Budapesti Hírlap, 1855. november (860-884. szám)

1855-11-16 / 872. szám

bornnál mutatkozott, a nagy tömegben egybe­­gyűlt nép élénk hurrahkiáltással fogadta. A ki­kötőben levő hajók legnagyobb része feltűrte lo­bogóit. Déli 1 óra Canrobert­­nok lát­ogatást tett b. S­t­­­e­r­n­e­­­d kü­lügyministernél, hol fél­óráig mulatott. A palotából elmenetelekor ismét élénk hurrahkiáltások kisérék. Holnap délután fogja a franczia rendkívüli nagykövetet a király ő ilge ünnepélyes audientián fogadni, melyre egy 8 lovas királyi kocsi fogja a tnokot elvinni; az­után nagy ebéd lesz. Nov. 7. Ma déli 1 ór. Canrobert tnok ünnepélyes audientián volt a királynál. A tnok a főszertartásmester által nyolcz fogatú kocsiban vitetett el, a kocsi mellett két oldalt 8 udva­rias ment, s minden lónál egy csatlós. Egy másik ko­csiban ült a tnok hadisegéde C­o­r­n­e l y ezredes, s az itt­léte idejére mellé rendelt kir. hadisegéd Björnstj­erna ezredes. A palotában a tnokot a kir. udv. marsall fogadta; a trabantok, apródok, testőrség, kir. hadisegédek, testőrség és flotta pa­rancsnokai stb. az elfogadó terem előtt voltak felál­lítva. A tnok elfogadásakor a király által, Oszkár és Auguszt hgek s a külügyminister voltak jelen. Erre a nagykövet a királynak átadá csá­szárja levelét a becsületrend nagy keresztjének jelvényeivel. Egy órával ezután az elfogadóterem ajtai ismét megnyíltak s Cornely ezredes mu­tattatott be a királynak. Ezután a nagykövet lá­togatást tett a kir. család tagjainál, s a korona­­hgnek is ugyanazon rendjelt adá át, mint a ki­rálynak. 3 órakor a nagy­követ hasonló ünnepé­lyességgel visszatért lakára. Legalább is 8 napig mulatand itt. Útjában jövet és menet 10—15,000 ember kisérte, folyvást éltetve őt és Francziaor­­­szágot. Dánia, Kopenhága. A dán k. kormány hír sze­rint az úgynevezett s­un­d­v­á­m-é­r­t­eke­z­l­e­­t­e­k megnyitását nov. 20-ikra tűzte ki.­­ A „United States Gaz.“ hivatalos kútfőből követ­kező nyilatkozatot közöl: „Washington, oct. 11. Nem igaz, hogy egy kormányt nagy­követ kül­detett Dániába, ottani képviselőnkhöz szóló sür­gönyökkel, melyekben azon utasítás foglaltatnék, hogy a sundvámot illetőleg uj alkudozásokba ereszkedjék. Az igazgatás eredeti állását meg­tartja.“ Dunai fejedelemségek Bukarest, nov. 3. A „Buk. D. Z.“ jelen­ti : Egy Tü­rr István nevű magyar, ki korábban austriai cs. kir. szolgálatban volt s az olasz-pie­­monti háborúban az ellenséghez szökött, a pie­­monti seregben szolgált s Austria ellen harczolt, azután az angol seregbe lépett, hol most ezredesi ranggal a biztosságnál működött, elfogatott. Fő­nökei t. i. ide küldtek lószerszámot vásárolni, s mivel a Ferencz Károly ezred, melyben legelőbb szolgált, itt állomásoz, megismertetett, elfogatott s a határig kisértetett. Megjegyzendő, hogy már előbb a nevezett egyén az austriai haditörvény­szék által mint felségáruló in contumaciam elitél­tetett s neve a bitóra kiszegeztetett. 2701 gadtatott. Kaszszimkhan követs. tanácsos elutazott Muraview főhadisegédhez. Északamerikai Egyesült­ államok. A Bostonból October 24-ről f. nov. 5. Liverpoolba érkezett tudósítások szerint, a to­borzás ügyében államügyész dr. Cushingtól Anglia ellen felköltött zaj és vita a köztársaságban igen csekély figyelemre méltatott. A „New­ York He­rald“ szerint azon hír, mintha a washingtoni ka­binet angol követ Crampton visszahívását kí­vánná, merőben alaptalan, mint szintén azon ál­lítólagos szándéka is az Egyesült­ államok kor­mányának, hogy az visszatolásul a toborzások irányában tengeri rabló­levelek ki­­ocsátását meg­engedte volna. Az sem való, hogy Amerikába rendkívüli orosz követet várnának­ lobbi életünkre, de maga e mű írójának költészi szelleme nincs annyira áthatva népünk szellemétől, mint Petőfi és Arany. Kemény híven ecsetel törté­netünk életéből, de tán nyelve ellen tehetünk kifo­gást. Jókai népünk szellemébe mélyebben van avat­va, s leginkább volna tán hivatása prózában követni az irányt, melyet az elbeszélő verses nemben Arany képvisel ; de egyfelől phantasticus rajzai, másfelől, midőn történeti tárgyainkhoz nyúl, a könnyelmű ve­­lebánás által elhibázott, eltévesztett műveket ad. Ha híven és igazán rajzolná jelen és múlt életünket, művei több belbecscsel s világot odaírni érdekkel fog­nának bírni. Ez egész fölötte rövid rajzzal senkinek híze­legni, senkinek érdemeire árnyat vetni nem akar­tam, hanem, mint előre kijelentettem, csak a szem­pontot akartam kijelölni, melyből a jelenkor irodal­mainak fejlése tekinthető. Látni való, hogy szem­pontunkból az, mi Ampéro szempontjából alsóbb fokon állt, legfölül került. Minden ma élő nemzet irodalmának főtörekvé­se, annak szűkebb körébe vonulván, életét érzel­mekben, tettekben és alakokban állítni elénk. Mi népünk érzületének visszatü­krözésére népdalainkon és népregéinken kívül, több költő műveit mutathat­juk föl, melyek azt kisebb nagyobb terjedelemben és hűséggel rajzolják a jelenben, vagy teljesen igazat szólva, a közel­múltban. A mi történetünket és ős­kori mondáinkat illeti, amaz a regénytől, ezek ver­ses költeményeinktől várják földolgoztatásukat, s mi­után hajdankorunk még balladákat sem hagyott fenn, a verses költészet e részben sok nehézségeke­t­­ küzd. Mind ballada- és költői beszély­, mind regényíróink, ha múltunkból veszik tárgyaikat, nem­csak egy történetíró fáradhatlanságával kell önere­jükön, csaknem minden kalauz nélkül, felkutatni krónikáinkat, hanem mi több, nekik kell a színe­zetet, a megfelelő hangot is költői ösztönszerűség­­gel feltalálniok, mely által annak jellemet és költői életet adhatnak. Arany e részben már több mester­­művet mutathat föl, s remélhetőleg többet is fog fölmutatni. Regényt illetőleg, Kemény nagy króni­ka-ismerete­s művészi földolgozása több becses történeti regénynyel gazdagíthatja irodalmunkat. A népek jelen és múltjának hű rajza, a művé­szi feldolgozás leend­­őtárgya irodalmi vázlataink­nak. Természetes, hogy az egyes költői erőket is számba veendjük, de a világnéz­etek, melyeket a költők mint egyének képviselnek, nem fog a főszem­pontok közé tartozni. Egész Európa irodalma a görögök és rómaiak utánzásával született újjá. Később egyik újkori iro­dalom a másikat utánozta. E kölcsönös és többszö­rös összetett hatásokat vizsgálni óriási feladat vol­na. A kölcsönös hatásoknak, mint első pillanatra haj­landók volnánk hinni, mindig többszöröződniük kel­lene, miután egyfelől az európai irodalmak mindig számosabban kezdenek fölmerülni, másfelől minde­gyik közelebbről kezdi ismerni egymást. E számta­lan különböző elem vegyülete valódi csinost állítna elénk. De ha közelebbről nézzük a tárgyat, úgy lát­juk, mikép a kölcsönös egymásba vegyülés tünemé­nyei helyett az egész mindig nagyobb tisztaságban áll előttünk. Mert minden nép költőinél általánossá vált a törekvés saját egyéni kül- és beléletét teste­sítni meg, s a v­i­l­á­g­irodalmi műbíróság előtt a nagyobb költőknek is azon művei becsültetnek leg­inkább, melyek egyes népek érzületét, gondolkodás­­módját legjobban tükrözik elő, így a világbe­cs Gothét a francziák nem a philosophiával teljes és tízszerte nagyobb gonddal irt „Meister Wilhelm“, hanem Wert­her szerzőjének nevezik; Faustot Gr­e­­­c­h­e­nért és azért, a­mi benne híven festi a német életet, becsülik; Egmontot, mely hű történe­ti kép, nagyobb értékűnek tartják, mint classicus Iphigeniája vagy „Torquato Tasso“ját. A francziák­­nál Béranger jóval nagyobb, mint Lamartine, habár ez utóbbi nagyobb világszellemnek látszik. Mindezen példákban nem egyes­ekről akartam szólni, hanem inkább az általános irányt kijelölni. A nagyobb költők nem csupán nemzeti tárgyat is remekül állíthatnak elő, de egészben véve azon irány lett túlnyomóvá, mely a költészetben az ideál helyett valót követel tartalmuk Nem kellenek nekünk egyik vagy másik bölcselő költő tényleges maximái, nem kellenek ez vagy amaz érzelemre buzdításai, mi minél több eredeti alakokat, a különböző égaljak,viszonyok és népeknél oly nagy változatosságban mutatkozó érzület, gondolkodásmódokat akarunk látni, s minél inkább saját népére és érzületére szorítkozik a köl­tő, minél jobban állítja elő népét, annál több világ­­irodalmi becscsel bírnak munkái. Nem kívánjuk, hogy a költő az egész világhoz szóló próféta legyen, hogy nézleteit papolja, állítson elő egyéneket, mu­tassa fel híven egy nép életét é­s az egyéni ma­ximáknál, vagy érzelmeknél sokkal becsesebb dol­got ad kezébe mind saját népének, mind pedig a philosophnak, ki, mint említettük, kilépett az el­vontság kopár négy fala közöl s a világon ezer meg ezer alakban mutatkozó nemzeti és faji eszmekörö­ket és világnéz­eteket kezdi vizsgálni. Az irodal­­­makból többé nem csak egy Dante, Milton csúcsát akarjuk m­e­g­b­á­m­u­l­n­i, hanem a népek bel és küléletét akarjuk tanulmányozni. Így a vi­lágnézetet nem várjuk készen megadva tőlük, hanem csak anyagokat várunk, melyek összefoglal­va magas­ rendű világnézetekre vezetnek , mint melyek egy költő vagy elvontan gondolkodó agy­­­ban születhetnek. Mi, ha képekben akarnánk beszélni, nem he­gyekhez hasonlítják az irodalmakat, hanem a nö­vényzethez. Minden vidéken nem azon növényeket keresi a vizsgáló, melyek idegen égaljról ü­ltettettek át, hanem melyek ott a föld, az égalj s más viszo­nyokhoz képest nőnek, a vidék valódi bennszülöttei. Legszebb része e növénytannak is, mely a növények­ből a föld minőségére, a környező légre következtet vissza. Mint részletes­ leírásaink folytán kitűnik, minden új­kori irodalom, mintegy közös megegye­­­zésre ez irányt látszik kivétel nélkül, s napról napra mind jobban követni. Ez irányt tényekben mutatjuk ki — s a bíráskodó ész­tán csak majd a jövő szá­zadban mondhat jogos és alapos ítéletet fölötte. Salamon F. E. Oroszország. Oct. 11-n érkezett meg T­i­fi­­­s­z­b­e a rend­kívüli követség, mely az orosz császárnak trónra léptéhez a sah szerencsekivonatát kiejezendi. Annak tagjai a következők : Szeiful Maik rendkívüli követ; Abbasz Kulik­hán, fiá­val, Aman-Ulla-khánnal; Kassziái­kban követs. tanácsos (volt tifliszi főconsul) fiával Ali-khánnal; Nahriman - khan első követs. titkár. Kíséretükben van K­h­a­d­z­s­i- S­e­i­k­h-M­u­s­s­z­i­n tolmács, M­i­r­z­a-S­z­a­d­i­k­h orvos, Mirza-Khabuhullah szerkesztő (munsi) és Mirza-Mekhti írnok (mukherrir). A követség Tifliszben rendkívüli pompával fő­ Napi hírek és események. Pest, november 1­11. — „Stuart Mária“ Schiller remek tragoe­­diája s nov. 13-a a nemzeti, s másnap mindjárt a pesti német színpadon adatott. E kettős előadásról közelebbről tárczánkban párhuzamos bírálatot adan­­dunk, addig csak azt jegyezvén meg, hogy a hírlapi t. ez. olvasó közönség meggyőződhetik, m­ikép nem csak a politika, mint a spanyol minister „Don Caesar de Bazan“ban mondja, hanem a színházi kritika is „furcsa dolog.“ Már bírálatunk készen volt, s csak hírlapi rendezés következtében nem adhatjuk a jövő hét elejéig, midőn a ,,P. N.“ közelebbi számában olvastuk a mondott tragoediának a nemzeti színpadon előadása felől tett bírálatot, mely egy pontot kivéve, a mienkkel tökéletes ellentétben áll, s megdicséri és kitünteti kivált a czimszerep adóját, ki pedig teljes meggyőződésünk szerint azon estve a tapsonezok lármája daczára is babért épen nem aratott. * A ma megnyitott állandó műtárlat e havi tárgyai, hallomás szerint mind sokaság, mind mű­becsre nézve az előbbi haviakat fölülmulandják. Nem fogjuk elmulasztani ezzel kapcsolatban a múlt havival részletesebb ismertetést adni. A bomba­tér jövő tavaszon egész bizonyos­sággal parkká fog átalakíttatni. A nemzeti múzeum udvarán tegnap nagy mennyiségű ültetni való fát és cserjét láttunk fölállítva. Az ültetések is ma holnap megkezdetnek. — Egressy úr nemcsak a már emlí­tett 200 párttal járult e park építésének elősegítésére, hanem 200 csemetét is ajánlott, melyet a földbirto­kán lakó kunok ingyen és önkényt szállítottak fel. n. A Derra-családnak józsef és ferenczvárosi telkei, az itteni telekkönyv-hivatalban jövő hó foly­tán el fognak adatni, s ugyanazon hó 1 - jétől 15 héig mindennap e fekvő birtokok egyike fog sorban ár­­vereztetni.­­ A Bécsben tegnap , mint minden év nov. 15-n a cs. k. udvari színházban tartott jótékony vak­intézeti akadémiába közreműködni a D­op­p­­­e­r testvérek is meg voltak híva­­n. Midőn múlt hétfőn a Pest és Ó-Buda közt járó helybeli gőzös az utóbbi állomásról indulóban volt, egy egyén a Dunába esett, de a matrózok sze­rencsésen kifogták. A hajón levő két orvos (ezek közt Weitzenbreier úr, kinek fáradozása kiemelendő) azonnal az életrehozásra szükséges rendszabályok­hoz nyúlt, s a vízbeesett Rókusba vitetvén , már jobban van.­­ A több rendbeli német-magyar szótárak kö­zöl a legteljesebb,­­ a 11 a g­­ Mór legújabb szótárá­nak második t.­­ magyar-német részéből is megje­lent az első füzet. Ez oly szükséges segédkönyv, teljesség, helyes elrendezés, s főként a szójárások tekintetében, gazdagságra nézve minden eddigieket felülmúl, s nemcsak a mindennapi használatot ille­tőleg a tudomány és iparágak műszavait tartalmaz­za, hanem egyszersmind azoknak is, kik a két nyelv szellemével szorosabban akarnak megismerkedni, igen tanulmányos és használható mű. — Hecke­­n a s­­ nyomdájában jelent meg. — A budapesti kir. orvosegylet f­é. hó 15-én Prof. Dr. Wagner elnöklete alatt rendes gyűlést tartván, ez alkalommal számos tagok jelen­létében a p. Rókus kórház igazgatója dr. B­r­u­n­­ner igen érdekes szívbeteget mutatott be, s a be­tegség kórisméjét s gyógyítását taglalta. Továbbá ugyanazon kórház osztályos főorvosa dr. Kovács S. E. több sebészi esetet adott elő, egyik a bemu­tatott betegek közöl egy nagyon ritka szörnyeteg lévén, később tanulságos élettani tárgyalásoknak szolgáland alapul.­­ Azon hely, melyet a lánczhíd budai végénél eddig a hídtársulat birtoklott , a jelen vagy jövő hóban fog eladatni. A számos venni akaró arra mutat, mikép­p házhelyek drágán fognak elkelni. .. A vásárnak e második hete mégis valamivel élénkebb forgalmat mutat, semmint előre gondolni lehetett. Meglehetős számú vevő érkezett, kiket a rosz időjárás eddig eltartóztatott, s a nagykereske­dők heverő áruhalmazai tetemes apadásoknak ör­vendenek. A pénzforgalom is élénkebbé lett. .. Két itt tartózkodó franczia ügynöknek meg­bízóitól azon utasítás küldetett, miszerint nagy­bani borvásárlásaikat egy időre függeszszék föl és legfennebb a finomabb minőségüekre szorítkozzanak, mivel Francziaországban a közönségesebb bor jól sikerült, és Pf­al­z-ban az különben is nem csakhogy olcsóbb, hanem jobb is. .. Mint halljuk, az itteni építészhatóság egy bizottmányt nevezett ki, melynek feladata volna a hajó vonó lovak útját innen elkezdve egész Földvá­rig megvizsgálni, s a netán szükséges javításokra nézve tervet nyújtani be. .. Azon egykor Steine­r-féle birtokok , me­lyek a gyár-utczában feküsznek, még e hó folytán elárvereztetvén, a nevezett utcza egészen ki lesz építhető. Nem kevesebb 40 házhelynél lesz meg­szerezhető. Gyászhír: Balogi Baloghy Imre ur he­vesmegyei cs. k. törvényszék elnöke, hosszas bete­geskedés után Versegen (Pest megyében) élte 55-ik évében f. nov. 14-én meghalt. — Béke a jó ember porainak ! A h 1 f­el d ur, állítólag a müncheni udv. színház bassistája, az itteni német színházban már szerződ­tetve van, és csütörtökön nov. 10-én egy operai egyvelegben legelőbb lépett föl, de igen csekély si­kerrel. n. A „Krönst. Z.”‘ írja nov. 8 -áról: Az erdő­­égések igen gyakoriakká lettek. Tegnapelőtt az u. n. Kápolna-hegy mögötti erdőben tísz ütött ki, mely rövid idő alatt 40 holdnyi terjedelmen harapódzott el, s már félni lehetett, mikép a Krukuron is átha­ladva, az ottani fenyvesbe kap. A polgármester a főerdészszel azonnal a helyszínre sietett, s mindent elkövettek a tűz tovább terjedését erélyes és czél­­szerű rendszabályok által meggátolni. A szomszéd helység egész lakossága tömegesen sietett elő­olta­ni. Mint ma értesültünk, a tüzet gyermekek támasz­tották, kik a száraz lombokat gyufákkal gyújtották föl s abban gyönyörködtek, mily szépen harapódzik a láng tovább-tovább, a nélkül, hogy eszükbe jutott volna, mily kárt okozhatnak szülővárosuknak. — Néhány héttel ezelőtt a pojanai erdőkben volt égés, a­nélkül, hogy valaki csak lábát is mozdította volna az oltásra. · Az „Indep.“ írja f. hó 11-ről, mikép Ant­werpenben két orvost fogtak be, mivel ott törvényes fölhatalmazás nélkül gyógyítottak. Ez orvosok ma­gyarok gyanánt adták ki magukat. | Míg nálunk a nov. 2-án az oct. 30-ai villa­­mos vihar után őszi esők kezdettek esni, a Duna eredeténél a fekete erdőben ugyanazon nap esett le az első hó. | (Suez.) Most midőn a suezi csatorna terve nemcsak a mérnököket, hanem a franczia és angol diplomatiát és napisajtót is foglalkoztatja, nem lesz érdektelen a csatorna egyik végpontját képező vá­rosról rövid ismertetést adni. Il­ik Ptolemaeus vég­­zi be a Necho által épített csatornát, s az annak vö­röstengeri torkolatánál levő kikötőt szeretett nővére, Arsinoéról nevezé. (E testvéri szeretetről neveztetik ez egyiptomi császár ,,Philadelphos“-nak). Arsinoe némely tudósok állítása szerint később K h o­­­s u in­nak neveztetett el, mi annyit tesz mint vörös város, kétségkívül mivel a vöröstenger mellett feküdt; mások szerint ellenben (s korábbi közlésünkben, Talabo­t mérnök nyomán, ugyane véleményt ír­tak) Kholsum romjai Sueztől távolabb esnek, egy e várostól északra fekvő dombon. Az újkori elne­vezés etymologiáját nem tudják határozottan. Né­melyek e szót pasisból akarják leszármaztatni, holott Suez vidékénél alig van Egyiptomnak kopárabb és égettebb kinézésű része. Egy syriai tudós e szót hasonnevű italból akarja származtatni, melyet egy növény gyökéből készítettek. E növény bőven ter­mett volna Suez vidékén­ A homokban elveszett csatorna e vidéket igen termékenynyé tette. — Alig lehet szomorúbb kinézést képzelni is, mint minő e fából épített és agyaggal tapasztott házakból és hajdani romokból álló városé, mely oly tömötten egymás mellett álló házak által van körülvéve, mi­kép csak két bejáratot enged az utazónak. Egyik egészen nyílt s a tengerre szolgál, másik az ellenkező oldalon nyomorult kapu által van elzárva. Körötte nem lehet egyebet látni a tengernél és sivatagnál. Suezben magában egyetlen édesvizű­ kút sincs, a házi állatokat mintegy fél mértföldnyire hajtják itatni, s a lakók és utasoknak az öböl túlsó partjára kell vízért menniök. Áthozataláért 9—10 soust kell fizetni, pedig alig iható. Halászat majd mi sincs, a kereskedést görögök űzik kicsiben, s tárgyai: európai vas, réz, és szövetek, egyiptomi rizs, len, sáfrány, szalmiák só, indiai selyemszövetek és fűszerek, arábiai illatáruk, és jemeni kávé. Da e czikkek nagyobb mennyiségben ott csak átvitet­nek s a helybeli forgalom csekély. „A lakosok fő foglalkozása“ mond Niebuhr, „hajókészítés. Ez iparág ott virágzó állapotban van, a fa, va s más szükséges anyagok drágasága daczára is, melyeket Kairóból teveháton szállítnak oda.“ Niebuhr ott járta óta Suez keveset változott; mindazáltal mai európai kiállítású vendéglői vannak, s némely con­­sulságok fáradozásainak köszönhetni, kik állomá­­sonkint nyughelyeket állítanak föl, hogy ma már a pusztáni utazás is kevesebb veszélylyel és nélkü­lözéssel jár, mint régebben. Kereskedelmi, gazdá­s iparhírek. Gabonaárak a pesti piaczon nov. 13-n Búza: bánsági .• 6 írt.-----6 írt. 45 kr. — — tiszamelléki 5 33 20 -6 3 330 33 — — bácskai .5 3» 30-6 33— »3 — — fehérmegyei 5 3 136-6 3» 40 3 3 Kétszeres:3 V-----3 33 12 3» Rozs:4 12-4 3»40 Árpa: .2 *3 24-3 33 —33 Zab: 13’20—13’233) Kukoricza: régi 23340-3­­38 33 -----------------uj —5»— — 3)— 33 Köles:.2 33 24-2 »130 3» R­ep­cz­e:8 33 15-8 »3 303» Színházi előadások. Nemzeti színpadon: „Női havez.“ Víg­játék 3 felv. Jánosiné assz. utolsó felléptéül. Ezzel: Roskosciny József ur zongoraművész zeneelőadása. Pesti német színpadon: „Das Urbild des Tartüffe.“ Lustspiel in 5 Ausz. — Har­tin­g ur szász kir. udv. színész mint vendég. Dunavízállás. Novemb. 16. (reggeli 7 óra) 5‘ 7'­0‘“ fölött.

Next