Budapesti Hírlap, 1857. január (2-25. szám)

1857-01-03 / 2. szám

Az e napokban egybegyűlt párisi conferentiától az imént említett akadályok végképeni elhárítását nem várhatjuk, s így az európai államok fentebb érintett ideiglenes csoportulása mindaddig fog tartani, míg legalább a Dunafejede­­lemségek ügye nem lesz tisztába hozva. Állandó szövetségekről csak akkor lehetene szó! Akkor fog eldőlni,várjon a mostani csoportulás való­ságos frigyekre fog-e vezetni, mi példa akkor megtörténhetnék, ha Oroszország — Francziaor­­szágtól gyámolítva — a kettős megszállás tüsténti megszüntetését kívánná, mielőtt még Austria vagy Anglia a megszállás okait megszűnteknek elismeri. Ekkor a szövetségre megkivántató rendkívüli ok alkalmasint megvolna ! Francziaország helyzete is egyedül akkor fog az eddigi félhomályból kilépni. Addig az ázsiai ügyek is határozott fordulatot veendettek s igy az eldöntés órája minden valószínűség szerint jövő tavaszszal fog ütni. A­mi pedig — minden előrelátás ellenére — az eldöntést még gyorsíthatná, az a neuenburgi ügy, ha a diplomatának nem sikerülne, azt békés után kiegyenlíteni. A víz sokszor a legnagyobb fagyban is nyugalmasan áll, hanem egyetlen érin­tésre rögtön megteged. Az európai viszonyok is olya­nok, hogy csak egyetlen erős érintés kell a megtege­­dés létrehozására. A­mi most még határozott lapok, szegélyek és zugok nélkül egymásba mosódik,az rög­tön a segecz szabályszerű alakját öltendi föl, mihelyt ama lökés bekövetkezik felül ezen változásra,ugy lát­­szik, már minden elő van készítve, csak a felszín még sima s egyenes, mint a tükör; meddig marad igy? nem tudjuk, de az 1857 év végével alkalma­sint már meglesz azon szabályos alakulat, melyet mindeddig nélkülözünk. Hanem az 1856. év már eddig is igen fontos változást tüntet fel az európai helyzetben s ez az , hogy Európa sorsa most egyedül a „p­e­n­t­­archia“ kezében nyugszik, hogy a másod­rendű államok , még az egy ideig annyira cziro­­gatott Szardínia is , igen alárendelt szerepet, vagy — legyünk őszinték — semmi szerepet nem játszanak. Souverainitásuk név szerint fenáll, tett­leg azonban — miként mind a nápolyi mind a schweizi ügy mutatja — még belügyeikre nézve sem. A szent szövetség három részese által képe­zett tribunál megszűnt; az öt nagyhatalom eperei­­ben Európa ügyeinek bírája s minden fontosabb ügynek ide kell fölebbeztetnie­ , az 1856-os év legnevezetesebb eredménye! különbség csak az, hogy a szent szövetség tetőre megállapított, és elméletileg Ittisztába hozott közös elvekből indult­­ki, mik szerint egész Európát idomítani szándéko­­­­zott az uj pentarchiai areopag ily elvek iránt m­indeddig nem egyezkedett s az azt képező egyek hala­dák sajátszerűségei következtében nem is­­képzelhető, hogy ily schema valamikor létrejöhes­sen. Mindegyik saját nézetei, véleményei és érde­kei szerint szavaz és fog szavazni, a­nélkül, hogy a többség szavazata már előre is mindenkoron és mit­­lenben eldöntőnek nyilváníttatott volna.­­ Bünden veszély, melyre nézve az öt nagyhata­lom véleménye megegyező, már előre is kiegyenlí­­­­tettnek tekinthető; ily esetben a kisebb államok per- i pat­rkodásainak nagy része ezentúl rövid úton fog eldöntetni. Ha pedig a vélemények ellenkezők, leg­alább annyi nyeretett, hogy az egymással ellenke­zőknek száma minimumra vezettetett vissza,s így , az egyetértés helyreállítása, ha nem is biztossá, de legalább könnyebbé válik. A nagy érdekek össze­­­ kocc­anása soha sem lesz teljesen elkerülhető, de az a­p­r­ó­k súrlódása lehető legszűkebb térre s le­hető legrövidebb időre fog szoríttatni­­ Mége a süketnémák nevelése iránt több ízben tanúsítót magasztos részvétét újonnan az által méltóztatott tanú­sítani , miszerint a váczi cs. kir. süketnéma-inté­­zet alaptőkéjének gyarapítására újévi ajándékul ismét 100 pgo­­rtot kegyeskedett adományozni. E magas pártfogásért az illető intézeti igazgatóság hálásan nyilvánítja forró köszönetét. Továbbá a legközelebb lefolyt 1856-ik évben a váczi süketnémaintézet alaptőkéjének fölsegélésére , az illető igazgatóság útján következő hagyatékok és adományok folytak be : Haill Ferencz adai plébános 20 ft. Laczkovits Vincze hévízi plébános 4 ft. Farkas József pécsi ka­nonok egy 100 ftról szóló földtehermentesítési kö­­­telezvényt,G. C. 40 ft. Angyal József 2 ft. Korbacsics Ferencz 5 ft. Kovács György 5 ft. Módii János 4 ft. Tischler József 10 ft. Feldhofer Antal 2 ft. Vlasics Antal vásárhelyi plébános 2 ft. Zsuffa József vaskuti plébános 10 ft. Gruber Endre németujfalusi pléb. 10 ft. Egy névtelen 48 fr. Schnaider János ipolybolki pléb 4 ft.Bregovits István serlényi pléb. 10 ft. Lovassy Endre fertő­sz. miklósi lelkész 5 ft. Bentzur Márton soproni polgár 10 ft. Sziegvart Ignácz tamási plébá­nos 80 ft. Szellner János pesti polgár 10 ft. Na­­dinszky Mihály tepliczi pléb. 2 ft. Merány János zra­­kóczi pléb. 4 ft. Váltó János adai plébános 40 ft. Szarvas Ferencz váczi kanonok 10 ft. Katona Mária özvegy 2 ft. Spolity József uj kécskei pléb. 2 ft. Petruska József és Pratsek István szepesi lelkészek 12 ft. Kőváry János tari plébános 5 ft. Özv. Milde Anna szül. Skultéty 100 ft. Altman József ujkécskei plébános 2 ft. Maixner Ferdinand pesti polgár 24. darab képkeretet. Összesen 412 ft 48kr.pp. egy 100 forintról szóló földtehermentesítési kötelezvény, és 24 darab képkeret. Végre az egri főkáptalan 1808-k évben tett alapítványának kiegészítésére 365 szot­agben kegyeskedett adományozni.­­ Azon jótékony intézetek sorát, melyek főváro­sunk szép közéletéről dicséretes tanúságot tesznek, nemsokára egy újabb ily alapítvány fogja gazdagítani, nevezetesen a pestbudai tanítók részére állítandó nyugintézet. Szebb czélra alig lelkesülhetne a jótékonyság, mint midőn azokra terjeszti ki gon­doskodását és segélyét, kik a tanítói terhes pá­lyán fáradoznak, s lelki és testi erejüket gyermekeink nevelésére s szellemi képzésére áldozzák. E tekin­tetben nem hagyhatjuk méltó elismerés nélkül a pest­városi községtanács nagylelkűségét sem, mely azon­kívül hogy a tanítószemélyzet szűk dijait megjavította, a városi altanítóknak a folyó iskolai évre 20°/0 drá­gasági pótlékot is engedményezett. A méltányosságot és jótéteményt, melylyel ekképen e férfiak buzgal­mát jutalmazzuk, az Isten gyermekeinken fogja visz­­szafizetni harmad és negyedszigben. * B. S­i­n­a Simon ur az uj évet épen azon nemes bőkezűséggel kezdi, a melylyel az ó-évet végezte. A helybeli görög nem egyesült templom főoltárának kijavítására 500 pftot ajándékozott. Ez újabb jóté­konyságát a háládatos község köszönettel bocsátja nyilvánosság elé. * Ismét lefolyt egy év, és még nem hirdethetjük, hogy közel van azon keresztényi örömnap, melyen az ájtatos közönség Isten dicsőségére diadallal vonulhat be a lipótvárosi szentegyház nagyszerű boltívei alá. A vallásos közérzület és részvét naponkénti bi­zonyítványaitól kell várnunk azt, hogy e pompás építmény falaival s kúpjával gyorsan emelkedjék ég felé, melynek örök urát dicsőíteni rendeltetése. A val­lási kötelesség és az idő sürget, hogy a szent­ezés és munka mielőbb végrehajtva legyen, áldozatra van szükség, mire újabban fölhívjuk a kegyeletes szive­ket, s közelebb Szaniszló Ferencz püspök ur szép lelkű példájában tűzzük eléjük a követés ösvényét, ki e templom építésére 500 pstot ajándékozott. Adja Isten, hogy ily példa nyomán, a jelen évben méltó gyors lendületet kaphasson városunk e kitűnő díszét képezendő szentegyház emelkedése ! * Dr. K a r a f i a­­ német nyelven megjelenő „Mezőgazdasági közleményeidnek legújabb füzetei­ből arról értesülünk, miként a szász coburgi herczeg terjedelmes magyar birtokain minta gazda­ságok rendeztetnek, melyek nem csak a herczegi gazdatisztekre, hanem az egész vidékre is mindene­setre a legáldásosabb eredménynyel és hatással le­­endnek. — Ugyane füzetek hírlik, miként egy me­zőgazdászati középiskola fölállításának előmunkála­tai Horváthország és Szlavónia részére már annyira előhaladtak, hogy csupán a helyiség megválasztása forog még kérdésben s az­ intézet már valószínűleg ez év folytában életbe fog léptetni. * A „Tanodai lapok“ által a gymnasiumi s reálta­nodai ügy érdekében hirdetett pályázatra versenyzők közöl a 8 db aranyból álló jutalmat Kr­a­m­e­r­i­k Já­nos pécsi főgymnasiumi tanár nyerte el. S ismét egy újabb jutalom hirdettetik egy módszertani legjelesb értekezésre, melyben akármely gymnasiumai, elemi vagy reáltanodai kötelezett tantárgy lehető legsike­­resb s legtökéletesb előadási módszere tárgyaltatik. E pályakérdés beküldési határideje 1857 febr. 20-ka. * A marhahús fontja f. hó elsejétől kezdve egy fél krajczárral drágább (101/12 kr. ppv * Az erdélyi gazdasági egyesület m. évi dec. 22-n tartott ülésében több figyelemre méltó tárgy került szőnyegre. A borászat ügyében kiküldött bi­zottmány körútjának jelentése felolvastatván, az nem sokára sajtó útján is meg fog jelenni. Ez évben, ha a körülmények kedveznek, az egylet a küküllői borvi­dékeket fogja vizsgálat alá vétetni. — Hajnik Já­nos c­enki jószágigazgató úrnak a folytonos terme­lésről! indítványa az ismeretterjesztő szakosztály aján­latára a rendezettebb gazdasággal bíró erdélyi gaz­dáknak, főleg a székely­földön, azon kéréssel fog megküldetni, hogy annak gyakorlati alkalmazását megkísértsék s az eredményről a választmányt tudó­sítsák. A választmány szíves elismerése jeléül a kö­zelebbről tartandó közgyűlést föl fogja szólítni, hogy Hajnik jószágigazgató urat az egylet tiszteleti tag­jául nevezze ki. A honi gyümölcstenyésztés érdeké­ben a magas kormány két javaslata közölteték az egylettel, s a bécsi gazdasági egylet részéről május havában rendezendő tárlathoz csatlakozására, jeles­ termékeivel az erdélyi gazdaközönség szintén föl fog szólíttatni. Vajda Dániel „Borszéki közlemények“ czímű, sajtó alatt lévő munkája meleg pártfogásban részesült, s jeles mustmérőjére is számos megren­delés történt. ♦Nagy­Abony­ból írja levelezőnk, misze-­­­rint a két elemi osztály s a tanítói lakok fölépítését igen sürgeti azon körülmény, hogy a 6—7 száz tan­­kötelezett gyermek közel csak mintegy 300 járhat is­kolába, a város azonban még nem rendelkezik az erre szükséges pénzerővel, s e hiány orvoslását az időtől kell várni. A vasárnapi iskolákat mintegy 50 mesterinas, és továbbá 300 leány látogatja. A nö­vendékek részére legközelebb valószínűleg a köz­­legelőből fog az iskolakert kihasíttatni. * Mint valódi népbarátok az a­l­v­i­n­c­z­i földbirto­kos urak utánzásra méltó példáját adták nemes gon­dolkozásuknak. A „Kronstädter Zig“-ban olvassuk, miként az alvinczi község szomszédjai példájára szin­tén alapított egy kis könyvtárt és olvasóegyesületet. A földesurak közöl többen azonnal gyámolító kézzel járultak e hasznos czél előmozdítására s a község könyvtárát mintegy 100 kötettel gyarapították, azon­kívül pénzzel is segítették, mely adományukat éven­­kint ismételni ígérvén, a község idővel igen szép köz­hasznú könyvtárt szerezhet magának. Ha a műveltség és fölvilágosodás egyszer a nép közvagyona leendők­kor a jólét is átalánossá fog válni. Úgy vagyunk a néppel mint az eperfalevéllel, ebből nyerjük a selyem­ruhát, de ahhoz munka, ész, kitartás és idő kell! " Az a­r­a­d­i újonnan megnyitott távirdai állomást illetőleg értesülünk, miként 25 szóból álló sürgönyért Bécstől Aradig a járandóság 4 frt pp. * Nemzeti színház. Játékrendünk az újév­ben igen örvendetes auspiciumok közt nyittatott meg a komoly drámára nézve. A múlt év utolsó napjaiban „Hamlet“ jött színre, az újév első napján „Lear ki­rály“, — tehát az induló sorok a közönség nemesi ízlésének meghódítására Shakespeare zászlaja alatt indultak el. Óhajtjuk, hogy a tartaléksereg is NAPIHÍREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, január 3. * Alb­ert Főherczeg-Főkormányzó ur , császár igen­ TÁROZA. E­GY ANYA. Eredeti novella. Irta BULYOVSZKY LILLA. I. Az utczáról — oly magas a padlásszoba, melyben történetként kezdődik — nem is látszik, hogy az ablak világos, de ha belépünk a tisztátlan ház kes­keny ajtaján, és végig tapogatódzva egy hosszú sikamlós folyosón, szerencsésen megtaláljuk a lép­csőt , innen pedig egy vezetőül szolgáló piszkos kötél segítségével följuthatunk a hatodik emeletre, nyissunk be a korhadt ajtón, melynek hasadékán világosság tör át, és nem mindennapi látománynak leszünk tanúi. A szoba elég nagy, talán azért, hogy annál kiál­­tóbb legyen üressége. A pislogó lámpa fényénél tekintetünk mindenek­előtt egy nőre esik, ki gondosan keresni látszik valamit. Csodálatos, hogy soká keres, mert a­mit a szoba magában foglal, az néhány percz alatt átnézhető. Két ágy borítatlan szalmazsákkal, egy félig üres párnával és foszlányaiban alig összetartható pap­lannal; egy görbelábú asztal, rajta orvosságos üve­gekkel, és cserepekből összeforrasztott t­eaedény­­­darabokkal; három szalmaszék; egy félig nyitott faliszekrény, melyből egy megkezdett száraz fekete kenyér néz ki, végre egy fogas néhány külön nemű férfi és női ruhadarabokkal, ezek képezik a szoba bútorzatát. Nem említettük, hogy az asztalon úgy mint a pa­don különféle gyermekjáték van elszórva, és utol­jára hagytuk, hogy a szoba kellő közepén, egy fa­ragatlan ravatalon, egy gyermekkop­orsó nyugszik. A nő tekintete utoljára egy falovon akadt meg, mely kétségtelenül az egész szobában a legérde­kesebb tárgy volt. Új korában gazdagon meg volt aranyozva, mi még most sem kopott le egészen, lábain szép esz­tergályos munka látszott, és a nyereg rajta, mely­nek két oldalán csillogó kengyel lógott alá , szépen ki volt rakva fényes pikkelyekkel és hímzett selyem­mel bársonyon. A nő már párszor nyújta ki kezét a fa­ló után, de még eddig mindig visszaránta, és egyi­kére a két ágynak tekintett, melyben mintegy 4 éves gyönyörű szőke fürlü fiúcska nyugtalanul látszik aludni. — Szegény Lucy — sóhajta a szegény anya — mit fog mondani ha felébred, és kedvenc­ játékát nem látja ? De majd megmondom neki, és ő meg fog érteni, hogy Willi a kedves angyal elköltözött tőlünk, lelke már az égben van, hol viszontlátand­­juk őt, de testét át kell adni a földnek, és erre­­ pénz kell, pénz, pénz! S a fiatal anya kezére hajtó fejét, de köny nem jött szeméből. Azután csöndesen a koporsóhoz lépett, és ráha­jolt szivének gyermekére és leszoríta az életnélküli szemek merev pilláit, és megcsókoló­­ hideg ajka­kat, de nem borzadt össze, midőn a jéghideg testet érinték meleg ajkai, és nem zokogott, nem sirt, zárva látván a szemeket, mikben minden boldogsá­gát látja az anya. Hanem még egy tekintetet vetve két gyermeké­re, az élőre és a halottra, hóna alá véve a falovat s elhagyva a szobát, melynek ajtaját szükségtelennek tartá bezárni, az utczára sietett. Félóra múlva szép virágbokrétával kezében jött vissza. A Lucy lovacskáját jól el tudta adni, a temetési költségeken kívül még egy shilling is maradt, és most nem kell a kedves halottat egy árva bokréta nélkül eltemetni. — Mily szépen illik kezecskéibe lelkem gyerme­ke édes tündér Willim­! — és most megeredtek az anyának könyei és a szoba csendét keserves de jól­­tevő zokogás tölté be. Ne sajnáld lovadat Lucy, a virágbokréta, mely árából került, megmenté anyádat. Már nem reped meg szive, már lesz ereje tovább is tűrni, és magát föláldozni. Ekközben Lucy nyugtalanul hánykolódni kezde és az anya elhagyva a halottat, másik gyermekéhez sietett. Ez oly forró volt, a minő jeges amaz. Szemei ég­tek, homlokán nehéz forró cseppek gyöngyöztek, és kicsi kebléből kínos nyöszörgés tört fel. Rémület fogta el az anyát, látva gyermeke forró­ságát, mindjárt felismerve a kórt, melynek a má­sik esett áldozatul. Kétségbeesetten rohant az ut­czára. Meztelen vállai nem érték a hideges és jeges esőt, nem halla az emberek szitkait, kiket rohanásá­ban fellökött, nem látta, hogy kik észreveszik, őrült­nek tekintik és kitérnek előtte, hanem rohant, ro­hant, míg egy nagy házhoz ért. Itt felfutott a lépcsőkön, megránta egy csenge­­tyűt s keresztültörve a várakozókkal tele előszobán, a híres tanár előtt állott. — Orvos úr! gyermekem meghal! kiálta kétség­­beesetten. — De asszonyom, hisz­en arra el lehetett készül­ve, már egy hét előtt mondom, hogy nincs hozzá re­mény, mondá a tudomány embere nyugodtan és hi­degen. — Ah ! nem Willit értem én, tanár úr! hanem Lucyt, az én kedves Lucymat, kit ön is oly szépnek és egésségesnek talált. — És a nő görcsösen tör­­delé­kezett. — Már ez más, — jegyzé meg fejcsóválva az orvos. — De ő nem fog meghalni, ugy­e tanár úr, ő nem fog meghalni? de szóljon ön, — egy anya áll felötte, ki csak gyermekében él. Ön tartozik neki azt megmenteni. Én szegény vagyok , semmim sincs, nem jutalmazhatom önt meg, de ha megmenti gyerm­ekemet-----------beállok önhöz szolgálónak és utolsó órámig híven fogom szolgálni, csak mentse meg gyermekemet, Lucymat, lehetlen, hogy ő meg­haljon. Benne az én életem van, és azon életet nem akarom elhagyni. — Csendesedjék! csendesedjék asszonyom! biz­tató a tanár a zokogó!. Egy óra múlva önnél leszek. — Egy óra múlva! —­esék szavába a nő — egy óra múlva késő lehet. Érti ön? késő lehet, és neki élni kell! Oh jőjön velem, esdeklék a szerencsétlen Tanár úr, jőjön velem, az Isten megáldja önt, ha kö­nyörül egy anyán, kinek egyik gyermeke tán hal­doklik, mikor a másik halva fekszik. A hangban, melylyel a nő e szavakat mondá, annyi fájdalom és kétségbeesés volt, hogy a tudo­mány hideg embere is megindult, s kalapját, botját vévén, egy mellékajtón megszökött betegei elől, és követte a gyors léptekkel haladó nőt, (Foly­tattatik.) méltó legyen hozzá, s az üstökös farkába színpadunk­hoz nem méltó silányságok ne kapaszkodjanak, s az üstökös sugárfarka ha seprőhöz hasonlít, minden szemetet eltávolítson tőlünk. A mit még jókívánsá­gunkhoz csatolni el nem mulaszthatunk, az, hogy minden jóravaló ügyekezet fölhasználtassék arra nézve, miszerint ha aztán a józan választás valódi műbecscsel bíró darabokra esik, az előadást is ahhoz méltóvá törekedjenek tenni, s ez jó szerepkiosztás és szorgalmas próbák által érhető el. Hamlet elővé­telét például Jókayné nélkül nem javasoltuk volna. A journalistika már régen szónokolt a mellett, hogy ünnep és vasárnapok ne legyenek kizárólag népszín­művek hétköznapjai, s ime az újévnapján Sha­kespeare tiszteletére megjelent nagy közönség, s an­nak miveit figyelme igazolta, hogy mi itt extra máros nem vagyunk oly rész tanácsadók. — 40 arany pá­lyadij vígjátékra. Az idei kitűnő siker által ösztönöztetve, a nemzeti szín­ház intendánsa gróf Ráday Gedeon ur, maga részéről a jövő 1857. évre újonnan 40 arany pályadijt tűz ki, kisebb egy vagy két felvonásos vígjátékra. A pálya­díj osztatlanul , a többihez képest legjobb műnek minden esetre ki fog adatni. Ezenkívül a pályadíj nyertes mű szerzője, az illető színházi jövedelmi ré­szeket és száztáliakat is megkapja. Bíráló tagokat báró Eötvös József, Czuczor Gergely, Jókay Mór, Egressy Gábor és Udvarhelyi Miklós urak kérettek fel, kik a beküldendő pályaművek közöl az előadásra érdemes­eket kiszemelendvén,a pályadijt ezen művek előadása után fogják oda ítélni, az illető jeligés le­velek csupán akkor bontatván fel. A pályázók kéz­irataikban a szerepek kiosztását is kijelölhetik s a darabok, ha csak elháríthatlan akadály nem jő közbe, jövő év augustus havában ezen kiosztásokkal fognak adatni. A pályaművek olvasható nagy betűkkel ide­gen kéz által leírva, lapozva s bekötve, a szerző ne­vét rejtő jeligés levelekkel Komlóssy Ferencz úrhoz, a nemzeti színház könyvtárnokához, jövő év julius 1-je napjáig küldendők; azontúl érkezendő művek nem pályázhatnak. Pest dec. 28. 1856. Szigli­geti titkár, Magyar Akadémia. A néhai gróf Teleki József akadémiai elnök ur által alapított drámai juta­lom 1855—ki folyamára decemb. 31-keig 1856. mint határnapig, alulirthoz a következő történeti színművek érkeztek be: I. Beatrix, ere­deti dráma 3 felv.; jelige : Előbb ismerjetek,­­ hogy ítélhessetek. II. Etele, szomorul, 5 felv.; jelige : Was glantzt, ist für den Augenblick geboren. Das Rechte bleibt der Nachwelt unverloren. Goethe. III. Mailát Margit, tragoedia 5 felv.; jelige : Magna vitae pars elabitur male agentibus, maior nihil agen­­tibus, tota aliud agentibus. Seneca. IV. Két Omode, történeti szomorul. 5 felv.; jelige: Dives Plato, Pauper Cato, Régi deák dal. V. Dózsa György, eredeti történeti dráma 5 felv.; jelige : Arany ezüst, nemes érez. De a vas még nemesebb VI. A V­é­g­i ó­v­a­d­é­k, eredeti dráma 4 felv.; jelige : Quo semes est imbuta recens, servabit odorem Testa diu. III. Ötödik László király, tragoedia 5 felv.; jel­ige : A miben volt vétkezésiek, abban lészen bün­tetésiek. VIII B­é­­­d­i Pál, eredeti szomorul. 5 felv.; jelige : Meghalt a hazáért. Ugyanazon Teleki-alapítványbeli drámai jutalom 1856-ks folyamára, ugyanazon határnapig, a követ­kező vígjátékok küldettek be : I. A h­á­z­a­s­s­á­g égben köttetik, vígj. 2 felv., egy előjátékkal; jelige : Emeljetek kalapot e név előtt, s mondjatok Eljent fölötte, mert az ő élete mindnyájunké : a ha­záé. Bajza (Gróf Teleki József arczképe alá). II. A Mama, eredeti vigj. 3 felv.; jelige : Interveniál. III. A legszegényebb és legujabb nemes, vigj. 4 felv.; jelige : Sic cedunt opera fatis. IV. Hajadon nő, eredeti vigj. 3 felv.; jelige : Biza­lom a házasság nemzője, ha ez eltűnik, úgy a háza­sokból a legszerencsétlenebb lesz. Igazmondás. V. Károly ur b o g a r a, vigj. 3 felv.; jelige: Egy hiba több bajnak az anyja. VI. Nevelés minde­

Next