Budapesti Hírlap, 1857. február (26-48. szám)

1857-02-08 / 31. szám

Pest. Vasárnap, 3­ Február 8,1857 Megjelenik e lap, vasárnap as ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj: Vidékre :félévre: 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Hely­ben : félévre: 8 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. szá­­mittatik. — Egyes szám 80 pkr. Szerkesztői iroda : Egyetemutcza 2-ik sz. a. 1-ső emeleten. Kiadó hivatal van: Egyetem-utczában, 2-ik szám alatt, földszint. Előfizethetni helyben: a­ap kiadó hivatalában,*I Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint; vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czím. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hiva­talhoz utasitandók. HIVATALOS RÉSZ. Öcs. k. Apostoli Felsége sajátkezüleg aláirt okmány által Gilio - Rimoldi Alajos cs. k. őrnagyot az 55. gyalog sorezredben , az austriai cs. birodalom nemesi rangjára „nemes“ disznévvel és „dalia Spada“ melléknévvel legkegyelmesebben fölemelni méltóztatott. ő cs. k. Apostoli Felsége f. é. jan 29-ki legfelsőbb határozata által F­r­e­y József lembergi országos törvényszéki tanácsost és Janowicz Leonidas bukovinai országos tör­vényszéki tanácsost, a lembergi országos főtör­vényszék tanácsosaivá legkegyelmesebben kine­vezni méltóztatott. Öcs. k. Apostoli Felsége f. é. jan. 17-n Milánóból kelt legfelsőbb határozata által pa­rancsolni méltóztatott, hogy Dobrzanszky Adolf helytartósági tanácsosnak, érdemteljes mű­ködéséért, mint a cs. k. nagyváradi országos földtehermentesitési bizottmány előadója, a leg­­magasb megelégedés kifejeztessék: ő cs. k. Apostoli Felsége múlt hó 22-én kelt legfelsőbb kézirata által, Unterrichter József nyugalm. országrendi számvivőt Inns­bruckban, sok éti hű és buzgó szolgálatai elis­meréséül, a koronás arany érdemkereszttel leg­kegyelmesebben földiszínni méltóztatott­­ cs. k. Apostoli Felsége f. é. jan 21-ki legfelsőbb határozata által dr. Nato­­schewits Györgyöt, az újvidéki gymnasium igazgatóját, és Joannovits Konstantin ideig­lenes iskolai tanácsost, valóságos iskolatanácso­sokká a Szerb vajdaság és Temesi bánság szá­mára legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott a cs. k. Apostoli Felsége f. é. jan 25-ki legfelsőbb határozata által megengedni méltóztatott, hogy az 1855. aug. 6-ki cs. rende­let végrehajtásának határideje , mely az alsó­­austriai mérték- és súlynak Galicziában beho­zatalára vonatkozik, 1857. ápril 1-ig kiterjesz­tessék. Az igazságü­gyministeriumnak 1856 december 29-kán kelt rendelet®, *) kiható a birodalom egész területére, a katonai határ­őrséget kivéve, az 1856 dec. 22-n kelt legfelsőbb hatá­­rokmánynyal több ravazatbeli igazságügyi hivatalno­kok hozzátartozói számára rangszerű ellátási járandó­gok iránt. A cs. k. Apostoli Felsége 1856 dec. 22-n kelt leg­felsőbb határozatával következő ravazatokbeli hivatal­nokok hozzátartozói számára rangszerü ellátási járan­dóságokat méltóztatott legkegyelmesebben engedni, jelesen : I. Az országos főtörvényszéki (báni táblai) tanácsosok, az országos törvényszéki alelnökök s a kerületi (me­gyei) törvényszéki főnökök (elnökök) özvegyei számára, évenként ötszáz forintnyi nyugdíjt, s mindenik arra alkalmas gyermek számára évenként nyolc­van forint­nyi nevelési pótlékot; II. az országos törvényszéki tanácsosok, a lombard­­velenczei királyságbeli törvényszéki tanácsosok , to­vábbá a legfőbb törvényszéki tanácstitkárok és segéd­hivatal-igazgatók özvegyei számára évenként négyszáz forintnyi nyugdíjt, s mindenik arra alkalmas gyermek számára évenként nyolczvan forintnyi nevelési pótlékot; III. a kerületi (megyei) törvényszéki tanácsosok özve­gyei számára háromszáz ötven forintnyi nyugdijt, s mindenik arra alkalmas gyermek számára évenkint hetven forintnyi nevelési pótlékot. ő cs. k. Apostoli Felsége egyszersmind leg­kegyelmesebben helybenhagyni méltóztatott, miszerint ezen legfelsőbb határozvány az országos törvényszéki tanácsosok hozzátartozói számára rendelt ellátási já­randóságok tekintetében, azon nyugdíjképes országos törvényszéki tanácsosok hozzátartozóira is alkalmaz­tassák, kik már az 1849—50. évi törvényszéki szerke­zet folytán neveztettek ki azokká. Báró K r a u s s s. k. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, febr. 7. #(F­rancziaor­szág helyzete a Dunafeje­­delemségek ügyében.) Hetek óta törekedtünk olvasóinkat azon nehézségekre előkészíteni. #) Bir. távr. 1857 jan. 8-i I. db. 3 sz. mik a Dunafejedelemségek újjászervezése körül támadni fognak s ime­n aggodalmaink a „Moni­teur“ czikke által, melyet tegnap távirati ki­vonatban közöltünk,hivatalos megerősítést talál­tak.Francziaország a Dunafejedelemségek egye­sítését kívánja , s azt reméli, miszerint e ter­vet a porta is elfogadandja. Már e szavakból is kitűnik, hogy a török kormány az uniót e­l­­­­enzi; hogy Austria ugyanezen véle­ményen van, régóta tudjuk, s most némileg ma­gyarázható azon hidegség, mely Bécs és Páris közt újabb időben föltűnt. Egyéni nézetünk min­dig az volt, miszerint a részrehajlatlan közönség legjobban teszi,ha sem az unionisták se az antiunio­­nisták részére nem áll mindaddig,míg a dívánok által a moldva- oláh n­emzet kivonata napvilágra lépett. E nézethez még most is ragasz­kodunk, s ennyiben nagyon is elhamarkodottnak tartjuk a franczia kormány fentebb említett hi­vatalos nyilatkozatát, mely csak a divánok nyilatkozása után lett volna helyén. De nem csak kevéssé igazoltnak, hanem egy­szersmind teljesen fölöslegesnek is tart­juk ezen anticipált nyilatkozatot, mert miként tudva van, mind a divánok mind pedig a szer­vezési bizottmány csak tanácsadási és vélemé­nyezési szavazattal bír, az eldöntés pedig a párisi conferentiát illeti, hol tehát Francziaor­­szágnak még mindig alkalma lett volna a maga nézeteit és szándékait érvényesíteni. Mi bírhatta tehát a franczia császárt ily idő­előtti nyilatkozatra ? Igénytelen véleményünk szerint e nyilatko­zatnak ne­m annyira az európai diplomatiára, mint inkább a moldva oláh divánokra kell hatnia. Francziaország t. i. jól tudja , misze­rint az unionisták száma elég nagy ugyan hogy azok a divánban is tetemesen fognak kép­viseltetni, de egyrészről a portának azon (álta­lunk már a minap említett) intése, mely az egy­­behivási formán végén található , más részről azon bizonyosság , hogy Austria az egyesítést nem kívánja, végre pedig annak bizonytalan­sága, vájjon fogna-e az unió pártja az európai nagyhatalmak valamelyike által gyámolíttatni ? — mind­ez talán visszaijeszthette az unionistá­­kat véleményük nyílt kijelentésétől, s ezen ha­bozás az ellenfél győzelmét tetemesen segítette volna. A bojárok okos emberek, s nem mertek volna olyasmi mellett nyilatkozni, mi közvetlen szomszédjaik által egyenesen rászaltatik, a többi nagyhatalom által pedig egyenesen még nem helyeseltetett. Ezen helyeslés Fran­cziaország részéről most megtörtént, s ez kitűnő bátorítás lesz a moldva-oláh unionistákra nézve, sőt egyik másik, ki eddig jóformán maga sem tudta, melyik részre álljon, jelenleg talán Fran­cziaország kedvéért az unionisták számát növe­lendő A franczia kormány pedig — ügyesen pa­lástolván a circulus vitiosus-t — végre arra fog hivatkozhatni, miszerint az ország többsége az unió mellett áll és — vox populi, vox Dei, ám­bár ezen vox populi tulajdonkép csak Fran­cziaország szavának vis­zhangj­a leend. A Moniteur czikke a Dunafejedelemségek ügyé­nek új phasisát nyitja meg, mert — nevezzük valódi nevén a dolgot — Francziaország most nyíltan az agitatio terére lépett, s ez által a többi nagyhatalmat hasonló eljá­rásra jogosít­­. Ha a tuilleriák kabinetjének jogában áll ki­nyilatkoztatni, hogy az egyesítés mellett fog küzdeni, akkor az ellenfél is fel van jogosítva annak kijelentésére, hogy az egyesítést ellenzi. Ezáltal az antiunionisták is zászlót nyerende­­nek, mely körül gyülekezhetnek. Nincs kétség, miszerint mindenki élni is fog azon joggal, melyre Napóleon császár oly kézzel fogható praecedentia-esetet szolgáltatott. A vita, mely eddig — legalább szinleg — csak a párto­k közt folyt, ennek következtében most a k­or­mán­y­o­k közt fog folyni, s ha egyikük vagy másikuk ezentúl az uniós vagy unióellenes tö­rekvéseket roszalandja, e gáncs már nem a bo­járok ez vagy ama töredékét, hanem ez vagy amaz európai hatalmat fogja illetni. Minő befolyással lesz ezen legújabb fordulat a megszállás kérdésére, még nem tudjuk; ez alkalommal csak az illetők helyzete iránt akartunk némi tájékozással szolgálni s minden részrehajlás nélkül sem mint az unió szószólói, sem mint annak ellenei, azon joghelyzetet kide­ríteni, melybe az uniót nem pártoló hatalmak Francziaország legújabb lépése által jutottak. NEMZETGAZDÁSZATI LEVELEK. VI. SZABAD KERESKEDÉS. I. Ha a nemzetek mindnyájan elfogadnák a gyámrendszert, s mindenik maga igyekeznék mindent termelni és gyártani, s az idegen árukat kizárnák , úgy a nemzetek közti kereskedés és forgalom tökéletesen megszűnnék, mi véghe­­tetlen csapás lenne az emberiségre, s első lépés barbár állapotra, visszasülyedésre. Még a legműveltebb nemzetek is, minek péld. az ango­lok, francziák, úgy járnának, mint a chinaiaiak, kik a tudomány több ágaiban már ezer év előtt jártasabbak voltak, s némely találmányok (pus­kapor, gőzerő, könyvnyomtatás, üveggyártás, stb.) náluk századokkal előbb ismeretesek va­­lának, mint az európaiaknál , mégis minden külföldi portékát és embert területeikről kizár­ván, jelenleg századokkal maradtak hátrább az európai nemzeteknél, s évről évre nem előre, hanem visszafelé mennek. A gyámrendszer védői különösen azért ajánl­ják e rendszert a nemzeteknek, mert így minde­nik maga termelvén és gyártván azt, mire szük­sége van, más nemzetektől teljesen függetlenné tétetik, s egy háború, midőn a külkereskedés fenakad, nem hozná kimondhatlan zavarba. Ez okoskodás azonban épen nem áll. Mert először is a kereskedést megzavaró háborúk elkerülésére nem volna hathatósabb szer a nemzetek közti szabad kereskedésnél. Ha az államok közös egyetértéssel eltörölnék az elválasztó vámvo­nalakat , ez­által épen az érdekek fűződ­nének egybe;­­egyik állam sem tenné saját érdekét más állam érdekével ellentétbe; s egy háború az államok közös érdekét zavarván meg, közös erővel igyekeznének azt elhárí­tani. De nem is áll az, mintha a gyámrendszer következtében minden nemzet előállíthatná azt, mire szüksége van. Sőt számos állam példájából láthatni, miszerint a gyámrendszer még megzsib­­basztja a nemzeti ipart, s ezer meg ezer áru­­czikk, sokszor a legszükségesebb nem termelte­tik, így újabb időkben az austriai gyáripar nagy lendületet nyervén, épen a gyáriparra elkerül­­hetően szükséges gőzmozdonyokat Angliából és Belgiumból kellett hozatnunk, mert mi ezeket a gyámrendszer védelme alatt addig nem tudtuk kiállítani. És midőn az európai zavarok mi­att 1848-ban , s ismét a török-orosz háború miatt 1855-ben Anglia a mozdonyok kivitelét kis időre felfüggesztette, az austriai iparvilág nem csekély zavarba jött, s egy austriai tengeri gőzhajóra már megrendelt mozdony hazahozat­­hatását csak a császári követség útján lehete ki­eszközölni. A gyámrendszer tehát nem teszi füg­getlenné a nemzeteket. FÉNYES ELEK: GYAPJÚ-IPAR. Vas-ipar czím alatt megjelent czikkeimben azt állítottam , hogy az egyetemes­ ipar alapját a vas-ipar képezi. Nem lehet szándékom az ipar­nak egyéb nemeit fontosság szerinti sorozatba osztani, mert e tekintetben az országok viszo­nyai különbözők, s egyik ipar­nemnek a másik fölötti előnyére nézve határoz a kérdéses ország körülménye, népének hajlama, műveltségi kifej­lettsége és a kor divatszelleme. Mindazáltal alig csalatkozom , ha azt mondom, hogy Magyaror­szág körülményeihez képest fontosságot illetőleg a vas­ipar után alkalmasint a gyapjú­ipar fog­lalja az első helyet, s vele a versenyben is egye­dül a len és kender-ipar, a bőr-, olaj-, és liszt gyártás állhatnak meg egy vonalon. Magyarország már­is nagy mértékben lesz a gyapjú iparnak szolgáló anyaggal. Ez anyag t. i. a gyapjú, még tetemesen szaporítható és ja­vítható. A gyapjutermesztés szaporítása és ja­vítása, vagyis juhászatunk kifejtése pedig egy­szersmind közvetlen eszköz földmivelésünk eme­lésére. Jelen czikkem czélja , hogy megismertessem juhászatunknak, mint a gyapju-ipar számára anyagot szolgáltató gazdasági ágnak állását, azután visgálatot tegyek gyapju-iparunknak je­len állása s annak jövendője iránt. I. Juhászatunk jelen állása. Az egész ismert földön részint becstt, részint 26,500,000 16,303,779 4,708,976 összeszámlálás után a tenyésztett juhok száma következő : Austriai birodalomban Poroszországban A vámszövetségi tartományokban Poroszországon kívül Austrián s a vámszövetségen kívül német tartományokban Angolországban Hollandiában Francziaországban Belgiumban Spanyolországban Portugáliában Olaszországban s Schweizban Orosz és Lengyelországban Svéd s Norvégországban Török birodalomban Görögországban s a róniai szige­teken Algírban Jóreményfoki gyarmatokban Keletindiában s Ghinában Északamerikai egyesült államok­ban Kanadában Közép Amerikában és Mexicoban Dél-Amerikában Ausztráliában 3,875,407 32,000,000 828,068 32,200,000 662,508 19.000, 000 5.000, 000 7.000, 000 33.000, 000 2,650,000 6.000. 000 2,500,000 2,000,000 5.000,000 50,000,000 22.000,000 1,000,000 12.000,000 15.000. 000 20.000. 000 319,228,738 Összesen Az austriai birodalomban tenyésztett juh­meny­­nyiségből Magyarországra, kapcsoltan a szerb­vajdasággal és temesi bánsággal együtt, hivata­los kimutatás szerint 7,216,000 darab esik. Hogy azonban e szám kevés s Magyarországon tetemes mennyiséggel több juh van, következő adat bi­zonyítja : a vámtáblázati kimutatások szerint már 1802-ben 124,814 mázsa nyers gyapjút adott el külföldnek az ország; 1823-tól 1827-ig terjedő öt éven át pedig összesen 858,601, vagy­is átmérőleg évenként 170,720 mázsát; 1831-től 1840-ig ismét évenként átmérőleg 234,958, vég­re 1844-ben 261,142 mázsát. Ez utóbbi mennyi­ség, ha minden juhra 2 font gyapjút veszünk , 13,057,100 darab juhnak felel meg. Ez alapon meglevő juhaink számát 13,000,000-ra bátran felvehetjük, mert ámbár 1844 óta a fentebbi kapcsolatban meghatározott Magyarország te­rülete Horvát- és Tótországgal s az Erdély­től visszakapcsolt részekkel kevesedett, s úgy látszik juhászatunk is a határrendezé­sek s a nemesítésre való törekvés stb. kö­vetkeztében számra nézve inkább csökkent, mintsem szaporodott, de amaz alapul fölvett 261,142 mázsa gyapjúmennyiség, a mellett hogy a termés darabonként két fontjával nagyon tisz­tességesen van számítva, csak a külkereskedésbe adott mennyiséget mutatja ki, s benne a belfo­­gyasztás nincs felvéve, mely ugyan, ha csak a finom posztógyártást veszszük, igen csekély, de ha a szürposztó­s gubakészítést stb., különösen azt, hogy az oláh és tót népnek csaknem egész öltözete gyapjúból kerül, beszámítjuk, szintén igen tetemes mennyiséget tesz. Ekkér midőn az ismert föld összes gyapjúter­­melése kerek számban 6,400,000, különösen az austriai birodalomé 550,000 mázsa, akkor Ma­gyarország gyapjutermése 250,000 mázsa kö­rül rúg. (Folyt.) GALGÓCZY KÁROLY: Eperjes, febr. 2-án. Harmincz évvel ezelőtt élt itt Eperjesen egy Horváth nevű öreg posta-expeditor, ki az ak­kori latinos világban büszke lévén arra, hogy ő is diákos legény, kaputos emberekkel csak diá­kul beszélt, igaz, hogy nagyon is laconice, t. i. ilyen kérdésekre amazok részéről „habeone li­­teras, domine perillustris ? Venerunt Novalia ?“ kidugván az ablakquaterkán ősz fejét s kis szemével ránézvén a kérdőre, rendesen azt szokta rala felelni: „Nühül! Nühül! (azaz hogy nihil), miért is ,aztán perillustris Nühül-nek nevezték. Midőn Önök, tisztelt szerkesztő urak, azt kérdik s kívánják tőlünk, levelezőnktől, megtudni, hogy mi újság Sárosban , Eperjesen, nekem pe­dig az egész hosszú január lefolyta után is alig van más feleletem, mint amaz öreg perillustris­nak ; akkor természetesnek fogják találni, hogy lelkemben mikép tudott fölmerülni a negyed század előtt eltemetett öregnek halovány emléke s miért tevem jelen iratom élére, sőt reá még a következő pontban is támaszkodom. Mert ha az

Next