Budapesti Hírlap, 1856. január (1-26. szám)

1856-01-04 / 3. szám

tette magát, s gyors tüzelés által az ott 40 ember­fia álló őrsöt felriasztá, úgy hogy ez léleksza­­­­kadtában futásnak eredt.“ A „Constitutionnel“hez Konstantinápolyból dec. 48-ról érkezett levelek szerint az időjárás ismét megjavult. A fekete-tengeren mintegy 20 hajó, ezek közt többen az egész legénységgel, elsü­­lyedt. Ezen járműveknek nagyobb része nem volt biztosítva. Berdianszkból (azovi tenger) m. hó 26-ról érkezett tudósítások szerint Gopcevich triesti kereskedőnek minden ott levő hajói a tengerre mentek. Williams bnok, ki Karszban parancsnokolt s orosz fogságba erett, születésére nézve angol ugyan, de egész családja Amerikába vándorolt ki; ő maga sok évig szolgált az angol tüzérségnél. A „Nord“ közlése szerint ő hihetőleg Sz. Pétervárra fog vitetni. Utolsó időbeli helyzete a várban sem­mi esetre sem lehetett irigylésre méltó, minthogy két párt által halállal fenyegettetett; az egyik állal azért, mivel a várt fel akarta adni,­­ a másik által pedig azért, mivel azt nem akarta már korábban feladni. Marseill­e-ből kelt távirdai sürgöny sze­rint a keleti postahajó az ottani kikötőbe megér­kezett , december 20-ig terjedő konstantiná­polyi hírekkel. E szerint L­y­o­n­s al-admirál ad­­miráli rangra léptettetvén elő, a hajóraj ideiglenes parancsnokságát Freemantle ellen-admirálra hagyja s Francziaországba indul, hol jelen leend a Párisban tartandó nagy haditanácson. — Stewart ellen-admirál hajója dec.46-n elhagyandja Smyrnát, s Athénébe megy.— A ,,Journ­ de Constantinople"* szerint, O­m­e­r pasa serege dec. 5-n a Szíva fo­lyamon innen táborozott, s a folyamok kiáradása miatt lehetetlen volt előnyomulnia. Ugyanezen lap szerint az erzerumi sereg 35,000 főre emelte­tett föl. A város élelemszerekkel elláttatott, úgy hogy a megtámadásnak ellenállhasson. Anglia, Lon­don, dec. 31. A Disrá­nsi-féle Press hetenkint békésebb szelleművé lesz. Legutóbbi számában a büszke Angolországnak azon tanácsot adja, mikép saját állása s az ellenség ereje iránt ne adja át magát kellemes csalódásoknak s igényeit kissé szerényebb mértékre szállítsa le. „Mi“ — úgymond — „megkezdtük az alkudozást, s azt folytatnunk kell, ha szinte Oroszország kissé alkud­nék is. — Helytelennek látszik azon fogalom, mintha Eszterházy gróf ultimátumot vitt volna magával; a gróf küldetése hihetőleg az al­kudozásnak inkább kezdetét, mint bevégzését ké­pezi ; Oroszország nem fog makacsul visszautasítni békülékeny szellemben tett javaslatokat, de szint­­oly kevéssé fogja magát föltétlenül megkötni akar­ni, hanem oly módosításokat javaslani, melyek megvitatást szükségesnek. Három hónap előtt gúny­­nevetéssel fogadták a Palmerston lord alatti jelen alkudozás iránti javaslatot, s az most mégis tény­­nyé vált. Miután az első lépés megtörtént, a máso­dikat sokkal könnyebben lehetene megtenni. Le kell mondanunk azon eszméről, mikép egy oly állam elé, mint Oroszország, föltételeket akarnak szabni. En­nek csak akkor lehetne helye, ha diadalmasan vo­nultunk volna be Sz.­Pétervárra. A­mint a dolgok most állanak,az alkudozás folytában Oroszországhoz, mint egy oly nagyhatalmassághoz kell közeledni, melynek velünk együtt egyenlően érdekében áll a török kérdés végképi megoldása. A főelveket kell szem előtt tartani, nem a részleteket. A há­ború czélja Oroszországnak nem legyőzésében, ha­nem annak csupán fékezésében állott, s egy oly béke, melyre Oroszország önkényt közreműködik, nagyobb tartósságot igér, mint egy Oroszország meghódítása által kicsikart szerződés.“ — A sem­legesek általi közbenjárásban a „Press“ nem sok bizalmat helyez. A Párisból eredt, congressus iránti javaslatot nem tartja a jelen ügyállásra alkalmaz­­hatónak. Azonban ha Oroszország s a szövetsége­sek valamely szerződés iránt megegyeznek, sze­rinte kívánatos lenne, hogy mindegyik európai ál­lam felszólíttassék, annak álalánosan kötelező ér­vényének formaszerinti csatlakozás általi elisme­résére. A közigazgatási reform ügye, melynek eleinte oly nagy sikere volt,jelenleg szunnyadozik. Egy a társulat által múlt pénteken tartatott mee­ting­e­n csak kevesen jelentek meg. Az ülés foly­tában, melyben M­or­ley elnökölt, egyetlen kitűnő szónok sem emelt szót. Egy oly kérvény fogadtatott el, mit a társulat oly czélból szándékozik az alsó­házhoz intézni, hogy annak kijelölje a közhivatalok jelenlegi osztogatásában létező számos visszaélé­seket. Ezenkívül a meeting elhatározó, mikép a londoni követek fel fognak szólíttatni a társulat által az iránt készített törvényjavaslat támogatására, mikép a polgári kinevezésekbe a vizsgálatok rend­szere hozassák be; azonban a társulat természete­sen még ezen bili elfogadtatása után sem tekintené saját feladatát bevégzettnek. A „London-Gazette“ legközelebb azon hivatalos értesítést közlé, mikep a keleti-tengeri összes orosz kikötők zárlata dec. 10-n teljesen megszüntetett. Továbbá a kir. titkos­ tanácsnak egy oly­an intéz­kedését téve közzé, melynél fogva a salétrom­nak a britt észak-amerikai s nyugat-indiai gyar­matokba kivitele ezentúl m­e­g­­­i­rt­a­t­i­k. Jövő csütörtökre oly ministeri tanács­ülés van hirdetve, melynek lehetőleg teljes szá­­múnak kell lennie. Abban hihetőleg a trónbe­széd fog tárgyaltatni, hogy így aztán szokás sze­­rint, helybenhagyás végett a titkos tanács elé ter­jesztessék. Az „Advertiser“ szerint, a kincstár kan­­c­ellárja hadi- s más közigazgatási czélokra ápr. 5-ig 20—25 millió ft­st.-et fog kívánni, s a miniszerek még nem értenek egyet egymással az iránt, hogy ezen pénzösszeget miként kelljen elő­­szerezni. Sir Ch. Wood egész komolysággal azt ajánlja, hogy a jövedelemadó 10 pc.-re azaz 1 ft­st.-nyi jövedelemtől 2 sh -re emeltessék föl; azonban ezen javaslat arra van irányozva, hogy a néptől elvegye a háborurai kedvet s ezért remél­hető, hogy a kormány inkább kölcsönfölvételre határozandja el magát. A „Times“-nak Bécsből távirják: „Tegnap­előtt B­o­u­­ gróf közlé Gorcsakoff hgyel a bé­ke-föltételeket, melyek a „Times“ dec. 12-ei szá­mában említtettek. Az átadás napjától fogva, há­rom hét engedtetett megfontolásra. Ezen közlés hiteles.“ A „M. Post“ magát felhatalmazottnak nyilvánítja azon közlésre, mikép Eszterházy gróf f. hó 27-n az austriai ultimátumot közlé Nessel­rode gróffal. TÁRGZA. Adatok a malt évi találmányok s javítások történetéhez. I. Talán emlékszik az olvasó Steel búvár mozdo­nyára ? Nagy zajt ütöttek vele , a képzelődés még nagyobb reményeket kötött hozzá! Az eszme nem volt új, már Fultonnal, s utána többször fölmerült. Csak a remény lett több és újabb , melyet isméti megjelenésével ébresztett, mert megszoktatott ko­runk Herculese az ipar, hogy egy legyőzött le­­hetlenség után rögtön újabb lehetlenséggel lássuk küzdeni. Midőn az első búvárgőzhajó víz alá me­rült, s kormányosa tetszése szerint evezett minden irányban, majd ismét felbukkant, nem jogosan hit­tük-e, hogy az ember a száraz­föld után most a tengert hódítja hatalma alá? A fellobbant képzelet nem szárnyalhatott-e az idő elé, midőn az ember biztosan fogja átkalandozhatni a tengerfenék rop­pant síkjait, messze nyúló hegysorait, s végtelen korall erdőit; az utas eddig nem ismert kagylók, halak, emlősök milliói közt fog haladni, fölötte szé­dítő magasságban ézetek, delphinek úszkálnak, a természettudós a mélységből uj kísérletekkel, a füvész nem látott növényekkel, a geolog tenger­­alatti szík­ekkel fogja ismereteinket gazdagítani, s midőn végtére ott meghonosul, épen mint a lovat, tevét, elefántot, szolgálatára kényszerítendi a czetet s a tenger egyéb szörnyeit, mig másfelől rendszeres hal-, csiga- s kagylótenyésztést kezd, tervszerüleg metszi korall erdejét s keresi föl drága gyöngyeit. Álmok ! Gyermekálmok 1 De így álmodhatott ko­lostora falai közt Roger Baco 600 év előtt, midőn kimondta, „hogy lehetséges volna az üveget úgy metszeni s úgy helyezni egymás mellé, hogy nagy távolságból is lehetne általa olvasni; lehetséges oly mozgató gépet készítni, mely a legnagyobb hajót is sebesebben hajtaná mint minden evezőt, s mely a szekérrel állat nélkül is hihetetlen gyorsasággal szaladna.“ És álma teljesült ! Miért ne teljesülne a miénk? Még a rómaiak azt hitték, hogy istenkísérlés a ten­ger veszélyeinek kitenni magát, mert az óceán ha­tár, melyet isteni kéz vont a földrészek közé.Később az elátkozott hely lett a legegyenesebb, legbiztosabb közlekedési út. Most felületén gőzösök uralkodnak, mélyébe búvárharang száll le, s partjait távírdákkal s nem sokára alagutakkal kapcsolják össze. És mi­dőn minden tanúsítja, hogy az ember hivatva van a földön uralkodni, van-e okunk hinni, hogy a meg­hódított száraz után hatalma alá nem fogja hajtani a légkört, a tengert ? Régen a buvárharang s léggömb ép oly képtelenség lehetett,mint korunkban a buvár- és léghajó azoknak, kik nincsenek meggyőződve, hogy az ember hatalma a lehetetlenség határáig terjed. De én a múlt év történetét akarom elmondani, s íme a múlt helyett a jövendő, h­a hétköznapivá tett valóság helyett a képzelet ábrándos képeivel mulattatom olvasóimat. Azonban bocsánatot remé­lek, hisz ezzel az emberi szellemnek mutattam be hódolatomat, szeretek az emberiség nagysága, jö­vendője, hatalma iránt bizalmat kelteni a csüggede­­zőkben, szeretem az emberi szellemet isteni erede­téhez méltó magasságban tekinteni. És még volt egyéb okom is, miért e képet olvasóim elé hozom, e képben akarom elmondani, hogy ilyféle találmá­nyokat hasztalan keresünk a múlt év történetében. Ez évben sem hanyatlott le a nap egyszer is úgy, hogy az emberiség valamely uj találmánynyal meg­lepve, valamely uj javítással megáldva ne lett volna. Volt köztük nagyszerű, mely a tömeget bá­mulásra ragadja, s oly parányi, melynek létezéséről csak szakembernek, vagy közel érdeklettnek van tudomása. De nem volt köztük olyan, mely a sejte­lemnek nyitna messze láthatárt, hasznos s szüksé­ges volt mindenik, hiányát éreztük míg nem léte­zett, s születésével rögtön talált helyet s alkalma­zást. Azonban hétezer év története megtanított, hogy közöny és kicsinylés legkevesbbé van helyén ott, hol jelenségekről, felfedezésekről szólunk; meg­tanított , hogy a természeti erők munkakörét na­gyobbnak tartsuk mint a láthatárt, melyet szeme­inkkel be tudunk látni. Hány századon át szállt ki jövő edényekből a vízgőz, míg felfedezték hogy e gőzben gépeknek mozgató szelleme, hajóknak szárnya rejtezik. Két­ezer évig tudták már, hogy a megdörzsölt borostyánkő apró testeket magá­hoz vonz, mig a természettudós vette kezébe s felfedezte benne azt, mi a távolságot elenyész­­teli , fel a mozgató erőt, mely versenyezni fog a gőzzel, s a fényt, mely tündököl mint a nap. Mi­dőn a pamutot Európába hozták, azt hitték, hogy csupán lámpabélnek alkalmas, utóbb a legnagyobb­­szerű gyáriparnak ez adott anyagot, s ez változ­tatta Anglia legszegényebb zugát a föld egyik leg­gazdagabb vidékévé. Meglehet, hogy a múlt évi találmányok közt is van olyan, melynek jövendője váratlanul is nagy­szerű lesz, mint azon erőé, mely a vízgőzben s bo­rostyánkőben rejtezett. Szemeink elöl most is el­rejtőzhet valami épen mint régen, csak nem oly soká, az eszme, mely hajdan századokat igényelt, most alig kíván ugyanannyi hónapot kifejtésére. Most nem szakadozottan dolgoznak, ma itt az isme­retek ezen ágában, holnap meg amott, hanem egy­szerre és sokan mindenütt. A földgömb be van hintve munkás, tevékeny s beható szellemekkel; midőn a föld egyik felén a fáradt munkás nyuga­lomra hajlik, a gömb túlsó felének munkásai kez­denek hozzá, mint őrök váltják fel egymást a két félgömb lakói. Örök éberségük s tevékenységük alatt fejük a szellem, halad a tudomány észrevét­len mint földünk, de ép oly szakadatlan. Ezen általános s szakadatlan munka mellett, miért lenne túlzás, miért volna hihetetlen, hogy a múlt évnek minden napja egy felfedezéssel lepett meg, egy egy javítással gazdagított. Nem szándékom mind elősorolni, mert az olvasót sem érdekelné va­lamennyi, s én is a tudós szobák homálya helyett örömes­ebb mulatok a szabad természet, az élet fris légkörében. Becsülöm én a szellemet, mely elveket, szabályokat alkot, mely­ek kezdet és vég után kutat, de azért nem veszem rész névén az olvasónak, hogy miután a jelenben él, ebben akar élvezni, s azért a szellemnek főleg azon munkáira kiváncsi , melyek a villanyt hírnökké, a gőzt igavonóvá, a fényt képíróvá tették, az után kérdezősködik, a mi lakása több kényelmet hoz, a mi jobb táplálékért, olcsóbb öltözetért újabb adók alá veti a növény- és állatországot, a mi gyógyu­lást ad a betegnek, s a szülés fájdalmaitól megóvja az anyát — a mocskos agyagból fényes érczet készít, s az ásványokat drága kövekké olvasztja, stb. stb. — Más szókkal, az olvasó közönség közönyös lehet s talán közönyös is a tudo­mánynak egy újonnan felfedezett igazsága iránt, de nem közönyös az iránt, mi hasznára van. Ő a gépészettől, vegy-, természet- s gazdaságtantól nem eszméket vár, hanem egy uj gépet, mely mun­káját könnyítse, uj anyagot, melylyel gazdagabb le­gyen; a természettantól, hogy újabb erőket állítson szolgálatára, a gazdászattól, hogy virágzóbbakká tegye a mezőket, s szaporítsa a táplálkozási növé­nyek lajstromát. Ezen tudvány, ezen kíváncsiság kielégítését tűztem czélomul e múlt évről gyűjtött adatok közlésével. A sort kezdhetem-e meg szebbel, nagyobb sze­­rvvel, mint a gépek és mozdonyok? van-e egy is, mely a világ arczán oly változást, é­s az egész emberiség életében oly mélyre ható eredményt idé­zett volna elő ? Volt idő s nem nagyon régen, midőn ha Pestről Bécsbe akartunk utazni, egy pár héti halasztgatás, készülődés után a leggyorsabb alkalomra vetve ma­gunkat, ha a kerék el nem tört, az út fel nem ázott,"* a kocsi fel nem dőlt, az állomásokon kész fogatot kaptunk, a ló kínein dőlt, a hám nem szakadt, ne­gyed-ötöd napra roncsolt testtel bizonyosan czélhoz értünk. Ma már ez utat néhány óra alatt biztosan s pontosan átszaladjuk. A vitorlás hajók helyett, melyek hajdan évenkint csak egyszer fordultak meg az atlanti tenger két partja közt, ma már tíz-tizenkét nap alatt átrepülő gőzösök tartják fenn a közlekedést. Ki ne látná e gyors közlekedés eredményét? Le­omlik a korlát, melyet a természet a népek közé emelt. A könnyűség, melylyel a legtávolabb föld­részek lakói érintkezhetnek, közös eszmék, közös érzések testvéri kötelékével fűzi egybe a népeket. Naponkint olcsóbb, naponkint könnyebb a termé­nyek szállítása. Amerika, Afrika, Australia őserdeik s végtelen síkjaik terményével s számtalan gulyáik állataival más földrészeknek állanak szolgálatára. Mind könnyebben s gyorsabban szóródnak el a nö­vények, naponkint fog gazdászatunk egy más égalji gazdasági növénynyel, fával,virággal, veteménynyel gazdagodni. Az erő, mely a hajót s kocsik hosszú sorát ra­gadja, pontos munkája lett a gyámoknak, s hű nap­számosa a gazdának. Angliában nincs jól rendezett gazdaság, melynek szelleme ne a gőz legyen, ez csépel, ez vágja a szecskát s répát, köpüli a vajat s öntözi meg a réteket. Angolországnak 24 millió lakosa van, s gépei 400 millió ember munkáját vég­zik. A gép növeli a termelést, szaporítja a gaz­dagságot s felmenti az embert a nehéz munka alól, melyet karmával társaságban végzett el. Hol van itt a határ? hol szűnik meg e termelés,hol nem fog többé növekedni e gazdagság, midőn a szél, a fo­lyamok, gőz, villany, összenyomott s melegített lég szünetlen, örök időkön át s részint ingyen állanak szolgálatunkra. Valóban a világ arczán semmi sem, idézett oly változást elő, mint a gépek és mozdo­nyok ! (Folytattatok.) Francziaország. P­á­r­i­s, dec. 31. Mint mondják, fensőbb helyen nagyon meg vannak elégedve a tegnapelőtti ünne­pély fényes sikerével. Csupán azt lehet fájlalni, hogy a vitéz Bosquet m­ok betegsége által foly­vást P­a­u-ban tartóztatván vissza, nem jelenhetett meg az ünnepélyen. Különösen föltűnt, mikép a Y e n d 6 m e­ tér egyik hotelének tulajdonosa, az eseményeket kissé megelőzve, Svédország zászlaját a hadfolytató hatalmasságokéi mellé helyezé. Este szinte mindegyik színházban hazafias alkalmi művek adattak, vagy költemények szavaltattak; különösen a Théatre-français-ban Belmontet-nek ez alkalomra készített strophái zajos tetszéssel fo­gadtattak. Tegnap este a párisi helyőrségben ka­tonák megvendéglék Krímből érkezett bajtársaikat; ezen czélra mindegyik katona 2 fr.-nyi pótlék­­zsoldot kapott. Mint lehet gondolni, Canrobert­­nok az ünnepély folytában igen élénk rokonszenv jeleivel fogadtatott. Folyvást hírlik, mikép ez utóbbi legközelebb , talán már jan. 1-jén bnagggyá fog előléptettetni. Mint a „Moniteur“ jelenti, Walewski gróf tegnap a belgiumi, spanyol, szardiniai, és schwe­izi távírdák főigazgatóival távirdai szerződést irt alá. Ezen intézkedés újabb szabá­lyokat s oly egyforma tarifát szentesít, melynél fogva tetemesen b­eleb szállíttatnék a Belgium, Franczia­, Spanyolország, Szardinia és Schweiz közt váltott levelek eddigi díja. Az „Advertiser“ itt tegnap lefoglaltatok egy oly czikk miatt, melyben az állíttatik, hogy a császár az ismeretes röpirat szerzője. Fensőbb helyen na­gyon kellemetlen hatást tesz azon körülmény, mi­kép folyvást a császárnak tulajdonítják e röpiratot. Úgy látszik, nem hitték, hogy a kérdéses irat Angolországban oly nagy vihart fog előidézni. Ezért azon minister, ki annak közzétételében leg­inkább hibás, könnyen áldozatul is eshetnek. A legújabban osztály-unokokká előléptetett dan­­dár-tnokok közt van Montebello Gusztáv, a híres L­a­n­n­e­s­tnagy fia is. A cs. testőrségnek egy 2-dik gyalogsági hadosztálya fog alakíttatni a krimi harcztéren azon katonákból, kik a harezban leginkább kitüntették ma­gukat. Ezen hadosztály kiegészíttetése után visszaté­­rend Francziaországba, kétségkívül azért, hogy részt vegyen ama nagy vállalatokban , mikre a császár legutóbbi beszédében ezélzást tett. Ezen ezélzások alatt hihetőleg nem rajnai háborút, mint némelyek vélik, hanem a balti-tengeren létesítendő nagyobb megtámadást kell érteni. Ezen tárgyban úgy látszik, hogy a franczia tengerészet csak igen csekély arányban veend részt a tengeri expeditióban, el­lenben az összes óceáni kikötőkben folyvást lázas tevékenységgel készítik elő a roppant kiszállítási anyagszereket. Krisztina királynő s Rianzarés herczeg második leánya legközelebb egy fiatal római her­­czeggel fog összekelni. A párisi legutolsó levelezések igen harcziasan hangzanak, s a császárnak a testőrökhöz tartott beszédét, mint legcsattanóbb bizonyságát mutatják fel annak, miszerint a békeröpiratnak oly jelentős­séget tulajdonítottak, melylyel nem bír. Kivált a „Times“ levelezője egész baljóslatokba bocsátko­zik. Ha Oroszország nem engedne, Francziaország egy hadsereget fogna a Rajnánál felállítani, hogy Poroszországot tettleges hadfolytatásra bírja. Az angol szövetség, mond, szükséges a franczia csá­szárságra nézve, ha mindjárt az nem volna is fran­czia előszeretet tárgya. Gr. Eszterházy elküldésé­vel igen sokáig késtek, ha az austriai javaslatok nov. 1-n mehettek volna el, bomba gyanánt estek volna le sz. Pétervárott stb. Németország­. Berlin, dec. 30. A Sz.­Pétervárról ide érke­zendő tudósítások semmi esetre sem fognak azon reménynek helyt adni, hogy az ottani kabinet a legújabb időben tett békejavaslatokat elfoga­dandja. Még csak kevéssel ezelőtt is úgy látszott, mintha Oroszország nem idegenkednek az engedékeny­ségtől , most azonban e hangulatot egy másik vál­totta fel. Itt nem titkolhatják el, hogy a sz.-péter­­vári kabinet e makacssága a jövő év­ben nagy bajt fog okozhatni Poroszországnak, minthogy az orosz keleti­ tengerpartok igen fontos események szín­helyévé fognak változhatni. A „Chronicle“­ Berlinből kapott távirati sürgönye gr. Eszterházynak Sz. Pétervárra megérkeztét je­lentvén hozzáteszi, miszerint a békekilátást az orosz főváros népessége nagy örömmel fogadta. A császár és Konstantin nagyság közt a jó egyetértés ismét helyreállt. Poroszország Sz. Pé­­tervárt előterjesztést teend a béke érdekében, de az austriai javaslatokat nem teszi magáéivá. Frankfurt, dec. 23. Montessuy grófnak mint Francziaország rendkívüli követének s teljha­talmú ministerének a német szövetségnél, formasze­rinti meghitelesíttetése a szövetséggyűlés tegnapi ülésében történt meg. A cs. k. elnök-követ átadta de­ Tallenay marquis hivatalos visszahívá- s Montessay grófnak meghitelesítő-levelét. Kasselből dec. 22-től írják a „Fr. Postz.“­­nak: „A külügyek és a vál. fejedelmi ház előbbi ministere Baumbach úr rendkívüli követté s teljhatalmú ministerré a franczia udvarnál, az ed­digi ministerresidens Párisban­­. D­ö­r­n­b­e­r­g pe­dig hesseni teljhatalmazottá neveztetett ki a német szö­vetséggyűlésnél. “ Sondershausen, dec. 28. Az országgyűlés az Eisner államminiszer megnyitó beszédében kimondott óhajtáshoz képest az államkorm­ánynyal kezet fogva haladott s 41 szavazati többséggel 5 ellen az új választási törvényt f. hó 19-n tartott ülésében elfogadta. A­mi ezen választási törvény fő határozmányait illeti, azok következők: A követek jövőben él­e­th­o­s­s­z­i­g választatnak; a herczeg ötöt nevezhet ki, öt közvetve az ország általános választói által, öt pedig az egész ország­nak 300 legtöbb adót fizetője által választatik. Egyébiránt a választási törvény, mely a követek számát 19-ről 15-re szállította le, az eddigi élet­hosszig választott követek jogait meghagyja. F. hó 21-n záratott be az országgyűlés Elsner állam­miniszer által. A legutólján elintézett tárgy a rend­kívüli költségvetés volt 1856—1859-re. Megemlí­tésre méltó egy az utolsó ülésben tett indítvány, egy a vasárnap szigorúbb megünneplése iránti törvényjavaslat előterjesztésére nézve. Ne­vezetesen dr. M a g e r s t e d t követ a választmány által is ajánlott indítvány mellett szólott. Drezda, dec. 28. Mint a „Dresd. Journ.“ irja, a király tegnap a lipcsei egyetem küldöttsé­gét audientián fogadta s annak egy h­elge által az orsz. egyetemnek rendelt ajándékot, egy hivatali

Next