Budapesti Hírlap, 1856. augusztus (178-202. szám)

1856-08-01 / 178. szám

letet. Ez értesül^n^ színpadi csínyről, betatís totta egy b'áffllpí Mjgyá^m színészt, ki sze­mélyét volljk­szandej'az'előadást­estvérén'kinálja meg öltözetével, hogy így a hasonlatosság még szembe­­ötlőbb legyen. Ez,megtörtént. A színész nagy­ öröm­mel fogadta el az ellenséges levelező ruháit, s a tár­saság előre jókat nevetett, a sikernek. Az előadás estvére elérkezett.A színész,a­ki a levelező alakját utánozza, kilép, s valahányszor megfordul, a közönség roppant hahotával fogadja , színésztársai azonban szörnyű boszus­ képpel integetnek neki a színfalak közöl. A színész azonban e győzelemnek örvendve, ügyet sem hajt rájuk s jobbra balra forog a színpa­don, mire a közönség homéri kaczaja még inkább növekszik, végre azonban midőn lelép, figyelmeztetik a kaczaj okára: a kabát hátára egy papiros volt akasztva e felirattal: „Íme egy szamár oroszlánbör­­ben!“ A furfangos levelező igy szedte rá a komé­diásokat. * Megjelent: a dunántúli ág. hitv. évi egyházke­rület soproni nyilvános főtanodájának tu­d­ó­s­í­t­v­á­n­y­a az 1855/C tanévben, kiadta az igazgatóság, nyomatott Sopron­ban Rol­twarter Ká­­rolynál. A tudósítvá­nyt Tin­fe­ldhy* Adolf, tanár-­ tól egy értekezés nyitja meg „a másodrendű egyénü­letek mértani szerkesztéséről.“ Továbbá bennfoglal­­tatik a jelen iskolai évben követett gymnasiumi tan­­terv átnézete mind a­ nyolcz osztályban; a tanári kar névjegyzéke V­­áz, általuk előadott tudományokkal együtt. A főtanodának 14 rendes tanára van, ezeinkí­­vül rendkívüli tanítók a rajzra, úszásra, gymnastikára, s a héber vallás oktatására. A franczia nyelvet s zon­gorázást a gym­nasium rendes tanárai tanították. Ezu­tán következik a tantárgyak elősorolása osztályán­ kiüti az előadási órák számával együtt. V-ik pont alatt a jövő 1856/7-ki iskolai évben követendő tanterv kis mutatása foglaltatik,­­VI-ik­ alatt a tanári kar jövő szerkezete, s­ a használandó kézikönyvek kijelölése. Magyar szerzőink közöl ezek közt a következő ne­­­vekkel találkozunk:­Szepesy J. M., Ihász Gábor, Zim-­­mermann, Lonkay Antal, Mozaik, Szabóky Adolf, Ha­­nák és Thüringer. A­ tanszerek iö közt föl­­van­ említve a nagy könyvtár, mely több , mint 17 ezer kötetből áll s újabban számos jeles munkával szaporíttatott. Az iskolai múzeum számos természettani, természet­rajzi és­ földismer­szerrel, gyarapodott­, úgyszintén számos,ajándékmunkával növekedett a magyar, ifjú-­ sági, s az ,az évben megalapított,­franczia ifjúsági­­ könyvtár is, vég­re az érmek gyűjteménye- Mi­k­u­l­á­s e nagysága utján Tomory, Anasztáz, Karsai lelkész ur, Hartmann tanuló, Kraus­­esperes, Kath Tóbiás ps Friedenreich András ur,adományai által. A X-ik pont alatt Müllner Mátyás ephorus a tápintézetet és con­­victust ismerteti. Az elsőben részesült ez évben ösz­­szesen 107 ifjú, 17 ingyen, ^tizenkét,sajtöbbi 20 ft évi fizetésért. A tanuló növendékeknek, ism­ézetéből értesülünk, miként a 8 osztályban volt összesen .234 ág. v. 16. hely. v. és ,10 héber ifjú. Anyanyelvűkre nézve 26, magyar» 7i, n,^piet, 11 .vend és tót, jösz-f­szesen 260,­­ösztöndíjas 56 ., kosztos: 163 ., tápi­tés­zeti 97. Gondosan áttekintve a jelen tudósítványt tar­­tozunk azon kijelentéssel, hogy"azt az igazgatóság a. .lehető legnagyobb szorgalommal és dicséretes czélszerűséggel szerkesztette­­össze, s már ez ok­mány maga is szép világot vet azán rendszeres eljá­­rásra, melylyel ez iskolában a nevelés és tanügy ke-­­zeltetik. *. A Tanodai­ lapokból, értesülünk, hogy a kardszagk­ábínatás kerületében négy elemi ta­­noda állíttatott föl. . "* Háro­ms­z­ékből jul. 25-röl írják :, Szemta­núja válék azon pusztításoknak és károknak, melyeket a jég legüdébb gabnaföldeib­en okozott. Tel-Dobog és Fapolczon az összes tavaszi vetést elverte. Szintén nagy károkat okozott helyenként Dalnok, Fáké, Ko­­vászna, Uzon, Albis, Fel-Csernáton és Ikafalván. Kü­lönösen dúlt az erős orkántól kisért jég Fel-Dobog és Zágonon. A házakról leszaggatta a fedelet, s az osztagokat a levegőben zilálta szét. Jul. 22-kén egy erős felhőszakadás D­álnok, Léczfalva és Várhegy fa­j pályáin a véteményeket s a virágzó növényzetet egé­­­szen beiszapolta. Mennyi keserü köny­eket kímélhetett volna meg a lakosság, na jobban használná a biztosí­tási intézeteket.­­Úgy látszik, maga­ a természet boszut áll e léhaságért. C tíledikén a háromszéki papság Szentgyürgyön egyházi gyűlést tartott, mely alkalom­mal a tervbe vett algymnasium és, a­ hozzá szükséges alaptőke ügye került tárgyalás alá. Zágon köz­sége egy ISO.OOC frt értékű erdőt s 16 hold szántóföldet 2000 öl követ és épületfalt ígért egy gymnasium építésére ; Szt.­­ György pedig 16,000 pártot ajánlott; mindkét község azonban ezt­ csak akkor adja meg, ha náluk az algymnasium létrejö. Egyszerre mind felszólíttattak a székelyföldi helységek, hogy sept. 1-jéig nyilatkozzanak, mennyi jótékony adománynyal járulnak a tervezett gymna­­siumhoz. i h h.,, TÁRCZA. NEMZETI SZÍNHÁZ. „Rászedtek a komédiások“ befitízlet­­ felvonásban. Irta Szer­d­a­he­l­y­i Kálmán. (Először júl. 27-kén.)­­ A drámabiráló szálasztmány, mely a fennebbi da­t­rabot , elfogadta, újra azon kénytelenségbe hitzi hogy figyelmessé tegyük, mikép kötelességében hanyagul járt el s nem sokára még azt is kimond-­ hatjuk, ha ez eljárása szokássá válik, mikép nem nemzeti színpadunkhoz , hanem önmagához méltóan tesz, midőn a n­emz­e­t­i szin­pa­dra oly darabokat hoz, melyek „botrány“ névnél egyebet l­épni érdemelnél. Folyvást sülyedünk, folyvást hanyatluunk, s szín­padunk a demoralizáltság felé a legegyenesebb, s napról napra meredekebb útón halad. A sülyedés, hanyatlásra figyelmessé mertem tenni a közönsé­get, s azokat is, kikre drámánk ügye s­eincs eiete bízatott.. De ez urak fölül képzelik magukat a fi­gyelmeztető szózatokon, fölül is vannak az igazsá­gon, mennyiben az lábaik alatt hever, fölül a fele­lősségen, amelyet ön­magukban nem ér­znek, s me­lyet hasztalan kiáltanak fülükbe az ügy nevében ! Az erkölcsi és múltészi elvek teljesen mellőztet-í nék, s már nem is tudjuk, hová sülyedhetne még drámánk s színházunk méltósága, lejebb az már nem sülyedhet, mert félteket ért a fenezímzett bo­hózat elfogadása által. Miért’ né mérnök ezt kimondani, tisztán, határo-­ zottan, minden leplezés nélkül, hogy mindenki hallja, és mindenki értéé ? Vannnak elegen, kik a’színház' ügyében, mint más irodalmi kérdésekben a szabad, független, véleményt, az őszinte meggyőződést és józan itészetet terrorizálni akarják, s nem gondolják meg, mikép ez, hála égnek — nem sikerülhet! Mi a hanyagságra, a korlátolt fölfogás­ból, személyes érdekekből irodalmi ügyeinkre há­ramló károkra az illetőket figyelmesekké tenni min­dig merni fogjuk, s bátran szemébe mondjuk egy testületnek is tévedését! Igen, minden téveszmék, minden személyes rokon­ és ellenszenv, minden terrorizálási törekvés sem fogja se elijeszteni , se zavarba hozni azokat, kik elvekre támaszkodva az ügy mellett szólanak. Hogyan nem látják be vala­­hára a terrorizálni akarók, mikép ők minden harczra képtelenek, mert hiányzik a fődolog, az alap, nincs talpuk alatt biztos hely, mert elveik nincsenek ? Mutassatok elvet, melyből e drámabíráló választ­mány kudarczai egyszerűen tévedésnek és nem többnek volnának nevezhetők.Egyszerűen tévedésből eredetinek mondhatnék eljárását, ha így okoskod­nánk : „A művészi szempontból elhibázott darab is gyakran hatást tehet, mint azt 1848 előtt némely ítész (?) vitatta. A színi hatás és műkecs két kü­­lönböző dolog, s mi a színihatást tartjuk fődolognak eredeti műveinkben.“ Mondom, ha így okoskodnék a választmány, még csak m­ű­é­r­t­e­tl­e­n­s­é­g­b­ő­l származott tévedésnek nevezhetnék eljárását. De a drámabíráló választmány még e téveszméjéhez sem hű. Oly darabokat fogad el, melyek nem csak hogy napstészi szempontból nem ütik meg a legtörpébb mértéket is, hanem a színház hasonlíthatlanul na­gyobb többsége előtt valódi botrányok. A bíráló vá­lasztmánynak egyedüli támaszpontja a karzat be­gyakorlott tapsa , melynek Zaját a műveltebb féSZ fejcsóválása, sóhajtása és kisebb hangú piszszegése nem nyomhatja el. Énmagam­ megalázásának érze­ném azt mondani, hogy e tapson ezek bérlettel«. Mindegy akármilyenek,­­ csak azt akarom újból is kimondani, hogy e tapsok csak annál szomorúbban mutatják a sülyedést, s sokkal szebb színben tűnik fel közönségünk müszlése, ha e tapsokat bérlőitek­nek, mint ha őszinte a tetszés-nyilatkozatok gyanánt veszszük. Annyi áll, hogy a közönség nagy része nem csak hogy részt nem vesz e tapsokban, hanem lenézi azon dicsőséget, melyet a megtapsoltak kész­pénzül fogadnak el. Azon estve előadásai, melyen az igazgatóság s választmány elvtelensége , s a közönség egy töre ér­dékének ízlése oly szomorúan s oly vastagon mu­tatkozott, egyszersmind két írónk elvtelenségét, ízléstelenségét, sőt tudatlanságát kézzelfoghatóan mutatta. A lopás, a hazugság, a csalás a legkihivóbb arczczal és álarcz nélkül szabadon jár és szerepel színpadunkon. Ez már csaknem szokott dologkint járja! De Szerdahelyi Kálmán darabjában a magán­­szenvedély­ az író személyes boszuja, s a pasquill akart mutatkozni egy egész osztály és egyesek ellenében. Egy egy osztály, pl. az orvos, a tudós, stb. osztály szolgálhat ugyan comícum tárgyául akkor, midőn egy találtán és híven festett egyén­ben az általános emberit, az emberi lélek általános gyöngéit, a pedánsságot, nyegleséget, hiúságot, elbizakodást­, együgyűséget akarjuk komikaivá tenni; de egy osztályt hazug szavakkal, ferde rajz­ban, s nem más mint p­r­ó­z­a­i­l­a­g befeketített, be­­sározott színben semmi czélból, és­ csak azért ál­­lítai közöség elé, h­o­gy az író boszút álljon a sértett hiúságáért: nemcsak részakaratra mutat, hanem írói tehetlenségre, fejletlen ízlésre, irodalmi műve­­letlenségre. Többször volt alkalmam Sz. úr mint kezdő színész túlságos otthonosságát megróni, mint művészietlen elbizakodást, de mindig csak azt tet­tem föl, miszerint e kezdőnk színpadi túlságos­­kodásai a karzat kedvéért történnek. Azonban most tűnt ki, midőn az írói pályára lé­pett, hogy ez elbizakodásnak indoka a közönség iránti tiszteletlenség, és a színpadi illemnek mond­hatni, megvetése. Rá nézve a közönség műveltebb része mintha nem is volna! Hadd ütődjék meg me­részségén a műszléssel bíró rész , csak a másik kisebbnek, de lármásabbnak tetszésében része­sülhessen! Ki kell mondanunk, mikép a vakmerőség nagy adagára volt szükség, hogy Szerdahelyi K. úr a szinműíráshoz csak fogjon is. Nem teszünk föl róla oly szakavatlanságot, hogy ne tudná, mikép a szinműirás minden írások legnehezebbike. De ő elég nagy embernek képzelé magát arra, hogy a dráma bíráló választmány a puszta névre is elfo­gadja ízetlen művét, s a közönség egy ré­szének elnézését elég nagynak arra, hogy e művet végig nézze. Művének legjobb czím­e lett volna „Boszut sze­retnék állani az újságírókon.­“ E czímet indokolja a darab következendő meséje . Egy kezdő színész (Féleki) szerelmes egy g­az­­dag gyámleányba. A gazdag gyámatya azt mondja, csak olyannak adja gyermekét, ki egy vagy más után halhatlanná teszi magát. (Bohózat gomn­­dolá magában Sz., a valószínűtlenségeknek nyílt terük van!) A'fiatal szülész azt mondja, hogy ő ' ' | AUSTRIA! BIRODALOM, B­é­c­s, jul. 30. Prágából érkezett távirati tudó­sítás szerint B cs. k. A­p­ost­o­l­i Felsége ma 5 óra 20 perczkor legjobb egésségben Teplitzbe meg­érkezett. Porosz király ön fels. ma 12 7 óra­kor utazott fel Karlsbadból Teplitzbe. Szász király ő fels. hasonlag ma vára­tik oda. F­e­r­d­i­­n­á­n­d toskanai örökös nhg­ö k. fens, ma Reich­­stadtba elutazott. i?17- ®!­­s: Após, tollFelsége f. hó 29-ikén d. u. 5 órakor külön Vonattal, a toskanai örökös hagyhg ö ’ cs. fensége, valamint Ő Felsége főhadisegéde gr. G­r­ü­n­n­e altábornagy Ő excja kíséretében, Csehországba utaztában a brünni pályaudvarba megérkezett. — Minthogy minden elfogadási ünnepély tiltva volt, csupán ő excel­­lentiáik gróf Lazanzky cs. királyi helytar­tó és gr. S c­h a a ff g o t s c­he altnagy cs. kir. or­szágparancsnok, részesültek azon magas szeren­csében, ő Felségét legmélyebb tisztelettel üd­­vözölhetni, s 0 Felsége által legkegyteljesebben fogadtatni. 0 Felsége mintegy negyedórás mu­tatás után útját kiváltt égésségben tovább foly­tatta, kísérve a pályaudvaron, és azonkívül hagy számban egybegyült közönség legörömteljesb ál­­dáskivonataitól. 1 . Zsófia főherczeg és Szőny ő cs. fensége, Mária és C­z­e­c­z­i f­i­a badeni herczegnek ő­k. féris. és Mihály ahg ő cs.fens. 26-án Karls­­ruh­é­b­a érkeztek. . .. Gr. P­e­r­s­­i­g­n­y, ki a cseh fürdőkben mulat, Prágába érkezett­ Hallomás szerint meg van bízva, Császár Ő F­e­l­s­é­g­é­t fejedelme nevében üd­vözölni. , Ma délben a német-austriai pénklubbi­­z­o­tt­m­á­n­y meghatalmazottjai gyűlést tartottak. ^ — A cs. k. szabad, nemzeti bank hintz év­ben 354,654 frt jövedelmi adót és 172/748 községi járulékot fizetett. " Sí Gá 1f­i­é­r a­lig e hét végén vaspályaügyek­­ben Párisból ide érkezett. Több nemeslelkü férfiaknak szándékuk, itt egyletet alakítani, melynek cáfélja tűzvészek ki­törésénél önkénytesen és fizetés nélkül segélyt szolgáltatni­,­ ne­vezetesen a­ fémbel­élét ír meg­­m­en­­­és­ét feladatukká tenni. Reméljük, hogy a székváros e nemes példája másutt is lelkes után­zókra találand. ''í- A győíri vaspá­l­yavona­l Győrtől Uj- Szőnyig Augustus hó első napjaiban nyittatik meg. — A vizállás a Szu­­­i­na torkolatnáljelen­­ség igen kedvező; az utolsó tudósítások szerint IO*// Velenczei láb. Ezen mélységet a Der­vent. Őrnagy vezetése alatti sikeres tisztítási munkálatok eszközölték.­­ Az állami vasuttársulat úgy intézkedett, hogy­ mostantól kezdve egyenes járatok nyittattak P­r­á­­­­gából Parisba s azokra a jegyek Prágában adatnak ki. Ehhez képest az első osztályú jegyek Prágából,Párisig 69 ft 15 kr, a 2-ik osztályúak 48 ft, 29 krba kerülnek. Az útdíjak ezüstben fizeten­dők még­ részesíttetni az alhímpénztárbeli eddig divatozott segélyzésbert.’­r . Smith O’Brien ismételve visszautasíta­ ba­rátjának ama sürgetését, hogy, ismét a politikai pá­lyára lépjen, s valamely megürült parliamenti állo­mást kérjen. Mint a „Times“nak Dublinból jelentik, a tip­per­ary-i néphad legutóbbi zavargása tárgyában, a haditörvényszéki vizsgálat múlt hétfőn bezáratott s a főizgatók halálra ítéltettek. Az ítélet a főpa­rancsnokhoz küldetett be, ki azt megerősítés végett a királynő elé terjesztendi. A zavargók közöl két más egyén a polgári hatóságoknak adatott át elitéltetés végett. Francziaország, Páris, 28. A „Moniteur“­­nek a s­p­a­n­y­o­l ügyekre vonatkozó czikke , mit már említünk, így hangzik: „Mi részvéttel kísértük a spanyolországi legutóbbi eseményeket s azokat bizonyos fokig tetszéssel fo­gadtuk, azt hívén, hogy azokból kedvező kilátást jó­solhatunk, az alkotmányos kormány állandó megala­pítására nézve, mivel Francziaországnak, mely Euró­pában a 89-ki eszméket képviseli, nem lehet egyéb óhajtása annál, minthogy egy oly szomszédállam, melynek jólléte által élénken érdekeltetve van, mind a kényuralmat, mind a fejetlenséget, a minden hala­dás és szabadságnak ezen két szikláját kikerülje; s mivel az Espartero-ministerium — úgy látszott —­ se a kihágások megelőzésére szükséges erővel, se egy nagy ország kormányzására szükséges erélylyel nem bírt, természetesen rokonszenvvel fo­gadunk egy oly változást, melynek I. Izabella trónját meg kell szilárdítnia. Némely külföldi lapok elvakít­­tatván egy név irányában kevéssé alapos előszeret­tetük által, államcsíny gyanánt igyekezték föltüntetni egy minister lemondását, mit a királynő ,ismételt vo­nakodások u­tán egyszerűen elfogadott. Ha O’Don­­nell adja be ezen lemondást, ők a tényt tökéletesen alkotmányszerűnek találták­­volna. A pártszellemnek sohasem kellene ennyire elferdíti a dolgokat, s a közvéleményt tévútra vezetni igyekezni. Spanyol­­ország két év óta sajnos helyzetben volt. Ezen nagy ország, oly sokáig Európa választott bírája, melynek szövetségét még nemrég is oly buzgón keresték, igen alacsony rangra sülyedt. Nem volt többé se pénzügye, se serege, se tengerészete, se kereske­dése, se közigazgatása, se külbefolyása. Ezen nehéz helyzetben a nagyravágyók, a­helyett hogy a fenn­­állót megerősítn­i igyekeztek volna, annak megin­­gatását kísérték meg vagy a tömeg szenve­­délyeinek hízelegvén, vagy veszélyes utópiákat akarván létesít»., Ama zavarok, mik Spanyol-­ országot néhány év óta háborgaták, valóban bi­­­­zonyos 4 év előtti miniszereknek azon vég­­zetszerű eszméjéből eredtek , miszerint államcsínyt eszközöljenek akkor, midőn Spanyolországban nyu­j­­galom s jóllét volt, s midőn semmi nagyszerű ok semm kényszerítő őket arra, hogy a királyság törvényeit rögtön megváltoztassák. Egy államcsíny csak akkor lehet törvényszerű az utókor ítélete előtt, ha azt végszükség igazolja s ha az mindenkinek szemében egyedüli eszköz az ország megmentésére. Mi ismer­,­jük azokat, kik államcsínyekről álmodoztak, nem né­mely intézmények módosítása, hanem a trón­­ledöntés vagy a dynastia megváltoztatása végett, már vagy Portugálnak Spanyolországgal a braganzai ház alatti egyesítése , vagy régensség felállítása álal. Ezért köszönetet mondunk O’D­o­n­n­e 11 tanknak, hogy á­l­­lamcsíny nélkül megkísérlé Spanyolország­ban helyreállítni a rendet,­a szabadságnak ezen első i­s nélkülözhetlen alapját. Köszönjük neki, hogy a sér­jetlenség első perczei alatt minden gondját a spanyol seregnek mind erkölcsi,mind anyagi tekintetbeni újra­szervezésére fordítá,mi­vel nem volt elég zászlóaljakat s századokat újraalkotni,hanem mindenekfölött ezen oly vitéz s nagy dolgokra annyira képes katonáknak meg kelle adni ama rugókat, melyek egyedül tartják fenn a seregeket, a kötelességérzetet, a fejedelem irá­nyában a hűséget, a fegyelmet. Ezért reméljük, hogy a legújabb változások véget vetendnek ezen oly gyá­­szos államcsínyeknek, pronunciamientóknak, mivel őszintén óhajtják, hogy Spanyolország, mely­ az erő­­s jóllétnek annyi elemeit foglalja magában, a nyugalom közepett újra foglalja el illető rangját, a­helyett hogy bizonyos délamerikai­­ köztársaságok színvonalára sülyedne le, hol se hazafiasság, se pol­gári erények, se emelkedett­ elvek nem találhatók, hanem csupán néhány ölj/ fábörtékek/­ kik hiú­igé­­retek által elcsábított katonák segélyével a föh­ata­­lomért küzdenek egymással.“ Egy rajnai lap levelezője­ szerint, ezen Moni­­t­e­u­r-czikkben, mit hírszerint a császár Persig­­n­y v­e­l együtt dolgozott ki, leginkább meglepő a Narvaez barátjai elleni heves kikelés, s ezen okiratot nyilvános válasznak tekintik, az angol rész­ről kifejezett aggodalmakra. A franczia kormány a szerinte nem eléggé erélyes E­spart­éros Nar­­vaez közt foglal állást. O’Donnell álláspont­jára helyzi magát, kinek világosan köszönetet mond a rend helyreállításáért. Ezen jegyzéket a Tur­got marquisnak adatott utasítások hasonmásának tekintik, s mint mondják, Izabella királynő a fran­czia követ tanácsára hagyá meg Narvaeznek, hogy V­i­c­h y b­e­­térjen vissza. Váljon Angolország meg fog-e elégedni a franczia kormány nyilatkozatá­val? Az angol kormány, a franczia példájára, szin­tén szemlélő­ hajórajt küld a spanyol partra. A,,Times“ párisi levelezője,aki előbb bizonyos­sággal állítá , hogy a franczia kormány, O’Donnell megveretése esetében beavatkozandik Spanyolor­szágba , most kijelenti, hogy ezen beavatkozás tel­jesen ellenkezik a franczia kormány szándékaival, mely előbb Turgot alaptalan jelentései által ve­zettetett félre. Azon T­u­r­g­o­t marquishoz intézett parancs, mi­kép Madridot hagyja el, visszavonatott. Mint mondják, D’ D­o­n­n­e 11 épen nem gondolt arra, hogy Narva ezt a párisi követséggel meg­kínálja, annál kevésbbé, mivel 01 o t­a­g a se le nem mondott, se állomásáról el nem mozdíttatott. Spanyolország, Ma­d­ri­d. A franczia félhi­vatalos lapok csupán némely további részleteket hoznak az Aragónia iráni mozgalomról. E sze­rint Fa­lcon tábornoka Monte-Terrero, s az Alj­uféri a­z erőd állomásait, melyek a város fölött uralkodnak, elhagyó. E­c­ha­g­u­e tábornok a Saragossába vezető két főutat megszállt, s az ezen oldalróli tetemes bevitelt elvágta. D­u­­­c­e tá­bornok a huescai után igen kedvező állást fog­lalt el , s Echague-véli közlekedését biztosítá. Ezen tudósítások szerint, a fölkelők nem képesek őt háborgatni, vagy kirohanást tenni. A „Patrie“ szerint, a saragossai helyőrségből kétszázad már a kir. csapatok táborában jelent meg; a nyu­galom már a Saragossa környékebeli összes hely­ségekben helyreállott. Továbbá a lap azt állítja, mi­kép G­u­r­r­e­a tábornok, miután hiában kísérte meg L­o­g­r­o­n­ó­t fellázítni, V­i­tt­o­ri­á­b­a vonult visz­­sza, hogy Francziaországba meneküljön. Ellenben más tudósítások szerint G­u­r­r­e­a egyetlen mozga­lomban sem vett részt. A párisi „Presse“ levelezője O’ D­o­n­n­e­ll hely­zetéről következő érdekes adatokat közöl : „O Don­­nellnek mind a progressisták, mind a moderádiók ellene vannak. Lehetetlen már nem látni,hogy az általa alakított ministérium csak átmeneti kabinet leend a végleges kabinet megalakulásáig, melynek főnöke a valenciai herczeg. Ez világos s kike­­rülhetlen. Bármely részre forduljon is O’Donnell, helyzete egyenlően válságos és veszélyes. Egy­részről ha alkotmányosan akar kormányozni a cor­­tes-gyűléssel ,, mint padokról szerzendi elő ama többséget, melynek­ őt támogatnia kellene, s miként igazolandja eljárását?Minő biztosítéka leend aziránt, hogy nem fog megbuktattatni bizalmatlansági sza­vazat által? Másrészről ha alkotmányellenesen, a cortes-gyűlés nélkül akar kormányozni , minő biztosítéka lesz az iránt, hogy nem fog elbo­csáttatni az udvar által, mely nem feledheti el 1854-ki magaviseletét ? E szerint bárminő utat vá­­laszszon is O’Donnell, őt mindegyik bukáshoz ve­zeti. Ezen helyzet annyira bonyolult, hogy noha O’Donnell mindenhatónak látszik , Espartéro többé semmi sem,mégis sokkal irigylendőbb ez utób­binak állása az előbbiénél. Az „Indep­ beige“ leve­­zéje szintén igen válságos gyanánt tünteti föl O’Donnell helyzetét, ki különösen Serrano, s a két Conchában igen veszélyes versenytársakra talál. Ez utóbbiaknak hihetőleg sikerülen­d­őt meg­­buktatniok még azon esetben is­, ha az országban, a rend rövid időn teljesen helyreállana. A „Moniteur“nek egy Perpignanból 26-ról KÜLFÖLD. Anglia/ London, júl. 28. A felső ház tegnapi ülésében az alsóház módosítványai a lon­doni s­turhami püspökök lelépésére vonatkozó bili­hez helybenhagyattak. Az alsóházban elfo­gadtatott G­l­a­d­s­t­one azon indítványa, miszerint levelezések terjesztessenek elő a kormány által nyilvánított azon szándékra vonatkozólag, miszerint a Skót püspöki egyház püspökei többé nem­ fognak

Next