Budapesti Hírlap, 1856. május (102-125. szám)
1856-05-08 / 107. szám
Pest, Csütörtök, 107 sz. Május 8.1851 Szerkesztői iroda : Országút, 6. sz. a. (Kunewalderház) 3-ik eui. BUDAPESTI Kiadó hivatal van : Egyetem-utczában, 2-ik szám alatt, földszint. Megjelenik a lap, vasárnap és finnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel.Előfizetési díj : Vidékre : félévre : 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Helyben: félévre: 8 frt, évnegyedre : 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4kr számíttatik.— Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatalában , Egyetem-ntera, 2-dik szász , földszint; vidéken minden ee. kir. pogta hivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandók. A „Budapesti Hírlap“ előfizetési ára: Budapesten évnegyedre 4 nft. félévre ... 8 -Vidéken évnegyedre ... 5 — félévre...... 10 — Pesten előfizethetni a 1 n 1 i rt kiadóhivatalában. (Egyetemi utcza 2-ik sz. a takarékpénztár-épületben), vidéken minden cs. kir postahivatalnál. Az előfizetési díj bérmentesen beküldetése kéretik. Smich Gusztáv, a „Budapesti Hírlap” kiadója. HIVATALOS RÉSZ. ” cs. k. Apostoli Felsége és Császárné Ő Felsége f. hó. 6-n a laxenburgi nyári palotába átköltözni méltóztattak. A pénzügyministerium az erdélyi országos pénzügyigazgatóság igazgatási területén Kapfer Vincze pénzügyi járási igazgatót, annak kérelméhez képest hasonló minőségben Maros-Vásárhelyről II.-Szebenbe áttette s pénzügyi járási igazgatóvá Maros-Vásárhelyet, mely állomással pénzügyi tanácsosi czím és rang jár. Leidenfrost Henriket, az erdélyi orsz. pénzügyigazgatóság titkárát kinevezte. F. é. ápril 28 és 29—ki 2917 és 8097. sz. a. igazd ’ ságügyminiszeri kibocsátványnál fogva az ügyvédség ideiglenes gyakorlására a pesti országos fötörvényszéki területen Boldizsár János, és az eperjesi országos fötörvényszéki területen, hivatalhelylyel Beregszászon Székely László kineveztetett. Hirdetménye a magyarországi cs. k. főkormányzóságnak. Hogy a mezei gazdaságnak mód nyujtassék, a sót a marhatenyésztésre gazdagabban alkalmazhatni, a cs. k. pénzügyministerium f. é. april 21. 13617/spp sz. a. nyilatkozata szerint elhatározta, f. é. jun. 1-jétől kezdve Magyar- és Erdélyországban is, nevezetesen a marmaros-szigethi, marosújvári, deézsaknai és parajdi kincstári raktáraknál külön e czélra készített sót „marhasó“ elnevezés alatt mérsékelt áron áruba bocsátani. Ezen sónem készítése a tiszta konyhasónak oly anyagokkal, vegyítése által történik, melyek azt emberi élvezetre ugyan használhatlanná teszik, azonban azon alkalmazásnak, melyre szolgálniok kell, megfelelnek s maguk az állatok egésségére jótékonyak. Az ár e sónemre nézve egy forint 40 krra (1 ft 40 kr.) bécsi mázsánként állapíttatott meg, és azoknak a mondott áron árulása Magyarország, Erdély, Szerb-vajdaság és Temesi-bánságban, továbbá Horvát- és Tótországban egyelőre csak a föntsorolt kincstári raktáraknál és pedig göngyöletlen állapotban, a szállításra szükséges ládákróli gondoskodás a vásárlókra bízatván. A marhasónak szabad eladása marhatenyésztők és gazdák számára ugyan mindenkinek meg van engedve, de e sót csak azon czélra, melyre rendeltetve van, szabad használni, s minden más alkalmazása mint jövedéki áthágás a jövedéki büntetőtörvények szigorával fog büntettetni. Buda, máj. 6. 1856. A pest-solli cs.k. megyei hatóságnál Kecskeméten megürült hivataltiszti állomásra Kerekes István ottani cs. k. megyei írnok kineveztetett. A rimaszombati cs. k. rögtönbiróság által f. é. máj. 3-n Juhász János F.,a rablás bűne meghitelt , tanuk által rábizonyulván, kötél általi halálra ítéltetett s ezen ítélet ugyanazon nap rajta végrehajtatott. Rimaszombat máj. 3. 1856. A cs. k. rögtönitélő bíróságtól. A pest-pécsi málhaposta elindítása Pestről f. hó 19-től kezdve vasárnap helyett hétfőn fog történni. E málhaposta viszjárataira nézve a jelen járati rendben semmi változtatás sem léptetik életbe. Pest april 28. 1856. A cs. k. postaigazgatóságtól. Német-Bolly helységben Baranya megyében f. é. máj. 20-tól kezdve cs. k. postakiadóság lép hatályba, mely levél-és fuvarposta szolgálattal foglalkodandik, a összeköttetését a szederkényi cs. k. postahivatallal hetenként háromszori futárjárattal fogja fenntartani. Mi ezennel köztudomásra hozatik. Sopron máj. 2-n 1856. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pozson, máj. 6. A magas tábornoki kar, a törzs- és főtisztek, a polgári és katonai hatóságok elfogadása után ő császári Fensége Főherczeg Albrecht Főkormányzó ur f. hó 5-n az itteni cs. k. helytartósági osztályt látogatta meg s egy több óráig tartó ülésben elnökölt. Ezután ő császári Fensége a cs. k. politikai országhatóság alelnöke és főnökének nejét A 11 es grófnőt, gr. Zichy Ferencz ő excja nejét s Apponyi grófnőt tisztelte meg legmagasb látogatásával, s innen a primási palotába tért vissza. D. u. 3 órakor ő császári Fensége a titkos tanácsosokat, kamarásokat s a fönemességet fogadta el. 4 óra után nagy ebéd volt, a melyre a polg. és kat. tekintélyek s a fönemesség több tagjai voltak szerencsések meghivatni. A cs. k. hannoverai királygyalogezred zenekara ez alkalommal szokott jelességgel néhány kitűnő darabot játszott. — Estve nagy takarodó volt. (Pressb. Z.) Pest, máj. 7. N. (Politikai szemle.) A mai posta még egy pótokmányt hozott a mart. 30-diki békeszerződéshez. Azt Austria, Franczia és Angolország kötötték az Ottomán birodalom területi épsége és függetlenségének biztosítására. E pótokmányt, melynek ratificatiói ápr. 29-n cseréltettek ki, s melyet lord Clarendon a lordok házával közlött, alább részletesben közöljük. Egyéb érdekest a mai lapok nem igen hoztak. Ha a genuai „Corr. mere.“ jól van értesülve, a differentia, mely a nápolyi kormány és a nyugati hatalmak közt létezett, ki volna egyenlítve. Újra erősítik azon már közelebb említettük hirt, miszerint II. Ferdinánd király a politikai perek megszüntetését elrendelte s politikai amnestiát adott, noha az „Univers“ ez egész hirt alaptalannak tartja. A „Pays“ azon fontos kérdések közt, melyekkel az európai diplomatiát békés utón foglalkoztatni kívánja, Olaszországot és a sajtót emeli ki. A párisi congressusban, úgymond, szó volt Olaszországról, de nem tárgyaltatott az olasz kérdés. Ugyanakkor más országok és érdekek is merültek föl, de mindazon egyének, kik amaz emlékezetes ülésben részt vettek, távol attól hogy a romboló reményeknek kedveznének, mindnyájan a rend és általános megtartás közös eszméjéhez csatlakoztak; mindnyájok ezeija az európai államok nyugalma, a jog és szabadságnak az anarchia szelleme fölötti végdiadala. Annak elérését egyfelől az anyagi hatalom által reméli, mely erős kézzel és szilárdan szervezett tekintélylyel küzdhessen az anarchia ellen, másfelől az erkölcsi igazságosságban; míg amaz fékezi a roszakat, ez biztosítja s kielégíti a jókat, eleget tesz a leyális közérdekeknek, minden nap őrködik a nép szükséglete fölött, hogy annak jóllétét, értelmi s erkölcsiségét emelje, s mig egyik kezében pallost tart melylyel bünteti a bűnt,másikkal a közhaza gyermekei fölött civilisatio és haladás jótéteményeit terjeszti. Jó törvények, jó intézmények, jó erkölcsökben látja leghatalmasb palládiumát a rend és közbátorságnak. Azok, úgymond, a valódilag nagy fejedelmek, kik az örök előhaladás ösvényén járnak és engedik járni népeiket, a nélkül hogy utópiák által elragadtatni vagy a reachio által megállíttatni hagynák magukat. Szilárdság az anarchia ellen, leyális védelme a közérdekeknek, e gondolat sugallta, úgymond, az ápril 8diki értekezleti javaslatokat, e gondolatból kell a congressus azon óhajtása, vajha a két siciliai királyságban úgy az ország köz, mint Európa érdekeivel öszhangzóbb rendszer fogadtatnék el, s vajha a római államokban külföldi sergek ne kivántatnának a pápai fenyegetett tekintély oltalmára. Tehát nem Olaszország kérdése, hanem némely olasz államokbeli kivételes helyzet foglalkodtatá a congressust, mely helyzetet egy bölcs közigazgatás érdekeivel ellenkezésben levőknek talált. Ezzel rokon gondolat vezette a congressust a belga sajtó egy része elleni erélyes nyilatkozatában. Lord Clarendon, oly kormány orgánuma, hol a sajtószabadság a közintézmények lényeges alapjának tekintetik, nem késett elismerni, hogy a belga lapok, melyekre itt célzás van, azon szabadságra nem méltók. Röviden a párisi congressus biztosítni akaró Európa nyugalmát a forradalmi szellem ellen, egyenlő erélylyel nyilatkozván úgy a tekintély mint a szabadság túllépései ellen. Mindezek,mond végül, megannyi fontos kérdések, melyek az államférfiak állandó gondoskodását és közel megoldást kívánnak, s a diplomatának azokkal békés utón foglalkodását szükségesnek tüntetik föl. Mi Sándor császár koronázását illeti, az „Indep. beige“ általa az eddigieknél pontosabbnak hirdetett adatokat közöl arról s Morny gr. küldetéséről. 111. Napoleon rendkívüli követő jun. közepén indul Sz.-Pétervárra, de előbb egy mást követ, a cs. ház tagja viendi meg oda a franczia császár válaszát II. Sándor trónraléptének gr. Oros által történt jelentésére. Mire Morny gr. az orosz császár udvarához érkezik, akkor már a diplomatai viszonyok a két udvar közt tökéletesen helyre lesznek állítva. Morny gróf Oroszországban három hónapig mulatand. Szardíniát is külön személy fogja a kormányzási ünnepélynél képviselni, ki még eddig nincs kinevezve, s csak azután fog gr. Pralormo, a diplomatai viszonyok helyreálltával sz.-pétervári követi állomására elutazni. A görögországi viszonyok folyvást olyanok, melyek minden további mutogatást fölöslegessé tesznek, az angol-franczia megszállás szükségességének bebizonyítására. A görögök ellen Törökországban közelebb elkövetett bűntények igen alkalmasak a görög vér fölzaklatására, s már is akad görög lap, mint példa „Hellen zászló,“ mely vonatkozva a Várna közelében meggyilkolt bolgár nő esetére, nyíltan sürget hogy Görögország fegyvert fogjon a török járom alatt nyögő testvéreik megszabadítására. E czikk az európai államférfiakhoz van intézve, azon kéréssel, hogy Europa e harczban semleges maradjon. E görög czikk ellen hevesen szólal fel a „Patrie“ s az occupatio szükségességét kiemelvén kijelenti, hogy Európa ez óhajtást teljesíteni nem fogja, hanem minden felkelési kísérletet fegyverrel fogna megfenyíteni. A krimiai tatárok kivándorolnak. Az „Ib.“-nek írják Konstantinápolyból, mikép most, miután a szövetségesek Enpatoriából kivonulnak, az ottani tatár lakosság legnagyobb része azt kéri, hogy Törökországban telepedhessék le. A Dobrudzsát mutaták ki számukra, hova már áttelepedni kezdenek. Krim más lakosai is elszánvák a tatárok példáját követni. A franczia törzskar tisztjei, kik Konstantinápolyon keresztül Ázsiába mentek télmérések végett, megbizattak hogy ott is nézzenek ki alkalmas pontokat, hol krími tatárok megtelepedhetnének. Alább olvasható az angol-amerikai toborzási viszályra vonatkozó legutolsó okmány, t. J. Clarendon lord april 30 -i jegyzéke Dallashoz az Egyesült államok londoni követéhez; e jegyzékben az egész ügy fövonásaiban még egyszer röviden egybe van foglalva, Anglia szándéka, az amerikai törvényeket megsérteni,tagadtatiks barátsági nyilatkozatok közt azon remény kifejezésével végződik, miszerint a béke e két ország közt nem fog megzavartatni. Lizbonai ápril 23-ig menő tudósításaink közös említést érdemel, hogy a második kamra egy hónapi vita után végre Fontos financz reformtervét elfogadta. Az ellenzék e tervet minden áron elnapoltatni szerette volna. KÖZSÉGI TAKARÉKPÉNZTÁRAK. N. I. Az 1844. sept. 2-ki legf. takarékpénztár-szabályzat által, annak 3. §-ában a takarékpénztárak felállítása a törvényes formák közt a községeknek is megengedtetett, azonban ily vállalatokra általában a 2. §. a magánegyleteket mondja alkalmasaknak. Az 1853. márt. 30. 782 sz. alatt megjelent ministeri bocsátvány felszólíta a politikai hatóságokat, hogy a takarékpénztárak felállítását általában, névszerint pedig a faluközségeknek ajánlják , azok létesítését előkészítsék, s az ily intézetek életbeléptére a legtevékenyebb befolyást gyakorolják. Azon bocsátványhoz egy szabályzati terv is volt mellékelve az ily községi takarékpénztárak számára, s azon óhajtás nyilváníttatott, bár minél szélesebb használatban részesülne az. Végre 1855. márt. 27-a 3651 sz. alatti irat által az utalhatóságokat a belügyminiszérium ez ügy legtevékenyebb előmozdítására buzdító, és velük a különösen községi takarékpénztárak számára alkalmazott korábbi szabályzatterv tökélyesített alakban vezérfonalul közöltetett. Ebből kétségtelenül kitűnik, hogy az államigazgatás a takarékpénztárrendszer terjesztésében általában a közjóllét forrását látván, e czélt kiválólag az által törekszik elérni, mikép lassan mint a kis takarékpénztáraknak, legtöbbnyire mint községi intézeteknek az egész birodalomra kiterjesztett hálózatát szándéka életbe léptetni. Hogy erre nem csak a nagyobb, kereskedés, népszám, területi nagyság által kitűnő községek, hanem kivétel nélkül mind hivatvák, melyek erejük és a fontos czél érzetében a végett lépéseket tesznek, a szabályzatterv töb pontjából kitűnik, különösen pedig azon cselekvési térből, mely abban a helyviszonyokhoz képest egyes határozmányok számát nyitva hagyatott. E buzdítások — így értesít az „Des Zeitschr. für innere Verwaltung“ czím alal Bécsben megjelenő hetilap, mely jelen értekezés forrásául szolgál — nem maradtak siker nélkül; örvendetesen látjuk a takarékpénztárakat szaporodni s keletkezni, s mindenütt, hogy ily intézetek már életbe léptek a lakosság áldja az atyai kormány bölcs gondoskodását. Mindamellett is a községek száma, melyet e nyújtott alkalmat használják, fölötte csekélynek mondható, mert a takarékpénztárak számaránya a községekéhez például Felső- Alsó-Austriában úgy áll, mint 1960-hoz, ám az intézetek teljes joggal várt áldása mindaddig általános nem lesz, míg a községei tömegestül nem ragadják meg a nekik nyújtott kezet, s a megpendített eszmét bizalom teljesen föl nem karolják. Úgy hiszszük nem tévedünk — igy szól tovább a czikk — , állítni merjük, hogy se a községek jóakaratában, se a szükséges pénzalapokban ninc hiány, hanem igenis a községi takarékpénztárak lényege, czéljas horderejének helyes megértése hiányzik. A leglényeges tévedések egyikének azon nézetét látjul mintha a takarékpénztáraknak csak az volt rendeltetésük, hogy nagy pénzintézeteket képezzenek, mintha fennállásukra a pénzala nagysága szükséges volna, sőt mintha az erőknek a takarékpénztárak szaporodása álta szétoszlása a közjóllétre hátrányos hatás lenne. Mások azon nézetben vannak, hog kisebb körben a takarékpénztár lényege, t apró betétesek gyümölcsöztetése és a rövidebb időközökbeni visszafizetés nem foganatosítható. Ismét mások az ily intézeteknek, igen megszaporodnak, kivált kisebb helyeken hatályos kezelése és ellenőrzése mia táplálnak aggodalmat. Ez ellenvetéseket részint azon körülménynek véljük tulajdoníthatni, miszerint még nem rég ideig a takarékpénztár fogalmát fővárosi intézet nagyszerűségétől elválasztani nem tudták. De ha a dolgot közelebbről tekintjük, csakhamar meg fogunk győződni, miszerint az ő és hasonló intézetek nagyságát épen csak létezésük helye, mint az ott találtató lakássá és pénzeszközök középpontja képezi, de hog az egy takarékpénztár életképességének épp nem nélkülözhetlen megkívántatóság Legelőbb is a főforrás, melyből a takarót pénztárak befolyó öszvegeiket merítik, a létezése helyén lakó közönség részvéte ne oly nagy a vidékreli bevétel. Ez azon új kézségből magyarázható, melylyel kis öszveknek a pénztárba beviteles apró kamat vagy öszvegeknek abból kivétele jár. Nem tekintve a mellékkörülményeket, dolgokban már a levelezés és levélbér mgában elég akadály mindazokra nézve, kik a ügyletekben kevéssé jártasok. Ez rég magára vonta a haza javát szívbön viselő gondolkodó férfiak figyelmét, igy keletkeztek példa a bécsi takarékpénz magánügynökségei, melyek a fiú intézetek érezhető hiányát valának plandók. Ebben nagy könnyebbség van ugy de teljesen segítve általa még sincs, s ügynökségek fennállása csak újabb bizosága a nép tömegéhez közelebb levő tarékpénztárak szaporítása szükségességét miután daczára annak, hogy a szóban intézetteki közlekedés nehézségei az ügynégek által épen nincsenek megszűnte annál még ma is nagyszámú külső érdekek léteznek.