Budapesti Hírlap, 1856. február (27-50. szám)

1856-02-01 / 27. szám

27. Február 1.1856 Pest, Péntek, Szerkesztői iroda : Országút, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik em. Kiadó hivatal van : Egyetem­-utczában, 2-ik szánt alatt, földszint. Megjelenik e lap, vasárnap és ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel.Előfizetési dij: Vidékre : fé­l é­v­r­e : 10 írt, évnegyedre: 5 írt. Helyben: fé­l é­vr­e: 8 írt, évnegyedre:1 írt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri be­iktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr számittatik. — Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni he­lyb­en: a lap ki­a­d­ó h­i­v­a­t­al­áb­an , Egyetem-utcza, 2-dik szám , földszint, vidéken minden es. kir. postahivatalnál. — Előfize­tést tartalmazd levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasitandók. A „Budapesti Hírlap“ előfizetési ára: Budapesten évnegyedre 4 pft. félévre . . . 8 — Vidéken évnegyedre . . . 5 — félévre.............10 — Pesten előfizethetni alulirt nyom­dájában. (Egyetemi utcza 2. sz. a takarék­­pénztár-épületben), vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. Az előfizetési díj bérmente­sen beküldetése kéretik. Emich Gusztáv, a ..Budapesti Hírlap“ kiadója. Az igazságügyi ministernek 1855. december 15-n kelt rende­lete, kiható Magyar-, Horvát- és Tótországra,a Szerb-vajda­ság- s Temesi-bánságra, melylyel az uj telekjegyző­­könyvek közzététele s azoknak telek­­könyvek képeni vezetését tárgyazó szabályok bocsáttatnak ki. (Vége.) 165. §. Ha több bejegyezvények azért állanak egyenlő rangsorozatban, mivel az e tárgybani telek­könyvi kérvények egyidejűleg nyujtattak be, ezen körülmény ezen bejegyezvények mindegyike alatt kö­vetkező megjegyzéssel, p. o. Egyidejűleg N. E. 20 és 21-el, Egyidejűleg N. E. 19 és 21 -el, Egyidejűleg N. E. 19 és 20-al, kiteendő. Ha valamely a tulajdoni lapban létező bejegyez­­vény valamely a teherlapban létező bejegyezvénynyel a fenn előadott okból egyenlő rangsorozatban áll, úgy egyszersmind a bejegyezvény lapjára és sor­számára kell hivatkozni, p. o. Egyidejűleg N. E. 20-al; lásd C. 4. Egyidejűleg N. E. 19-el; lásd B. 8. 166. §. Ha valamely bejegyezvény tárgyát szám­szerű öszvegek képezik, úgy a számok betűvel írandók, p. o. két harmadrész , négyszáz forint. A krajczárok számai s a fekvőségek átvételi árai és becsértékei (52. §. g.) csak számokkal teen­dők ki. 167. §. A teherlapon a jegyzett rovat előtt, kö­rülbelül egy fél hüvelyknyi távolságban egy vonal hú­zandó le, mi által új rovat képeztetik. Ezen rovatban azon követelések pénzöszvegei, me­lyek közvetlenül a telekkönyvi testen fe­­küsznek , s melyeknek egyszeri lefizetése által s terhelés megszűnik, számokkal írandók be, azaz kive­­tendők. Ha a telekkönyvi jószágtest közvetlen terhe­lése pénzöszvegből ugyan, mely azonban ismételve előforduló határidőkben fizetendő, p. o. évi járadé­kokból áll; vagy ha az pénzösszegből nem áll, úgy csak az általános terhelési jel: „ „ „ vetendő ki. 168. §. Ha a telekkönyvvezető valamely bejegyzés teljesítésénél valamely nyilvánkönyvi aggályt, vagy a bírósági intézkedésben valamely írásbeli hibát vagy más fogyatkozást vesz észre, ő erről a telekkönyvi ha­tóság elöljárójának szóbeli jelentést tartozik tenni, mely is a följelentett fogyatkozást megvizsgálandja , vagy maga megigazítandja, vagy pedig ha arra följogosítva nem volna, a telekkönyvvezetőt oda utasítandja, hogy az észrevett aggályokat a telekkönyvi hatóságnak írásban jelentse föl. Ha valamely bejegyezvénynél mindjárt a bejegyez­­vénynek a bírói végzésseli összeegyeztetése alkalmá­val valamely kihagyás, helytelen kifejezés vagy más fontos hiba vétetik észre, a megigazító jegyzet tüs­tént hozzámelléklendő. Ha azon fogyatkozások csak a végzésnek a felek kezébe tett szolgáltatása után vétetnek észre, erről a telekkönyvi hatósághoz írás­beli jelentést kell tenni, mely mindjárt a hibás hely mellett följegyzendő, mire a felek netaláni kihall­gatása után a megfelelő kijavítás elrendelendő s a folyó sorszám alá jegyzet alakjában beiktatandó. Er­ről a felek értesítendők. A hibás helyeket se kivakarni se máskép ol­­vashatlanokká tenni nem szabad, hanem azok csak alájuk tett pontokkal jelölendők meg. 169. §. Minden telekkönyvi kérvények, a hozzájuk tartozó mellékletek odafűzésével, az iktatói számok sorrende szerint, kemény boríték alatti nyalábokban a telekkönyvirodában elteendők. Az elintézett folyamodványok, a vétbizonyítványok s valamely meghatározott telekkönyvi kérvényt illető minden egyéb irományok ehhez hozzáfüzendők, vagy a hozzáfüzés lehetetlensége esetében, azzal kereszt­­köteg alatt összekötendők s egy borítékivre följegye­zendők. 5. A telekkönyvi betétek, a napló és az okiratgyüjtemény nyilvánossága és megtekintése. 170. §. Mindenkinek szabadságában áll, a telek­könyvi betéteket, a naplót és az okiratgyűjteményt az arra rendelt hivatalos órákban,­melyek a telekkönyv­­irodában a kifüggesztvény által megjelölendők, megte­kinteni. Ezen megtekintésnek csak egy hivatalos személy jelenlétében szabad történnie, mely a feleknek egy­szersmind a kivánt fölvilágosí­tásokat adni s a fölött őrködni köteles, hogy a föltárt iratok és könyvek semmikép össze ne gyüressenek, meg ne rongáltassa­­nak vagy el ne tisztátlaníttassanak. Továbbá egy félnek sem engedendő meg, hogy azokból másolatokat készítsen, vagy hogy rövid jegy­zetek fölirásánál tentát használjon. 6. A telekkönyvi kivonatok és okirat­másolatok kiadása. 171. §. Mindenkinek szabadságában áll, telek­könyvi kivonatok s egyszerű vagy láttamozott okirat­­másolatok kiadását kívánnia. a) Telekkönyvi kivonatok. 172. §. A telekkönyvi kivonat az új telekkönyvek behozatalának első idejében csak a telekkönyvi betét (a telek-jegyzőkönyv vagy különös betét, 44 és 45. §§.) egész tartalma hivatalos, szóról szóról és teljes másolatának alakjában adathatik ki. Ha később sommás és részleges telekkönyvi kivo­natok szüksége mutatkoznék, ez iránt külön rendelet fog kibocsáttatni. A telekkönyvi kivonatnak a betét nyilván­könyvi állását azon nap bezártáig kell tartalmaznia, a­melyen az kiadatik. Egyszersmind minden addig be­érkezett, ugyanazon betétet tárgyazó s még el nem intézett kérvények a telekkönyvi kivonat vé­gén az iktatói számok sora szerint, a mint azok a be­tétben rajzonnal följegyezvék (161. §.), s a naplóból látható tartalom rövid előadásával, azon hozzáadással jelölendők meg, hogy azok még el nem intézvék. A telekkönyvi kivonat a hivatal pecsétével s a te­lekkönyvvezető aláírásával látandó el , ki annak helyes és teljes voltáért kezeskedni tartozik. 173. §. Minden telekkönyvi kivonathoz, ha kíván­tatik, a megelőző §-ban meghatározott alakban annak folytatása, vagy azon elismervény csatolandó, hogy az e részbeni telekkönyvi betétben további bejegyzés nem történt, se arra vonatkozó további kérvény be nem érkezett. b) Okiratmásolatok. 174. §. Az okiratgyűjteményben előforduló minden­­ telekkönyvi ügydarabokból, azok mellékleteiből s az azokhoz tartozó irományokból p. o. a vétbizonyítvá­­­­nyokból, a felek vagy hatóságok kivonatára egyszerű­­ vagy láttamozott másolatok adandók ki. 1 c) A telekkönyv­i kivonatok és okira­t­­­­másolatok megrendelése és kiszolgál­tatása. 175. § A telekkönyvi kivonatok és okiratmásola­tok megrendelésük idősora szerint adandók ki. A megrendelésekről, melyek szóval történhetnek, lajstrom vezetendő, melyben minden megrendelt ki­­­adás minden évi január 1-jétől kezdődő folyó­szám alatt bejegyzendő, s a megrendelés napja, a megren­delő, a tárgy s a benyújtott bélyegjegyek száma és neme kijelölendő. A megrendelőnek, ha kívánja, megrendelési bizo­nyítvány adandó, s annak, ha az valamelyik hivatalos személy előtt ismeretes, vagy a megrendelési bizo­nyítvány bemutatójának, a kiadott okirat, a föl nem használt bélyegjegyek visszaszolgáltatása s az átvé­telnek a megrendelési lajstrombani elismerése mel­lett, kiszolgáltatandó. A lajstromba a felek vagy hatóságoktól beérkező írásbeli megrendelések is bejegyzendők, s a mellett kijelölendő azon nap, melyen a kiadott okiratok diaz­­zájok elküldenek. NEMHIVATALOS RÉSZ. Buda, jan. 31. A végzetteljes és oly sok érdekekkel összekap­csolt keleti dráma közelebbről egy méltán örvende­tesnek mondható fordulási ponthoz jutott,­­ azon ponthoz, melynél remélni lehet, hogy a roppant erőfeszítéssel folyt és temérdek áldozatot igényelt világharcrot az óhajtott béke fogja mielőbb fel­váltani. Hogy mennyire európai közóhajlás a béke, men­nyire érzik mindenütt annak szükségét és becsét, d­e részben elég hivatkozni azon általános, őszinte örömnyilvánulásra, melylyel az előleges békepon­toknak Oroszország által elfogadását minden fő­városban, minden országban kivétel nélkül üd­vözölték, valamint a finom érzéssel biró s a hely­zetet jól ismerő pénzhatalom is az állampapírok árfolyamának pár hét alatt tetemesen fölébbhágá­­sában s az agio lejebbszállásában némán ugyan, de igen nyomatékosan nyilatkozott. A népek szava e jelen esetben — ezt teljes joggal mondhatni — Isten szava. Minél tovább tartand a háború, annál pusztítóbbá válik, nehezebben eloltható leend an­nak lángja, annál több érdek fog veszélyeztetni, s a bonyolódás növekedésével az ínség és a népek boldogságára súlyosodó csapások is azon mérték­ben terjednek és szaporodnak. Hogy különösen szorosabb értelemben vett hazánk felvirágzása, az abban már szép haladást tett v­asutt s más közhasznú vállalatok gyarapodása, az egész országnak az új viszonyok megszilárdulásától várható anyagi jóléte és szebb jövője a békétől van lényegesen feltéte­lezve,— ezt mutogatni szükségtelen. E békének most — örömmel mondhatjuk — biz­tos alapja van. A gróf Bud­ tavalyi dec. 16-n kelt jegyzéke mellett gr. Eszterházy Bá­lint által az orosz udvarral közlött ismeretes béke­­előzményi pontok Austria, Francziaország és Anglia között történt előleges értekezés s teljes egyet­értés folytán lőnek megállapítva, s azokat az orosz császár Felséges Urunk és Császárunk ajánlására tartalék nélkül elfogadta. Hogy e körülmény, e di­ploma­­­i­a­i tény a békének erős és nem kön­nyen megdönthető alapját képezi, kétséget nem szenved, s az európai nagyhatalmak egyessége a béke munkájában annak lényeges feltételeire nézve oly kiindulási pontnak tekinthető, mi a rend és tör­vényes állapot minden barátjait teljesen megnyug­tathatja. A december 2-diki szerződés tagjai által tanú­sított és a békeelőzményi pontokból kitűnő példás mérséklettség remélhetőleg buzdításul és ösztönül fog szolgálni a német hatalmasságoknak is, hogy szorosabban Austriához csatlakozzanak, s császári udvarunk legális és általános méltánylással találko­zott politikáját a keleti ügyben annál erélyesebben gyámolítsák, miután, a­mint tudva van, többen e német udvarok közöl a béke üdvös munkájában úgy is fáradoztak, továbbá az ismeretes négy biz­tosítéki pont közöl kettőt a német szövetség elfo­gadott és magáévá tett, s jelesen a dunai szabad hajózásra vonatkozó feltétel a középeurópai álla­mok hasznával és érdekével lényeges összefüggés­ben áll. Hogy a szövetségen kívül álló Porosz­­ország is maga részéről a közös nagy czélt, a nyugatiak és Austria nemes törekvésének czélját elősegítette, a siker kezességének tekinthető. Hogy egy ötödik s a négy biztosítékon kívül még más netalán szükségesnek ítélhető feltételek kívá­nására is jogosító pont van a békeelőzményekben, ez, bizton lehet erősítni, a béke munkáját megza­varni, vagy akadályozni nem fogja. Ha szinte, a­mint látszik, Angliának a nagy kérdésre nézve némely kétségei forognának fenn, s e körülményből neta­lán e kabinetnek egy külön nézete merülne is föl, jelesen a­mennyiben csak az értekezleten tárgya­landó ötödik pontnak teljesen kifejtését sürgetvén, e követeléseinek a béke előzményekbe beigtatásá­­hoz ragaszkodnék; de mellőzve az angol ministé­­rium sajátságos állását a parliamenttel szemben, erre nézve megjegyzendő, hogy a keleti drámában voltak a mostaninál kritikusabb perczek, midőn a szövetséges hatalmasságok együttartását, a megol­dást nehezebben lehetett remélni, s mégis a jóaka­ratnak és állhatatosságnak sikerült az akadályokat az útból elhárítni, mi a jelen esetben sem marad ki. Bízvást lehet azt is várni, mikép a francziák csá­szárja, kinek mérséklettség és lojalitás tekinteté­ben kitűnő eljárását a béke munkájában eléggé méltányolni nem lehet — a több udvarokkal egyet­értve sikeres közbenjárását folytatandja, s e mo­­narcha önzéstelen magatartásában is a békének­­ biztos záloga van, — miért a fönnebb érdekelt körülmény a békeelőzmények aláírását hátráltatni nem fogja. Annál inkább, mert különösen császári udvarunk is, mely a közbékéért már annyi áldozatot tett, az ötödik pontnak netalán Anglia részéről történhető külön felfogását is bizonyosan az európai ér­dekek szempontjából fogja tekinteni, d e szem­pont, t. i. a békepontok felállításában csak az euró­pai érdekekhez ragaszkodás s a nagy munkának e szellemben folytatása által pedig annak oly alapja van nyerve, mely aprólékosabb, csekélyebb nehéz­ségekkel győztesen fog bizonyosan daczolni, részint még most fennálló, de a jelen szük­ségleteknek meg nem felelő praparandiák he­l­­yett tizenkét tanítók­épzőintézet lesz, és pedig tizenegy a férfi és egy a női tanítóhivataljelöltek számára, lehető leghamarabb életbeléptetendő. Az intézetek helyesül, az utóbbi számára Pest (az ottani angol kisasszonyok intézetében), az elsőbbek számára Pest, Kalocsa, Nagyszo­mb­a­t, Nagyvárad, Kassa,Szathmár,Besz­­terczebánya, Esztergom, Sopron, Pécs és Győr jelöltettek ki, minden or­szágrészek és egyházmegyék, kiválólag pe­dig az országbeli különböző nyelvek lehető tekintetbe vételével. A legfelsőbbleg hely­benhagyott szerkezet szerint ez új intézetek mindenütt főiskolákkal jönek össze­köttetésbe, hogy a tanítóhivatali jelöltek az oktatás- s nevelésszakban megkívántató gyakorlati képzettséget megszerezhessék. Azok a népiskolaigazgatók rendes felügye­lete és a főiskolaigazgatók közvetlen v­e­­zetése alá rendelvék, és tanítókat mind a fő- mind az elemi iskolák számára képeznek. A képzés tartama két iskolai évre van szabva, s azt csak ideiglenesen, t. i. míg a kath­olikus népiskolatanítókbani mostani hi­ányt tart, lehet, hol az elkerülhetlennek ta­­láltatik, megrövidíteni. A jelöltek fölvételi feltételei ugyanazok, melyek a tanító­­képzőintézeteknél a német-szláv koronaor­­szágokban régóta érvényben vannak, tudni­illik meghatározott előtanulmányok, a 16-ik életév, vallásos-erkölcsi jó magaviselet, testi egésség s némi zenei előismeret. Úgyszintén az egész tan­terv a jelöltek elméleti és gyakorlati kiképzésére úgy van készítve, a mint az a német-szláv koronaországokban az ynemű legjobb intézeteknél a legkedvezőbb sikerrel fönnáll. A legkitűnőbb jelöltek, a tanfolyam bevégzése, s nyilvános vizsgálat etétele után, mint főiskolatanítók ké­­p­ess­égi rendelvényt nyernek; azok, dk legalább az alsóbb elemi iskolák számára kiképezték magukat s kellő erkölcsi jellem­szilárdságot tanúsítnak, mint elemi­ isko­­atanítók nyernek rendelvényt; ellenben azok , kik elegendő képességgel ellátvák ugyan, de önálló tanítóhivatalra alkalmasak­nak még nem látszanak, bizonyítványokkal mint a­­ tanít­ók bocsáttatnak el. Egyébiránt úgy az elemi­ iskolatanítók mint az altanítók­­nak lehetségessé van téve, bizonyos, gyakor­­ati tanítói szolgálatban töltött próbaidő le­­folyta után, különvizsgálat utólagos letétele által,maguknak további előmozdíttatásra igényt szerezni. Ezen új intézetek költségei részint helyi pénzforrásokból, részint a magyar ta­nulmányi s vallási pénzalapból fognak fedez­tetni. A tulajdonképeni képezdei tanítók évi fizetése lesz Pesten 800 ft, más helyeken 700 ft, a katekheták s főiskolai tanítók jutalmaz­­ványt kapnak a jelöltek oktatásábani részvé­telük mennyisége szerint; szegény képezde­­tanulók számára ez intézetek mindenikében bizonyos számú, évi 40-tól 60 főig menő ösztöndíjak vannak alapítva. A legtöbb fő­­magasságú érsekek és püspökök, valamint több városközségek és magánosok oly jelen­tékeny öszvegeket biztosítottak ez új intéze­tek fölszerelése és fenntartására, mikép a közpénzalapokat a helyiségek költségeire, azok fölszerelése és fűtésére épen nem kellett igénybe venni, és mikép maga a császári királyi Apostoli Felsége azon püspökök és városközségeknek tanúsított készségükkel a legmagasb megelégedését nyil­váníttatni méltóztatott. A legfensőbb határozmányok végén azon legmagasb akarat van kifejezve, miszerint a hitelemzet és iskolai pädagogika számára kü­lön tanfolyamok felállítása végett a kathol. sz. Pest, jan. 31. A kath­olikus tanitóképzöintézetek Magyarországban. 0. C. Azon Magyarországra nézve nagy­­fontosságú kérdés, mikép a katholy népisko­lák számára elegendő számú derék tanítók képeztessenek, azon legközelebb kibocsátott legfelsőbb határozat által el van intézve, mely szerint az ezelőtt Pesten, Szege­den, Miskolczon, Érsekújvárt­­, Nagy-Kanizsán és Győrött felállított.

Next