Budapesti Hírlap, 1855. december (885-907. szám)

1855-12-07 / 890. szám

Pest, Péntek , 0­1'. Megjelenik e lap, vasárnapot és az ünnepnapokat kivéve, mindennap délután 4 órakor. Előfizetési díj: Vidékre­ félévre : 10 frt, évnegyedre: 5 ft. 20 kr. Helyben f élévre : 8 frt., é­v­n­e­g­y­e­d­re 4 frt.—A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, több­szöriért pedig 4 kr. száraiztatik­­ Egyes szám 20 pkr Slófizethetni — helyben a lap ki­ad­ó hivatalába* Ii­ere Já­nos könyvnyomdájában (Országút, Kunewalder­­ház), vidéke,­ minden cs. k. postahivatalnál. — előfizetést tartalmazó levelek a czím. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt b­é­r­m­e­n­t­e­s­i­t­­­v­e egyenesen a kiadó hivat­al­hoz utasítandó. Előfizetési feltételek „A. BUDAPESTI IIIRLAP“-ra Helyben: Félévre 8 pM. Év­ne­­gyedre 4 pft. Vidékre : Félévre 10 pft. Év­negyedre 5 pft 20 kr. Előfizetni lehet Festene lap kiadó hivatalában (Országút Kunewal­­derház földszint Herz János nyomdai irodájában), vidéken minden cs. b­. postahivatalnál. SZERK. HIVATALOS RÉSZ. A cs. k. Apostoli Felsége f. é. novemb. 15-n kelt legfelsőbb határozata által dr. Peters Károly bécsi egyetemi magántanítót az ásványtan rendes tanárává a pesti egyetemhez legkegyelme­sebben kinevezni méltóztatott. Az igazságügyministeriumnak múlt hó 15-én 23601 sz. a. kelt kibocsátványa által Spielen­berg Gábor ügyvédnek hivatalhelyét Tokajból S.-A.-Ujhelyre áttenni megengedtetett. NEMHIVATALOS RÉSZ. PEST, dec. 6. A keleti ügy és Finnland. — M­ Ily nehéz helyzetben és szerencsétlen körülmé­nyek közt azt lehetett volna gondolni, hogy a svéd király a téli fegyverszünetet a rá méltán ne­heztelő angolok kiengesztelésére fogja használni, a­mire kedvező alkalom nyilt, mert november elején 1808-ban egy új angol követ Merry ér­kezett Stockholmba. E követnek kettős feladata volt: alkudozni a királylyal a tőle kivánt segély­pénz ügyében, valamint rábírni őket, hogy igye­­kezzék ellenségeivel megbékélni, mire Angliát azon meggyőződés indította, mikép belátnia kel­lett, hogy a király hadfolytatása országát bizo­nyos veszélybe dönti Az utóbbi czélból a franczia és orosz kormányok által az erfurti congressusból Angliához intézett békejavaslatok a királylyal közöltettek. De IV. Gusztáv király maga sajátságos jelle­mét s hajthatatlan önfejűségét ez alkalommal sem tagadta meg: a­helyett hogy helyzetén könnyeb­bítsen, annak súlyosbítására mindent elkövetett. A békealkudozásokra nézve kijelenté, hogy a franczia kormány akkori fejével soha és semmi feltételek alatt meg nem békés, a segélypénzt illetőleg pedig annak jövendőre felemelését, sőt a múltra nézve is utánpótlását szenvedélyesen sür­gette, s midőn az angol követ értésére adta, mi­­­kép arra felhatalmazva épen nincs, a király or­szága kikötőinek az angol hajók előtt bezárásá­val fenyegetődzött. Az angol királyhoz ez ügy­ben dec. 8-n írt levelére csak a jövő év februári­­usában érkezett válasz, s mint lehetett gondolni, a király erőszakos hangja által megsértett angol kormány a segélypénz felemelését határozottan megtagadá, miből új bonyolódások támadtak : a király febr 24 - 1808-b­­a gothenburgi kikötőben levő angol hajók lezárását parancsold, ez oktalan rendeletet azonban csakhamar visszahúzta, és martius I n új alkura lépett Angliával, melyben csupán annyit nyert, hogy az eddigi összeg, de há­romhavi rátákban, előleg fizettessék. Az ily móddal szövevényes külhelyzetet a belviszonyok aggasztó nehézségei tetemesen nö­velték. Az első évi táborozás 14 millió tallérba került, a második évinek költségeit 26 millióra számították, a szükség és ínség nőttön nőtt, s a súlyos adók és más hadi fizetések és terhek által kimerült nép békételensége mind nagyobb lett, míg másfelől a sereg száma az ellenség fegyvere, betegségek és rosz élelmezés következtében erősen megapadott, mi a had tovább folytatásá­nak lehetetlenségét mutatta. A király azonban hajt­hatatlan maradott, híveinek, legjobb embereinek előterjesztésére semmit sem hajtott, s egy január 7-n 1809 - n kibocsátott rendeleté­rt mi’1­­5 tal­lér új hadi adónak fizetése iránt, mi az ország ren­des elmellőzésével önkényesen volt kiszabva, nagy megelégedetlenséget okozott, s ez más erő­szakos intézmények által is táplálva, nem sokára kitört. Az országnak a végromlástól megmentésére nem látszott semmi más mód, mint a királynak eltávolítása, s ez volt czélja a nyugati hadseregnél forralt, majd a fővárosra is kiterjedett katonai zendülésnek, a­melynek élén ezredes Skielde­­brand és alezredes Adlersparre állottak. E sereg 7000-ből álló csapatja Adlersparre veze­tése alatt martius 7-n 1809-ben elindult Stock­holm ellen, miután egy proclamatióban a nép a mozgalom czéljáról értesíttetett. A dolog oly ti­tokban volt tartva, hogy csak martius 12-n jutott a lázadás híre a király fülébe, ki midőn más­nap már 1­13-n a fővárosból Lingköpingbe eltávoz­ni akart, hogy ott maga körül serget gyűjtsön, s a népet is fegyverre szólítsa, egyszersmind a banktól 2 millió tallért követelt, mely összegnek erővel elvételét is rendelte, s az összeesküvők a fenyegető veszélyt látva, őket megelőzték, s az irt napon délelőtt gróf Klingspor és Adler­­k­r­e­u­t­z tábornokok, a fővárosi összeesküvők fe­­­jei, a királyhoz mentek, hogy őt a fővárosban ma­radásra, mindenek felett az addigi rendszer meg­változtatására kérjék, sőt gr. Klingspor letérdel­ve könyörgött, hogy a nép kivánatát hallgassa meg. A király azonban, mint lehet gondolni, nagy dühösségbe jött, a két tábornokot árulóknak ki­­áltá, de az összeesküvők, kik erre elkészülve va­lónak, őt a nemzet foglyának nyilvánítók, s majd a szobába többen is berontottak és kardját, melyet kirántott, kezéből kicsavarták, s bár a nagy zaj­­­ban elillannia sikerült, de majd visszahozatott és szoros őrizet alá tétetett. Az összeesküvés egy óra alatt végrehajtva volt, s az előre történt megállapodás szerint a király nagybátyja (III. Gusztáv öcscse) Károly südermannlandi her­­czeg az ország régensének kikiáltatott. E változás a dolgoknak egészen új rendjét alapítá meg, mi különösen azért volt fontos, mert az eddigi önkényes kormányzás megszüntetésé­vel a béke helyreállítása is lehetséges jen. Az ideiglenes kormány mindjárt más­nap mártius 14-n az ország rendeit május elejére 1809. össze­­h­iva, valamint másfelől nem mulasztá el a had megszüntetésére szükséges alkudozásokról is gon­doskodni. — A király őrizet alatt Gripsholmba vitetett, hol mártius 29-n a koronáról önként le­mondott. Mi a béke helyreállítását illeti, a­mint leg­szükségesebb úgy legnehezebb volt az orosz há­borúnak bevégzése. Mártius végén 1809-ben a Stockholmban történt változás következtében a két hadakozó fél között köttetett ugyan egy ideiglenes fegyverszünet, de mivel az orosz csá­szár minden alkudozás alapjául Finnland átenge­dését tette, a svéd új kormány pedig különösen a franczia császár pártfogásában bízva, arra ráállani vonakodott, május elején a svédek és oroszok kö­zött az ellenségeskedések újra elkezdődtek. De mivel a franczia császár épen akkor Austriával hadba keveredve, az oroszok barátságára nagy szüksége volt, a hozzájáruló svéd követséget I. Sándor császárhoz utasíta , hogy e monarcha nagylelkűségéhez folyamodjanak, így a megújult viadalban a svédek magukra maradva, bár abban vitézül forgatták magukat, de végre kénytelenek voltak a nagyobb erőnek engedni, s igy íratott alá sept. 17-ken 1809-ben Friedrichshammban a béke Oroszország és Svéczia között, melyben ez utolsó egész Finnlandot az Aland-szigetekkel együtt, valamint nyugati Bothniát a Tornea fo­­lyóig Oroszországnak átengedte, és a szárazi rendszerhez hozzáállását nyilvánította. Ugyan­azon évben Sveczia december 10-n Jönköping­­ben Dániával, valamint a jövő 1810-ben január 6-n Parisban a francziákkal is békére lépett, és svéd Pomerániát visszakapta;­­ azonban a szá­razi rendszer értelmében kikötőiből az angol ke­reskedésiek kizárására magát kötelezte. Mi az ország belkormányzásának elintézését illeti, a svéd rendek egybegyűlvén, a régens az ülést május 9-n kinyitotta, s mindjárt a másnapi ülésben a király lemondása felolvastatott, mire egy általános helyesléssel fogadott indítvány folytán IV. Gusztáv trón vesztettnek nyilváníttatott, s e l 'tí­r'zat családjára is kiterjesztetett.*) Miután az ország rendeitől egy arra kinevezett bizottmány által készített alkotmány junius 5-n 1809. elfo­gadtatott, a régens királylyá megválasztatott, ki más nap junius 6-n mint XIII. Károly a kirá­lyi czimet felvévén, ünnepélyesen kikiáltatott, s egy manifestumban e fontos változás kihirdette­­tett. Mivel a királynak gyermeke nem volt, az országgyűlés a trónkövetkezési rendről is intéz­kedett, s előbb holstein-augustenburgi herczeg Károly-Auguszt választatott koronaörö­kössé, de ennek 1810-dik évben május vé­gén történt hirtelen halála következtében a mon­dott év augustus 21 - én franczia tábornagy Ber­­n­a­d­o 11 e pontecorvo-i herczeg, Jön trónörökössé választva, ki is az alkotmány értelmében a r. kath. hitről a lutheránus egyházba áttérése után,nov. 2-n 1810-ben Stockholmba megérkezett, és a rendek hódolatát fogadta. Tudva van, hogy Svéczia az 1812 ik évben a franczia és orosz császárok kö­zött kiütött háborúban az utolsóval lépett szö­vetségre, s az európai coalitiohoz hozzáállásának köszönhette Norvégia elnyerését, melyet a jan. 14-n 1814-ben Kielben kötött békében Dánia neki átengedni kénytelen volt. E politika a koronaörökös műve vola, ki XIII. Károlynak febr. 5-n 1818-ban történt halálával, mint XIV. Ká­roly János király a trónra lépett és huszonhat esztendeig népe szeretetét és becsülését megér­demelve uralkodott. Martius 8-n 1844-ben fia, most uralkodó király I. Oszkár (szül. jul. 4-n 1799-ben) válta fel. Mi sükere lesz e királyhoz Canrobert által a nyugati hatalmak nevében intézett felszólításnak, — no. eredménye e küldetésnek ? ez a jövendő titka. De e lépés fontosságát félreismerni lehetet­len, — mert az újabb bizonyságát látszik adni, hogy a nyugati hatalmak csak maguk erejére tá­maszkodva a kitűzött czélt elérni nem képesek, e­­gy mind több szövetségest keresnek. — Nem csalódunk tán, ha állítjuk, hogy a porosz király által november 29-n az országgyűlést ki­nyitó beszédben mondott emlékezetes szavak : „Azon állásban, melyet Poroszor­szág, Austria és a német szövetség egybehangzó határozatok következ­tében elfoglaltak, erős kezessége van a független állás tovább is megtartásának , mely épen úgy az őszinte jóakarat és a viszonyok min­den iránybani részrehajlatlan méltánylásával megfér, mintegy méltányos és tartós béke eszközlését előmozdítja“. — Canrobert missiójára adott válasz vagy legalább emlékeztetés gyanánt tekintethetik. Szilágyi Ferenc­z. 800. Szerkesztői Iroda van]. Országút, 6. sír­a. (Straewalderhái) 3-ik emeletben. HÍRLAP Austria­ birodalom. (a concordatu in.**) I. Az egyezményt, mely IX. Pius pápa ő szentsége és I. Ferencz Jó­zsef Öcs. k. Apostoli Felsége közt, a kath. egyháznak az austriai birodalomban állását és vi­szonyait illetőleg, közelebb megköttetett, milliók és milliók feszült figyelemmel várták.­A mindkét rész­ről már hivatalosan közzétett okmány, a benne ünnepélyesen elismert és kifejezett jogelvek folytán, egyike azon örök időkre szóló monumentumoknak, melyek az egyház Isten kijelentett akaratlán nyug­vó szabadságának, függetlenségének és ezzel ösz­­szekapcsolt jogainak tiszteletére és hirdetéséül a világi kormányformára nézve egymástól oly sok­féleképen eltérő hatalmasságok által, megannyi magna charták gyanánt, a kér. nera különféle sza­kaiban emeltettek, ő Felsége, ki nem hiába viseli a kardot, mely a fejedelmeknek és hatalmasságok­nak a jónak védelmére, a rosznak pedig megfenyi­­tésére adatott, oltalmába veszi, mint h­ű fiú az ő édes anyját — az egyházat, mindazon jogokkal és kivált­ságokkal, melyekkel annak Isten rendeleté­ből bírnia kell; s ennélfogva elismeri, hogy nem ember, hanem maga az Isten ezen — mint szé­pen mondja az egyezmény XV. czikke — királya a *) IV. Gusztáv lemondása folytán Gripsholmban maradott; onnan december elején 1809-ben el­vitetett s családjával együtt Németországba uta­zott. Későbben­­ Schweizban tartózkodott, hol Sandt-Gallenben elfelejtve febr. 7-n 1837-ben meghalt. Fia hg­asa austriai császári hadi­­szolgálatban van. Ennek egyetlen leánya a szász kir. koronaherczeg Albert neje. S­z­e r­k. **) A „Religio“ után, királyoknak és uralkodója az uralkodóknak, az , ki szerezte és szervezte az egyházat, s azt jogokkal és kiváltságokkal ruházta fel; következésképen a legünnepélyesebben mond ellen a társadalmi ha­talmi monismus theoriájának, s leghatározottabban veti el az állam mindenhatóságának tanát, ezen kútfejét minden elnyomásnak s tetszetős ürügyét minden kigondolható felforgatásoknak. A tény, hogy vannak dolgok és állapotok a társadalomban, melyekről maga az Isten rendelkezett, követke­zésképen minden emberi akaraton felül és válto­záson kívül állanak, valamint egy részről korlát a hatalomra és igy szabadságpajzs az alattvalókra nézve, közvetlen ugyan a vallási dolgokban, köz­vetve pedig kihatólag a polgári legdrágább, úgymint személy- és vagyon-, családi, nevelési és jótékony­­sági érdekeikre is, úgy más részről erősség tornya a hatalom minden lényeges jogai és kellékeinek, tiszteltetésüket az isteni, büntele­­nül még soha meg nem szegett akarat tekintélye ál­tal szentesítvén és sürgetvén. — Ha kérditek , az egyezmény miként fogadtatott ? mily elégtételt adott a múltért? mily reményeket keltett a jövőre nézve? úgy hiszem, hogy az elveket és szabá­lyokat illetőleg, melyeket tartalmaz, szentséges atyánk IX. Pius már mindnyájunkért megfelelt. Igaz elvek és bölcs szabályok csak jót eredményezhet­nek, ha t. i. körültekintő, valódi lelkipásztori okos­sággá kezeltetnek. Tagadni nem lehet, hogy vala­mint egy részről ő csász. k. Apostoli Fel­ségének az ő legmagasabb kormányzói gondo­lata és legszebb uralkodói vágya: szabaddá tenni széles birodalmában az egyhá­zat, még mindig számos , a gyakorlat által meg­­gyökeresített, a hamis történeti és jogi expositiók által pedig majd tudomány tekintélyére emelt, majd eszélyesség követelte polgári óvszerül felállított előítéletekkel találkozott, úgy viszont ezen előíté­­leteknek lassankint eloszlatását Isten malaszt­ja után egyedül a főpásztorok eljárási bölcsesége, vagyis a concordatum által biztosított jog és szabadság­nak minden jónak előmozdítására ép oly erélyes, a mily kegyes, óvatos és ki­m­élő a gyógyítandó régi és uj se­bekre nézve — felhasználása eszközölheti. Napjaink története is elég tanúság rá, hogy a ren­det a tanulságos szigor, a tekintélyt önkény, a just­a summum jus veszélyezteti leginkább. — Csodálni nem lehet, hogy napjainkban, midőn az emberek, különösen az olvasó és tanult közönség, az egyház szabad actióját csupán az irtózást keltő tünemé­nyekből ismeri, melyeket a bár népszerű de az igazsággal keveset gondoló történetírók a közép­korból rá­erőszakoltak, a­hogy, mondom, napjaink­ban az egyház törvényhozó és bírói hatalmának csak említésére is még mindig számosan felhá­borodnak, izgattatva legkivált olyanok által, kik az embereket az inquisitioval, kínpaddal és máglyával a kath­. egyház rovására rettegtetni, hivatásuknak ismerik. Nincs itt hely a középkori társadalom ol­talmára mindkét hatalom megegyezésével hozott némely alaptörvényeknek jog és kormánybölcseség szempontjából­ feszegetésére ; minden kornak meg­vannak az ő szükségei, melyek a törvényeket szü­lik, s barbar erkölcsöknek barbar codex felel meg. Napjainkban mindez a lehetlenségek közé tartozik. Nem tűrne ilyesmit a jelenlegi státusrendszer, nem­ az egyház erkölcsi és fegyelmi elvei, nem a politica, nem a társas, nevezetesen felekezeti viszonyok, nem végre a közérzület, humanitás és műveltség. Nincs hatalom, mely mindezzel daczolhasson ; pe­dig mindezt kellene letiporni és megsemmisíteni, mielőtt az üldözés lobogóját némi kilátással a sikerre kitűzhessük. Nem azon időket éljük, melyekben az egyház ilyesmire csak gondolhatna is.— Igaz, Ő Fel­sége, a büntető hatalomnak nyomatékot adandó, az egyház iránt fejedelmi jóakaratot tanúsító gondos­kodásából a főpásztorokat biztosítani méltóztatott, hogy, a midőn szükséges leend, a kötelessé­gükről megfeledkezett papokra hozott püspöki íté­letnek végrehajtására is hathatós segedelmet nyúj­tana. Részünkről ugyan meg vagyunk tökéletesen győződve, hogy se püspökeink nem fognak soha karhatalomért egyéb mint alapos okokból, tehát a legvégsőbb kényszerültség alkalmával, folyamodni; se pedig a magas kormány nem foghatja azt soha alapos vizsgálat nélkül, tehát bárkinek is igazság­talan elnyomására, odakölcsönözni. Karhatalomnak alkalmazása egy pap irányában már magában bot­rány, tehát csak nagyobb botrány elhárításául al­­kalmaztathatik. — Mindamellett ha ki ezen még- December 7-a 1855. A holnapi szent ünnep miatt legközelebbi számunk hétfőn dec. 10-n jelenik meg.

Next