Budapesti Hírlap, 1855. augusztus (784-807. szám)

1855-08-04 / 787. szám

jelenként szerencsésen megtörtént. G-n d. u. két csavarfregát, 2 gőzös, 2 csavarbrigg és 3 kis gőzjármű tartott a város felé. Hg L o b a n o w genicsii parancsnok a csapatokat a tengerszoros partjára s 5 azovi barkaszta Szivasnyílásánál ál­­líta fel. 6-dikán esti a Genicsi előtti ágyuna­­száddal még két nagy ágyúval fegyverkezett egyesült. A hajóraj többi része 10 versenyire a vá­­rostól sorba állt, a Strelka és Birjucsev sziget közti tért elfoglalandó. 7-n e két ágyunaszád és a franczia gőzös erősen ágyúztak. Úgy látszik, hogy az ellenség még ingadozott elhatározásá­ban, mert addig csak 2 — 3 hajó közeledett a vá­roshoz, a többi hajóraj pedig napjában többször változtatta állását. 8 —9-n éjjel az ágyunaszádok és gőzös erősebben kezdtek bombázni, golyók és bombák hulltak a külvárosba, hol a csapatok áll­tak. 9 én délben egy ágyunaszád a partnál, me­lyen a külváros fekszik, a Genicsivel határos hegyfokig evezett, s találomra egy bombát vetett be, melynek forgácsa egy közembert megsebesí­tett. 9-n estve­ig Lobanov-Kostovszki értesült, hogy egy ellenséges csalnak a külvárossal szem­ben a parthoz közeledik, alkalmasint, hogy a kül­várost felgyújtsa, de a kozákok és gyalogsággal erősített őrláncz tüzelése a csolnakot visszafor­dulni kényszerítő. Ezután az ágyunaszádok 3 óráig tartó erős tüzelést kezdtek s egész éjjel röppentyűket szórtak, mik csekély tüzet támasz­tottak. Ez alatt más ellenséges járművek a par­ton fekvő épületek és a szigeteni halászlakók el­pusztításával foglalkoztak. A Genicsit őrző csa­patok erősítésére hgyorcsakott tetemes had­erők oda küldését tartá szükségesnek. Ez osztály­­y sor osztá­lnok alatt áll. Végül megemlítendő, hogy ájul. 4-a Berdianszknál megjelent ellensé­ges gőzösök ott mintegy 24 óráig álltak, azután visszamentek Kercsbe, a­nélkül hogy a nevezett városban új kárt tettek volna. Az ázsiai harc­térről, K­a­r­s­z helyzetéről írják jól. 13-ról : Az oroszok még folyvást Karsz közelében táboroznak, de a vár ellen semmit sem kezdtek, az orosz előhad még mindig 18 órá­nyira áll Erzerumtól. Az oroszok az általuk el­foglalt helységekben mindenütt új elöljárókat neveztek ki. Mivel Muraview­­nok erősítésre látszik várni, mielőtt Karsz vagy Erzerum ellen valamit kezdene, ez utóbbi város kormányzója a sánczárkokat mélyebbre ásatá. Több mint 15,000 lakos, török és keresztény, 3 nap dolgozott a védelmi műveken. Maga a kormányzó 15,000 ba­­sibozukkal Erzerumból kivonult. Jul. 6-ról szóló karszi tudósítások jelentik : Mura vie­w­­nok fenyegető állást vett, de semmi komoly lépést nem tett. A város be volt kerítve, de annak be­vételétől nem tartottak, a tett intézkedéseket s 14.000 főnyi helyőrséget elegendőknek tartván a város megvédésére. A Gagarin osztály, mely Jenika,lé ellen küldetett, még folyvást eddigi ál­lásában van. Ny­r­o­d­unok hadosztálya a Batum­­mali összeköttetést vágta el. Egy július 7-diki karszi levél egy fontos közlést hoz, mely ha va­lósulna, a hadjáratra nagy befolyású lenne. E sze­rint I. i. Samyl (ki nem halt meg) a Daghesz­­tánt Georgiától elválasztó hegyeken átkelt, az Alazan folyó partjainál állomást foglalt, s hadse­regét három hadoszlopra osztá, melyek egyikét ő maga, másikát fia, s harmadikát Dániel Khan ve­zényli. E hadsereg Tifliszt fenyegeti, s Mura­­v­i e­n­tnök e miatt N­y­r­o­d­tnoknak megparan­csolta Ardahant elhagyni s Tifliszbe sietni. Egy erzerumi levél szerint Samyl már három midre állana Tiflisztől, s e várost feladásra szólította fel. A „Triest. Z.“e közlését a „ J. de Const.“ hírei is erősítik, hozzátévén, miszerint a karsziak készen vannak egy Muraview részérőli hadicsinyre, mi­előtt Tifliszbe elvonulna A­tnok terve, a geor­giaiakat felkelésre bírni, nem sikerült, s remélik, hogy azok tovább is nyugton maradnak. Keleti tenger. A sz.­pétervári katonai főkormányzó jelentései szerint az ellenséges ha­jóhad jul. 20. 21. 22. és 23 kán korábbi állomá­sán maradt, a­nélkül hogy mozdulna Az utolsó napon egészen ködbe volt takarva. Anglia, L­ondo­n, júl. 31. Az alsóház tegnapi ülé­sében H­o­t­h­a­m lord tudni kívánta, ha vájjon elő lehet-e terjeszteni a Szebasztopol-bizottmány által Krímbe küldetett biztosok jelentéseit. Pal­merston lord azt válaszolá , mikép ama két biztos feladata nem az volt, hogy tanukat hall­gasson ki, hanem hogy önállólag vizsgálja meg az ügyállást, s egy a kormányhoz intézendő bizal­mas jelentésben, a netalán kívánatosaknak látszó javításokat s személy változtatásokat kijelölje, va­lamint a helyszínen a legszükségesebb változta­tásokat a fővezér közbenjárása, vagy a hadügy­­miniszerhez intézett ajánlatok útján eszközölje. Ezen megbízatást ők igen kielégítő módon tel­jesítik, s visszatértük után oly jelentést tettek, mely üdvös eredményekre vezetett; azonban mi­vel e jelentés tisztán bizalmas minőségű, annak közzététele az államnak nem állana érdekében. Goderich lord kérdé, ha várjon a­lapos-e azon hírlapi közlés,mikép a kormány olasz légiót szándékozik alakítni. Peel azt válaszolá, mikép a kormány előbb nem szándékozott olaszokat toborzani, azonban most elhatározó olaszokat is fölvenni a külföldi régióba. — Pa­lm­e­r­s­­­o­n lord kijelenté, mikép megfogható okokból kívá­natos az ülésszakot aug. 14. vagy 15-n bezárni. Több tagok érdekes indítványokat jelentettek be, s a ministériumra reázolt indítványokra vo­natkozólag már a folyó hétnek egyik estéje le­­foglaltatott. Már mivel a ház több oly megaján­­lási pontokkal, melyek vitára adhatnának alkal­mat, hátralékban van, ő azt indítványozza, mikép kedden a napi­renden levő ügyeknek elsőség adassék. Rövid vita után ezen indítvány elfogad­tatott, s az indiai ügyi budget keddre tűzetett ki. Erre bizottmányilag különböző segélypénzek sza­vaztattak meg. Russell lord még csak az ülésszak végét sem várja be, hanem már ma elutazik családjá­val Hawickba, s onnan Skótországba, hol a legközelebbi hetekre egy kis vadászházat bérelt ki. Rachel tegnap nyita meg kis vendégsze­replési ciclusát a St James színházban, túltö­­mött ház előtt,s már jövő hét folytában útnak indu­­land Amerikába. Itt csak négyszer fog föllépni, s mindegyik estére 200 ft. sz.-get kap. A „Morning­ Post“ szerint, Persigny gróf által tett előterjesztések következtében, a franczia kormány parancsot adott ki az iránt, mikép a Francziaországon keresztül utazó angol tisztek s katonák a vasutakon ugyanazon díjért szállíttas­sanak, mint a franczia katonák. Az angol tisztek s katonáknak, hogy ezen nagy előnyt élvezhes­sék, csupán útleveleiket kellene előmutatniok. Francziaország, Páris, júl. 31. A „Moniteur“ tegnap hiva­talos részének élén, a pénzügyministernek a köl­csön eredményeiről a császárhoz intézett követ­kező jelentését közlé: „Sire ! Számot kívánok adni felségednek a a kölcsönnek ismeretes eredményeiről, melyre az aláírás tegnap esti 5 órakor záratott be, a még be nem érkezett értesítések nem fogják tetemesen mó­dosíthatni ezen eredményeket. Egyébiránt egy ké­sőbbi jelentés constatkrozandja azok végleges öszve­­gét. 310.000 személy fogott részt venni az aláírás­ban. Az aláírt öszveg mintegy 360­­ millióra menend föl Az 50 frnyi s ezen aluli aláírások, melyek le nem szállíthatóknak nyilváníttattak, ezen öszvegből 235 milliót tesznek. A 60 frnyi s ezen fölüli aláírá­sok, melyek aránylagos leszállítás alá vettették, mintegy 3360 milliót fognak tenni. A megyék szinte 230,000 aláírót s több mint 1000 milliónyi aláírt tőkét fogtak szolgáltatni. A különböző európai tar­tományokból Angol-, Németország, Hollandia, Bel­gium, Schweizból stb. jött külföldi aláírások többre mennek 600 milliónál. Ily eredményeknek, Sire­ miket szerencsém van felségeddel tudatni, nincsen szükségük commentárra, azoknak valóban hallatlan nagyszerűsége magában is elég hangosan szól. Azoknak megnyerése végett se szokatlan áldo­zatokra se ösztönzésre valóban nem volt szük­ség. Az aláíróknak nyújtott viszonylagos elő­nyök valóban kevésbbé tetemesek voltak, mint a két legutóbbi kölcsönnél, s mindemellett is a 310.000 aláíró a kívánt öszvegnél szinte öt­szörre többet ajánlott meg. A közigazgatás min­den törekvései a közönség buzgalmának nem élesz­tésére , hanem fékezésére voltak irányozva. A felséged által megengedett korlátozó rendszabályok következtében, az 50 főnyi s azon aluli szelvények a kölcsönnek csak egy részét fedezendik, s szinte 550 milliót lehetene kiosztani a felsőbb aláírások közt. E szerint mindenkinek teend része, a­mint ez méltányos, s a hitelre nézve hasznos. Ezen rész kissé kevesebbet teend az aláírt öszvegnek egy hatodánál. Az Vio­nyi kiszabatott biztosíték­­letétem­ények, nem számítva ide a lejárati határidőt megelőzőleg tett fizetéseket, magukban is 360 mil­lióra fognak fölmenni. Ezen rendkívüli manifestatió­­nak egyik legföltűnőbb jelleme abban áll, mikép ily roppant tőkepénz-áthelyezést oly rövid idő alatt lehetett eszközölni, két legújabban történt köl­csön után, a külbonyodalm­ak közepett, a legköze­lebb elmúlt élelemszeri s ragályi kicsisek után, a nélkül hogy az üzleteket megháborította s az árfolyamot megváltoztatta volna. Ellenkezőleg az­zal, mi minden kölcsönnel történt, ezen kölcsön a rente-ok árának 50 fr. 90 centról 66 fr. 80 centra fölebb szökése által üdvözöltetett. Ezen mozga­lomnak elősegítése végett czélszerű leend mielőbb visszaadni a forgalomnak a kincstárba folyt tőkék azon részét, miket az aláírások leszállítása visz­­szafizethetőkké teend. Ezen munkálat legnagyobb gyorsasággal fog eszközöltetni. — Síre ! A legkö­­zeliebb létesült pénzügyi műtétel hihetőleg a leg­­bámulatosabbb, mely valaha bármely országban történt , s nagyon alkalmas azoknak felvilá­gosítására, kik még kételkednének Francziaország erejéről, gazdagsága és hitelének kiterjedéséről s ama népszerűségről, mely Európában az általa meg­kezdett nemes vállalattal össze van kapcsolva. Ezen miniden országból jött, s minden vagyonosztály ál­tal szolgáltatott, roppant tőke-összetódulás, a világ előtt bizonyosan legfényesebb s legc­áfolhatlanabb bizonyítványa leend ama bizalomnak, mit a császár politikája Francziaorszában s külföldön gerjeszt.“ Ugyancsak a „Moniteur“ jelenti, mikép a császár és császárné tegnap esti 7 órakor, Biar­ritzból Párisba megérkeztek. Noha visszatérésük nem volt jelentve, nagy néptömeg tódult össze a pályafőnél s a császári párt üdvkiáltással fogadá.— A csa­pár visszatérése óta újabb élénkséggel foly­nak az angol királynő elfogadására tett roppant előkészületek. A „Courrier de Marseille“ jelenti, mikép 90 gőznaszád béreltetett ki, a krimi hadműködésekre lévén szánva, melyek közöl mindegyik 500 em­bert s hajó ágyukat szállíthatand. Egy próba­utazás rendeltetett meg, ezen folyam-hajóhad elindulása előtt. Az „Indep­ beige“ egyik párisi levelezője, noha teljesen elismeri az Elgin lord által Cana­da kormányzásában kifejtett képességet,s noha va­lószínűnek tartja a lordnak konstantinápolyi angol követte leendő kineveztetését, mindazáltal meg­­c­áfolja a ,,Chronicle“nak azon közlését, mintha ezen kinevezést már bevégzettnek lehetne tekin­teni. — Szintén alaptalan ez utóbbi lapnak azon közlése, mintha Francziaország legközelebb meg fogná szerezni Dominique és Sain­t-L­u­c­­­e szigeteket, antillai angol gyarmatokat, cserében Chandernagorért, mely a coromandeli parton levő franczia birtok. Csupán annyi igaz, mikép némely keletindiai angol s franczia birtokrészek kölcsönösen át fognak engedtetni. Francziaor­szág kezdeményezé az ezen tárgyra vonatkozó javaslatokat, melyek kedvezőleg fogadtattak. Olozaga spanyol követ holnap érkezendik Párisba; Zabala spanyol külügyminister későn érkezvén meg Biarritzba, nem láthatá meg a csá­szárt. T A R C Z A. Amerikai képek. I. Callao, 1825. (Folytatás.) Az ordonáncz épen a különböző pontokat mu­tató kapitányunknak, ki a spanyol nyelvet egész fo­gékonysággal beszélte, hol telepek valanak fölállítva. Az utolsó , mely egészen készen volt ugyan, de még nem nyitá meg a tüzelést, alig volt három­száz lépésnél távolabb a vár falától, hanem előtte álló házaktól fedezteték, melyek már azonban alá voltak aknázva, s nem sokára légbe valónak röpí­­tendők. Míg vezetőnk a telepeket s az ostrom me­netét , úgy mint tudta, leirá, lovaink, s különösen a kapitányé, mely kétségtelenül valamely magas rangú tiszt sajátja volt — mert mindig előre ügyekezett,— nyugtalankodni kezdenek, s mivel, mint említém, az­­én jó kapitányom egy hajót igen jól, de lovat annál kevésbbé tudott kormányozni, — végre elvesztő tü­relmét, s oly dühösen ragadt el, hogy az enyém is, bár mennyire akartam fékezni, utána vágtatott, hogy hová? azt a jó ég tudta csak - de mi nem. Egy füst- és por-oczeán közepett érkezünk a földre, s oly ágyudörgés közepett, mely úgy látszék, emezt akarja sarkából kivetni. Lovaink tudniillik épen azon perezben ragadá­­nak az aláaknázott házak felé, melyben azok tompa, földrázó kitöréssel rogytak össze, s melyet az ágyu­­telep elkészülve várt, hogy a tüzelést megkezdje. Hogy az erődben sem valónak restek felelni, nem is szükség említnem; s mivel a többi telepek is mind megszólaltak, oly dörgés, golyó-, kartács-és bomba­zápor állt be, mintha menny és föld össze akart volna szakadozni. A lovak, melyek velünk roskadának össze, mint lisztes zsákot vetőnek le, kísérőnk egészen elájult, én felhőit valók, csak a kapitány találta a dolgot egészen természetesnek, nyugodtan vonta ki magát spanyol paripája alól, engem s a szavától megfosz­tott kísérőnket lábra állított, s aztán igen nyugodtan kérdé : váljon hol találjuk föl a mi tisztünket. E férfiú nyugalma, hogy kedvencz szavaink egyikével éljek, valóban tetemes volt. — Leg­alább is harmincz golyó ütött be a falba, mely mögött lovaink szerencsére levetének,— mindenfelől kövek gördültek alá; — mellékesen legyen mondva, e faltöredék nem való pénzzel eléggé megfizethető,— a nélkül megszabadultunk volna minden, a brigget, szállítmányt illető gondjainktól; — de kapitányun­­­kat, úgy látszék, mindez legkevésbbé sem érdeklő. Csak a füst és porfelleg ellen volt panasza, mely az ütegekből s összeomlott házakból emelkedett, s minket valódi egyiptomi sötétbe­ burkolt, legalább is tiz le­s fel járó katonától tudakozódik, de egyiknek sem volt ideje rá hallgatni. Végre azonban ritkulni kezdett a köd, s a meg­zavart ordonáncz is kezdé magát tájékozni, s egy telepre mutatott, mely felé azonnal elindulunk. Alig haladunk húsz lépésnyire, midőn egy ágyúba botlottunk. Mint képzelhetik önök, körünkben rendkívüli tevékenység uralkodott. A telep harminc- húszon­négy- és harminczhat-fontos ágyúból állott, melyek körül oly serény és elszánt vala a szolgálat, hogy azt a patrióták vitézségétől alig mertem várni. S va­lóban ez emberkékben nagy volt a bátorság. Nem kell felednünk, hogy mindez alig három hóval történt az ayacucho-i fényes győzelem után, mi annyira villanyozá az ostromlókat, misze­rint tánczolva látszanak a halál elé rohanni, így azon ágyú legénységének, melyre először bukkantunk, fele már el vala lőve, s alig lépünk félre — a kapitány intett, hogy hajoljak le—midin a legközelebbi szomszédomnak egy golyó elhordotta fe­­jét.Egy hirtelen­ széllökést éreztem,mely megfojt vala, ha szerencsémre oldalt nem állok; — egyszersmind valami meleg anyag csapott nyakam­, fejem­ és ar­­czomra, mely csaknem megvakított. A­mint letörlöm magamról, szomszédomat fej nélkül látom lábaim­nál heverni. Képzelhetik önök a borzadást, mely há­tamba állt! Bár nem volt első eset, hogy felebará­tomat elesni látom, de most történt először, hogy annak vére arczomra fecsesent. Kimondhatlan roszul kezdem magamat érezni, térdeim roskadoztak, vé­rem a szívemhez tolult, fejem szédült s ájulva rogy­tam le a fal mögött. De csodálatos, hogy egy következőnek elesése magamhoz térített. — Ez távolról sem hatott meg annyira, mint az első, habár ennél is erős szívdo­bogást s egy kis szédülést éreztem, de sokkal ki­sebb mértékben, mint először; a harmadik, ki egy szomszéd ágyúnál esett el, még kevesebbé, úgy hogy minden újabb esetnél félelmem kisebb, szenvedőle­ges bátorságom nagyobb nagyobb jön, míg végre egész biztonsággá fokosukt, mely igen sajátságosan— mintha némi kárörömmel is vegyült volna. E kár­örömet csaknem fatalizmusnak lehetne nevezni, mely folyton azt sugallá nekem, hogy a sors minden ál­dozatának elragadásával biztonságomat neveli, s hogy én mindig kevésbbé tarthatok. Különös, hogy az, ki legkevésbbé született vasgyúrónak — s mint mondom, én ezek közé tar­tozom — mily hamar lesz bátorrá. A telepbei be­­tántorgásom után egy félórával, kapitányom olda­lánál dolgoztam, bár leguggolva, de oly nyugodtan, hogy alig méltatom többé a fejem fölött elzugó go­lyókat figyelemre-De, hogy miként jutottam én , minden pol­gárok legbékésebbje, ki csak valaha kereskedelmi könyvet vezetett — ezen tüzérségi szolgálathoz, bővebben kell előadnom. Alig tolt jó kapitányom a telep egyik zugába, intvén, hogy fejemet lehajtsam, midőn valódi yan­­kee-módra azonnal a helyiség kikémléséhez látott, mit ő annyi hideg nyugalommal tett, itt egy oldal­lökést osztva, ott egy­mást kapva, mintha csak ott­hon képzelné magát. E különös, tud­vágyó fürké­­szet s ödöngés igen jellemző volt, csak miután még vagy két tüzér elesett, fogott határozottab­ban a munkához. A legközelebb állónak kikapta a töltő rudat kezéből, s rövid intéssel parancsoló a másiknak, segítsen az ágyút visszatolni. A legény­ség minden habozás nélkül azonnal engedelmeske­­dék. Az ágyú visszatolatott, saját kezeivel tölte meg, ismét előtolták, maga irányza ki és elsütteté. Oly határozottan elszánt vala magaviselete, hogy egyiknek sem juta eszébe egyetlen ellenvetést is tenni. Itt volt alkalmam kézzelfoghatóan tapasztalni, mit tehet a szilárdság és teljes öntudat. A jó ember úgy lépett föl, mintha ez ágyútelep már évek óta állana parancsnoksága alatt. Egyik sem merő leg­kisebb részben is kétségbe vonni tekintélyét. Még a legközelebbi ágyuk is nem sokára vezénylete alá adák magukat. Volt is valami ellenállhatlan e nyu­godt makacsság és biztosságban, mely a gyöngébb lelkeket összesen meghajlító, úgy tűnt fel előttem, mint azon erdőhátságiak *) egyike, kik hasonló módon, a nélkül hogy valakitől kérnék, a más föld­jén telepednek meg s otthonn találják magukat — a kinek nem tetszik : tegyen róla! Ezen, barátom által játszott vezéri szerep volt tulajdonképen, mi lassan kint felbátorító, mege­­rősíte s végre hasonló tevékenységre kényszerítő. Mert tulajdonkép nem is maradhat az ember hason­ló körülmények közt összedugott kezekkel, s már maga az eltökélés is meghozza a bátorságot, úgy hogy összeszedvén magamat egy töltényt vettem ki a kocsiból, azonban elővigyázatból leguggoltam, de lassankint feljebb feljebb emelem fejemet, míg vég­re oly magasra tartom, mint akárki a világon. Látják önök, uraim, igy arattam én is némi részben e patrióta-harczban borostyánokat! *) Angolul wackwoodmann (Hinterwalder.) így nevezik azon a társadalmi körön kívül élő észak-amerikai vadászokat, kik a még be nem telepített s el nem foglalt tartományok erdei­ben szabadon, és többnyire vadászatból élnek, — s néha rablásból is. — Ezek az észak­amerikai államok foglalásainak mintegy elő­­csapatjai. — Ford. (Folyt, köv.­ 2354 Belgian). Brüssel, aug. 1. A portugali király, s az oportoi ha, tegnap este Brüsselbe érkeztek s nagy ünnepélylyel fogadtattak. Kemderaág, Berlin, jul .31. A királynak Preuszen tar­tományba utazása végleg elhatároztatott. Ő ilye Königsberg városa 61.­ éves fennállásának ünne­pén. sept. 2. 3. és 4 . jelen leend. Köln. A „Frankf. Postz.“ egy iratot közöl, melyet a ,,D. Volkshalle“ fővezetője Geiger a kir. rendőrigazgató előtt Kölnben felolvasott. An­nak lényege következő : ,,A „Deutsche Volkshalle“ nem porosz, sőt poroszellenes érdekeknek szenteli magát. A bel- mint kül-államélet terén, minden iránya és viszonyaiban az állami működésnek Po­roszország rovására más államok magasztaltat­nak, Poroszország a külföld érdekében kisebbít­­tetik , s igy a porosz hazáhozi ragaszkodásnak és annak kormányáhozi bizalomnak aláásása ki­sértetik meg. Nem csak saját vezérczikke és le­velezései, hanem a más lapokból átvett czikkek is kétségtelenné teszik ez irányt. Korábbi éveket mellőzve, itt csak a „Volksh.“ következő számai­­s czikkeire utalunk, melyek az említett szellem­­beni eljárásnak legvilágosabb bizonyságai, t. i. Poroszország minden igénye a szövetségbeni egyenjogúságra, Poroszország minden önálló po­litikája, melyet Austria terveinek ellenébe állít, megtámadtatik. Poroszország szándékai és eljá­rása a keleti kérdésben gyanúsíttatnak és gya­­láztatnak , törekvéseinek gyanított meghiúsu­lása fölött káröröm nyilváníttatik, Austria, an­nak politikája és kormánya a saját haza ro­vására magasztaltatik. (Ezután következik 39 bevádlott czikk.) Nem kevésbbé a következő szá­mok és czikkek (következik 17 eredeti levelezés

Next