Budapesti Hírlap, 1856. július (151-177. szám)
1856-07-01 / 151. szám
valóban ürülni lehetne, ha ezek közé nyitnának maguknak utat. . Az itteni kereskedelmi és iparkamránál közelebb egy igen fontos tárgy volt szőnyegen, t. i. a Bégacsatorna ügye. Alkalmat annak tárgyalására az itteni cs. k. orsz. építészeti igazgatóság azon közlése nyújtott, miszerint a kereskedelmi ministérium a Béga- és Ferencz-csatornák szándékolt egybeköttetésére vonatkozó munkálatok újabb pontos megvizsgálását rendelte el, főleg azon czélból, hogy azon változások, melyeket e koronaország kereskedelmi s forgalmi viszonyaiban a közelebb megnyitandó pest-temesvári vasút szükségkép előidézend, a szóban lévő csatornatervnél kellő figyelembe vétessenek. A temesvári kereskedelmi iparkamrának ezen jegyzék alkalmat adott a Bégacsatorna fontossága s szükségességének kiemelésére, s oda nyilatkozott, miszerint a Bégacsatorna hajózhatóvá tétele Temesvárra nézve a legsürgetőbb szükségek közé tartozik. A kamra elismeri ugyan a pest-temesvári vasút jótékony befolyását az ipar és kereskedés emelésére, de az általa kérdéses vízutat pótoltnak nem tekinti, mint amely a kereskedésnek terményszállítási ügyletekre olcsó közlekedési eszközül szolgál. A vasút tehát inkább csak kiegészítője lesz a Bégacsatornának, mely utóbbival ezenfelül a vasút a termények pontos és minden károsodástól megóvó szállításában sem versenyezhet, kivált ha a csatorna a tervezett szabályozás által czéljának megfelelőbbé fog tétetni. A csatorna irányára nézve a kerekedelmi iparkamra véleménye az , hogy annak átmetszései Nagy-Becskereken alul vegyék kezdetüket, s a Bégacsatorna Aradócznál torkolják a Tiszába. Az építészeti igazgatóság említett jegyzéke egyébiránt annak megközelítőleges kiszámítását is kívánta, mennyivel lenne olcsóbb a szállításdíj mázsánkint a csatorna szabályozása után, továbbá a pest-temesvári vonal megnyitása után mily kiterjedésű forgalomra számíthat valószínűleg a Béga és Ferencz csatorna, hogy meg lehessen tudni, várjon a nevezett csatornaszabályozási költségeket az elérendő haszon igazolná-e. A jegyzék e kérdéseire azonban a fennebbi kamrai nyilatkozatokban határozott választ nem találunk. A múlt hóban is tartatott egy gyűlés a takarékpénztári teremben, de ott nem keresztelése, hanem temetése történt egy társulatnak, — a lunkányi vizgyógyintézet alapító és fenntartó társulatának. — Schneider Móricz ur, ki az egésznek 1850-ben indítványozója , s mint egyszersmind uradalmi ügynök a fürdőnek gondnoka is volt, hosszú beszédben igyekezett indokolni a vállalat bukott helyzetét, melybe 30,000 pfrt jön fektetve s ró már is ij 20,000 pfrt betáblázva, de takarékpénztári elnök úr a részvényesek előtt azon kellemetlen fölhatalmazást tartalmazó czélzást tette, miszerint részvényeiket bátran elégethetik. Mivel pedig a nevezett fürdőgondnok toborzotta e társulatot össze, másfelől pedig az ő főnökeinek Hoffmann testvérek és Maderspach J. urak birtokán állíttatott e fürdő, tőlünk 15 órányi távolban egészen miveletlen s hozzáférhetlen vadonban, hol az épület a földesuron kívül senkire nézve értékkel már nem bír, és hogy épen e földesurnak vannak betáblázott követelései, tehát részére kell e nagy költséggel a részvényesek pénzén emelt épületeket, tisztított vidéket visszaengedni , ezért a részvényesek nem a legbarátságos k érzülettel vannak a nevezett gondnok úr iránt. Szintén az ő befolyásánál fogva adatott át May építésznek a takarékpénztár épületének kivitele, mely elkészülése előtt ledőlt, s hatóságilag lerontatván, tőből újra kell építtetnie, a részvényeseknek pedig kamattalan 80,000 portot fizetniük a terv kivihetésére. Nemkülönben ő volt ügynöke a légszeszvilágítási társulatnak, mely folyó évi májushóban a lámpákat meg tartozott volna már gyújtani, de máig a gazometer építéséhez egyetlen ásóvetéssel sem készülnek, s most a befizetett 280 pengőforintos részvényeket 150 ponton árulják a Napihírek és események. Budapest, július 1. * B.Auguszt Oaga a cs. k. helytartósági osztály alelnöke m. hó 23-kán a cs. k. budai felső reáliskolát látogatásával tisztelte meg, s cs. k. iskolatanácsos Haas Mihály és az intézet igazgatója Schenzl Guido urak kíséretében megtekinté a különböző tantermeket. A jelen volt tanárok a szakkörükbe eső tudományokból tanítványaikkal azonnal egy kis vizsgát rögtönöztek, mely általában kielégítő volt, s az ebbeli örvendetes eredmény annál meglepőbb, mivel az alelnök úrnakezúttali látogatása egészen váratlan volt. Ő méltósága , miután a növendékeknek több tanulmányokban tett kitűnő haladásáról s ügyes szorgalmáról meggyőződött, a két rajzteremben is több ideig időző, hol látható érdekkel lapozta át a növendékek rajzkönyveit mind a mértani, mind a szabadkézzeli rajzművek szakmájában. A taneszközök közt, melyeknek czélszerűségét és gazdagságát különösen kiemelte, a természetrajziakat legkiválóbb figyelemre méltatá, és pedig azért, mivel ezek aránylag csekély időköz — nyolcz hó alatt — csodálatraméltón fölszaporodtak, és az őrzött példányok mindhárom országból szépségük és ritkaságuk által is leköték figyelmét. A tisztelt alelnök úr megelégedését ismételve nyilvánítván, eltávozott az intézetből, s mind a tanári testületnek mind a növendékeknek egy örvendetes s uj tevékenységre ösztönző nap emlékét hagyá hátra, mert semmi sem képes egy iskola felvirágzását annyira előmozdítani, mint oly egyének elismerése és méltánylása, kiket a Fejedelem birodalma oly hatásos poletra emelt, s a közerkölcsiség és értelmi elöhaladás őreivé választott. * A testvérfővárosok közönségének tegnapelőtt jan. 29-kén élénk nyári vasárnapja volt. Az élénk nyári vasárnap más szóval annyit tesz, mint: jó kereset a zöld-korcsmárosoknak. Először is Ó-Budán nagy búcsú volt. A reggeli egyházi ájtatosság után megkezdődött a ingadozás: hegyen völgyön lakodalom. Aki az utat odáig nem tudta volna is, ráismerhetett az odavonuló nagy népsokaságból, továbbá az útközben eső korcsmák és vendéglő kertek telt asztalai mindenütt híven jelölték az irányt; ez volt a bor-ut, akik pedig vizi-úton akartak menni, azokat a gőzös Pestről s a többi szokott állomásokról minden félóránként vette fel. Magából értetik, hogy ez utóbbiak is, mihelyt kiszálltak a gőzösről, mindjárt elhagyták a vizet. A tarka népsokaság, a különböző időtöltések, a tánczcsoportozatok, az egymást rontó hegedű- és trombitazúgás igen jó anyagot szolgáltatott volna egy ügyes genre-festésznek. Azonban az ott összesereglett ezerek daczára másfelé is jutott még elég ember és vasárnapi költekezés. Hasonlóképen tömve volt a pávaszigetecske is a pesti városerdőben, hol More 11y zenekara nagy tapsok közt hallata ujdonat uj polkáit, keringőit és csárdásait, úgy hogy este még a rég borult arcza is kiderült reájok, és csak itt-ott mutatkozott egy kis szelíd köd a mulatók feje körül. * A pesti műegyet részéről annak titkára közhírré teszi, miszerint a I. 1856. évi ittlapul rendelt eredeti olajfestvény „a meny megérkezése“ Barabás Miklós festésztől Pesten, az állandó műtárlatban kiállítva, csak julius 8-áig szemlélhető meg. * Figyelmeztetjük a magyar természetbarátokat és orvosokat a német természeti.zsgálók és orvosok Bécsben tartandó 32-dik gyűlésére, melynek programmját a „Wien. Ztg.“ egész terjedelmét®“ közi, s az abban résztvenni óhajtókat szívesen megöli.1®* A gyűlés 1. évi September 16-án kezdődik és 22-én fejeztetik be. A gyűlés tagokból és részvevőkből áll. Szavazatjoggal bíró tag csak a természettudományi és orvosi szakban ismert író lehet. Egyébiránt résztvevő szavazat nélkül akárki, ha a nevezett szakokban tudományosan foglalkozik. Minden tag és résztvevő fölvételi jegye átvételekor 5 pártot fizet. A gyűlésen nem német tudósok részvétele is igen szívesen fogadtatik. Az általános ülések, melyekben bementi jegy mellett oly egyének is megjelenhetnek, kik sem tagok sem résztvevők, September 16—19 és 22-kén lesznek s 10 órakor kezdődnek. Ez tízssdek megtartására a cs. k. Apostoli Felsége a cs. k. lak redonttermeit méltóztatott az illetők rendelkezésére átengedni. A tagok és résztvevők belépti jegyei a közintézetek és gyűjtemények látogatására is érvényesek, továbbá tartózkodási jegyek is, mégpedig külföldiek számára díjmentesen. A felvételi és utasító iroda van a cs. k.észművészeti intézetben (Wieden a Karinthkapu közelében). Az Ügyvezetőség felhívja az illetőket, kik a gyűlések idejére magánlakást óhajtanak, hogy ezt mielőbb jelentsék be; különösen mennyi szobát óhajtanak s mely tájon kívánnak lakni, valamint azt is: az éjszaki vagy déli pályán, vagy gőzösön érkeznek-e ? Ez utóbbi azért szükséges, hogy illető lakásuk iránt az utasítást mindjárt megérkezésükkor a kijelölt állomáson átvehessék. * Székesfehérvárról, a cs.k.megyei törvényszék egy ítéletének kivonatából értesülünk, miként 1855 évi October 7-n iszka-sz.-györgyi lakosok özvegy Sz. Katalin és ennek menye, Sz. Éva megfojtással, azután ennek férje, az elsőbbinek fia Sz. János fején és mellén ejtett ütésekkel meggyilkolva találtattak. A tettes utáni nyomozások azonnal a meggyikoltakkal közös gazdaságot folytatott s a két utóbb nevezettek veje S. János ellen ébreszték fel a gyanút, minek folytán elfogatván a bírói vizsgálat alatt bűnösségét következőkép vallotta be: ipar napávali gyűlölködés, s vele való rosz bánásuk miatt már régebben elhatározta magában ezen czivódásnak az utóbbiak meggyilkolásával véget vetni, mire múlt év. október 6-a, midőn a család épen a szürettel foglalkozott, a legkedvezőbb alkalom kínálkozék. Midőn t.i. Sz. Éva a szöllőhegyről egyedül jött haza, rövid idő múlva követte őt,alkonyatkor a konyhában megtámadta és megfojtotta, azután Ss.Katalin hazajöttét várta be,és ezt is hasonlóképen ölte meg. Visszamenvén a szöllőhegyre Sz.Jánost a présházban szendergésben a földön fekve találta,azonnal követ vett magához s rövid ellentállás után fejére és mellére irányzott ütésekkel agyonverte, holttestét pedig éjjel taligán hazaszállitotta. Ennélfogva S. János, iszkaszt-györgyi születésű 28 éves reform, vallású, nős, földmives, a bebizonyult tényállással öszhangzó saját vallomása alapján a törvény értelmében kötél általi halálra ítéltetett s a halálos ítélet rajta Székesfehérvárott jun. 14-n d. e. 8 órakor végrehajtatott.Moórott máj. 10-kén, mint gyanítják, szándékos gyújtás által tűz támadt, mely 31 házat hamvasztott el. Fájdalom e tűzvész alkalmával egy nő és egy gyermek is a lángok martaléka lett. Elismerő megemlítést érdemel az itt helyőrködő 3-ik vértesezred legénysége, mely a tűz oltásánál erőteljes segélyt nyújtott. S TARCZA: Drámánk a nemzeti színházban. (Félévi szemle.) Mielőtt e rögös pályát tovább futnám, Hadd nézzek a múltra, nézzek a jövőre! Arany. Midőn az eredeti színműveket egyenként bíráljuk, mindig előre tekintettünk, mindig a jövőt tartottuk szemünk előtt. Tekintsünk egyszer vissza is, andalogjunk a múlton. Midőn az egyes művekről, előadásokról szóltunk, kiemeltük azt, mit drámairodalmunkra nézve helytelen iránynak véltünk. Most foglaljuk ösze röviden azt, mit a rövid félévi múltnak eseményei, netaláni tévedései és romjai tanítnak. Mert bele van írva a sorsnak első lapjaira (melyeken túl senki sem ment), hogy a múlt tévedések és romok nélkül nem lehet. Kövér, meleg, termékeny félévünk volt eredeti színművek dolgában! Tizenkét új eredeti mű került a nemzeti színház zöld, reményszín szőnyegére és kopár deszkáira. Azaz ugyanannyi, amennyi a múlt egész év alatt. Tizenkét uj mű hat hónap alatt és pedig a közben eső farsang és ünnepek, a töménytelen ballet, két uj opera és Levassor daczára, kinek neve egy egész hétig azt hirdeté az eredeti drámának: „a színház zárva van, a magyar színészek mind szabadságidejüket használják — azaz hogy használhatnák, — a magyar súgók mindannyija elrekedt,— a tiszt, pesti közönség elfelejtette a magyar nyelvet — csak francziául hall“ stb. Ne is menjünk tovább .... kezdjük Levassor uron. Magyarázzuk meg a „Vasárnapi Újságának s mindenkinek a kit érdekel — mi részben tekintettünk színészetünk jövőjére, midőn Levassort jobban dicsértük mint bizonyos színészünket (a név nem tartozik a dologra.) Először is az igazságnak, az elfogulatlan ész parancsának hódolt az ítészet. (Az sem tartozik ide, hogy a „V. U.“-nak életrajzíróját nem veszszük ítésznek,hanem magasabbra helyezzük s hymnus-irónak ismerjük el), midőn a nagy komikai tehetségre, a szerzett rendkívüli ügyességre figyelmeztettünk némelyeket (fölösleges mondanunk, hogy e némelyek alatt színészeinket és részben az izgatóságot értjük). Mit akartunk mi (ezalatt csak „az alulírtat“ kell érteni), midőn e nagyon tisztelt Némelyeket figyelmeztetni bátrak voltunk, midőn mindenekelőtt el akartuk ismertetni azt, amihez egy-két érzéknél egyéb semmi sem kellett, hogy t. i. Levassor rendkívüli tehetség s képzett ember a maga szakában, hogy mellette az a franczia kisasszony, nem valami nagy természeti adományok mellett is, természetes játéka által példányul szolgálhat ? — Első volt, hogy mindezt elismerjük. Én azt hiszem, hogy azt a nagyobb rész elismerte — és pedig nem a kritika, hanem saját szemei után; egy kisebb rész, ki szemeit nem akarta használni, a kritikára sem nyitotta fül. Pedig kár volt! Mindenki könnyen így okoskodhatott volna : „íme mily magas fokra emelkedhetik a színészet ott,ahol a színész nem kénytelen ma hősi, holnap szerelmes, holnapután komikus, s jövő vasárnap egy népszínműben paraszt gazda, hétfőn u. n. intrigáns lenni ! Ez az egy nagy tanulság meghálálta volna azt, hogy egy vagy két magyar színmű s négy vagy öt balett 6 napig volt leszorítva a színpadról. A „V. U.“ annyira balul fogta fel a dolgot, miképpen a legnagyobb hátrányt hozta föl ellenvetésül a kritika ellen, mely Levassor tehetségét elismerte. Azt mondá a nevezett lap, mikép Egressy többoldalú színész mint Levassor, mert hiszen Egressy egyik estve tragicus (Egressi urat a neológ szerint „szomorú színművészének kellene neveznünk, de én jobbnak tartom az avult tragicus mellett maradni), másik estve comikus, harmadik estve öreg úr, negyedik estve könnyelmű fiatal,ötödikben király,hatodikban rongyszedő, — s ha mindezekben ugyanazon estve lépne föl — nagyobb hatást tenne, mint az a franczia bohócz. Mily roppant csalódást Hisz Levassorban nem azt bámultuk, hogy hat féle alakban is megjelent egy estve, hanem azt, hogy mindenik szerepbe teljesen be tudja magát találni. Részemről nem ez átalakulásokat tartottam fő dolognak, hanem azt, hogy ő maga és a vele levő színésznő, annyi természetességgel adta minden szerepét! Mindezen szerepek, bármily különbözők voltak is az alakok, mind megegyeztek abban,mikép az együgyűség, a naivitás volt előtüntetve s Lavassor öszvesen is három négy alakot mutatott : legtöbbnyire angolt, együgyü ujonczot , és öreg urakat, s mindezekben a komikai halás volt föladata.Hogy Levassort és Toissetre kisasszonyt tragikus szerepekben színházunk tagjai közöl többen felülmúlták volna — ezt senki sem vonja kétségbe. De a komikumban épen azért nem közelíthet meg nálunk senki, mivel valószínű, hogy Levassor soha sem lépett föl tragoediában. Mindezekben a jövőre nézve az lesz vala a tanulság, hogy nálunk, ha nincs is külön színpad a tragoediára, külön a vígjátékra és társalgási drámára , s ismét külön a vaudeville-ekre, legalább mindent el kellene követnie az igazgatóságnak arra, hogy a színészek közt szakmák szerint legyenek fölosztva a szerepek. Erre nézve egyfelől nem a balett, hanem a drámai személyzetet kellene több új erőkkel szaporítni, s midőn az ifj. Lendvay és Komáromi között volt a választás, ahelyett, hogy az utóbbit az igazgatóság mellőzte, ezt is szerződtetnie kell vala. Másfelől a szerepkiosztásban több szakismeret és több önállósággal kell vala eljárni, mint eddig történt. Nálunk a szerepkiosztás nagyrészben a színészek kényére van bízva, kik minél többféle szerepben szeretik megkísérleni erejöket, s gyakran élnek csalódásban hivatásukra nézve. Én legkevésbbé se igyekeztem soha a színfalak mögötti titkokba hatni, és azért nincs is azok felől saját tudomásom, — de a priori egész bizonyossággal lehet tudni, mikép oly színháznál, hol a szerepet nem osztják, hanem választják, veszik és a fölött osztoznak, mindig bizonyos anarchiának kell uralkodnia, mi a művészek figyelmét másfelé vonja, mint a hová csak hivatásukat tartván szem előtt, nagyobb haszonnal fordíthatnák. Ha örökösen a Pangloss és a „dobse“-féle hamis elv- és elvetlenségben maradunk, ha örökösen vagy nem vetünk számot magunkkal vagy ürügyeket keresünk az önámításra, soha sem fogjuk ismerni magunkat és viszonyainkat. Első, hogy belássuk saját hibánkat, hogy elismerjük az érdemeket, előnyöket, akárhol látjuk, és pedig nem azért, hogy magunkat megalázva érezzük , hanem azért, hogy az észrevett, belátott hiányokon segítsünk, hogy megtudjuk, mi az, amit még elkövethetünk drámánk emelésére. — Ezért lehetett ránk nézve Levasser föllépte érdekesebb , tanulságosabb, mint Egressy unak oly különnemű szereplései — s azért tekintünk vissza még egyszer a múltra, hogy kimutassuk, miképtészi eljárásunkban akkor is szemünk előtt tartottuk a jövőt. A múlt félév alatt előadott 12 új színműből lássuk mi marad fen, ha egy kis kivonási műtétét alá vetjük. A művek czíme : „Bíbor és gyász“ (Hegedűstől), „Hűség hűtlenségből“ (Vígjáték Kövértől), „Dalos Pista“ (Népszínmű Szigligetitől), „Biró uram leánya“ (Szentpéteri által átdolgozott népszínmű); „IVdik László“ (tragoedia Dobsától), Celestina“ (dráma Kövértől); „Bizalmatlanok“ (vígjáték Kovács Páltól) „Enyingi Török János“ (dráma Felekitől) „Pál fordulása“ (népszínmű Szigligetitől) ; „Okos bolond“ (népszínmű Szigligetitől); „Brankovics György“ (történeti dráma Ober- tulajdonosok. ) Ennyi baj után nem csodálható azon bizodalmatlanság az illetők részéről, hogy az uj gazdászati egylethez járulni azon személyes félelemből vonakodnak , mert ennek is ő volt egyik indítványozója. A hét elején esőnk volt, s most szép időnk , áldásos aratást remélünk, mire e három selejtes év után nagy szükségünk van. Jelentékeny gabnaforgalmu városunk e tavaszon nagyon érezte az üzletpangás súlyát s örvend a bő évnek, valamint vigaszt talál félelme ellen, mert a kostyéli Temes-zsilip elkészülvén, még vizhiány sem gátolja az élénk kereskedést. r. 1. Iskolai közlés. A kassai cs. k. helytartósági osztály f. é. 16385 sz. a. bocsátványánál fogva az írásbeli érettségi vizsgálatok a kassai cs. k. államgymnasiumnál f. évi julius 14-n, az eperjesi kath. gymnasiumnál 18-n, a lőcsei cs. k. államgymnasiumnál 24-n, s a rozsnyói kathol. gymnasiumnál 28-n veendik kezdetüket. Mi is ezennel köztudomásra juttatik. AUSTRIA! BIRODALOM Bécs. jun. 29. Tegnap reggel a josephstadti vársíkon Otto görög király Selge tiszteletére fényes csapatszemle tartatott Császár Ő Felsége előtt, melyre a helyőrség teljes számban a hg Schwarzenberg allbgy vezénylese alatt eivonult, 8 órakor megjelent Császár Ő Felsége, jobbján Ottó király ö fels. nyargalt .festői görög nemzeti öltözetben, balján Vilmos braunsehweigi hg . k. fens., Ferdinánd Miksa, Vilmos és Lipót föherczeg urak ö cs. fenségeik kíséretében. A díszszemle, a legszebb idő kedvezése mellett végződött, d. e. 1 órakor az összes minister urak ö exdíU díszbe.*!1 tiszteleglek Otto király ő figénél. __Ferding,Miksa föherczeg ő cs. fensége a schönbrunni nyári pallotába fenséges szülőinél szállt le. — Várallyai Haulik zágrábi bibornok-érsek ő eminentiája a bécsi püspöki értekezlet zárülésében jun. 17-n megragadá az alkalmat,emlékezetbe hozni, mikép a margii főpapok tanácskozlatainak zárnapja egyszersmind IX. Pius pápa e szentsége megválasztatásának tizedik évnapja, a közösen táplált hála leghőbb érzelmeit fejezvén ki a szent atya iránt. Azután kenetteljes beszédben kiterjeszkedett a concords Ilim üdvös ketkezményeire, melynek bizton várható áldásdús hatásait híreslveti , végül mind pápa ö szentségére, mind Ferencz József Császár ő Felségére, mint e szent mű teremtőire az ég áldásait köré. — Gr. Radeczky Irigy, a lombard-velenczei királyság főkormányzója a menekült Bergamini Salvatorinak a büntetlen visszatérést a cs. k. államokba megengedte. — B. Bourgtteney St. Veitban fog tartózkodni s ott hg Auersperg-féle palotában lakni. Gorcsakoff hg. orosz cs. minister tegnap az északi pályán Drezdán és Berlinen át Sz. Pétervárra elutazott. — A megürült görög consuli állomást Bécsben hallomás szerint b. Sin a Simon nyerendi el. — Az orosz cs. távirdai állomás Moszkvában német és franczia nyelvű sürgönyök fölvételére felhatalmaztatott. — Az austriai cs. k. és bajor k. kormány közt a kölcsönös vaspályákat illetőleg kötött államszerződés itt f. hó 25-én hirdettetett ki. Ez 18 czikkből áll, melyek lényegben a következőket tartalmazzák: Az austriai kormány féloldalik a kötelezettségtől, Salzburgtól Bruckig egy pályát építeni, mely az 1851. jun. 21-ki szerződésen alapszik; azonban az e pálya feletti tanulmányokat, hogy kedvezőbb vonalat nyomozzon ki, folytatni fogja s eredmény esetében a kérdést ismét tárgyalás alá vétetendi. Ellenben a cs. k. kormány kötelezi magát már most salzburgi határától, Salzburgtól Triesten át Bécsig egyenes pályát állítani, melynek öt év múlva a forgalomnak át kell adnia. A cs. k. kormány arra is kötelezi magát, hogy az Insbrucktól a bajor határig, valamint a Veronától Botzenig vezetendő pályavonalat 1858 octoberig a forgalomnak átadandja. A bajor k. kormány kötelezi magát ama pályavonalat Münchentől Rosenheimen át a határig hasonlag 1858 oct. 1-jéig, és azt, mely Rosenheimtól Salzburgig mepend, öt év alatt fölépíteni, Austria részéről egy pálya Linztől Passau melletti csatlakozás végett, Bajorország részéről egy pálya Nürnbergtől Regensburgon át Passauig legkésőbb hét év alatt fog felállíttatni. Austria továbbá egy pályát épít Prágától Pilsenen át a bajor határig, a bajor kormány ott azt a nürnberg-regensburgi pályával fogja egybekapcsolni. Azon esetre, ha Austria Pilsentől éjszaknak az Egeren át a bajor határhoz egy pályát vezetne , Bajorország ennek is összekapcsolását fogja eszközölni.