Budapesti Hírlap, 1855. október (833-859. szám)
1855-10-01 / 833. szám
hozná fel vérét és pénzét, s kaparná ki Anglia számára a parázsból a sült gesztenyét. Amit megjövendöltünk, beteljesedett : a nyugati hatalmasságok már ismét egy új okot találtak a Nápoly politikája miatti panaszra. Ugyanis ők rosz néven vették a nápolyi királynak, hogy Ischitellang hadügyministert elbocsátotta, s ha a „Constitutionnel“ szavainak hitelt lehet adni, úgy kényszeríteni akarják Ferdinánd királyt, hogy e ministert hivatalába viszszahelyezze. Miért ne? Hiszen Nápoly gyönge,s a nyugati hatalmasságok erősek,így gondolkoznak kétségkívül sokan. Egyébiránt ezen újabb összeütközésről biztos adatok várandók be, most csak annyit jegyezvén meg, hogy Ischitellang ugyanazon Guiliari ezredes, ki 1815-ben Murat Joachimnak nápolyi trón visszafoglalási kísérletében részt vett. Tegnapelőtt tartotta a nemzetközi társulat első ülését, melynek czélja az associatio alapján a világ minden nemzetei közt egyenlő mérték-, súly- és pénzrendszert behozni. Magától értetődik, hogy az egészből nem sok lesz. Ezen „békés agitationak“ az elnöke Rothschild, de ő sietett beszédében abbeli sajnálatát kifejezni, miszerint egyéb dolgai igen kevés időt engednek neki az agitatiora. — E társulatra még visszatérendünk. Békésmegye, sept. 15. A magyar embernek nemcsak az a rosz természete, hogy mindig a maga kárán tanul, hanem az a még roszabb szokása is megvan, hogy csak akkor fitja a tüzet, mikor már körmére égett. A „Riunione adriatica di sicurta“ csak akkor jut eszünkbe, midőn földig égett házunk üszkei fölött ámolygunk; a jég elleni biztosítás czélszerűségéről akkor kezdünk el bölcselkedni, midőn terméseinket a zivatar aratta le ; száraz időben harapófogóval sem lehetne birtokosainkat a vízszabályozó társulatokba állásra bírni, hanem ha februártól júniusig áll vetéseink fölött a hajókázható víz, mint az idén, ha gabonaföldeinken a fürjek alkalmatlan fülsértő pitypalatyolása helyett a békák andalító harmóniáját halljuk zengedezni, mint az idén, és ha végre augustusban a szép tiszta búzavetések helyén csetkákát takarunk, mint az idén , ilyenkor nagyot fú a magyar ember hosszuszáru pipájából a tornáczon, egyet törülünk tudós ököllel a ránczos homlokon, s „hej csak jó lett volna lesz azt a Kőröst szabályozni!“ sóhajtunk föl mély philosophiával. — Nem a gyulaiaknak beszélek, se nem a sarkadiaknak, csak úgy példálódzom!.... Hanem hiszen, majd lesz már egyszer a mi Kőrösünk szabályozásából is valami, akkor t. i. (ez az én hitem) ha a magas kormány egy általános szabályozási tervet készíttet, s kimondja a hozzájárulás kényszerűségét minden érdeklettekre. Van most is egy törvény, amely, ha egyszer a többség megalakult, a vonakodó kisebbséget erővel is bevonja a rendszabályba (1840: X. t. ez. 6. 7. §.); de ez az üdvösségre nem elég. Tisztelem én Tóth Lőrincz és Fényes Elek urak nézeteit, kik kényszeríttetni akarják a magyar embert a tagosítás és elkülönzésre, s mert azon szomorú meggyőződésben élek, hogy „fajom“ (kérem e szót plágiumnak nem vétetni) csak úgy fog boldogulni, ha erőltetik rá a boldogságot : minden tétovázás nélkül oda nyilatkozom, hogy igenis , erővel is be kell neki adni a gyógyszert, ha tudjuk, hogy az javulást idéz elő a szenvedő testben. Tehát, parancsolt vizszabályozás, (thea gyanánt), macadamizált országutak a lábak alá, (meleg tégla helyett), egy kis kénytelen tagosítás a gyomrodra édes nemzetem, és meg vagy mentve a proletariátus cholerájától. Azután csak arra vigyázz, hogy a fényűzés hideg szele valahogy a paplanod alá ne fujon, vagy ne nyújtózkodjál tovább mint a meddig ez ér, mert akkor beléd áll a görcs, s a világ minden specacuanhája és fenyőmagja sem ment meg. Községeink rendezését óhajtva várjuk. Látjuk a szép példákat, hogy Rozsnyó, Derecske, e más városok tanácsai miként haladnak elő az üdvös, közjóra célzó törekvésekben , s mi is épen a magas kormány kegyes gondoskodásától bízvást reméljük, mikép egyebek közt egy nagy bajunkon segítve leend, t. i. hogy valamint a határban, úgy a városban járható utaink fognak lenni, s igy a legnagyobb közlekedési vonalon a közlekedést még most néha gátló akadályok elhárítva lesznek. Továbbá még azon óhajtásunkat is legyen szabad nyilvánítani, hol az még fennáll, ahogy t. i. azon élezhető nagy a baj, mit a községek régi statusquo-ja szül, a városi rendőrség nemléte mielőbb szűnjön meg A rend megőrzésénél bizony valami jobb dolog és szükségesebb intézmény nincs. Bízunk azért ismételve a magas kormány atyai gondosságában, hogy az óhajtott községi rendezés behozatalával e szükségünkön is segítve leend. Bízunk pedig annyival inkább, mivel érdeklett óhajtásunk közel teljesülendésének jeleit máris látjuk. A jegyzői hivataloknak, a községi élet ez óramutatóinak rendezése munkába van véve. S hiszszük, hogy e kezdet után önként fog következni a folytatás. A vasárnapi iskolákról, reál-tanodákról, casinókról nem írok. De strigis, quae non sunt, nulla fiat quaestio. A cholera, sok áldozatot víve bár, eltávozott körünkből. Isten sajtoló keze megnehezült rajtunk. Csapás után csapás ért minket. Árvíz, jég és pusztító járvány. . .. Vájjon magába tére, vájjon jobb lesz-e az ember, hogy ne mondjam ismét: fajunk, ennyi és ily keserű mementók után ? Ki mondja meg? 1. 1. Temesvár, sept. 22. Az idén ugyan sajnosan beválta a bánság maga lázas rész hírét : ha városon mint falun e nyár folytán a hideglázasokat felszámlálnák, a lakosság egyetemes számának felét az meghaladná. Évenkint akad ugyan tetemes szám mint áldozata néhány hétig e vidéki csapásnak, de oly rendkívüli erővel, mint ez évben, rég nem lépett már fel. Oka részint a nyári esetlenség által elapadt kutak vizének romlása, s e víz használata után a gyomor rendetlensége, s ha ebből származik, mint épen e sorok írójánál, akkor nagyon hosszas, keményen tartó és a testet kimerítő , az említett oknak jelensége, hogy a beteg akutvizet inni nem képes: itt leghathatósb gyógyszer a légváltoztatás, utazás oly vidékre, hol tiszta folyóvizet használhatni, — e mellett az orvosi rendeletek pontos megtartása magától értetvén. Legközelebbről a gyakori légmérsék-változások egy sereg meghűlési lázakat is okoztak, ennek gyógyszere a gyomortisztítás, mivel a testi szervezet elgyengülvén, rendes foglalkozásának meg nem felelhet, és az izzasztás. A rendetlen életmód vagy éretlen gyümölcsök evése által szült lázak orvossága az ivándai víz. Végre az erőltetett testi munka és szellemi gondok által feszültségbe hozott egyén is gyakran kapja a fennebbi okok észrevétlen hozzájárulása által a lázat : ez ellen használtatik a chinin, azonban fájdalom, ezen hirtelen fojtó szerrel az idén sok orvosaink visszaélnek, menynyiben a betegségi okok és anyagoknak a testből leendő eltávolítása előtt, hogy a beteg unszolásainak eleget tegyenek, tüstént megrendelik e kényes szert, melytől ugyan eláll a láz, de mivel a kóranyagok el nem üzetvek, a visszaesések számtalanok és veszélyesek is. Különben a lázat sok esetben kikerülhetni, mert azt sokszor néhány heti gyengélkedés előzi meg, s ki akkor figyelemmel hozzálát egésségi szervezete tisztításához, az a különben bekövetkezendő láztól jó eleve megszabadul. A cholerából is fordult már elő egypár eset, de járványként még eddig nem lépett föl. Kereskedelmi kamránk szűkkeblű határozata és véleménye daczára, értesülve vagyunk az országos vásároknak felsőbbségileg véglegesen a Józsefvárosba helyeztetéséről, miáltal e külváros jelentősége hitelesen el van ismerve, valamint ez már a m. kereskedelmi ministérium által kiadott statistikai kézikönyvben történt,hol a bánsági terménykereskedés főhelyéül, az erdélyi áruforgalom sarkpontjául és az egész koronaország érdekeinek középüzetéül Temesvár, különösen a József külváros van nevezve, mely az egész terményüzletet és szállítmányokat máris, a közműáruk forgalmát pedig legközelebb magában öszpontosítja, mihelyt a vásár és vasút által minden kereskedés ezek közelébe vonatik. Hogy vasutunk nem lehet messze a komoly teljesedéstől, azt gyanítjuk a küszöbök és sínek tömeges érkezéséből Eddig is leglényegesebb akadály volt a tiszai híd iránti határozatlanság, kőből legyen-e vagy fából,míg végre a tapasztalás az utóbbi mellett nyilatkozott, mely ugyan nem látszik oly szilárdnak vagy örökösnek lenni mint amaz, de ellenben a rajta átrobogó nehéz vonatok alatt boltjai mozoghatnak, sőt inghatnak bedőlési veszély nélkül. Az itteni egyesült evang.egyház községe,tagjai adakozása által most pénzalapot tőkésít, hogy annak kamatjaiból egy legközelebb meghívandó magyar pap fizettessék,mit a magyar ev. tagok szaporodása tett szükségessé.Eddig közbecsülést biró lelkésze Karner Vilmos úr egyedül látta el a magyar, német és tót hívek lelki tanítását,de a tagok ez állás terhességét belátván, könnyebbségére azért hívnak egy második lelkészt, oly feltétellel, hogy az, az állítandó második magas osztályában az elemi iskolának egyszersmind tanítókép működjék,t. Karnerur pedig szent hivatásától áthatva, készséggel ajánlotta fel magát, hogy ez uj iskolában a tanítói tisztben megosztandja a terheket uj tiszttársával, ki az ő eddigi terheit úgyis osztani fogja. A nem-egyesült-görög elemi iskolákkal pedig énektanoda fog szerveztetni az ifjúság képzésére, s a tanítói állomásra a csőd már hirdetve is van. Kívánatos volna, hogy minden vallású,sőt magántanodák növendékei is részt vegyenek a t. Hartl kegyesrendi tanító úr által állított testgyakorlati intézet jótékonyságában, s ehez az igazgató tanár ur felvilágosult szabad szelleme és szeretetre méltó egyénisége mellett a következő iskolai évben teljes reményünk van. 1. 1. Egyveleg. (A látásról*) A franczia academiának egyik ez évi gyűlésében J o b a r d ur érdekes fölolvasást tartott a rövidlátás fölött, melyet kivonatban ide igtatunk : „Miután életemben többször valók“ szólt Jobard úr „tetszésem szerint rövid- és messzelátó (my ops és presbyops), úgy hiszem mindenki bir e képességgel. Az iskolai tanulmányok rövidlátóvá tőnek, míg földmívelő valék, a sík mezőni háromszögezések által messzelátóvá lettem; de a miniatűrök és kőmetszésseli foglalkodás újra csaknem egészen rövidlátókká tette szemeimet. Azóta gyakran egy utazás, elég volt arra, hogy messze, s tartós szobai foglalkodás arra, hogy rendesen látóvá legyek. E tüneményről fogalmat szerezhetünk magunknak, ha a szemet úgy tekintjük mint távcsövet, mely az izmok által, mik környezik s az önkénytől függenek, összébb húzható vagy kinyújtható. Ez izmok hosszasabb gyakorlás által lassan kint ellazulnak, vagy összébb szorulnak, mi miatt a szem gyúpontja közelebb vagy távolabb esik. Ez átmenetek nem történhetnek oly hamar, mint türelmetlenségünk kívánja, és az emberek egy része szemüveget szerez, mely a hiányt kipótolja ugyan, de a szemizmokat tunyákká s végre tehetlenekké teszi. Azon változások különböző szakában, melyeken látásom átment, többször vettem elő szemüvegeket, de mindig félre tevem, mivel a kísérletet végig akartam vinni, és szerencsés vagyok nyilváníthatni , mikép e kísérlet teljesen sikerült nemcsak nekem, hanem néhány más egyénnek is, kiket megmentek azon köznépi előítélettől, mely szerint a szem éjjeli, különösen apró betűs könyvek olvasása által romlik. Az ellenkező tény világosan bebizonyítá, mikép a szemre nézve czélszerűbb gymnastika nem lehet, mint férfiaknak a huzamos és napontai olvasás, és nőknek a finom varrás, még az éjszakát sem véve ki. E gyakorlatoknak csak két heti elhanyagolása is elég, hogy a szokott látképességben észrevehető változást idézzen elő , de egy kis kitartással s naponkint többször elővett gyakorlattal azt rövid időn ismét vissza lehet nyerni. Azon izmok, melyek a szem gömbjét környezik, parányiak s igen gyengék arra, hogy az üvegkristály-nedveket és más anyagokat, melyek a szemet alkotják, alakjukban hamar változtassák, de az akarat által gyakorolt hatás öntudatlanul és sikeresen megy tovább, mint tapasztalataim bizonyítják. Azon meggyőződésre jöttem, mikép mindazon egyének, kik nem rövidlátó szülőktől származnak, látásukat távolabbivá tehetik, ha szemüvegeik számait lassan kint kisebbítik, s hogy azok, kik nem rég óta rövidlátók, hamar visszanyerik látásukat, ha minden szemüveget félre tesznek, mint én tevém , de gyakran kell olvasni, főként éjjel, egy fedő által visszavert gyönge lámpavilágnál, s óvakodni kell, hogy a világ egyenesen a szembe ne süssön, mi a lázidegekre olyforma hatással van, mint a pálinka az ízlés és gyomor idegeire. Ezen erőszakos életrendet is szokni lehet, de következményei gyászosak lehetnek. Plato a napbanézés által veszte el szemvilágát.“ (Villanytávirda a föld körül.) Schaffner, egy német tudós, ki most végezte a föld körüli útját, főként azt tévé tanulmánya tárgyául, hogyan lehetne egy, az egész földet átölelő távírdát állítni fel. Terve szerint a villanysodrony Angolországból Skózián át az Orkney és Shetland szigeteire vezettetnék, innen Faron és Islandon át Grönlandba, Labradorba, Canadába. Canadától az Egyesült államokon át Californiáig vezettetnék, onnan az Oregon területen áthaladván Orosz-Amerikába, és Aliaska félszigetre, az Areui szigetekre, hogy Kamzsatkánál újra elérje az ó világ partjait. Innen egész Szibérián,Okhocskon, Irkucskon, Kamskon, Kolyvánon át, az ural hegyeket megkerülvén, Kusanba s onnan Moszkvába vezetendő, hol az európai távirdahálózattal találkoznék.“ E terv útjában semmi mechaniai lehetlenség sem áll, s tudjuk azt, hogy korunkban oly vállalatok, melyek első pillanatra meséseknek tetszenek, gyakran hamarabb készülnek, mint hinni mérnök. A távírdai sodronyok tengeralatti elvezetése ma már nem új és nem nehéz dolog. Legnehezebb tán e tervben a készület épségben tartása, oly helyeken, minők a grönlandi, amerikai, szibériai sivatagok. (Az angol irodalmi nyugdíjintézet.) Egy írók és tudományos férfiakból álló társulat létezik Londonban, melynek neve „Literary fund.“ E társulat 1818-ban alapíttaték, néhány irodalompártoló által, kik közös czélra a tulajdonképi írókkal egyesülének. Czélja a szegénységben szenvedő írókat segélni. Tőkéje 30,000 font szert. és ingatlan birtokai évenkint 2000 pártot jövedelmeznek , ezenkívül a királyi s más tekintélyes családok aláírása is biztosítja. Kevéssel ezelőtt e társulat szervezetében több hiányon segítendők, a jelen év kezdetén egy több tekintélyes íróból álló bizottmány jön kinevezve, az alapszabályok átnézése és újabbak készítésére. Ez új tervnek, melynek elnöke Dickens Károly úr és sugallója Bulwer Edward, e helyét tartjuk legérdekesebbnek ideigtatni: „A társulat igazgatói fel vannak hatalmazva, hogy az irodalom és tudomány oly emberei számára, kik nyomorban vannak, évenkénti visszavonható nyugdíjakat oszszanak. Föl vannak egyszersmind hatalmazva, hogy oly hasonló, foglalkozású egyéneknek is, kik pillanati szükségben vannak, kamat nélkül hitelezzenek. A társulat jövedelmeiből fönnmaradó pénzből, egy saját épületében levő terem tartassák készen, azok számára, kik ott társalgás kedvéért találkozni, értekezni vagy dolgozni óhajtanak, kik minden szükséges könyvet, szótárakat, encyclopaediákat, classicus műveket stb. rendelkezésükre készen találnak. . . .“ A bizottmány minden íróhoz fölszólítást bocsátott ki, művei egy példányának beküldésére a közös könyvtár számára; hasonló fölszólítás küldetik minden időszaki irat szerkesztőjéhez. (A török nyomdák.) 1726-ban III. Ahmet szultán, ki a tudományok nagy pártolója volt egy rendeletet adott ki, melynek nyomán Törökország fővárosában egy nyomda állíttatók föl. A zsidók és örményeknek még a XVI-ik század végén volt nyomdájuk Konstantinápolyban, egyházi főnökeik épületében, de a sajtók csupán vallásos könyveket bocsátanak ki. Az ulemák iránti kedvezésből e török sajtónak meg vola tiltva a Koránnak, a szájhagyományoknak s az egyházi és világi törvényeknek, valamint azok magyarázatainak is kinyomása. E tilalom indokául az hozaték föl, miképp különböző s főleg szent iratok meghamisításától lehet tartani. Ugyanekkor a kormány a nyomdához két igazgatót nevezett ki s a nyomás költségeit maga vállalta el. A két hivatalnoknak állandó fizetést rendelt, a miniszerek és a nagyvezír biztosíték minden lehető segítségük ígéretével. Ezenkívül négy legtekintélyesebb tanácsnok censornak jön kinevezve, és Ahmet szultán, ki ez intézet fölállítását csak három évvel élte túl, gyakran meglátogatá azt, s az igazgatókat és a német nyomdászokat folyvást bátorító Mohamed követte előde példáját. S mégis a két igazgató buzgalma, s a kormány segélye daczára a nyomda csupán tengődött. Munkások és betűk szerfölött nehezen valának találhatók. Ez utóbbiakat csupán Velenczében tudák készítni. Ez akadályok miatt még 1743-ig is e nyomda csupán 17 könyvet birt kiállítni. 1747-ben igazgatója Kadi Ibrahim meghalván, az bezáratott, s csak 1755-ben nyittaték meg újra. Még e megnyitás után is hosszú időn keresztül mit sem nyomott. E tétlenség 1784-ig tartott, midőn Abdul-Hamid szultán annak jó karba tételét parancsoló. 1784-től 1828-ig a konstantinápolyi nyomda nyolczvan új művet adott ki kilenczvenegy kötetben. 1830-tól 1842-ig száznyolcz új mű jelent meg. 1842 óta a megjelenő könyvek száma progressiv arányban növekszik. Konstantinápolyban és a birodalom több nagy városaiban uj nyomdák keletkezének. 2616 Austriai birodalom, Bécs, sept. 29. Gróf Bud és b. Bache exoláik ma délben Linzből ide visszaérkeztek. A tegnapi pesti esti vonat csaknem két órával elkésett, mert a gép Marcheggnél használhatlanná lett és egy tartalékgéppel kellett pótoltatnia. B. Bourqueney franczia cs. követ a bécsi udvarnál kormányától engedélyt kapott, családját, mely ez év végéig Francziaországban szándékozik maradni, oda kísérhetni, s hétfőn oct. 1-n elutazik, ő exolája legfölebb két-három hét múlva visszaváratik Bécsbe. KÜLFÖLD. Tudósítások a hareztérekről. Délkeleti csatatér. Pélissiernek nagy jelentése a sept. 8-ki rohamról megérkezett s itt következik: „Szebasztopolban a nagy főhadiszálláson sept. 14. 1855. Tnagy ur! Van szerencsém megküldeni sept. 11-ki sürgönyömben ígért jelentésemet Szebasztopol rohammal bevételéről. E roham persze elérkezettnek látszott. Balra a mérnökmunkálatok az árboczbástyához 30, a középbástyához 40 métrenyire közeledtek. Jobbra közeledvényeink,a 17-ke óta folytatott ágyúzás védelme alatt 25 métrenyire jutottak a Malakoff kiszögellvényéhez és a kieli öböli kis fürészműhöz. A tüzérség közel 100 tűztelepet készített el tökéletesen fölszerelve, a jobb támadóvonalon 350 a balon 250 ágyúval. Az angolok, a térnehézségek daczára közel 200 métrenyire értek a nagy Redanhoz, s mintegy 200 ágyú volt tűztelepekbe állítva. Az oroszok az időt használván a Malakoffnál második védövet emeltek, melynek bevégzését meg kelle gátolni. Végre a felmentősereg aug. 16-a a Tsernajánál tökéletesen megveretett; nem volt valószínű , hogy újra megtámadja ez állomást, melyet sokkal erősebbé tettünk, s hol az ellenség minden erőlködését visszaverni képesek valánk. Simpsonnok és én tehát a döntő támadást elhatároztuk. A két sereg tüzér és mérnökparancsnokai egyhangúlag oszták a véleményt. A támadás napjául sept. 8-a tűzetett ki. Mint mondám, az ellenséget hosszú védővé főpontjain kelle megtámadni, nehogy minden tartalékát ugyanazon pontra vesse, s nyugtalanítani kelle a városban, hova a hid nyílt, melyen visszavonulhatott. Balra Le Salles tnoknak kelle az első hadtesttel, mely egy szárd dandárral erősíttetett, a várost megtámadni; középen az angolok a nagy Redant foglalandák el; végre Bosquet tnoknak a Malakoffot s a kiel-öböli kis redant, mint a Karabelnaja védőjének kiszögellő pontjait kelle megtámadnia. E támadások mindenikére következő intézkedések létettek. Balra a Le vaillant-hadosztály,a középbástyát és lünettjeit megtámadandó, a legelőbbre álló táborlatvonalakban állíttatott fel. Jobbja felől a D’Altemarre hadosztály volt, melynek az árboczbástya torkolatát, s az ott állított tűztelepeket kelle elfoglalnia. A szárd dandár, Ciadini bok alatt a D‘Autemarre hadosztály mellé állítva, ugyanazon bástya jobb szárnyát fogja megtámadni. Végre a Bouat és Paté-hadosztályok Levaillant-hadosztály tartalékául szolgáltak ; ezenfelül, hogy ez oldalról minden lehető esetlegre készen legyünk, Kamiesből a 30 és 35 sorezredet ide rendeltem s de Salles parancsai alá adtam, mely ezredek a legvégső balra állíttattak és ez oldalról erősen biztosíték vonalaink birtokát. A Karabelnaja előtt a támadásnak három irányban kelle történni: balról a Malakoffra és tartalékműveire; jobbról a kidöbölt kis fürészműre; középen azon mellvédre, mely e két művet összeköti. A Malakoff-rendszer kétségkívül legfontosabb