Budapesti Hírlap, 1856. május (102-125. szám)
1856-05-04 / 104. szám
szerzemény. Ezen kívül az oly soká minden elöl elzárt gazdag pénz- és éremgyűjtemény, melyet oly sokan vágynak látni, sorakoztatott és belőle 1630 darab a szerzeményi lajstromokkal egybevettetett leltároztatott és megbecsültetett, s ilyképen remélhető, hogy ezen oly nagy kincseket tartalmazó gyűjtemény is nem sokára közszemléletre és használatra ki fog állíttatni. A képtár lehetőleg új rendbe hozatott, melyből a Felséges uralkodó Ház tagjainak egy terembe történt czélszerű egyesítését különösen kiemeljük. A Pyrkergyűjtemény a kettős világosság miatt czélszerűtlen szegletteremből, mely a természetiek tárának visszaadatott, czélszerübb helyiségekbe vitetett át. A termek czélszerü kifestése, függök készítése stb. kilátásban van. Ha már az elősorolt haladás a tudomány barátját örömmel tölti el, mennyivel inkább teszi azt azon alapos remény, hogy a szükségelt és hiányzó bútorok folyton folyó megszerzése, a rendszeres gyűjtemények és a munkaerő szaporítása, és a belső rendezés tökéletes keresztülvitele ezen nagyszerű intézetet rövid időn nem sejdített virágzásra emelendő. A TISZAI VASÚT. (Oe. 7.)I. A tiszai vaspályának utolsó időben oly sokszor emlegetett ügye gyors léptekkel közeledik valósulásához. Ha az államigazgatás által nemrég közzétett vaspálya térképét tekintjük, melyen az austriai monarchiának már részint életbe lépett, részint tervezett sínhálózata ki van fejtve, s az abból Magyarországra eső részt közelebbről szemügyre veszszük, az ország és gazdászati viszonyainak némi ismerete mellett első pillanatra belátandjuk, hogy két fővonal, az első éjszaknyugatról délkeletnek, a másik délnyugatról éjszakkeletnek, melyek egymást Pest fővárosban keresztülmetszik, képezendi, a jövő vaspályaforgalom ütereit azon ország egyéb sínutait mint helyi érdekű szárnyvonalakat vagy az ország hajózható folyóivali összekötés végett vévén fel magukba. Pestről, mint dolpontjából, e sínrendszer messze kiterjedt ágait éjszakkeleti irányban Galicziába, délkeletiben Erdélybe, éjszaknyugatiban Bécs és délnyugatiban az adriai tenger felé terjeszti ki. Ezen irányok közül három már fennálló vagy befejeztetésre váró vaspályarendszerbe nyúlik be, a galicziai állampályához, a Ferdinánd császár éjszaki és a déli állampályához csatlakozván, a pályahálózatnak folytatására Erdélyen keresztül a moldva-oláh határ felé és most alakul egy külön vállalkozó társulat a technikai munkálatok végrehajtására. Magyarország ilykép egyrészt összes vidékeinek saját fővárosával másrészt a világforgalommal összeköttetését nyeri meg. S joggal állíthatni, mikép ezen strnt-rendszer minden gondolhatok közt a legtökéletesebben felel meg a czélnak, mert nemcsak hogy a terület kedvező volta szól a mellett, hanem az egyszersmind a létező forgalom gyakorlati ujjmutatását követi, mely nem esetleges körülmények, hanem rendesen mindenütt mélyebben fekvő természeti szükség törvényei szerint tör magának utat. E felosztás szerint Magyarország vaspályaközlekedése két főterületre : a dunai és tiszai területre oszlik. Székesfehérvár és Kanizsa az egyik, Miskolcz, Kassa és Arad a másik területen szolgálnak iránypontokul e vonalakra nézve, melyek Pestről csillagalakúlag az adriai tengerpart, Galiczia és Erdély felé vezettetnek. E feladat első része t. i. a sín-összeköttetések befejezése a dunai területen, a franczia-austriai társulatnak, közösen még más már engedélyezett vaspályatársulatokkal, jutott osztályrészül; a második rész a tiszaterületi sínháló, egy új vállalat czélját képezi, mely tiszai társulat neve alatt megalakulni készül. Ezen fővállalatok egyike sem áll a másiknak nagyság és jelentősségre mögötte, csak hogy a dunai területen a Duna maga a közlekedés nevezetes részét közvetíti, míg a Tisza mint közlekedőeszköz saját területe vidékére nézve csak másodrendű,s ezen országrészek forgalma szükségkép túlnyomólag a T A R G Z A. NEMZETI SZÍNHÁZ. April 27-én „Pál fordulása“, dráma tét szakaszban (több változattal), dalokkal és tánczcal; irta Szigligeti. Zenéjét Bognár. — A drámabitáló választmány. — Lovassor. — Színházi naptár. (Vége.) Nem tudjuk elég világos-e a tényállás e párbeszédből? Mi azt tartjuk, hogy a forduló pont el van hibázva, s adás közben megbotránkoztunk rajta. Midőn a fut az apának mindenben enged, a közönség előtt fölfoghatlan, miként bontja fel Pál a frigyet Lajos iránti ellenszenvből. Láttunk-e Lajos és Pál között egyetlen jelenetet, mely ellenszenvüket megmagyarázná, s a Paliét indokolná ? — Ismerjük-e Lajost, midőn ily fontos dolog törik meg rajta ? — Ne higyétek, hogy ez szőrszálhasogatás — mindez közvetlenül s elég kedvetlenül hat a nézőre. Pedig itt, s a következő egyik jelenetben van a dráma fordulópontja. Pali nyers jelleme, ha érthető volna is, nem érdekelhet. Ki egész életrendszerét megváltoztatja apja kedvéért, a kibékülés elérzékenyülése közt, midőn mindent szebb színben kell látni a romlatlan embernek, egy derék becsületes testvért méltatlanul bántani épen az atya előtt, ki azt szereti, — egyfelől nem valószínű, másfelől visszataszító. — E jelenet szükséges ugyan a darabban, de illusiónkat eloszlatja. A költő kiváltsága, hogy a közönség illusiójával játszék, hogy azt alvajáróvá, ébren álmodóvá tegye, de rosz szolgálatot tesz, ha önmaga kiáltja ki egyszerre, hogy az egész csak csinált, mesterkélt, erőszakolt valami. Ez itt uraim, Szerdahelyi, ki úgy viseli magát, mint az életben hasonló viszonyok közt soha senki sem beszél, ez itt Szigligeti úr, ki e jelenetet nem dolgozta ki jól, azonnal eszébe jut a legfigyelmesebb hallgatónak, hogy zártszékben, páholyban stb. ül, érezni kezdi a kellemetlen gázszagot, megkérdi illedelmes ásítás után szomszédjától, hány felvonás van még hátra. A szomszéd megfelel, s megfelelhet tíz kérdésre is, a nélkül, hogy sokat elszalasztana, mit hallani szükséges. — Mert e darab egyszersmind lassú léptekkel halad; de e lassúságban nincs meg a gondolatok méltósága, a nyelv ünnepélyessége, a tartalmasság, mely némely nagyobb művekben érdekel. E lassú haladást az elmésség könnyelmű, egyszerű játéka, kitérései sem mentik, — mert nincsenek meg benne — csupán azon lassúságot látjuk, melylyel egy megterhelt kocsi halad, s e haladás egyhangúságát csak a zökkenések szakítják félbe. A figyelmes hallgató ellankad, kifárad, mintha látná a nagy poros országutat, érezné a nyommasztó meleget, s csak a darabnak a valóra emlékeztető valószínűtlenségeinek köszönhetni, hogy valamelyik hölgy szórakozásból föl nem tartja napernyőjét a gázfény ellen. Oh ! mily áldás volna egy pohár víz s mi annyival inkább eszünkbe jut, mivel a színpadon sokat, nagyon sokat isznak. — Pali a kocsmában elég érdekes betyár, — de apjával és testvérével szemben mindent elront, — itt nem betyárnak, hanem „gyenge frater“nek mutatja magát. A fennebb említett jelenet után az apa és édes fiú közt, van egy másik az édes és fogadott fiú között. Pali ki van tagadva. Fölteszi magában, hogy maga és Lajos közt párbajt idézvén elő, azt megöli. Lajos elleni ingerkedései, boszantásai, melyeket ez nagylelkűen tűr, a legnagyobb köznapiságokig mennek. Lajos nyilvánítja, hogy testvérével víni nem akar. E jelenet borzasztó komolysága és heve mellett sem drámai, mert e dráma hősének magaviselete semmiben sem különbözik egy testi erejére elbizakodott iskolás gyermek kötekedéseitől. A modor, a szavak ugyanazok — ebben pedig az írói ügyességnek, a művészi fogásnak, a drámai kivitelnek legcsekélyebb vonását sem láthattuk. A darab a felhozott két jelenetben , ha a többi rész legjobb volna is, elvesztené a csatát. Ha olvasóinknak szóról szóra előterjeszthetnék a két jelenet párbeszédeit, teljes világosságban állana azok valószínűtlensége. Színről színre láthatnák, hogy Palinak jelleme nincs, hogy az egész valószínűtlen, s hogy szerző a főpontot ép úgy elhanyagolta, mint a többit. A nemes szivű Lajos titkon elbujdosik, hogy Palit a vérszerinti örököst ne foszsza meg jogától. Egy hónap múlva bizonyos ármány következtében, melyről itt hallgatunk, (habár az ármánykodó meglehetős könnyen tisztítja ki magát), az a hir terjed el, mintha Pali ölte volna meg fogadott testvérét. Már a befogatási parancs is ki van adva, midőn az ármánykodó, saját érdeke úgy hozván magával, fölfedezi, hogy Lajos nem halt meg, csak kivándorolt. Pali, újabb dobzódások után előbbi czimborái közt, most teljesen kibékül apjával, kibékül szerelmesével, kit félreértésből elhagyott volt, ő megtér s miután megtudja, hogy Lajos több mint fogadott, hogy ő természetes fia saját édes apjának, ez iránt is kiengesztelődik. E végjelenet koronáját az teszi fel, hogy a kibujdosolt Lajos egyszerre megjelen. Nem vándorolhatott ki, Pesten betegen feküdt egy hónapig. Meghallotta, hogy testvérét az ő meggyilkolásával vádolják é s kötelessége volt visszatérni. Minden jól üt ki, a bűnös is, ki az álhirt terjesztette, egy verítékes gőzfürdőnél egyébbel nem bűnhődik, — sőt ennek is minden óhajtása betelik. Az apa jelleme legjobban van e darabban kitüntetve, s Egressy úr legjobban adta szerepét. — Ha még dicsérettel emeljük ki azt, hogyan masquirozta magát az említett ármánykodó (Tóth úr) — minden dicséretest elmondtunk. Szerdahelyi úr, kinek jó tulajdonai a comicumban tűnnek ki, az egyrészben szenvedélyes Pali szerepét elejtette. De van mentsége. Mert a színésznek nem kötelessége jóvá tenni, ami a darabban hibás. A színész csak tolmács, az író szellemébe halván, úgy kell játszania, mint írva van. Már pedig Pali szerepét, mint mondottuk, a szerző maga nem dolgozta ki — az író szellemébe halni bajos volt, midőn e szerepben semmi sem nyilvánul költőileg és drámailag. Azt kívánja, hogy a színész dühöngjön , kényezzék? midőn mind csupa mindennapiságok, közhelyek vannak szájába adva ! — Ne legyünk igazságtalanok a színészek iránt. Ha a bíráló választmány folytatja eljárását, s továbbra is minden költőiség, minden drámaiságtól megfosztott műveket fogad el, nemcsak a közönség ízlését rontja el, nemcsak ezt idegeníti el minden eredeti darabtól, hanem a színművészetét, a szavalást, a játékot mindig alább fogja sülyeszteni. Minden gyenge műben a színész kénytelen lesz ízetlenül, ok nélkül mosolyogni kénytelen erőltetve sírni ,s a legjobb ügyekezet mellett sem adhatja kedvvel szerepét. Úgy látszik igen sok, felette sok körülmény van mire a választmány általában nem gondol, s egyik igen lényeges pont épen az, amit említettünk. Honnan mentsen lelkesedést a színész, ha a darabból egy szemernyit sem képes venni? pedig a* vaspályáknak jutand. — Különösen Magyarország egyetemes átviteli forgalmából délkeletről északnyugatnak, és délnyugatról éjszakkeletnek alig fogja csak egy utas vagy egy áruköteg is a jövő tiszai vasutat kikerülhetni, mig egyszersmindi Magyarország egész keleti felének belforgalmára nézve minden irányban természetes monopóliumot bir. Az uj társulat terve szerint t. i. a pest-miskolczkassai (35 mfld hosszaságu) és e vonalnak valamely pontjától Aradig vezetendő (mintegy 30 mfld hoszszaságu) két fővonalhoz még következő, a forgalomra nézve felette jelentékeny mellékágak fognak csatlakozni, és pedig: Püspök-Ladánytól Debreczenig 6y4 mfld „ „ N.-Váradig 9% mfld „ „ Török-Sz.-Miklósig „ „ vagy Szolnokig 9y4 mfld Összesen 25 mfld Az utóbb nevezett három vonalat az állam már munkába vette , az aljépítés már nagyrészt be van fejezve, úgy hogy azok még 1857. év folyamában bizton át fognak a forgalomnak adathatni. — Ezen három vonal a tiszai vaspályatársulatnak az igen mérsékelt költségáron a kiépítés jogával együtt eladás utján át fog engedtetni. Ezek közvetítik a forgalmat Debreczen, N.-Várad és az ország fővárosa közt. Ezen pályaösszeköttetés megnyitja egyszersmind a világforgalomnak Magyarország keleti részének terménydus síkjait, hová sem vizűt, sem ekkorig még járható út nem vezetett, bárha nevezetesen Debreczen, Pest után Magyarország legjelentékenyebb kereskedelmi piacza, még a legkedvezőtlenebb viszonyok közt is nyerstermények és kézmívekben felette élénk forgalmat tüntetett fel. Debreczenből a pálya éjszak felé Tokajon át Miskolcznak vezettetnék, ott a kassai fővonalba beszakadván. Hogy e helyi pálya jelentőségét méltányolhassuk, tudni kell, hogy azon irányban már most is igen élénk közbenső forgalom létezik. Az erős népességű és iparos vidék Kassa körül búza és más gazdasági terményekben szükségleteire nézve nagyrészt Bihar és Szabolcs megyék termékeny síkjaira van utalva, mig maga, a szőlőtőke művelésére nézve nagyon is éjszaknak feküdvén, borszükségletét Tokaj alsóbb rendű terményeiből fedezi, melynek jobb fajaira nézve ismét a kivitelt Orosz- Lengyel- és éjszaki Németországba közvetíti. — Felső-Magyarország ezen étkezmények árát gazdag bányaművelésének terményeivel fizeti meg, nevezetesen vas- és rézzel, mely Debreczenen keresztül egész Közép-Magyarországba megtalálja útját. Ezen közbenső forgalom jelenleg fölötte jelentékeny, az szükségképi, mert a felső-magyarországi népesség nevezetes részének anyagi jóléte attól közvetlen függőnek látszik, azonban az ma még ki sem számítható progresszóban fog nőni, ha majd egyszer a gyors és jutányos vaspályafuvar a lassú és költséges tengelyeni szállítás helyébe lép. A tiszai pálya sínhálózata e részének kiegészítőjéül említendő még a kis, mintegy 62 mfld hoszszú mellékág Tokajtól Naményig a Tisza mellett, mely utóbbi ponttól az államkormány legközelebb egy 17 mfldnyi pályának Marmaros-Szigetig vezetését elhatározta, hogy az évenkint egy millió mázsára menő sószállítást az ottani bányákból a tiszai hajózás nehézségeitől felszabadítsa. — Ezen naményi összekötő vonal által a tiszai vaspályáé jelentékeny fuvarmennyiséget is megnyeri s azonfölül a kilátást sokat ígérő forgalomra oly tájjal, mely bár felette gazdag fa- és érczekben,ekkorig közlekedési eszközök hiánya miatt minden nagyobb áruforgalomból ki volt zárva. Foglaljuk még egyszer össze a tiszai vaspályahálózat egyes vonalait, s a következő számokat nyerjük: Pest-Miskolcz-Kassa — — 35^2 mfld. A pest-miskolczi vonal valamelyik alkalmas pontjától Aradra mintegy — 30 . „ Török-Sz.-Miklóstól (esetleg Szolnokról) Püspök - Ladány - Debreczen-Nagyváradig — — — — 25 * „ Debreczen-Tokaj-Miskolcz mintegy 17 „ Tokaj-Namény —____________— 6]/2 „ A tiszai pályahálózat hozzávetőleges összes vonalai — — 1 — 114 mfld. A pályamérföld költségei következőleg vannak előre kiszámítva : Földmunkálatok — — — 60,000 ft. Áthidalások — — — 26,000 „ Felszínépítés — — — 169,000 „ Állomási épületek, emelt építések, kitérő helyek — — — 60,000 „ Földmegváltás, előmunkálatok és építési igazgatás — — — 16,000 „ Üzleti rendezmények — — 91,000 „ Időközleges kamatok az építés ideje alatt s különfélék .— — 40,000 „ Összesen 462,000 ft. A költségek egybevetőleges olcsóságát a ked-vező, majd mindenütt sík tér, s az olcsó kisajátítási díjak magyarázzák meg, minthogy a pálya földét többnyire mindenütt az illető magánbirtokosok és községek ingyen fogják átengedni, végre azon körülmény, hogy majd az egész pálya hosszában elég az egyszerű vágány. A fölebbi költségvetésből tehát mintegy 53 millió befektetési tőke tűnik ki. Ha később a pálya építése Kassától a Kárpátokon keresztül egész a galicziai állampályáig mintegy 25 mfldnyi hosszúságban folytattatnék, úgy az egész tőke körülbelül 70 millióra fogna rúgni. Egyelőre 40 millióra fognak részvények kiadatni,s ami hiányzik, annak idején elsőbbségi kötelezvények által pótoltatni. Bécs, május 2. ) A párisi béke becses értéke iránt szétágazók a vélemények. Sokan, mondhatni, a többség, nem eléglik a nagy vérontás s pénzpazarlás eredményét , keveslik az Oroszország által tett kényszerű engedményeket; mások pedig azt találják, hogy a béke, mely tulajdonkép mit sem intézett el, a legfontosabb kérdéseket további egyezkedésre elintézetlenül tolta ki, s így még meg sem ítélhető. Szerintünk ki a békét megítélni akarja, a háború előtti állapotot kell a mostani állapottal összehasonlítnia, s ez azt fogja találni, hogy Oroszország anyagi vesztesége csekély, — de erkölcsi vesztesége óriási, hogy Oroszország nem fosztatott meg erejétől, hódítási képességétől — de megfosztatott a támadás oly előnyeitől, a hódítás oly eszközeitől, miket évtizedek óta rendkívüli eszélylyel s pénzberuházással gyűjtött, s miket csak nehezen, csak nagy áldozattal s idővel, vagy egyáltalánnem is szerezhet vissza; a lerombolt Szebasztopolt, az elsülyedt hajóhadat kipótolhatja Oroszország, a birodalom belsejében , s közel a Feketetengerhez építhet hadszertárakat s hadképes hajókat, a vasutak által megkönnyítheti egy jövendő had viselését stb. de nem szerezheti vissza azon erkölcsi súlyt, melyet minden eddigi támadásaiban s avatkozásaiban Törökország ellen a jog címe kölcsönzött neki; azon szerződések, melyeknek ügyes szövevényéből bármely pereben kifejtett egy többé kevésbbé plausibilis ürügyet Törökország egyoldalú megtámadására, anélkül, hogy más európai hatalmaknak formaszerű jognál fogva ezen egyoldalú avatkozások ellen még csak beleszólni is lehetett volna; — ezen szerződések a bennük tartalmazott legkülönneműbb vallási s nemzeti protectorátusok egész tömkelegével a párisi béke által hallgatólagosan de tettleg és jogilag megszüntetvék. — A ki ezt csekélységnek tartja, s azt hiszi, hogy Oroszország csak oly veszélyes marad keleten, mint eddig volt, s marad mindaddig, mig ereje meg nem tört — az szándékosan félreismeri Európát, s nemzetjogi viszonyainak mélyebben rejlő szellemét. Oroszország hatalmas maradott, s a párisi béke pontjai nem fogják az orosz nemzeti érzületből egyszerre kitörülni azon vele mondhatni összeforrt nagyravágyást, melynek czélja Konstantinápoly birtoka. E részben egy analógiával szolgálhatunk. Az 1815-ben megalázott Francziaország ma erős és hatalmas, erősebb mint 1815-ben volt, és azt sem mondhatni, hogy a Francziaországot 1815-ben ért lesújtó csapások egy pillanatig is megingatták azon kedvencz államtani tételét, miszerint a Rajna természetes határa, sőt nincs ma is egyetlen egy franczia, tartozzék bármely párthoz, kinek ne volna hite, s ne volna nemzeti öntudatával összeforrt, kegyelettel ápolt reménye, hogy e természetes határok birtokába jövend s még se az 1830-ai, se az 1848-ki kormány, se Napoleon a praesidens, se Napoleon a császár még csak egy czélzással sem mertek előlépni; pedig mind e négy egymást fölváltó kormány érte és tudta, hogy a rajnai határok megszerzése által nem megszilárdulni, de a nemzet szivével örök időkre összeforradni fogna.—Ez az európai közjog varázsereje. — Europa nemcsak geographiai fogalom, — s az európai szerződések nem egyedül ártatlan írott betűk. Az 1856-ki párisi béke Oroszországra nézve az, mi az 1815-ki bécsi Francziaországra nézve volt. —A keleti kérdés megoldva nincs; azt mondják, és igaz. Nem is ez volt e háború várható eredménye, hanem az, ami el is éretett, hogy akkoron ha majd a keleti kérdés megoldásának órája ütni fogna, ne legyen Oroszország se jogilag se anyagilag előnyösebb helyzetben a többi, nem kevésbbé érdekelt nagyhatalmasságok bármelyikénél. Ez el van érve; Oroszország helyzete Törökország irányában e peretben olyan, hogy legnagyobb érdeke van az úgynevezett keleti kicsis megoldását nem csak nem siettetni, mint eddig tévé, hanem lehetőleg föltartóztatni mindaddig, míg kedvezőbb helyzetbe nem téve magát. Ez oldalról Törökország és a legújabb európai béke legbiztosabb; — nem is fenyegeti más veszély, mint a mely Törökország kebléből magából keletkezhetik; itt él egy oly veszélyes kór, melyből bajosan fogja kigyógyítani azon consilium medicum, mely az önmagát föltolt orvos mellőzésével a nagy beteg gyenge életfonalát kezébe vevé.Mi saját hazai szempontunkból teljes szívvel örülünk a békének: a keleten eddig uralkodott befolyás meg van szüntetve; anyagi támadó ereje tetemesen gyöngítve; a keleti kérdés egykori megoldása reánk nézve kedvezőbb alakban közeledhetik; s nem csak a szomszéd dunafejedelemségek tanulták tisztelni az austriai császári birodalom hatalmát is , mely eddig náluk csak történeti emlék volt , elismerni közvetlen befolyását , hanem Európa megtanulta, hogy Austria jogait s érdekeit védeni e ponton minden viszonyok közt, elszánt, de a porta fönnállásának önzetlen pártolója s támasza, mig lehet. Közvetlen hasznunkra leendő, hazánkban is évtizedek óta panaszolt Duna torkolat szabadsága, s az azt biztosító besszarábiai határszabályozás, a dunai hajózás, s az azzal egybefüggő gazdászati fölvirágzás nem fog többé orosz vámőrök, kozák határőrök, s szándékos eliszapolás rabja lenni. Ez pedig nem csak anyagi, hanem rég keserűn érzett nemzeti becsület dolga is volt, amelyet annál bizonyosabban kell a császári kabinet politikájának diadalául tekinteni, minél bizonyosabb, hogy a békére közreműködött hatalmak egyike sem volt általa annyira érdekelve, mint az austriai birodalom. KÜLFÖLD. Anglia, London, ápril 30. Az alsóház tegnapelőtti ülésében Whiteside következő indítványt terjesztett elő : „Mig ezen ház felfogja, mikép kötelessége bámulatát fejezni ki azon angol katonák bátorsága, s azon angol tisztek buzgalma fölött, kik Karsz védelmében részt vettek, szintén kötelességének tartja azon meggyőződést fejezni ki, mikép ezen erősségnek s az azt védett seregnek capitulatióját, mely komolyan veszélyezteté az ázsiai török tartományok biztonságát, nagyrészben az ő felsége kormánya részérőli előrelátás és erély hiányának kell tulajdonítni.“ Szónok hosszas beszéddel támogató indítványát. Miután kifejté, menynyire érdekében áll Angolországnak, keletindiai birtokai tekintetéből, hogy Persia s az ázsiai Török