Budapesti Hírlap, 1856. május (102-125. szám)

1856-05-01 / 102. szám

tiv garantiája alá helyzett jogait s kiváltságait meg­állapítják s meghatározzák. Ennek következtében ezen fejedelemség az ő független és nemzeti kor­mányzatát, valamint a cultus, a törvényhozás, a ke­reskedés és hajózás teljes szabadságát megtar­­tandja. 29. czikk: A magas porta helyőrségi joga, a­mint az a korábbi rendszabályok által meghatároztatott, fenn fog tartatni. Szerbiában semmi fegyveres be­avatkozás sem fog történhetni a magas szerződő felek előleges beleegyezése nélkül. 30- czikk:Ő felsége,minden oroszok császárja és ő felsége a szultán birtoklatukat Ázsiában úgy, a mint az az ellenségeskedések kitörése előtt törvényesen fennállott, épségben fenntartják. Minden helyi vi­­szálkodás elhárítására a határvonal verificáltatni fog, s ha szükséges leene, rectificáltatni is, a­nélkül,hogy a két fél közöl egyik vagy másikra nézve területi hátrány keletkezhetnék belőle. E czélból egy ve­gyes bizottmány, két orosz, két ottomán, egy fran­­czia s egy angol biztosból álló.fog haladéktalanul az orosz udvar és a magas Porta közötti diplomatiai viszonyok helyreállítása után sírhely­színére kül­detni. Munkálataikat 8 hónapi időköz alatt, a jelen szerződés ratificátióinak kicserélése napjától szá­mítva, be kellene végezniök. 31. czikk: Azon területi részek, melyek a háború folyama alatt öfölségeik az austriai császár, a fran­­cziák császárja, az egyesült Nagybritannia és Iz­land királyságok királynéja és Szárdinia királya csapatai által, azon szerződések következtében, melyek 1854. mártius 12-n Francziaország, Nagy­britannia és a magas Porta, — ugyanazon évi jun. 14-n Austria és a magas Porta, és 1855. márt. 15-n Szárdinia és a magas Porta között köttettek,­­ megszállva valának, jelen szerződés ratificátióinak kicserélése után ki fognak őríttetni, mihelyt csak lehet. Az időközök és foganatosítás eszközei külön egyezkedés tárgyát képezendik a magas Porta és azon hatalmak közt, melyeknek csapatai annak te­rületét megszállták. 32. ez. Azon szerződéseknek vagy conventi­­óknak, melyek a hadviselő felek közt a háború előtt fennállottak, megújítása vagy másokkal a pótlásáig, a ki- és beviteli kereskedés, kölcsönösen a háború előtt erejében levő rendszabályok szerint törté­­nendik, s alattvalóikkal kölcsönösen minden más tekintetben ugyanazon bánásmódban részesülnek, mint a legnagyobb kedvezést élvező nemzetéi. 33. czikk* A mai napon ö felsége a francziák császárja, ö felsége Nagybrit­ania és Izland egye­sült országok királynéja egyrészről, és ő felsége, a minden oroszok császárja közt másrészről kötött kötvény az Aland-szigetekre vonatkozólag, a jelen szerződéshez van s marad csatolva s ugyanazon erővel és becscsel birand, mintha annak alkatrészét képezné. 34. czikk. A jelen szerződés ratificáltatni fog,­­ s e ralificatiók négy hét alatt, vagy ha lehet, hama­rább is, Párisban fognak kicseréltetni. Melynek meghitelesítésére az illető felhatalma­zottak azt aláírták, s ezt m­ereik pecsétjével el­látók. Kelt Párisban , ezernyolczszázötvenhatodik év martius havának harminczadik napján. Budl-Schauenstein. (P. H.) Hübner. (P.H.) Wa­­lewski A. (P. H.) Bourqueney. (P. H.) Clarendon. (P. H.) Cowley. (P. H.) Manteuffel. (P. H.) Hatz­­feldt. (P. H.) Orloff. (P. H.) Brunnow (P. H.) C. Cavour. (P. H.) De Villamarina. (P. H.) Aali. (P. H.) Mehemmed Djemil. (P. H.) -Ideiglenes pótczikk. A ma aláírt szerződvény határozmányai a tenger­szorosokról, a hadfolytató hatalmak által a hadse­regeiktől megszállt területrészek kiürítésére hasz­nált hadihajókra nem alkalmaztatnak; a fönnemlí­­tett határozmányok azonban közvetlenül e kiürítés bevégzése után ismét teljes erőbe lépnek. Kelt Párisban, 1856. év mart. 30-ik napján. .(Következnek az aláírások mint feljebb.]) Nos igitur viso et examinato dicto tractatu alque articulo additional­ et transitorio, eos approbavi­­tibus et approbamus in omnibus et singulis disposi­­tionibus, quae in illis continentur, alque ipsas hisce­ratas gratasque habere declaramus, Verbo Nostro Imperatorio adpromid­entes, Nos eas fideliter adim­­pleturos esse, in quorum fidem ac robur praesens ratihabitionis Nostrae Instrumentum manu Nostra signavimus sigilloque Nostro majori adpenso firmari jussimus. Dabantur in urbe Nostra principe Vienna die 15. mensis Aprilis anno Domini millesimo octingente­­simo quinquagesimo sexto, Regnorum Nostrorum octavo. Franciscus Josephus. (L. S.) Comes A Bud­-Schauenstein Ad mandatum Sacr. Caes. ac Reg. Apostolicae M­a­j­e­s­t­a­t­i­s proprium . Otto Liber Baro de Meysenbug m. p. (A csatolványokat jövő számunkban a­d­a­n­d­j­u­k.). NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, april .30. N. (Politikai szemle.) A békeerősítvények f. hó 27-n kicseréltettek s a „Moniteur“ april 29-k­i száma közté a békeokmányt.Ámbár a congressusi felj­­hatalmazottak kötelezők magukat, hogy a szerződ­vény szövegét a ralificatiók kicseréléséig titokban tartják, az mégis, mint tudva van, e határidő előtt több lapban, noha hiányosan közzétételeit. Hogy ez a franczia fővárosban nem igen tetszhetett s hogy egy ily indiscresio kutforrását kitudni, s a mennyiben az a békeokm­ányok b­iró vagy nyom­dai személyzetéig kinyomozható, tán szigorúan meg is büntetni szándékozik, természetesnek talál­­juk. Mert végre is, legyen bár a tilos után közlött okmány teljes hitelességű s az eredetivel azonos, a közlés módja az által nem válik méltányosan ment­­­hetővé, s épen nem csodálnék, ha azon 50 Louis­d’orre, mennyiért a szöveg Londonba eladatottnak mondatik, az illető egyén, kit e nem megvetendő honorarium eltántorított, ha kitudása sikerül, még egy kis kellemetlen ráadást is találva kapni. S a kormány, úgy látszik komolyan veszi a dolgot, mert 25-n­­e jól ivet levelezési irodájában ez okmány-elárulási ügyben házmotozást tartatott, mely alkalommal a rendőrség nála a békeszerződ­­vénynek javítási levonatát találta. L. úr erre előle­­ges kihallgatás végett a vizsgálóbíró elé idéztetett. 26-a még a­ „Constitutionnel“ érte a kormány e tekintetbeni komoly szigorát. Ugyanis az okmá­nyok kivonatos közlésének tilalmát egyedül a mon­dott lap próbálta áthágni, s 26-diki számának a megyék és külföld számára szánt példányaiba az ápril 8­diki jegyzőkönyvet lenyomatta. A belügy­­miniszer azonban még a vonatok elindulása előtt az összes példánym­ennyiséget a pályaudvarokban le­­foglaltatá. Mint alább Francziaország rovat alatt olvasható, Napóleon császár ismét az anyagi érdekek név sze­­rint a munkásosztály helyzetének javítására kezdi fordítni figyelmét. Mint I. Napóleon az egyenlősé­get — úgymond egy párisi közlés erre nézve — mint egyedüli vívmányát az általa bevégzett forra­dalomnak fönntartó, úgy­is Napóleon kivárólag az anyagi érdekekkel foglalkozik. Bizonyos pontig ez helyes nézet is. A békének örvend az ország, mert az a példátlan élénk nyüzsgésnek, mely a lakosság minden rétegeiben nyilvánul, szabad folyamatot enged, sőt új lüktetést ad. Az ipar nem szerez po­litikai párthíveket, de kitűnő semlegesítő, és millió franczia, ha nem barátja is a jelen állapotoknak, de azok változását saját iparos vállalatai miatt nem óhajtja. Nem látszik, mintha azon férfi, ki a fran­czia ügyek élén áll, az általa választott ösvény­ről lelépni szándékoznék, se anyagi se po­litikai tekintetben. A tervek, melyek a császár különös kegyét megnyerték s kivitelre készen van­nak a kormánynál, tényleg e mellett szólnak, Pá­­risból kikötővárost csinálni, s az által­a főváros tö­kéit legnagyobb arányban a némileg elhanyagolt tengeri kereskedésre irányozni, egyike amaz esz­méknek, melyek hordereje előre föl nem számít­ható. Még fontosabb a kormány azon szándéka, az ország földmivelését fölsegélni,s a franczia köz­pontosítási elvvel egybehangzólag fölülről lefelé mindazon javításokat behozni, melyek más orszá­gokban magánösztönre hagyatnak. A franczia meg­szokta mindent kormányától várni, és kormány­nak minő a mostani, a nemzet e hajlama minden oly gyámkodásban megnyugodni, mely elég bá­tor azért a mit kezd, a felelősséget elvállalni, igen kedvező, s azt képessé teszi sok jót gyorsan létesíthetni. Például az alagcsövezés, mely Angliá­ban a mai földmivelés alapjává lett, s Németor­szágban is örvendetesen terjed, Francziaországban úgyszólva egészen új dolog. Most a kormány 100 millió fr. tökét akar alagcsövezésre fordítni, és arra a földészeket kötelezni, az előlegezett tőke kamatai és törlesztékei az adóhoz csatoltatnak. Bármennyi kifogást lehessen is ily eljárás ellen tenni, annyi bizonyos marad, hogy a terv kivitele áldásbús következést­ tesz a franczia földérték eme­lésére. Hogy azonban Oroszország is valósággal anyagi és szellemi belső kifejlődése új korszakának kü­szöbére lépett, melyben a gazdászat, ipar és ke­reskedés, valamint a szellemi művelődés érdekébeni korszerű rendszabályok által a széles birodalom roppant erőforrásainak megnyitása van czélul tűzve, annak leghatározottabb bizonyságául kell vennünk az orosz császár legutolsó fontos ukázát, melyet a „Huss. Inv.” hoz, s mely hat esztendőre mind Orosz- mind Lengyelországban minden katonai ujonczozást teljesen fölfüggeszt. E rendelet mutatja az elhatáro­zottságot, melylyel az oroszok császárja a békét fölhasználni szándékozik, hogy birodalmát a többi műveit Európával anyagi és szellemi elő­nyök tekintetében egyenlő színvonalra emelje. FÖLDHITELBANKOK. III. unit (Lásd a „Budap. Hirt.“ 88. számát.) Mily érdekek igénylik n­ő­­ a földhitel­bankok segélyét? e kérdés körül központosul mindaz, mi az ős­termelés kifejlődésének alapján a közvagyo­­nosodásnak, s ez után szellemi műveltsége emelkedésének is föltételéül, röviden az or­szág jövőjének alapjául szolgálhat. A földbirtoknak vannak általános érdekei, melyek hitelbank létesítését igénylik s a me­lyek Európaszerte mindenütt ugyanazok , mert a földbirtoknak közös szükségein s min­denütt hasonló viszonyain alapszanak. Azon érdekek, melyek Francziaországban most legújabban a kormány figyelmét s tevé­kenységét kívánják igénybe venni a földbir­tok hitelének emelését és a földhitelbankrend­szer javítását eszközlendő intézetek létesíté­sére; ezen érdekek összevágnak azokkal, melyek Piemontban is egy ily hitelbank ter­vezésére vezettek. De ez általános érdekeken kívül Magyar­­országnak még külön birtok- s nemzetgazdá­­szati viszonyai is vannak, melyek sajátnemű érdekeket képeznek, és a hitelintézetek se­gélyét inkább mint bárhol nélkülözhetlenné teszik. Legelőbb kell itt említnünk azon érdeke­ket, melyek a birtokbiztossághoz kap­­csolvák, mire legelső kellék az egyes birtok­részek s határok közti rendezett állapot, mely a tulajdont tisztára hozza, mely az enyém s tiéd körüli minden kétséget s ingatagságot végkép kizár. Ez a mezei gazdászat virágzá­sának első kellékei közt áll. Pedig hogy mennyire hátra vagyunk még e kellék leírá­sától, tanúsítják az újabb kimutatások, melyek szerint 13.000 helységből még közel 12 ezer van egészen minden rendezés, minden föl­mérés nélkül. Hogy itt a szükséges pénzerő tétele tetemesen gyorsítni fogná e munkálat országos keresztülvitelét, fölösleges bőveb­ben fejtegetnünk. Egy másik szintén nagy fontosságú kellék a birtokviszonyok szabályozása, s különösen a legelőelkülönzés. Meg lehetnek győződve mind kis mind nagy­birtokosaink, miszerint közös legelői rendszer mellett vi­rágzó és illően jövedelmező mezei gazda­ságra gondolni sem lehet, miután az a marha­tenyésztés tökéletesítését lehetleníti s a­ föld­birtok valódi hasznosítását kizárja. — És mily csekély még Magyarországban az elkü­­lönzést felmutatható községek száma! De még annál is sokkal kevesebb azoké, melyekben a tagosítás teljesen létesítve és életbe lép­tetve van. Az egész országban csak mintegy 500-ra számíttatik a bevégzett tagosítások száma. Hogy egész birtokszabályzási ügyünk gyorsabb s általános­ lendületének föakadá­­lya az, mivel birtokosaink és községeink a szükséges pénzerővel nem rendelkezhetnek, nem szenved kétséget, s mindazok, kik meg­­győződvék, hogy mezőgazdaságunk újjáte­­remtésében a tagosítás a legelső és legelke­­rülhetlenebb lépések egyike, reményteljes örömmel látják oly intézeteknek a székvá­rosban keletkeztét, melyek kilátást nyújtanak számára, a tagosítás teljes keresztülvitele vé­gett egyedül hiányzó eszköznek — a pénz­nek hitelezésére. Hol van ezeken kívül az okszerű gazdá­szat vitelére okvetlenül szükséges nagyobb gazdasági fölszerelés, a munkaerő, a gépek, s általában a tökéletes­ gazdasági eszközök? Nem abban rejlik Magyarország nemzetgazdászati életében a fő s lényeges baj, hogy a birtokok adósságokkal terhelvék, hanem azon tőkék hiányában, melyekkel a gazdaság czélszerű fölszerelése s a mivelés józan vezetése mellett oly sokra lehetne emelni­­ a föld évi hasznát, mi­által nemcsak a kamat­fizetés s adósság részletes törlesztése, hanem még fölös haszon nyerhetése is lehetővé té­tetnék. A magyar földbirtokosok sorsa s jövője fölött eldöntő súlyt nem adósságaiknak terhe fog képezni, hanem a föld értékesítésének hátramaradása, mi a csupán hitelintézetektől várható kölcsöntőkék hiányában elkerülhetlen. És hány az őstermelésre szorosan vonat­kozó iparüzlet, s hány őstermelési forrásnak, (melyek közöl csak a kőszéntelepeket legyen elég említni) kiaknázása marad el legfőkép csak azért, mert a szükséges tőkepénz hiányzik. És ott van még a tömérdek mocsár, pos­­ványság, a számtalan vízkiöntések, melyek összesen oly roppant területet raboltak el Magyarország földmivelésétől, hogy míg a termény évi öszvegét tetemesen fogyasztják, egyszersmind a társaság minden rétegeire is károsan hatnak, a legelső életszükségek fe­dezésének nehezítése s a forgalom hátralö­­kése által. Tehát hogy csak a főbbeket em­lítsük, alagcsövezés, csatornaásás, folyam­szabályozás stb. és egyéb forrásai a földérték sokszorozásának, a terményzés emelésének, a forgalom könnyítésének, az okszerű gazdá­­szatról naponként terjedő jobb meggyőződés mellett csak a szükséges tőkékre, a hitelinté­zetek segélyére várnak, hogy országszerte általános lendületnek indulhasson mezőgaz­­dászatunk gyökeres reformja. És ha úgy is hosszúra nyúlt czikkünk be­végzéséül, még egyet kell fölhoznunk, k­ö­z­­ségi életünket említjük, mely legnagyobb részt mindazon intézeteket nélkülözi, mik mű­veltséget teremthetnének, a polgárisodáshoz illőbb életmódot és külső csínt szülhetnének, és a­melyek nem csak a községtagok vagyo­­nosodásának emelését, hanem az emberiség iránti kötelességek lelkismeretes­ teljesítését is lehetővé tehetnék, minek nyomaira vajmi kevés helyütt bukkanhatunk. Nem említve a nemcsak a községi életre, hanem az országos czélokra is nagyjelentőségű közlekedési esz­közök szaporítását s tökéletesítését. íme egész tömege azon érdekeknek, me­lyek a földhitelbanktól várják kielégíttetésü­­ket, s melyek egy oly intézet tevékenységét főleg Magyarországra nézve, annak annyira hátramaradt mezőgazdászati viszonyai miat­t fognak áldásteljessé tenni. Érdekek, melyek­ben nálunk is napról napra több mezőgazda tanulja eddigi tengő, ingatag állapotából szi­lárd anyagi jóllétre emelkedésének egyedüli lehetőségét találni,­ és azért várva várja az időpontot, midőn ékszeri­ gazdászati terveinek létesítését egy földhitelintézet lehetségessé teendi. . . . . __y. Székes-Fehérvár, ápril 24. Előbbi levelünkben szólottunk a nyilvános nőta­nodákban tartott félévi vizsgálat eredményéről, most szólunk a Kopallik Anna és Regina kisasszonyok nőnevelő intézetéről is, hová legin­kább a vidéki szülők nőgyermekeiket különösen a női munkák megtanulása végett szokták beadni, a­hol is a félévi és utolsó próbatét e hó 5-én ment véghez asgos és főtiszt. Ma­jer József kanonok urnak, mint az összes városi nyilvános és magán elemi tanodák igazgatójának jelenlétében. Meg­elégedetten hallottuk a növendékek feleleteit a val­lástanból, magyar és német olvasásból, számtanból; örömmel szemléltük magyar s német írásaikat raj­zolásaikkal együtt, valamint a női munkákbani ki­tűnő előmenetelüket is. A számra nézve 20 nőnö­vendéket tanítottak az iskolai tantárgyakban : n. tiszt. Huszár Károly reál-és normáltanodai hit­tanár a vallástanból, és Marton Mihály keres­kedelmi tan- és nevelőintézetbeli segédtanár a többi tantárgyakból. Enders Antal nagy­ gym­­nasiumi gymnastica és úszómester a rajzolásban, Pur­ebi Ferencz zongoramester a zenében oktat­ták őket. Magas helytartósági rendeletnél fogva ez intézet nőnövendékei is a kötelezett iskolai tanul­mányokban oktatás végett az intézet átellenében lévő városi nyilvános főelemi nőtanodába fognak küldetni, mindaddig, mígnem 12 évesek vagy a 4-ik osztályt jól elvégzik , ha pedig a 12. évkort túlha­ladják, 15 éves korukig vasárnaponként a vasárnapi ismétlő iskolát (a nőtanodában) szintén látoga­­tandják. A belvárosi 12. 13. 14. éves növendékek számára a vasánapi ismétlő iskola csak f. hó 13-án lépett életbe; ide tartoznak azon szolgáló­k és dajkaleányok is, kik még nem 15 évesek, de ezek amazoktól elkü­lönözve oktattatnak. Ezeket Kar­­k­i­s István, amazokat pedig J­a­n­n­y József nőtanár urak tanítják. A külvárosokban már régebben, majdnem két év óta létezik a 12. 13. 14. éves fi- és nőnövendékek számára mindenik tanodánál va­sárnapi ismétlő iskola ; épen két évtől fogva foly­tonosan áll a vasárnapi tanoda 3 osztálylyal az ipa­ros tanonczők számára is a belvárosban (normál­tanodában), hol ezek igen jó sikerrel oktattatnak. Itt az oktatás délutáni 2 órától 4-ig tart, a nőnö­vendékeknél pedig délelőtti 10- től 12-ig. A kereskedelmi testület által harmadéve alapított kereskedelmi vasárnapi tanodának igazgató tanára s egy magán k­ereske­de­lmi tanintézet tulajdonosa Glöczer József ur, ki 28 éves korában, fáradhatlan munkásságának legszebb szakában f. é. april 14-én a jobb létre szenderült. Béke hamvaira ! Miután városunk nyugati részén a főcsatorna mellett levő ezelőtti „Kiesling”-féle kertet K­e­­nessey Gusztáv ur még 1846-dik évben meg­vette, az most nevéről „Kenessey-kert“-nek ne­veztetik. Kenessey ur kertjét hasznosan s már is elég csinosan átalakító, benne fürd­ő-i­n­t­é­z­e­t­e­t építtetvén. Továbbá létezik e kertben két kis tó , az egyik uszodának van elkészítve, közepén tár­sasági külön hideg-fürdő-szobákkal, a másikon pedig egy ladik van ladikázás kedvéért. A vendégek számára a vendéglőn és kávéházon kivü­l van a kertben a tó mellett 4 nyári szoba. Úgyszintén van fészer és istálló a hintók és lovak számára. A vendégeknek a fürdőházhoz és visszaszállítására comfortable áll készen. Kenessey Gusztáv ur für­dő­intézetén kívül létezik még egy nálunk a bel­városban J­a­h­n András kereskedő úr kertjében, de ezen fürdők csak a nyári évszakban nyittatnak meg a közönségnek használhatás végett. Szomorú példáját látok a napokban a szülök ré­szérőli gondatlanságnak gyermekeik irányában. Az eseményt maga a mintegy 6 éves szerencsétlen, ha igen eszesnek látszó gyermek beszéli el. Ezt öreg­anyja negyedéves korában a nyári meleg napokban letette az udvaron, és ott hagyta gondatlanul, mi­kor a nap forrón sütvén,egészen megfosztotta szeme­­világától. I. I. KÜLFÖLD. Anglia, London, apríl 27. A felső ház tegnapi ülésében Elgin gróf kijelente, mikép máj. 6­n indítványt teend, a britt-amerikai gyar­­m­atokbani védelmi­ intézkedésekre vonatkozó ok­iratok előterjesztése iránt. S­t. Germans gróf ama bikinek másodszori felolvastatását indítványozó, melynélfogva valamely özvegynek elhunyt neje nő­­testvérévek­ összekelése törvényesnek nyilváníttat­nék. Hosszas vita után a másodszori felolvasás 43 szavazattal 24 ellen elvet­etett. A múlt szerdai nagy hajóhadi szemlén Join­­vill é­s Au­male herczegek, s az Orleans­­családnak Angolországban levő többi tagjai is jelen voltak a „Brunswick“ sorhajón, mint Y­e­­­v­e­r­­­o­n kapitány vendégei. Hir szerint a királynő a szemle alkalmával D­u­n d a­s admirál előtt azt nyilvánítá, mikép emlékpénzt szándékozik veretni a két balti hadjárat emlékére. Mint a „Times“nak Bécsből távírják, az ösz­­szes külföldi csapatoknak 6 hónap alatt, sőt ha le­het, még előbb el kell hagyniok Törökországot. A keletindiai társulat igazgatósága tegnap elhatá­rozó, mikép az előbbi főkormányzó, D­a­­­h­o­u­s­­­e lord számára 5000 ft st. évi nyugdíjt ajánland meg. Francziaors­zág, Paris, april 27. A „Moni­teur“ tegnap nemhivatalos részének élén egy oly

Next