Budapesti Hírlap, 1855. október (833-859. szám)

1855-10-01 / 833. szám

hozná fel vérét és pénzét, s kaparná ki Anglia számára a parázsból a sült gesztenyét. A­mit megjövendöltünk, beteljesedett : a nyugati hatalmasságok már ismét egy új okot ta­láltak a Nápoly politikája miatti panaszra.­­ Ugyanis ők rosz néven vették a nápolyi király­nak, hogy Ischitella­ng hadügyministert el­­­bocsátotta, s ha a „Constitutionnel“ szavainak hitelt lehet adni, úgy kényszeríteni akarják Fer­­dinánd királyt, hogy e ministert hivatalába visz­­szahelyezze. Miért ne? Hiszen Nápoly gyönge,s a nyugati hatalmasságok erősek,így gondolkoznak kétségkívül sokan. Egyébiránt ezen újabb össze­ütközésről biztos adatok várandók be, most csak annyit jegyezvén meg, hogy Ischitella­ng ugyan­azon Guiliari ezredes, ki 1815-ben Murat Joachimnak nápolyi trón visszafoglalási kísér­letében részt vett. Tegnapelőtt tartotta a nemzetközi társulat első ülését, melynek czélja az associatio alapján a világ minden nemzetei közt egyenlő mérték-, súly- és pénzrendszert behozni. Magától értető­dik, hogy az egészből nem sok lesz. Ezen „békés agitationak“ az elnöke Rothschild, de ő sietett beszédében abbeli sajnálatát kifejezni, miszerint egyéb dolgai igen kevés időt engednek neki az agitatiora. — E társulatra még visszatérendünk. Békésmegye, sept. 15. A magyar embernek nemcsak az a rosz ter­mészete, hogy mindig a maga kárán tanul, hanem az a még roszabb szokása is megvan, hogy csak akkor fitja a tüzet, mikor már kör­mére é­g­e­tt. A „Riunione adriatica di sicurta“ csak akkor jut eszünkbe, midőn földig égett há­zunk üszkei fölött ámolygunk; a jég elleni biz­­­tosítás czélszerűségéről akkor kezdünk el böl­­cselkedni, midőn terméseinket a zivatar aratta le ; száraz időben harapófogóval sem lehetne birtoko­sainkat a vízszabályozó társulatokba állásra bírni, hanem ha februártól júniusig áll vetéseink fölött a hajókázható víz, mint az idén, ha gabonaföl­deinken a fürjek alkalmatlan fülsértő pitypalatyo­­lása helyett a békák andalító harmóniáját halljuk zengedezni, mint az idén, és ha végre augustus­­ban a szép tiszta búzavetések helyén csetkákát ta­karunk, mint az idén , ilyenkor nagyot fú a ma­­­gyar ember hosszuszáru pipájából a tornáczon, egyet törülünk tudós ököllel a ránczos homlokon, s „hej csak jó lett volna lesz azt a Kő­röst szabályozni!“ sóhajtunk föl mély phi­­losophiával. — Nem a gyulaiaknak beszélek, se nem a sarkadiaknak, csak úgy példálódzom!.... Hanem hiszen, majd lesz már egyszer a mi Kőrö­sünk szabályozásából is valami, akkor t. i. (ez az én hitem) ha a magas kormány egy általános szabályozási tervet készíttet, s kimondja a hozzájárulás kényszerűségét minden ér­deklettekre. Van most is egy törvény, a­mely, ha egyszer a többség megalakult, a vonakodó ki­sebbséget erővel is bevonja a rendszabályba (1840: X. t. ez. 6. 7. §.); de ez az üdvösségre nem elég. Tisztelem én Tóth Lőrincz és Fényes Elek urak nézeteit, kik kényszeríttetni akarják a ma­gyar embert a tagosítás és elkülönzésre, s mert azon szomorú meggyőződésben élek, hogy „fa­jom“ (kérem e szót plágiumnak nem vétetni) csak úgy fog boldogulni, ha erőltetik rá a bol­dogságot : minden tétovázás nélkül oda nyilatko­zom, hogy igenis , erővel is be kell neki adni a gyógyszert, ha tudjuk, hogy az javulást idéz elő a szenvedő testben. Tehát, p­ar­a­n­cs­o­lt viz­szabályozás, (thea gyanánt), macadamizált országutak a lábak alá, (meleg tégla helyett), egy kis kénytelen tagosítás a gyomrodra édes nemzetem, é­s meg vagy mentve a proletariátus cholerájától. Azután csak arra vigyázz, hogy a fényűzés hideg szele valahogy a paplanod alá ne fuj­on, vagy ne nyújtózkodjál tovább mint a meddig ez ér, mert akkor beléd áll a görcs, s a világ minden specacuanhája és fenyőmagja sem ment meg. Községeink rendezését óhajtva várjuk. Lát­juk a szép példákat, hogy Rozsnyó, Derecs­ke, e más városok tanácsai miként haladnak elő az üdvös, közjóra c­élzó törekvésekben , s mi is épen a magas kormány kegyes gondoskodásától bízvást reméljük, mikép egyebek közt egy nagy bajunkon segítve leend, t. i. hogy valamint a ha­tárban, úgy a városban járható utaink fognak lenni, s igy a legnagyobb közlekedési vonalon a közlekedést még most néha gátló akadályok el­hárítva lesznek. Továbbá még azon óhajtásunkat is legyen szabad nyilvánítani, hol az még fennáll, ahog­y t. i. azon é­lezhető­ nagy a baj, mit a községek régi statusquo-ja szül, a városi rendőrség nemléte mielőbb szűnjön meg A rend megőr­zésénél bizony valami jobb dolog és szükségesebb intézmény nincs. Bízunk azért ismételve a ma­gas kormány atyai gondosságában, hogy az óhaj­tott községi rendezés behozatalával e szük­ségünkön is segítve leend. Bízunk pedig annyi­val inkább, mivel érdeklett óhajtásunk közel tel­­jesülendésének jeleit már­is látjuk. A j­egyzői hivataloknak, a községi élet ez óramutatói­nak rendezése munkába van véve. S hiszszük, hogy e kezdet után önként fog követ­kezni a folytatás. A vasárnapi iskolákról, reál-tanodákról, ca­­sinókról nem írok. De strigis, quae non sunt, nulla fiat quaestio. A cholera, sok áldozatot víve bár, eltávo­zott körünkből. Isten sajtoló keze megnehezült rajtunk. Csapás után csapás ért minket. Árvíz, jég és pusztító járvány. . .. Vájjon magába tér­e, vájjon jobb lesz-e az ember, hogy ne mondjam ismét: fajunk, ennyi és ily keserű mementók után ? Ki mondja meg? 1. 1. Temesvár, sept. 22. Az idén ugyan sajnosan beválta a bánság ma­ga lázas rész hírét : ha városon mint falun e nyár folytán a hideglázasokat felszámlálnák, a lakos­ság egyetemes számának felét az meghaladná. Évenkint akad ugyan tetemes szám mint áldozata néhány hétig e vidéki csapásnak, de oly rendkí­vüli erővel, mint ez évben, rég nem lépett már fel. Oka részint a nyári esetlenség által elapadt kutak vizének romlása, s e víz használata után a gyomor rendetlensége, s ha ebből származik, mint épen e sorok írójánál, akkor nagyon hosszas, ke­ményen tartó és a testet kimerítő , az említett oknak jelensége, hogy a beteg a­kutvizet inni nem képes: itt leghathatósb gyógyszer a légváltoztatás, utazás oly vidékre, hol tiszta folyóvizet használ­hatni, — e mellett az orvosi rendeletek pontos megtartása magától értetvén. Legközelebbről a gyakori légmérsék-változások egy sereg meghű­­lési lázakat is okoztak, ennek gyógyszere a gyo­mortisztítás, mivel a testi szervezet elgyengülvén, rendes foglalkozásának meg nem felelhet, és az izzasztás. A rendetlen életmód vagy éretlen gyü­mölcsök evése által szült lázak orvossága az iván­­­dai víz. Végre az erőltetett testi munka és szel­lemi gondok által feszültségbe hozott egyén is gyakran kapja a fennebbi okok észrevétlen hoz­zájárulása által a lázat : ez ellen használtatik a chinin,­­ azonban fájdalom, ezen hirtelen fojtó szerrel az idén sok orvosaink visszaélnek, meny­nyiben a betegségi okok­ és anyagoknak a test­ből leendő eltávolítása előtt, hogy a beteg unszo­lásainak eleget tegyenek, tüstént megrendelik e kényes szert, melytől ugyan eláll a láz, de mivel a kóranyagok el nem üzetvek, a visszaesések számtalanok és veszélyesek is. Különben a lázat sok esetben kikerülhetni, mert azt sokszor néhány heti gyengélkedés előzi meg, s ki akkor figye­lemmel hozzálát egésségi szervezete tisztításához, az a különben bekövetkezendő láztól jó eleve megszabadul. A cholerából is fordult már elő egypár eset, de járványként még eddig nem lépett föl. Kereskedelmi kamránk szűkkeblű határozata és véleménye daczára, értesülve vagyunk az or­szágos vásároknak felsőbbségileg véglegesen a Józsefvárosba helyeztetéséről, mi­által e külvá­ros jelentősége hitelesen el van ismerve, valamint ez már a m. kereskedelmi ministérium által kia­dott statistikai kézikönyvben történt,hol a bánsági terménykereskedés főhelyéül, az erdélyi árufor­galom sarkpontjául és az egész koronaország ér­dekeinek középüzetéül Temesvár, különösen a József külváros van nevezve, mely az egész terményüzletet és szállítmányokat máris, a közmű­­áruk forgalmát pedig legközelebb magában ösz­­pontosítja, mihelyt a vásár és vasút által minden kereskedés ezek közelébe vonatik. Hogy vasutunk nem lehet messze a komoly teljesedéstől, azt gya­nítjuk a küszöbök és sínek tömeges érkezéséből Ed­dig is leglényegesebb akadály volt a tiszai híd irán­ti határozatlanság, kőből legyen-e vagy fából,míg végre a tapasztalás az utóbbi mellett nyilatkozott, mely ugyan nem látszik oly szilárdnak vagy örö­kösnek lenni mint amaz, de ellenben a rajta át­robogó nehéz vonatok alatt boltjai mozoghatnak, sőt inghatnak bedőlési veszély nélkül. Az itteni egyesült evang.egyház községe,tag­jai adakozása által most pénzalapot tőkésít, hogy annak kamatjaiból egy legközelebb meghívandó magyar pap fizettessék,mit a magyar ev. tagok szaporodása tett szükségessé.Eddig közbecsülést biró lelkésze Karner Vilmos úr egyedül látta el a magyar, német és tót hívek lelki tanítását,de a tagok ez állás terhességét belátván, könnyebb­ségére azért hívnak egy második lelkészt, oly felté­tellel, hogy az, az állítandó második magas­ osz­tályában az elemi iskolának egyszersmind tanító­­kép működjék,t. Karnerur pedig szent hivatásától áthatva, készséggel ajánlotta fel magát, hogy ez uj iskolában a tanítói tisztben megosztandja a terheket uj tiszttársával, ki az ő eddigi terheit úgyis osztani fogja. A nem-egyesült-görög elemi iskolákkal pe­dig énektanoda fog szerveztetni az ifjúság kép­zésére, s a tanítói állomásra a csőd már hirdetve is van. Kívánatos volna, hogy minden vallású,sőt magántanodák növendékei is részt vegyenek a t. Hartl kegyesrendi tanító úr által állított test­gyakorlati intézet jótékonyságában, s ehez az igazgató tanár ur felvilágosult szabad szelleme és szeretetre méltó egyénisége mellett a következő iskolai évben teljes reményünk van. 1. 1.­ ­ Egyveleg. (A látásról*) A franczia academiának egyik ez évi gyűlésében J o b a r d ur érdekes fölolvasást tartott a rövidlátás fölött, melyet kivonatban ide igtatunk : „Miután életemben többször valók“ szólt Jo­­bard úr „tetszésem szerint rövid- és messzelátó (my ops és presbyops), úgy hiszem mindenki bir e képességgel. Az iskolai tanulmányok rövidlátóvá tőnek, míg földmívelő valék, a sík mezőni három­­szögezések által messzelátóvá lettem; de a miniatű­rök és kőmetszésseli foglalkodás újra csaknem egé­­szen rövidlátókká tette szemeimet. Azóta gyakran egy utazás, elég volt arra, hogy messze­, s tartós szobai foglalkodás arra, hogy rendesen­ látóvá legyek. E tüneményről fogalmat szerezhetünk ma­gunknak, ha a szemet úgy tekintjük mint távcsövet, mely az izmok által, mik környezik s az önkénytől függenek, összébb húzható vagy kinyújtható. Ez iz­mok hosszasabb gyakorlás által lassan kint ellazulnak, vagy összébb szorulnak, mi miatt a szem gyúpontja közelebb vagy távolabb esik. Ez átmenetek nem történhetnek oly hamar, mint türelmetlenségünk kívánja, é­s az emberek egy része szemüveget sze­rez, mely a hiányt kipótolja ugyan, de a szemizmo­kat tunyákká s végre tehetlenekké teszi. Azon változások különböző szakában, melye­ken látásom átment, többször vettem elő szemüve­geket, de mindig félre tevem, mivel a kísérletet végig akartam vinni, é­s szerencsés vagyok nyil­váníthatni , mikép e kísérlet teljesen sikerült nemcsak nekem, hanem néhány más egyénnek is, kiket megmentek azon köznépi előítélettől, mely szerint a szem éjjeli, különösen apró betűs könyvek olvasása által romlik. Az ellenkező tény világosan bebizonyítá, mikép a szemre nézve czélszerűbb gymnastika nem lehet, mint férfiaknak a huzamos és napontai olvasás, és nőknek a finom varrás, még az éjszakát sem véve ki. E gyakorlatoknak csak két heti elhanyagolása is elég, hogy a szokott lát­képességben észrevehető változást idézzen elő , de egy kis kitartással s naponkint többször elővett gya­korlattal azt rövid időn ismét vissza lehet nyerni. Azon izmok, melyek a szem gömbjét kör­nyezik, parányiak s igen gyengék arra, hogy az üvegkristály-nedveket és más anyagokat, melyek a szemet alkotják, alakjukban hamar változtassák, de az akarat által gyakorolt hatás öntudatlanul és si­keresen megy tovább, mint tapasztalataim bizonyít­ják. Azon meggyőződésre jöttem, mikép mindazon egyének, kik nem rövidlátó szülőktől származnak, látásukat távolabbivá tehetik, ha szemüvegeik szá­mait lassan kint kisebbítik, s hogy azok, kik nem rég óta rövidlátók, hamar visszanyerik látásukat, ha minden szemüveget félre tesznek, mint én tevém , de gyakran kell olvasni, főként éjjel, egy fedő által visszavert gyönge lámpavilágnál, s óvakodni kell, hogy a világ egyenesen a szembe ne süssön, mi a lázidegekre olyforma hatással van, mint a pálinka az ízlés és gyomor idegeire. Ezen erőszakos életrendet is szokni lehet, de következményei­ gyászosak le­hetnek. Plato a napbanézés által veszte el szem­világát.“ (Villany­távirda a föld körül.) Schaffner, egy német tudós, ki most végezte a föld körüli út­ját, főként azt tévé tanulmánya tárgyául, hogyan lehetne egy, az egész földet átölelő távírdát állítni fel. Terve szerint a villany­sodrony Angolor­szágból Skó­zián át az Orkney és Shetland szigeteire vezettetnék, innen Faron és Islandon át Grönlandba, Labradorba, Canadába. Canadától az Egyesült­ államokon át Californiáig vezettetnék, onnan az Oregon területen átha­ladván Orosz-Amerikába, és Aliaska félszigetre, az Ar­e­u­­­i szigetekre, hogy Kamzsatkánál újra elérje az ó­ világ partjait. Innen egész Szibérián,Ok­­hocskon, Irkucskon, Kamskon, Kolyvánon át, az ural hegyeket megkerülvén, Kusanba s on­nan Moszkvába vezetendő, hol az európai távirda­­hálózattal találkoznék.“ E terv útjában semmi mechani­ai lehetlenség sem áll, s tudjuk azt, hogy korunkban oly vállalatok, melyek első pillanatra meséseknek tetszenek, gyak­ran hamarabb készülnek, mint hinni mérnök. A táv­írdai sodronyok tengeralatti elvezetése ma már nem új és nem nehéz dolog. Legnehezebb tán e tervben a készület épségben tartása, oly helyeken, minők a grönlandi, amerikai, szibériai sivatagok. (Az angol irodalmi nyugdíj­intézet.) Egy írók és tudományos férfiakból álló társulat lé­tezik Londonban, melynek neve „Literary fund.“ E társulat 1818-ban alapíttaték, néhány irodalom­­pártoló által, kik közös czélra a tulajdonképi írók­kal egyesülének. Czélja a szegénységben szenvedő írókat segélni. Tőkéje 30,000 font szert. és in­gatlan birtokai évenkint 2000 pártot jövedelmez­nek , ezenkívül a királyi s más tekintélyes családok aláírása is biztosítja. Kevéssel ezelőtt e társulat szervezetében több hiányon segítendők, a jelen év kezdetén egy több tekintélyes íróból álló bizott­mány jön kinevezve, az alapszabályok átnézése és újabbak készítésére. Ez új tervnek, melynek elnöke Dickens Károly úr és sugallója Bulwer Edward, e helyét tartjuk legérdekesebbnek ide­igtatni: „A társulat igazgatói fel vannak hatalmazva, hogy az irodalom és tudomány oly emberei számára, kik nyomorban vannak, évenkénti visszavonható nyugdíjakat oszszanak.­ Föl vannak egyszersmind hatalmazva, hogy oly hasonló, foglalkozású egyé­neknek is, kik pillanati szükségben vannak, kamat nélkül hitelezzenek. A társulat jövedelmeiből fönn­maradó pénzből, egy saját épületében levő terem tartassák készen, azok számára, kik ott társalgás kedvéért találkozni, értekezni vagy dolgozni óhaj­tanak, kik minden szükséges könyvet, szótárakat, encyclopaediákat, classicus műveket stb. rendel­kezésükre készen találnak. . . .“ A bizottmány minden íróhoz fölszólítást bocsá­tott ki, művei egy példányának beküldésére a kö­zös könyvtár számára; hasonló fölszólítás külde­tik minden időszaki irat szerkesztőjéhez. (A török nyomdák.) 1726-ban III. Ahmet szultán, ki a tudományok nagy pártolója volt egy rendeletet adott ki, melynek nyomán Törökor­szág fővárosában egy nyomda állíttatók föl. A zsi­dók és örményeknek még a XVI-ik század végén volt nyomdájuk Konstantinápolyban, egyházi fő­nökeik épületében, de a sajtók csupán vallásos köny­veket bocsátanak ki.­­ Az ulemák iránti kedve­zésből e török sajtónak meg vola tiltva a Koránnak, a szájhagyományoknak s az egyházi és világi tör­vényeknek, valamint azok magyarázatainak is ki­nyomása. E tilalom indokául az hozaték föl, mikép­p különböző s főleg szent iratok meghamisításától lehet tartani. Ugyanekkor a kormány a nyomdához két igazgatót nevezett ki s a nyomás költségeit maga vállalta el. A két hivatalnoknak állandó fize­tést rendelt, a miniszerek és a nagyvezír biztosíték minden lehető segítségük ígéretével. Ezenkívül négy legtekintélyesebb tanácsnok censornak jön ki­nevezve, és Ahmet szultán, ki ez intézet fölállítá­sát csak három évvel élte túl, gyakran meglátogatá azt, s az igazgatókat és a német nyomdászokat foly­vást bátorító­ Mohamed követte előde példáját. S mégis a két igazgató buzgalma, s a kormány segélye daczára a nyomda csupán tengődött. Munkások és betűk szerfölött nehezen valának találhatók. Ez utóbbiakat csupán Velenczében tudák készítni. Ez akadályok miatt még 1743-ig is e nyomda csupán 17 könyvet birt kiállítni. 1747-ben igazgatója Kadi Ibrahim meghalván, az bezáratott, s csak 1755-ben nyittaték meg újra. Még e megnyitás után is hosszú időn keresztül mit sem nyomott. E tétlenség 1784-ig tartott, midőn Abdul-Hamid szultán annak jó karba tételét parancsoló. 1784-től 1828-ig a konstantiná­polyi nyomda nyolczvan új művet adott ki kilencz­­venegy kötetben. 1830-tól 1842-ig száznyolcz új mű jelent meg. 1842 óta a megjelenő könyvek szá­ma progressiv arányban növekszik. Konstantiná­polyban és a birodalom több nagy városaiban uj nyomdák keletkezének. 261­6 Austriai birodalom, B­é­c­s, sept. 29. Gróf Bud­ és b. Bache exoláik ma délben Linzből ide visszaérkeztek. A tegnapi pesti esti vonat csaknem két órá­val elkésett, mert a gép Marcheggnél használ­­hatlanná lett és egy tartalékgéppel kellett pó­toltatnia. B. Bourqueney franczia cs. követ a bé­­csi udvarnál kormányától engedélyt kapott, csa­ládját, mely ez év végéig Francziaországban szándékozik maradni, oda kísérhetni, s hétfőn oct. 1-n elutazik, ő exolája legfölebb két-három hét múlva visszaváratik Bécsbe. KÜLFÖLD. Tudósítások a hareztérekről. Délkeleti csatatér. Pélissier­­nek nagy jelentése a sept. 8-ki rohamról megérke­zett s itt következik: „Szebasztopolban a nagy főhadiszálláson sept. 14. 1855. Tnagy ur! Van szerencsém megküldeni sept. 11-ki sürgönyömben ígért jelentésemet Sze­­basztopol rohammal bevételéről. E roham persze elérkezettnek látszott. Balra a mérnökmunkálatok az árboczbástyához 30, a középbástyához 40 mét­­renyire közeledtek. Jobbra közeledvényeink,a 17-ke óta folytatott ágyúzás védelme alatt 25 métrenyire jutottak a Malakoff kiszögellvényéhez és a kieli öböli kis fürészműhöz. A tüzérség közel 100 tűz­­telepet készített el tökéletesen fölszerelve, a jobb támadóvonalon 350 a balon 250 ágyúval. Az an­golok, a térnehézségek daczára közel 200 métre­nyire értek a nagy Redanhoz, s mintegy 200 ágyú volt tűztelepekbe állítva. Az oroszok az időt hasz­nálván a Malakoffnál második védövet emeltek, melynek bevégzését meg kelle gátolni. Végre a fel­­mentősereg aug. 16-a a Tsernajánál tökéletesen megveretett; nem volt valószínű , hogy újra megtá­madja ez állomást, melyet sokkal erősebbé tettünk, s hol az ellenség minden erőlködését visszaverni képesek valánk. Simpson­­nok és én tehát a dön­tő támadást elhatároztuk. A két sereg tüzér és mér­nökparancsnokai egyhangúlag oszták a véleményt. A támadás napjául sept. 8-a tűzetett ki. Mint mon­dám, az ellenséget hosszú védővé főpontjain kelle megtámadni, nehogy minden tartalékát ugyanazon pontra vesse, s nyugtalanítani kelle a városban, hova a hid nyílt, melyen visszavonulhatott. Balra Le­ Sal­­les tnoknak kelle az első hadtesttel, mely egy szárd dandárral erősíttetett, a várost megtámadni; közé­pen az angolok a nagy Redant foglalandák el; vég­re Bosquet tnoknak a Malakoffot s a kiel-öböli kis redant, mint a Karabelnaja védő­jének kiszö­gellő pontjait kelle megtámadnia. E támadások min­­denikére következő intézkedések létettek. Balra a L­e v­a­i­l­l­a­n­t-hadosztály,a középbástyát és lünett­­jeit megtámadandó, a legelőbbre álló táborlatvona­­lakban állíttatott fel. Jobbja felől a D’A­ltemarre hadosztály volt, melynek az árboczbástya torkola­tát, s az ott állított tűztelepeket kelle elfoglalnia. A szárd dandár, Cia­­­dini b­ok alatt a D‘Aute­marre hadosztály mellé állítva, ugyanazon bástya jobb szárnyát fogja megtámadni. Végre a Bouat és P­a­t­é-hadosztályok Levaillant-hadosztály tarta­lékául szolgáltak ; ezenfelül, hogy ez oldalról min­­­den lehető esetlegre készen legyünk, Kamiesből a 30 és 35 sorezredet ide rendeltem s de Salles parancsai alá adtam­, mely ezredek a legvégső balra állíttattak és ez oldalról erősen biztosíték vonalaink birtokát. A Karabelnaja előtt a támadásnak három irányban kelle történni: balról a Malakoffra és tar­talékműveire; jobbról a kid­öbölt kis fürészműre; középen azon mellvédre, mely e két művet össze­köti. A Malakoff-rendszer kétségkívül legfontosabb

Next