Budapesti Hírlap, 1856. március (51-75. szám)
1856-03-23 / 70. szám
HIVATALOS RÉSZ. Öcs. k. Apostoli Felsége f. é. mart. 45.ki legf. határozata által B auda Jakab ácsot a 11 sz. Albert szász koronaherczeg-gyalogezredben, egy embernek a vizbefulástól saját élete veszélyeztetésével történt megmentéséért az ezüst érdemkereszttel legkegyelmesebben földiszíteni méltóztatott. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, március 22. I. (Politikai szemle.) Az újabb franczia trónörökös születése fölötti örömmámor szűnni kezd, a hivatalos tisztelgések és üdvözlő szerencsekivánatok elmúltak, s a párisi élet lassankint visszatér előbbi kerékvágásába. Az általános elragadtatásban úgy látszik csak a börze tarja meg számító hidegségét, s noha remélni lehet, hogy az örvendetes esemény az árfolyamokra emelőleg fog hatni, azok ellenkezőleg a csolog születése napján még bebb szálltak. Ámbár ez csak az emelkedésnek kedvezőtlen piaczi viszonyoknak volt következése, mégis nem hiányzott a hajlam e körülményben némi sértő demonstratio keresésére. A „Times“ is annak rende szerint fölhúzta végre a békés húrokat, és egy czikkében a túlcsigázott várakozások és óhajtások, valamint a túlzott aggodalmak devalvatiójával foglalkozik, azon föltevéből indulván ki, mikép sokan lesznek Angliában (s talán másutt is,akik az elért békeeredménynyel nem lesznek megelégedve. „Bármely békeszerződésnek egyetlen méltányos és szilárd alapja — úgymond a helyzetet megvilágító czikkében“ — „a hadfolytató hatalmasságoknak viszonylagos állása, amennyire az kinyomozható. Már ha Oroszországnak nincsen is többé két tengeri hajóhada, de tengeri erejének több mint fele még megvan; habár a szövetségesek Szebasztopol déli részét bírják is, a keskeny kikötőn túl Oroszországnak nem árthatnak; habár egy erősséget lerontottunk, s egy másiknak arsenálját fölégettük is. Oroszország a keleti-tengeren még mindig daczol czirkálóhajóinkkal, s zárlatkisérleteinket ártalmatlanokká tudja tenni. Ha a fekete-tenger keleti partján a váraknak egész lánczolatát rontották le, másrészről Oroszország Kisázsiában egy fontos állomás bevétele által tetemes sikert vívott ki. Oroszországot ugyan a háború emberi pénz dolgában nagyon kimerítő, de az másrészről a szövetségeseknek is sokba került. Francziaország előbb sohasem véve ily nagy mértékben igénybe népe pénzét, s ott ezt minden esetre megértették. Ami Angolországot illeti, igaz, hogy sohasem voltunk oly jól elkészülve a háborúra mint e perezben, de folytathatnók-e egyedül a háborút, veszélyesség lenne-e Francziaországgal meghasonlani, s oda juttatni a dolgot, hogy egész Európa ellenünk legyen? Ez talán paradoxon gyanánt hangzik, de a szövetségesek valóban kevesebbet tettek, s az oroszok többet szenvedtek, mint várni lehetett. Oroszország megőrző azon hírét, hogy invasio ellen védve van, de minő áron. Ha az értekezlet megadja nekünk azt, mit állandó s becsületes békének tartunk , szerencsét kívánhatunk magunknak ahhoz, hogy nem hiában harczoljunk. Ha várakozásainkat jelen állásunkra alapítjuk, méltán megvárhatjuk, hogy a fekete-tenger minden nemzet kereskedése előtt meg fog nyittatni, hogy Szebasztopol sohasem lesz ismét Törökország szíve ellen irányzott folytonos fenyegetés, s hogy Oroszország se a keleti, se a fekete-tengeren nem fog többé oly hadkészületeket tenni, melyek csupán egy gyönge szomszéd állam elfoglalására czélozhatnak. Eddig biztos téren állunk, s a meghatalmazottak aligha merészlendik azt, mi megtörtént, ismét meg nem történtté tenni. Természetesen vannak olyanok, kik még sokkal tovább szeretnének menni, anélkül hogy maguk is tudnák, hol akarnak sajátkép megállapodni. De nézetünk szerint nem lehet nehéz fölismerni azt, mi eddig elő a világbékére nézve szükségesnek bizonyult be, s szintoly kevéssé lehet nehéz, azt, mi már elévetett, a béke alapjává tenni.“ Hogy az értekezletek szándéka szorosan a keleti kérdés határai közt maradni, a „Nord“ ma megerősíti, közölvén, miszerint az utolsó értekezleti üléseken Anglia s Piemont megkísértették a jelen háború s az alkudozások czéljától eltérő kérdéseket tárgyalás alá vonni, de a teljhatalmazottak többsége annyira ellenük volt, mikép még csak a szóbahozatal sem sikerült. Egyéb említésre méltót a legújabb lapok nem hoznak; a másodhatalmazottak a békeszerződvény szerkesztésével foglalkoznak. Közhiedelem szerint az értekezleti tagok legfölebb 14 napig maradnak még Parisban. Azonban Martius 20-dika elmúlt, anélkül hogy a béke aláíratott volna, sőt e napon még csak ülés sem tartatott. A CONCORDATUMHOZ. A „Wiener Kirchenzig". eredeti latin szövegben közli a concordatum külön czikkelyeit, melyeket ő eminentiája a bécsi herczeg-érsek mint Császár Ő Felségének teljhatalmazottja levél alakjában intézett ő emin. bibornok-pronunsius Viale Prela, mint pápa ő szentségének feljhatalmazottjához, s melyre gr. Thun minister ur ő exc. a püspöki karhoz intézett körlevelében vonatkozik, mely is igy szól : „A katholika egyház minden időben mentő bárkája volt mindazoknak, kik abban menedéket keresvén a lelki üdvösségben részesülni akartak; jelen időben azonban az Úr a Krisztus ígéreteiről megfeledkező világot tisztán megtanította arra, hogy az ideigvaló javakat is végromlás fenyegeti, ha a polgári társaság alapját nem az egyház üdvös befolyása szilárdítja meg. Másrészről azon viharok, melyeket átéltünk, elégségesen megmutaták, mily fontos a szent egyházra nézve, hogy a világi hatalom erős kézzel fékezhesse meg a gyeplé eresztett szenvedélyeket; mert oly féllel van jelenleg ügye az egyháznak, mely nemcsak az Isten által kinyilatkoztatott vallást, hanem még annak természetes alapelveit is föl akarná forgatni — és azt tévutakra vezetni áltanok segélyével , melyek alkalmasak arra, hogy az igazságra törekvő szellemet tévútra vezessék. Ott, hol a romlás hirdetőinek szabadságukban áll a népeket elvakítani, soha sem fognak hiányozni olyanok, kik az egésséges ész sugallatának daczára, mesterük szavaira ne hajtsanak.*^é£~'imindig megujulandnak azon rémes jeleltetek, melyeknek színhelye, még csak néhány év előtt, maga az apostolfejedelemnek székvárosa volt. S igy kivánatos, mint valaha, hogy a kormány az egyházzal szövetséget kössön, arra nézve, hogy Isten országa itt a földön oltalmaztassék. Austriának magas uralkodója őseinek ájtatos érzületét örökölvén, s az által lelkesülve, mit sem óhajt élénkebben, mint hogy a világi és egyházi hatalomnak szövetkezése mindazon nagy tartományokban, melyek uralkodópálczája alá vetvék, tartózkodás nélküli és szilárd legyen. Isten, minden ügynek vezetője, e vállalattól, mely nevének dicsőítésére szolgál, nem tagadá meg áldását, s igy megállapittattak azon czikkelyek, melyek mind 0 Szentsége, mind 0 Felségétől kétségkívül ratificáltatni fognak. De mivel ily nagy és fontos ügyben néhány pontnak szabályozása szükségesnek mutatkozott, 0 Felsége megbízott, hogy Eminentiáddal e következőket közöljem : I. Ő Felségének kiváló gondja lesz arra nézve, hogy az egyetemi tudományokban a hit és jámborság viruljon. Az emberi tanulmánynak sokféle haszna különösen a 18. század óta a tévedések által mint fellegektől jön elhomályosítva, és az emberi társaságnak jóléte kívánja, hogy azokat az igazság sugarai szétoszlassák. És ezt ezen ügy szabályozásánál tekintetbe venni Ő Felségének komoly szándéka. Sok tekintetből kívánatos volna, ha az egyetemi főkanczellárok helyébe püspökök lépnének, de minthogy ez nem mindig kivihető, a theologiai testületre, meghagyva helyén az illető kanczellárt (ha van olyan), elhatározó befolyással kell birniok. II. Arra, hogy a papjelöltek az egyházi jogtanból megvizsgáltassanak és tudori rangra emeltessenek, mindig és kizárólag katholikusok lőnek és lesznek jövőben is alkalmazva. III. Ha kívánatosnak mutatkoznék az, hogy pápai fölhatalmazással néhány püspök neveztessék ki a tanári méltósággal felruházásra, ezt Ő Felsége semmiben sem fogja ellenezni, azonban a szentszék és a császári kormány közt erre nézve értekezés történendik. IV. A püspökök szabadságában fog állani, hogy vezetésük alatt álló katholikus egyetemet alapítsanak. De mivel egy ily intézetnél az idő és hely viszonyaihoz mért, a politikai szabadalmakra és polgári jogokra vonatkozó rendszabályok megállapítása szükséges, erre nézve a császári kormánynyal egyetértőleg fog határozat hozatni. V. Mielőtt valamely jogi egyetembe az egyházi jog tanítására tanár neveztetnék ki, az illető egyén hitel és tanítási képessége felöl a megyés püspök által fog kihallgattatok VI. A pesti egyetem keletkezését papi alapítványnak köszöni, mely alapítvány Mária Terézia kormánya alatt papi javadalmakkal még gyarapíttatott is. Mindamellett az utolsó század néhány ritka eseteihez tartozik, hogy néhány nemkatholikus, mint profán tudományok tanára működhetett. Ő Felsége a Császár helyesnek találja azt, hogy tanárokat ezentúl csak katholikusok alkalmaztathassanak, azonban az oly nemkatholikusok jogainak csorbítása nélkül, kik eddig mint tanítók voltak alkalmazva. VII. A papnövendékek, mihelyt a püspök által a seminariumba fölvétettek és papi ruhába öltöztettek, valamint az egyház által elismert zárdák növendékei is, a birodalom minden részében a katonaság alól fölmentetnek. VIII. Az Austriában fönálló törvények szerint az államkormány által alakított gymnasiumok és középiskoláknál a hittanítók oly módon alkalmaztatnak, miszerint a megyés püspök pályázatot hirdet és azt, kit legméltóbbnak tart, a kormánynak a pályázati okmányok átküldése mellett megjelöli, ki is a megürült tanítói állomást rendszerint el szokta nyerni. Ha ez különös körülményeknél fogva elutasíttatnék, akkor mindig csak olyan fog kineveztetni e hivatalra, kit a püspök erre képesnek nyilatkoztatott. (Vége köv.) sz. ________Marfius 23,1856, Pest. Vasárnap. Megjelenik e lap, vasárnap és finnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel.Előfizetési díj: Vidékre: félévre: 10 frt, évnegyedre: Sírt. Helyben:félévre: 8 frt, évnegyedre:4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásiért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr számíttatik.— Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda : Országút, 6. sz. a. (Kunewalder ház) 2-ik ém. Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatásában, Egyetem-utcza, 2-dik szám , földszint, vidéken minden es. kir. post a hivatalnál. _ Előfizetést tartalmazd levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadd hivatalhoz utasitandók. Előfizetési felhívás A „BUDAPESTI HÍRLAP“ hivatalos és politikai lapra. Alulírt tisztelettel bátorkodik a t. ez. közönséget a „Budapesti Hirlap"-ra előfizetésre meghívni. A „Budapesti Hírlap“ hivatalos és politikai lap, mely ünnep- és vasárnapok után eső napokat kivéve, mindennap reggel jelenik meg, igyekezni fog jeles irodalmi tehetségek és számos levelezők közremunkálásával mind rovatainak élénk változatossága, mind tartalmas eredeti czikkek és levelezések közlése, mind végre hitelesség és gyorsaság által a lisztért közönség méltányos várakozásának minél inkább megfelelni. A nevezetes!) események ezután is távirati uton fognak e lappal közöltetni, úgy hogy a „Budapesti Hírlap“ t. olvasója azokról egy nappal hamarabb értesül, mint bármelyik bécsi lap által. A „Tárcza“ tartalmas- és változatosságát a legjelesb írók dolgozatai emelendik. A t. olvasó közönségnek lapunk iránt ez évben folyvást növekedő részvétét, nem puszta szép szavakkal, hanem hetileg akarván meghálálni, tisztelt előfizetőinket a jövő évnegyedben következő kedvezményekben részesítendjük : Minden évnegyedes előfizető, ki a „Budapesti Hirlap“-ra i. é. april 1-től junius végéig terjedő évnegyedre előfizet, ingyen kapja Dumas ús kétkötetes czimű munkáját, mely jeles fordításban alulirínál sajtó alatt van, s mielőbb szét fog küldetni. (E munka ára nem előfizetők számára 3 pft leend, s ezt számítva a lap az april-juniusi évnegyedre tulajdonképen csak két pótba kerülendő Mindazok pedig, kik félévre, t. i.i. é. april 1-je napjától september végéig előfizetnek, a fenebbi munkán kívül még egy gyönyörű NAGY ACZÉLMETSZVÉNYt kapnak ingyen, mely Budapestet és legszebb környékpontjait ábrázolja sat. előfizetők számára már készen a 11. E nagy tájképet csak 1 pftra számítván , a féléves előfizetőknek, kik mind a két kedvezményben részesülnek, a lap tulajdonképen félévre csak hat pftba kerülend. Előfizetési föltételek: Évnegyedre , helyben 4 fr.; vidékre 5 fr. Félévre : helyben 8 fr.; Vidékre : 10 ft. Előfizethetni: helyben a „Budapesti Hírlap" kiadóhivatalában (Egyetem utcza, 2 sz. földszint.) Vidéken minden cs.k.postahivatalnál. A tisztelt előfizetők kéretnek a név, czim, lakhely és utolsó posta olvasható és hibátlan följegyzésére. Pest, martiusban. 1656. Emich Gusztáv A „Budapesti Hírlap" kiadója. PROTESTÁNS SEMINARIUMOK. Alföldről, martiusban. II. Azonban a tudományos képezés még nem elegendő, szükséges papnövendékeinknek egyházias, még pedig hitfelekezetileg egyházias nevelést, képeztetést adni; ez az, ami azután a tudományos készültségnek nemes gyümölcseit fogja papjainkban egyházunk részére biztosítani. Nevetségesnek, sőt veszélyesnek tartom azon szabadelvűséget, mely a hitfelekezetiségben csak szűk keblű particularismust lát, s a hitfelekezetek közt fennálló válaszfalakat christianismusnak keresztelt indifferentismusában figyelmére sem méltatja. Olyanforma ez az egyházi életben, mint a politikában a cosmopolitismussal kaczérkodó szenvelgés, mely a nemzetiséget csak üres vagy keveset jelentő szónak tekinti s csakhogy csattanó phrasisokat mondhasson s magát mindenütthon találhassa, de azért lekötelezve tulajdonképen sehol se érezze, mindig csak emberiséget emleget. Hála Istennek megértünk már annyira, hogy a csattanó phrasisoknak nem áldozzuk fel az igazságot s a gúnyos lepisszegetéstől nem tartunk, ha papnövendékeinkre nézve hitfelekezetileg egyházias nevelést, képeztetést sürgetünk ; sőt ki merjük mondani, hogy azon indiferentiánus, mely a hitfelekezeti érdekekkel törődni nem akar még a polgári kötelességek teljesítésében is egyiránt kimutatja zsibbasztó hatását. Ezen egyházias irány alatt pedig értem a hivatás érzetének a papnövendékek szíveiben kellő kifejtését, hogy azok a papi hivatalt csupa kenyérkeresetnek ne tekintsék, hanem lelkesülve legyenek saját vallásuk és egyházuk ügye iránt, amelyet önérdekeik feláldozása mellett is mindenkor elősegíteni legszentebb kötelességüknek tartják. A munkakör, mely reájuk várakozik, töltse el szivüket a magasztosság érzetével s az önfeláldozás lelkével, hogy a nyers tudományosság ereje soha se törjön meg szivükben a rút önzés, vagy kárhozatos közönyösség szirtein. . . . Fájdalom s növendékeink eddig élő seminariumainkból az egyháziasságnak, a papiasságnak nagyon