Budapesti Hírlap, 1856. szeptember (203-226. szám)
1856-09-11 / 210. szám
Tizedik szakasz. Az esperes választásáról, jogairól, és kötelességeiről. 176. §. Az esperes helye megürül: a) a négyévi hivatalidő lefolyásával; b) ha az esperes hivatalát önkényt leteszi; c) ha öt vétség elkövetése miatt, az egy külön törvény által megállapítandó közelebbi határozmányokhoz képest a főegyháztanács hivataláról ideiglenesen vagy végkép elmozdítja; d) ha egy más egyházmegye területén fekvő lelkészi állomásra hivatik meg; e) ha meghal. 177. §. A megürült esperesi állomás szabad választás által töltetik be. Az eljárás következő : a) Mihelyt az esperes helye megürült, erről az esperestárs az egyházmegye összes presbyteriumait egy körlevélben értesíti, s azokat kellő zárhatáridő alatti esperesválasztásra felszólítja. b) Mindenik gyülekezet presbyteriuma egy vasárnap isteni tisztelet után összegyűl, és titkos szavazás útján általános szavazattöbbséggel az egyházmegyének egy feddhetlen, példás keresztyén élet és tudományossága által kitűnő lelkészét esperesi választási jelöltül kitűzi. c) A gyülekezeti jegyző (30 §.) a választásról jegyzőkönyvet tesz föl, abból kivonatot készít, melynek külső oldalán e feliratnak kell lenni: „Az N. N.-i gyülekezet. Esperes-választásrai kijelölés.“ A jegyző, a presbyterium világi alelnöke (19. §) s a lelkész a jegyzőkönyvi kivonatot aláírják. A lelkész a lelkészi hivatal pecsétjét rányomja, s a választási felelősség terhe alatt az esperestársnak, a zárhatáridő letelte előtt beküldi. d) Ha a zárhatáridő letelt, a beadott szavazatokat az esperestárs által e czélra egybehívott egyházmegyei consistorium felnyitja és megszámlálja. Ha a beküldött szavazatokból valamely lelkész számára már most általános többség létesül, akkor ez megválasztott esperesnek tekintendő, mint ilyen a superintendens utján a főegyháztanácsnak megerősítés végett följelentendő, s megerősítés után az egyházmegyében kihirdetendő. e) Ha egy lelkész számára általános többség nem létesül, akkor a legtöbb szavazatot nyert három egyén, mint esperesi jelölt, minden egyes gyülekezetnek bemutattatik, melyek presbytériumai meghatározott idő alatt egybegyülnek, s a három jelölt közöl egyet titkos szavazással szavazattöbbség által esperesnek megválasztanak, mire a többiben a c) és d) pont alattihoz hasonló módon kell eljárni. f) Ha a presbyteriumok általi második szavazás sem vezet általános többségre, akkor azon két jelöltek, kik legtöbb vagy egyenlő szavazatot nyertek, az egyházkerületi consistoriumnak följelentetnek, mely azok egyikét kinevezi, és a főegyháztanácsnak megerősítés végett följelenti. g) A főegyháztanács a választást a 154. §. 2. pontja következtében csupán tudomásul veszi : * 1) Ha nincs bizonyíték arra, hogy az ezen törvény által kiszabott választási módtól eltérés történt. 2} Ha tilos választási fondorlatok és a szavazási szabadság elnyomása miatti bebizonyított panasz nem létezik. 178. §. Az esperes jogai és kötelességeire nézve következő határozmányok állanak : 1} Lelkészi minőségében az esperes mindazon jogok és kötelességekkel bír , melyek e törvény 174. §-a szerint a többi lelkészeket illetik és kötelezik. 2. Mint esperes, aj A felsőbb egyházi rendeletek végrehajtását eszközli, a megyéjebeli gyülekezetekre, segédlelkészek és lelkészekre az egyházszolgálat és egyházfegyelem minden viszonyaiban felügyel, annálfogva a lelkészek, az időközönkénti jelentéseken kívül is mindig, valahányszor az esperes kívánja, neki jelentést tenni tartoznak. b) két év lefolyása alatt megyéje minden gyüleke- szeteit és népiskoláit az egyházlátogatási rend értelmében, mely külön törvény által megállapítandó, meglátogatja, a mibenlétet jegyzőkönyvbe foglalja, s ezt a superintendensnek az egyházkerületi consistorium elé terjesztés végett megküldi, mely azt intézkedései s észrevételeinek följegyzésével megtekintés végett a főegyháztanács elé terjeszti. Az egyházlátogatás fáradságáért az esperes kárpótlást nem kap, hanem csak szállítást, szállást és élelmet. Ezen egyházlátogatásnál az esperest az egyházmegyei gondnok (58. §.) kiséri. el Mindazon kötelességeket teljesíti , s mindazon jogokat gyakorolja, melyek e törvény egyes czikkeiben az esperesre mint ilyenre kiszabvák és ruházvák. 179. §. Az esperesek hivatali időkörük tartamára a 191. §. bj pontjához képest évi díjpótlékot kapnak. Tizenegyedik szakasz. A superintendens és superintendensi helyettes választásáról, azok jogairól és kötelességeiről. 180. §. A superintendens helye üres , aj ha a superintendens hivatalát önkényt leteszi, és ha vétség miatt a különtörvény által zsinati után megállapítandó ide vonatkozó utasítás értelmében a főegyháztanács által a Császár helybenhagyásával hivatalától elmozdíttatik, és ha más egyházkerületbe költözik, dj ha meghal. 181. §. A 180. §. bj pontja alatt említett eset kivételével, a superintendensi hely megürülését a főegyháztanácsnak csupán tudomás végett mindig a világi alelnök (79. §. bj pontj vagy a superintendensi helyettes haladék nélkül jelenti. 182. §. A superintendensi megürült hely csupán az egyházkerület összes gyülekezeteinek szabad választása által töltethetik be. 183. §. A superintendens választásánál követendő eljárás e következő: aj Mihelyt a superintendens helye megürült, az egyházkerületi consistoriumnak a 79. §. b) pontja szerint választandó világi alelnöke, vagy ennek akadályoztatása esetében a superintendensi helyettes azt az egyházkerület összes presbyteriumainak, azokhoz közvetlenül intézett iratban tudtukra adja, az egyházkerületi irattárt s a hivatalhoz tartozó minden iratokat és okmányokat két legközelebb lakó lelkész jelenlétében lepecsétel, egyszersmind a tett intézkedések kimentő közlése mellett a főegyháztanácsnak jelentést tesz ugyan, de a nélkül hogy annak intézkedését bevárná, a presbyteriumokat felszólítja, hogy harmincnapi zárhatáridő alatt superintendenst válaszszanak. bj Mindenik gyülekezet presbyteriuma egy vasárnap isteni tisztelet után összegyűl, és a lelkész a tárgy nagy fontosságához alkalmazott beszédet tart, mire a presbyterium titkos szavazással, feddhetlen, példás keresztyéni élete valamint tudományossága által kitűnő két férfiút — tekintet nélkül az egyházkerületre és koronaországra, melynek azok tagjai — a superintendensi hivatalra jelölteket megválaszt. c) A gyülekezeti jegyző (tollvivőj a választásról jegyzőkönyvet tesz föl; abból kivonatot készít, melynek küloldalán ezen föliratnak kell állani : „Az n. n -i gyülekezet. A superintendens választásáral kijelölés“. — A jegyzőkönyvi kivonatot a jegyző, a presbyterium világi alelnöke és a lelkész aláírják. A lelkész a lelkészhivatali pecsétet rányomja és a választási okmányt a maga esperese utján az egyházkerületi consistorium alelnökének a zárhatáridő eltelte előtt súlyos felelősség terhe alatt megküldi. A mely lelkész a választási ajánlatnak a kitűzött határidőig felküldését elmulasztja, ötven conv. forint pénzbírságra büntetetik, mely öszveg a lelkészi özvegyek és árvák gyámolítópénztárába (58. §. 3. pont) foly; ha ellenben az esperes a hozzáérkezett szavazatok beküldését halogatja vagy elmulasztja, száz forint pénzbüntetésbe esik, mely öszveg az említett gyámolítópénzalaphoz adatik, azonkívül esperesi hivatalát örökre elveszíti. dj Ha a zárhatáridő lefolyt, a beküldött, lepecsételt szavazatokat az e czélra egybehívott egyházkerületi consistorium felbontja és megszámlálja, s az egész eljárásról a szavazó gyülekezetek névszerinti följegyzésével pontos jegyzőkönyv készíttetik. Ha már most általános többség alakul, akkor az, kiben a szavazatok többsége öszpontosult, megválasztottnak tekintendő, és az egyházkerületi consistorium által a főegyháztanácsnak a választási jegyzőkönyv fölterjesztése mellett azon czélból följelentendő, hogy a 155. §. értelmében a legfelsőbb megerősítés kieszközöltessék. e. Ha ellenben általános többség nem alakul, akkor a legtöbb szavazatot nyert két ajánlottak mint a superintendensi hivatalra jelöltek minden egyes gyülekezetnek bemutattatnak , melyek presbyteriumai azonnal összegyűlnek, s a két jelölt egyikét titkos szavazással superintendensnek megválasztják, miután a többiben a Hj pont alatti eljárás követendő. Ha a presbytériumok általi második szavazás eredménye is szavazategyenlőség, akkor a választási jegyzőkönyv a főegyháztanács elé terjesztetik, hogy ez a két jelölt egyikét kinevezze, és annak legfelsőbb megerősíttetése végett a 155. § értelmében lépést tegyen. 184. §. Legfelsőbb megerősítés után az új superintendens minden templomokban kihirdettetik, és egy vagy két ugyanazon hitvallású superintendens jelenlétében a főegyháztanács elnöke által a zsinati után megállapítandó mód szerint egy e czélra egybehívott egyházkerületi gyűlésen az eskü letétele után hivatalába ünnepélyesen beiktattatik. Az esküformákat mind a superintendensek,mind az egyház többi szolgái és hivatalnokai számára egyházi törvényhozás útján a zsinat állapítja meg. 185. §. Mindkét hitvallású superintendensek a 191. § értelmében illendő évi díjpótlékot húznak. 186. §. A superintendens jogait és kötelességeit illetőleg, addig is, míg hatáskörük egy a zsinattól eredő törvény által pontosabban meghatároztatnék, következő határozmányok állanak : 1. A superintendens a maga hivatalhelyén, mint az egész egyházkerület főpapja, rendszerint csak predikácziót tart. A lelkészeket a 174 §. szerint illető egyéb eljárások a többi lelkészek és segédlelkészekre bizandók. 2. A superintendens mint ilyen új a felsőbb rendeleteknek, melyek az egyházkerülethez bocsáttatnak, végrehajtását eszközli, s a kerületbeli lelkészek, segédlelkészek, gyülekezetek és egyházmegyékre az egyházi szolgálat és egyházi kormány minden irányaiban kellőleg fölvigyáz,minélfogva a lelkészek és esperesek az időközönkénti jelentéseken kívül is mindig, valahányszor a superintendens kívánja, ennek jelentést tenni tartoznak. bj Négy év lefolyása alatt egyházkerülete minden gyülekezeteit és népiskoláit meglátogatja, a mibenlétet netáni észrevételeivel és intézkedéseivel együtt jegyzőkönyvbe foglalja, s ezt az egyházkerületi consistorium utján a főegyháztanács elé terjeszti. Az egyházlátogatási fáradságért a superintendenst csak szállítás, szállás és élelem illeti. E látogatáskor a superintendenst az egyházkerületi gondnok (79 §. b pontj kiséri. el Az egyházkerületi consistoriummal egyetértőleg gondoskodik , hogy az egyházkerületi irattár, melynek a superintendens hivatal helyén kell őriztetnie, kellőleg lajstromozva legyen , mindig jó rendben tartassák, időről időre átvizsgáltassék , s az időszernti egyházkerületi irattárnaknak csak pontos leltár mellett adassék át. dj Mindazon kötelességeket teljesíti, s mindazon jogokat gyakorolja, melyek e törvény egyes §-aiban a superintendensre mint ilyenre kiszabvák és ruházvák. 187. §. Mindenik egyházkerületben, annak összes gyülekezeteinek presbyteriumai által szabadon egy superintendensi helyettes választandó , ki a superintendenst azon esetben aj ha annak helye megürült, vagy ki ha a superintendens akadályozva van, mindannyiszor helyettesíti, s az arra ruházott minden tiszteket különbség nélkül teljesít, csupán azok kivétele-1 TÁRCZA. ARANY JÁNOS KISEBB KÖLTEMÉNYEI. I. Katalin. (Vége. Noha csak akkor lesz helye „Katalin“t párhuzamba tenni Arany más műveivel, midőn az elöttünk fekvő két kötet más elbeszélő müvein egyenkint átmenendünk, nem árt előlegesen is néhány szót szólanunk a lyrai s tisztán eposzi elbeszélésekről. A szenvedélyek és érzelmek hosszas elemzése, s a lírai és szónoklati elemek túlnyomósága mindig elvontságokra vezet a költészetben. Magában az, miszerint külön elmélkedünk vagy ábrándozunk egy előforduló érzelem vagy lélektani igazság fölött, nem egyéb abstractionál. A költő vagy egészen feledi, habár csak ideiglenesen, az egyénítést, a cselekvény továbbvitelét, vagy az egész művet magasabb, lyrai hangon tartván, az egyéneket annyira eszményíti, mikép igen közel járnak ahhoz, hogy csupán elvont fogalmak vagy alig valami személyességgel bíró érzelmek és szenvedélyek képviselői legyenek. A költő így is tehet hatást, képei, leírásai ragyoása, a nyelv és a vers zenéje által; de nemcsak hogy az ilynemű compositiót nem ismerjük el eposzinak, hanem oly hatásúnak, oly meghatónak sem tapasztaljuk, mint a minő a költészet azon neme, melyben maga a költő közvetlen,s a szereplő egyének közvetlenül szólalnak meg, melyben a költő élre vonulván, hogy saját tehetségének bámultatása által ne rontsa illusiónkat, magát a fölvett tárgyat beszélteti ezen tárgynak egész naivságával. A költő itt nem ömlekezteti érzelmeit, nem áradoz ki patheticus mondatokban, s maga az, hogy tárgyát illően beszélteti, nem engedi meg, hogy az abstractiók költeményében helyet foglaljanak. A költészet ezen neme véletlenül egyszerűbb lesz nyelv és az érzelemnyilatkozatok tekintetében; de a hatás sokkal nagyobb, mert mintegy magát az emberi természetet érezzük nyilatkozni a szavak és tettekben. Az egész költészet, sőt a művészet minden ága az emberi szivet festi, de mindenik bizonnyos általánosanérthető jelvényeket, úgyszólva hyeroglyphokat használ az érzelmek kifejezésére. Mindezen művészetek közt nincs egy is, mely oly hatást tenne az emberi szívre, mint az eposz és a dráma. Ezekben a jelvények az emberi cselekvények és az előállított egyének szavai. Mindezekben a költő csaknem oly tárgylagos, mint a festészetben, de ennél sokkal elevenebb, mert a mozgást, életet és a szavakat is festheti és visszaadhatja. Minél jobban képes a költő magát a tárgyat, magát a természetet beszéltetni, ahelyett hogy a zenével rokon lyrát közbeszólaltatná, annál bizonyosabb lehet a hatásról, mert művészete törvényeihez hű maradt. Az egészen objectiv elbeszélő sokkal nehezebb föladattal küzd, midőn nem közvetlenül, hanem egy tárgy által közvetítve fejezi ki eszméit s az emberi lélek indulatait, érzelmeit; — de egyszersmind sokkal érthetőbb, s csaknem kézzel foghatóvá válik minden értelme a megtestesítés és — ne feledjük — az illusio által, melyet az alakok és az elbeszélés valószínűvé tétele idéz elő épen a megtestesítés segedelmével. Nem nyilvánvaló-e az előadottakból , miszerint „Katalin“ és Arany számos más költeményei közt a különbség az, mikép „Katalin“ba a költő több lyrai és szónoki elemet vegyített, s nem maradt azon objectivitás terén, melyen — s ez legnagyobb dicsősége — teljesen otthonos. Ez objectivitásra mondták aztán, mikép Arany költeményei egy részét naiv fölfogással irta, míg „Katalin“ a maga saját nem-naiv fölfogása szerint. Ez objectivitásra mondatott, mikép az népiesség. A fenebbiek után nem tartom szükségesnek bővebben fejtegetni ez eszmét, s kimutatni, miszerint az elbeszélésbeli teljes objectivitásban ha a „naiv fölfogás,“ mind a mellett, hogy egy kissé öszvezavarja a fogalmakat, még közel rokonságánál fogva a naiv nyilatkozási modorral, megengedhető is, teljesen „népies“nek nem nevezhető, „Katalin“ igen sok egyes szép helyeit idézni nem volna a maga helyén. Itt csak néhány általános eszmét akartam elmondani,melyet közvetlenül e mü olvasása költött fel. — Meg vagyok győződve, mikép másokban számos igen szép eszméket fejthet ki e mü figyelmes olvasása. Az ítéletnek, a véleménynek e mü , mint minden más mü fölött tett bírálatnak czélja az, hogy az olvasó a müvek fölötti gondolkodásra ébresztessék, s ebből folyólag kizálataink többnyire csak akkor lehetnek teljes érdekűek az olvasó előtt, ha azon tárgyat, melyet a bírálat elemez, maga is ismeri. Hogyan szerezhessünk helyes fogalmat magunknak valamely kivált művészi tárgy felől, ha azt saját szemeinkkel színről színre nem látjuk.Ha bírálatunk czélja az volna, mikép az olvasónak kellő és teljes fogalmat adjunk pl. „Katalin“ ról, akkor az egész művet utolsó betűig kell vala közölnünk. A bírálat csak mintegy magyarázata lehet a már láto 11 tárgynak, — de azért szükséges az minden irodalomban, hogy a könnyen romolható ízlésnek Útmutatójául,őréül szolgáljon, mert alig van a világon valami oly könnyen megvesztegethető, mint az ízlés. Magának az erkölcsiségnek meg vannak hajthatlan, positív törvényei, melyektől eltérni a „bűn“ szó magában is elég büntetés; mig az ízlés tárgyai csupán mulatság, fényűzési czikkeknek tekintetvén, a szeszély és divateszmék örökös ostromának vannak kitéve, melyektől eltérvén sem esztelenséggel sem bűnnel nem vádolhat a világ. S e szabadság ellen senki sem szólhat józan észszel. De épen e korlátlan szabadság engedi meg másfelől azt, miszerint a kritika e tárgyakban háborút szenjen a szeszélynek, helytelen divateszméknek s komolyan véve hivatását, figyelmet igyekezzék kelteni a jelesebb művek iránt, s a szeszély helyett a gondolkodást törekedjék meghonosítni. Lehetnek és vannak is, kik bálványimádással vádolják azon egy-két ítészt, kik oly bőven értekeznek Arany művei fölött. —Ez is arra mutat, hogy irodalmunk még ifjú. — Miért nem nevelték ki az angolok csaknem kétszáz évvel ezelőtt Addisont, ki a Spectatorban 17 czikket irt az akkori legújabb műről, Milton „Elveszett paradicsom“-áról ? Miért nem nevetjük ki a mostani angol ítészeket, kik közelebbről egyetlen költemény fölött minden lapban, „Revue“ben, minden irodalmi közlönyben értekeztek — úgy hogy az három hónapig minden lapban ismertetve, elemezve és bírálva jön ?*) Ha Francziaországban egy jelesebb mű jelen meg, szégyen volna az irodalmi rovattal bíró közlönyöknek, azt tüzetesen nem ismertetniük. Ez, uraim, az irodalmi normális állapot, s ahelyett, hogy az új tüneményt kritikánk körül nevetségesnek tartanak, — inkább óhajtsuk, mikép vajha minden nagyobb műről tüzetesen érte- A „The Maud“ cziusü költemény, mely a háború erkölcsi előnyeit énekli meg a béke fölött.Ml vei, melyek ezen törvény szerint világosan a világi alelnök (79. §. b. ponti hatáskörének vannak fenntartva. 188. §. A superintendensi helyettes választásánál pontosan egészen ugyanazon eljárás követendő, mely a 1838-ban a superintendensválasztásra nézve ki van szabva. A választási jegyzőkönyv csupán megtekintés végett a főegyháztanács elé terjesztendő. Annak visszaküldetése után, minek hat hét alatt meg kell történni, a superintendensi helyettes a legközelebbi egyházkerületi gyűlés első ülésében föleskeztetik. 189. §. A mindkétrendű (80. §.11 pont) egyházkerületi jegyző segítsége és helyettesítésére, kik a Superintendens hivatalhelyén nem mindig vannak jelen, mindenik superintendens egy titkárt nyer, ki állandóan alkalmaztatik s szabott évi fizetést húz. A titkárt a superintendens nevezi ki három jelölt közöl, kiket az egyházkerületi consistorium relativ szótöbbséggel, az egyházkerületrel tekintet nélkül oly egyházszolgálati jelöltek közöt ajánl, kik a német szövetségi államok valamelyik evangelico-theologiai tanintézetében legalább három évig tanultak, s visszatértük után az egyházi vizsgálatokat kitűnő sikerrel kiállották. Tizenkettedik szakasz. Az esperességek és egyházkerületeknek az államkincstárból évenkinti gyámolításáról. 190. §. Mindkét hitfelekezet egyházkerületei az államkincstárból évi gyáraolítási általányokat kapnak. Ezen általányok minden év január másodikán, legkisebb levonás nélkül az egyházkerületi pénztárba adatnak be. 191. E gyámolítási általányok : a) a superintendensek évi díjpótlékának fizetésére, b) minden egyes esperes évi dijpótlékának fizetésére, es a főegyháztanács intézkedése folytán, melynek a superintendens a gyáraolítási folyamodványokat fölterjeszti, szegény egyházak és népiskolák gyámolítására fordíttatnak, 192. §. A kivitel közelebbi módját külön rendelet fogja megállapítani, valamint, tekintettel a létező pénzalapok és helyviszonyokra, a számszerinti észletet is, mely a 191 §-ban fölsorolt kiadási tételek fedezésére, a főegyháztanács rendszeres főfelügyelete alatt, melynek ezen gyámolítási általányok kezeléséről minden év bezártával számadás teendő, egyenkint megkivántatik. Thun s. k. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, sept. 10. II. (Politikai szemle. A politikai láthatáron, mely a párisi béke minden örökre szóló ígéretei daczára sem bír teljesen felhőtlenné derülni, szemléiről tollunk pár heti pihenése alatt mint egy sebes nyári zápor vonult át a neuchateli royalisták megbukott kísérlete: e cantont mostani kormánykötelékéből kiszakítva, a porosz kir. korona alá egy csapással visszajuttatni. A kísérlet szomorú véget ért, a mennyiben több százak fogságba kerülését s hazaárulása perbefogatását eredményező. És ennél egyéb következése az egész kísérletnek nem is igen lesz. Az u. n. „putsch“ tervezői úgy látszik a „fait accompli“ azon varázsára támaszkodtak, mely az európai diplomatiában oly nagy érvényű, s arra számítottak, hogy ha a kísérlet sikerül, az Európa ügyét intéző hatalmak a hatalom változást bevégzett lényül elismerendik, s így ez ügynek rövid úton vége szakad. Vájjon a nem sikerült kísérlet nem arra szolgálandó, hogy a „fait accompli“ elvét, mint régibbet épen a köztársaság javára érvényesítse ? Legalább Párisban a Neuchatellel porosz igények nem látszanak nagy pártolásra számolhatni, s a félhivatalos,, Constitutionnel “nyíltan a szövetség pártjára áll. Mennyiben alapos azon állítás, mintha a kísérlet rendezői gazda nélkül