Budapesti Hírlap, 1856. szeptember (203-226. szám)
1856-09-16 / 214. szám
Legjobban fizettetik a csetneki dohány, de az jósága mellett holdanként csekély mennyiséget, alig 2—3 mázsát terem; azután a szivartakaró levelek, melyeknél azon igen fontos előny is van még, hogy áruk igen állandó. Egyébiránt a pipadohányok átalában jobban fizettetnek, mint a többiek* a szivar-dohányok ismét jobban, mint a bámériak Pesti beváltó kerületben Szolnoki beváltó kerületben Aradi beváltó kerületben Debreczeni beváltó kerületben N.Károlyi beváltó kerületben V.-Naményi beváltó kerületben Tolnai beváltó kerületben Barcsi beváltó kerületben Magyarországon átmérőleg Legnagyobb hasznot hoz tehát a dohánytermelés a barcsi kerületben, holdanként 65 pft nyers jövedelmet, ahol nem legnagyobb áru, de egyszersmind legtöbb, holdanként 17 mázsa, dohány terem egy holdon; legkisebb hasznot ad ellenben Nagy Károly vidéke, holdanként 60 pft nyers jövedelmet, hol közép áru , de egyszersmind legkevesebb , 7 mázsa dohány terem átmérőleg egy holdon. Azon adat, miszerint előbbi években Nagy-Károly vidékén is 11 — 14,Vásárosnamény vidékén pedig 16 mázsa dohány is megtermett egy holdon, s egy hold dohány föld ekkép 101 és 98, illetőleg 111 és 124 pft bruttó jövedelmet megadott, világos feleletet ad azon fentebb feltett kérdés iránt, hogy mi az oka e vidékeken a dohánytermesztés hanyatlásának? Úgy látszik egyedül a trágyázás elmulasztása. A több évig trágyázás nélkül dohány alá használt föld alávégre a legnagyobb képesség mellett is megtagadja a bő termést. Hogy több részben e körülménynek , mint sem a múlt évben nagy mértékben uralkodott vízáradásoknak (melyeknek némi befolyását egyébiránt szintén tagadni nem lehet) kell tulajdonítani a hanyatlást, bizonyítja : mert Namény vidéke jobban fentartotta magát, mint a nagy károlyi vidék, holott jobban, ki volt az áradásoknak téve. Somogyban, Barcs vidékén és Tolnában az óriási előhaladás emeltyűje egyenest a trágyában fekszik. Gagóczi Károly: Becs, sept. 12. A Azon nem indokolatlan aggály, miszerint a vasutmunkálatok tömeges foganatba vételével tetemes kézhiány s magas munkabér leend érezhető^ e y^^^gk^vezetőit oly eszközökről gondoskodástanul, külföldi munkásokat beterelni, magában dicséretes, de nem csekély nehézségekkel jár; a meszsze földről jövő proletár, mellékesen megjegyzendő, hogy saját költségén leggyakrabban nem is jöhet, nagyobb előleges költség mellett fáradságát oly olcsón áruba nem bocsáthatja, mint a hadi; azonkívül az éghajlati életmód szokatlanságálal fogott tömeges betegedésétől is lehet tartani, s végre ha a munkára haszonvehetlen, vagy a vállalkozók költségén volna ismét kiutasítandó, vagy az országba is a koldulék seregét szaporítandja. Van a birodalomban, s hazánkban munkátlan s munkaképes kéz elég; csak felkeresni kell tudni, vagy kényszeríteni ; igen is kényszeríttetni vélnék a mlnképes dologkerülőt, milyenek nem hiányoznak, arígazat úgy a hogy kihúzók, télen az irgalom vagy bűnből élők. De nem elég a munkást lehozni a munka színhelyére , hanem lételéről is kell gondoskodni ; ha élelmezése egészen a munkásra van bízva, félő,, hogy vagy épen nem vagy csak igen nehezen s drága pérzeti reend képes legegyszerűbb szükségeit fedezni; ellenben a legtöbb vasutaknál szokásos élelmezési rendszer még kárhozatosabb, ugyanis, mint a pesti vasútnál valók, legcsekélyebb ára van pedig a fekete burnót dohánynak; d) Az itt előbocsátott a) és b) pontok alatti kimutatások összevetéséből világosságra jön, hogy melyik vidéken mennyi volt a különböző években egy hold dohány föld nyers- vagyis bruttó jövedelme. Ezt kiszámítva következő táblázatban mutatom ki : is hajdan történt, s most a nyugati pályánál hallomás szerint divatos,a munkást élelmi szükségletei fedezésére nézve az illető építési terület felügyelőjére utalni, a lehető legmeggondolatlanabb módszer. A vasútépítés oly rendkívüli alkalom, ha mindjárt évekig tart is, a munkabér oly tetemes, miszerint arról kell gondoskodni, s lehet is, hogy a munkás egész keresetét el ne költse vagy fecsérelje azon idő alatt,míg munkában van,hanem fáradsága valamely csekély megtakarított gyümölcsével térhessen vissza házához, hol tán szűkölködő család vár reá. Az említett élelmezési módszer, mely szerint a munkás attól kénytelen venni élelmet, s italát, kitől szerződtetése, elbocsátása, szóval pillanatnyi tétele függ, annak kíméletlen föláldozása nemcsak hogy kénytelen a drágán fizetett rész és romlott eledellel megelégedni, hanem egész keresetet olt kénytelen elenni, s elinni, s a felügyelő szemében legkedvesebb munkás az, ki legtöbb pálinkát iszik, s a ki tán nem is iszik, szolgálatából elbocsáttatik. Itt tehát jutalom van tűzve a korcsdőzsölésre, büntetés a józan takarékosságra. Ez igen komoly társadalmi momentum.Képzeljük a mindkét nembeli munkások közös együttlétét,és a tanyázását,fontoljuk meg,hogy rövid idő alatt százezerek fognak a nép köréből e viszonyokba lépni, s nem lehet a közerkölcsiség veszélyeit, a társaság legalsóbb rétegeibe csöpögtetett méreg pusztításait nem sejteni, nem rettegni. Akármi, de valaminek kell itt történni maguk a vasutigazgatók részéről. A korcsmáztatást el kell választani a munkaelöljáróságtól, s minden hierarchius szereptől, — katonai módra rendszerezni a munkások osztályozott tömbjeit, mind a tanya, mind főkép az élelmezés tekintetéből; tudjuk, hogy a katonának erőteljes s tekintve csekély zsoldját, jónak mondható élelme fejt meg. — Ha az illető elöljárók s igazgatók ezen rendszabályokat erélyesen kezdeményezik, az annak előnyeit csakhamar tapasztalni fogott munkások hamar hozzá fognak szokni, s önkényt is alakítanának ily egyleteket. — Azon kell lenni, hogy a szegény munkás ne térjen vissza tűzhelyéhez mint az erkölcstelenség propagandistája, zsebre koldusán, lélekben romolva , hanem egy kis közbejötti é n v é tren k n k mvitett f I KM 1 3 S’S tol függ, átok legyen-e vagy áldás az anyagi haladás, s annak főmozdonya, a vasútépítés. Melyik beváltó kerületben ? Egy hold dohány termő földnek brutto jövedelme volt 1852/3 1853/4 185% 185% évben pft | kr pft kr pft kr pft kr 50 26 110 16 111 33 1132 60 19 80 —r . 105 12 106 14 48 59 87 34 70 40 8916 51 55 112 46 1328 94 41 62 43 101 19 98 14 602 56 19 111 36 124 59 69 12 10 55 96 34 107 50 101 53 1403 107 10 179 45 165 54 50 15 96 24 101 10 996 TÁRIJZA. Nemzeti színház — Heti szemle. Vasárnap Tündérlak Ittagyarhonban. Hétfőn Lisz Ferenczi Akadémiába ; kedden Észak csillaga térdén Essex gróf (másodszor) ; csütörtökön Zsidósul pénteken A fogház ; szombaton Kunok. A heti előadások egész sorozatát elhomályosító iszt Ferencz hangversenyek nagy fénye által; színház teljesen ki volt világítva. Helyesen ! A vuház igazgatósága jól tudta, amnikép a közönség jj része épen annyira vágyik látni, mint hát íi. Látni a művész-karmestert, ki oly iszonytlan zavarja s ismét lecsendesíti a hangok hullámait, kesült a fenyverésével. A zenéről, a vágatott közönség tapsairól már Volt SZó lapunknak s rovatában. Mi e műélvezet, csodálkozás és ifényben úszó estnek csak egyetlen intermezzo ál, egy kis részletéről akarunk e helyen szólani, iben drámáinknak is Szó engedtetek. E szót Plassilda színházunk érdemes tagjakérte fának. Benne volt azon elszántság, s mi tagadás nem azon méltánylandó dícsvágy, hogy a szamüvészetet ez est többnemű versenyén képvii A dicsvágy nem fut, hanem a legszebb vágyak tartozik a művészetben, kiint számos más nyils pályán, s Komlóssi I. kiérdemelte márfogva a közönség egyik részének tapsát. De kell jól jegyezni, e taps a reflectio és nem az adtatás tapsa volt: az egyént, mint drágt képviselőjét illette s nem a művészetet, mely önkénytelen tapsokra iragad. Ne vegye az olvasó szőrszálhasogatásnak, a mit biondék. A dolog igen egyszerű. Komlóssi I. e. szavalásában némely állandó hibáit láttuk föltűnni, melyeket bátrak leszünk elősorolni. Először is mindenekelőtt a k. a. rendkívül nagy hajlamot mutat az üres setilimentalismus iránt. Szereti a patkóst még akkor is, midőn azulcsap az élethűségén s a szenvedélyek valódiságán, szereti az érvelgést, még akkor is, midőn az hiú ábrándokkal, üres phrasisokkal, édeskés szavakkal takargatja az érzelmi szegénységet. Hogy ily elemekből álló szerepeket választ legörömestebb, kitűnt ez esti szavalásából is. Szabad választás Volt engedve neki az összes magyar irodalomban. Előtte állott a magyar irodalom minden virága Kazinczy és Csokonaitól, Vörösmarty-, Petőfi- és Arányig. Választhat vala a leglátogatóbb szenvedélyt megéneklő daloktól, a legszelídebb fájdalmat és örömet zengő darabokig, a beszédektől s a legkülönneműbb balladáktól a számos elegiákig minden jeles költői műveink közöl, s ezek közt oly számos volt volna méltó, hogy a nemisme-rőitek bemutassa, s az ismerő előtt újjá tegye, a szavalás lelket életet adó művészete által! S e roppant változatosság és gazdagság mellett a k. a. már többször választá azokat, melyekben a szódagály, álpathos s a declamatori hang csengése alatt eszme és érzelemszegénység lappang, s melyekben a gondolatok elkopottsága miatt semmi sem képes meglepni és megragadni. Tárkányi „Stuart Máriája“ még csak a figyelmét sem bírta lekötni a közönsségnek. Nem volt benne egy eszme, egy fordulat, s egy hatálylyal kifejezett érzelem is, mely figyelmet kelthetett volna, úgy hogy a közönség csak azt várta, hogy minél előbb vége legyen a hasztalan fáradságnak, melyet a k. a. e költemény elszavalására önkénytesen vállalt el. De maga a szavalási modor sem volt ment a kifogástól. A k. a. szavalásában legtöbbnyire a természetesség hiánya az, mely művészetének meg szokott ártani. Néha elnyújtva mondja a szavakat, máskor túlságos gyorsan. Első esetben untat, másodikban nem kísérhető figyelemmel, s mindkét esetben gyermekesnek tűnik fel. E gyermekesség sokszor a leczkefölmondás jellemét viseli, melynek ha okait közelebbről vizsgáljuk, tán mindig a hibás hangsúlyozásban fogjuk találni. Nem mintha a k. a. a szavak második, harmadik tagjára helyezné a súlyt, hanem épen ellenkezőleg az a hiba, mikép néha csaknem minden szó első tagjára súlyt helyez, másszor egy mondatban egyetlen szóra sem, hanem, gyorsan, egyetlen lélekfelvételre s egy hangon mondja föl az egész mondatot. Egy harmadik esetben nem azon szóra fekteti a súlyt, melyre a mondat értelménél fogva kellene, így pl. a k. a. az elszavalt versben, melynek szavait mém idézhetjük, amin t-re helyezett súlyt egy mondat közepette, mi igen szokatlanul hangzik nyelvünkben. Ha pl. valaki e helyett: ingó mint a NÁDszál, így mondja: „Ingó MINT a nádszál“ nem csodásan hangzik-e ? Mindezt igen csekély dolognak tarthatja valaki, s a helyes hangsúlyozás törvényeinek fölemlítésében kicsinyességet láthat; de ekkor csekély dolognak kell tartania azt is, mikép K o m l ó s s i I. évek óta bizonyos nótára szaval, s kicsinyesség kell látania azt is, mikép színházunk egyik érdemes tagjának szavalása legmélyebb arra szolgálhat példányul: hogyan nem kell magyarul szavalni ! A k. a.-nak egy másik állandó hibája az épen oly hangos mint szilaj kiáltás, melyet egy szóba foglalva ordításnak nevezünk. (Ez az egy szó lehet itt teljesen kifejező— s ezért bocsánatot remélünk érette.) A színész épen úgy, mint a költő, átengedheti magát az indulatnak egy bizonyos fokig, — s a színésznél, a kiáltásra nézve ezen fok , ezen elválasztó határvonal tovább semmivel sem terjedhet , mint mennyire a hang s a beszélő műszerek kelleme terjed. Lehet, sőt van is oly szavaló és éneklő művész, kit a természet oly gazdagon ajándékozott meg hang tekintetében , mikép leghevesebb fölkiáltásai sem válnak művészietlenekké ; — de ha ezen sajátságukat —s meg kell jegyezni — nem legnagyobb érdemüket), egy kevesebb természeti adománynyal biró utánozza, mindig túlmegy a művészet határán, — holott, ha az illő és a természet által kimért korláton belül maradna, művészete épen annyi tetszésben és méltánylásban részesülne, mint azé, ki nagyobb erő felett rendelkezhetik. — íme, ez az, mit okszerű művészi gazdálkodásnak nevezhetünk, s melynek egyedüli alapja az önismeret. Az önismeret az, mi idősb Lendvainak főtudományát képező a hang dolgában,s mit több színészünknek ajánlhatunk. Az önismeret igen nehéz tudomány, s e lényeges pontra nézve legjobb szolgálatot az idegenek figyelmeztetése tesz. Shakespeare „Julius Caesar“-jában olvassuk : Cassius...........Jó Brutus szólj, láthatod-e önnön arczodat ? Dorosma, sept. 9. Kis Kun Dorosma katholikus község lakosai örvendetes s emlékteljes napot éltek sept. 8-án. F. Roskoványi Ágoston váczi püspök , maga az itteni díszes szentegyházat a község alázatos kérése következtében fölszentelendő — a szomszédos sz. kir. fárosból, hová vaspályán érkezett, Kreinninger Antal préposttaga, s több főtiszt, urak kíséretében Dorosmára jött. Már a dorosmai határban a községtanács küldöttei által köszönő beszéddel fogadtatván, innen díszes bandérium s a cs. k. csendőrség előlovaglása mellett a két sorba állt nép ajtalos éneke, harangzúgás és mozsárdurrogások közt a városba bevonult s a lelkész lakba szállván a község hivatalnokainak tisztelgését elfogadni kegyeskedett. — Még az nap az egyház körül, hol csinos sátor alatt oltár és szent ereklyék állottak, a szokásos szertartások megtétettek. Másnap sept.18-án elvégezé püspök e méltósága az egyház felszentelési cerimoniát, mit roppant sokaságu nép ájtatos imái közt püspöki sz. mise követelt. — A paplakban tartott több mint 50 terítékű s a szegedi zenészek helyes játékával fűszerezett, s lelkes toasztokkal emelt ebéd után — püspök , meg a 20,000-re menő nép szívélyes bucsuzásai közt ismét eltávozott. Számos papi és világi vendégeken kívül jelen volt ez ünnepélyen megyei főnökünk Jankovich György főkapitány, járási kapitány Barsik Márton , és Schrain I Jakab cs. k. csendőr-kapitány s több urak. — Estve fényes bál zárta be az ünnepet, melyet főkapitányunk is meglátogatni kegyeskedett. — Másnap eltávozván vendégeink, szerény városkánk ismét oly csendes és néma jön, mintha az elmúlt kedves napokat gyászolná. furpihirek és események. Budapest, September 16 . Liszt Ferencz f. hó 13-a a bécsi éjjeli vonattal eltávozott körünkből. Csak legbensőbb barátait értesítette elindulásáról. Valamint jövetelekor, úgy eltávozásánál is szerényen ki akarta kerülni a zajosabb tisztelgéseket, és egyszersmind a bucsúzás nehéz perezét is meg akará magának könnyíteni. Ígérete folytán azonban mielőbb meglátogatandja ismét szülőföldét, mely őt most is annyi szeretettel és tisztelettel tüntette ki. Az újpesti birtokosok múlt vasárnap a szüret megtartását f. hó 25-ére határozták. A szt.-Endrére megnyitott gőzhajós járatoknál fogva az idén számos pesti vendég fogja az újpesti szüreteket élénkíteni. * Az iskolai év beálltával a vidéki szülőknek egyik fő gondját képezi az, hogy gyermekeik számára a fővárosban jó ellátást és lelkiismeretes fölvigyázatot szerezzenek. Erre nézve igen czélszerű volna, ha az iskolai elöljáróságnál mindazon élelem és szállásiadó házak föl lennének jegyezve, melyek az idegen szülőknek biztos tudomás után ajánlhatók. Az ily jegyzék mind időkímélés, mind egyéb tájékozás tekintetéből igen hasznos szolgálatokat tehetne a szülőknek, s a tanuló ifjúságnak. Ezúttal alkalmat veszünk magunknak az illetőket egy tisztes családra figyelmeztetni, hol a folyó iskolai évre két növendék számára élelem és szállás, továbbá azoknak szorgalmukra hű felügyelet ajánllatix: bővebb tudósítást nyerhetni kigyó-utczában 4 sz. a. 17 ik ajtó. * A légszeszvilágitási készületek Pesten gyorsan haladnak előre s a munkák erélyes vezetése mellett remélni lehet, hogy november elsején utczáink már légszeszszel lesznek világítva. Az igazgatóság géngyors folyamát akadályozhatná, s legközelebb "légszeszgyárhelyiségének ajtain olvasható, miként a sűrű látogatások általi munkaháborítás kikerülése végett, a belépés csak azoknak engedtetik meg, kiknek a gyárhelyiségekben valami dolguk van. * Matók Béla úr kijelenti, miként az általa kitűzött magyar zenedarabok pályázati határidejét év dec. 1-ig megközelebb tudatni fogja, annyit azonban már eleve is szükségesnek lát kijelenteni, hogy köztük Erkel Ferencz úr is szíves lesz részt venni. * Korpályázat. Ki a jelenleg élők közt hazánkban a legvénebb ember ? e kérdésre minap a „Magyar Sajtó“ egy izraelita mészárost mutatott be, ki már 109-dik évébe jár; közelebb azonban a „P. L.“ nagyváradi tudósítója egy még idősb oláhasszonyról emlékezik, ki közel a Királyhágóhoz egy magányos házban lakik és már a 122-dik évét is túllépte. E nő még mindig jó erőben van, s maga készíti szegény ebédét, mely többnyire növényeledekből áll. Ez öreg asszony alakja már egészen múmiává aszott ugyan össze, arczát ezer meg ezer ráncz barázdálja, de szeme folyvást élénk és tiszta, s fogai egy cseppet sem hiányosak. Egyedül és elhagyatva él a Királyhágó csúcsán levő házában, és ami rá idézve a legkellemesebb lehet, kiváncsi utazók nagyon ritkán háborgatják. Iskolai közlés. A losonczi helv. hitv. tanintézet addig is, mig azon intézkedés, mely pénzalapja gyarapítására létetett, óhajtott sikert eredményezne, négy osztályú gymnasiummá alakíttatván, oly czélszerü szervezetet nyert, mely mind a m. kormányi követelményeknek, mind a tanerők s előadandó tárgyak közti kellő aránynak, mind az öt tanár által vezetendő tanulók fokozatos haladásának s igy a szülők várakozásának is megfelel. A nyilvános tanítás f. é. October 1-je napján veendi kezdetét. Mit az érdekeltek tudomására juttatni ezennel sietünk. Losoncz, sept. 10. 1856. I Az igazgatóság. I U______ I AUSTRIA! BIRODALOM. Bécs, sept. 14. 6 cs. k. Apostoli Felsége báró Schleisznigg cs. k. karantáni helytartóhoz a következő legmagasb kéziratot méltóztatott legkegyelmesebben intézni: „Kedves báró Schleisznigg! Azon vetélkedés, melylyel Karantén herczegségein lakosai, Nekem és a Császárnénak köztük megjelenésünk feletti örömüket s ha ragaszkodásukat tanúsítani törekedtek, hazájok szépségeinek hatalmas hatásán kívül legkellemesebb visszaemlékezéseink közé tartozik, mire nézve önt megbízom, hogy azt derék karanténjaimnak köszönve kifejezze. — Egyszersmind az ország közintézeteinek állapota, valamint az ügyvitelben Általam tapasztalt rend felett örömmel fejezem ki megelégedésemet. Klagenfurt sept. 10. 1856. Ferencz József s.k. — A cs. k. Felségeik hegyi kirándulásáról, melyet Heiligenblutból tenni méltóztattak, a „Klagend Z.“ következőleg tudósít : „F. hó 7-dikén . Felségeik a jégövedzte Groszglockner tövében a Pastercze-jéghegyhez értek. A különben oly csendes Heiligenblutban már regg. 3 órakor élénkség és nyüzsgés uralkodott. A vasárnapi isteni tisztelet után, melyen Császár és Császárné 0 Felségeik résztvettek, megindultak a legmagasb uraságok, herczeg Taxis Császárné 0 Felsége udvarmestere, gr. Grünne ahagy Császár 0 Felsége főhadsegéde, Müller ezredes és Frieder őragy kíséretében a Pasztercze jégcsúcsra. Császár Ő Felsége az egész nehéz utat fel és vissza gyalog tette meg. Császárné Ő Felsége kíséretével együtt az út legnagyobb részét lóháton tette. Heiligenblut számos lakosai és több kalózok csatlakoztak a hegyi utasokhoz. A keskeny ösvény meredek hegylejtőkön keresztül, melyeket többnyire erdők boritnak, mintegy C-ti t • ■ — * ' — D-i—~ 1.Jp/\lnXLoa vonal, melynek helyén Heiligenblut ezen védszentje egykor halálát találta. Az ősrégi oltárképet, mely e szent történetét 16 mezőben ábrázolja, megszemlélék Ő Felségeik. Messze lent a vándor lábai alatt zsíg itt az ifjú Moll, amint a Pasztercze jegei közöl kiszakad , sokféle habzó eséseket képezve. Az ellenkező sziklafalon a Leiterpatak szédelgő magasságból zuhan le. Itt lépésről lépésre tisztább és frisebbé lesz a jég, a tenyészet folyvást szegényebb és silányabb, a fanövényzet végre teljesen megszűnik s csak illatos havasi virágok díszítik a zöld szőnyegeket. Egyes hópelyhek tűnnek föl, mig végre több helyen hógörgetegek vagy suvatagok által képezett hótömegeken kell áthaladni. Távolból pedig felmerül a láthatárban a sokfelé szakadozott havasi csúcs, kékzölden csillámolva a napfénynek alatta. Három órai vándorlás után végre ő Felségeik a havasi csúcs tövében létező vándorviskóhoz értek. E dicső ponton, hol igen szép kilátás kínálkozik, a Paszterezre és magára a Glocknerre, a legmagasb ura Ságok reggelezni méltóztattak. Császárné Ő Felsége itt elmaradt, mig Császár Ő Felsége amagas nyeregére, egy a Pasztercze csúcson felül magasra