Budapesti Hírlap, 1855. augusztus (784-807. szám)
1855-08-04 / 787. szám
jelenként szerencsésen megtörtént. G-n d. u. két csavarfregát, 2 gőzös, 2 csavarbrigg és 3 kis gőzjármű tartott a város felé. Hg L o b a n o w genicsii parancsnok a csapatokat a tengerszoros partjára s 5 azovi barkaszta Szivasnyílásánál állíta fel. 6-dikán esti a Genicsi előtti ágyunaszáddal még két nagy ágyúval fegyverkezett egyesült. A hajóraj többi része 10 versenyire a várostól sorba állt, a Strelka és Birjucsev sziget közti tért elfoglalandó. 7-n e két ágyunaszád és a franczia gőzös erősen ágyúztak. Úgy látszik, hogy az ellenség még ingadozott elhatározásában, mert addig csak 2 — 3 hajó közeledett a városhoz, a többi hajóraj pedig napjában többször változtatta állását. 8 —9-n éjjel az ágyunaszádok és gőzös erősebben kezdtek bombázni, golyók és bombák hulltak a külvárosba, hol a csapatok álltak. 9 én délben egy ágyunaszád a partnál, melyen a külváros fekszik, a Genicsivel határos hegyfokig evezett, s találomra egy bombát vetett be, melynek forgácsa egy közembert megsebesített. 9-n estveig Lobanov-Kostovszki értesült, hogy egy ellenséges csalnak a külvárossal szemben a parthoz közeledik, alkalmasint, hogy a külvárost felgyújtsa, de a kozákok és gyalogsággal erősített őrláncz tüzelése a csolnakot visszafordulni kényszerítő. Ezután az ágyunaszádok 3 óráig tartó erős tüzelést kezdtek s egész éjjel röppentyűket szórtak, mik csekély tüzet támasztottak. Ez alatt más ellenséges járművek a parton fekvő épületek és a szigeteni halászlakók elpusztításával foglalkoztak. A Genicsit őrző csapatok erősítésére hgyorcsakott tetemes haderők oda küldését tartá szükségesnek. Ez osztályy sor osztálnok alatt áll. Végül megemlítendő, hogy ájul. 4-a Berdianszknál megjelent ellenséges gőzösök ott mintegy 24 óráig álltak, azután visszamentek Kercsbe, anélkül hogy a nevezett városban új kárt tettek volna. Az ázsiai harctérről, Karsz helyzetéről írják jól. 13-ról : Az oroszok még folyvást Karsz közelében táboroznak, de a vár ellen semmit sem kezdtek, az orosz előhad még mindig 18 órányira áll Erzerumtól. Az oroszok az általuk elfoglalt helységekben mindenütt új elöljárókat neveztek ki. Mivel Muraviewnok erősítésre látszik várni, mielőtt Karsz vagy Erzerum ellen valamit kezdene, ez utóbbi város kormányzója a sánczárkokat mélyebbre ásatá. Több mint 15,000 lakos, török és keresztény, 3 nap dolgozott a védelmi műveken. Maga a kormányzó 15,000 basibozukkal Erzerumból kivonult. Jul. 6-ról szóló karszi tudósítások jelentik : Mura viewnok fenyegető állást vett, de semmi komoly lépést nem tett. A város be volt kerítve, de annak bevételétől nem tartottak, a tett intézkedéseket s 14.000 főnyi helyőrséget elegendőknek tartván a város megvédésére. A Gagarin osztály, mely Jenika,lé ellen küldetett, még folyvást eddigi állásában van. Nyrodunok hadosztálya a Batummali összeköttetést vágta el. Egy július 7-diki karszi levél egy fontos közlést hoz, mely ha valósulna, a hadjáratra nagy befolyású lenne. E szerint I. i. Samyl (ki nem halt meg) a Daghesztánt Georgiától elválasztó hegyeken átkelt, az Alazan folyó partjainál állomást foglalt, s hadseregét három hadoszlopra osztá, melyek egyikét ő maga, másikát fia, s harmadikát Dániel Khan vezényli. E hadsereg Tifliszt fenyegeti, s Muravi entnök e miatt Nyrodtnoknak megparancsolta Ardahant elhagyni s Tifliszbe sietni. Egy erzerumi levél szerint Samyl már három midre állana Tiflisztől, s e várost feladásra szólította fel. A „Triest. Z.“e közlését a „ J. de Const.“ hírei is erősítik, hozzátévén, miszerint a karsziak készen vannak egy Muraview részérőli hadicsinyre, mielőtt Tifliszbe elvonulna Atnok terve, a georgiaiakat felkelésre bírni, nem sikerült, s remélik, hogy azok tovább is nyugton maradnak. Keleti tenger. A sz.pétervári katonai főkormányzó jelentései szerint az ellenséges hajóhad jul. 20. 21. 22. és 23 kán korábbi állomásán maradt, anélkül hogy mozdulna Az utolsó napon egészen ködbe volt takarva. Anglia, London, júl. 31. Az alsóház tegnapi ülésében Hotham lord tudni kívánta, ha vájjon elő lehet-e terjeszteni a Szebasztopol-bizottmány által Krímbe küldetett biztosok jelentéseit. Palmerston lord azt válaszolá , mikép ama két biztos feladata nem az volt, hogy tanukat hallgasson ki, hanem hogy önállólag vizsgálja meg az ügyállást, s egy a kormányhoz intézendő bizalmas jelentésben, a netalán kívánatosaknak látszó javításokat s személy változtatásokat kijelölje, valamint a helyszínen a legszükségesebb változtatásokat a fővezér közbenjárása, vagy a hadügyminiszerhez intézett ajánlatok útján eszközölje. Ezen megbízatást ők igen kielégítő módon teljesítik, s visszatértük után oly jelentést tettek, mely üdvös eredményekre vezetett; azonban mivel e jelentés tisztán bizalmas minőségű, annak közzététele az államnak nem állana érdekében. Goderich lord kérdé, ha várjon alapos-e azon hírlapi közlés,mikép a kormány olasz légiót szándékozik alakítni. Peel azt válaszolá, mikép a kormány előbb nem szándékozott olaszokat toborzani, azonban most elhatározó olaszokat is fölvenni a külföldi régióba. — Palmerson lord kijelenté, mikép megfogható okokból kívánatos az ülésszakot aug. 14. vagy 15-n bezárni. Több tagok érdekes indítványokat jelentettek be, s a ministériumra reázolt indítványokra vonatkozólag már a folyó hétnek egyik estéje lefoglaltatott. Már mivel a ház több oly megajánlási pontokkal, melyek vitára adhatnának alkalmat, hátralékban van, ő azt indítványozza, mikép kedden a napirenden levő ügyeknek elsőség adassék. Rövid vita után ezen indítvány elfogadtatott, s az indiai ügyi budget keddre tűzetett ki. Erre bizottmányilag különböző segélypénzek szavaztattak meg. Russell lord még csak az ülésszak végét sem várja be, hanem már ma elutazik családjával Hawickba, s onnan Skótországba, hol a legközelebbi hetekre egy kis vadászházat bérelt ki. Rachel tegnap nyita meg kis vendégszereplési ciclusát a St James színházban, túltömött ház előtt,s már jövő hét folytában útnak induland Amerikába. Itt csak négyszer fog föllépni, s mindegyik estére 200 ft. sz.-get kap. A „Morning Post“ szerint, Persigny gróf által tett előterjesztések következtében, a franczia kormány parancsot adott ki az iránt, mikép a Francziaországon keresztül utazó angol tisztek s katonák a vasutakon ugyanazon díjért szállíttassanak, mint a franczia katonák. Az angol tisztek s katonáknak, hogy ezen nagy előnyt élvezhessék, csupán útleveleiket kellene előmutatniok. Francziaország, Páris, júl. 31. A „Moniteur“ tegnap hivatalos részének élén, a pénzügyministernek a kölcsön eredményeiről a császárhoz intézett következő jelentését közlé: „Sire ! Számot kívánok adni felségednek a a kölcsönnek ismeretes eredményeiről, melyre az aláírás tegnap esti 5 órakor záratott be, a még be nem érkezett értesítések nem fogják tetemesen módosíthatni ezen eredményeket. Egyébiránt egy későbbi jelentés constatkrozandja azok végleges öszvegét. 310.000 személy fogott részt venni az aláírásban. Az aláírt öszveg mintegy 360 millióra menend föl Az 50 frnyi s ezen aluli aláírások, melyek le nem szállíthatóknak nyilváníttattak, ezen öszvegből 235 milliót tesznek. A 60 frnyi s ezen fölüli aláírások, melyek aránylagos leszállítás alá vettették, mintegy 3360 milliót fognak tenni. A megyék szinte 230,000 aláírót s több mint 1000 milliónyi aláírt tőkét fogtak szolgáltatni. A különböző európai tartományokból Angol-, Németország, Hollandia, Belgium, Schweizból stb. jött külföldi aláírások többre mennek 600 milliónál. Ily eredményeknek, Sire miket szerencsém van felségeddel tudatni, nincsen szükségük commentárra, azoknak valóban hallatlan nagyszerűsége magában is elég hangosan szól. Azoknak megnyerése végett se szokatlan áldozatokra se ösztönzésre valóban nem volt szükség. Az aláíróknak nyújtott viszonylagos előnyök valóban kevésbbé tetemesek voltak, mint a két legutóbbi kölcsönnél, s mindemellett is a 310.000 aláíró a kívánt öszvegnél szinte ötszörre többet ajánlott meg. A közigazgatás minden törekvései a közönség buzgalmának nem élesztésére , hanem fékezésére voltak irányozva. A felséged által megengedett korlátozó rendszabályok következtében, az 50 főnyi s azon aluli szelvények a kölcsönnek csak egy részét fedezendik, s szinte 550 milliót lehetene kiosztani a felsőbb aláírások közt. E szerint mindenkinek teend része, amint ez méltányos, s a hitelre nézve hasznos. Ezen rész kissé kevesebbet teend az aláírt öszvegnek egy hatodánál. Az Vionyi kiszabatott biztosítékletétemények, nem számítva ide a lejárati határidőt megelőzőleg tett fizetéseket, magukban is 360 millióra fognak fölmenni. Ezen rendkívüli manifestatiónak egyik legföltűnőbb jelleme abban áll, mikép ily roppant tőkepénz-áthelyezést oly rövid idő alatt lehetett eszközölni, két legújabban történt kölcsön után, a külbonyodalmak közepett, a legközelebb elmúlt élelemszeri s ragályi kicsisek után, a nélkül hogy az üzleteket megháborította s az árfolyamot megváltoztatta volna. Ellenkezőleg azzal, mi minden kölcsönnel történt, ezen kölcsön a rente-ok árának 50 fr. 90 centról 66 fr. 80 centra fölebb szökése által üdvözöltetett. Ezen mozgalomnak elősegítése végett czélszerű leend mielőbb visszaadni a forgalomnak a kincstárba folyt tőkék azon részét, miket az aláírások leszállítása viszszafizethetőkké teend. Ezen munkálat legnagyobb gyorsasággal fog eszközöltetni. — Síre ! A legközeliebb létesült pénzügyi műtétel hihetőleg a legbámulatosabbb, mely valaha bármely országban történt , s nagyon alkalmas azoknak felvilágosítására, kik még kételkednének Francziaország erejéről, gazdagsága és hitelének kiterjedéséről s ama népszerűségről, mely Európában az általa megkezdett nemes vállalattal össze van kapcsolva. Ezen miniden országból jött, s minden vagyonosztály által szolgáltatott, roppant tőke-összetódulás, a világ előtt bizonyosan legfényesebb s legcáfolhatlanabb bizonyítványa leend ama bizalomnak, mit a császár politikája Francziaorszában s külföldön gerjeszt.“ Ugyancsak a „Moniteur“ jelenti, mikép a császár és császárné tegnap esti 7 órakor, Biarritzból Párisba megérkeztek. Noha visszatérésük nem volt jelentve, nagy néptömeg tódult össze a pályafőnél s a császári párt üdvkiáltással fogadá.— A csapár visszatérése óta újabb élénkséggel folynak az angol királynő elfogadására tett roppant előkészületek. A „Courrier de Marseille“ jelenti, mikép 90 gőznaszád béreltetett ki, a krimi hadműködésekre lévén szánva, melyek közöl mindegyik 500 embert s hajó ágyukat szállíthatand. Egy próbautazás rendeltetett meg, ezen folyam-hajóhad elindulása előtt. Az „Indep beige“ egyik párisi levelezője, noha teljesen elismeri az Elgin lord által Canada kormányzásában kifejtett képességet,s noha valószínűnek tartja a lordnak konstantinápolyi angol követte leendő kineveztetését, mindazáltal megcáfolja a ,,Chronicle“nak azon közlését, mintha ezen kinevezést már bevégzettnek lehetne tekinteni. — Szintén alaptalan ez utóbbi lapnak azon közlése, mintha Francziaország legközelebb meg fogná szerezni Dominique és Saint-Luce szigeteket, antillai angol gyarmatokat, cserében Chandernagorért, mely a coromandeli parton levő franczia birtok. Csupán annyi igaz, mikép némely keletindiai angol s franczia birtokrészek kölcsönösen át fognak engedtetni. Francziaország kezdeményezé az ezen tárgyra vonatkozó javaslatokat, melyek kedvezőleg fogadtattak. Olozaga spanyol követ holnap érkezendik Párisba; Zabala spanyol külügyminister későn érkezvén meg Biarritzba, nem láthatá meg a császárt. T A R C Z A. Amerikai képek. I. Callao, 1825. (Folytatás.) Az ordonáncz épen a különböző pontokat mutató kapitányunknak, ki a spanyol nyelvet egész fogékonysággal beszélte, hol telepek valanak fölállítva. Az utolsó , mely egészen készen volt ugyan, de még nem nyitá meg a tüzelést, alig volt háromszáz lépésnél távolabb a vár falától, hanem előtte álló házaktól fedezteték, melyek már azonban alá voltak aknázva, s nem sokára légbe valónak röpítendők. Míg vezetőnk a telepeket s az ostrom menetét , úgy mint tudta, leirá, lovaink, s különösen a kapitányé, mely kétségtelenül valamely magas rangú tiszt sajátja volt — mert mindig előre ügyekezett,— nyugtalankodni kezdenek, s mivel, mint említém, azén jó kapitányom egy hajót igen jól, de lovat annál kevésbbé tudott kormányozni, — végre elvesztő türelmét, s oly dühösen ragadt el, hogy az enyém is, bár mennyire akartam fékezni, utána vágtatott, hogy hová? azt a jó ég tudta csak - de mi nem. Egy füst- és por-oczeán közepett érkezünk a földre, s oly ágyudörgés közepett, mely úgy látszék, emezt akarja sarkából kivetni. Lovaink tudniillik épen azon perezben ragadának az aláaknázott házak felé, melyben azok tompa, földrázó kitöréssel rogytak össze, s melyet az ágyutelep elkészülve várt, hogy a tüzelést megkezdje. Hogy az erődben sem valónak restek felelni, nem is szükség említnem; s mivel a többi telepek is mind megszólaltak, oly dörgés, golyó-, kartács-és bombazápor állt be, mintha menny és föld össze akart volna szakadozni. A lovak, melyek velünk roskadának össze, mint lisztes zsákot vetőnek le, kísérőnk egészen elájult, én felhőit valók, csak a kapitány találta a dolgot egészen természetesnek, nyugodtan vonta ki magát spanyol paripája alól, engem s a szavától megfosztott kísérőnket lábra állított, s aztán igen nyugodtan kérdé : váljon hol találjuk föl a mi tisztünket. E férfiú nyugalma, hogy kedvencz szavaink egyikével éljek, valóban tetemes volt. — Legalább is harmincz golyó ütött be a falba, mely mögött lovaink szerencsére levetének,— mindenfelől kövek gördültek alá; — mellékesen legyen mondva, e faltöredék nem való pénzzel eléggé megfizethető,— a nélkül megszabadultunk volna minden, a brigget, szállítmányt illető gondjainktól; — de kapitányunkat, úgy látszék, mindez legkevésbbé sem érdeklő. Csak a füst és porfelleg ellen volt panasza, mely az ütegekből s összeomlott házakból emelkedett, s minket valódi egyiptomi sötétbe burkolt, legalább is tiz les fel járó katonától tudakozódik, de egyiknek sem volt ideje rá hallgatni. Végre azonban ritkulni kezdett a köd, s a megzavart ordonáncz is kezdé magát tájékozni, s egy telepre mutatott, mely felé azonnal elindulunk. Alig haladunk húsz lépésnyire, midőn egy ágyúba botlottunk. Mint képzelhetik önök, körünkben rendkívüli tevékenység uralkodott. A telep harminc- húszonnégy- és harminczhat-fontos ágyúból állott, melyek körül oly serény és elszánt vala a szolgálat, hogy azt a patrióták vitézségétől alig mertem várni. S valóban ez emberkékben nagy volt a bátorság. Nem kell felednünk, hogy mindez alig három hóval történt az ayacucho-i fényes győzelem után, mi annyira villanyozá az ostromlókat, miszerint tánczolva látszanak a halál elé rohanni, így azon ágyú legénységének, melyre először bukkantunk, fele már el vala lőve, s alig lépünk félre — a kapitány intett, hogy hajoljak le—midin a legközelebbi szomszédomnak egy golyó elhordotta fejét.Egy hirtelen széllökést éreztem,mely megfojt vala, ha szerencsémre oldalt nem állok; — egyszersmind valami meleg anyag csapott nyakam, fejem és arczomra, mely csaknem megvakított. Amint letörlöm magamról, szomszédomat fej nélkül látom lábaimnál heverni. Képzelhetik önök a borzadást, mely hátamba állt! Bár nem volt első eset, hogy felebarátomat elesni látom, de most történt először, hogy annak vére arczomra fecsesent. Kimondhatlan roszul kezdem magamat érezni, térdeim roskadoztak, vérem a szívemhez tolult, fejem szédült s ájulva rogytam le a fal mögött. De csodálatos, hogy egy következőnek elesése magamhoz térített. — Ez távolról sem hatott meg annyira, mint az első, habár ennél is erős szívdobogást s egy kis szédülést éreztem, de sokkal kisebb mértékben, mint először; a harmadik, ki egy szomszéd ágyúnál esett el, még kevesebbé, úgy hogy minden újabb esetnél félelmem kisebb, szenvedőleges bátorságom nagyobb nagyobb jön, míg végre egész biztonsággá fokosukt, mely igen sajátságosan— mintha némi kárörömmel is vegyült volna. E kárörömet csaknem fatalizmusnak lehetne nevezni, mely folyton azt sugallá nekem, hogy a sors minden áldozatának elragadásával biztonságomat neveli, s hogy én mindig kevésbbé tarthatok. Különös, hogy az, ki legkevésbbé született vasgyúrónak — s mint mondom, én ezek közé tartozom — mily hamar lesz bátorrá. A telepbei betántorgásom után egy félórával, kapitányom oldalánál dolgoztam, bár leguggolva, de oly nyugodtan, hogy alig méltatom többé a fejem fölött elzugó golyókat figyelemre-De, hogy miként jutottam én , minden polgárok legbékésebbje, ki csak valaha kereskedelmi könyvet vezetett — ezen tüzérségi szolgálathoz, bővebben kell előadnom. Alig tolt jó kapitányom a telep egyik zugába, intvén, hogy fejemet lehajtsam, midőn valódi yankee-módra azonnal a helyiség kikémléséhez látott, mit ő annyi hideg nyugalommal tett, itt egy oldallökést osztva, ott egymást kapva, mintha csak otthon képzelné magát. E különös, tudvágyó fürkészet s ödöngés igen jellemző volt, csak miután még vagy két tüzér elesett, fogott határozottabban a munkához. A legközelebb állónak kikapta a töltő rudat kezéből, s rövid intéssel parancsoló a másiknak, segítsen az ágyút visszatolni. A legénység minden habozás nélkül azonnal engedelmeskedék. Az ágyú visszatolatott, saját kezeivel tölte meg, ismét előtolták, maga irányza ki és elsütteté. Oly határozottan elszánt vala magaviselete, hogy egyiknek sem juta eszébe egyetlen ellenvetést is tenni. Itt volt alkalmam kézzelfoghatóan tapasztalni, mit tehet a szilárdság és teljes öntudat. A jó ember úgy lépett föl, mintha ez ágyútelep már évek óta állana parancsnoksága alatt. Egyik sem merő legkisebb részben is kétségbe vonni tekintélyét. Még a legközelebbi ágyuk is nem sokára vezénylete alá adák magukat. Volt is valami ellenállhatlan e nyugodt makacsság és biztosságban, mely a gyöngébb lelkeket összesen meghajlító, úgy tűnt fel előttem, mint azon erdőhátságiak *) egyike, kik hasonló módon, a nélkül hogy valakitől kérnék, a más földjén telepednek meg s otthonn találják magukat — a kinek nem tetszik : tegyen róla! Ezen, barátom által játszott vezéri szerep volt tulajdonképen, mi lassan kint felbátorító, megerősíte s végre hasonló tevékenységre kényszerítő. Mert tulajdonkép nem is maradhat az ember hasonló körülmények közt összedugott kezekkel, s már maga az eltökélés is meghozza a bátorságot, úgy hogy összeszedvén magamat egy töltényt vettem ki a kocsiból, azonban elővigyázatból leguggoltam, de lassankint feljebb feljebb emelem fejemet, míg végre oly magasra tartom, mint akárki a világon. Látják önök, uraim, igy arattam én is némi részben e patrióta-harczban borostyánokat! *) Angolul wackwoodmann (Hinterwalder.) így nevezik azon a társadalmi körön kívül élő észak-amerikai vadászokat, kik a még be nem telepített s el nem foglalt tartományok erdeiben szabadon, és többnyire vadászatból élnek, — s néha rablásból is. — Ezek az északamerikai államok foglalásainak mintegy előcsapatjai. — Ford. (Folyt, köv. 2354 Belgian). Brüssel, aug. 1. A portugali király, s az oportoi ha, tegnap este Brüsselbe érkeztek s nagy ünnepélylyel fogadtattak. Kemderaág, Berlin, jul .31. A királynak Preuszen tartományba utazása végleg elhatároztatott. Ő ilye Königsberg városa 61. éves fennállásának ünnepén. sept. 2. 3. és 4 . jelen leend. Köln. A „Frankf. Postz.“ egy iratot közöl, melyet a ,,D. Volkshalle“ fővezetője Geiger a kir. rendőrigazgató előtt Kölnben felolvasott. Annak lényege következő : ,,A „Deutsche Volkshalle“ nem porosz, sőt poroszellenes érdekeknek szenteli magát. A bel- mint kül-államélet terén, minden iránya és viszonyaiban az állami működésnek Poroszország rovására más államok magasztaltatnak, Poroszország a külföld érdekében kisebbíttetik , s igy a porosz hazáhozi ragaszkodásnak és annak kormányáhozi bizalomnak aláásása kisértetik meg. Nem csak saját vezérczikke és levelezései, hanem a más lapokból átvett czikkek is kétségtelenné teszik ez irányt. Korábbi éveket mellőzve, itt csak a „Volksh.“ következő számais czikkeire utalunk, melyek az említett szellembeni eljárásnak legvilágosabb bizonyságai, t. i. Poroszország minden igénye a szövetségbeni egyenjogúságra, Poroszország minden önálló politikája, melyet Austria terveinek ellenébe állít, megtámadtatik. Poroszország szándékai és eljárása a keleti kérdésben gyanúsíttatnak és gyaláztatnak , törekvéseinek gyanított meghiúsulása fölött káröröm nyilváníttatik, Austria, annak politikája és kormánya a saját haza rovására magasztaltatik. (Ezután következik 39 bevádlott czikk.) Nem kevésbbé a következő számok és czikkek (következik 17 eredeti levelezés