Budapesti Hírlap, 1855. november (860-884. szám)

1855-11-02 / 860. szám

többihez : a franczia kormány t. i. azt állítja, mi­szerint tudomására jött, hogy egy porosz rajna­­tartományi kereskedőház az orosz kormánynak tetemes mennyiségű salétromot szállít, a­nélkül hogy e salétromkivitel a határszéli vámon legke­­vésbbé is akadályoztatnék. Részünkről mi kétel­kedünk a tény valódiságán s azt hiszszük, mi­szerint a porosz kormány bizonyosan nem fog olyasmit tenni, mi a semlegesség megsértéséül lenne tekinthető. Az iparműtárlati épületben már készülnek bepakolni, mert daczára a műtárlati bizottmány részéről tett lépéseknek, úgy látszik, a császár megmarad abbeli határozata mellett, miszerint a jutalomdíjakat az iparpalotában fogja kiosztani. Világos, miszerint több kiállítónak meg fog gyűlni baja, mert azonkívül, hogy sok törékeny vagy helyből nehezen mozdítható tárgyaknak legna­gyobb sietséggel be kell pakoltatniok, a karza­tokra felállított tárgyak is szenvedni fognak azon por által, mely a földszinti munkálatok által fog okoztatni. Képzelhetni, mennyire elkedvetleníti ez a kiállítókat. Hallomás szerint a műtárlatnak a jövő májusban leendő megnyittatása iránti ké­relem siker nélkül marad, sőt azt beszélik, hogy az épület mindjárt a műtárlat bezáratása után lovassági laktanyává fog átváltoztatni. A ,,Times“ megint egyszer kifakadt Austria ellen, azt vetvén neki szemére, hogy a nápolyi ügyben nem járt egyenes után. Párában ezt ne­vetségesnek találják. Austriának a nápolyi kér­­désbeni magatartása a leglegálisabb, a­mit csak képzelhetni; egyrészről a meggondolatlanság, másrészről pedig az önállóság jogába avatkozás ellen szólalt fel. A „Times“-czikkek dörgő hang­jaik által minden értéküket elvesztették. Egyéb­iránt az sem maradt megjegyzés nélkül, misze­rint mind Nápolyban, mind Athénében a franczia diplomatia sokkal érzékenyebb, mint maga a franczia kormány , vagy más szavakkal, a fran­czia diplomatia sokkal jobban szeret sürgönyei­vel ingerelni, mint csendesítni. Austriai birodalom, Bécs, oct. 31. Ferdinánd császár és Mária Anna császárné ő felségeik tegnap dél­ben Pleschkovitz nyári lakból Prágába megér­keztek s lakásukat a cs. palotában vevék. Gróf Radeczky m­agy ő exolája adlatusa a polg. ügyekben, gr. T­h­u­n ma Veronából ide érkezett. Az uj kereskedelmi s ipari hitelintézet sza­bályzatai szentesítés végett már a cs. k. Apos­­­toli Felsége elé vannak terjesztve. KÜLFÖLD. Tudósítások a harcztérekről. Délkeleti csatatér.A krimi harcztér­­rőli tudósítások újra érdekesek kezdenek lenni. P­é 1­i s­m­­­e­r mnek terve volt, a­mennyire gyanítni lehete, az orosz közlekedés vonalát valamely pon­ton keresztülvágni, és pedig dél felől és Eupa­­toriából egyszerre előnyomulás által. Eupatoria helyőrsége, már sok csapattal erősítve, még a 12-ik Paget- láncsosezredet, és 13-án az egész De Fai­lly hadosztályt kapta erősítésül. A déli oldalon is annyira előhaladtak az egyesültek, mi­kép a P­é­li­s­s­­­e­r tervének sikerét bizonyosnak lárták, sőt az oroszoknak már kifelé készülését is jelenték angol-franczia lapok Most azonban ellenkezőleg minden oda mutat, miszerint nem csak hogy az oroszoknak, mintha Gorcsakoff is jelenté, semmi szándékuk nincs kimenni, de sőt elszánvák támadólag föllépni, az el­ső támadás Kupatok­át fogván illet­ni, mely várost 22000 főnyi fris csapat tart szem­mel P­­­a u t­i­n­tnok parancsa alatt. E hadtest a hig Gorcsakoff sergével Szimferopolnál az utánérkezett testőrgránátosok sorai által áll ösz­­szeköttetésben, s mint a szimferopoli sereg része, Cs­­­en-S­acken főparancsa alatt áll. Az első szemrevételt az oroszok oct. 26-n tevék, s egé­szen közel Eupatoriáig nyomultak. Hogy az egye­sültek e mozgalmak fontosságát belátják, mu­tatja azon körülmény, miszerint a hajóhad egy r­é­sz­e a lim­anból v­i­ssz­a­hiva­t­o­tt már az eupatoriai öbölbe meg is érkezett. Leg­újabban pedig jelentik, miszerint az egyesültek a felső Belbek területét egészen elhagyták s a hegyeken túlra húzódnak vissza. Úgyszintén az egyesültek azon kísérlete sem sikerült, Eupato­­riából Szimferopol felé előnyomulni, mert idő­közben a gránátosok tömege megérkezett, kiknek útban létéről úgy látszik az egyesülteknek előle­­­ges tudomásuk nem volt. Miután ez utóbbiak az orosz haderők miben­létéről meggyőződtek , okt. 24-n a már elfoglalt területről visszavonultak, felszedték az ak-tatsii tábort, s Eupatoriába vis­­szahúzódtak. Mind a jelenségek az oroszok kivo­nulási szándékának épen ellenkezőjét jelentik. Egyébiránt az orosz császár hg Gorcsakoff­­nak teljes belátására bízá, Krímet védni, vagy elhagyni. Totleben, orosz mérnökbnek Nikolajeff­­ben van; a kherzoni és nikolaj­effi erődítvények Konstantin ahg szemei előtt bevégeztetnek. A limani egyesült hajóhad fedezetén 8 —10,000 ember van, de az idén, a késő ősz miatt, Nikolajeff és Kherzon elleni működésre nem gondolhatni, noha az admirálok a Bug és Dnieper torkolatait kutaszoltatják, de a járművek nem mertek igen messze nyomulni, mert e folyók deltája spékelve van orosz tűztelepekkel. Általában az angol­­franczia levelezők újabban az orosz sereg helyze­téről sokkal kedvezőbben beszélnek. Az orosz Belbek-állomás megtámadása tehát abbahagya­tott, a Szimferopol elleni működés nem tanácsos, a Perekop elleni mozgalom pedig szállítóeszközök hiánya miatt alig kivihető. A nyugati levelezők e nézeteit odesszai és szimferopoli orosz tudó­sítások megerősítik. Hy Gorcsakoff minden elszállítható beteget és sebesültjeitől, azoknak a déloroszországi kórházakba vitetésével megme­nekült, s tökéletesen hadképes, a tauriai alpesek és rónákkal egyformán ismeretes, edzett seregével minden pillanatban megkezdheti a támadó működést. Nikolajeff védelme Tottleben tábornokra bízatott. A „Russ. Inv.“ bet. 21-ről jelenti. Ma reg­geltől déli 12 óráig az ellenség főereje eddigi ál­lását megtartó, a Bug torkolatában álló osztály kereskedett, s csak 5 gőzös, 3 ágyú­­s 4 bomba­naszádból áll. Az ocsakovi öbölben 9 gőzfregát, 5 vontatógőzös és 8 szállítóhajó horgonyoz; a Volaskaja foknál tegnap történt ágyúzás az oro­szoknak nem tett kárt. Délutáni 1*/2 ór­­a Bug torkolatában­ levő hajók közöl 1 gőzös, 1 ágyu- és 3 bombanaszád felszedte horgonyát s fölfelé nyomult a folyamban. A mint 21/­ óra azon helyre értek, hol tegnap az ágyúzás történt, újra meg­nyitották a tüzet az orosz tűztelepekre, de mind­két részről a rövid lődözés után ismét visszatértek. Azon járművek, melyek tegnap a Dnieper torko­­latba bementek, miután ott vízméréseket tettek, a Bugtorkolatba visszatértek, de ma ismét két ágyunaszád ment be a Dnieperre. A „Mil. Z.“ az egyesültek eddigi mozgalmait röviden egybefoglalva, ezt írja : Az egyesültek od­. il-n nagyobb csapattömegeket öszpontosí­­tottak a felső Belbek völgyében s több napig ez állomásban maradtak. Ekkor az oroszok 14-n demonstratiót csináltak Albat és Tavri felé, s a francziákat ugyanazzal, t. i. megkerüléssel kez­dék fenyegetni, mint Pélissier az oroszokat. Ez utóbbi tehát az előretolt csapatokat ismét visszavonta a Belbek- és Baidar-völgy közti hegyhátra (a khambri halmokra) s e naptól fogva azon vidékeken pillanati nyugalom látszott be­­állani. Ez egyébiránt az Eupatoriába küldött szá­mos expeditiók által is magyarázható, hol most a Paget-féle angol könnyűlovas dandárral, D­e Fai­lly franczia hadosztályával s más csapa­tokkal együtt több van 40,000 embernél, továbbá a Dnieper-limánba szárazi csapatok küldése, s végre azon meggyőződésre jutásból is megfejt­hető, miszerint a Belbek völgybe előnyomulás nagy áldozatok­ és nehézségekkel volna össze­kötve. A legújabb eseményekre vonatkozólag írja e lap, miszerint a piemonti hadsereg 9. óta téli­­ szállásainak a Woronzoff-út mellett Kamaránál elkészítésével foglalkozik. E tábor a franczia csapatok közepett van. Varsóból érkezett legújabb tudósítások szerint, ott az előkészületek a császár elfogadá­sára újra kezdetüket vették, még pedig oly ki­terjedésben, mikép azokból azt következtetik, hogy az orosz uralkodó a tél egy részét a lengyel fő­városban tölten­i. Azonban ő iiye alkalmasint csak az idei hadjárat bevégzése után érkezik oda. Ha a béke a télen át nem létesül, ő ilge ta­­vaszszal személyesen álland a csapatok élére. — Mind e hírek azonban további megerősítést várnak. Az Odesszában levő spanyol consul Bag­­ner y Ribasnak Keres közelében egy jószága, s azon nagy juhászata van. A hadi események nyomását azonban ez uradalom is megérzé, s név- szerint merinojuhnyájait az egyesült csapatok le­­tartóztaták. Az e­miatt emelt panaszra közelebb Pélissier tábornagy a jószágfelügyelőt bizto­sította, hogy a magánvagyon tiszteltetni fog. B­a­g­n­e­r úrnak joga van juhait tetszés szerint kivinni, csak hogy azokat az előőrsvonalon át Oroszország belsejébe nem szabad hajtania. Az ázsiai harcztérről írják, miszerint a karszi parancsnok V­a­s­z­i­f pasa sept. 30-ki je­lentése szerint e vár csak 3 hétre való eleséggel lévén ellátva, Omer pasa azonnal 12­00 lovat indított oda Erzerumból eleséggel. Csak az a kérdés, sikerül-e e csapatnak Karszba bejutni. Hg Bebutoff 14,000 főnyi fris csapattal az orosz táborba Karsz alá megérkezett s az uj ro­ham minden órán várható. — Williams tnok karszi angol biztos jelentése a sept. 29-ki roham­ról semmi uj adatot nem tartalmaz, s igy azt elég csak megemlítenünk, ír A földrengésekről. Nov. 1-jén 1855. November elsején 1755-ben volt Portugal fő­városa Lizbonának pusztulása. Az év- és százados gyász és örömünnepek napjait megjelölni általános szokás, s bárha az idő végtelenében, mely egy percznyi szünetet, megállapodást, vagy mentébeni változást nem ismer, egyik perez oly hosszú mint a másik,egyik oly fontos mint a másik, az ember,ki ese­mények és külső látható jelek által tesz különbsé­get annak folyamában, számozott kalendáriumot készít magának s krónikáiban egyik kis időrészt, melyet napnak nevez, vörös, a másikat sötét betűkkel jegyzi. Megemlékszik a nagyobb csapások és sze­rencsés események napjairól. Az ész babonás, a szív a legszentebb szokásnak, ünnepnek nevezi. Épen úgy babonás dolognak tetszik az ész előtt a nagyobbszerű katasztrófákat, melyekben több ezer egyén egyszerre veszti el életét, különös figyelemre méltatni. Az emberiség minden nap százezerre menő halottat temet el a föld területén. Miért tekintjük hát valami rendkívüli szerencsétlen­ségnek azt, midőn néhány ezer ember ugyanazon alkalommal, s egymás közelében szün meg élni? Hogy egy Ganges partján lakó indus ugyanazon perezben hal meg, melyben egy a Missisippi partjait lakó indián, abban semmi különöst nem találunk; de ha egymás közelében levő hasonló lények vesz­tik egyszerre éltüket, azt valami rendkívülinek tart­juk. — De a tömeges halálok, akár járványok, akár háború, akár természeti erők következtében történ­jenek, sokkal nagyobb mértékben ébresztik föl a történetolvasók részvétét, é­s a benyomás, melyet a nagy számú, halálra nem készült áldozatok tesz­nek, sokkal mélyebb és kínosabb. Így egész Európát borzadás fogta el a lizbo­­nai földrengés hírére, épen száz évvel ezelőtt. Egy szemtanú következőleg irja le e nagy csapást. „Folyó hó (november) elsején, reggeli 9 óra táj­ban hatalmas földrázkódás állott be, mely egy tized­­rész perczig tartott. A város minden templomai, zárdái, a királyi palotával és a nagyszerű dalszínház épüle­tével együtt azonnal összeomlottak, s egyetlen na­gyobb épület sem maradt fenn. A magánépületek egy negyedrészét ugyanazon sors érte, s keveset mondok, midőn a halottak számát 30.000-re te­szem. . . Az ijedtség és kétségbeesés oly nagy volt, mikép senki sem állapodik meg egy pillanatra, hogy legkedvesebb emberéről is egy-két kődarabot lee­meljen, habár ezáltal számos élet lesz vala megment­hető , de mindenki csak saját életére gondolt. . . . Azon halottak száma, kik a magánlakokban és utczá­­kon vesztek el, nem hasonlítható azokéhoz, kik az egyházak romjai alá temettetének; a nagy ünnepen és épen a misék óráján, minden egyház tömve volt emberekkel. Már pedig itt helyben tizannyi templom volt, mint Londonban (egy angol írja e sorokat). A magas tornyok az egyházak boltozataival együtt összeomlottak, úgy hogy csak igen kevés egyén me­nekülhetett meg. ... A rázkódás után mintegy két órával a városban három helyen ütött ki a tűz; ezt az összeomlott házak tűzhelyei okozták. Ugyanez időben a teljes szélcsend után erős szélvész támadt s három nap alatt annyira elterjesztette az égést, mikép az egész város hamuvá lett. Mintha minden elem összeesküdött volna végromlásunkra. A föld­rengés után azonnal, mely épen a legnagyobb dag­­ár idején történt, a tenger hirtelen negyven láb­­­nyival duzzadt magasabbra, mint valaha szokott és épen oly hirtelen is vonult vissza medrébe.“ — A sok hulla következtébeni döghaláltól lehete tartani, „de,“ mint az elbeszélő mondja, „a tűz fölemésztő azokat s e rész hatásnak elejét vette.“ Az éhhalál­tól is féltek, de néhány magtár fennmaradt. Minde­mellett ,,az első napokban két lat kenyeret egy arany-livren vettek.“ S ezt teszi hozzá: „A harma­dik, mitől félni lehetett, az volt, mikép a nép alja­sabb része, majd, az általános zavart fölhasználván, azokat, kik valamit meg tudtak menteni, kirabolják. Bizonyos mértékben ez meg is tör­tént, mire a király az egész város körül akasztó­iak fölállítását rendelte el, s mintegy száz kivégzés után, e bajon is segítve jön..........Azon házból, melyben laktam, 38 egyén közöl csak­­4 menekülhe­tett meg. A polgári kórházban 800, a főkórodában 1200 ember veszett oda. A zárdák nagy részéből, melyek mindenikében 400 egyén lakott, egyetlen egy sem menekült meg. A spanyol követ harmincz­­ötöd magával lakó romjai alá temetteték. . . Szeren­csére a király, családostul Bele­mben tartózkodott, mintegy fél mértföldnyire a várostól. A királyi pa­lota az első lökésre mindjárt összeomlott, de a por­tugálok azt állítják, mikép az összeomlott épületek közöl legelső az inquisitio épülete volt. Az egész földrengés tartama, az első lökés után, mely lege­rősebb volt, mintegy 5—7 percznyi lehetett. Beszá­mítva a város környékén elveszetteket 13, a halottak száma 60,000-re tehető.“ Tán semminemű indulat sem uralkodik az em** beri lélek fölött oly hatalommal, mint az ijedős és 2826 Anglia. London, oct. 29. A „Times“ megerősíti az ,,Advertiser“-nek azon határozott modorban tett közlését, mikép Codrington­­nak nevezte­tett ki a krimi angol sereg főparancsnokává.­­ Codrington tábornok 1821 - ben lépett a sereg soraiba, s még nincs 50 éves. Zászlótartóságon kezdő a coldstream-testőrségnél, 1846-ban ezredessé, s 1854-ben vezérőrnagygyá lett. Min­den krimi csatában kitüntető magát, s ha szinte a nagy fűrészmű elleni roham alkalmával eljárása szigorúan bíráltatott is — úgymond a „Times“, mely lap maga is a legszigorúbb bírálókhoz tar­tozott — másrészről az kielégítő módon fejtetett ki. Minden esetre azon előnynyel bír, mikép a je­len, nem pedig a múlt nemzedék embere. Tegnap a Hyde-parkban ismét nép­­demonstrativ volt, a kenyér-drágaság ellen. Némi rendetlenségi jelenetek is történtek ugyan, azon­ban ezeknek nem volt komolyabb jellemük. Ezen meetingre legközelebb visszatérendünk. Mint tudjuk, a két legutolsó vasárnapon a Hyde-parkban meetingek tartattak, miken több szónokok szabad ég alatt beszédeket tartot­tak az élelemszerek kérdéséről. A legutóbbi mee­ting, mely 8 — 10000 egyénből állott, jövő vasár­napra napolá el magát, miután egy bizottmányt nevezett ki, társulat szervezése végett. Egy an­gol laphoz intézett közlésből úgy látszik, hogy ezen társulat megalakult ily czím alatt: „a mun­kások élelmeztetésének ligája,é­s bureau-t és biztosokat nevezett ki. A közlés tartalma szerint, a tegnapi meeting­nek az volna czélja, hogy egy manifestum terjesztessék a meeting elé, helyeslés végett, s hogy társulati jegyek osztassanak ki 2 d-nyi áron. — Eddigelő ezen meetingek semmi fontossággal sem bírtak, s még csak a rendőrség beavatkozását sem szükségelték; — azonban a „Times“-nak egy legutóbbi czikkéből úgy lát­szik, hogy a kormány hajlandó lenne azok betiltá­sára. A királynő rendeletéből, a krími angol sereg ezredei jövőben zászlóikon ezen szavakat hor­­dandják :Alma, Inkermann, Balaklava és Szebasztopol. A „Court-Journal“szerint, Somerset­­g, Canning lord helyébe, postaügyi ministerré, Vernon Smith, Molesworth helyébe, gyarmatügyi államtitkárrá, s L­o­we India-ügyi igazgatóvá fognának kineveztetni. Palmerston lord teljesített egy a leg­utóbbi parliamenti ülésszakban kifejezett óhajtást, megrendelvén, hogy a csatatéren elesett tisztek özvegyei, árvái s rokonai számára visszafizettes­sék tiszti kineveztetésük díja. A londoni törvényszéki esküttszék félórai tanácskozás után Strahan, Bates és Paul bankárokat vétkeseknek nyilvánítá. Erre a tör­vényszék elnöke, Alderson báró igen megin­dult hangon kijelenté, mikép reá nézve sajnos kötelesség ily magas állású férfiakat elitélni, s mikép szeretné, ha Isten más valakire szabta volna ezen fájdalmas feladatot. De neki közhiva­tást kell teljesítnie, s kötelessége, a büntetés maximumát mondani ki, mely 14 évi deportatio. A foglyok legkisebb megindulás nélkül hallgatók az ítélet felolvastatását. A „Times“ nagyon elégületlen a csendes­tengeri britt hajóraj működéseivel. Azt véli, hogy kissé több ügyességgel el lehetett volna fogni az orosz hajóhadat. Ez utóbbi aug. 20-a 6 hajóból állva, a C­as­tri­e­s öbölben állomáso­zott, s ott több, Elliot parancsnok alatt álló angol czirkáló hajók által fölfedeztetett, melyek azonban nem voltak elég erősek arra nézve, hogy az oroszokat megtámadni merhették volna. El­­liot parancsnok már 22-n S­­­ir­­­ing admi­­rálhoz egy hajót küldött, melynek attól erősbíté­­seket kelle kérnie, s ekközben az orosz hajókat zárolni kisérte meg. Azonban azok már máj. 23. s 27-ke közt kisikamlottak. Ama főhiba, mit Stirling admirál később azok üldözése alkal­mával elkövetett, úgy látszik abban állott, mikép azokat délen kereste, mig azok hihetőleg nyu­­gottan észak felé tartottak, s most az ochotzki tengernek valamelyik orosz kikötőjében állomá­soznak. Egyébiránt az oroszoknak az Amur folyam melletti állítólagos erődítményei a mesék országába látszanak tartozni. Legalább az ango­lok, midőn az Amurt meglátogatták, semmi ilyest sem láttak. Az „Observer“ szerint, Wi­ll­iams vezér­őrnagy, ki K­a­r­s­z védelmében oly kitűnő sze­repet játszott, a Bath-rend középkeresztesévé fog kineveztetni, s az oldala mellett szolgáló an­gol tisztek szintén előléptetések, vagy más ki­tüntetések által fognak megjutalmaztatni. Francziaország, P­ár­i­s, oct. 29. A „Moniteur“ szerint, a csá­szár vasárnap a st. cloud-i palotában elfogadó Von der Pfordten bárót, szász külügy­mi­­nistert, W­i­lt­­­s­e­n tábornokot a porosz király hadsegédét s A­p­p­o­n­y­i grófot, a Párában volt hajdani austriai követ fiát.Wendtland báró, a bajor király rendkívüli követe, tegnap a császár által magán-audientián fogadtatott, s ez utóbbi­nak átnyujtá fejedelmének egy magán­levelét. Tegnap a „Moniteur“ jelenté Canrob ért tábornoknak Stockholmba elutazását. — To­vábbá egy oly czikket közlött, melyben kijelen­tetik — „mikép amaz elfogadás, melyben a csá­szár s császárné a brabanti herczeget s her­­czegnét részesíték, az ő felségeik s ő kir. fensé­geik közti kölcsönös rokonszenv bizonyítványa. Ezen rokonszenv a két országot lelkesítő érzel­mek hű kifejezése volt. Francziaország s Belgium eredetüknél, nyelvüknél, erkölcseiknél s érde­keiknél fogva testvérek. Ezt jelenleg a két nem­zet szintúgy felfogja, mint fejedelmeik. Azonban semmi sem tehet többet e két ország egyességé­­nek szorosabbra fűzésére s közlekedéseik köny­­nyebbítésére, mint az uralkodó családok közti ezen szívélyes viszonyok.“ Ugyane lap jelenté, mikép a műkiállítók ál­tal Napoleon herczeghez , a keleti sereg öz­vegyei s árvái javára intézett adományok csak nov. 15-ig, a műtárlat bezáratása napjáig fognak elfogadtatni. A párisi érsek legközelebb egy oly pásztori levelet tett közzé, melyben imákat rendel a csá­szárné szerencsés szüléséért. A saint-maur-i lovassági tábor, mint mondják, nov. I­n fég szétoszlattatok F. hó 24-n az angers-i fegyrendőri tör­vényszék előtt 26 oly munkás jelent meg, kik azzal vádoltattak, hogy az úgynevezett Mari­­anne titkos társulatok tagjai voltak. A törvény­szék a vádlottak közöl egyet 2 évi fogság- s 200 fr.-nyi pénzbírságra,— hármat 2 évi fogság- s 100 fr.-nyi pénzbírságra, — hármat 18 havi fog­ság- s 100 fr.-nyi pénzbírságra, — tizenkettőt 13 havi fogság- s 100 fr. pénzbírságra, — 16-ot 3 havi fogságra, — s 1-et 1 havi fogságra ítélt. Az angers-i zavarok ügyében elítéltetett

Next