Budapesti Hírlap, 1855. december (885-907. szám)
1855-12-07 / 890. szám
Pest, Péntek , 01'. Megjelenik e lap, vasárnapot és az ünnepnapokat kivéve, mindennap délután 4 órakor. Előfizetési díj: Vidékre félévre : 10 frt, évnegyedre: 5 ft. 20 kr. Helyben f élévre : 8 frt., évnegyedre 4 frt.—A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. száraiztatik Egyes szám 20 pkr Slófizethetni — helyben a lap kiadó hivatalába* Iiere János könyvnyomdájában (Országút, Kunewalderház), vidéke, minden cs. k. postahivatalnál. — előfizetést tartalmazó levelek a czím. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesitve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandó. Előfizetési feltételek „A. BUDAPESTI IIIRLAP“-ra Helyben: Félévre 8 pM. Évnegyedre 4 pft. Vidékre : Félévre 10 pft. Évnegyedre 5 pft 20 kr. Előfizetni lehet Festene lap kiadó hivatalában (Országút Kunewalderház földszint Herz János nyomdai irodájában), vidéken minden cs. b. postahivatalnál. SZERK. HIVATALOS RÉSZ. A cs. k. Apostoli Felsége f. é. novemb. 15-n kelt legfelsőbb határozata által dr. Peters Károly bécsi egyetemi magántanítót az ásványtan rendes tanárává a pesti egyetemhez legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Az igazságügyministeriumnak múlt hó 15-én 23601 sz. a. kelt kibocsátványa által Spielenberg Gábor ügyvédnek hivatalhelyét Tokajból S.-A.-Ujhelyre áttenni megengedtetett. NEMHIVATALOS RÉSZ. PEST, dec. 6. A keleti ügy és Finnland. — M Ily nehéz helyzetben és szerencsétlen körülmények közt azt lehetett volna gondolni, hogy a svéd király a téli fegyverszünetet a rá méltán neheztelő angolok kiengesztelésére fogja használni, amire kedvező alkalom nyilt, mert november elején 1808-ban egy új angol követ Merry érkezett Stockholmba. E követnek kettős feladata volt: alkudozni a királylyal a tőle kivánt segélypénz ügyében, valamint rábírni őket, hogy igyekezzék ellenségeivel megbékélni, mire Angliát azon meggyőződés indította, mikép belátnia kellett, hogy a király hadfolytatása országát bizonyos veszélybe dönti Az utóbbi czélból a franczia és orosz kormányok által az erfurti congressusból Angliához intézett békejavaslatok a királylyal közöltettek. De IV. Gusztáv király maga sajátságos jellemét s hajthatatlan önfejűségét ez alkalommal sem tagadta meg: ahelyett hogy helyzetén könnyebbítsen, annak súlyosbítására mindent elkövetett. A békealkudozásokra nézve kijelenté, hogy a franczia kormány akkori fejével soha és semmi feltételek alatt meg nem békés, a segélypénzt illetőleg pedig annak jövendőre felemelését, sőt a múltra nézve is utánpótlását szenvedélyesen sürgette, s midőn az angol követ értésére adta, mikép arra felhatalmazva épen nincs, a király országa kikötőinek az angol hajók előtt bezárásával fenyegetődzött. Az angol királyhoz ez ügyben dec. 8-n írt levelére csak a jövő év februáriusában érkezett válasz, s mint lehetett gondolni, a király erőszakos hangja által megsértett angol kormány a segélypénz felemelését határozottan megtagadá, miből új bonyolódások támadtak : a király febr 24 - 1808-ba gothenburgi kikötőben levő angol hajók lezárását parancsold, ez oktalan rendeletet azonban csakhamar visszahúzta, és martius I n új alkura lépett Angliával, melyben csupán annyit nyert, hogy az eddigi összeg, de háromhavi rátákban, előleg fizettessék. Az ily móddal szövevényes külhelyzetet a belviszonyok aggasztó nehézségei tetemesen növelték. Az első évi táborozás 14 millió tallérba került, a második évinek költségeit 26 millióra számították, a szükség és ínség nőttön nőtt, s a súlyos adók és más hadi fizetések és terhek által kimerült nép békételensége mind nagyobb lett, míg másfelől a sereg száma az ellenség fegyvere, betegségek és rosz élelmezés következtében erősen megapadott, mi a had tovább folytatásának lehetetlenségét mutatta. A király azonban hajthatatlan maradott, híveinek, legjobb embereinek előterjesztésére semmit sem hajtott, s egy január 7-n 1809 - n kibocsátott rendeletért mi’15 tallér új hadi adónak fizetése iránt, mi az ország rendes elmellőzésével önkényesen volt kiszabva, nagy megelégedetlenséget okozott, s ez más erőszakos intézmények által is táplálva, nem sokára kitört. Az országnak a végromlástól megmentésére nem látszott semmi más mód, mint a királynak eltávolítása, s ez volt czélja a nyugati hadseregnél forralt, majd a fővárosra is kiterjedett katonai zendülésnek, amelynek élén ezredes Skieldebrand és alezredes Adlersparre állottak. E sereg 7000-ből álló csapatja Adlersparre vezetése alatt martius 7-n 1809-ben elindult Stockholm ellen, miután egy proclamatióban a nép a mozgalom czéljáról értesíttetett. A dolog oly titokban volt tartva, hogy csak martius 12-n jutott a lázadás híre a király fülébe, ki midőn másnap már 113-n a fővárosból Lingköpingbe eltávozni akart, hogy ott maga körül serget gyűjtsön, s a népet is fegyverre szólítsa, egyszersmind a banktól 2 millió tallért követelt, mely összegnek erővel elvételét is rendelte, s az összeesküvők a fenyegető veszélyt látva, őket megelőzték, s az irt napon délelőtt gróf Klingspor és Adlerkreutz tábornokok, a fővárosi összeesküvők fejei, a királyhoz mentek, hogy őt a fővárosban maradásra, mindenek felett az addigi rendszer megváltoztatására kérjék, sőt gr. Klingspor letérdelve könyörgött, hogy a nép kivánatát hallgassa meg. A király azonban, mint lehet gondolni, nagy dühösségbe jött, a két tábornokot árulóknak kiáltá, de az összeesküvők, kik erre elkészülve valónak, őt a nemzet foglyának nyilvánítók, s majd a szobába többen is berontottak és kardját, melyet kirántott, kezéből kicsavarták, s bár a nagy zajban elillannia sikerült, de majd visszahozatott és szoros őrizet alá tétetett. Az összeesküvés egy óra alatt végrehajtva volt, s az előre történt megállapodás szerint a király nagybátyja (III. Gusztáv öcscse) Károly südermannlandi herczeg az ország régensének kikiáltatott. E változás a dolgoknak egészen új rendjét alapítá meg, mi különösen azért volt fontos, mert az eddigi önkényes kormányzás megszüntetésével a béke helyreállítása is lehetséges jen. Az ideiglenes kormány mindjárt másnap mártius 14-n az ország rendeit május elejére 1809. összehiva, valamint másfelől nem mulasztá el a had megszüntetésére szükséges alkudozásokról is gondoskodni. — A király őrizet alatt Gripsholmba vitetett, hol mártius 29-n a koronáról önként lemondott. Mi a béke helyreállítását illeti, amint legszükségesebb úgy legnehezebb volt az orosz háborúnak bevégzése. Mártius végén 1809-ben a Stockholmban történt változás következtében a két hadakozó fél között köttetett ugyan egy ideiglenes fegyverszünet, de mivel az orosz császár minden alkudozás alapjául Finnland átengedését tette, a svéd új kormány pedig különösen a franczia császár pártfogásában bízva, arra ráállani vonakodott, május elején a svédek és oroszok között az ellenségeskedések újra elkezdődtek. De mivel a franczia császár épen akkor Austriával hadba keveredve, az oroszok barátságára nagy szüksége volt, a hozzájáruló svéd követséget I. Sándor császárhoz utasíta , hogy e monarcha nagylelkűségéhez folyamodjanak, így a megújult viadalban a svédek magukra maradva, bár abban vitézül forgatták magukat, de végre kénytelenek voltak a nagyobb erőnek engedni, s igy íratott alá sept. 17-ken 1809-ben Friedrichshammban a béke Oroszország és Svéczia között, melyben ez utolsó egész Finnlandot az Aland-szigetekkel együtt, valamint nyugati Bothniát a Tornea folyóig Oroszországnak átengedte, és a szárazi rendszerhez hozzáállását nyilvánította. Ugyanazon évben Sveczia december 10-n Jönköpingben Dániával, valamint a jövő 1810-ben január 6-n Parisban a francziákkal is békére lépett, és svéd Pomerániát visszakapta; azonban a szárazi rendszer értelmében kikötőiből az angol kereskedésiek kizárására magát kötelezte. Mi az ország belkormányzásának elintézését illeti, a svéd rendek egybegyűlvén, a régens az ülést május 9-n kinyitotta, s mindjárt a másnapi ülésben a király lemondása felolvastatott, mire egy általános helyesléssel fogadott indítvány folytán IV. Gusztáv trón vesztettnek nyilváníttatott, s e l 'tír'zat családjára is kiterjesztetett.*) Miután az ország rendeitől egy arra kinevezett bizottmány által készített alkotmány junius 5-n 1809. elfogadtatott, a régens királylyá megválasztatott, ki más nap junius 6-n mint XIII. Károly a királyi czimet felvévén, ünnepélyesen kikiáltatott, s egy manifestumban e fontos változás kihirdettetett. Mivel a királynak gyermeke nem volt, az országgyűlés a trónkövetkezési rendről is intézkedett, s előbb holstein-augustenburgi herczeg Károly-Auguszt választatott koronaörökössé, de ennek 1810-dik évben május végén történt hirtelen halála következtében a mondott év augustus 21 - én franczia tábornagy Bernado 11 e pontecorvo-i herczeg, Jön trónörökössé választva, ki is az alkotmány értelmében a r. kath. hitről a lutheránus egyházba áttérése után,nov. 2-n 1810-ben Stockholmba megérkezett, és a rendek hódolatát fogadta. Tudva van, hogy Svéczia az 1812 ik évben a franczia és orosz császárok között kiütött háborúban az utolsóval lépett szövetségre, s az európai coalitiohoz hozzáállásának köszönhette Norvégia elnyerését, melyet a jan. 14-n 1814-ben Kielben kötött békében Dánia neki átengedni kénytelen volt. E politika a koronaörökös műve vola, ki XIII. Károlynak febr. 5-n 1818-ban történt halálával, mint XIV. Károly János király a trónra lépett és huszonhat esztendeig népe szeretetét és becsülését megérdemelve uralkodott. Martius 8-n 1844-ben fia, most uralkodó király I. Oszkár (szül. jul. 4-n 1799-ben) válta fel. Mi sükere lesz e királyhoz Canrobert által a nyugati hatalmak nevében intézett felszólításnak, — no. eredménye e küldetésnek ? ez a jövendő titka. De e lépés fontosságát félreismerni lehetetlen, — mert az újabb bizonyságát látszik adni, hogy a nyugati hatalmak csak maguk erejére támaszkodva a kitűzött czélt elérni nem képesek, egy mind több szövetségest keresnek. — Nem csalódunk tán, ha állítjuk, hogy a porosz király által november 29-n az országgyűlést kinyitó beszédben mondott emlékezetes szavak : „Azon állásban, melyet Poroszország, Austria és a német szövetség egybehangzó határozatok következtében elfoglaltak, erős kezessége van a független állás tovább is megtartásának , mely épen úgy az őszinte jóakarat és a viszonyok minden iránybani részrehajlatlan méltánylásával megfér, mintegy méltányos és tartós béke eszközlését előmozdítja“. — Canrobert missiójára adott válasz vagy legalább emlékeztetés gyanánt tekintethetik. Szilágyi Ferencz. 800. Szerkesztői Iroda van]. Országút, 6. síra. (Straewalderhái) 3-ik emeletben. HÍRLAP Austria birodalom. (a concordatu in.**) I. Az egyezményt, mely IX. Pius pápa ő szentsége és I. Ferencz József Öcs. k. Apostoli Felsége közt, a kath. egyháznak az austriai birodalomban állását és viszonyait illetőleg, közelebb megköttetett, milliók és milliók feszült figyelemmel várták.A mindkét részről már hivatalosan közzétett okmány, a benne ünnepélyesen elismert és kifejezett jogelvek folytán, egyike azon örök időkre szóló monumentumoknak, melyek az egyház Isten kijelentett akaratlán nyugvó szabadságának, függetlenségének és ezzel öszszekapcsolt jogainak tiszteletére és hirdetéséül a világi kormányformára nézve egymástól oly sokféleképen eltérő hatalmasságok által, megannyi magna charták gyanánt, a kér. nera különféle szakaiban emeltettek, ő Felsége, ki nem hiába viseli a kardot, mely a fejedelmeknek és hatalmasságoknak a jónak védelmére, a rosznak pedig megfenyitésére adatott, oltalmába veszi, mint hű fiú az ő édes anyját — az egyházat, mindazon jogokkal és kiváltságokkal, melyekkel annak Isten rendeletéből bírnia kell; s ennélfogva elismeri, hogy nem ember, hanem maga az Isten ezen — mint szépen mondja az egyezmény XV. czikke — királya a *) IV. Gusztáv lemondása folytán Gripsholmban maradott; onnan december elején 1809-ben elvitetett s családjával együtt Németországba utazott. Későbben Schweizban tartózkodott, hol Sandt-Gallenben elfelejtve febr. 7-n 1837-ben meghalt. Fia hgasa austriai császári hadiszolgálatban van. Ennek egyetlen leánya a szász kir. koronaherczeg Albert neje. Sze rk. **) A „Religio“ után, királyoknak és uralkodója az uralkodóknak, az , ki szerezte és szervezte az egyházat, s azt jogokkal és kiváltságokkal ruházta fel; következésképen a legünnepélyesebben mond ellen a társadalmi hatalmi monismus theoriájának, s leghatározottabban veti el az állam mindenhatóságának tanát, ezen kútfejét minden elnyomásnak s tetszetős ürügyét minden kigondolható felforgatásoknak. A tény, hogy vannak dolgok és állapotok a társadalomban, melyekről maga az Isten rendelkezett, következésképen minden emberi akaraton felül és változáson kívül állanak, valamint egy részről korlát a hatalomra és igy szabadságpajzs az alattvalókra nézve, közvetlen ugyan a vallási dolgokban, közvetve pedig kihatólag a polgári legdrágább, úgymint személy- és vagyon-, családi, nevelési és jótékonysági érdekeikre is, úgy más részről erősség tornya a hatalom minden lényeges jogai és kellékeinek, tiszteltetésüket az isteni, büntelenül még soha meg nem szegett akarat tekintélye által szentesítvén és sürgetvén. — Ha kérditek , az egyezmény miként fogadtatott ? mily elégtételt adott a múltért? mily reményeket keltett a jövőre nézve? úgy hiszem, hogy az elveket és szabályokat illetőleg, melyeket tartalmaz, szentséges atyánk IX. Pius már mindnyájunkért megfelelt. Igaz elvek és bölcs szabályok csak jót eredményezhetnek, ha t. i. körültekintő, valódi lelkipásztori okossággá kezeltetnek. Tagadni nem lehet, hogy valamint egy részről ő csász. k. Apostoli Felségének az ő legmagasabb kormányzói gondolata és legszebb uralkodói vágya: szabaddá tenni széles birodalmában az egyházat, még mindig számos , a gyakorlat által meggyökeresített, a hamis történeti és jogi expositiók által pedig majd tudomány tekintélyére emelt, majd eszélyesség követelte polgári óvszerül felállított előítéletekkel találkozott, úgy viszont ezen előítéleteknek lassankint eloszlatását Isten malasztja után egyedül a főpásztorok eljárási bölcsesége, vagyis a concordatum által biztosított jog és szabadságnak minden jónak előmozdítására ép oly erélyes, a mily kegyes, óvatos és kimélő a gyógyítandó régi és uj sebekre nézve — felhasználása eszközölheti. Napjaink története is elég tanúság rá, hogy a rendet a tanulságos szigor, a tekintélyt önkény, a justa summum jus veszélyezteti leginkább. — Csodálni nem lehet, hogy napjainkban, midőn az emberek, különösen az olvasó és tanult közönség, az egyház szabad actióját csupán az irtózást keltő tüneményekből ismeri, melyeket a bár népszerű de az igazsággal keveset gondoló történetírók a középkorból ráerőszakoltak, ahogy, mondom, napjainkban az egyház törvényhozó és bírói hatalmának csak említésére is még mindig számosan felháborodnak, izgattatva legkivált olyanok által, kik az embereket az inquisitioval, kínpaddal és máglyával a kath. egyház rovására rettegtetni, hivatásuknak ismerik. Nincs itt hely a középkori társadalom oltalmára mindkét hatalom megegyezésével hozott némely alaptörvényeknek jog és kormánybölcseség szempontjából feszegetésére ; minden kornak megvannak az ő szükségei, melyek a törvényeket szülik, s barbar erkölcsöknek barbar codex felel meg. Napjainkban mindez a lehetlenségek közé tartozik. Nem tűrne ilyesmit a jelenlegi státusrendszer, nem az egyház erkölcsi és fegyelmi elvei, nem a politica, nem a társas, nevezetesen felekezeti viszonyok, nem végre a közérzület, humanitás és műveltség. Nincs hatalom, mely mindezzel daczolhasson ; pedig mindezt kellene letiporni és megsemmisíteni, mielőtt az üldözés lobogóját némi kilátással a sikerre kitűzhessük. Nem azon időket éljük, melyekben az egyház ilyesmire csak gondolhatna is.— Igaz, Ő Felsége, a büntető hatalomnak nyomatékot adandó, az egyház iránt fejedelmi jóakaratot tanúsító gondoskodásából a főpásztorokat biztosítani méltóztatott, hogy, a midőn szükséges leend, a kötelességükről megfeledkezett papokra hozott püspöki ítéletnek végrehajtására is hathatós segedelmet nyújtana. Részünkről ugyan meg vagyunk tökéletesen győződve, hogy se püspökeink nem fognak soha karhatalomért egyéb mint alapos okokból, tehát a legvégsőbb kényszerültség alkalmával, folyamodni; se pedig a magas kormány nem foghatja azt soha alapos vizsgálat nélkül, tehát bárkinek is igazságtalan elnyomására, odakölcsönözni. Karhatalomnak alkalmazása egy pap irányában már magában botrány, tehát csak nagyobb botrány elhárításául alkalmaztathatik. — Mindamellett ha ki ezen még- December 7-a 1855. A holnapi szent ünnep miatt legközelebbi számunk hétfőn dec. 10-n jelenik meg.