Budapesti Hírlap, 1855. november (860-884. szám)
1855-11-02 / 860. szám
többihez : a franczia kormány t. i. azt állítja, miszerint tudomására jött, hogy egy porosz rajnatartományi kereskedőház az orosz kormánynak tetemes mennyiségű salétromot szállít, anélkül hogy e salétromkivitel a határszéli vámon legkevésbbé is akadályoztatnék. Részünkről mi kételkedünk a tény valódiságán s azt hiszszük, miszerint a porosz kormány bizonyosan nem fog olyasmit tenni, mi a semlegesség megsértéséül lenne tekinthető. Az iparműtárlati épületben már készülnek bepakolni, mert daczára a műtárlati bizottmány részéről tett lépéseknek, úgy látszik, a császár megmarad abbeli határozata mellett, miszerint a jutalomdíjakat az iparpalotában fogja kiosztani. Világos, miszerint több kiállítónak meg fog gyűlni baja, mert azonkívül, hogy sok törékeny vagy helyből nehezen mozdítható tárgyaknak legnagyobb sietséggel be kell pakoltatniok, a karzatokra felállított tárgyak is szenvedni fognak azon por által, mely a földszinti munkálatok által fog okoztatni. Képzelhetni, mennyire elkedvetleníti ez a kiállítókat. Hallomás szerint a műtárlatnak a jövő májusban leendő megnyittatása iránti kérelem siker nélkül marad, sőt azt beszélik, hogy az épület mindjárt a műtárlat bezáratása után lovassági laktanyává fog átváltoztatni. A ,,Times“ megint egyszer kifakadt Austria ellen, azt vetvén neki szemére, hogy a nápolyi ügyben nem járt egyenes után. Párában ezt nevetségesnek találják. Austriának a nápolyi kérdésbeni magatartása a leglegálisabb, amit csak képzelhetni; egyrészről a meggondolatlanság, másrészről pedig az önállóság jogába avatkozás ellen szólalt fel. A „Times“-czikkek dörgő hangjaik által minden értéküket elvesztették. Egyébiránt az sem maradt megjegyzés nélkül, miszerint mind Nápolyban, mind Athénében a franczia diplomatia sokkal érzékenyebb, mint maga a franczia kormány , vagy más szavakkal, a franczia diplomatia sokkal jobban szeret sürgönyeivel ingerelni, mint csendesítni. Austriai birodalom, Bécs, oct. 31. Ferdinánd császár és Mária Anna császárné ő felségeik tegnap délben Pleschkovitz nyári lakból Prágába megérkeztek s lakásukat a cs. palotában vevék. Gróf Radeczky magy ő exolája adlatusa a polg. ügyekben, gr. Thun ma Veronából ide érkezett. Az uj kereskedelmi s ipari hitelintézet szabályzatai szentesítés végett már a cs. k. Apostoli Felsége elé vannak terjesztve. KÜLFÖLD. Tudósítások a harcztérekről. Délkeleti csatatér.A krimi harcztérrőli tudósítások újra érdekesek kezdenek lenni. Pé 1i smer mnek terve volt, amennyire gyanítni lehete, az orosz közlekedés vonalát valamely ponton keresztülvágni, és pedig dél felől és Eupatoriából egyszerre előnyomulás által. Eupatoria helyőrsége, már sok csapattal erősítve, még a 12-ik Paget- láncsosezredet, és 13-án az egész De Failly hadosztályt kapta erősítésül. A déli oldalon is annyira előhaladtak az egyesültek, mikép a Pélisser tervének sikerét bizonyosnak lárták, sőt az oroszoknak már kifelé készülését is jelenték angol-franczia lapok Most azonban ellenkezőleg minden oda mutat, miszerint nem csak hogy az oroszoknak, mintha Gorcsakoff is jelenté, semmi szándékuk nincs kimenni, de sőt elszánvák támadólag föllépni, az első támadás Kupatokát fogván illetni, mely várost 22000 főnyi fris csapat tart szemmel Pa u tintnok parancsa alatt. E hadtest a hig Gorcsakoff sergével Szimferopolnál az utánérkezett testőrgránátosok sorai által áll öszszeköttetésben, s mint a szimferopoli sereg része, Csen-Sacken főparancsa alatt áll. Az első szemrevételt az oroszok oct. 26-n tevék, s egészen közel Eupatoriáig nyomultak. Hogy az egyesültek e mozgalmak fontosságát belátják, mutatja azon körülmény, miszerint a hajóhad egy része a limanból visszahivatott már az eupatoriai öbölbe meg is érkezett. Legújabban pedig jelentik, miszerint az egyesültek a felső Belbek területét egészen elhagyták s a hegyeken túlra húzódnak vissza. Úgyszintén az egyesültek azon kísérlete sem sikerült, Eupatoriából Szimferopol felé előnyomulni, mert időközben a gránátosok tömege megérkezett, kiknek útban létéről úgy látszik az egyesülteknek előleges tudomásuk nem volt. Miután ez utóbbiak az orosz haderők mibenlétéről meggyőződtek , okt. 24-n a már elfoglalt területről visszavonultak, felszedték az ak-tatsii tábort, s Eupatoriába visszahúzódtak. Mind a jelenségek az oroszok kivonulási szándékának épen ellenkezőjét jelentik. Egyébiránt az orosz császár hg Gorcsakoffnak teljes belátására bízá, Krímet védni, vagy elhagyni. Totleben, orosz mérnökbnek Nikolajeffben van; a kherzoni és nikolajeffi erődítvények Konstantin ahg szemei előtt bevégeztetnek. A limani egyesült hajóhad fedezetén 8 —10,000 ember van, de az idén, a késő ősz miatt, Nikolajeff és Kherzon elleni működésre nem gondolhatni, noha az admirálok a Bug és Dnieper torkolatait kutaszoltatják, de a járművek nem mertek igen messze nyomulni, mert e folyók deltája spékelve van orosz tűztelepekkel. Általában az angolfranczia levelezők újabban az orosz sereg helyzetéről sokkal kedvezőbben beszélnek. Az orosz Belbek-állomás megtámadása tehát abbahagyatott, a Szimferopol elleni működés nem tanácsos, a Perekop elleni mozgalom pedig szállítóeszközök hiánya miatt alig kivihető. A nyugati levelezők e nézeteit odesszai és szimferopoli orosz tudósítások megerősítik. Hy Gorcsakoff minden elszállítható beteget és sebesültjeitől, azoknak a déloroszországi kórházakba vitetésével megmenekült, s tökéletesen hadképes, a tauriai alpesek és rónákkal egyformán ismeretes, edzett seregével minden pillanatban megkezdheti a támadó működést. Nikolajeff védelme Tottleben tábornokra bízatott. A „Russ. Inv.“ bet. 21-ről jelenti. Ma reggeltől déli 12 óráig az ellenség főereje eddigi állását megtartó, a Bug torkolatában álló osztály kereskedett, s csak 5 gőzös, 3 ágyús 4 bombanaszádból áll. Az ocsakovi öbölben 9 gőzfregát, 5 vontatógőzös és 8 szállítóhajó horgonyoz; a Volaskaja foknál tegnap történt ágyúzás az oroszoknak nem tett kárt. Délutáni 1*/2 óra Bug torkolatában levő hajók közöl 1 gőzös, 1 ágyu- és 3 bombanaszád felszedte horgonyát s fölfelé nyomult a folyamban. A mint 21/ óra azon helyre értek, hol tegnap az ágyúzás történt, újra megnyitották a tüzet az orosz tűztelepekre, de mindkét részről a rövid lődözés után ismét visszatértek. Azon járművek, melyek tegnap a Dnieper torkolatba bementek, miután ott vízméréseket tettek, a Bugtorkolatba visszatértek, de ma ismét két ágyunaszád ment be a Dnieperre. A „Mil. Z.“ az egyesültek eddigi mozgalmait röviden egybefoglalva, ezt írja : Az egyesültek od. il-n nagyobb csapattömegeket öszpontosítottak a felső Belbek völgyében s több napig ez állomásban maradtak. Ekkor az oroszok 14-n demonstratiót csináltak Albat és Tavri felé, s a francziákat ugyanazzal, t. i. megkerüléssel kezdék fenyegetni, mint Pélissier az oroszokat. Ez utóbbi tehát az előretolt csapatokat ismét visszavonta a Belbek- és Baidar-völgy közti hegyhátra (a khambri halmokra) s e naptól fogva azon vidékeken pillanati nyugalom látszott beállani. Ez egyébiránt az Eupatoriába küldött számos expeditiók által is magyarázható, hol most a Paget-féle angol könnyűlovas dandárral, De Failly franczia hadosztályával s más csapatokkal együtt több van 40,000 embernél, továbbá a Dnieper-limánba szárazi csapatok küldése, s végre azon meggyőződésre jutásból is megfejthető, miszerint a Belbek völgybe előnyomulás nagy áldozatok és nehézségekkel volna összekötve. A legújabb eseményekre vonatkozólag írja e lap, miszerint a piemonti hadsereg 9. óta téli szállásainak a Woronzoff-út mellett Kamaránál elkészítésével foglalkozik. E tábor a franczia csapatok közepett van. Varsóból érkezett legújabb tudósítások szerint, ott az előkészületek a császár elfogadására újra kezdetüket vették, még pedig oly kiterjedésben, mikép azokból azt következtetik, hogy az orosz uralkodó a tél egy részét a lengyel fővárosban tölteni. Azonban ő iiye alkalmasint csak az idei hadjárat bevégzése után érkezik oda. Ha a béke a télen át nem létesül, ő ilge tavaszszal személyesen álland a csapatok élére. — Mind e hírek azonban további megerősítést várnak. Az Odesszában levő spanyol consul Bagner y Ribasnak Keres közelében egy jószága, s azon nagy juhászata van. A hadi események nyomását azonban ez uradalom is megérzé, s név- szerint merinojuhnyájait az egyesült csapatok letartóztaták. Az emiatt emelt panaszra közelebb Pélissier tábornagy a jószágfelügyelőt biztosította, hogy a magánvagyon tiszteltetni fog. Bagner úrnak joga van juhait tetszés szerint kivinni, csak hogy azokat az előőrsvonalon át Oroszország belsejébe nem szabad hajtania. Az ázsiai harcztérről írják, miszerint a karszi parancsnok Vaszif pasa sept. 30-ki jelentése szerint e vár csak 3 hétre való eleséggel lévén ellátva, Omer pasa azonnal 1200 lovat indított oda Erzerumból eleséggel. Csak az a kérdés, sikerül-e e csapatnak Karszba bejutni. Hg Bebutoff 14,000 főnyi fris csapattal az orosz táborba Karsz alá megérkezett s az uj roham minden órán várható. — Williams tnok karszi angol biztos jelentése a sept. 29-ki rohamról semmi uj adatot nem tartalmaz, s igy azt elég csak megemlítenünk, ír A földrengésekről. Nov. 1-jén 1855. November elsején 1755-ben volt Portugal fővárosa Lizbonának pusztulása. Az év- és százados gyász és örömünnepek napjait megjelölni általános szokás, s bárha az idő végtelenében, mely egy percznyi szünetet, megállapodást, vagy mentébeni változást nem ismer, egyik perez oly hosszú mint a másik,egyik oly fontos mint a másik, az ember,ki események és külső látható jelek által tesz különbséget annak folyamában, számozott kalendáriumot készít magának s krónikáiban egyik kis időrészt, melyet napnak nevez, vörös, a másikat sötét betűkkel jegyzi. Megemlékszik a nagyobb csapások és szerencsés események napjairól. Az ész babonás, a szív a legszentebb szokásnak, ünnepnek nevezi. Épen úgy babonás dolognak tetszik az ész előtt a nagyobbszerű katasztrófákat, melyekben több ezer egyén egyszerre veszti el életét, különös figyelemre méltatni. Az emberiség minden nap százezerre menő halottat temet el a föld területén. Miért tekintjük hát valami rendkívüli szerencsétlenségnek azt, midőn néhány ezer ember ugyanazon alkalommal, s egymás közelében szün meg élni? Hogy egy Ganges partján lakó indus ugyanazon perezben hal meg, melyben egy a Missisippi partjait lakó indián, abban semmi különöst nem találunk; de ha egymás közelében levő hasonló lények vesztik egyszerre éltüket, azt valami rendkívülinek tartjuk. — De a tömeges halálok, akár járványok, akár háború, akár természeti erők következtében történjenek, sokkal nagyobb mértékben ébresztik föl a történetolvasók részvétét, és a benyomás, melyet a nagy számú, halálra nem készült áldozatok tesznek, sokkal mélyebb és kínosabb. Így egész Európát borzadás fogta el a lizbonai földrengés hírére, épen száz évvel ezelőtt. Egy szemtanú következőleg irja le e nagy csapást. „Folyó hó (november) elsején, reggeli 9 óra tájban hatalmas földrázkódás állott be, mely egy tizedrész perczig tartott. A város minden templomai, zárdái, a királyi palotával és a nagyszerű dalszínház épületével együtt azonnal összeomlottak, s egyetlen nagyobb épület sem maradt fenn. A magánépületek egy negyedrészét ugyanazon sors érte, s keveset mondok, midőn a halottak számát 30.000-re teszem. . . Az ijedtség és kétségbeesés oly nagy volt, mikép senki sem állapodik meg egy pillanatra, hogy legkedvesebb emberéről is egy-két kődarabot leemeljen, habár ezáltal számos élet lesz vala megmenthető , de mindenki csak saját életére gondolt. . . . Azon halottak száma, kik a magánlakokban és utczákon vesztek el, nem hasonlítható azokéhoz, kik az egyházak romjai alá temettetének; a nagy ünnepen és épen a misék óráján, minden egyház tömve volt emberekkel. Már pedig itt helyben tizannyi templom volt, mint Londonban (egy angol írja e sorokat). A magas tornyok az egyházak boltozataival együtt összeomlottak, úgy hogy csak igen kevés egyén menekülhetett meg. ... A rázkódás után mintegy két órával a városban három helyen ütött ki a tűz; ezt az összeomlott házak tűzhelyei okozták. Ugyanez időben a teljes szélcsend után erős szélvész támadt s három nap alatt annyira elterjesztette az égést, mikép az egész város hamuvá lett. Mintha minden elem összeesküdött volna végromlásunkra. A földrengés után azonnal, mely épen a legnagyobb dagár idején történt, a tenger hirtelen negyven lábnyival duzzadt magasabbra, mint valaha szokott és épen oly hirtelen is vonult vissza medrébe.“ — A sok hulla következtébeni döghaláltól lehete tartani, „de,“ mint az elbeszélő mondja, „a tűz fölemésztő azokat s e rész hatásnak elejét vette.“ Az éhhaláltól is féltek, de néhány magtár fennmaradt. Mindemellett ,,az első napokban két lat kenyeret egy arany-livren vettek.“ S ezt teszi hozzá: „A harmadik, mitől félni lehetett, az volt, mikép a nép aljasabb része, majd, az általános zavart fölhasználván, azokat, kik valamit meg tudtak menteni, kirabolják. Bizonyos mértékben ez meg is történt, mire a király az egész város körül akasztóiak fölállítását rendelte el, s mintegy száz kivégzés után, e bajon is segítve jön..........Azon házból, melyben laktam, 38 egyén közöl csak4 menekülhetett meg. A polgári kórházban 800, a főkórodában 1200 ember veszett oda. A zárdák nagy részéből, melyek mindenikében 400 egyén lakott, egyetlen egy sem menekült meg. A spanyol követ harminczötöd magával lakó romjai alá temetteték. . . Szerencsére a király, családostul Belemben tartózkodott, mintegy fél mértföldnyire a várostól. A királyi palota az első lökésre mindjárt összeomlott, de a portugálok azt állítják, mikép az összeomlott épületek közöl legelső az inquisitio épülete volt. Az egész földrengés tartama, az első lökés után, mely legerősebb volt, mintegy 5—7 percznyi lehetett. Beszámítva a város környékén elveszetteket 13, a halottak száma 60,000-re tehető.“ Tán semminemű indulat sem uralkodik az em** beri lélek fölött oly hatalommal, mint az ijedős és 2826 Anglia. London, oct. 29. A „Times“ megerősíti az ,,Advertiser“-nek azon határozott modorban tett közlését, mikép Codringtonnak neveztetett ki a krimi angol sereg főparancsnokává. Codrington tábornok 1821 - ben lépett a sereg soraiba, s még nincs 50 éves. Zászlótartóságon kezdő a coldstream-testőrségnél, 1846-ban ezredessé, s 1854-ben vezérőrnagygyá lett. Minden krimi csatában kitüntető magát, s ha szinte a nagy fűrészmű elleni roham alkalmával eljárása szigorúan bíráltatott is — úgymond a „Times“, mely lap maga is a legszigorúbb bírálókhoz tartozott — másrészről az kielégítő módon fejtetett ki. Minden esetre azon előnynyel bír, mikép a jelen, nem pedig a múlt nemzedék embere. Tegnap a Hyde-parkban ismét népdemonstrativ volt, a kenyér-drágaság ellen. Némi rendetlenségi jelenetek is történtek ugyan, azonban ezeknek nem volt komolyabb jellemük. Ezen meetingre legközelebb visszatérendünk. Mint tudjuk, a két legutolsó vasárnapon a Hyde-parkban meetingek tartattak, miken több szónokok szabad ég alatt beszédeket tartottak az élelemszerek kérdéséről. A legutóbbi meeting, mely 8 — 10000 egyénből állott, jövő vasárnapra napolá el magát, miután egy bizottmányt nevezett ki, társulat szervezése végett. Egy angol laphoz intézett közlésből úgy látszik, hogy ezen társulat megalakult ily czím alatt: „a munkások élelmeztetésének ligája,és bureau-t és biztosokat nevezett ki. A közlés tartalma szerint, a tegnapi meetingnek az volna czélja, hogy egy manifestum terjesztessék a meeting elé, helyeslés végett, s hogy társulati jegyek osztassanak ki 2 d-nyi áron. — Eddigelő ezen meetingek semmi fontossággal sem bírtak, s még csak a rendőrség beavatkozását sem szükségelték; — azonban a „Times“-nak egy legutóbbi czikkéből úgy látszik, hogy a kormány hajlandó lenne azok betiltására. A királynő rendeletéből, a krími angol sereg ezredei jövőben zászlóikon ezen szavakat hordandják :Alma, Inkermann, Balaklava és Szebasztopol. A „Court-Journal“szerint, Somersetg, Canning lord helyébe, postaügyi ministerré, Vernon Smith, Molesworth helyébe, gyarmatügyi államtitkárrá, s Lowe India-ügyi igazgatóvá fognának kineveztetni. Palmerston lord teljesített egy a legutóbbi parliamenti ülésszakban kifejezett óhajtást, megrendelvén, hogy a csatatéren elesett tisztek özvegyei, árvái s rokonai számára visszafizettessék tiszti kineveztetésük díja. A londoni törvényszéki esküttszék félórai tanácskozás után Strahan, Bates és Paul bankárokat vétkeseknek nyilvánítá. Erre a törvényszék elnöke, Alderson báró igen megindult hangon kijelenté, mikép reá nézve sajnos kötelesség ily magas állású férfiakat elitélni, s mikép szeretné, ha Isten más valakire szabta volna ezen fájdalmas feladatot. De neki közhivatást kell teljesítnie, s kötelessége, a büntetés maximumát mondani ki, mely 14 évi deportatio. A foglyok legkisebb megindulás nélkül hallgatók az ítélet felolvastatását. A „Times“ nagyon elégületlen a csendestengeri britt hajóraj működéseivel. Azt véli, hogy kissé több ügyességgel el lehetett volna fogni az orosz hajóhadat. Ez utóbbi aug. 20-a 6 hajóból állva, a Castries öbölben állomásozott, s ott több, Elliot parancsnok alatt álló angol czirkáló hajók által fölfedeztetett, melyek azonban nem voltak elég erősek arra nézve, hogy az oroszokat megtámadni merhették volna. Elliot parancsnok már 22-n Siring admirálhoz egy hajót küldött, melynek attól erősbítéseket kelle kérnie, s ekközben az orosz hajókat zárolni kisérte meg. Azonban azok már máj. 23. s 27-ke közt kisikamlottak. Ama főhiba, mit Stirling admirál később azok üldözése alkalmával elkövetett, úgy látszik abban állott, mikép azokat délen kereste, mig azok hihetőleg nyugottan észak felé tartottak, s most az ochotzki tengernek valamelyik orosz kikötőjében állomásoznak. Egyébiránt az oroszoknak az Amur folyam melletti állítólagos erődítményei a mesék országába látszanak tartozni. Legalább az angolok, midőn az Amurt meglátogatták, semmi ilyest sem láttak. Az „Observer“ szerint, Williams vezérőrnagy, ki Karsz védelmében oly kitűnő szerepet játszott, a Bath-rend középkeresztesévé fog kineveztetni, s az oldala mellett szolgáló angol tisztek szintén előléptetések, vagy más kitüntetések által fognak megjutalmaztatni. Francziaország, Páris, oct. 29. A „Moniteur“ szerint, a császár vasárnap a st. cloud-i palotában elfogadó Von der Pfordten bárót, szász külügyministert, Wiltsen tábornokot a porosz király hadsegédét s Apponyi grófot, a Párában volt hajdani austriai követ fiát.Wendtland báró, a bajor király rendkívüli követe, tegnap a császár által magán-audientián fogadtatott, s ez utóbbinak átnyujtá fejedelmének egy magánlevelét. Tegnap a „Moniteur“ jelenté Canrob ért tábornoknak Stockholmba elutazását. — Továbbá egy oly czikket közlött, melyben kijelentetik — „mikép amaz elfogadás, melyben a császár s császárné a brabanti herczeget s herczegnét részesíték, az ő felségeik s ő kir. fenségeik közti kölcsönös rokonszenv bizonyítványa. Ezen rokonszenv a két országot lelkesítő érzelmek hű kifejezése volt. Francziaország s Belgium eredetüknél, nyelvüknél, erkölcseiknél s érdekeiknél fogva testvérek. Ezt jelenleg a két nemzet szintúgy felfogja, mint fejedelmeik. Azonban semmi sem tehet többet e két ország egyességének szorosabbra fűzésére s közlekedéseik könynyebbítésére, mint az uralkodó családok közti ezen szívélyes viszonyok.“ Ugyane lap jelenté, mikép a műkiállítók által Napoleon herczeghez , a keleti sereg özvegyei s árvái javára intézett adományok csak nov. 15-ig, a műtárlat bezáratása napjáig fognak elfogadtatni. A párisi érsek legközelebb egy oly pásztori levelet tett közzé, melyben imákat rendel a császárné szerencsés szüléséért. A saint-maur-i lovassági tábor, mint mondják, nov. In fég szétoszlattatok F. hó 24-n az angers-i fegyrendőri törvényszék előtt 26 oly munkás jelent meg, kik azzal vádoltattak, hogy az úgynevezett Marianne titkos társulatok tagjai voltak. A törvényszék a vádlottak közöl egyet 2 évi fogság- s 200 fr.-nyi pénzbírságra,— hármat 2 évi fogság- s 100 fr.-nyi pénzbírságra, — hármat 18 havi fogság- s 100 fr.-nyi pénzbírságra, — tizenkettőt 13 havi fogság- s 100 fr. pénzbírságra, — 16-ot 3 havi fogságra, — s 1-et 1 havi fogságra ítélt. Az angers-i zavarok ügyében elítéltetett