet határozatai iránti felelősség­ben osztozzék. Semmi sem lehetett észszerűbb s egyenesebb , mint a franczia minister magavise­lete; s fájdalmas érzettel kell megvallanunk, mi­kép ez nagyon becsületteljes ellentétet képez angol tiszttársának magaviseletével. — Minél inkább kárhoztatja a közönség Russell lordot, annál inkább elhalmozza dicséretekkel Cl­a­r­en­don lordot, s ennek vitéz sürgönyeit. Ama szá­mos körülményekhez, melyek a ministeriumot a Roebuck-féle indítvány ellen támogatják , ama jó vélemény is tartozik, mit a közönség Claren­don lord bölcseségéről a legújabb diplomatiai levelezésből merített Maga Roebuck múlt ked­den, a kormány elleni kárhoztató beszédébe oly számos enyhítő körülményeket szőtt be, New­­c­a­s 11 e herczeget, s S. Her­ber­tét illetőleg, mikép csak kevesen hisznek szándékának ko­molyságában. E beszédet a „Times ” ma úgy fogja fel, mint jószándékú lec­kézést. Valóban úgy látszik, hogy Roebuck saját indítványának elvetésére számít; ha azt vélné, hogy az a minis­tériumot megbuktathatja, azt visszavonná. Azon­ban nehéz átlátni, hogy végtére is mi haszna le­het ezen örökös demonstratiók taktikájának. Ezen demonstratiók , a­helyett hogy a népszellemet felébresztenék , azt végre eltompítandják. — Amaz egyletek s meetingek, melyek az ország helyzetét, s különösen a külfölddeli viszonyokat tárgyalják, naponkint sűrűbbekké , s egyszer­smind jelentékenyebbekké lesznek. Most már az aristokratia is annyira leereszkedik, hogy ezen meetingek előtt védelmezi magát, így legköze­lebb a b­i­rminghami meeting előtt Mal­mesbury lordnak egy oly levele olvastatott fel, melyben ő a londoni jegyzőkönyv szerkesz­­tésébeni működését igyekszik földerítni. „Nem igaz,“—úgymond—„hogy a dánországi s holsteini trón­öröklés ezen szerződés által Oroszország számára biztosíttatott volna. Oroszország se most se jövőre nem nyert az által oly jogokat, mikkel már előbb is nem birt volna. Most négy férfi-örökös létezik a dán trónra nézve, — s azoknak netaláni kihalása esetében, a szerződő felek újólag értekeznének a dán trón­öröklés szabályozása végett, s épen nem valószínű, hogy azok, ily esetben, azon határozatot fognak hoz­ni, mikép az egész jelen dán monarchia Orosz­országba, mint a holstein-gottorpi ág fejébe, ke­­beleztessék be. Erre ugyan a meetinge­n azon észrevétel létetett, mikép­­pen a dán örökösök száma szállíttatott le, Oroszország kedvéért, 21- ről 4-re. Pária, jul. 18. —­­— Miután tegnap a kölcsönt illető ren­­delet minden utczasarkon fel volt ragasztva, ma megkezdődtek az aláírások. Számos fogadások történtek, nem a végett, hogy a kölcsön fedezve lesz-e, hanem hogy az aláírási öszvegek két­vagy háromszorosan fölül fogják- e haladni a meghatározott kölcsönöszveget; annyira meg van itt mindenki róla győződve , mikép a jelen kölcsönnek is igen fényes eredménye leend. A kezdet igazolni látszik e meggyőződést. Mint tudva van, a művelet azzal kezdődik, hogy szá­mok osztatnak ki, melyek az aláírók sorrendét határozzák meg, s melyeket az utóbbiak rende­sen más személyek által hozatnak el, öt frank fáradsági díjt fizetvén nekik, mivel maguknak nincs kedvük órákig ott várakozni. A pénzügy­­ministériumi s a különböző polgármesteri hivata­lok bejárásai előtt már a múlt éjjel csoportokat képeztek az ily fogadott számhordó egyének, úgy hogy már ma reggeli 9 órakor nem osztot­tak ki többé jegyek, miután minden reggel csak annyi számot adnak ki, a mennyi aláíróval a nap folytában végezhetnek. — Daczára ezen jó kez­detnek s noha a jelen kölcsön módja a nagy fő­pénzesekre nézve sokkal kedvezőbb mint a korábbi kölcsöné — mivel csak az 5!) fr.­renteig terjedő alá­írások vannak a leszállítás ellen biztosítva—mégis vannak pessimisták, kik a kölcsön sikerén kétel­kednek , azonban ezek száma aránylag csekély. Vannak továbbá olyanok, kik nem akarnak ugyan a kölcsönnek pénzügyi tekintetbeni sikerén ké­telkedni, de kételkednek annyiban, a­mennyiben azt gondolják, hogy a kisebb öszvegy aláírók száma, mi­által a kölcsönnek bizonyos politikai nyilatkozat jelleme lenne adva, aránylag csekély lesz. Ezt be kell várnunk; ily dolgokban az előre kiszámítás szinte lehetetlen.­­ Egy Krímből ér­kezendő kedvező tudósítás, minthogy ez az ár­folyamot felszökkentené, bizonyosan jó hatással lenne a kölcsön előmozdítására, holott egy nem kedvező tudósítás annak annál nagyobb mérték­ben ártana, miért is itt azt hiszik, miszerint Pé­­lissier tábornok parancsot kapott volna, hogy a jelen pillanatban semmi fontosabb vállalatba ne kezdjen. -- A megyékben az emberek elé­gedetlenek a kölcsön miatt, mivel szerintük ez tőkéket másfelé vezeti és csorbítja, mi­nl- , az üzletpangás még inkább növekedik. Ehhez jrulnak az új adók, különösen a tized, mely a bejegyzési díjaknál fogva az úgyis annyi­­ raterhelt földbirtokra igen nyommasztólag fog hani. De még csak ezután jó a java. Hisz nem modta-e el a „Journal de l’ Empire“ csevegő őszszeséggel, hogy a pénzügyministériumban egy sajá hivatal létezik, melynek feladata új pénz­­forrákat előkészíteni ? Krimből érkezett magánlevelek szerint, ott igen nyomott hangulat uralkodik, mely már a tiszte­t is megszállta. A kormánynak bizonyo­­­san talletes tudomása van e hangulatról, neki kell tidscia, hogy — mint ez egy magánlevélben mondáik — a tiszteknek azon rögeszméjük van, mikép­t csak kevesen fognak közélük Franczia­­országra visszatérni, s meglehet, hogy a kor­mány tint azért hirdette már most ki, miszerint a jövő törvényhozó­­ gyűlésben a katonaözvegyi fizetések szaporítása javaslatba fog hozatni. Más magánlevelekben megint azon visszásság emelte­tik ki, hogy a szövetségesek erősítései ezután csak fiatal, tapasztalatlan katonákból állhatnak, míg Oroszország még csak most kezdi seregének javát a harcrtérre küldeni.­­ Azon hírt, hogy Pélissier­­nek gyöngélkedik, valónak tartják, va­lamint azon másikat is, hogy a Lyonban levő Castellan tábornagy nemsokára nyugalomba fog helyeztetni. Már egy hét óta folyvást beszélnek az öreg tábornagy kalandjáról, de mi nem akarok e hírt ismételni, mivel igen mesésnek hangzik. Minthogy azonban nem tágítnak a dolgon, azért mi is el­mondjuk a tréfát, mely következő : Nem­rég egy egészen érthetetlen távirdai sürgöny ér­kezett Lyonba,miből a tábornagy végre azt olvas­ta ki, hogy a császár meghalt. Az első rémülés­ben a tábornagy a megyefőnököt hivatta s kije­lentette neki, hogy most Francziaországra néz­ve nincs más üdv, mint V. Henrik. Mi aztán a császárnak fülébe ment stb. Részünkről mi még most is költeménynek tartjuk az egész történe­tet. — Beszélik, hogy a császár elhatározta volna a száz testőrséget szaporítani, azt 4 századra emelvén, melynek mindegyike 150 főből állana, s „Garde de Températrice“ nevet adni neki. Balaton-Füred, jul. 20. Füredet a fővárossal Lobhmayer pesti gyors­­kocsizási intézete köti össze. Azelőtt az út egyré­szt a vendégek egy része Kenesétől gőzösön tette idáig. Most azonban az újraérkezőket mindig ten­gelyen kapjuk, mi a balatoni gőz­hajózás jövedel­meit igen csökkentheti. Ezen azonban csak a ré­gebben tervezett buda-Székesfehérvár-balatoni vaspálya létesítésével lehetene segíteni. Egy el­szigetelt tó bármily nagyszerű, szép és hasznos legyen egyéb tekintetben, gőzösi közlekedésre csak úgy nyújthatna figyelemreméltóbb alapot, ha vagy partjain több nagyobb iparosvárost szá­mítana, vagy egyéb nevezetes­ helyekkel sínuttal lenne összekötve. Mi az elsőt illeti, Keszthelyen kívül a Balatonra közvetlenül egy népesebb vá­ros sem hajlik; mi a sínutat illeti, az is még csak pium desiderium, melynek életét csupán a vállal­kozási szellem gyarapodása adhatna, és így a ba­latoni gőzhajózás még soká válságos állapotban marad. Ha a fürdőévszak oly népes és élénk mint az idén, akkor a hetenkint többször tétetni szo­kott kéjutazások csak kifizetik a szenet s tán egy kis osztalék is jut, de mindenesetre az illető rész­vénytársulatnak más rokon eszközökről kellene gondoskodni, hogy ez ügyet virágzásra emelje. A hazafiság már megvan e derék jó árakban, most még a számító észnek, a gyakorlati tapintatnak kell hozzájárulni, s akkor az áldozat helyébe bi­zonyosan e kereskedőibb szó : „nyereség“ lépend. Nem vagyok a materialismus elfogult barátja, de megvallom, hogy édes hazánkban gyakorlati vál­lalatok közül nem elégszem meg a hazafias áldo­zattal, mert ez nem oly biztos és kitartó hasis, mire nagyobb materiális érdekeket fektetni lehet­ne. Az áldozatkészség virágnak jó, de valódi gyü­mölcsöse ritkán érik. Ha oly drága közlönyeszköz mellett, mint a Lobmayer-féle gyorskocsizás is,ily kapóssá lett e szép fürdőhely, elgondolhatni, hogy olcsóbb szál­lítás mellett még inkább azzá lenne. Az idén a vendégforgalmat középszámítással’ 12—1400 sze­mélyre teszik. A főrendűek közel itt voltak,vagy itt vannak az idén: Csákyak, Ráday, Wartensle­ben, Zichyek, Festeticsek, Gourcy stb. A tehetős a közelvidéki földbirtokosok , s a kereskedői osz­tály leginkább van képviselve. A társaskörök kissé túlzottan feszes izolált­ságban élnek, minek leginkább tulajdoníthatni azt, hogy a vendégek nagyszáma daczára sincs itt je­lenleg valódi élénk fürdői élet. A savanyúvízfor­­rásnál, vagy eurókutnál mind a „pulvis et umbra sumus" egyenlősége alatt áll ugyan a törékeny test, de aztán saloni mezbe öltözve az étteremben vagy táncrvigalmakban rögtön megvannak az elkülönzések. A vendégek lelkesebb részét leginkább köz­pontosítja a szívmű­vészet, melynek magyar áldo­­zatai itt Latabár Endre igazgatása alatt működ­nek. Ez igazgató, ki szerződésileg meghatár­ott havi fizetést ad tagjainak, eleinte igen sovány jö­vedelmeket csinált a színházban, mely mulató­helynek igen zártlegű; mióta azonban a gyűjtött segélypénzből az aréna falait szinházzá rendezte, valamivel jobbacskán szedi fáradsága jutalmát és jun. 27-ki XXV. db. *) Bírod. törvl. 1855. 107. száza. 7/7. Júliusi 24-n-1855.

Next