Budapesti Hírlap, 1856. december (279-301. szám)
1856-12-07 / 284. szám
Pest. Vasárnap, 384. Megjelenik e lap. Vasárnap i ünnep utáni napokét kivív«, mindennap reggel.BlCfi i.té.1UJ. Vidékre : fi 1 í vre : 10 ,frt, év negyedre : 5 frt. Helyben: fí 1 í vre: 0 frt, ív negyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott torának egyszeri* beiktatásiért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr számíttatik — Egyes szám 20 pbr. Szerkesztői iroda : Egyetemutcza 2-ik sz. a. 1-ső emeleten. A „Budapesti Hírlap“ December 7.1856. Kiadó hivatal van : Egyetem-utczában, 2-ik szám alatt, földszint. BUDAPESTI HÍRLAP, előfizetési ára: 1856-ik évi november — decemberi folyamára. Vidékre postán küldve 3 frt. 20 kr. Budapesten házhozhordással 2 ft. 40 kr. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, egyetem-uteza 2-ik szám takarék- pénztár-épület, földszint. Emich Gusztáv, a „Budapesti Hírlap“ kiadója. Előfizethetni helyben: 8 lmp kiadó hivatalában, Egyetem-utcza, 2-dik szám , földszint, vidéken minden 18. kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czím, lakhelye utolsó posta feljegyzése méltatta pénzzel együtt hé mentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandók. HIVATALOS RÉSZ. A cs. k. ApostoliFelsége saját kezűleg aláirt okmány által Eggenberger Károly broodi cs. k. térszázadost, mint az austriai cs. harmadosztályú vaskoronarend lovagját, e rend szabályaihoz képest, az austriai birodalom lovagi rangjára legkegyelmesebben fölemelni méltóztatott. a cs. k. Apostoli Felsége f. é. nov. 27-iki legfelsőbb határozata által a Zágrábba áttett országos pénzügyigazgatót, Rosenberg Lajost, saját kérelmére sírákéban legkegyelmesebben meghagyni s az országos pénzügyi-igazgatói állásra Zágrábban, melylyel ministeri tanácsos czime és rangja van egybekötve. P p 11 a k Ferencz fő-pénzügyi tanácsost és Bécs és környékebeli kerületi pénzügyi igazgatót legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. é. nov. 27-ki legfelsőbb határozata által Plachetka Ferencz főpénzügyi tanácsost a bécsi orsz. pénzügyigazgatóság kebelében a Bécs és környéke számára létező pénzügyi kerületi igazgatóságra meghívni méltóztatott. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, dec. 6. N. (Politikai szemle.) A mai uj posta figyelemreméltó hírekben megint oly meddő, mikép az említni valókat néhány sorba összefoglalhatjuk. A helyzet ma is egészen ugyanaz, mint tegnap, s a figyelmet e pillanatban elfoglaló két kérdésben semmi észrevehető módosulat nem történt. A congressus egybegyűlése határnapját már kezdik a lapok kitűzögetni december 15—20-dikára. Az bizonyos, hogy e határidő iránt még semmi bizonyost nem tudni. Figyelmet érdemel a „Dresdn. Journ.“ távirdai tudósítása, mely megerősíti azon állítást, mikép a congressuson Belgrád kérdésének austriai és angol nézetbeni eldöntése minden kétségen fölül áll. — A nápolyi mozgalmakat illetőleg a bizonyos és a további kételyt kizáró közlések még folyvást hiányoznak. A néhány nap óta keringésben levő híreken kívül újabbak nem érkeztek, s végre is igazoltatva látandjuk azon véleményünket, minélfogva e mozgalmi kísérleteknek semmi jelentősséget nem tulajdonítunk. — Feltűnő egy alább olvasható kopenhágai tudósítás, mely arról értesít, hogy a lauenburgi államjószágok eladása felfüggesztett. Ebből az látszik, hogy a két német nagyhatalmasságok előterjesztéseinek Kopenhágában végre csakugyan meg lett óhajtott eredményük. Ha e sürgönytudósítás valósul, azt az oly igen előtérbe lépett dán-német kérdés békés végének kezdetéül tekinthetjük. A neuchateli ügyre vonatkozólag a lapokból az tűnik ki, miszerint a porosz király legújabb trónbeszédének e fejedelemségre vonatkozó szavait Bernben ép úgy mint Berlinben, mérsékelt és békülékeny szellemében magyarázzák, s ily benyomásban alkalmasint a szöveti, tanács is indokot találand a mérsékleti engedékenység útján maga részéről is kísérletet tenni. Azt annál inkább tehetné,mert Francziaország, melegen, támogatván különben Poroszország renclarnatióit, ami a neuchateli foglyok szabadonbocsátását illeti, mégis minden erőszakos ma-*nifestatiót ellenezne, mely tán a szövetség ellen megkisértethetnék. Francziaország e kérdést európai értekezleten minden nagyhatalmak köztanácskozása által akarja eldöntetni , márpedig tudva van, hogy Poroszország hasonló utat óhajt jogai érvényesítése végett. Spanyolországból sincs újabb hír. Azonban megemlítendő, miszerint O’Donne 11 tagjot a királyné felszólította az orosz udvarnáli követség elfogadására, de siker nélkül. A tábornagy több mint egy óráig tartó audientián kielégítő okait, melyektől fogva a kínált állomást el nem fogadhatja. Becsülete és kötelezettségei — mint anagy mondatot azon fájdalmas kényszerűségbe helyzik , miszerint azon küldetést el kell utasítnia. Ő Spanyolországban óhajt maradni, hogy a parlament és nemzet előtt Számot adjon 1854. órai politikai magaviseletéről. A királyné végre elállt kívánatétól. A cs. k. Apostoli Felsége f. é. nov. 27-ki legfelsőbb határozata által nemes Strobach Frigyes ministeri fogalmazót a cultus és oktatásügyi ministeriumban, ministeri titkárrá ugyanazon ministeriumban legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A nagyváradi es. k. országos pénzügyigazgatósági osztály Kv a 11 in Mihály ideiglenes adószedőt II. osztályú adószedővé, végleges minőségben kinevezte. Az austriai nemzeti bank helyzete. " Régen túl vagyunk azon időn, midőn a nemzeti bank helyzete, néhány bankáron s az intézet részvényesein kívül senkit sem érdekelt; ma már minden iskolás gyermek tudja, miszerint — a bankjegy képezvén a forgó pénz többségét — a bank helyzetétől függ, vájjon jó-e pénzünk vagy rész, továbbá az is köztudomású dolog, miszerint a részpénzből ugyanazon áruért többet kell adnunk, mint a jóból, azaz hogy oly országban, melynek pénze rész, a drágaság rendesen igen nagy és csak azon mértékben csökkenhet, melyben a pénz jósága növekedik. Olvasóinkra bízzuk , mindezen elméleti tételekre saját tapasztalásainkból a gyakorlati példákat összekeresni. A banknak kötelessége tehát, miután az ő jegyei képezik a főpénzt, arról gondoskodni, hogy e pénz minél jobb legyen, s miután a papírpénz jósága mindenütt a fedezés minőségétől függ, a banknak papírpénzét minél jobban, s annak lehető legnagyobb részét nemes érczczel kell fedeznie. Néhány évvel ezelőtt a banknak jegyforgalma az ezüstkészlethez úgy állt, mint kb. 7, 1, azaz hét bankjegy forint közöl csak egy való nemes érez által fedezhető. E kedvezőtlen viszonyon kétféle módon lehetett segíteni: vagy a papírpénzmennyiség csökkentése, vagy az ezüstkészlet növelése által. Az első utat nem lehetett választani , vagy legalább túlnyomólag nem lehetett ezen eszközre támaszkodni, mert a forgalomnak elegendő mennyiségű értékjel kell, hogy fenn ne akadjon, s miután épen az utóbbi években a forgalom oly nagyszerűen terjeszkedett, a bankjegyforgalom tetemes csökkentése mondhatlan calamítás lett volna. Innen van az, hogy a jegyforgalom mennyisége csak igen lassan apad, s a legújabb novemberi kimutatás az előbbi hónaphoz képest csak 20 milliónyi csökkenést mutat, mi az egész jegyforgalomhoz képest (kb. 380 millió) még egy perczentnél is kevesebbet (25/38 %) tesz. Ugyancsak november folytában az ezüstkészlet 1,700,000 forinttal növekedett s most 85,000,000 ftot tesz 380 milliónyi bankjegyforgalom ellenében- Ezen (kerek számban fölvett) összegeket egymás mellé állítva, az ezüst a bankjegyhez, úgy áll, miként 1: 41/2, tehát még elég távol azon aránytól (1: 3), melyet a régi pénzügyi iskola emberei „normálisnak" szoktak tekinteni, mely azonban e peretben már semmi gyakorlati értelemmel nem bir. Igen helyes gr. Dessefffy azon — bár nem új, de igen szabatosan kimondott — nézete, miszerint a harmadrészbeli ezüstfedezés nyugalmas időben igen sok, zavar idején pedig igen kevés. Hogy ily körülmények közt, a bank ezüstfizetéseinek újrakezdésére még gondolni sem lehet, mondanunk sem kell. A hyenáról azt mondják, hogy az ember husát eleinte nem eszi, de ha történetesen megizlelte, csak akkor válik valódi ragadozó állattá. A közönség az ezüstre nézve hasonló természetet tanúsított. 1848. előtt senki sem kereste az ezüstöt, sőt örült, ha bankjegyért kicserélhette, hanem mióta a közönség az ezüst krízis kellemeit megizlette, mohón keresi az ezüstöt és — bármit mondjanak mások — mi nem hiszszük, miszerint a közönség, ha a bank ma készfizetéseit újra megindítaná, abból a 85 millióból akár csak egyetlen húszast is hagyna a bank pénztáraiban, már azon okból sem, mivel a mi ezüst pénzünk bérértéke nagyobb a külföldiénél s igy a kivitel és az átolvasztás még mindig nagy előnynyel jár. Ha tehát készfizetések újjá kezdhetésének daczára is a bank Győr, nov. végén. Mit oly rég óhajtunk, miután minden jóravaló polgára, városunknak oly hőn sóvárgott: községünk rendezése a közelebbi jövőben — habár csak ideiglenesen — be fog következni. — Mi minden oly intézkedésben, mely a közéletnek a status közérdekeivel is megegyező kifejlesztésére van irányozva, az anyagi és erkölcsi jóllét azon terebélyes fájának csiráját látjuk , melynek árnyában a közboldogság virágai egyedül tenyészhetnek. — Örömmel üdvözöljük azért eleve ezen közéletünkre nézve oly fontos és kegyes intézkedést , s még benne a hála meleg érzetével ismerjük fel magas kormányunk azon atyai gondoskodását, miszerint átalakítási nagy művében fő irányadó az, hogy a kormányára bízott népek a tehetségig boldogok legyenek, addig más részről kell hogy szent kötelességünkül ismerjük a bekövetkezendő rendezés jótékonyságát akként használni fel, hogy működéseinkben ne önző érdekek, de egyedül a közjóllét minél szélesebb tertemű kifejtése legyen czélul kitűzve. Ha városainknak a lefolyt vészes idők előtti múltját tekintjük, ezen jó akaratú figyelmeztetésünket senki rész néven nem veheti. ... A hivatali visszaéléseket, az egyéni érdekeknek a közügyek fölé emelését, pénztári kezelők számadási hiányait, mik nem ritkán s többnyire a község rovására bukással végződtek, s azon számtalan panaszokat, melyekkel a felsőbb hatóságok törvényellenesség, hanyagság avagy önzés alapján elárasztanak stb. az azon időbeli városi szerkezet hiányosságának is tulajdonítják. Az úgy nevezett belső s külső tanács vezette községi ügyeinket. E két tanács választás útján alakíttatott, s tagjai hivatala holtig tartó vagy nyugdíjas volt. Minthogy törvénykezés és közigazgatás kezében volt, ha különben észszel s ügyességgel bírt, egy kis részakarat hozzájárultával használhatott magának s árthatott a köznek annyit a menynyit neki tetszett, a nélkül hogy érette törvényesen kérdőre vonathatott volna, az ellenőrzés hiányozván, így nem csoda, ha az önzés mellett a közjó érdeke sok helyütt háttérbe szorittatott. Istennek hála 1 e kor elmúlt, s hasonló visszaélésektől tartani nincs okunk. De miután egyes községek anyagi s erkölcsi jólléte az egész államra befolyással bir, s miután azon korból fennmaradt sebhelyeink még most is oly igen érzékenyek , nem tartottuk fölöslegesnek a múltat emlékezetbe hozni már csak azért is, hogy annak hibás intézményeit s rész következményeit belátván, a jelent annyival több erővel igyekezzünk a köz javára fordítani. A tér tehát számunkra rövid időn megnyittatik. Teendőink roppant halmazában szabad legyen ezúttal a közfigyelmet azon adósság letörlesztésére hívni fel", mely városunkat ónsúlyként terheli , mely minden törekvéseinkben makacsul feltartóztat. Erre nézve bátorkodunk némely jövedelmi források A holnapi sz. ünnep alatt a legközelebbi szám szerdán dec. 19-én letelik meg ezüstkészletének szaporítását sürgetjük, ezt a közvetett hatás kedvéért kívánjuk, s e hatás abban áll, hogy a közönség — a bankjegyeknek fedezésül szolgálandó érczkészletet folyvást növekedni látván — maguk ezen bankjegyek iránt nagyobb bizalommal viseltessék; tehát nem azért kívánjuk az ezüstkészlet szaporítását, hogy minél több bankjegy kiváltása lehetségessé váljék, hanem hogy minél kevesebbnek kiváltása kivántassék. Idő előtti experimentumok e tekintetben halálos csapás lehetnének a bankra nézve, melynek múlhatlanul tönkre kell jutnia , ha fizetéseit újra kezdvén , azokat rövid idő múlva — a közönség nagyon is sűrű ezüstkövetelése miatt — ismét fel kellene függesztenie, mert ez a közönség részéről egyenes „óvástétel“ lenne a bankjegy értékessége ellen, egyenes bizalmatlansági szavazat a bank irányában és a hitelintézetek annyiban csakugyan hasonlók az alkotmányos miniszerekhez, hogy le kell lépniök , mihelyt a közönség bizalmát nem bírják. Nem egy kereskedőről mondják, hogy váltói nem igen szívesen fogadtatnak el, hogy ügyei nem igen jó karban állanak , hanem minde mellett firmája becsületesen fennállhat. Hogy ha pedig akár csak egyszer valamelyik váltója „protesttel“ visszautasíttatnék, akkor hitele tönkre van téve, s akkor a bizalmatlanság ragály gyanánt kapja meg mindazokat, kik az illetővel valami összeköttetésben állnak, ily esetben nincs többé mentség a bukás elöl A bank mindeddig a kényszerkelet, vagy mi ugyanaz, az állam oltalma alatt áll; a közönségben itt ott elégületlenség nyilvánul a bank állapotával, de e bizalmatlanság nyílt kitörésére nincs alkalom Ez állapot nem igen hízelgő a bankra nézve, hanem a kénytelenséggé vált, mióta az intézet se önlábán nem állhat, se a közönség bizalmára nem támaszkodhatik . Míg a béna nem tud járni, esztelenség volna tőle, a mankót elvetni hát ajánlani figyelembe,melyeket eddig nélkülöztünk. Ilyenül szolgálhatna például a piaczunkon, vagy magán magtárakból idegenek által kereskedési czélból megvett és kiviendő gabonaneműek mérsékelt megadóztatása olyformán , hogy az idegen vevő mérönként V2 pert tartoznék a községi pénztárba fizetni. Kereskedésünk az utóbbi években oly nevezetes lendületet nyert, miszerint a piaczunkon s magán magtárakból évenkint eladott gabonneműek összvegét egy millió mérőre biztosan számíthatjuk; — ha már most minden mérőtől beszedetik a bokrnyi díj , házi pénztárunk 8333 pft 20 krnyi jövedelemnek fog örvendeni, oly öszveg, mely megérdemli, hogy az említett díjszedési jog megnyeréséért községünk lépéseket tegyen. — E lapok hivatalos hirdetéseiből értesültünk, miként Szeged városa a kebelében eladás végett lerakott tűzifáktól élenkint fizetendő 10 pkrnyi dij szedésére nyert engedélyt. . . . egy év nekünk is igen szép öszvegnyi 10 pkrt hozna össze. Vannak még egyéb aprólékos jövedelmi eszközök is, melyek egyenként ugyan jelentékteleneknek tetszhetnek, de összevéve mégis igen csinos kis öszvegecskét eredményezhetnének; így — hogy többet ne említsünk— a hirdetményi jogok bérbeadása nálunk még mind ez ideig nem hozatott be, pedig utczasarkaink annyira teli aggasztják hirdetményekkel, miszerint hinnünk kell, hogy házi pénztárunk e jog bérbeadásával is juthatna egy pár száz fthoz. Mindezeket csak általános vonalakban s csak azért említek, hogy megmutassuk, miszerint vannak forrásaink,melyek megnyitásra várnak, s melyek okszerű gazdálkodás mellett adósságaink lassankénti letörlesztésére könnyen gyümölcsöztethetők. Alakulandó községtanácsunktól, főleg oly polgármester vezetésealatt, mint Bach Sándor úr személyében legújabban nyerni szerencsénk volt — mi minden szépet és jót remélünk. I___TOMflCOlatlunkol IJIoloIn^ POotinjUiiintlOOI él Ildii szólhatunk. Az egésségi állapot jó, s élünk úgy, ahogy a roppant drágaság mellett Isten élni enged. Kinek csak pénze van, magtárt építtet, lakóházakra senki sem gondol, holott mióta vasutunk megnyílt s emiatt a gabonakereskedés a szomszéd Mosonyból is már nagy részben hozzánk húzódott, a lakosok száma folyvást növekszik , . . . igaz, hogy ennek egy részben örülnünk lehetne, de másrészt következményeit a házbér fölszökésében máris súlyosan érezzük. A drágaságról emlékezve nem hallgathatunk el egy esetet, mely itt ez őszön történt. Napszámosaink összebeszélték, hogy naponkint fizetendő 4 fton alul zsákoló munkára nem mennek, a szomszéd Szentivánból azonban jöttek be hozzánk jóravaló munkabíró parasztok, kik ugyanazon munkát 3 bankóttért ígérkeztek felvállalni; a kereskedő tehát ezekkel lépett alkura; de midőn ezek a munkára indulandók voltak,a mieinktől előbb szidalmakkal utóbb ütlegekkel is megtámadtáltak úgy annyira,hogy becsületes krawall fejlődött belőle, s csak a hatóságnak gyors és erélyes közbevetése akadályozá, hogy az vérengzéssé nem fajult. Hasonló esetek meggátlása tekintetéből czélszerűnek tartanók, ha városi hatóságunk a munkaügyet szabályozná , s a napszám maximumának meghatározása mellett a favágókéhoz hasonló rendszabályokat léptetne életbe, miként ez minden jól rendezett nagyobb városban szokott lenni. A szerfölötti drágaságban anyagi életünket tetemesen könnyebbítendi az urbériséget vesztett földesurak s az ezek hitelezői közötti kérdés óhajtott megoldatása, minek nemsokára a megtörténtét a tisztelet, bizalom és hála legmélyebb érzésével várjuk. . De hagyjuk el anyagi életünk mezejét, s tekintsünk szét azon a téren, hol azt tanítják, miként kell megküzdeni az élet nehézségeivel, s megnyugodni ennek csapásain, miként kell magasztosan gondolkozni, nemesen érezni, s miként lehetünk hasznos polgáraivá az államnak. És e tekintetben örömmel jegyezzük fel, miszerint iskoláinkat illetőleg semmi több kívánnivalónk nincs. Van kisdedóodánk, reáltanodánk, tanítóképezdénk, egy nyolcz osztályú nyilvános gymnasiumunk, s ezeken kívülminden hitfelekezetü egyházközségnek külön elemi iskolája, s mindezekben oly jeles tanárok működnek, kiknek oktatásaikból annyi alapos tudományt szerezhetnek tanulóink, a mennyit csak lírnak és akarnak. Ez évben leánynöveldéink száma is szaporodott egygyel, s míg az ilynemű régibb magánintézeteink közöl Holdházyné asszony növeldését a katholikus szülök figyelmébe különösen ajánlhatjuk, addig sietünk a protestáns szülőknek is azon örvendetes hírt hozni, hogy az itteni evang. egyházközség ez. év októberében oly nőnevelőintézetet nyitott meg, hol leánygyermekeik a körükhöz tartozó minden tudományokban, vallásban, a magyar német és franczia nyelvekben s a női kézi munkák minden nemeiben sikeres oktatásban részesülhetnek. Az intézet az egyházközség felügyelete alatt áll, s vezetője Vecsey Róza kisasszony.