Budapesti Hírlap, 1856. december (279-301. szám)

1856-12-07 / 284. szám

Pest. Vasárnap, 384. Megjelenik e lap. Vasárnap i­ ünnep utáni napokét kivív«, mindennap reggel.BlCfi i.té.1­­UJ. Vidékre : fi 1 í vr­e : 10 ,frt, é­v n­e­g­y­e­dr­e : 5 frt. Helyben: f­í 1 í vr­e: 0 frt, ív negyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálo­zott torának egyszeri* be­iktatásiért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr számíttatik — Egyes szám 20 pbr. Szerkesztői iroda : Egyetemutcza 2-ik sz. a. 1-ső emeleten. A „Budapesti Hírlap“ December 7.1856. Kiadó hivatal van : Egyetem-utczában, 2-ik szám alatt, földszint. BUDAPESTI HÍRLAP, előfizetési ára: 1856-ik évi november — decemberi folyamára. Vidékre postán kü­ldve 3 frt. 20 kr. Budapesten házhozhordással 2 ft. 40 kr. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhiva­talában, egyetem-uteza 2-ik szám takarék-­­ pénztár-épület, földszint. Emich Gusztáv, a „Budapesti Hírlap“ kiadója. Előfizethetni helyben: 8 lmp kiadó hivat­al­ában, Egyetem-utcza, 2-dik szám , földszint, v­i­d­é­ke­n minden 18. kir. postahivatalnál. — Előfize­tést tartalmazó levelek a czím, lakhely­e utolsó posta feljegyzése méltatta pénzzel együtt hé mentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandók. HIVATALOS RÉSZ. A cs. k. ApostoliFelsége saját kezűleg alá­irt okmány által Eggenberger Károly broodi cs. k. térszázadost, mint az austriai cs. harmadosz­tályú vaskoronarend lovagját, e rend szabályaihoz­­ képest, az austriai birodalom lovagi rangjára leg­­kegyelmesebben fölemelni méltóztatott. a cs. k. A­p­o­s­t­o­l­i F­e­l­s­é­g­e f. é. nov. 27-iki legfelsőbb határozata által a Zágrábba áttett orszá­gos pénzügyigazgatót, Rosen­b­er­g Lajost, saját kérelmére sírákéban legkegyelmesebben meghagyni s az országos pénzügyi-igazgatói állásra Zágráb­ban, melylyel ministeri tanácsos cz­im­e és rangja van egybekötve. P p 11 a k Ferencz fő-pénzügyi ta­nácsost és Bécs és környékebeli kerületi pénzügyi igazgatót legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Ö cs. k. Apos­t­oli Fels­ége f. é. nov. 27-ki legfelsőbb határozata által Plachetka Ferencz főpénzü­gyi tanácsost a bécsi orsz. pénzügyigazga­tóság kebelében a Bécs és környéke számára léte­ző pénzügyi kerületi igazgatóságra meghívni mél­tóztatott. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, dec. 6. N. (Politikai szemle.) A mai uj posta figyelem­reméltó hírekben megint oly meddő, mikép az említni valókat néhány sorba összefoglalhatjuk. A helyzet ma is egészen ugyanaz, mint tegnap, s a figyel­met e pillanatban elfoglaló két kérdésben semmi észrevehető módosulat nem történt. A congres­­sus egybegyűlése határnapját már kezdik a la­pok kitűzögetni december 15—20-dikára. Az bi­zonyos, hogy e határidő iránt még semmi bizonyost nem tudni. Figyelmet érdemel a „Dresdn. Journ.“ távirdai tudósítása, mely megerősíti azon állítást, mikép a congressuson Belgrád kérdésének austriai és angol nézetbeni eldöntése minden kétségen fölül áll. — A n­á­p­o­l­y­i mozgalmakat illető­leg a bizonyos és a további kételyt kizáró közlé­sek még folyvást hiányoznak. A néhány nap óta keringésben levő híreken kívül újabbak nem ér­keztek, s végre is igazoltatva látandjuk azon véle­ményünket, minélfogva e mozgalmi kísérleteknek semmi jelentősséget nem tulajdonítunk. — Fel­tűnő egy alább olvasható kopenhágai tudósí­tás, mely arról értesít, hogy a lauenburgi államjó­szágok eladása felfüggesztett. Ebből az látszik, hogy a két német nagyhatalmasságok előterjeszté­seinek Kopenhágában végre csakugyan meg lett óhajtott eredményük. Ha e sürgönytudósítás való­sul, azt az oly igen előtérbe lépett dán-német kér­dés békés végének kezdetéül tekinthetjük.­­ A neuchateli ügyre vonatkozólag a lapokból az tűnik ki, miszerint a porosz király legújabb trónbeszédének e fejedelemségre vonatkozó szavait Bernben ép úgy mint Berlinben, mérsékelt és békülékeny szellemé­ben magyarázzák, s ily benyomásban alkalmasint a szöveti, tanács is indokot találand a mérsékleti engedékenység útján maga részéről is kísérletet tenni. Azt annál inkább tehetné,mert Francziaország, melegen, támogatván különben Poroszország ren­­clarnatióit, a­mi a neuchateli foglyok szabadon­­bocsátását illeti, mégis minden­ erőszakos ma-*­­­nifestatiót ellenezne, mely tán a szövetség ellen megkisértethetnék. Francziaország e kérdést eu­rópai értekezleten­­ minden nagyhatalmak köz­tanácskozása által akarja eldöntetni , már­pe­dig tudva van, hogy Poroszország hasonló utat óhajt jogai érvényesítése végett. Spanyolországból sincs újabb hír. Azonban megemlítendő, miszerint O’D­o­n­n­e 11 tagjot a királyné felszólította az orosz udvarnáli követség elfogadására, de siker nélkül. A tábornagy több mint egy óráig tartó audientián kielégítő okait, melyektől fogva a kínált állomást el nem fogadhatja. Becsülete és kötelezettségei — mint a­­nag­y monda­t­ot azon fájdalmas kény­szerűségbe helyzik , miszerint azon küldetést el kell utasítnia. Ő Spanyolországban óhajt ma­radni, hogy a parlament és nemzet előtt Számot adjon 1854. órai politikai magaviseletéről. A ki­rályné végre elállt kívánatétól. A cs. k. Apostoli Felsége f. é. nov. 27-ki legfelsőbb határozata által nemes Strobach Fri­gyes ministeri fogalmazót a cultus és oktatásügyi ministeriumban, ministeri titkárrá ugyanazon mi­­nisteriumban legkegyelmesebben kinevezni méltóz­­tato­tt. A nagyváradi es. k. országos pénzü­gyigazgatósági osztály K­v a 11 i­n Mihály ideiglenes adószedőt II. osztályú adószedővé, végleges minőségben kine­vezte. Az austriai nemzeti bank hely­­zete. " Régen túl vagyunk azon időn, midőn a nem­zeti bank helyzete, néhány bankáron s az intézet részvényesein kívül senkit sem érdekelt; ma már minden iskolás gyermek tudja, miszerint — a bank­jegy képezvén a forgó pénz többségét — a bank helyzetétől függ, vájjon jó-e pénzünk vagy rész, továbbá az is köztudomású dolog, miszerint a rész­pénzből ugyanazon áruért többet kell adnunk, mint a jóból, azaz hogy oly országban, melynek pénze­ rész, a drágaság rendesen igen nagy és csak azon mértékben csökkenhet, melyben a pénz jósága nö­vekedik. Olvasóinkra bízzuk , mindezen elméleti tételekre saját tapasztalásainkból a gyakorlati pél­dákat összekeresni. A banknak kötelessége tehát, miután az ő jegyei képezik a főpénzt, arról gondoskodni, hogy e pénz minél jobb legyen, s miután a papírpénz jósága min­denütt a fedezés minőségétől függ, a banknak pa­pírpénzét minél jobban, s annak lehető legnagyobb részét nemes érczczel kell fedeznie. Néhány évvel ezelőtt a banknak jegyforgalma az ezüstkészlethez úgy állt, mint kb. 7, 1, azaz hét bankjegy forint közöl csak egy való nemes érez által fedezhető. E kedvezőtlen viszonyon kétféle módon lehetett segíteni: vagy a papírpénzmennyi­­ség csökkentése, vagy az ezüstkészlet növelése által. Az első utat nem lehetett választani , vagy legalább túlnyomólag nem lehetett ezen esz­közre támaszkodni, mert a forgalomnak elegendő mennyiségű értékjel kell, hogy fenn ne akadjon, s miután épen az utóbbi években a forgalom oly nagyszerűen terjeszkedett, a bankjegyforgalom tetemes csökkentése mondhatlan calamítás lett vol­na. Innen van az, hogy a jegyforgalom mennyisége csak igen lassan apad, s a legújabb novemberi ki­mutatás az előbbi hónaphoz képest csak 20 millió­nyi csökkenést mutat, mi az egész jegyforgalom­hoz képest (kb. 380 millió) még egy perczentnél is kevesebbet (25/38 %) tesz. Ugyancsak november folytában az ezüstkészlet 1,700,000 forinttal növekedett s most 85,000,000 ftot tesz 380 milliónyi bankjegyforgalom ellenében- Ezen (kerek számban fölvett) összegeket egymás mellé állítva, az ezüst a bankjegyhez, úgy áll, miként 1: 41/2, tehát még elég távol azon aránytól (1: 3), melyet a régi pénzügyi iskola em­berei „normálisnak" szoktak tekinteni, mely azon­ban e peretben már semmi gyakorlati értelemmel nem bir. Igen helyes gr. Dessefffy azon — bár nem új, de igen szabatosan kimondott — nézete, miszerint a harmadrészbeli ezüstfedezés nyugalmas időben igen sok, zavar idején pedig igen kevés. Hogy ily körülmények közt, a bank ezüstfizetései­nek újrakezdésére még gondolni sem lehet, mon­danunk sem kell. A hyenáról azt mondják, hogy az ember husát eleinte nem eszi, de ha történetesen megizlelte, csak akkor válik valódi ragadozó állattá. A közönség az ezüstre nézve hasonló termé­szetet tanúsított. 1848. előtt senki sem kereste az ezüstöt, sőt örült, ha bankjegyért kicserélhette, ha­nem mióta a közönség az ezüst krízis kellemeit megizlette, mohón keresi az ezüstöt és — bármit mondjanak mások — mi nem hiszszük, miszerint a közönség, ha a bank ma készfizetéseit újra megin­dítaná, abból a 85 millióból akár csak egyetlen húszast is hagyna a bank pénztáraiban, már azon okból sem, mivel a mi ezüst pénzünk bérértéke na­gyobb a külföldiénél s igy a kivitel és az átolvasz­­tás még mindig nagy előnynyel jár. Ha tehát készfizetések újjá kezdhetésének daczára is a bank Győr, nov. végén. Mit oly rég óhajtunk, miután minden jóravaló pol­gára, városunknak oly hőn sóvárgott: községünk rendezése a közelebbi jövőben — habár csak ideig­lenesen — be fog következni. — Mi minden oly in­tézkedésben, mely a közéletnek a status közérde­keivel is megegyező kifejlesztésére van irányoz­va, az anyagi és erkölcsi jóllét azon terebé­lyes fájának csiráját látjuk , melynek árnyában a közboldogság virágai egyedül tenyészhetnek. — Örömmel üdvözöljük azért eleve ezen köz­életünkre nézve oly fontos és kegyes intéz­kedést , s még benne a hála meleg érzetével ismerjük fel magas kormányunk azon atyai gondos­kodását, miszerint átalakítási nagy művében fő irány­­adó az, hogy a kormányára bízott népek a tehet­­ségig boldogok legyenek, addig más részről kell hogy szent kötelességünkül ismerjük a bekövetke­zendő rendezés jótékonyságát akként használni fel, hogy működéseinkben ne önző érdekek, de egyedül a közjóllét minél szélesebb tertemű kifej­tése legyen czélul kitűzve. Ha városainknak a lefolyt vészes idők előtti múltját tekintjük, ezen jó akaratú figyelmeztetésünket sen­ki rész néven nem veheti. ... A hivatali visszaé­léseket, az egyéni érdekeknek a közügyek fölé emelését, pénztári kezelők számadási hiányait, mik nem ritkán s többnyire a község rovására bukással végződtek, s azon számtalan panaszokat, melyek­kel a felsőbb hatóságok törvényellenesség, hanyag­ság avagy önzés alapján elárasztanak stb. az azon időbeli városi szerkezet hiányosságának is tu­lajdonítják. Az úgy nevezett belső s külső tanács vezette községi ügyeinket. E két tanács választás útján alakíttatott, s tagjai hivatala holtig tartó vagy nyugdíjas volt. Minthogy törvénykezés és közigaz­gatás kezében volt, ha különben észszel s ügyesség­gel bírt, egy kis rész­akarat hozzájárultával használ­hatott magának s árthatott a köznek annyit a meny­nyit neki tetszett, a nélkül hogy érette törvényesen kérdőre vonathatott volna, az ellenőrzés hiányoz­ván, így nem csoda, ha az önzés mellett a közjó érdeke sok helyütt háttérbe szorittatott. Istennek hála 1 e kor elmúlt, s hasonló visszaé­lésektől tartani nincs okunk. De miután egyes községek anyagi s erkölcsi jólléte az egész ál­lamra befolyással bir, s miután azon korból fennmaradt sebhelyeink még most is oly igen érzé­kenyek , nem tartottuk fölöslegesnek a múltat em­lékezetbe hozni már csak azért is, hogy annak hi­bás intézményeit s rész következményeit belátván, a jelent annyival több erővel igyekezzünk a köz javára fordítani. A tér tehát számunkra rövid időn megnyittatik. Teendőink roppant halmazában szabad legyen ez­úttal a közfigyelmet azon­ adósság letörlesztésére hívni fel", mely városunkat ónsúlyként terheli , mely minden törekvéseinkben makacsul feltartóztat. Erre nézve bátorkodunk némely jövedelmi források A holnapi sz. ünnep alatt a legközelebbi szám szerdán dec. 19-én letelik meg ezüstkészletének szaporítását sürgetjük, ezt a köz­vetett hatás kedvéért kívánjuk, s e hatás abban áll, hogy a közönség — a bankjegyeknek fedezé­sül szolgálandó érczkészletet folyvást növekedni látván — maguk ezen bankjegyek iránt nagyobb bizalommal viseltessék; tehát nem azért kívánjuk az ezüstkészlet szaporítását, hogy minél több bankjegy kiváltása lehetségessé váljék, hanem hogy minél kevesebbnek kiváltása kiván­­tassék. Idő előtti experimentumok e tekintetben ha­lálos csapás lehetnének a bankra nézve, melynek múlhatlanul tönkre kell jutnia , ha fizetéseit újra kezdvén , azokat rövid idő múlva — a közönség nagyon is sűrű ezüstkövetelése miatt — ismét fel kellene függesztenie, mert ez a közönség részéről egyenes „óvástétel“ lenne a bankjegy értékessége ellen, egyenes bizalmatlansági szavazat a bank irá­nyában és a hitelintézetek annyiban csakugyan ha­sonlók az alkotmányos miniszerekhez, hogy le kell lépniök , mihelyt a közönség bizalmát nem bírják. Nem egy kereskedőről mondják, hogy váltói nem igen szívesen fogadtatnak el, hogy ügyei nem igen jó­ karban állanak , hanem mind­e mellett firmája becsületesen fennállhat. Hogy ha pedig akár csak egyszer valamelyik váltója „protesttel“ visszauta­­síttatnék, akkor hitele tönkre van téve, s akkor a bizalmatlanság ragály gyanánt kapja meg mind­azokat, kik az illetővel valami összeköttetésben áll­nak, ily esetben nincs többé mentség a bukás elöl A bank mindeddig a kényszerkelet, vagy mi ugyanaz, az állam oltalma alatt áll; a közönségben itt ott elégületlenség nyilvánul a bank állapotával, de e bizalmatlanság nyílt kitörésére nincs alkalom Ez állapot nem igen hízelgő a bankra nézve, hanem a kénytelenséggé vált, mióta az intézet se ön­lábán nem állhat, se a közönség bizalmára nem támaszkodhatik . Míg a béna nem tud járni, esz­telenség volna tőle, a mankót elvetni­­ hát ajánlani figyelembe,melyeket eddig nélkülöztünk. Ilyenül szolgálhatna például a piaczunkon, vagy ma­gán magtárakból idegenek által kereskedési czélból megvett és kiviendő gabonaneműek mérsékelt meg­adóztatása olyformán , hogy az idegen vevő mé­­rönként V2 pert tartoznék a községi pénztárba fi­­zetni. Kereskedésünk az utóbbi években oly nevezetes lendületet nyert, miszerint a piaczun­kon s magán magtárakból évenkint eladott gabo­­nneműek összvegét egy millió mérőre biztosan számíthatjuk; — ha már most minden mérőtől be­szedetik a b­okrnyi díj , házi pénztárunk 8333 pft 20 krnyi jövedelemnek fog örvendeni, oly öszveg, mely megérdemli, hogy az említett díjszedési jog megnyeréséért községünk lépéseket tegyen. — E lapok hivatalos hirdetéseiből értesültünk, miként Szeged városa a kebelében eladás végett lerakott tűzifáktól élenkint fizetendő 10 pkrnyi dij szedésé­re nyert engedélyt. . . . egy év nekünk is igen szép öszvegnyi 10 pkrt hozna össze. Vannak még egyéb aprólékos jövedelmi eszközök is, me­lyek egyenként ugyan jelentékteleneknek tetsz­hetnek, de összevéve mégis igen csinos kis ösz­­vegecskét eredményezhetnének; így — hogy töb­bet ne említsünk— a hirdetményi jogok bérbeadása nálunk még mind ez ideig nem hozatott be, pedig utczasarkaink annyira teli aggasztják hirdetmé­nyekkel, miszerint hinnünk kell, hogy házi pénz­tárunk e jog bérbeadásával is juthatna egy pár száz fthoz.­­ Mindezeket csak általános vonalak­ban s csak azért említek, hogy megmutassuk, mi­szerint vannak forrásaink,melyek megnyitásra vár­nak, s melyek okszerű gazdálkodás mellett adóssá­gaink lassankénti letörlesztésére könnyen gyümöl­­csöztethetők. Alakulandó községtanácsunktól, főleg oly polgármester vezetése­­alatt, mint Bach Sándor úr személyében legújabban nyerni szerencsénk volt — mi minden szépet és jót remélünk. I___TOMflCOlatlunkol IJIoloIn^ POotinj­UiiintlOOI él Ildii szólhatunk. Az egésségi állapot jó, s élünk úgy, a­hogy a­ roppant drágaság mellett Isten élni enged. Kinek csak pénze van, magtárt építtet, lakóházakra senki sem gondol, holott mióta vasutunk megnyílt s emiatt a gabonakereskedés a szomszéd Mosony­­ból is már nagy részben hozzánk húzódott, a lako­sok száma folyvást növekszik , . . . igaz, hogy en­nek egy részben örülnünk lehetne, de más­részt következményeit a házbér fölszökésében már­is súlyosan érezzük. A drágaságról emlékezve nem hallgathatunk el egy esetet, mely itt ez őszön tör­tént. Napszámosaink összebeszélték, hogy napon­kint fizetendő 4 fton alul zsákoló munkára nem mennek, a szomszéd Szentivánból azonban jöttek be hozzánk jóravaló munkabíró parasztok, kik ugyanazon munkát 3 bankóttért ígérkeztek felvál­lalni; a kereskedő tehát ezekkel lépett alkura; de midőn ezek a munkára indulandók voltak,a mieinktől előbb szidalmakkal utóbb ütlegekkel is megtámadtál­­tak úgy annyira,hogy becsületes krawall fejlődött be­­lőle, s csak a hatóságnak gyors és erélyes közbe­vetése akadályozá, hogy az vérengzéssé nem fa­jult. Hasonló esetek meggátlása tekintetéből czél­­szerűnek tartanók, ha városi hatóságunk a munka­ügyet szabályozná , s a napszám maximumának meghatározása mellett a favágókéhoz hasonló rend­szabályokat léptetne életbe, miként ez minden jól rendezett nagyobb városban szokott lenni. A szerfölötti drágaságban anyagi életünket te­temesen könnyebbítendi az urbériséget vesztett földesurak s az ezek hitelezői közötti kérdés óhaj­tott megoldatása, minek nemsokára a megtörténtét a tisztelet, bizalom és hála legmélyebb érzésével várjuk. . De hagyjuk el anyagi életünk mezejét, s tekin­tsünk szét azon a téren, hol azt tanítják, miként kell megküzdeni az élet nehézségeivel, s megnyu­godni ennek csapásain, miként kell magasztosan gondolkozni, nemesen érezni, s miként lehetünk hasznos polgáraivá az államnak. És e tekintetben örömmel jegyezzük fel, miszerint iskoláinkat illető­leg semmi több kívánnivalónk nincs. Van kisdedó­­odánk, reáltanodánk, tanítóképezdénk, egy nyolcz osztályú nyilvános gymnasiumunk, s ezeken kívül­­minden hitfelekezetü egyházközségnek külön elemi iskolája, s mindezekben oly jeles tanárok működ­nek, kiknek oktatásaikból annyi alapos tudo­mányt szerezhetnek tanulóink, a mennyit csak lírnak és akarnak. Ez évben leánynöveldéink száma is szaporodott egygyel, s míg az ilynemű régibb magánintézeteink közöl Holdházyné asszony növel­­dését a katholikus szülök figyelmébe különösen ajánlhatjuk, addig sietünk a protestáns szülőknek is azon örvendetes hírt hozni, hogy az itteni evang. egyházközség e­z. év októberében oly nőnevelő­­intézetet nyitott meg, hol leánygyermekeik a körük­höz tartozó minden tudományokban, vallásban, a magyar német­ és franczia nyelvekben s a női kézi munkák minden nemeiben sikeres oktatásban ré­szesülhetnek. Az intézet az egyházközség felügye­lete alatt áll, s vezetője Vecsey Róza kisasszony.

Next