Budapesti Hírlap, 1856. május (102-125. szám)

1856-05-04 / 104. szám

szerzemény. Ezen kívül az oly soká minden elöl elzárt gazdag pénz- és éremgyűjtemény, melyet oly sokan vágynak látni, sorak­oztatott és belőle 1630 darab a szerzeményi lajstromokkal egybevettetett leltároztatott és megbecsültetett, s ilyképen remél­hető, hogy ezen oly nagy kincseket tartalmazó gyűjtemény is nem sokára közszemléletre és hasz­nálatra ki fog állíttatni. A képtár lehetőleg új rendbe hozatott, mely­ből a Felséges uralkodó Ház tagjainak egy terembe történt czélszerű egyesítését különösen kiemeljük. A Pyrkergyűjtemény a kettős világosság miatt czél­­szerűtlen szegletteremből, mely a természetiek tá­rának visszaadatott, czélszerübb helyiségekbe vite­tett át. A termek czélszerü kifestése, függök ké­szítése stb. kilátásban van. Ha már az elősorolt haladás a tudomány barátját örömmel tölti el, mennyivel inkább teszi azt azon alapos remény, hogy a szükségelt és hiányzó búto­rok folyton folyó megszerzése, a rendszeres gyűj­temények és a munkaerő szaporítása, és a belső rendezés tökéletes keresztülvitele ezen nagyszerű intézetet rövid időn nem sejdített virágzásra eme­­lendő. A TISZAI VASÚT. (Oe. 7.)I. A tiszai vaspályának utolsó időben oly sokszor emlegetett ügye gyors léptekkel közeledik valósulásához. Ha az államigazgatás által nemrég közzétett vaspálya térképét tekintjük, melyen az austriai monarchiának már részint életbe lépett, részint tervezett sínhálózata ki van fejtve, s az abból Magyarországra eső részt közelebbről szem­ügyre veszszük, az ország és gazdászati viszonyai­nak némi ismerete mellett első pillanatra belátand­­juk, hogy két fővonal, az első éjszaknyugatról dél­keletnek, a másik délnyugatról éjszakkeletnek, me­lyek egymást Pest fővárosban keresztülmetszik, ké­­pezendi, a jövő vaspályaforgalom ütereit azon or­szág egyéb sínutait mint helyi érdekű szárnyvona­lakat vagy az ország hajózható folyóivali összekö­tés végett vévén fel magukba. Pestről, mint dolpontjából, e sínrendszer messze kiterjedt ágait éjszakkeleti irányban Galicziába, délkeletiben Erdélybe, éjszaknyugatiban Bécs és délnyugatiban az adriai tenger felé terjeszti ki. Ezen irányok közül három már fennálló vagy befejeztetésre váró vaspályarendszerbe nyúlik be, a galicziai állampályához, a Ferdinánd császár éjszaki és a déli állampályához csatlakozván, a pályahálózatnak folytatására Erdélyen keresztül a moldva-oláh határ felé és most alakul egy külön vállalkozó társulat a technikai munkálatok végre­hajtására. Magyarország ilykép egyrészt összes vidékeinek saját fővárosával másrészt a világforgalommal­ összeköttetését nyeri meg. S joggal állíthatni, mikép ezen strnt-rendszer minden gondolhatok közt a legtökéletesebben felel meg a czélnak, mert nem­csak hogy a terület kedvező volta szól a mellett, hanem az egyszersmind a létező forgalom gyakor­lati ujjmutatását követi, mely nem esetleges körül­mények, hanem rendesen mindenütt mélyebben fekvő természeti szükség törvényei szerint tör ma­gának utat. E felosztás szerint Magyarország vaspályaköz­lekedése két főterületre : a dunai és tiszai terü­letre oszlik. Székesfehérvár és Kanizsa az egyik, Miskolcz, Kassa és Arad a másik területen szolgál­nak iránypontokul e vonalakra nézve, melyek Pest­ről csillagalakúlag az adriai tengerpart, Galiczia és Erdély felé vezettetnek. E feladat első része t. i. a sín-összeköttetések befejezése a dunai területen, a franczia-austriai társulatnak, közösen még más már engedélyezett vaspályatársulatokkal, jutott osztály­részül; a második rész a tiszaterületi sínháló, egy új vállalat czélját képezi, mely tiszai társulat neve alatt megalakulni készül. Ezen fővállalatok egyike sem áll a másiknak nagyság és jelentősségre mögötte, csak hogy a du­nai területen a Duna maga a közlekedés nevezetes részét közvetíti, míg a Tisza mint közlekedőeszköz saját területe vidékére nézve csak másodrendű,s ezen országrészek forgalma szükségkép túlnyomólag a T A R G Z A. NEMZETI SZÍNHÁZ. April 27-én „Pál fordulása“, dráma tét szakaszban (több változattal), dalokkal és tánczc­al; irta Szigligeti. Zenéjét Bognár. — A drámabitáló választmány. — Lovassor. — Színházi naptár. (Vége.) Nem tudjuk elég világos-e a tényállás e párbe­szédből? Mi azt tartjuk, hogy a forduló pont el van hibázva, s adás közben megbotránkoztunk rajta. Midőn a fut az apának mindenben enged, a közön­ség előtt fölfoghatlan, miként bontja fel Pál a frigyet Lajos iránti ellenszenvből. Láttunk-e Lajos és Pál között egyetlen jelenetet, mely ellenszenvüket meg­magyarázná, s a Paliét indokolná ? — Ismerjük-e Lajost, midőn ily fontos dolog törik meg rajta ? — Ne higyétek, hogy ez szőrszálhasogatás — mindez közvetlenül s elég kedvetlenül hat a nézőre. Pedig itt, s a következő egyik jelenetben van a dráma forduló­pontja. Pali nyers jelleme, ha érthető volna is, nem érdekelhet. Ki egész életrendszerét meg­változtatja apja kedvéért, a kibékülés elérzékenyü­­lése közt, midőn mindent szebb színben kell látni a romlatlan embernek, egy derék becsületes testvért méltatlanul bántani épen az atya előtt, ki azt sze­reti, — egyfelől nem valószínű, más­felől visszata­szító. — E jelenet szükséges ugyan a darabban, de illusiónkat eloszlatja. A költő kiváltsága, hogy a közönség illusiójával játszék, hogy azt alvajáróvá, ébren álmodóvá tegye, de rosz szolgálatot tesz, ha önmaga kiáltja ki egyszerre, hogy az egész csak csinált, mesterkélt, erőszakolt valami. Ez itt uraim, Szerdahelyi, ki úgy viseli magát, mint az életben hasonló viszonyok közt soha senki sem beszél, ez itt Szigligeti úr, ki e jelenetet nem dolgozta ki jól, azonnal eszébe jut a legfigyelmesebb hallgatónak, hogy zártszékben, páholyban stb. ül,­­ érezni kezdi a kellemetlen gázszagot, megkérdi illedel­mes ásítás után szomszédjától, hány felvonás van még hátra. A szomszéd megfelel, s megfelelhet tíz kérdésre is, a nélkül, hogy sokat elszalasztana, mit hallani szükséges. — Mert e darab egyszers­mind lassú léptekkel halad; de e lassúságban nincs meg a gondolatok méltósága, a nyelv ünnepélyes­sége, a tartalmasság, mely némely nagyobb művek­ben érdekel. E lassú haladást az elmésség könny­elmű, egyszerű játéka, kitérései sem mentik, — mert nincsenek meg benne — csupán azon lassúsá­got látjuk, melylyel egy megterhelt kocsi halad, s e haladás egyhangúságát csak a zökkenések szakít­ják félbe. A figyelmes hallgató ellankad, kifárad, mintha látná a nagy poros országutat, érezné a nyommasztó meleget, s csak a darabnak a valóra em­lékeztető valószínűtlenségeinek köszönhetni, hogy valamelyik hölgy szórakozásból föl nem tartja nap­ernyőjét a gázfény ellen. Oh ! mily áldás volna egy pohár víz s mi annyival inkább eszünkbe jut, mivel a színpadon sokat, na­gyon sokat isznak. — Pali a kocsmában elég érde­kes betyár, — de apjával és testvérével szemben mindent elront, — itt nem betyárnak, hanem „gyen­ge frater“nek mutatja magát. A fennebb említett jelenet után az apa és édes fiú közt, van egy másik az édes és fogadott fiú között. Pali ki van tagadva. Fölteszi magában, hogy maga és Lajos közt párbajt idézvén elő, azt megöli. Lajos elleni ingerkedései, boszantásai, melyeket ez nagy­lelkűen tűr, a legnagyobb köznapiságokig mennek. Lajos nyilvánítja, hogy testvérével víni nem akar. E jelenet borzasztó komolysága és heve mellett sem drámai, mert e dráma hősének magaviselete semmiben sem különbözik egy testi erejére elbiza­­kodott iskolás gyermek kötekedéseitől. A modor, a szavak ugyanazok — ebben pedig az írói ügyes­ségnek, a művészi fogásnak, a drámai kivitelnek legcsekélyebb vonását sem láthattuk. A darab a fel­hozott két jelenetben , ha a többi rész legjobb vol­na is, elvesztené a csatát. Ha olvasóinknak szóról szóra előterjeszthetnék a két jelenet párbeszédeit, teljes világosságban állana azok valószínűtlensége. Színről színre láthatnák, hogy Palinak jelleme nincs, hogy az egész valószínűtlen, s hogy szerző a fő­pontot ép úgy elhanyagolta, mint a többit. A nemes szivű Lajos titkon elbujdosik, hogy Pa­lit a vérszerinti örököst ne foszsza meg jogától. Egy hónap múlva bizonyos ármány következté­ben, melyről itt hallgatunk, (habár az ármánykodó meglehetős könnyen tisztítja ki magát), az a hir terjed el, mintha Pali ölte volna meg fogadott test­vérét. Már a befogatási parancs is ki van adva, midőn az ármánykodó, saját érdeke úgy hozván magával, fölfedezi, hogy Lajos nem halt meg, csak kivándorolt. Pali, újabb dobzódások után előbbi czimborái közt, most teljesen kibékül apjával, ki­békül szerelmesével, kit félreértésből elhagyott volt, ő megtér s miután megtudja, hogy Lajos több mint fogadott, hogy ő természetes fia saját édes apjának, ez iránt is kiengesztelődik. E vég­jelenet koronáját az teszi fel, hogy a kibujdosolt Lajos egyszerre megjelen. Nem vándorolhatott ki, Pesten betegen feküdt egy hónapig. Meghallotta, hogy testvérét az ő meggyilkolásával vádolják é s kötelessége volt visszatérni. Minden jól üt ki, a­­ bűnös is, ki az álhirt terjesztette, egy verítékes gőzfürdőnél egyébbel nem bűnhődik, — sőt ennek is minden óhajtása betelik. Az apa jelleme legjobban van e darabban kitün­tetve, s Egressy úr legjobban adta szerepét. — Ha még dicsérettel emeljük ki azt, hogyan masquirozta magát az említett ármánykodó (Tóth úr) — minden dicséretest elmondtunk. Szerdahelyi úr, kinek jó tulajdonai a comicumban tűnnek ki, az egyrészben szenvedélyes Pali szerepét elejtette. De van ment­sége. Mert a színésznek nem kötelessége jóvá ten­ni, a­mi a darabban hibás. A színész csak tolmács, az író szellemébe halván, úgy kell játszania, mint írva van. Már pedig Pali szerepét, mint mondottuk, a szerző maga nem dolgozta ki — az író szelle­mébe halni bajos volt, midőn e szerepben semmi sem nyilvánul költőileg és drámailag. Azt kívánja­­, hogy a színész dühöngjön , kényezzék? midőn mind csupa mindennapiságok, közhelyek vannak szájába adva ! — Ne legyünk igazságtala­nok a színészek iránt. Ha a bíráló választmány foly­tatja eljárását, s továbbra is minden költőiség, min­den drámaiságtól megfosztott műveket fogad el, nemcsak a közönség ízlését rontja el, nemcsak ezt idegeníti el minden eredeti darabtól, hanem a szín­művészetét, a szavalást, a játékot mindig alább fogja sülyeszteni. Minden gyenge műben a színész kény­telen lesz ízetlenül, ok nélkül mosolyogni kényte­len erőltetve sírni ,­s a legjobb ügyekezet mel­­lett sem adhatja kedvvel szerepét. Úgy látszik igen sok, felette sok körülmény van mire a választmány általában nem gondol, s egyik igen lényeges pont épen az, a­mit említettünk. Honnan mentsen lelkesedést a színész, ha a darab­ból egy szemernyit sem képes venni? pedig a* vaspályáknak jutand. — Különösen Magyarország egyetemes átviteli forgalmából délkeletről észak­nyugatnak, és délnyugatról éjszakkeletnek alig fogja csak egy utas vagy egy áruköteg is a jövő tiszai vasutat kikerülhetni, mig egyszersmindi Ma­gyarország egész keleti felének belforgalmára nézve minden irányban természetes monopóliu­mot bir. Az uj társulat terve szerint t. i. a pest-miskolcz­­kassai (35 mfld hosszaságu) és e vonalnak valamely pontjától Aradig vezetendő (mintegy 30 mfld hosz­­szaságu) két fővonalhoz még következő, a forga­lomra nézve felette jelentékeny mellékágak fognak csatlakozni, és pedig: Püspök-Ladánytól Debreczenig 6y4 mfld „ „ N.-Váradig 9% mfld „ „ Török-Sz.-Miklósig „ „ vagy Szolnokig 9y4 mfld Összesen 25 mfld Az utóbb nevezett három vonalat az állam már munkába vette , az alj­építés már nagyrészt be van fejezve, úgy hogy azok még 1857. év folya­mában bizton át fognak a forgalomnak adathatni. — Ezen három vonal a tiszai vaspályatársulatnak az igen mérsékelt költségáron a kiépítés jogával együtt eladás utján át fog engedtetni. Ezek közve­títik a forgalmat Debreczen, N.-Várad és az ország fővárosa közt.­­ Ezen pályaösszeköttetés meg­nyitja egyszersmind a világforgalomnak Magyaror­szág keleti részének terménydus síkjait, hová sem vizűt, sem ekkorig még járható út nem vezetett, bárha nevezetesen Debreczen, Pest után Magyar­­ország legjelentékenyebb kereskedelmi piacza, még a legkedvezőtlenebb viszonyok közt is nyerster­mények és kézmívekben felette élénk forgalmat tün­tetett fel. Debreczenből a pálya éjszak felé Tokajon át Mis­­kolcznak vezettetnék, ott a kassai fővonalba be­szakadván. Hogy e helyi pálya jelentőségét méltányolhassuk, tudni kell, hogy azon irányban már most is igen élénk közbenső forgalom létezik. Az erős népes­ségű és iparos vidék Kassa körül búza és más gaz­dasági terményekben szükségleteire nézve nagy­részt Bihar és Szabolcs megyék termékeny síkjaira van utalva, mig maga, a szőlőtőke művelésére nézve nagyon is éjszaknak feküdvén, borszükségletét Tokaj alsóbb rendű terményeiből fedezi, melynek jobb fajaira nézve ismét a kivitelt Orosz- Lengyel- és éjszaki Németországba közvetíti. — Felső-Ma­­gyarország ezen étkezmények árát gazdag bánya­művelésének terményeivel fizeti meg, nevezetesen vas- és rézzel, mely Debreczenen keresztül egész Közép-Magyarországba megtalálja útját. Ezen köz­benső forgalom jelenleg fölötte jelentékeny, az szükségképi, mert a felső-magyarországi népesség nevezetes részének anyagi jóléte attól közvetlen függőnek látszik, azonban az ma még ki sem szá­mítható progresszóban fog nőni, ha majd egyszer a gyors és jutányos vaspályafuvar a lassú és költsé­ges tengelyeni szállítás helyébe lép. A tiszai pálya sínhálózata e részének kiegészí­tőjéül említendő m­ég a kis, mintegy 6­2 mfld hosz­­szú mellékág Tokajtól Naményig a Tisza mellett, mely utóbbi ponttól az államkormány legközelebb egy 17 mfldnyi pályának Marmaros-Szigetig veze­tését elhatározta, hogy az évenkint egy millió má­zsára menő só­szállítást az ottani bányákból a ti­szai hajózás nehézségeitől felszabadítsa. — Ezen naményi összekötő vonal által a tiszai vaspályáé je­lentékeny fuvarmennyiséget is­ megnyeri s azonfölül a kilátást sokat ígérő forgalomra oly tájjal, mely bár felette gazdag fa- és érczekben,ekkorig közlekedési eszközök hiánya miatt minden nagyobb áru­forga­lomból ki volt zárva. Foglaljuk még egyszer össze a tiszai vaspálya­hálózat egyes vonalait, s a következő számokat nyer­jük: Pest-Miskolcz-Kassa — — 35^2 mfld. A pest-miskolczi vonal valamelyik al­kalmas pontjától Aradra mintegy — 30 . „ Török-Sz.-Miklóstól (esetleg Szolnokról) Püspök - Ladány - Debreczen-Nagyvá­­radig — — — — 25 * „ Debreczen-Tokaj-Miskolcz mintegy 17 „ Tokaj-Namény —____________— 6]/2 „ A tiszai pályahálózat hozzávetőleges összes vonalai — — 1 — 114 mfld. A pályamérföld költségei következőleg vannak előre kiszámítva : Földmunkálatok — — — 60,000 ft. Áthidalások — — — 26,000 „ Felszínépítés — — — 169,000 „ Állomási épületek, emelt építések, ki­térő helyek — — — 60,000 „ Földmegváltás, előmunkálatok és épí­tési igazgatás — — — 16,000 „ Üzleti rendezmények — — 91,000 „ Időközleges kamatok az építés ideje alatt s különfélék .— — 40,000 „ Összesen 462,000 ft. A költségek egybevetőleges olcsóságát a ked-­­vező, majd mindenütt sík tér, s az olcsó kisajátítási díjak magyarázzák meg, minthogy a pálya földét többnyire mindenütt az illető magánbirtokosok és községek ingyen fogják átengedni, végre azon kö­rülmény, hogy majd az egész pálya hosszában elég az egyszerű vágány. A fölebbi költségvetésből tehát mintegy 53 millió befektetési tőke tűnik ki. Ha később a pálya építése Kassától a Kárpátokon keresztül egész a galicziai állampályáig mintegy 25 mfldnyi hosszúságban folytattatnék, úgy az egész tőke körülbelül 70 mil­lióra fogna rúgni. Egyelőre 40 millióra fognak részvények kiadatni,s a­mi hiányzik, annak idején elsőbbségi kötelezvények által pótoltatni. Bécs, május 2. ) A párisi béke becses értéke iránt szétágazók a vélemények. Sokan, mondhatni, a többség, nem eléglik a nagy vérontás s pénzpazarlás ered­ményét , keveslik az Oroszország által tett kény­szerű engedményeket; mások pedig azt találják, hogy a béke, mely tulajdonkép mit sem intézett el, a legfontosabb kérdéseket további egyezkedésre elintézetlenül tolta ki, s így még meg sem ítélhető. Szerintünk ki a békét megítélni akarja, a háború előtti állapotot kell a mostani állapottal összehason­­lítnia, s ez azt fogja találni, hogy Oroszország anyagi vesztesége csekély, — de erkölcsi veszte­sége óriási, hogy Oroszország nem fosztatott meg erejétől, hódítási képességétől — de megfosztatott a támadás oly előnyeitől, a hódítás oly eszközeitől, miket évtizedek óta rendkívüli eszélylyel s pénz­beruházással gyűjtött, s miket csak nehezen, csak nagy áldozattal s idővel, vagy egyáltalán­­nem is szerezhet vissza; a lerombolt Szebasztopolt, az elsü­­lyedt hajóhadat kipótolhatja Oroszország, a biro­dalom belsejében , s közel a Feketetengerhez épít­het hadszertárakat s hadképes hajókat, a vasutak által megkönnyítheti egy jövendő had viselését stb. de nem szerezheti vissza azon erkölcsi súlyt, me­lyet minden eddigi támadásaiban s avatkozásaiban Törökország ellen a jog c­íme kölcsönzött neki; azon szerződések, melyeknek ügyes szövevényéből bármely pere­ben kifejtett egy többé kevésbbé plausibilis ürügyet Törökország egyoldalú megtá­madására, a­nélkül, hogy más európai hatalmaknak formaszerű jognál fogva ezen egyoldalú avatkozá­sok ellen még csak beleszólni is lehetett volna; — ezen szerződések a bennük tartalmazott legkülön­­nem­űbb vallási s nemzeti protectorátusok egész tömkelegével a párisi béke által hallgatólagosan de tettleg és jogilag megszüntetvék. — A ki ezt cse­kélységnek tartja, s azt hiszi, hogy Oroszország csak oly veszélyes marad keleten, mint eddig volt, s marad mindaddig, mig ereje meg nem tört — az szándékosan félreismeri Európát, s nemzetjogi vi­szonyainak mélyebben rejlő szellemét. Oroszország hatalmas maradott, s a párisi béke pontjai nem fog­ják az orosz nemzeti érzületből egyszerre kitörülni azon vele mondhatni összeforrt nagyravágyást, melynek czélja Konstantinápoly birtoka. E részben egy analógiával szolgálhatunk. Az 1815-ben meg­alázott Francziaország ma erős és hatalmas, erő­sebb mint 1815-ben volt, é­s azt sem mondhatni, hogy a Francziaországot 1815-ben ért lesújtó csa­pások egy pillanatig is megingatták azon kedvencz államtani tételét, miszerint a Rajna természe­te­s h­a­t­á­r­a, sőt nincs ma is egyetlen egy fran­­czia, tartozzék bármely párthoz, kinek ne volna hite, s ne volna nemzeti öntudatával összeforrt, ke­gyelettel ápolt reménye, hogy e természetes ha­tárok birtokába jövend s még se az 1830-ai, se az 1848-ki kormány, se Napoleon a praesidens, se Napoleon a császár még csak egy czélzással sem mer­tek előlépni; pedig mind e négy egymást fölváltó kormány érte és tudta, hogy a rajnai határok meg­szerzése által nem megszilárdulni, de a n­em­z­e­t szivével örök időkre összeforradni fogna.—Ez az európai közjog varázs­ereje. — Europa nemcsak geographiai fogalom, — s az európai szerződések nem egyedül ártatlan írott betűk. Az 1856-ki párisi béke Oroszországra nézve az, mi az 1815-ki bécsi Francziaországra nézve volt. —A keleti kérdés megoldva nincs; azt mondják, és igaz. Nem is ez volt e há­ború várható e­redménye, hanem az, a­mi el is éretett, hogy akkoron ha majd a keleti kérdés megoldásának órája ütni fogna, ne legyen Oroszország se jogilag se anyagilag előnyösebb helyzetben a többi, nem kevésbbé érdekelt nagy­hatalmasságok bármelyikénél. Ez el van érve; Oroszország helyzete Törökország irá­nyában e peretben olyan, hogy legnagyobb ér­deke van az úgynevezett keleti kicsis megoldását nem csak nem siettetni, mint eddig tévé, hanem le­hetőleg föltartóztatni mindaddig, míg kedvezőbb helyzetbe nem téve magát. Ez oldalról Törökor­szág és a legújabb európai béke legbiztosabb; — nem is fenyegeti más veszély, mint a mely Török­ország kebléből magából keletkezhetik; itt él egy oly veszélyes kór, melyből bajosan fogja kigyógyítani azon consilium medicum, mely az önmagát föltolt orvos mellőzésével a nagy beteg gyenge életfonalát kezébe vevé.Mi saját hazai szem­pontunkból teljes szívvel örülünk a békének: a ke­leten eddig uralkodott befolyás meg van szüntetve; anyagi támadó ereje tetemesen gyöngítve; a keleti kérdés egykori megoldása reánk nézve kedvezőbb alakban közeledhetik; s nem csak a szomszéd dunafejedelemségek tanulták tisztelni az austriai császári birodalom hatalmát is , mely eddig ná­luk csak történeti emlék volt , elismerni közvetlen befolyását , hanem Európa megta­nulta, hogy Austria jogait s érdekeit védeni e ponton minden viszonyok közt, elszánt, de a porta fönnállásának önzetlen pártolója s támasza, mig le­het. Közvetlen hasznunkra leend­ő, hazánkban is évtizedek óta panaszolt Duna torkolat szabad­sága, s az azt biztosító besszarábiai határszabályozás, a dunai hajózás, s az azzal egybefüggő gaz­­dászati fölvirágzás nem fog többé orosz vámőrök, kozák határőrök, s szándékos eliszapolás rabja len­ni. Ez pedig nem csak anyagi, hanem rég keserűn érzett nemzeti becsület dolga is volt, a­melyet an­nál bizonyosabban kell a császári kabinet politiká­jának diadalául tekinteni, minél bizonyosabb, hogy a békére közreműködött hatalmak egyike sem volt általa annyira érdekelve, mint az austriai biro­dalom. KÜLFÖLD. Anglia, London, ápril 30. Az alsó­ház tegnapelőtti ülésében Whiteside következő in­dítványt terjesztett elő : „Mig ezen ház felfogja, mikép kötelessége bámulatát fejezni ki azon angol katonák bátorsága, s azon angol tisztek buzgalma fölött, kik Karsz védelmében részt vettek, szintén kötelességének tartja azon meggyőződést fejezni ki, mikép ezen erősségnek s az azt védett seregnek capitulatióját, mely komolyan veszélyezteté az ázsiai török tartományok biztonságát, nagyrészben az ő felsége kormánya részérőli előrelátás és erély hiányának kell tulajdonítni.“ Szónok hosszas be­széddel támogató indítványát. Miután kifejté, meny­nyire érdekében áll Angolországnak, keletindiai birtokai tekintetéből, hogy Persia s az ázsiai Török­

Next