Budapesti Hírlap, 1856. július (151-177. szám)
1856-07-24 / 171. szám
lemherczeg és az ellenzéki követek ellen. E pillanatban a híres Pucheta néhány szaladót igyekvél maga körül egyesítni, néhány száz nemzetőr élére állt, s a majortéren erősíté magát. Beszegezte a nemzetőrség ágyúit, s a puskatüzelés még erősebb lett, mint reggel, s itt néhány zászlóalj mindvégig igen vitézül kitárta a harczot. Állítják, hogy Esportero egy pillanatra lóháton megjelent éjjel azon nemzetőr lovagezred élén , melynek ő ezredese , de e hír nem hiteles. A veszteségnek mindkét részről tetemesnek kellett lenni, mert ily véres harczra Madridban nem emlékeznek, 11 órakor a puskalövés még folyt a sötétségben, mert a légszesz nem gyújtatott meg, s Madrid a gyász és halál borzasztó képét mutató. 16-dikán reggeli fél 4 órakor az előbbinél még viharosabb éj után, Dulce és Serrano tábornokok számos tüzérség, lovasság és gyalogság élén elfoglalták a Mayor-tért. Pacheta, a nemzetőrség élén, elszánva a harczot folytatni, a Toledo utczába hátrált, s a puskalűz újra élénken kezdődött. A katonák a térre és utczára nyíló minden házat s erkélyt elfoglaltak. Jókor reggel a madridi főkapitány parancsa volt mindenütt kiszegezve, mely a nemzetőrséget fegyvereinek 6 óra alatt beszolgáltatására szólítá föl, a permanenssé kinevezett haditanács elé állittatás terhe alatt. E parancs a legnagyobb sietséggel lön teljesítve, és több sajnos jelenetre adott alkalmat. Több egyénekre, kik fegyvereiket a kijelölt helyekre vivék , a minden utczaszögletben leselkedő katonák rálőttek, őket felkelőknek vélve. Néhol az erkélyeken levő nemzetőrök lelövék vagy megsebesíték a fegyvereiket beszolgáltató bajtársaikat. Délben a csapatok elfoglalták a I. Isidor templomot; más csapatok kimentek a városból s a felkelőket két tűz közé vették. Az ellenállás azon pillanatig folyt, mig Pucheta és testvére el nem estek. Ekkor a szélkergetés teljesen, s a felkelők capitulatiot kértek; O'Donnell megígérte nekik életüket. A csapatok ekkor minden állomást elfoglaltak s a lefegyverzéshez fogtak. Három órakor a füstölgő város csendes volt. — A halottak és sebesültek számát még nem tudni. — A helyőrségnek mintegy 250 harczképtelen embere van , köztük 3—4 tiszt s 25- 30 közember megöletett. A nemzetőrség vesztesége sokkal tetemesb, s legalább két annyira tehető. Esti tíz órakor a város katonailag meg volt szállva. Mély csend. O’ Donne 11 tagy győzött. Az új ministerek 15-én a madridi lakossághoz egy proclamatiót intéztek, melyben azokat arra szólítják fel, hogy „különböztessék meg némely eltévedt elégületlenek igényeit a törvényes jogok és szabadságoktól, miket a kormány sohasem sérthet meg, és sohasem akart megsérteni, s hogy a kormánynak szolgáltassanak módot, megmenteni a hatalom elvét, erőszakos eszközökhöz folyamodás nélkül.“ A madridi hivatalos lap jul. 17-én déli 122 órakor külön kiadásban következő hivatalos hirdetményt hozott : „A lázadás le van küzdve s a törvény uralma helyreállítva. A madridi deputatio és helyhatóság a katonai hatóságok által feloszlattatott, szintúgy a város nemzetőrsége is, mely újra fog szerveztetni. Ez utóbbi intézkedés alól ki, van a nemzetőrség két zászlóalja véve, melyek esküjök a királynő és hazához hívek maradtak. A követek pártoskodó kisebbsége , mely tegnapelőtt törvényellenesen a cortespalotában napolt s mely még ma reggel ülésre összegyűlt, beleegyezik önfeloszlatásába, miután a kormánytól nyilatkozatot vett saját bitorlása és erőszakosságára nézve A szabad közlekedés a főváros helyében helyre van állítva. Mint a madridi hivatalos lap 16-ról jelenti, Diano Dulce és Serrano tábornokok roppant szolgálatokat tettek. A kir. palota udvarai leívek csapatok, minden fegyvernemű tisztek, s hivatalnokokkal , kik azért tódulnak oda , hogy az uj kormány szolgálatára helyezzék magukat. Concha tábornagy, kinek ezen alkalommali buzgalma bámulatos, vezérli a kir. Alcazar oltalmazásával megbizatott haderőt. Afonso Martinez, exközmunkaügyi minister , gyakorolja a polgárikormányzói működéseket. A lázadás főbb főnökei odahagyták katonáikat. A tartományokból igen kielégítő tudósítások érkeztek. Sevillában Aleson tábornok elnyomott egy communisticus mozgalmat, s Saragossa városa a rend szellemében nyilatkozott. (Valósággal O’Donnel ellen nyilatkozott.) Infante tárnok O’Donnel I- nek azt írta, mikép a Madridban jelenlevő cortesgyűlési tagok sietve szétoszlottak, mihelyt megtudták, hogy ő felsége az ő összegyűlésüket törvénytelennek tekinti. A tábornok levele parlamenti okirat. Érdekes a Donne 1- nek egy levele, melyet ő a cortes-gyűlés elnökéhez intézett, melyben kijelenti, mikop a kormány a Madridban egybegyült cortes-tagok gyülekezetét nem ismerhette el törvényesnek, mert az az alkotmányozó cortes-gyűlés kisebbségéből állott, mely a felkelés által reá gyakorolhatott nyomásnál fogva a tanácskozásra szükséges szabadsággal nem bírt. Ez oknál fogva nem közöltetett a kamrával az új ministerium kineveztetése. E választ O’Donnell kir. rendelet folytán adta, kijelentvén, mikép a cortes-gyűlés törvényes megalakulásáig többé sem az elnöktől sem bármely tagtól a cortes-gyűlés nevében levelet el nem fogadand. Egy madridi lap szerint a franczia követ, marquis de Turgot, ki mint tudva van franczia külügyminiszer volt a párisi államcsíny idejében, előre látván a komoly eseményeket, a nagy hőség daczára állomásán maradt és parancsot adott, hogy az összes sebesültek a francziák St. Louis kórházában helyeztessenek el. Ő a királynőt az utolsó napokban nem hagyta el. A diplomatiai testület hasonlag a palotába ment, csak lord Howden elmaradása tűnt fel. Espartero párisi 20-ki tudósítások szerint még mindig Madridban volt. A „Patrie“ szerint az angol követségi palotába ment. Egy rajnai lap párisi levelezője írja : Hajót vagyok értesülve, parancs küldetett Máltába, hogy egy angol hajóraj a spanyol határokhoz indíttassék. Mint az „Indep. belge“nek Saragossából jul. 15-ről írják, tüstént a madridi tudósítások vétele után az összes tartományi hatóságok, valamint a nemzetőrség főnökei is összegyűltek az aragóniai főhelytartó palotájában. Ott egy ezen főhivatalnok elnöklete alatt tartatott ülésben a következő proclamatio szavaztatott meg : „Lakosai a tartománynak! Egy, a szabadság ügyére nézve gyászos esemény történt Madridban. Azon ember, ki 1854 júliusban a törvény nevében fölkelt, elfoglalta a főhatalmat ugyanezen törvények ellenére, megtámadván a nemzeti felséget, s a nép vérét kiontatván. A mindig hősies város Saragossa , a szabadság védsáncza, nem maradhatott közönyös egy ily merény láttára, s legközelebb nyílt ellenzékké alakult a kormány ellen, azon tántoríthatlan eltökéléssel , mikép mindaddig nem teendi le a fegyvert, mig csak a hon szabadsága örökre meg nem fogott szilárdíttatni. Ezen junta, közölvén veletek ezen fontos eseményeket, arra hív fel benneteket, hogy a fővárossal közösen működjetek, hogy mint egyetlen ember keljetek föl s hogy készületek ellenállani. Azonban midőn ezen junta óhajtja, hogy a főváros mozgalmához csatlakozni lásson benneteket, ugyanakkor lehetetlen, azt nem tanácsolni, hogy a legnagyobb mérsékléssel viseljétek magatokat, minden oly kihágást kikerülvén, mely megbecsteleníthetné az általunk védett szent ügyet. A legkisebb rendetlenség is ellenségeinknek használná, kik örülnének azon, ha anarchiába merülnénk , hogy saját kényuralmukat elfogadtassák velünk. Egyetértés és ellenállás Lucena gróf ministeriumának, s ez által a szabadságot is megmentendjük az azt fenyegető veszélyektől. (Aláírás) Az elnök Antonio Falcon. Alelnök: Bolo, Garriga, Marin, Cano Manuel, Schmid, Condé, Gimeno, Borao.“ E szerint az ellenállás Saragossában szervezve van. A saragossai felkelés óta a Spanyolország belsejéveli közlekedés megszakadt, azonban azt állítják, hogy északi s keleti Spanyolország csakhamar követendik Saragossa példáját. Ezenkívül a múlt évben legyőzetett carlista párt is azzal fenyegetőzik, hogy újra fölemeli fejét. A „Conflit.“ 20-n így nyilatkozott: „Fájdalommal jelentjük, mikép a Madriddali közvetlen távirdai közlekedés félbeszakasztatott. 17-nél későbbi tudósítások nem érkeztek. A Saragossa válságos helyzetéről tegnapelőtt érkezett értesítések fájdalom , megerőítvék. Bayonneba oly csütörtökön estéről kelt tudósítások érkeztek, miszerint egész Aragónia O’ Donnell ellen nyilatkozott, s Gurrea, a helyőrségi nép élén, ura volt Saragossának. Hozzátévék, mikép a cortesgyűlés legközelebb összeülend ezen városban, hova 85 tag, tehát a gyűlésnek igen nagy többsége érkezett meg, hogy magukat megalakítsák. Ezek fontos tudósítások lennének. Szeretjük hinni, hogy azok nagyítvák , legalább a már összegyűlt követek számát illetőleg.“ A „Messager de Bayonne“ így ír : „Ma 18-n a spanyol consulhoz egy oly sürgöny érkezett, mely jelenti, mikép 17-n este Barcelona- s Gironában , valamint az egész határon teljes nyugalom uralkodott. Ehhez hozzáteszik , mikép a pamperunai helyőrség egy része, s a madridi helyőrségből 5,000 ember Saragossa felé küldetett, hol fölkelés ütött ki. Mint mondják, Espartero Madridban van, szemmel tartatván a Gurrea tábornok anyja által lakott házban.“ Barcellónában f. hó 18-a estre tört ki a harcz, a csapatok azonban túlerőben voltak. E város helyőrsége 15000 emberből áll. Zapatero tak ott a parancsnok, ki O'Donnell trigynak hódol. De a barcellonai mozgalom annyiban mégis fontossággal bir, miután az otani csapatok az e városban és egész Cataloniában uralkodó hangulatnál fogva onnan máshová nem rendeltethetnek. Catalonia városainak egy része O’Donnell ellen nyilatkozott Ezek közé tartoznak Jaca vára és Junquera kis város a pyrenaei hegyek tövében, mely fekvésénél fogva bir fontossággal. Távirati tudósítások: Páris, jul. 22. A „Moniteur“ San Sebastianból f. hó 24-éről jelenti: Santander városa a forradalmat ki akarta kiáltani, de ott ismét minden visszatért a rendhez. Navarra s az északi tartományok nyugodtak, Saragossa ügyei a kiegyenlítés utján vannak , Logronóba csapatok vonultak be. Továbbá említi a hivatalos lap , mikop a távirdai közlekedés Spanyol- és Francziaomég közt Sarragóssá miatt félbeszakadt, Madrid 18-kán teljesen nyugodt volt s a lefegyverzés befejezve. (E sürgöny némely adatait már a tegnapi számban magánsürgönyben közlöttük.) London, juli 22. Az alsóház tegnapi ülésében lord Palmerston megdicséri a német légió eddigi magaviseletét, mondá, mikép elbocsáttatása közel van, csak a módról kell a kormánynak előbb határozatot hoznia. — Jul. 21. További nyugtalanságok kikerülése végett tegnap 2000 német légionárius Aldersholtból Colchesterbe helyeztetett át. Lord Wensley, a se a „Times“ szerint a holtig tartó peerség helyett örökös peeri méltóságot nyerene. Konstantinápoly, jul. 16.20000 franczia és 10000 angol egyelőre itt marad, a többi legénység már hajóra kelt. Tegnap Per issiert egy tiszteletére a szultánnál Dalmabagdzséban ebéd volt. Róma, jul. 16. Tegnap itt Erzsébet Császárné Ő Felsége szerencsés szülése alkalmából Te Deum tartatott. Színházi előadások. A nemzeti színpadon: „Romeo és Julia.“ Szomorujáték 5 felv. A pesti német színpadon: Döring Theodor porosz k.udv.színész első fölléptéül: „Der Jude.“ Schausp. in 4 Aufz. lehető leghűbben, tehát legnagyobb szabatossággal szem elé állítni. Vagyis a helyesírás föladata : a legtökélyesb értemény szabatosságnak lehetségig megfelelő alakszabatosság. Hiányos tehát a tisztelt bizottmány azon állított tétele, miszerint a helyesírás nem egyéb azon tannál, mely az írásjelek helyes használatát adja elő, az illető nyelv hangjai és szavai hű leábrázolására. E tételt így szükség kiigazítani , az illető nyelv hangjai s szavaiban létező értemény hű kifejezésére. E kettő közt lényeges a különbség. Fölállítván ekkér a szempontot, melyből én a helyesírást tekintem és egyedül helyesen tekinthetőnek tartom,áttérhetek a tisztelt bizottmány előterjesztésének részletes bírálására,vagyis azon kérdés vizsgálására: lehet-e nyelvünkben a helyesírás főelvét a kiejtésben találni? Legelőször is lássuk,mit ért a tisztelt bizottmány a kiejtés alatt? A 2. §-ban ezt találjuk : „A szó helyes hangoztatását az úgynevezett miveit nyelvszokás adja, mely a nemzetben , csinosabb társalgás és irodalmi alkalmazás által módosítva, s hol a nyelvnek a tudomány által elvont saját törvényei a gondatlan használás által elhanyagoltattak vagy elhomályosodtak is, ezek által szabályozva fejlődik.“ Ez más szókkal ezt teszi : Kiejtés alatt nem az egyetemes nép ajkán élő általános , hanem csak a miveit nyelvszokást értjük. S miért és mennyiben műveit valamely nyelvszokás? A mennyiben a nyelv saját törvényei által szabályozva, irodalmi alkalmazás által nemesítve van. Kérdem: ha a helyesírás alapelve a kiejtés, azaz ha az írónak a kiejtéshez kell alkalmazkodnia , hogyan nemesíthetni a kiejtést az ennek alárendelt irodalmi alkalmazás ? S ha viszont a kiejtést is irodalmi alkalmazás nemesítette, minő logika szerint válhatik ezen az írás által tökélyesített kiejtés az írás tökélyesítőjévé? Ámde lássuk : mennyiben nemesítheti az irodalom a kiejtést? felelete a mennyiben azt a szóeredet és szóelemzés törvén:—. x,vri,a,w*9Ahhf£ teszi. Mi hát a műveit nyelvszokás, felelet: a kiejtéstől független nyelvtörvények által szabályozott s kalauzolt beszéd. Következik ebből, hogy: a kiejtés helyesírási alapelvül szolgál, amennyiben a szóeredet és szóelemzet törvényeivel megegyezik; amennyiben pedig e törvényekbe ütközik, nem szolgál helyesírási alapelvül. Ha e kettőt kivonjuk , mi marad a tisztelt bizottmány definitiójából az alapelv számára ? Felelet: semmi. Csöpet sem szerencsésebb a motivatio, melylyel a tisztelt bizottmány a kiejtés alapelvül fogadását indokolja. A 2. §-ban t. i. a tisztelt bizottmány azért találja a helyesírás főelvét a kiejtésben, mert nyelvünkben a hang és írás belső szükséges viszonyban áll egymáshoz. Első tekintetre úgy látszhatnék, mintha a bizottmánynak igaza volna , mert praemissája csakugyan igaz, de következtetése hamis. Igaz hogy nálunk a hang és betű közt belső viszony van, de nem azért, mint a bizottmány állítja , mivel a mi nyelvünk primitív anyaggal bír , hanem egyszerűen azért, mert mi nem hieroglyphicus, hanem phoneticus írásmódot használunk, azaz a hangokra alkalmazott betűkkel írunk; ha tehát azt akarjuk, hogy írásunk érthető legyen, természetes, hogy a betűket a kiejtés szerint kell raknunk, például e szót: kalap csak a hangoknak megfelelő betűkkel írhatjuk le érthetően. Ez hát nem a magyarnak specificus, hanem mindazon nemzetek közelőnye, melyek betűírást használnak; a német, olasz, spanyol, sőt franczia és angol is a kiejtés szerint is, a mennyire grammatikája megengedi, mint mi a kiejtés szerint írunk, a mennyire grammatikánk megengedi.A beszéd és írás közti ama viszony tehát, melyre a bizottmány hivatkozik, minden más nyelvben is kisebb nagyobb mértékben megvan. Hogy a magyar nyelv oly szerencsésen alakítá abc-jét, mikép minden külön hangot külön betűvel képes írni, s nyelvalkata olyan, mely megengedi, hogy se több se kevesebb betűt ne írjon, mint kimond, tehát nálunk a hangok és betűk közti viszony tökélyesebb, ez szép előny, de nem olyan, melyet min nyelvünk primitivitásából lehetne magyarázni, mert azzal a nem primitív nyelvanyagú olasz és spanyol nyelvek is hasonló,ha nem nagyobb mértékben bírnak. A bizottmány indoka, szóval, oly a betűírás fogalmából folyó általános jellegű következés, mikép az egy külön nyelvre viszonyítva, vagyis általánosságából mintegy individualizálva, belső jelentését teljesen elveszti. A bizottmány molvallója olyat bizonyít, mi minden betűírásra nézve áll, s azért egyedül a magyar nyelvre nézve semmit sem bizonyít. De lássuk a kiejtés főelvül vételét a gyakorlati alkalmazás próbakövén. Két eset lehetséges. Első eset: midőn a kiejtés az írással tisztán egyezik, mint péld. kakas, bogár, alma , kössön , hasson, egyék, vinne stb. Ez esetben nincs szükség helyesírási szabályra, tehát a bizottmány fdelvére sem, mert az ily szókat, aki magyarul beszélni tud, úgysem fogja más betűkkel írni, magyar író pedig még kevésbbé. Azért haszontalannak tartom helyes írási szabályok közt az oly figyelmeztetést, pláne tudóstársaság és írói kar számára, mikép olvas-son, változ-zék, adas-s, kézzel, ab-ban stb. hrassék , olvas-son, adas-s, az-ban stb. helyett. (I. a bizottm. előterjesztés 5 §. 1 pontját.) Az ilyenek az iskolába, nyelvtanba valók. Második eset: midőn az írás a kiejtéstől eltér. Hogy okszerűleg következtethessünkt, tudnunk kell, miben áll ez eltérés fogalma? mert mondhatná valaki: ha a kiejtés alapelvét fölállítjuk, ily eltérés már magában képtelenség. De nem úgy van. Azon eset, melyben a kiejtés az írót kételyben hagyja az írandó betűk iránt, vagyis midőn a kiejtés megszűnik az író világosan érthető kalauza lenni, mindenütt előfordul, hol a beszédszervek tökélytelensége (legyen az akár természetteli, akár a kifejlesztés múlasztásából vagy a beszélő kényelméből eredeti) a gondolt belül e kétértelműig, nem tisztán kivehetőig ejti ki; vagyis hol a nyelv a szó elemeit nem hünhan*g eztatja,például adjon h. aggyont, menjen h. mennyen!, kiálts h. kiácsost aztán h. oszlánt, százszor h. szászszort, igazság h. igasságot, stb. stb. Stb. ejt. íme ez azon eset, midőn helyesírási szabályokra, útbaigazításra van szükség. Már most kérdem, igazolható-e oly logika, melynélfogva oly szabályoknak, melyek czélja a kiejtés tökélytelensége által támadt kételyekben eligazítani : maga e kiejtés létetik alapelvévé ! Hogyan igazítson el épen az a mi kételybe visz? Valóban a bizottmány feltalálta a nyelvészet homoeopathiáját: nesze semmi fogd ideg jól, s hasonlít azon törvényhozóhoz, ki a bűnöst saját bűnében bírói hatalommal ruházná föl. Ha már kérdjük, mi lehet egyedüli alapos eligazító oly kételyekben, melyeket a szó elemeinek a kiejtés általi hiányos visszaadása támaszt? mi egyéb, mint azon törvények, melyek szerint e szóelemek alakulnak, tehát a szóelemzet, a szófejtés. Főelvének rendkívüli hiányosságát a bizottmány maga is érezte, mert a 4. §-ban kimondja, hogy „a kiejtés elve, a mennyiben ragozott, származtatott és összetett szókat, egészben tekintve illet, a szófejtés által korlátoltatik.“ Más szókkal, minthogy egészben véve helyesírási kételyeket csak is a ragozott, származtatott és összetett szók támasztanak, ezekre nézve pedig a kiejtés csak annyiban dönt, amennyiben azt a szófejtés megengedi, a fenebbi sorok értelme nem más, mint hogy a helyesírási alap e 1 v a fölállított kiejtést helyesírási kételyekben a tisztelt bizottmány — ad majorem principii glóriám — a szóelemzetnek önmaga teljesen alárendeli. Szóval: a bizottmány helyesírási főalapul állít föl oly elvet, mely a hol használható, nincs rá szükség;ahol pedig szükség volna rá, nem használható. Hogy erről példákban is meggyőződjünk, lássuk: hogyan alkalmazta saját főelvét maga a bizottmány? (Vége köv.) NÁDASKAY LAJOS: Gazdászat, ipar és kereskedés. Pest, júl. 22-kén. A mai hetivásáron a tavalyi búzának nem volt kelete, minthogy a vevők a sokkal jobb minőségű idei árura várakoznak , kevés mennyiségben lehete is új árut látni mind a pesti mind a budai piaczon, 85—87 font súlylyal, melyet mérőnként 53-3 3 forintért vettek meg helybeli használatra. A tavalyi rozsból 3000 mérő jegyeztetett be kivitelre. Répamagolaj tegnap körülbelül 1500 mázsa kelt, míg 500 mázsa aug.—dec. kötött szerződés szerint 31 frt 26 krral fizettetett, az 1000 mázsa vására 31 frtj -val létesült Bel- és külföld minden vidékeiről kedvező aratási kinézésekről tudósítanak, a Rajna melletti északi Németországon az időjárás megjavult. Francziaországban a vízáradástól nem járt helyeken jó aratással kecsegtetik magukat. Angliában is gazdag búzatermést remélnek, ha az időjárás kedvezőre fordul. Egyedül Oroszországból vannak az aratás iránt kedvezőtlen tudósítások, a legtöbb rozsot termő vidékek, a hideg, eső, zivatarok által sokat szenvedtek, és alig engednek közepes termésre kilátást. Duna vízállás, julius 23. 9' 6" O'"0 fölött. Bécsi börze, jilius 23. (Távirati költés.) Bankrészvény . . . . . . 1094 Államkötesezvény 5% . . . . . ? ■ — dto 4% . •" . . --Nemzeti kölcsön 5% . . . . . . 85 1834—diki sorsjegy ...... 1839—diki —................................... 1854-diki 5%...................................— Államvasutrészvény . . . .• . . 348»/* Éjszaki vaspálya . . ... . . 2850 Augsburg. . . . . . .... 102% Földtehermentesítési kör. . . . . • 76% Dunagőzhajózás................................... . 594 London , . . . . . . 1093 Hamburg ... ... . 75% Cs. kir. arany . . .... . . Felelős szerkesztő SZILÁGYI FERENCZ. Szerkesztő-társ NÁDASKAY LAJOS.