Budapesti Hírlap, 1856. március (51-75. szám)

1856-03-23 / 70. szám

HIVATALOS RÉSZ. Öcs. k. Apostoli Felsége f. é. mart. 4­5.ki legf. határozata által B a­u­d­a Jakab ácsot a 11 sz. Albert szász koronaherczeg-gyalogezredben, egy em­bernek a vizbefulástól saját élete veszélyeztetésével történt megmentéséért az ezüst érdemkereszttel legkegyelmesebben földiszíteni méltóztatott. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, március 22. I. (Politikai szemle.) Az újabb franczia trón­örökös születése fölötti örömmámor szűnni kezd, a hivatalos tisztelgések és üdvözlő szerencsekivá­­natok elmúltak, s a párisi élet lassankint visszatér előbbi kerékvágásába. Az általános elragadtatás­ban úgy látszik csak a börze tarja meg számító hidegségét, s noha remélni lehet­, hogy az ör­vendetes esemény az árfolyamokra emelőleg fog hatni, azok ellenkezőleg a cso­log születése napján még b­ebb szálltak. Ámbár ez csak az emelkedésnek kedvezőtlen piaczi viszonyoknak volt következése, még­is nem hiányzott a hajlam e kö­rülményben némi sértő demonstratio keresésére. A „Times“ is annak rende szerint fölhúzta végre a békés húrokat, és egy czikkében a túlcsigázott várakozások és óhajtások, valamint a túlzott aggo­dalmak devalvatiójával foglalkozik, azon föltevéből indulván ki, mikép sokan lesznek Angliában (s talán másutt is,a­kik az elért békeeredménynyel nem lesznek megelégedve. „Bármely békeszerződésnek egyetlen méltányos és szilárd alapja — úgymond a helyzetet megvilágító czikkében“ — „a had­folytató hatalmasságoknak viszonylagos állása, a­mennyire az kinyomozható. Már ha Orosz­országnak nincsen is többé két tengeri ha­jóhada, de tengeri erejének több mint fele még megvan; habár a szövetségesek Szebasztopol déli részét bírják is, a keskeny kikötőn túl Oroszor­szágnak nem árthatnak; habár egy erősséget le­rontottunk, s egy másiknak arsenálját fölégettük is. Oroszország a keleti-tengeren még mindig daczol czirkáló­hajóinkkal, s zárlatkisérleteinket ártal­matlanokká tudja tenni. Ha a fekete-tenger keleti partján a váraknak egész lánczolatát rontották le, másrészről Oroszország Kisázsiában egy fontos ál­lomás bevétele által tetemes sikert vívott ki. Orosz­országot ugyan a háború ember­i pénz dolgában nagyon kimerítő, de az másrészről a szövetsége­seknek is sokba került. Francziaország előbb soha­sem véve ily nagy mértékben igénybe népe pénzét, s ott ezt minden esetre megértették. A­mi An­golországot illeti, igaz, hogy sohasem voltunk oly jól elkészülve a háborúra mint e perezben, de foly­­tathatnók-e egyedül a háborút, v­eszélyesség len­ne-e Francziaországgal meghasonlani, s oda jut­tatni a dolgot, hogy egész Európa ellenünk legyen? Ez talán paradoxon gyanánt hangzik, de a szövet­ségesek valóban kevesebbet tettek, s az oroszok többet szenvedtek, mint várni lehetett. Oroszor­szág megőrző azon hírét, hogy invasio ellen véd­ve van, de minő áron. Ha az értekezlet megadja nekünk azt, mit állandó s becsületes békének tar­tunk , szerencsét kívánhatunk magunknak ahhoz, hogy nem hiában harczoljunk. Ha várakozásainkat jelen állásunkra alapítjuk, méltán megvárhatjuk, hogy a fekete-tenger minden nemzet kereskedése előtt meg fog nyittatni, hogy Szebasztopol sohasem lesz ismét Törökország szíve ellen irányzott foly­tonos fenyegetés, s hogy Oroszország se a keleti, se a fekete-tengeren nem fog többé oly hadké­születeket tenni, melyek csupán egy gyönge szom­széd állam elfoglalására czélozhatnak. Eddig biztos téren állunk, s a meghatalmazottak aligha merész­­lendik azt, mi megtörtént, ismét meg nem történtté tenni. Természetesen vannak olyanok, kik még sokkal tovább szeretnének menni, a­nélkül hogy maguk is tudnák, hol akarnak sajátkép megálla­podni. De nézetünk szerint nem lehet nehéz fölis­merni azt, mi eddig elő a világ­békére nézve szük­ségesnek bizonyult be, s szintoly kevéssé lehet nehéz, azt, mi már elévetett, a béke alapjává tenni.“ Hogy az értekezletek szándéka szorosan a ke­leti kérdés határai közt maradni, a „Nord“ ma megerősíti, közölvén, miszerint az utolsó értekezleti üléseken Anglia s Piemont megkísértették a jelen háború s az alkudozások czéljától eltérő kérdéseket tárgyalás alá vonni, de a teljhatalmazottak több­sége annyira ellenük volt, mikép még csak a szó­­bahozatal sem sikerült. Egyéb említésre méltót a legújabb lapok nem hoznak; a másodhatalmazottak a békeszerződvény szerkesztésével foglalkoznak. Köz­hiedelem szerint az értekezleti tagok legfö­­lebb 14 napig maradnak még Parisban. Azonban Martius 20-dika elmúlt, a­nélkül hogy a béke aláíratott volna, sőt e napon még csak ülés sem tar­tatott. A CONCORDATUMHOZ. A „Wiener Kirchenzig". eredeti latin szövegben közli a concordatum külön czikkelyeit, melyeket ő eminentiája a bécsi herczeg-érsek mint Császár Ő Felségének teljhatalmazottja levél alakjában intézett ő emin. bibornok-pronunsius Viale Prela, mint pápa ő szentségének feljhatalmazottjához, s melyre gr. Thun minister ur ő exc. a püspöki karhoz in­tézett körlevelében vonatkozik, mely is igy szól : „A katholika egyház minden időben mentő bár­kája volt mindazoknak, kik abban menedéket keres­vén a lelki üdvösségben részesülni akartak; jelen időben azonban az Úr a Krisztus ígéreteiről meg­feledkező világot tisztán megtanította arra, hogy az ideigvaló javakat is végromlás fenyegeti, ha a pol­gári társaság alapját nem az egyház üdvös befo­lyása szilárdítja meg. Másrészről azon viharok, me­lyeket átéltünk, elégségesen megmutaták, mily fon­tos a szent egyházra nézve, hogy a világi hatalom erős kézzel fékezhesse meg a gyeplé eresztett szen­vedélyeket; mert oly féllel van jelenleg ügye az egyháznak, mely nemcsak az Isten által kinyilat­koztatott vallást, hanem még annak természetes alapelveit is föl akarná­ forgatni — és azt tévutakra vezetni áltanok segélyével , melyek alkalmasak arra, hogy az igazságra törekvő szellemet tév­útra vezessék.­­ Ott, hol a romlás hirdetőinek szabadságukban áll a népeket elvakítani, soha sem­­ fognak hiányozni olyanok, kik az egésséges ész sugallatának da­czára, mesterük szavaira ne hajtsanak.*^é£~'im­indig megujulandnak azon rémes jeleltetek, melyeknek színhelye, még csak néhány év előtt, maga az apos­­tolfejedelemnek székvárosa volt. S igy kivánatos, mint valaha, hogy a kormány az egyházzal szövetséget kössön, arra nézve, hogy Isten országa itt a földön oltalmaztassék. Austriá­­nak magas uralkodója őseinek ájtatos érzületét örö­kölvén, s az által lelkesülve, mit sem óhajt élén­kebben, mint hogy a világi és egyházi hatalomnak szövetkezése mindazon nagy tartományokban, me­lyek uralkodópálczája alá vetvék, tartózkodás nél­küli és szilárd legyen. Isten, minden ügynek vezetője, e vállalattól, mely nevének dicsőítésére szolgál, nem tagadá meg ál­dását, s igy megállapittattak azon czikkelyek, me­lyek mind 0 Szentsége­, mind 0 Felségétől két­ségkívül ratificáltatni fognak. De mivel ily nagy és fontos ügyben néhány pontnak szabályozása szükségesnek mutatkozott, 0 Felsége megbízott, hogy Eminentiáddal e következőket közöljem : I. Ő Felségének kiváló gondja lesz arra nézve, hogy az egyetemi tudományokban a hit és jámbor­ság viruljon. Az emberi tanulmánynak sokféle hasz­na különösen a 18. század óta a tévedések által mint fellegektől jön elhomályosítva, és az emberi társaságnak jóléte kívánja, hogy azokat az igazság sugarai szétoszlassák. És ezt ezen ügy szabályozá­sánál tekintetbe venni Ő Felségének komoly szán­déka. Sok tekintetből kívánatos volna, ha az egye­temi főkanczellárok helyébe püspökök lépnének, de minthogy ez nem mindig kivihető, a theologiai testületre, meghagyva helyén az illető kanczellárt (ha van olyan), elhatározó befolyással kell birniok. II. Arra, hogy a papjelöltek az egyházi jogtanból megvizsgáltassanak és tudori rangra emeltessenek, mindig és kizárólag katholikusok lőnek és lesznek jövőben is alkalmazva. III. Ha kívánatosnak mutatkoznék az, hogy pápai fölhatalmazással néhány püspök neveztessék ki a tanári méltósággal felruházásra, ezt Ő Felsége sem­miben sem fogja ellenezni, azonban a szentszék és a császári kormány közt erre nézve értekezés tör­­ténendik. IV. A püspökök szabadságában fog állani, hogy vezetésük alatt álló katholikus egyetemet alapítsa­nak. De mivel egy ily intézetnél az idő és hely vi­szonyaihoz mért, a politikai szabadalmakra és pol­gári jogokra vonatkozó rendszabályok megállapí­tása szükséges, erre nézve a császári kormánynyal egyetértőleg fog határozat hozatni. V. Mielőtt valamely jogi egyetembe az egyházi jog tanítására tanár neveztetnék ki, az illető egyén hitel és tanítási képessége felöl a megyés püspök által fog kihallgattatok VI. A pesti egyetem keletkezését papi alapít­ványnak köszöni, mely alapítvány Mária Terézia kormánya alatt papi javadalmakkal még gyarapít­­tatott is. Mindamellett az utolsó század néhány ritka eseteihez tartozik, hogy néhány nemkatholikus, mint profán tudományok tanára működhetett. Ő Felsége a Császár helyesnek találja azt, hogy tanárokat ezentúl csak katholikusok alkalmaztathassanak, azonban az oly nemkatholikusok jogainak csorbítása nélkül, kik eddig mint tanítók voltak alkalmazva. VII. A papnövendékek, mihelyt a püspök által a seminariumba fölvétettek és papi ruhába öltöztet­tek, valamint az egyház által elismert zárdák nö­vendékei is, a birodalom minden részében a kato­naság alól fölmentetnek. VIII. Az Austriában fönálló törvények szerint az államkormány által alakított gymnasiumok és középiskoláknál a hittanítók oly módon alkalmaz­tatnak, miszerint a megyés püspök pályázatot hir­det és azt, kit legméltóbbnak tart, a kormánynak a pályázati okmányok átküldése mellett megjelöli, ki is a megürült tanítói állomást rendszerint el szokta nyerni. Ha ez különös körülményeknél fogva el­­utasíttatnék, akkor mindig csak olyan fog kinevez­tetni e hivatalra, kit a püspök erre képesnek nyi­latkoztatott. (Vége köv.) sz. ________­­Marfius 23,1856, Pest. Vasárnap. Megjelenik e lap, vasárnap és finnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel.Előfizetési díj: Vidékre: félévre: 10 frt, évnegyedre: Sírt. Helyben:félévre: 8 frt, évnegyedre:4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri be­­iktatásiért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr számíttatik.— Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda : Országút, 6. sz. a. (Kunewalder ház) 2-ik ém­. Előfizethetni helyben: a lap kiadó hiv­atásában, Egyetem-utcza, 2-dik szám , földszint, vidéken minden es. kir. p­o­s­t a hi­v­a­t­al­n­ál. _ Előfize­tést tartalmazd levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadd hivatalhoz utasitandók. Előfizetési felhívás A „BUDAPESTI HÍRLAP“ hivatalos és politikai lapra. Alulírt tisztelettel bátorkodik a t. ez. közönséget a „B­u­dapesti Hirla­p"-ra előfizetésre meghívni. A „Budapesti Hírlap“ hivatalos és politikai lap, mely ünnep- és vasárnapok után eső napokat kivéve, mindennap reggel jelenik meg, igyekezni fog jeles irodalmi tehetségek és számos levelezők köz­­remunkálásával mind rovatainak élénk változatossága, mind tartalmas eredeti czikkek és levelezések közlése, mind végre hitelesség és gyorsaság által a lisztért közönség méltányos várakozásának minél inkább megfelelni. A nevezetes!) események ezután is távirati uton fognak e lappal közöltetni, úgy hogy a „Budapesti Hírlap“ t. olvasója azokról egy nappal hamarabb értesül, mint bármelyik bécsi lap által. A „Tárcza“ tartalmas- és változatosságát a legjelesb írók dolgozatai emelendik. A t. olvasó közönségnek lapunk iránt ez évben folyvást növekedő részvétét, nem puszta szép szavakkal, hanem hetileg akarván meghálálni, tisztelt előfizetőinket a jövő évnegyedben következő kedvezményekben részesítendjük : Minden évnegyedes előfizető, ki a „Budapesti Hirlap“-ra i. é. april 1-től junius végéig terjedő évnegyedre előfizet, ingyen kapja Dumas ús kétkötetes czimű munkáját, mely jeles fordításban alulirínál s­aj­tó alatt van, s mielőbb szét fog küldetni. (E munka ára n­e­m el­őfiz­e­t­ő­k számára 3 pft leend, s ezt számítva a lap az april-juniusi évnegyedre tulajdonképen csak két pótba kerülendő Mindazok pedig, kik félévre, t. i.i. é. april 1-je napjától septem­ber végéig előfizetnek, a fenebbi munkán kívül még egy gyönyörű NAGY ACZÉLMETSZVÉNYt kapnak ingyen, mely Budapestet és legszebb környékpontjait ábrázolja sat. előfizetők számára már készen a 11. E nagy tájképet csak 1 pftra számítván , a féléves előfi­zetőknek, kik mind a két kedvezményben részesülnek, a lap tulajdonképen félévre csak hat pftba kerülend. Előfizetési föltételek: Évnegyedre , h­e­l­y­b­en 4 fr.; v­idékre 5 fr. Félévre : helyben 8 fr.; Vidékre : 10 ft. Előfizethetni: helyben a „Budapesti Hírlap" kiadó­hivatalában (Egyetem utcza, 2 sz. földszint.) Vidéken minden cs.k.postahivatalnál. A tisztelt előfizetők kéretnek a n­é­v, c­z­im, lakhely és utolsó posta olvasható és hibátlan följegyzésére. Pest, martiusban. 1656. Emi­ch Gusztáv A „Budapesti Hírlap" kiadója. PROTESTÁNS SEMINARIUMOK. Alföldről, martiusban. II. Azonban a tudományos képezés még nem elegendő, szükséges papnövendékeinknek egyhá­­zias, még pedig hitfelekezetileg egyházias nevelést, képeztetést adni; ez az, a­mi azután a tudományos készültségnek nemes gyümölcseit fogja papjaink­ban egyházunk részére biztosítani. Nevetségesnek, sőt veszélyesnek tartom azon szabadelvűséget, mely a hitfelekezetiségben csak szűk keblű particularismust lát, s a hitfelekezetek közt fennálló válaszfalakat christianismusnak ke­resztelt indifferentismusában figyelmére sem mél­tatja. Olyanforma ez az egyházi életben, mint a po­litikában a cosmopolitismussal kaczérkodó szenvel­gés, mely a nemzetiséget csak üres vagy keveset jelentő szónak tekinti s csakhogy csattanó phrasi­­sokat mondhasson s magát mindenütt­hon talál­hassa, de azért lekötelezve tulajdonképen sehol se érezze, mindig csak emberiséget emleget. Hála Istennek­­ megértünk már annyira, hogy a csattanó phrasisoknak nem áldozzuk fel az igazsá­got s a gúnyos lepisszegetéstől nem tartunk, ha papnövendékeinkre nézve hitfelekezetileg egyházias nevelést, képeztetést sürgetünk ; sőt ki merjük mondani, hogy azon ind­iferentiánus, mely a hitfelekezeti érdekekkel törődni nem akar még a polgári kötelességek teljesítésében is egy­­iránt kimutatja zsibbasztó hatását. Ezen egyházias irány alatt pedig értem a hivatás érzetének a papnövendékek szíveiben kellő kifejté­sét, hogy azok a papi hivatalt csupa kenyérkere­setnek ne tekintsék, hanem lelkesülve legyenek saját vallásuk és egyházuk ügye iránt, a­melyet ön­érdekeik feláldozása mellett is mindenkor elősegí­teni legszentebb kötelességüknek tartják. A mun­kakör, mely reájuk várakozik, töltse el szivüket a magasztosság érzetével s az önfeláldozás lelkével, hogy a nyers tudományosság ereje soha se törjön meg szivükben a rút önzés, vagy kárhozatos közö­nyösség szirtein. . . . Fájdalom s növendékeink eddig élő seminariuma­­inkból az egyháziasságnak, a papiasságnak nagyon

Next