Budapesti Hírlap, 1856. február (27-50. szám)

1856-02-02 / 28. szám

Pest. Szombat, Szerkesztői iroda : Országút, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik em. Kiadó hivatal van : Egyetem­ utczában, 2-ik szám alatt, földszint. BUDAPESTI HÍRLAP. Megjelenik e lap, vasárnap és ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel.Előfizetési díj : Vidékre : fél évr­e : 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Helyben: f­é­l é­v­r­e: 8 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri be­iktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4kr számittatik.— Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni h­e­l­y­b­e­n : a lap kiadó hivatalában, Egyetem-utcza,2-dik szám, földszint; vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Előfize­tést tartalmazd levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasitandék. Távirati (magán-)sürgöny. (Érkezett a „Budapesti Hírlap" szerkesztőségé­hez tegnap pénteken délutáni 3 óra 15 perc­kor.) London, jan. 31. A trónbeszéd a parla­ment megnyitásakor a béke iránti reményt fejezi ki, de egyszersmind azon szándékot, miszerint a háború-készületek erélyesen folytattatni fognak, míg egy tökéletesen ki­elégítő előzményes szerződvény nem kötte­tik. Az értekezletek helyéül Páris van ki­jelölve. HIVATALOS RÉSZ. A bécsi eg. k. udv. és államnyomdában f. évi jan. 10-n megjelent és szétküldetett a birodalmi törvény­lap I. darabja. — Tartalma:­­ 1. sz. A belü­gyministeriumnak 1855. nov. 2-kán kelt rendelete, kiható Krakó nagyherczegségre, mely által a Galicziára nézve hatályos, a parasztjavakbani örökösödést illető rendszabályok Krakó nagyherczeg­ségre is kiterjesztetnek. 2. sz. 1855. dec. 21-n kelt császári nyiltparancs, a bécsi és triesti kereskedelmi törvényszékek illeté­kességének peres ügyeken kívüli jogügyekre való ki­terjesztését illetőleg.­­ 3. sz. Az igazságügyministeriumnak 1855. dec. 24-n kelt rendelete, kiható Magyar-, Horvát-és Tót­országra, a Szerb-vajdaságra és Temesi-bánságra Erdélyországra, —■ a bírói hivatal gyakorlására ké­pes személyeknek azon jogát illetőleg, melynél fogva saját jogügyeikben maguk magukat képviselhetik. 4. sz. A belügyministeriumnak 1855. dec. 26-án kelt rendelete, az 1819. aug. 20-án kelt legfelsőbb rendszabály alkalmazása iránt, azon hivatalnokok , ezek özvegyei és árvái nyug- és segélydíjainak ki­­számítását m­ézőleg.'Kik’különféle pénzalaphivatalok­­nál szolgálnak. 5. sz. A kereskedelmi ministeriumnak 1855. dec 31-n kelt kibocsátványa, kiható mindazon koronaor­szágokra, melyekben az 1852. sept. 4-iki házalási törvény hatálylyal bir, a mely által az 1852. sept 4-n kelt legfelsőbb házalási törvény 17. §-ban fog­lalt kedvezmények a fiumei bányakerület lakosaira s s Severin és Basiljero községekre, a flitschi kerület la­kosaira, továbbá Andrichov, Kenty, Przevorsk, Dem­bovice és Gorlice lakosaira Galicziában, a hajdani varasdi alispánság lakosaira s végre a mijavai szita­­szövőkre Magyarországban, bizonyos árukkali házaló kereskedést illetőleg, kiterjesztetnek. 6. sz. Az igazságügyministeriumnak 1856. jan. 3-i kelt kibocsátványa, kiható minden koronaországokra a katonai határőrvidéket kivéve, — a cs. k. udv. és államnyomdának a bélyegjegyek valódisága megitélé­sére, hivatását illetőleg. E darabbal egyszersmind a birodalmi törvénylap 1855. évi december hóban kiadott darabjainak tar­talommutatója, továbbá a birodalmi törvénylap lefolyt 4855-ki évfolyamának czímlapjára együtt annak kettős tárgymutatója is megje­lent és szétküldetett, melyek közöl az első azon tör­vényeknek és rendeleteknek, melyek a lefolyt 4855-ki évfolyamban kiadott XLIX darabban megjelentek korrendi, a második pedig betürendi lajstro­mát foglalja magában. A budai cs. k. egyetemi könyvnyomdában megje­lent és szétküldetett a Magyarországot illető kor­mánylap első osztályának XXVII-ik, s második osz­tályának XXIII-ik darabja, mind német egyes, mind összes kettős kiadásokban. A XXVII. darab tartalma: 217. sz. Az austriai császári kormány és schweizi szövetség között 1­855. julius 17-n kelt ál­lamszerződvény, melyre nézve a mindkét részrőli jó­váhagyások kicseréltettek Bernben 1855. nov. 20- a gonosztevők kölcsönös kiszolgáltatása iránt. 218. sz. A pénzügyi ministeriumnak s a hadsereg főparancsnokságának 1855 oct. 17-n kelt kibocsát­ványa; kiható a katonai határőrségre, melylyel az 1853- julius 20-n kelt lotto-törvény a katonai határ­őrségbe behozatik. 219. sz. 1855. oct.21-n kelt császári nyilt parancs kiható az egész birodalomra, melylyel azon jövedéki kihágások megbüntetése szabályoztatik, a melyek az austriai birodalom alattvalói által külföldön, a bel­földön törvényesen behozott közvetett adók vagy jö­vedéki intézmények ellen követtetnek el vagy kísér­tetnek meg. 220. sz. Az igazságügyi ministeriumnak 1855 dec. 3-n kelt kibocsátványa, kiható minden korona országokra, a katonai határőrséget kivéve, a vizsgá­lati foglyok számárai lepedők beszerzése iránt. 221. sz. A pénzügyministernek 1855. dec. 6-án kelt kibocsátványa, melylyel a Bécs székvárosba be­­vitt fris marhahústól fizetendő fogyasztási adó és köz­ségi adópótlék leszállíttatik. 222. sz. A bel-, igazságügyi és kereskedelmi ministeriumoknak 1855. dec. 8-n kelt rendelete, ki­ható Tirol és Vorarlbergre, az álladalmi vaspálya­építményekre szolgáló telkek beváltásánál köve­tendő eljárás tárgyában. 223. sz. A pénzügyi ministeriumnak 1855. dec. 12-n kelt kibocsátványa, kiható az egész biroda­lomra,melylyel az 1855. oct. 21-n kelt császári ren­delet (bírod. törv. lap 215 sz.) hatályosságának kez­detpontja állapíttatik meg a különböző koronaorszá­­gokra nézve. 224. sz. A kül-. igazság- és pénzügyi ministeri­­umoknak 1855. dec. 12-n kelt rendelete, kiható az egész birodalomra, melylyel, az 1855. oct. 21-én kelt császári rendelet (bírod. törv. lap 215 sz.) fo­ganatosítása iránt, jelesen az austriai birodalom alattvalói által az austriai vámjövedék ellen a német vámegylethez tartozó országokban elkövetett vagy megkisérlett károsítások megbüntetése tekintetében, néhány különös határozatok tétetnek közhírré. 225. sz. A pénzügyministeriumnak 1855. decemb. 2-n kelt rendelete, kiható a birodalom minden ko­ronaországaira, melylyel a járási pénzügyi hatóságok szervezetében­ egyformaság helyreállítását tárgyazó határozatok tétetnek közhírré. 226. sz. A pénzügyi ministeriumnak 1855. dec. 13- n kelt kibocsátványa, melylyel a dohánygyárak igazgatóságának nevezetében tett változás, továbbá dohánylevelek beváltása végett Pesten létező fő­­igazgatás megszüntetése tétetik közhírré. 227. sz. A pénzügyi ministeriumnak 1855. decemb. 13 . kelt kibocsátványa, kiható mindazon koronaor­szágokra, melyekben a vám- és államegyedárussági rendtartás hatályban áll, a határszéli járásbeli oly partizök vagy kereskedők ellenőrzése iránt, kik parüzletük vagy kereskedésük tárgyát képező áruk­kali csempészet vagy súlyos jövedéki kihágás miatt elítéltettek , továbbá azon vidékekbeni ellenőrség iránt, hol a csempészet különös tevékenységgel űzetik. 228. sz. A pénzügyi ministeriumnak 1855. dec. 14- n kelt kibocsátványa, kiható az általános vám­­kapcsolatban foglalt koronaoszágokra, a duinoi, mon­­falconei és cervignanoi I. osztályú mellékvámhiva­taloknak a dalmátországi igazolt olajak és borok megvámozására s fölhatalmaztatása iránt. A II. osztály XXIII. darabjának tartalma : 39. sz. Hirdetés a vegyes szolgabirói hivatalokra nézve fönnálló soproni országos személyzeti bizott­mánytól 1855—ki nov. 14-ről, az eddig Pinkafelden ideiglenesen fölállítva volt vegyes szolgabirói hiva­talnak végleges állomáshelyére Felső-Eörze áttétele iránt. 40. sz. Hirdetés a cs. k. helytartóság kassai osz­tályától 1855. nov. 22-ről, melylyel a bányakutatási és külmértéki jegyek alakja a kassai közigazgatási területre nézve meghatároztatik. 41. sz. Hirdetés a cs. k. pénzügyigazgatóság nagy­váradi osztályától 1855-ki dec. 6-ról, az aradi és nagyváradi pénzügyi járásoknak legfelsőbbseg jóvá­hagyott uj elkerítése iránt. NEMHIVATALOS RÉSZ. „Tanulmányok az 1855 aug. 18-iki austriai concordatum fölött álí V. A concordatum elleneinek egyik fő támadása an­nak az oktatás ügybeni határozmányai ellen van irá­nyozva. Azonban épen itt találjuk a valódi viszony felfogásábani legvastagabb tévedéseket. — Itt látni meg igazán, mily igazságtalan s visszássá tehet valamit egy elfogultan megtartott egyoldalú ál­láspont. Ha a „National-Zeitung“-ot (dec. 1.) az ő hosz­­szú és bő tirádáival, az austriai oktatásügy el­leni keserű és szenvedélyes kitöréseit összeha­sonlítjuk a valósággal, akkor csodálkozva kérdjük, várjon hogyan lehetséges, hogy a szenvedély a lélek látását oly mértékben elhomályosítsa; hogyan­­lehetséges, hogy ily vastag tudatlanság az okta­tásügy kérdésében szót meremelni? Mivel a concor­­datumban el van határozva, miszerint a katholikus ifjúság egész oktatása minden iskolában a katho­­lika vallás tanával egybehangzó legyen,s a püspökök a fölött őrködnek, hogy ez valósággal úgy is tör­ténjék, szintigy fogják a püspökök az ifjúság val­lási nevelését minden tanintézetben vezetni s a ka­­tholikus gymnasiumok és középtanodákban a val­lási tankönyveket kijelölni, úgyszintén a katholikus gymnasiumok­ és középtanodákban csak katholi­­kus tanárok és tanítók fognak alkalmaztatni, — a „National-Zeitung“ mindezekben „egy nemzetnek méltatlan jármát" látja. Sőt annyira megy a „National-Zeitung“, hogy „minden tudománynak papi tanítás alá rendeltetése“ folytán oly állapot bekövetkezését festi elénk, mi­dőn az iskolákban a Kopernikféle naprendszerről az fog mondatni, miszerint ez „némely tudósok véleménye szerint“ nem alapul igazságon. Nagy köszönettel tartozunk a „National-Zeitung“-nak, hogy nem jövendöl mindenkinek, ki az iskolákban a Kopernik féle naprendszerről beszélni merészel, égő máglyát vagy legalább örökös börtönt. Ez által alig tette volna magát nevetségesebbé, mint azon valóban kimondott félelme által, mit épen most em­lítettünk. Azonban ő nem csak egyedül van, kit ily nehéz álmok kínoznak. A lipcsei „Deutsche alig, Zeitung“ (nov. 29.) is hasonló igódon nyilat­kozik : „Austria katholikus érzelmű ugyan, mind­amellett épen nem kedvelője azon papi, csaknem kor­látlan hatalomnak,mely most minden iskolát is kezeibe kap.“ Az igazságnak ily elferdítései ellenében, melyek megérdemlik, hogy általános szerkezetükben egyenesen a concordatum hamisí­tásának neveztessenek, az előttünk fekvő irat min­den egyes oda tartozó határozmányoknak pontos megfejtése által megmutatja, „hogy az egyháznak és államnak e széles területein kölcsönös hatásköre a legnagyobb gondossággal kijelölve, s minde­gyiknek a magáé megőrizve van.“ Ez világossá tétetik a concordatum legfőbb ha­­tározványainak következő áttekinthető összefogla­lása által : „A katholikus ifjúságnak „vallási nevelése“ az egyházat illeti.* „Azért a katholikus népiskolára, melynél a val­lási nevelés oly túlnyomó mozzanatot képez, a katholika egyháznak túlnyomó befolyással is kell bírnia.“ „A katholika vallási oktatás az egyházat illeti, azért a vallástanítók előleges megvizsgálása s a vallás tanítására szükséges teljhatalom adása, valamint a vallási tankönyvnek kijelölése is ugyan­azt illeti.“ „A katholikus ifjúság számára kijelölt iskolák­­bani összes oktatásnak úgy kell rendezve lenni, hogy a katholika vallás tanával ellenkezésbe ne jöjön s ez által az utóbbi meg ne rendüljön vagy alá ne ásassék, mivel Austriában elhatározott szán­dék a katholika vallást épségben fenntartani (I. czikk).“ „A hittani tanulmányok akképeni ren­dezése, hogy a jövendő papoknak magas hivatá­sukra a katholika vallás értelme­ és szellemébeni képeztetése háborítlanul történjék,­­ a püspökök dolga.“ „Az egyház, ha szükségesnek látja, maga is lép­tethet életbe saját tan- és nevelőintézeteket, s eze­ket aztán önállólag vezetheti.“ „Ezen a concordatumban felállított alapelveket nyugodt vizsgálat mellett épen oly következetesek­nek (az I. czikkre vonatkozólag), mint a katholika vallás irányában méltányosaknak s a birodalom nem katholikusaira nézve nem aggasztóknak talá­­landjuk. Az állam az által, hogy az egyházat saját területén szabadon engedi mozogni, legkevesebbet sem vesztett. Az állam rendezi és vezeti a közok­tatás egész roppant területét a tudomány minden ágában, a hit- és vallástannak egyetlen kivételé­vel. Az állam nevezi ki minden nyilvános taninté­zetben a tanítókat és tanárokat, még a vallástaní­tókat és hittani tanárokat is, csak hogy e két utóbbi osztálynál az előleges vizsgálatot és ajánlási jogot e két állomásra nézve a püspököknek tartotta fenn. A népiskolát illetőleg a vezetést az egyház és ál­lam közösen vállalták el, kölcsönös hatáskörüknek bölcs, a tapasztalás által rég igazolt kijelölésével; erre nézve a Császár nevezi ki minden püspökség­ben az iskolai főfelügyelőket azon egyénekből, ki­ket az illető püspök ajánlott, é­s ebben nyilatko­zik épen a bel­harmónia, mind a két hatalomnak ör­vendetes összeműködése.“ „Ennélfogva az államnak igen kiterjedt mezeje van, s ha a vallási nevelés és a katholika vallási oktatás terét, mint méltányos és igazságos, az egy­háznak engedte át, s valóban nehéz felfogni, ho­gyan lehet valakinek oka ezen megütközni. Ezt csak a hitetlenség és felforgatás azon pártja tehetné, mely a vallási és erkölcsi alapoknak az országokban és népeknek­ minden megerősítése miatt jajveszékel, mivel abban czéljához jutásának akadályát látja. S csakugyan ezen párt orgánumaiban tapasz­taljuk a concordatumnak az oktatásügyet illető ha­­tározványai miatt a legnagyobb zajt ültetni. Hogy azonban mily rész alapon állanak e panaszok, leg­világosabban kitűnik azon körülményből, miszerint e panaszkodók nem merték az igazságot olvasóikkal közölni, hanem a helyett legvastagabb hazugságok­kal és elferdítésekkel állottak elő.“ Már ezen rövid áttekintés is jóformán elég lenne, a némely nyilvános lapokban kimondott aggodalmak nevetséges voltát kimutatni. Azonban ki kell még különösen és pedig erős hangnyomattal emelnünk, miszerint a concordatumnak minden az oktatás­ügyet illető határozványai csak azon isko­lákra vonatkoznak, melyek a katho­likus ifj­uság számár­a r­en­d­el­te­t­v­é­k, így nevezetesen azon határozvány, hogy „a katho­ Február 2.1856. fikus ifjúság számára rendelt gymnasiumok­ és kö­zéptanodákban általában csak katholikusok nevez­tessenek ki tanárokká és tanítókká.“Természetesnek látszik, hogy a katholikus ifjúságnak iskoláiban ka­tholikus tanítói, valamint megfordítva, hogy a pro­testáns ifjúságnak iskoláiban protestáns tanítói le­gyenek. S valamint a kormány semmikép sem szán­dékozik a protestáns iskolákban kath. tanítókat alkal­mazni, nehogy,a protestánsoknak panaszra szolgál­tasson okot, épen oly kevéssé alkalmazhat a katho­likus iskolákban is nem katholikus tanítókat,­nehogy a katholikusoknak adjon okot­ panaszra. — Ez mondatik ki a concordatumban, a mennyire annak itt helye volt; mert miután a concordatum csak a katholika egyház viszonyait Austriára nézve hozza rendbe, annálfogva általában sehol sem be­szél a nemkatholikusokról. (Az V. czikk vége köv.) Deézs, jan. 24. (Eredeti levél.) Az itteni ev. reformált egyházközség kebelében fölmerült sajnos viszongások eligazítására főtiszt, superintendensi helyettes B­o­d­o­­­a Sámuel úr a múlt nyáron közöttünk megjelenvén, sajnálkozá­sát fejezi ki a fölött, hogy a deézsi egykor virágzó egyház hanyatlásnak indult, és egyházunk fejének valóban igaza van, mert ez egyház ügyeinek veze­tésébe a­helyett, hogy tisztán annak közjava és üdvös virágzása tűzetett volna czélul, ügyavatat­­lanság és önzés vegyült, minek következtében az egyházközségi tagok értelmesebb része a köz­­ügyekbeni részvéttől visszavonult, mi által a másik fél hatásköre s befolyásának csak szélesbednie lehete. — Legelőbb a lelkészekkel kezdetett meg az egyenetlenség, azon méltatlan tény által, hogy a különben is kevés fizetéssel ellátott papoktól a ne­gyed megtagadtatott, s csak szigorú felsőbb ren­delet folytán adatott vissza, mi által az egyháznak quarta megtérítése fejében több mint 1000 forintot kelle fizetni, mely megtérítéssel nem az egyház, hanem az eltörlést felsőbb jóváhagyás nélkül teljese­désbe vett egyházközségi hivatalnokok lettek volna kötelesek. Az egyház vagyona roszul kezeltetett, tőkéi az egyház némely tagjainál körlevél nélkül hevertek. A templom falait pókháló, folyosóit sze­mét lepte, környezetében egésségtelen bódék, ronda színek és más ólak építtettek, melyek nagy része a felsőbb hatóság szigorú rendeletei daczára ma is fennáll. Az iskola a papi befolyás alól elvo­natott, vagyona roszul kezeltetett, s a szakrend­szer hiányos alkalmazása által az egykor virágzó iskola rész elemi tanodává sülyedt alá. Ezen, a vallás méltóságát sértő szűkkeblű gazdálkodás annyira ment, hogy a megürült segédpapi állomás betöltése napról napra halasztatván, midőn köz­tisz­teletű papunk M. L. megszaporodott teendői miatt, ezen állomás betöltését sürgetné, okul testi gyengeségét hozván föl, tiszteletlenül megtámad­­tatva orvosi megvizsgáltatással lön fenyegetve, mire kinyilatkoztatá, hogy a legelső megürülendő papi állomásra eltávozik közölünk, s elhagyja azon helyet, hol az egyházi szolgák iránt oly tisztelet­lenséggel viseltetnek, így csaknem azon hely­zetbe jövünk, hogy nem lett volna papunk, kinek imája mellett könyörgést bocsássunk a mindenek Urához, hogy távoztassa tőlünk a visszavonás szel­lemét. Mindezen bajok főleg onnan eredvén, mivel eddigi főgondnokunk távolléte miatt az­ egyház ügyeit nem vezethető, ez utóbbi felszólíttatott­­­a köztünk megjelenésre, minek­ meg is felelt, de csak azért, hogy hivataláról lemondjon. A kebeli egyháztanács e lemondást az egyházi főtanácsnak följelentette, minek következtében P. D. egyház­vidéki gondnok lön a derzsi egyház felügyelő főgondnokává kinevezve. Ezen kinevezést azon­ban a fennerőlített tagokból álló egyházi gyűlés el nem fogadta, állítólag, mivel az ajánlási jog­ot illeti s mivel ezelőtt 15 évvel az egyház pert indított volt a kinevezett gondnok ellen, de a valódi ok az, miszerint félnek,hogy az új gondnok az eddigi sáfá­rokat kérdőre vonandja. Indítványoztatott a sére­lem fölterjesztése, azt egy 6 tagból álló gyűlésben formulázták is, és az indítványozó s egy 2 tagból álló küldöttség Kolozsvárra vitte az egyházi főta­nács elé, honnan a következő tartalmú válasz ér­kezett: „Az egyházi főtanács a főgondnokot a maga képviselőjének tartja , s azt nevezi ki, kiben bizodalmát helyezi, ezen jogában az ajánlás meg nem kötheti; ezt a kebeli egyház is elismerte, midőn ezen állomásra senkit nem ajánlott, ily bizalom és tekintet eredményéül jön P. D. ez állomásra kine­vezve, ki — mint a statusnak hasznos szolgálatot tett férfi, vidéki gondnok s állandó deézsi lakos, ezen egyház bonyolódott ügye rendbeszedésére képes. Ezen bizalom és tekintet meggyengítésére a felho­zott, i6évig nem folytatott s csak P. D. kinevezésé­vel előrántott per ürügyül nem szolgálhat." Ezen leirat az ejen év első vasárnapján tartott egyházi

Next