Budapesti Hírlap, 1856. augusztus (178-202. szám)

1856-08-01 / 178. szám

kelt sürgönye szerint a c­a­t­a­l­o­n­i­a­i események a kormányra nézve mindinkább, kedvező folyamot vesznek. A g­i­r­o­n­a­i forradalmi junta szétoszlott, mint mondják a rosasi csapatok megérkezésének kö­vetkeztében. R­u­s­z­inok Francziaországba mene­kült, , valamint Henri­qu­ez Olé­ment követ, a felkelés egyik főnöke is. A fölkelt nemzetőrség so­raiban a levertség­i désorganizatió gyors haladást tesz. Ugyancsak a „Moniteurnek“ S­a­n-S­e­b­a­s­t­i­a­n­­ból 26-ról kelt sürgönye szerint ,­ B­eh­a­g­ue tá­bornok még mindig Ar­agonban, Saragossa közelében van. Legközelebb villámtávirdai irodát állított fel, s közlekedésben van San­ Sebastian-nal. A saragossai fölkelők 5 napi fegyverszünetet kértek, mi megadatott nekik. Smith dandárnok megje­lent E­c­h­a­gu­e­ tábornok előtt, ■ neki némely hó­dolni óhajtó csapatokat kell magával hoznia. Sara­­g­o­s­s­á­b­a­n , nagy csüggetegség uralkodik. Az ig­azság: 611 utat tör magának. Ezen tu­dósítások 25.-ről keltek. 26-án San-Sebastiánban­­Ja­ca meghódolásáról értesültek. A helyőrség fel­­váltatott, s a kormányzó megváltoztattatott. Minde­zek hivatalos eredetű sürgönyök. Az „Epoca‘.‘ szerint szó sem volt a nemzetőrség lefegyverzéséről. A hivatalos lap egy oly kir. rendeletet közöl, melynélfogva egy hónapi szolgálatidő elengedtetik azon csapatoknak, melyek f. hó 14­, 15-­s 16-kán a madridi helyőrséget képezék. A királynő fen­­tartja magának, mikép hasonló módon jutalmazhassa meg a más kerületekben működő csapatok érzel­meit.­­ Mint az „Ind. belge“nek 24-ről írják, a hivatalos lap a g­a­l­i­c­­­a­i főparancsnoknak egy oly jelen­tését közli, melyből kitűnik, hogy ezen tiszt a fő­kapitányt befogatta, mivel ez utóbbi nem akarta el­ismerni az új kormányt. D­u­­­c­e­tnoknak 25-n kelle Saragossa alatt lennie; ezen város beve­hetten az E­b­r­o felöl, hanem a déli oldalról fog megtámadtatni. A kormány azt reméli, hogy a város nem fog ellenállani. Blanco­­nok, ki Grana­dába ment, hogy ott főkapitányi állomását elfog­lalja, a j­a­e­n­i fölkelők által befogatott, kiknek élén a M­é­r­i­n­ó-testvérek állanak. Úgy látszik , a sa­­r­a­g­o­s­s­a­l összes hivatalnokok le fognak tétetni. A tartományokból kielégítő tudósítások érkeztek. Mint egy párisi lapnak 24-ről írják: Corun­­n­a-, Ovied­o-, Far­celona­­s Reuss-ban a nyugalom helyreállott, de Saragossáról általában semmi bizonyost sem tudnak.­" Mint mondják,­a fölkelők rettentő előkészületeket tesz­nek, a kormány más részről roppant csapattömeget gyűjt össze ellenük. Malaga­, s Iaenben a nemzetőrség s a nép még nem­ ütköztek össze a helyőrségi csapatokkal. A kormány elhatározá,hogy egyelőre nem eszközlendi a Madridban szétosz­latott nemzetőrség újraszervezését. Mint mond­ják , a kormány Narvaeznek adott válaszá­ban , annak csupán köszönetét fejezi ki szol­gálati ajánlatáért. Ennek következtében az vissza­tért Párisba. A királynő mindegyik megsebesült katonának 1,000 reált ajándékozott. A­ sevillai, murciai s albacetei nemzetőrségek lefegy­­vereztettek. A pártok állása egyenként világosabbá lesz, a ministérium hajlandónak látszik türelmi s pártösszeolvasztási politikát követni. A „Pays“ szerint, Corunna, Malaga, s né­mely még déli városokból megnyugtató tudósítások érkeztek. Dulce tábornok megérkeztének hírére, a saragossai csapatok egy része ehez csatla­kozott.■..] A „Palm­e“-nak Madridból 24-ről írják, mikép ott a legutóbbi események által okozott ingerültség te­temesen csilápult.­ Escosura az exminister test­vére,kiről azt hitték,hogy a fölkelés alatt megöletett, egy kávéházban befogatott. A tartományokból általá­ban kielégítő tudósítások érkeztek:minden főbb város a kormányhoz­ csatlakozását nyilvánító. 2­4-én Ca­­ta­loni­ában a nyugalom már egészen helyre­állott, s a saragossai fölkelők meg voltak szorulva. Az „Ibéria“ tudni hiszi, mikép Serrano­­Do­minguez tábornokot Prim tábornok váltandja fel U­j-C­a­s t­i­l i­a parancsnokságában. Olaszország: Genuából jul. 19-röl jelentik, mikép Bettvenuti ügyvéd is egy B a l d a s s c­­rotti nevü egyén, volt tiszt a cs. k. tengerészei­ben, kik mindketten a politikai menekültek közé tartoztak, a cs. k. kormánynak kegyeim! kérvényt nyújtottak be, hogy a lombard velenczei tihvályságra háboritlanul visszatérhessenek. Dánia: A „Hann. Zig“ levelezése szerint a Sun­d v­á­m iránti tárgyalások fordulóponthoz ér­tek. Anglia kivételével az összes érdekelt hatal­mak a kárpótlás elve mellé nyilatkoztak. Az ezen elvekből kiinduló legújabb javaslatok­ által a kie­gyenlítésre­­ alkalmas központok lőnek elérve. A részletekre nézve azonban még többféle­­vc-, reménykülönbségek fordulhatnak elő. Az Egye­sült­ államok azonban ez ügyben hajthalanok­­nak mutatkoznak ; a berlini „Corr. Bureau“ állítja, mikor­ New-Yorkból biztos tudósításai van­nak, hogy ama rendszabály, melylyel a Sund vámért kölcsönben dán hajók ellen föllépni többször fenye­getőztek, aug. 1-jétől kezdve mégis életbe fog lépni. A parti kormányzók t. i. parancsot kaptak, helyi rendeletek által az amerikai öblökbe érkező dán­ hajókat ugyanazon adóknak vetni alá, mint a legkevesbbé kedvezményezett nemzetekéit. Az ek­ként behajtott adóból fogná az éjszakamerikai kor­mány azon hajók tulajdonosait kárpótolni, kik til­takozás mellett a Sundvámot megfizették. Oroszország, Lengyelország helytartója elrendeli azon korlátok teljes megszüntetését, me­lyek 1854. évben a porosz-lengyel határ­­f­o­r­g­a­lomra nézve elrendelve lőnek. A porosz határkerületek lakosainak bebocsátása igazoló je­gyek alapján már 1854. octoberben megengedte­tett , ellenben a lengyel határlakosoknak a határ­forgalom még mindig meg volt tiltva. Most ezeknek is megengedtetett egy év és 8 napra szóló igazoló jegyekkel a határforgalom szabadságát helyreállí­tani. A Krím kiürítéséről az orosz „Invalid“­­rész­letes tudósítást hoz, mondja, többek közt, mikép Eu­­patoria néhány házat kivéve teljesen lerontva talál­tatott, s P­e­­­i­s­s­i­e­r­t egy jul. 5-n és C­o­d­r­i­n­g­­ton tbk jul. 12-n szállván hajóra, jul. 15-én már egyetlen idegen hajó sem volt Krím partjain. A szövetségesek által elhagyott összes pontokon az orosz igazgatás ismét helyre volt állítva. Törökország: Konstantinápolyból írják a „Triest. Ztg.“-nak, mikép ama fényes ebéd, me­lyet a szultán P­e­­­i­s­s­­­e­r trigy tiszteletére adott, folyvást közbeszéd tárgya; a lapok pedig minden részletet leírnak, még az étczédulát is. Ezekből ki­tetszik, hogy az összes nemzetek gom­mandiája képviselve volt, de főleg az orosz étkek nyertek tetszést. Ez ebéd egyszersmind az új Dalma-Bagtse palota és a békekötés felavatására szolgált. A trón­teremet a pompa és ízlés mintájának mondják; a falak ragyogtak az arany és márványtól; a fedél­zet boltozatos és fehér, aranyékített, rovátkolt már­ványoszlopokon nyugszik. A pompás karvilár közé­pütt arany lánczokon volt megerősítve. Minden oszlopív tövénél egy gazdagon rakott ital­asztal állt három osztályzattal egymás fölött; minden ív alatt két alabárdos veres arany öltözetben volt fel­állítva. Az asztalon 230 teríték volt. A hivatalos vendégeket Kabuli effendi és Kiamil bei pompás váróterembe vezették, hol a nagyvezír, a minis­terek és sok irtás fő­urak díszben már jelen voltak. A szultán megtisztelő jelenlétével a magas vendégeket s tetszését fejezé ki a felett, hogy a ba­ráti és szövetséges hatalmak képviselőit, táborno­kait és tisztjeit ily szép alkalommal palotájában lát­hatja együtt, mire P­é­­­i­s s­­­e­r fágynak gyémán­tokkal gazdagon ,rakott arany emlékjelt s egy má­sikat az angol követnek Codrington tbk számára adott át, ki legközelebb Krímből oda váratik. Az alabárdosok testülete a nagy lépcsőn két sorban állt s a cs. zenekar a trónterem karzatán foglalt helyet, mely az Ali pasa elölülése mellett folyt ebéd alatt a szultán-hymnusz, a „Partant pour la Syrie“-t, „God save the Queen“-t, és több más darabokat játszott. Az ebéd 3 óráig tartott. A kigyószigeteknek az oroszok általi újra meg­­szállatását jelentő hírre a „Franki. Postz “ meg­jegyzi : A kigyósziget néhány mfldre fekszik a Szu­­linától. Ha az az oroszoknak engedtetnék át, vége volna a dunai szabadságnak. A szirtsziget 1829-ben a Deltával együtt jutott Oroszország kezébe, a­nél­kül hogy a drinápolyi szerződésben meg lett volna említve, s ma a deltával megint visszakerül török kézre. Törökország a hajósokra nézve fontos fény­­tornyot ismét megvilágíttatá, de az oroszok, kik a drinápolyi szerződésben- meg nem említésből ellen­kező értelemben húztak hasznot, most úgy látszik a párisi békekötvényben, meg nem említésre akarnak támaszkodni, mert ők is ugyanazon időben, a fény­­torony ürügye alatt, legénységet küldtek a kígyó­­szigetre, így a párisi szerződés elég hamar próbára tétetik. Vajda­­­­gy kiált fel a mondott lap --­ azt kiállja, s a Dunaszabadság vízzé ne váljék, mielőtt annak örvendettünk volna., Bukarestből jul. 19-ről jelentik a „Krenst. Zig”­rtak, m­ikép Ghika hgnek ideiglenes kor­mányra lépte az egész országban a legjobb benyo­mást tette. A közigazgatásban legközelebb jelentős változások fognak bekövetkezni s a politikai hiva­talnokkal egészen újon alakíttatni. Talley­­rand-Perigard vicomtei franczia biztos meg­érkezte után összegyűlt mintegy 500 idiák s más­féle,nép a Csizmad­iában; ezek Stirbey hű bu­­csunyilatkozatában egy helyet, hol a biztosról be­szél, ki a nép óhajait meghallgatandja, roszul fog­ták fel s viharpetik­ában akarók személyes kivona­­taikat eléje­­ terjeszteni. A rendőraga, szintén egy Ghika hg, igyekezett őket lecsillapítani, de végre is kénytelen volt a gyülekezet 12 egyénével a vi­comtéhoz menni, kinek előterjeszték kivánataikat de ki természetesen nagyon kurtán felelt nekik. Egy bécsi lap szerint a franczia biztosnak egy bojár küldöttség is adott át 400 aláírással ellátott feliratot, melyben a két fejedelemség egye­sítését kérik; a báró megigéré, hogy azt a császár elé terjesztené! J a s s z y i legújabb levelek szerint — h­ a „Krons­ Zeitung“ — Morvaországban a politikai hullámok ugyan magasra csapkodnak, de az ország teljesen nyugodt s a szervezetet minden nyilatkozvány nélkül türelemmel várják be. — A vasutkérdésről kedvező tudósítások érkeztek. Városunk —­ úgy­mond e lap — mindenesetre közel kiindulási pontja lesz az erdélyi világvasútnak.“ Amerika, New-York, júl. 17. Walker a nicaraguai elnököt , Patrizio Rivast le­tette , s magát választá elnökké helyébe. Costa- Ricában Móra tábornok, a sereg főparancsnoka, s az állam­titkár Moreróban meghaltak. A spanyol hajóraj V­e­r­a­c­r­u­z­b­ól ismét tengerre indult, mi­vel a fennforgott viszályok elintéztették, s a spanyol követ hivatalosan elfogadtatott. A régi whi­­gek Marylan­d-ban convent-t tartván , Fi 11 —­more-t választak meg elnöki jelöltjökké.­­A Kansas ügyében a congressus által elfo­gadott egyezményt az abolitionisták igen roszul fogadták. — Azon discretionalis hatalomban, mely az új törvény végrehajtására a praesidensnek adatott, elveiket látják veszélyeztetve ; szerin­tük tudniillik a végrehajtó hatalom úgy intéz­hetné el a dolgot, hogy Kansasban a rab­szolgaságnak kedvező egyezményt biztosítson, miből ily szellemű alkotmány s egy a terü­letnek az Unióba rabszolgatartó állam gya­­nánti felvétele következnék. — A bili , tehát a leghevesb ellenzésre talál. Egy buffalói nép­­gyülésen a legtulságosb határozatok szavaztat­tak meg s kimondatott, hogy a rabszolgaság, törvé­­nyesítése Kansasban minden áron meggátlandó. A gyűlés határozatai végrehajtására egy tizenöttagú központi bizottmányt nevezett ki. Távirati tudósítások. Pár­is, jul. 30. A „Moniteur“, semmi új tudó­sításokat sem hoz Spanyolországból. Corunná­­ból jelenti a „Constitutionnel* f. hó 22-éről: Gali­­czia állapota kielégítő, a lefegyverzés műve ott ne­hézség nélkül ment végbe. 01 é t­a­g a spanyol kö­vetnek lemondása még nem volt elfogadva. A „Pays“ szerint Turgot nem fog Párisba vissza­térni. London, júl. 29. (Tengeralatt.) A parliament bezáratott. A királynő a békétől tartós eredménye­ket vár, a fenálló szövetségek megszilárdulását s kielégítő kiegyenlítést Amerikával; a parliamentnek köszönetet mond lojalitásáért és szerencsét kíván annak a növekedő állambevételekhez s a virágzó iparhoz. Chambery, júl. 26. A próbajáratok a 32 kilo­méter hosszú vaspályán Gornintól Clix les Bains mellett az isem hidig Montmeliás-n túl jó sikerrel mennek végbe. Rátha, júl. 26. A kormány, hallomás szerint, kiterjedt pénzügyi reformokkal foglalkozik. Túr­in, júl. 28. A nyugtalanságok a modenai határon, mint határozottan­ hallani, jelentőség nél­küliek. Mássá Garrarában s a szárd határon a nyugalom teljesen helyre van állítva, nem lehet elismert emberré, mert a kritikusok személyes ellenségei. Van egy ezek közt, ki azért haragszik, mivel egyszer az utczán nem köszönt neki. (Ebben semmi comicumot sem láttunk, s az ily dolgok, mivel azon komoly érzet rí ki belőlük, melyet itt nem szükség megnevezni, soha sem te­hetnek hatást). A fiatal színész egyik barátja, (Eg­­ressi), azt ajánlja, hogy feküdjék le s tegye magát halottnak. Miért? — azt a fiatal színész nem sokat kérdi, hanem sárgára festvén magát, halott gyanánt ágyába fekszik. A­mint ez ki van víve , egy tizen­két éves iskolás gyermeknél is megrónék. Az újságírók élijének s a színész legényének pénzt ígérnék, mondja el, miként halt meg az a te­hetséges színész. (Mintha nálunk arra is volna pénze az ujdonságirónak, hogy megfizesse az újdon­ságokat . — Azonban fődolog az, hogy az ujdon­­ságirók most mind rendkívül szánják és bánják bü­­nüket, miszerint szigorúak voltak a meghalt iránt s fölteszik m­agukban, hogy dicsérő vezércikkeket fognak irni a nagy halottról. Ez a mű fő­­czélja. Ki akarta mutatni Szerdahelyi, hogy a szí­nész nagy ember , de előbb szükség meghalnia. — Színész barátja őszintén siratja a kimúlt lángészt, s fölemlíti, mily boldogok voltak, mikor Rimaszom­batban fordított kásával kellett élniök. (Ez a legna­gyobb élet a darabban). Most Egressy úr kifordul s öltözetet cserélvén, újra megjelen a halottas ágy­nál s alkalom szerint az egyik újságírót, (ezek m­in­­denike nyomorult poliromnak van előtüntetve) meg­­ránczigálja. Egressy ismét kifordul, zsidónak öltö­zik föl, t. i. frakkot vész, a zsidó kiejtést parodizálja,­ (itt is,megsértvén egy osztályt, úgy hogy nem ko­­mikai hatást, hanem botránkozást idéz elő gorom­basága !) s nagy f­a­v­or­i­k­k­a­l lép föl a színpad­ra. Azt mondja, egy gazdag angol lord, kinek ő megbízottja, csak azért utazott Pestre Londonból, hogy a kitűnő magyar színészt láthassa, é­s miu­tán e színész meghalt, a megboldogult művésznek minden darab rongyát drága pénzen akarja meg­venni a lordos úr emlékül. Csodálkoztunk, hogyan nem ismernek az újságírók, s a fellendített leány gyámapja Egressy úrra, de még inkább azon, ho­gyan lehet Pesten oly együgyü ember, ki elhigye, hogy egy angol egy magyar színésznek rongyron­­gyait ereklyékként akarja megvásárolni? Azonban ezt az újságírók­ elhiszik s a gyámatya annyira erős e hitben, mikép többet ígér a színész hagya­tékáért, mint a zsidó (gondolom 10 ezer pengő ttot!), ki az angol nevében,akarja megvenni azt. (Ez oly valószínűtlen, oly ízetlen, hogy ha elmésen és nem a legügyetlenebbül volna is, előadva, senkit sem fogna mulattatni). Az egésznek vége az, hogy a szinte halott föltámnád. Ekkor a gyámatyának ez­reit csak oly föltét alatt adja vissza az álzsidó, s ha a gyámleány a fiatal színészé lesz, így pénzért adja oda a gyámatya a leányt annak, kihez előbb azért nem adta, mivel még nem volt híres ember! — Meg kell még említnünk, hogy a gyámleány, ki előre jön értesítve, hogy kedvese csak teszi magát ha­lottnak, gyámatyjával szemben ,egész arczátlanság­­gal állítja, hogy a színész meghalt. Szerdahelyi úr a cselekvényben (ha cselekvény­­ről szó lehet), túlságosan előtérre állítja az újság­írókat, a­nélkül hogy azok döntőleg folynának be a végkifejlésre. S így az egyfelvonásos darabba is egy meg nem engedhető episodot szőtt, melynek czélja, hogy a színészek minden panasza el legyen­­ mondva. Még az énekesnők elleni panasz is előfor­dult, mely szerint azok érdemetlenül részesülnek több kedvezményben, mint a drámai színészek. Azt hiszszük, hogy az eszmeadásban egy-két öregebb színész is kedveskedett a fiatal bohózat-írónak. Azonban nem a cselekvény ügyetlen szövése a főbaj, hanem azon költőitlenség, azon s­z­e­l­­lemtelenség, melylyel a darab írva van. A darabban még elmésség sincs, s midőn lenni akar, oly kevéssé sikerül, miszerint senkit sem képes csak mosolyra is bírni. A comicumnak találónak, jellem­zőnek, szellemdúsnak kell lennie, ha hatni akar. E darab­ban pedig a comicumnak nyoma sincs. Szá­­razon, prózailag,­­gyermekesen van írva az egész darab, s nagy írói együgyüségre mutat.­ Meggyő­­ződhetünk a felől, mikép Szerdahelyi úr nem csak hogy az­ írás legbajosabb nemében, a szinmű­­irásban, hanem általánv­éve bármily nemben hasz­talan kísérti meg tollas szerencséjét. A drámaírás­­ban leginkább megkívánjuk, hogy az író írni tud­jon. Ez a főkellék, nem pedig az, hogy a színházi tekintélyek protectiója alatt álljunk. (Ha így megy, megérjük, hogy a zártszéknyitó darabját előbb el­fogadják, mint egy íróét.) Elégedjék meg Szerdahelyi úr a színpaddal s ne bántsa a tollat. Elégedjék meg a túlzott mél­tánylással, melyben eddig részesült; de h­ogy e pályán is haladhasson, igyekezzék több irodalmi műveltségre tenni szert, mint mennyit e darab mutat; e nélkül jó színész sohasem le­het. A színésznek egyszersmind igen jó műbirónak kell lennie, hogy szerepeit csak fölfogni bírja, a­mi pedig a legtilea első kellék. Most e darabból kitűnt, hogy Szerdahelyi urnál a maitészi tehetség hihe­tetlen alant áll, s még csak fejleni sem kezdett. Azon pasquillban, melynek „Rászedtek a komé­diások“ czímet adott, mely szellemtelensége miatt a bohózat színvonaláig sem bír emelkedni, színé­szeink szokottnál nagyobb buzgalommal játsztak, s leginkább Egressy Gábor úr, ki több alakban lépett föl, kitüntette, hogy a „Vas­ ujs.“ által di­csért alakítási tehetsége épen nem meglepő. Azon­ban buzgalmuk egy ily darabban az ő irodalmi mű­veltségükre is árnyat vetett. Mindent összefoglalva, az író elbizakodottsága ellen is kötelességemnek tartottam szigorral lépni föl; de a vád, hogy színpadunk ennyire sülyedt, főleg a bírálóválasztmányt és az igazgatóságot illet! Miután a vásárt oly szabaddá tették, komolyan ajánljuk a színház akármelyik tagjának, hogy ha egy kereskedő selyem zsebkendő helyett neki pa­mutot adott, személyes boszúságát foglalja úgy akármilyen pasquillba, nevezze azt bohózatnak, állítsa a kereskedőt színpadra, veresse meg a meg­csalt színész által, s én biztosítom arról, hogy a mostani viszonyok közt darabját , akármint legyen írva, elfogadják, s némely színpadi collégéi a színé­szek sérthetlenségének védelmére ki fognak tenni magukért! Salamon Ferencz. Gazdaszat, ipar és kereskedés. * P e­s­t jul. 28. Gabnaárak. Pesti gabnacsarnok,­ alsó austr. mérő^ T, búza,­bánáti 4 ft 50­^5­ ft 50 kr; tiszai 3 ft 50—4 h 30 kr ; Bácskai 4 ft 24^-5 ft 4 kr; fehérvári 4 ft 48—5 ft 40 kr ; ; kétszeres 2 ft 48 kr-3 ft; rozs 2 ft 52—3 ft 24; árpa 1 ft ,52-n­, 2 ft 16 kr; zab 1 ft 20­—1 ft 28' kr; kukoricza 1­ ft 56—2 ft 18; köles 2'ft'8-1-42 ft 32 kr; répcse 7 ft 10-7 ft 20 kr. Ebből látható, hogy a na a mult gabnapok áraihoz képest mérője után 10—15'krral olcsóbb;­­ bár ha a régi búzából igen csekély készlet van, a tulajdonosok szívesen adnak el. A molnárok pedig, a­kikre az ela­dók egyedül számíthatnak, csak annyit vesznek,­­ a mennyivel az igen szép v így keresettebb új búzát vegyíthetik. Kukoriczát folyvást sokat hoznak, s a mi beérkezik úgyszólván mind készletté halmozódik fel, mert kivitelre most nem vásárolnak; az üzlet is pang, e szerint egyedül a sertéskereskedők fedezik belőle napi szükségletüket. — Rozsból régebbi kötvények fedezésére a múlt napokban 5—­6000 mérőt szállí­tottak ki, 3 ft 12—24 krjával. Nyers repcze­­o­­­a­j, őszi szállításra, mázsája 31—32 ft. G­y­a­p­j­a a múlt vásári árakon kelendők F a g g y u népszerű ára: 29 ft. Disznózsír néhány száz mázsa kelt ,él,, mázsája 30—32 fton, e czikkből a falusi 30—31; szerb 26 Va—27 ft. Szalonna,súlyos czikk : 32—34; könnyebb 30—131; füstölt: 34—35 ft mázsája. Hamuzsír má­zsája­:1 17 Va—15 ft. Gubacs: 1854-ki első rendű : 8­­2—3/1 más évekből 7—8 ft. Viasz mázsája : ,88—90 ft. Szesz foka 36—37 kr., Borkő, fehér 27 —29, veres 25—26 ft. m. Kérelem ívtartóknhoz. „A héber nyelv elemi­ tankönyve“ Czímű munkám, melyre előfizetést nyitottam, Octo­ber hó elején okvetlen megjelenvén, tisz­telettel kérem azon urakat, kiket bátor, voltam elő­fizetési felhívásommal megkeresni, hogy íveiket mi­előbb kezemhez juttatni szíveskedjenek. Pesten, jú­lius 30-án 1856. Dr. Ballagi Mór: Színházi előadások. A nemzeti szinpadan: „Falu és Vá­ros.“ Dráma 2 felv. A pesti német s z i n p a d o n: 'Dö­ring ur föllépteül: „Der Strohman oder die unterbrochene Whist Parthie.“ Lustspiel in 2 Aufz. Bécsi börze, julius 31. Dunavizárlás, julius 31. 10' 10" 9"' 0 fölött (Távirati közlés.) Bankrészvény k. . . . . 1094 Államkötelezvény 5% is t @ . * . — dto 4% •. .. .­­. . . —­« 1834—diki sorsjegy . ' . . ' ’ — 1839—diki —r. . 1211/4 1854-diki 5% ...... . . 105“/1e Nemzeti kölcsön 5% eif . . . s 8513/16 Államvasutrészvény . . • . ’• , 324. Földtehermentesítési köt. . .. 77^2 Éjszaki vaspálya . . . at. a .—, iu.g. 2885 Dunagőzhajózás . . *#' iW* . J.Jl,­. 587 ’ Augsburg. . ... 102’% Hamburg — . ... .’ . .. .­ . — London :. .. 103*/2 Cs. kir. arany ... 1. . . 7.^ Felelős szerkesztő SZILÁGYI FERENCZ. Szerkesztő-társ NÁDASKAY LAJOS.

Next