Budapesti Hírlap, 1856. december (279-301. szám)

1856-12-07 / 284. szám

Iri Párisban nyervén e szakban kiképeztetését, egyenesen onnan hivatott ide. Programmjában ki­tűzött elvei,­ a háziasság, munkásság, erkölcsiség, ruházatban a tiszta egyszerűség, s az idegen művel­tebb nyelvek tudása mellett a magyar német nyelv, és a közhaza iránti szeretet. Oly elvek, mik­nek csak örülnünk lehet, szívből kívánván, hogy a tisztelt kisasszony minél több ily elvű nőt bocsás­son ki intézetéből. Társadalmi életünkről legközelebb, addig is sza­bad legyen e lapok igen tisztelt újdondászának meleg üdvözletünket küldeni, s vele tudatni, h­ogy az itt ez évben megnyitott kereskedelmi gyülde nem egyedüli képviselője városunk értelmiségének, miként ő ezt oly pajzánul aggódva állítá, mert van olvasó egyletünk, mely miután az engedély eziránt már leérkezett — egyszersmind még ez évben tár­salgási egyletté is fog átalakulni, s habár a gyülde­­tagjai mind igen értelmes egyéniségek is, a két egylet között mégis fog fenmaradni különbség; egyikben pénzt, s a másikban könyveket olvasnak, s e kettő — fájdalom — nem homogén elem! De azért békességet és jó egészséget! 1. 1. 1 napihirek és események. Budapest, december 7. g. Bár minden gazdag emberről hozhatnánk an­nyi jótékonysági hírt, mint ezt b. Sin­a Simon ur ő méltóságáról tehetjük. Bőkezűségének egy újabb példáját adta e napokban, midőn a pesti sze­gény­ gyermekkórháznál 1000 pft. letételével egy ágyat alapított. Ez pár nap alatt a második ilyféle alapítvány, melyben a fölebbi intézet részesült. * A „Magyar néplap“ politikai, ismeretterjesztő és szépirodalmi képes újság 1857-ben is folytat­­tatni fog. A buzgó szerkesztőség előfizetési felhívá­sában köszönettel hivatkozik a közönség részvétére és pártfogására, melyet a lap folyamatának féléve alatt folyvást növekedve bizonyított be, s mi szerinte a legjobb tanúság arra nézve,­ hogy nyerészkedésre számított idegen kiadói gyámság nélkül is képes volt a programmjában hirdetett feladatnak megfelelni. — Ezentúl is hetenkint kétszer fog megjelenni, s nem szünendik meg tanulságos és mulattató tárháza lenni jólválogatott czikkek és képeknek, mely utóbbiak so­rában a közkedvességet nyert, „Hajdan és most“ ké­peket jövőben is folytatni fogja. Hogy a lapja körüli teendőkre és javítandókra nézve a szerkesztőség a közönség érdekében minél biztosabban tájékozhassa magát, felhívja az előfizetőket, ,hogy a lapra vonat­kozó észrevételeiket és tan­ácsaikat,vele közleni szí­veskedjenek. Az előfizetési díj az előbbi marad. Gyűj­tőknek, kik 20 ,féléves előfizetőt szereznek a szoká­sos tiszteletpéldányon kívül Petőfi Sándor költe­ményeivel, s a 20 egész évest szerzőknek pedig Csengery Antal által, magyarított „Anglia történe­teivel kedveskedik. ” Donizettinek öröme telhetett volna benne, ha lá­t­ha rá, hogy daljátéka, a szép: „Lammermoori I»ja­­v­í «« ^ j» «ly -ml kép pár napi időközzel két művész által választaték jutalomjátékul. A nemzeti színházban , Jekelia- J­u­s­s­y, -t a német színházban Gu­n­d­y­n­é assz. ál­tal. Gundyné a czímszerep nehézségeit művészileg kiképzett Lhangjával nagy sikerrel győzte le, s e sze­repnek hangszínes oldalán kívül a másikat, t. i. a drámai elemet is lehetőkép kiemelni igyekezett, mi­­nélfogva a lelkes tetszés, melyben részesült, érdemlett volt. A jutalmazott a nyert tapsokon kívül, koszorúk­kal is bőven elláttaték. Meyer ur Edgardot, s Clement ar Asthont jól énekelték, s szintén kiérdemelték a tetszést. — A pesti német színpadon közelebb jótt berlini színművész úr nyitandja meg vendégjátékai sorát, s a többi közt Shakespeare hatalmas spear-­­jét is adni fogja. * A Pesten állítandó izraelita mintais­­ko­la tárgyában olvassuk, hogy a tanítói állomáso­kért folyamodók kérvényei ez év végéig fogadtatnak el, s az intézet vezetésével a megválasztandó hat ta­nító közöl a legalkalmasabb fog megbizatni évenkint 200 ft járandóság mellett. Ugyanez intézettel nem sokára leánynövendékek számára egy 4 osztályú mintaiskola, egy tanító képezde s háromosztályú reál­iskola fog egybe kapcsoltatni. A magas kormány atyai gondoskodását az izraelita ifjúság korszerű nevelésére nézve a pesti izraelita cultusközség a legmélyebb hálaérzettel ismeri el, s a legnagyobb tevékenység­gel támogatja. A többi közt a község a nevezett inté­zetek számára saját házat szándékozik vásárolni, és azt a legszükségesebbekkel ellátni és fölszerelni. * A magyar bor külföldön. A bécsi bornagy­­kereskedő Schwarzer úr értelmes buzgósága, melylyel a magyar borok kivitelét kezeli, minden ol­dalról el van ismerve. Érdekes lesz tudni, hogy e pillanatban budai, szegszárdi, valamint egri és tokaji borok nagy mennyiségben küldettek szét e keres­kedelmi ház által a világ minden piaczaira, és a fran­­czia Medoc, St. Julien, Muscat stb. borokat kezdik háttérbe szorítani. Schwarzer ar e czikkre nézve New-York, Buenos-Ayres, Greytown, California, Alexandria és Cairóban már bir kereskedelmi tele­pekkel és bizományokkal. Hasonlókép tetemesen nö­vekedett e borok kivitele Kopenhága, Stockholm, Sz. Pétervár és Moszkvába is. * Gr. Károlyi István ur fóti kertésze próbát tett a többször emlegetett úgynevezett kenyérgyökér ter­mesztésével, mely burgonyapótlék gyanánt ajánlta­­tik, és, részint homok, részint iszapföldbe ültetve azt, úgy találta, hogy a homokföldben tökéletesen jól megterem, a gumó 18 hüvelyknyi mélységre hatott le, s a kifejlett és megért gumó átmérője tett 11/8 hü­­velyknyi vastagságot; a szár magassága majd 6 láb­­nyi volt; ízre sokkal jobbnak állítja a burgonyánál. A kenyérgyökér érésének ideje késő őszkor van. Véle­ménye szerint e jótékony, hasznos növényt tökélete­sen meg lehetne hazánk homokos vidékein honosítani. * R i s t­o r i­assz. egy olasz lap szerint köze­lebb Görezbe és Velenczébe , 11-kén Veronába, 12-kén Bresciába, 14-től 21-kig Milánóba és azután Florenzbe váratik vendégjátékra. g. A természettudományok és régiségek számos barátait, valamint a tanintézetek elöljáróit figyelmez­tetjük a jövő csütörtökön, f. hó 11-én reggeli 10 és 12 óra közt a nemzeti múzeum épületében tartandó árverésre, hol 11 különféle régi éremszekrény, me­lyek azonban ásványok, csigák, stb. tartására is al­kalmatosak, egyenként eladatni fognak. * Ki a nagyobb művész, a szobafestő vagy pedig a festész? E kérdés a napokban fekete kávé mellett egészen váratlan oldalra dőlt el. Egy szorgalmas fes­­tészünk beszélgetés közben a sors viszássága ellen panaszkodott, hogy míg sokan csupán kézimunkával járó mesterség után nagyban boldogulnak és házakat építenek, addig a művész alig tengődik, mint erre számos példa van. A társaságban egy szobafestő, ki háziúr egyszersmind, a festész szavaiban czélzást látván magára, így válaszolt: „Én ecsetemmel kívül belül egészen magam festettem házamat, ha ön művész, ön is festhet magának egyet!“ — „Igaz, csak hogy — lakók és házbér nélkül! pedig ez az igazi élethűség!“ * Gutzkow legújabb színműve, a „Boros­tyán és myrthus“ sem egyikét sem másikát nem terme meg a szerző számára, hanem egy harmadik növényt eredményezett, t. i. cyprust, melylyel a halált szokták jelképezni. A darab Berlinben került először színre, s a válogatott közönség elégületlenül hagyta el a színházat. * A zombori kerületi hatóság Zomborban az alat­ta álló községek segélyével, egy takarék pénztárt sZiflIJÜÜ&UZIK a I Ifid ni, in oly n­em rpcz vpnyphrrp a I­a­­­píttatni, hanem csupán a betét­pénzekből tartatnék fenn. A községeket már felszólították, hogy a rész-­­beni kívánságukat fejezzék ki, s jelentsék föl, hogy tagjaik rendelkezése alatt vannak-e oly pénzek, melyek arányos kamathaszon mellett e tervezett pénztárban elhelyeztessenek. A hatóságnak e jóté­kony czélzata méltó elismerést érdemel. AUSTRIAI BIRODALOM Bécs, dec. 4. V­er­en­cz­éb­ő 1 dec- 2 o káról tudósít a „Gaz­ di Venezia“, mikép Császári­ Felsége azelőtti nap délelőtt számos audientiákat méltóztatott adni; hallomás szerint jövőben minden héten kétszer lesznek kihallgatások, ő Felsége ezután a tartományi congregatió és a veronai helyha­tóság küldöttségeinek udvarlásait fogadá , s ké­sőbb több hivatalt, ezek közt a rendőrigaz­­gatóságot, az adóhivatalt, továbbá néhány jó­tékony intézetet, valamint az utolsó velenczei dögéről Man­inról elnevezett, szegény gyer­mekek számára fennálló nevelőintézetet , az ügyefogyott aggok ápoldáját, a Sz. János és Pál templomokat, melyek számos műkincset tartalmaz­nak, a Sz. Katalinról nevezett cs. k. lyceumban lé­tező con­victust látogatásával megtisztelni méltózta­tott; egy tíz éves gyermeket, ki a lyceumban az ott nevelés alatt levő ifjúságnak meleg és hálatelt ér­­­­zelmeit néhány versben tolmácsolá. Ő Felsége néhány nyájas szóval boldogítni méltóztatott; e gyermek tanulótársaihoz is néhány serkentő szót intézett a kegyes Fejedelem, ki mindenről részletes tudomást szerzett magának, s mindenütt bölcs és résztvevő atyai gondoskodásának feledhetlen be­nyomását­ hagyta hátra. — A „Gazzetta di Milano“ f. hó 1-jétől jelenti:­­Császár Ő Felsége az olasz vasúttársulat ajánlatát, mely szerint a milanó-velenczei vonal Cassano és Bergamón keresztül 8 hó alatt befeje­zendő, a személy- és áru­viteldíj a Milánótól Coc­­caglióig terjedő vonal hosszában mérséklendő és e treviglo-crema-cremonai vonal építése azonnal megkezdendő, jóváhagyta. Szintúgy a treviglio­­coccagliói és a monza­leccoi vonalak esetleges építése is jóváhagyatott.­­ Ugyane lap szerint Csá­s­zár Ő Felsége Brescia tartomány azon községeinek, melyek a nem­zeti kölcsön aláírási iveit el nem adták, a részlet­­befi.­.etéseknek egy évrel felfüggesztését megen­gedni méltóztatott. — Zsófia főherczegasszony ő cs. fensége sz. karácsony estvére és Császárné . Felsége születésnapjára az 1848—49-ben munkaképtele­­nekké és bénákká vált harczosok közti kiosztás végett ezen gyámolító adományok alapítójának, D­a­n­n­i­n­­gernek nagy csomó posztót és fehérneműt, továbbá 100 ftot adatott át. ■i— Vele i­­ez­ében vasárnap és hétfőn oly vi­haros idő járt, milyenre már rég óta nem emlékez­nek­ A szélvész meghajlító és összetörő az érez karvilágokat a Márk téren, bokáig érő hó esett, s a szél ereje a hajózást teljesen megakadályoztatta. — Ghega lovag miniszertanácsos f. hó 1-jén Veronából Milánón át Párma és Modena hűségekbe utazott. — Gr. Radeczky m­agy a lombard-velenczei királyság fökormányzója ő excja Timoteo Péter számüzöttnek az austriai cs. k. államokba büntetlen visszatérést megengedte. — Biztos forrásból hallja a „Tr. Ztg“, mikép a szab. dunagőzhajózási társulat üzleti eszközeinek ismétt szaporítása és üzletének na­­gyobbítása végett kölcsönt szándékozik fölvenni s e szándéka létesítésére sorsjátéki kölcsön formáját választó, melyhez az államigazgatás már beleegye­zését is adta volna. — Seymour bécsi angol követ elutazását a cs. udvarhoz elhalasztotta, miután jelenléte Bécsben a jelen körülmények közt sürgető szükség. Lady Seymour azonban néhány nap múlva Velenczébe elutazik. — A nemesség nagy része a telet Velencze és Milanóban fogja tölteni. A legtöbb itteni termek, melyek a székváros fénypontját képezték, az idén zárvák, minthogy tulajdonosaik a cs. udvart követ­ték, s azon ismeretes közmondás: „a hol a császár ott van Bécs is*­­ e perezben a divat- és fényűzési czikkek keretére nézve igen érezhető módon érvé­nyesíti igaz voltát. — az ű r z s e o o » Császárné vas­pályán a Wien völgyében a munkálatok nov. végén a kedvezőtlen idő tartamára megszüntettek. — Azon kegyelmi tényről, melylyel a cs. kir. Apostoli Felsége f. é. nov. 28-ki leg­felsőbb határozata által Velencze, Burano, Mala­­mocco, Murano, Chioggia és Pellestrina községei­nek az 1848 és 49-ik évekből származott tetemes adósságot elengedni méltóztatott, a „Gaz. di Vene­­ziá“ban a következőket olvassuk: „Ezen hegynek s a nevezett községek abból eredő jótékonyságának méltánylása végett, helyén lesz, ezen adósságteher eredetére visszatérni, s annak természetét s azon módot tekintetbe venni, melylyel az adóköte­­lezetteinkre nehezedett. 1848-ban az ideiglenes kormány a carta comunalé-nak kiadását 4 rendel­vényben parancsolta meg. Az első, mely 1848 november 22-n kelt, 12 millió lira adópótlékot ren­delt ez összes ingatlan javaktól, melyek az akkor neki alávetve volt községek területén belül feküd­tek. Ezen adó minden adó-lira mellé kivetendő 25 pentesimi pótlék alakjában 1840. márt. 31-kétől kezdve volt fizetendő. De hogy rendelkezhető pénz azonnal kéznél legyen, átengedő az ideiglenes kor­mány ez adópótlékot Velencze községének, mely ennek fejében , az egész összeget ugyanany­­nyi papírpénz kiadása által rendelkezésre he­lyezni kényszerítve volt; ezen papírpénz „Moneta del Comune di Venezia“ nevet nyert s 1848. dec. 1-jén forgalomba hozatott; minden hónapban az ak­kor fenálló bank ellenőrzése mellett 3 millió lira jön az ideiglenes kormány rendelkezésére helyezve; a helyhatóság, mely az említett adó­pótlékot negyed­évenként behajtotta, a „Moneta del Comune“ megfe­lelő összegét kivette a forgalomból, mely aztán a helyhatóság és egy ügynök ellenőrzése mellett meg­­semmisíttetett. Egy második, 1849. máj. 26-án kelt rendelet a községnek átadá a dohány és só egy ré­szét 3,165,800 líra értékben. A 3-dik és 4-dik ren­delet által a községnek 12 millió elengedtetett a telekadóból, melyek az első rendeletben kívánt összegek teljes kiegyenlítése után 20 év múlva leendettek kifizetendők. Ekként a nevezett közsé­gekre háramlott teher 27,125,800 lírát tett ki. A negyedévenként történt fizetések s némely törlesz­tések által e teher a törvényes kormány helyreálltakor csekélyebb volt ugyan, de még mindig 26,686,910 lírát tett. Ezen csupán ott forgó papírpénz által képviselt roppant adósság alkalmat adott a cs. kormány s velenczei helyhatóság közti tárgyalásokra; egy 1849. aug. 22-én Mestre mellett a villa Papa­­doliban, hol a 2-ik hadtest főhadiszállása volt, tartott értekezletben határoztatott, hogy a még forgalom­ban levő papírpénz fejeétékére szállít­tassék le, csak Velenczében s az említett községekben legyen kény­­szerkerete s lassanként a forgalomból kivétessék. A törlesztés terhét azonban Velencze s a többi közsé­geknek óránként 25 centesimi évi adópótlék s a törlesztés gyorsítására alkalmas más eszközök által kellendett viselniük. Azonban a kormány különös ked­vezésből 1850­ év óta líránként 25 centesimit tevő adópótlékból egy centesimit sem kívánt behaj­tatni. A mostani adósság, a névszerinti érték felére történt leszállítás s a csekély befizetések folytán is még mindig 13 millió 52.800 lírát tett, mely összeg most legmagasb kegyelmi tény által elengedtetett. A nagylelkű Fejedelem Velenczében mutatásának első perczeit magasztos kegyelmének ezen tényével tévé örök emlékezetűvé. — Prágában az egyházi házassági tör­vényszék, mely az uj házassági törvénynyel i. e. jan. 1-jén lép életbe, végleg megalakult. — Hamme­r-P­u r g s t a 11 ról, a legközelebb elhalt híres tudósról az„A.A.Z.“ következő érdekes adatokat közöl: „Ezen több mint nyolc­van éves aggnak testi épsége és zavartalan szellemi frise­­sége még kevéssel ezelőtt azt remélteté, hogy élete a világ, barátjai és övéi számára még hosszabb időre meg fog őriztetni. Még csak múlt évben is Párisba utazott, hogy egy fontos műve ügyében a cs. könyvtár bizonyos kéziratait összehasonlítsa, me­lyek neki el nem küldethetőnek. A múlt tavaszt döblingi nyári lakában tölte , honnan gyakran gyalog jött a városba. Azon utat ottani laká­sától a belvárosig a legfürgébb gyalogló is alig teheti meg egy óra alatt. A nyarat hain­­feldi kastélyában Sziriában tölte. Itt úgy mint Döbüngben rendesen kora reggeltől dolgozott, a mellett mint egy brahmán, csak növényéle­­­lemmel élt. A hátországi élelemszerekből már húsz év óta csak marhahúslevest, tejet és tojást fogyasz­tott. Bort ritkán ivott s csak felette csekély mérték­ben ; a dohányt is megvetette, bárha a Levantéban sokáig tartózkodott, hol itt ott csupa tisztességből volt kénytelen egy csibukot kiszíni. Szellemi, te­hetségei még oly épek voltak most félszázad előtt, nevezetesen emlékezete nemcsak a múlt, hanem a jelennek még kisszerű tárgyaira nézve is igen his volt. Nyughelyét a híres tudós a weidlingi festői temetőben lelend ; ő ott már régidő előtt készíttetett magának sírboltot, hol őt megelőzött neje elte­metve fekszik.­­ Egy bécsi kereskedőhöz a szerb kormánynak a Szerbián át vezetendő vaspályára nézve ajánlatot terjesztett elő, melynek föltételei ugyan aránylag kedvezőbbek mint melyeket gr. Zichy Ferra­ris tett, de levelező mégis azt hiszi, mikép az utóbbi ajánlatának az elfogadtatásra több kilá­tása van. TARCZA: Protestáns theologiai könyvtár. Kiadják a pesti ev. ref. theologiai intézet tanárai. I-sil kötet: ,A theologiai tudományok encyclopaediája és methodologiá- Ja­­ira Dr. Ha­g­e­nb­a­c­h, magyarra fordította Révész Im­re, debreczeni prédikátor, Pesten. Landerér és Heckenast­­nál, 1857., nagy 8­ adrét, 226. 1. Ára 2 ft 30 kr. Mindaddig nem lehetünk büszkék irodalmunkra, mig abban az ismeretek minden ágára nézve saját nyelvünkön jeles és használható munkák nem lé­teznek. Mig bölcsészetért a német, természet- és al­­kalmazási tudományokért s világtörténetért a fran­­czia és angol irodalomhoz kell folyamodnunk,­­ha­sonlók vagyunk azon gazdához, kinek van ugyan kertében néhány szép maga ültette virág, de a min­dennapi kenyér, a legszükségesebbek dolgában a piaczról kell élnie, és minden csekélységért a szom­szédokhoz folyamodnia. Tudományos irodalmunk közelebbi időkben oly roszul kezd állani, mikép még azon ágai is, melyek az országban igen nagy szám­nak kenyér-tudományát képezik, meddők maradtak. A ki csak irodalmunkat veszi tudományos­ságunk mérvéül — s egyebet alig is vehet — azon meggyőződésre jön , hogy nálunk az iskolák­, képezdék­, akadémiákban azt tanultuk, miszerint azon ismeret, miről ott a professor minden héten néhány óráig értekezett, kimerítette az egész tudo­mányt, sőt oly sok volt, hogy ha annak csak tizedré­­szét tettük is sajátunkká, s ennek is nagy részét az élet gondjai közt elfeledtük, túlon­tul elég a min­dennapi kötelesség teljesítésére­ — így, — hogy, kitűzött tárgyunknál maradván, többet ne említsünk — a protestáns lelkész, detévén a megkívánt vizs­gálatot, úgy látszik, nem sokat törődött tudománya tovább­fejlesztésével, vagy legalább megszilárdítá­sával — mondom, úgy látszik, ha tudományos iro­dalmunk ide tartozó ágának meddőségét veszszük tekintetbe. Minden ismeretág, mely egyszersmind kenyér­tudomány is, számos segéd- és kézi könyvvel bír, mely csak a legszükségesebbet szolgáltatja kézhez, úgy hogy a gyakorlat embere benne mindent ké­szen talál, s sok ilyen azt hajlandó magával elhitet­ni, mintha a tudományosabb rendszerbe foglalt ala­posabb munkákra, az elméletre már többé szükség nem is volna. — Nem lehet tagadni, hogy e „gyen­gébbek kedvéért”* irt segédkönyvek szükségesek ; — de azok , kik hivatást s nem kenyérkeresetet látnak mindennapi foglalkozásukban, ennyivel be nem érhetik, ők értik , mikép a mindennapi­­ használatra szolgáló ismeret, s a gyakorlat csak akkor hozza meg gyümölcseit, csak akkor mindig megújuló érdekkel s életfrissséggel, ha maga a föld, melyből ez ismeret felnőtt, újra meg újra fölfrisíttetik. A gyakorlat emberének a tudo­mány sőt még az ipar minden ágában is gyakran kell visszamennie az elméletre, mely egyedül te­remhet mindig fris virágokat s egyedül képes újabb gyümölcsöt szolgáltatni a gyakorlatnak. A csupán betanult ismereteire támaszkodó gyakorlat em­bere hasonló azon gazdához, ki semminemű eljárá­sában az okszerűségre, értelemre nem, csak a be­vett szokásra támaszkodik, s nem tartva szem előtt mást, mint az aratásra kész gyümölcsöt, a gyökérre és a termőföldre mi figyelmet és munkát sem for­­dítva. Irodalmunk a közelebbi években bőven szolgál­tatta protestáns lelkészeink kezébe azon könyve­ket, melyek a mindennapi tiszt teljesítésére készen adták meg az anyagot; a nagymennyiségű kész imák és egyházi beszédek jöttek­­forgalomba. Nem mondjuk, hogy a hasznosság szempontjából ez szo­­m­orító tünemény volna, de a tudományosság ezzel legkevesebbet sem nyer, sőt inkább veszít, mennyi­ben a gondolkozást, önálló munkásságot úgyszól­ván nyugalmazza, s az önmagunkból meríthetendő inspirationak sem kedvező De legyen ez bármiként, annyi bizonyos, mikép e téren is, mint minden má­son, a gyakorlatnak csak a theória igen szorgalmas és buzgó művelésétől lehet az életelevenséget a na­gyobb lendületet várni, s ha igaz Kölcsey ez arany mondata , mely szerint „az ki értelme és érzelme körét gondosan nem szélesíti, mindig szűkebb-szű­­kebb határok közé szorul, mig elvégre saját ki­­csinységében enyészik el“ , úgy kétségtelen az is, miszerint a lelkésznek inkább mint minden másnak az imakönyvön és egyházi beszédek gyűjteményén kívül, az egyházi tudományok minden ágát szor­galmasan kell művelnie. Hogy ez a jobb résznél meggyőződéssé vált, azt a „Protestáns theologiai könyvtár“ megindítása bi­zonyítja. Mily erőssé vált némelyekben a szükség érzete , annak igen szép példáját mutathatjuk fel Révész Imre debreczeni prédikátorban, ki a neve­zett könyvtár t­óti,ő­s kötetét minden tiszteletdíj nél­kül fordította le. Ez áldozat méltó a nyilvános el­ismerésre. Ha nyilvános köszönetet érdemel az, ki anyagi pénz­áldozatot tesz, nem kevésbbé méltó arra az, ki az emberi élet legbecsesebbjében, szel­lemi munkában teszi áldozatát. Ha egyéb előnyt nem említünk is , azon különbség mindenkinek szembetűnhetik , hogy míg az áldozatok sok más neme a pillanatilag fellobbanó lelkesedés szülemé­nye lehet, addig a munkabeli áldozat kétségtelen jele annak, hogy a közjó iránti buzgalom kitartással is párosul! Az első ifjúi, az utóbbi férfiéi,W/111 lajdon. KÜLFÖLD. Anglia, London, dec. 3. Legközelebb egy M o r r i s­ M o o r e nevű angol polgár Berlinben a rendőrség által gyanú miatt befogatott, s később szabadon bocsáttatván, az angol lapokban élénken panaszt emelt az irányábani eljárás miatt. Ma a „M. Post“ ezen ügyet tárgyalván, azon véleményét fe­jezi ki, mikép a porosz rendőrség Moore irányá-

Next