Budapesti Hírlap, 1856. július (151-177. szám)

1856-07-01 / 151. szám

valóban ürülni lehetne, ha ezek közé nyitnának ma­guknak utat. . Az itteni kereskedelmi és iparkamránál közelebb egy igen fontos tárgy volt szőnyegen, t. i. a Béga­­csatorna ügye. Alkalmat annak tárgyalására az itteni cs. k. orsz. építészeti­ igazgatóság azon köz­lése nyújtott, miszerint a kereskedelmi ministérium a Béga- és Ferencz-csatornák szándékolt egybe­­köttetésére vonatkozó munkálatok újabb pontos megvizsgálását rendelte el, főleg azon czélból, hogy azon változások, melyeket e koronaország keres­kedelmi s forgalmi viszonyaiban a­ közelebb meg­nyitandó pest-temesvári vasút szükségkép előidé­­zend, a szóban lévő csatornatervnél kellő figye­lembe vétessenek. A temesvári kereskedelmi­­ ipar­kamrának ezen jegyzék alkalmat adott a Bégacsa­­torna fontossága s szükségességének kiemelésére, s oda nyilatkozott, miszerint a Bégacsatorna hajóz­hatóvá tétele Temesvárra nézve a legsürgetőbb szükségek közé tartozik. A kamra elismeri ugyan a pest-temesvári vasút jótékony befolyását az ipar és kereskedés emelésére, de az által­a kérdéses vízutat pótoltnak nem tekinti, mint a­mely a keres­kedésnek terményszállítási ügyletekre olcsó közle­kedési eszközül szolgál. A vasút tehát inkább csak kiegészítője lesz a Bégacsatornának, mely utóbbi­val ezenfelül a vasút a termények pontos és min­den károsodástól megóvó szállításában sem ver­senyezhet, kivált ha a csatorna a tervezett sza­bályozás által czéljának megfelelőbbé fog té­tetni.­­ A csatorna irányára nézve a kerekedelmi­­ iparkamra véleménye az , hogy annak át­metszései Nagy-Becskereken alul vegyék kezde­tüket, s a Bégacsatorna Aradócznál torkolják a Ti­szába. Az építészeti igazgatóság említett jegyzéke egyébiránt annak megközelítőleges kiszámítását is kívánta, mennyivel lenne olcsóbb a szállításdíj má­­zsánkint a csatorna szabályozása után, továbbá a pest-temesvári vonal megnyitása után mily kiterje­désű forgalomra számíthat valószínűleg a Béga és Ferencz csatorna, hogy meg lehessen tudni, várjon a nevezett csatornaszabályozási költségeket az el­érendő haszon igazolná-e. A jegyzék e kérdéseire azonban a fennebbi kamrai nyilatkozatokban hatá­rozott választ nem találunk. A múlt hóban is tartatott egy gyűlés a takarék­­pénztári teremben, de ott nem keresztelése, hanem temetése történt egy társulatnak, — a lunkányi viz­­gyógyintézet alapító és fenntartó társulatának. — Schneider Móricz ur, ki az egésznek 1850-ben indít­ványozója , s mint egyszersmind uradalmi ügynök a fürdőnek gondnoka is volt, hosszú beszédben igyekezett indokolni a vállalat bukott helyzetét, melybe 30,000 pfrt jön fektetve s ró már is ij 20,000 pfrt betáblázva, de takarékpénztári elnök úr a részvényesek előtt azon kellemetlen fölhatalmazást tartalmazó czélzást tette, miszerint részvényeiket bátran elégethetik. Mivel pedig a nevezett fürdő­gondnok toborzotta e társulatot össze, másfelől pedig az ő főnökeinek Hoffmann testvérek és Ma­­derspach J. urak birtokán állíttatott e fürdő, tőlünk 15 órányi távolban egészen miveletlen s hozzáfér­­­hetlen vadonban, hol az épület a földesuron kívül senkire nézve értékkel már nem bír, és hogy épen e földesurnak vannak betáblázott követelései, tehát ré­szére kell e nagy költséggel a részvényesek pén­zén emelt épületeket, tisztított vidéket visszaen­gedni , ezért a részvényesek nem a legbarátságos k érzülettel vannak a nevezett gondnok úr iránt. Szintén az ő befolyásánál fogva adatott át May építésznek a takarékpénztár épületének kivitele, mely elkészülése előtt ledőlt, s hatóságilag leron­­tatván, tőből újra kell építtetnie, a részvényeseknek pedig kamattalan 80,000 portot fizetniük a terv kivihetésére. Nemkülönben ő volt ügynöke a lég­­szeszvilágítási társulatnak, mely folyó évi május­hóban a lámpákat meg tartozott volna már gyúj­tani, de máig a gazometer építéséhez egyetlen ásóvetéssel sem készülnek, s most a befizetett 280 pengőforintos részvényeket 150 ponton árulják a Napihírek és események. Budapest, július 1. * B.Auguszt Oaga a cs. k. helytartósági osz­tály alelnöke m. hó 23-kán a cs. k. budai felső reál­iskolát látogatásával tisztelte meg, s cs. k. iskola­tanácsos Haas Mihály és az intézet igazgatója S­c­h­e­n­z­l Guido urak kíséretében megtekinté a kü­lönböző tantermeket. A jelen volt tanárok a szakkö­rükbe eső tudományokból tanítványaikkal azonnal egy kis vizsgát rögtönöztek, mely általában kielégítő volt, s az ebbeli örvendetes eredmény annál meglepőbb, mivel az alelnök úrnak­­ezúttali látogatása egészen váratlan volt. Ő méltósága , miután a növendé­keknek több tanulmányokban tett kitűnő haladásáról s ügyes szorgalmáról meggyőződött, a két rajzte­remben is több ideig időző, hol látható érdekkel la­pozta át a növendékek rajzkönyveit mind a mértani, mind a szabadkézzeli rajzművek szakmájában. A tan­eszközök közt, melyeknek czélszerűségét és gazdag­ságát különösen kiemelte, a természetrajziakat legki­válóbb figyelemre méltatá, és pedig azért, mivel ezek aránylag csekély időköz — nyolcz hó alatt — csodá­latraméltón fölszaporodtak, és az őrzött példányok mindhárom országból szépségük és ritkaságuk által is leköték figyelmét. A tisztelt alelnök úr megelégedé­sét ismételve nyilvánítván, eltávozott az intézetből, s mind a tanári testületnek mind a növendékeknek egy örvendetes s uj tevékenységre ösztönző nap emlékét hagyá hátra, mert semmi sem képes egy iskola felvi­rágzását annyira előmozdítani, mint oly egyének el­ismerése és méltánylása, kiket a Fejedelem birodalma oly hatásos poletra emelt, s a közerkölcsiség és ér­telmi elöhaladás őreivé választott. * A testvérfővárosok közönségének tegnapelőtt jan. 29-kén élénk nyári vasárnapja volt. Az élénk nyári vasárnap más szóval annyit tesz, mint: jó kere­set a zöld-korcsmárosoknak. Először is Ó-Budán nagy búcsú volt. A reggeli egyházi ájtatosság után meg­kezdődött a ingadozás: hegyen völgyön lakodalom. A­ki az utat odáig nem tudta volna is, ráismerhetett az odavonuló nagy népsokaságból, továbbá az útköz­ben eső korcsmák és vendéglő kertek telt asztalai min­denütt híven jelölték az irányt; ez volt a bor-ut, a­kik pedig v­i­z­i-úton akartak menni, azokat a gőzös Pestről s a többi szokott állomásokról minden félórán­ként vette fel. Magából értetik, hogy ez utóbbiak is, mihelyt kiszálltak a gőzösről, mindjárt elhagyták a­­ vizet. A tarka népsokaság, a különböző időtöltések, a tánczcsoportozatok, az egymást rontó hegedű- és trombitazúgás igen jó anyagot szolgáltatott volna egy ügyes genre-festésznek. Azonban az ott összesereg­­lett ezerek daczára másfelé is jutott még elég ember és vasárnapi költekezés. Hasonlóképen tömve volt a pávaszigetecske is a pesti városerdőben, hol M­o­­r­e 11­y zenekara nagy tapsok közt hallata ujdonat uj polkáit, keringőit és csárdásait, úgy hogy este még a r­ég borult arcza is kiderült reájok, és csak itt-ott mutatkozott egy kis szelíd köd a mulatók feje körül. * A p­e­s­t­i m­ű­e­g­y­­­e­t részéről annak tit­kára közhírré teszi, miszerint a I. 1856. évi ittlapul rendelt eredeti olaj­festvény „a m­e­n­y meg­érkezése“ Barabás Miklós festésztől Pes­ten, az állandó műtárlatban kiállítva, csak julius 8-áig szemlélhető meg. * Figyelmeztetjük a magyar természetbarátokat és orvosokat a német természeti­.­zsgálók és orvosok Bécsben tartandó 32-dik gyűlésére, melynek pro­­grammját a „Wien. Ztg.“ egész terjedelmét®“ közi, s az abban résztvenni óhajtókat szívesen megöli.1®* A gyűlés 1. évi September 16-án kezdődik és 22-én fejeztetik be. A gyűlés tagokból és részvevőkből áll. Szavazatjoggal bíró tag csak a természettudományi és orvosi szakban ismert író lehet. Egyébiránt részt­vevő szavazat nélkül akárki, ha a nevezett szakokban tudományosan foglalkozik. Minden tag és résztvevő fölvételi jegye átvételekor 5 pártot fizet. A gyűlésen nem német tudósok részvétele is igen szívesen fo­­­gadtatik. Az általános ülések, melyekben bementi jegy mellett oly egyének is megjelenhetnek, kik sem tagok sem résztvevők, September 16—19 és 22-kén lesznek s 10 órakor kezdődnek. Ez tízssdek megtartá­sára a cs. k. Apostoli Felsége a cs. k. lak redonttermeit méltóztatott az illetők rendelkezé­sére átengedni. A tagok és résztvevők belépti jegyei a közintézetek és gyűjtemények látogatására is érvé­nyesek, továbbá tartózkodási jegyek is, még­pedig külföldiek számára díjmentesen. A felvételi és utasító iroda van a cs. k.­észművészeti intézetben (Wieden a Karinthkapu közelében). Az Ügyvezetőség felhívja az illetőket, kik a gyűlések idejére magánlakást óhaj­tanak, hogy ezt mielőbb jelentsék be; különösen mennyi szobát óhajtanak s mely tájon kívánnak lakni, valamint azt is: az éjszaki vagy déli pályán, vagy gő­zösön érkeznek-e ? Ez utóbbi azért szükséges, hogy illető lakásuk iránt az utasítást mindjárt megérkezé­sükkor a kijelölt állomáson átvehessék. * Székesfehérvárról, a cs.k.megyei tör­vényszék egy ítéletének kivonatából értesülünk, mi­ként 1855 évi October 7-n iszka-sz.-györgyi lakosok özvegy Sz. Katalin és ennek menye, Sz. Éva meg­fojtással, azután ennek férje, az elsőbbinek fia Sz. János fején és mellén ejtett ütésekkel meggyilkolva találtattak. A tettes utáni nyomozások azonnal a meg­­gyikoltakkal közös gazdaságot folytatott s a két utóbb nevezettek veje S. János ellen ébreszték fel a gyanút, minek folytán elfogatván a bírói vizsgálat alatt bűnös­ségét következőkép vallotta be: ipa­r napávali gyű­lölködés, s vele való rosz bánásuk miatt már régeb­ben elhatározta magában ezen czivódásnak az utób­biak meggyilkolásával véget vetni, mire múlt év. október 6-a, midőn a család épen a szürettel foglal­kozott, a legkedvezőbb alkalom kínálkozék. Midőn t.i. Sz. Éva a szöllőhegyről egyedül jött haza, rövid idő múlva követte őt,alkonyatkor a konyhában megtámadta és megfojtotta, azután Ss.Katalin hazajöttét várta be,és ezt is hasonlóképen ölte meg. Visszamenvén a szöllő­­hegyre Sz.Jánost a présházban szendergésben a földön fekve találta,azonnal követ vett magához s rövid ellent­­állás után fejére és mellére irányzott ütésekkel agyon­verte, holt­testét pedig éjjel taligán hazaszállitotta. Ennélfogva S. János, iszka­szt-györgyi születésű 28 éves reform, vallású, nős, földmives, a bebizonyult tényállással öszhangzó saját vallomása alapján a tör­vény értelmében kötél általi halálra ítéltetett s a halálos ítélet rajta Székesfehérvárott jun. 14-n d. e. 8 órakor végrehajtatott.­­Moórott máj. 10-kén, mint gyanítják, szán­dékos gyújtás által tűz támadt, mely 31 házat ham­vasztott el. Fájdalom e tűzvész alkalmával egy nő és egy gyermek is a lángok martaléka lett. Elismerő megemlítést érdemel az itt helyőrködő 3-ik vértesez­red legénysége, mely a tűz oltásánál erőteljes segélyt nyújtott. S­ TARCZA: Drámánk a nemzeti színházban. (Félévi szemle.) Mielőtt e rögös pályát tovább futnám, Hadd nézzek a múltra, nézzek a jövőre! Arany. Midőn az eredeti színműveket egyenként bíráljuk, mindig előre tekintettünk, mindig a jövőt tartottuk szemünk előtt. Tekintsünk egyszer vissza is, an­­dalogjunk a múlton. Midőn az egyes művekről, előadásokról szóltunk, kiemeltük azt, mit drámairodalmunkra nézve hely­telen iránynak véltünk. Most foglaljuk ösz­e rövi­den azt, mit a rövid félévi múltnak eseményei, neta­­láni tévedései és romjai tanítnak. Mert bele van írva a sorsnak első lapjaira (melyeken túl senki sem ment), hogy a múlt tévedések és romok nélkül nem lehet. Kövér, meleg, termékeny félévünk volt eredeti színművek dolgában! Tizenkét új eredeti mű került a nemzeti színház zöld, reményszín szőnyegére és kopár deszkáira. Azaz ugyanannyi, a­mennyi a múlt egész év alatt. Tizenkét uj mű hat hónap alatt­ és pedig a közben eső farsang és ünnepek, a tömény­telen ballet, két uj opera és Levassor daczára, ki­nek neve egy egész hétig azt hirdeté az eredeti drámának: „a színház zárva van, a magyar színé­szek mind szabadságidejüket használják — azaz hogy használhatnák, — a magyar súgók mindan­nyija elrekedt,— a tiszt, pesti közönség elfelejtette a magyar nyelvet — csak francziául hall“ stb. Ne is menjünk tovább .... kezdjük Levassor uron. Magyarázzuk meg a „Vasárnapi Újságá­nak s mindenkinek a kit érdekel — mi részben tekintettünk színészetünk jövőjére, midőn Levassort jobban dicsértük mint bizonyos színészünket (a név nem tartozik a dologra.) Először is az igazságnak, az elfogulatlan ész parancsának hódolt az ítészet. (Az sem tartozik ide, hogy a „V. U.“-nak életrajz­íróját nem veszszü­k ítésznek,hanem magasabbra he­lyezzük s hymnus-irónak ismerjük el), midőn a nagy komikai tehetségre, a szerzett rendkívüli ügyes­ségre figyelmeztettünk némelyeket (fölösleges mon­danunk, hogy e némelyek alatt színészeinket és részben az i­­zgatóságot értjük). Mit akartunk mi (ezalatt csak „az alulírtat“ kell érteni), midőn e nagyon tisztelt Némelyeket fi­­gyelmeztetni bátrak voltunk, midőn mindenekelőtt el akartuk ismertetni azt, a­mihez egy-két érzéknél egyéb semmi sem kellett, hogy t. i. Levassor rend­kívüli tehetség s képzett ember a maga szakában, hogy mellette az a franczia kisasszony, nem­ valami nagy természeti adományok mellett is, természetes játéka által példányul szolgálhat ? — Első volt, hogy mindezt elismerjük. Én azt hiszem, hogy azt a na­gyobb rész elismerte — és pedig nem a kritika, ha­nem saját szemei után; egy kisebb rész, ki szemeit nem akarta használni, a kritikára sem nyitotta fül. Pedig kár volt! Mindenki könnyen így okoskodha­tott volna : „íme mily magas fokra emelkedhetik a színészet ott,a­hol a színész nem kénytelen ma hősi, holnap szerelmes, holnapután komikus, s jövő va­sárnap egy népszínműben paraszt gazda, hétfőn u. n. intrigáns lenni ! Ez az egy nagy tanulság meghálálta volna azt, hogy egy vagy két magyar színmű s négy vagy öt balett 6 napig volt leszorítva a színpadról. A „V. U.“ annyira balul fogta fel a dolgot, mikép­­pen a legnagyobb hátrányt hozta föl ellenvetésül a kritika ellen, mely Levassor tehetségét elismerte. Azt mondá a nevezett lap, mikép Egressy többoldalú színész mint Levassor, mert hiszen Egressy egyik estve tragicus (Egressi urat a neológ szerint „szo­morú színművészének kellene neveznünk, de én jobbnak tartom az avult tragicus mellett marad­ni), másik estve comikus, harmadik estve öreg úr, negyedik estve könnyelmű fiatal,ötödikben király,ha­todikban rongyszedő, — s ha mindezekben ugyan­azon estve lépne föl — nagyobb hatást tenne, mint az a franczia bohócz. Mily roppant csalódást Hisz Levassorban nem azt bámultuk, hogy hat féle alakban is megjelent egy estve, hanem azt, hogy mindenik szerepbe telje­sen be tudja magát találni. Részemről nem ez áta­lakulásokat tartottam fő dolognak, hanem azt, hogy ő maga és a vele levő színésznő, annyi természe­tességgel adta minden szerepét! Mindezen szere­pek, bármily különbözők voltak is az alakok, mind megegyeztek abban,mikép az együgyűség, a naivi­tás volt előtüntetve s Lavassor öszvesen is három négy alakot mutatott : legtöbbnyire angolt, egy­­ügyü ujonczot , és öreg urakat, s mindezekben a komikai halás volt föladata.Hogy Levassort és Tois­­setre kisasszonyt tragikus szerepekben színházunk tagjai közöl többen felül­múlták volna — ezt senki sem vonja kétségbe. De a komikumban épen azért nem közelíthet meg nálunk senki, mivel valószínű, hogy Levas­sor soha sem lépett föl tr­a­g­o­e­d­i­á­b­an. Mindezekben a jövőre nézve az lesz vala a ta­nulság, hogy nálunk, ha nincs is külön színpad a tragoediára, külön a vígjátékra és társalgási drá­mára , s ismét külön a vaudeville-ekre, legalább mindent el kellene követnie az igazgatóságnak arra, hogy a színészek közt szakmák szerint legyenek fölosztva a szerepek. Erre nézve egyfelől nem a balett, hanem a drámai személyzetet kellene több új erőkkel szaporítni, s midőn az ifj. Lendvay és Ko­máromi között volt a választás, a­helyett, hogy az utóbbit az igazgatóság mellőzte, ezt is szerződ­tetnie kell vala. Másfelől a szerepkiosztásban több szakismeret és több önállósággal kell vala eljárni, mint eddig történt. Nálunk a szerepkiosztás nagy­részben a színészek kényére van bízva, kik minél többféle szerepben szeretik megkísérleni erejöket, s gyakran élnek csalódásban hivatásukra nézve. Én legkevésbbé se igyekeztem soha a színfalak mögötti titkokba hatni, é­s azért nincs is azok fe­lől saját tudomásom, — de a priori egész bizo­nyossággal lehet tudni, mikép oly színháznál, hol a szerepet nem osztják, hanem választják, veszik és a fölött osztoznak, mindig bizonyos anarchiának kell uralkodnia, mi a művészek figyelmét másfelé vonja, mint a hová csak hivatásukat tartván szem előtt, nagyobb haszonnal fordíthatnák. Ha örökösen a Pangloss és a „dobse“-féle hamis elv- és elvetlenségben maradunk, ha örökösen vagy nem vetünk számot magunkkal vagy ürügye­ket keresünk az önámításra, soha sem fogjuk is­merni magunkat és viszonyainkat. Első, hogy be­lássuk saját hibánkat, hogy elismerjük az érdeme­ket, előnyöket, akárhol látjuk, és pedig nem azért, hogy magunkat megalázva érezzük , hanem azért, hogy az észrevett, belátott hiányokon segítsünk, hogy megtudjuk, mi az, a­mit még elkövethetünk drámánk emelésére. — Ezért lehetett ránk nézve Levasser föllépte érdekesebb , tanulságosabb, mint Egressy un­ak oly különnemű szereplései — s azért tekintünk vissza még egyszer a múltra, hogy ki­mutassuk, mikép­­tészi eljárásunkban akkor is sze­münk előtt tartottuk a jövőt. A múlt félév alatt előadott 12 új színműből lás­suk mi marad fen, ha egy kis kivonási műtétét alá vetjük. A művek czím­e : „Bíbor és gyász“ (Hege­dűstől), „Hűség hűtlenségből“ (Vígjáték Kövértől), „Dalos Pista“ (Népszínmű Szigligetitől), „Biró uram leánya“ (Szentpéteri által átdolgozott nép­színmű); „IV­dik László“ (tragoedia Dobsától), Celestina“ (dráma Kövértől); „Bizalmatlanok“ (vígjáték Kovács Páltól) „Enyingi Török János“ (dráma Felekitől) „Pál fordulása“ (népszínmű Szig­ligetitől) ; „Okos bolond“ (népszínmű Szigligeti­től); „Brankovics György“ (történeti dráma Ober- tulajdonosok. ) Ennyi baj után nem csodálható azon bizodalmatlanság az illetők részéről, hogy az uj gazdászati egylethez járulni azon személyes félelemből vonakodnak , mert ennek is ő volt egyik indítványozója. A hét elején esőnk volt, s most szép időnk , ál­dásos aratást remélünk, mire e három selejtes év után nagy szükségünk van. Jelentékeny gabnafor­­galmu városunk e tavaszon nagyon érezte az üzlet­pangás súlyát s örvend a bő évnek, valamint vigaszt talál félelme ellen, mert a kostyéli Temes-zsilip el­készülvén, még vizhiány sem gátolja az élénk ke­reskedést. r. 1. Iskolai közlés. A kassai cs. k. helytartósági osztály f. é. 16385 sz. a. bocsátványánál fogva az írásbeli érettségi vizsgálatok a kassai cs. k. államgymnasiumnál f. évi julius 14-n, az eperjesi kath. gymnasium­­nál 18-n, a lőcsei cs. k. államgymnasiumnál 24-n, s a rozsnyói kathol. gymnasiumnál 28-n veendik kezdetüket. Mi is ezennel köztudomásra juttatik. AUSTRIA! BIRODALOM B­é­c­s. jun. 29. Tegnap reggel a josephstadti vársíkon Otto görög király S­elge tiszteletére fé­nyes csapatszemle tartatott Császár Ő Felsé­­ge előtt, melyre a helyőrség teljes számban a hg Schwarzenberg allbgy vezénylese alatt eivonult, 8 órakor megjelent Császár Ő Felsége, jobbján Ottó király ö fels. nyargalt .festői görög nemzeti öltö­zetben, balján V­il­m­o­s braunsehweigi hg . k. fens., Ferd­inánd Miks­a, Vilmos és Lipót föherczeg urak ö cs. fenségeik kíséretében. A dísz­szemle, a legszebb idő kedvezése mellett végződött, d. e.­­ 1 órakor az összes minister urak ö exd­íU díszbe.*!1 tiszteleglek Otto király ő figénél. __Ferding,Miksa föherczeg ő cs. fen­sége a schönbrunni nyári pallotába fenséges szülői­­nél szállt le. — Várallyai Haulik zágrábi bibornok-érsek ő eminentiája a bécsi püspöki értekezlet zárülésében jun. 17-n megragadá az alkalmat,emlékezetbe hozni, mi­kép a m­argii főpapok tan­á­cskozlatainak zárnapja egy­szersmind IX. Pius pápa e szentsége megválaszta­tásának tizedik évnapja, a közösen táplált hála leg­­hőbb érzelmeit fejezvén ki a szent atya iránt. Azután­ kenetteljes beszédben kiterjeszkedett a concords Ilim üdvös ketkezményeire, melynek bizton várható áldásdús hatásait híreslveti , végül mind pápa ö szentségére, mind Ferencz­ József Császár ő Felségére, mint e szent mű teremtőire az ég áldá­sait köré. — Gr. Radeczky Irigy, a lombard-velenczei királyság főkormányzója a menekült B­e­r­g­a­m­i­n­i Salvatorinak a büntetlen visszatérést a cs. k. álla­­mokba megengedte. — B. Bourgtteney St. Veitban fog tartóz­kodni s ott hg Auersperg-féle palotában lakni. Gorcsakoff hg. orosz cs. minister tegnap az északi pályán Drezdán és Berlinen át Sz. Péter­­várra elutazott. — A megürült görög consuli állomást Bécsben hallomás szerint b. S­i­n a Simon nye­­rendi el. — Az orosz cs. távirdai állomás Moszkvában német és franczia nyelvű sürgönyök fölvételére fel­­hatalmaztatott. — Az austriai cs. k. és bajor k. kormány közt a kölcsönös vaspályákat illetőleg kötött államszer­ződés itt f. hó 25-én hirdettetett ki. Ez 18 czikkből áll, melyek lényegben a következőket tartalmazzák: Az austriai kormány féloldalik a kötelezettségtől, Salzburgtól Bruckig egy pályát építeni, mely az 1851. jun. 21-ki szerződésen alapszik; azonban az e pálya feletti tanulmányokat, hogy kedvezőbb vo­nalat nyomozzon ki, folytatni fogja s eredmény esetében a kérdést ismét tárgyalás alá vétetendi.­ Ellenben a cs. k. kormány kötelezi magát már most salzburgi határától, Salzburgtól Triesten át Bécsig egyenes pályát állítani, melynek öt év múlva a for­galomnak át kell adnia. A cs. k. kormány arra is kötelezi magát, hogy az Insbrucktól a bajor határig, valamint a Veronától Botzenig vezetendő pályavo­nalat 1858 octoberig a forgalomnak átadandja. A bajor k. kormány kötelezi magát ama pályavonalat Münchentől Rosenheimen át a határig hasonlag 1858 oct. 1-jéig, és azt, mely Rosenheimtól Salz­burgig mepend, öt év alatt fölépíteni, Austria ré­széről egy pálya Linztől Passau melletti csatlakozás végett, Bajorország részéről egy pálya Nürnberg­­től Regensburgon át Passauig legkésőbb hét év alatt fog felállíttatni. Austria továbbá egy pályát épít Prágától Pilsenen át a bajor határig, a bajor kor­mány ott azt a nürnberg-regensburgi pályával fogja egybekapcsolni. Azon esetre, ha Austria Pilsentől éjszaknak az Egeren át a bajor határhoz egy pályát vezetne , Bajorország ennek is összekapcsolását fogja eszközölni.

Next