Budapesti Hírlap, 1857. február (26-48. szám)

1857-02-14 / 36. szám

zépszámítással 60,000 akó bor, ebből elkel évenkint mintegy 20,000 akita, a többi itt fo­­gyasztatik el. E húszezer akóért a város gazdagsága nyolc­van­ezer forinttal nő évenkint, és ez teszi a nagyobb rész élelmi forrását a kész­pénzt illetőleg. Van ezenfölül szántóföldünk és rétünk annyi, hogy föl akarom tenni, miszerint a tulajdonosokat egy évre kenyérrel ellátják. Van még egy két tőkepénzes vagy birtokos, kik jövedelmeikből megélnek, és végre a hivatalno­kok kiket az állam fizet. Más jövedelmi forrás nincs. Kereskedésünk nem igen hat a sorompó­kon túl, nyers terményeket a falakról veszünk, közlekedésünk nem oly élénk, hogy ez­által ma­radna valami a mi zsebünkben, a fényűzés pedig akkora , hogy bármely élénk kereskedésű és nagy forgalmú városba beillenék. Sajnálkozva bár de ki kell mondanom, hogy a nagy tömeg nem elégelve a szerény kört, melyet tehetségei számára kijelölnek, abból minden áron ki akar bontakozni, és mintha szégyeneldé a sorsot, mely erdődei becsületes munkássága után rá maradt, mindig többnek akar látszani mint a mi, tovább akar terjeszkedni mint a takarója engedi. Az ember valóban nem tudja, boszankodjék-e ezeket látva,vagy szánakodjék, szóljon-e vagy hallgas­son, főleg akkor, mikor úgy is azon meggyőző­déssel szól, hogy hasztalan az egész, és ha ellen­séges indulattal nem találkoznék is , mindene­setre mégis falra hányta a borsot. Már hogy ez életmódnak mi a következménye, mindenki könnyen elképzelheti . a gombaként szaporodik azon élőszjrek serege, ők a nyomor­nak az utolsó foszlányáért is veszekednek, és bár a törvényszék kérlelhetlen szigorral üldözi őket, még­sem birja e rosznak gyökerét elfojtani, mert egy leszakított ág helyett tüstént több nő, és az egyre vagy másra szabott büntetés legfölébb csak annyit használ, hogy a többiek óvatosabbak legyenek, és társuknak sorsát kikerüljék. Nincs tán város az országban, hol annyi ember építse jólétét a nyomor kizsákmányolására mint itt, nincs város hol annyi magánzálogház léteznék mint nálunk, úgy annyira, hogy a kisebb becsü­letes kölcsönök a ritkaságok közé tartoznak, és alig van nap, hogy ügyvédeink közöl egyik vagy másik fél ne szólíttatnék segélyért a­kadályok ellen, kik természetesen adatok hiányában nem­ segíthetnek, legfölebb szánakozva utasítják el a kérőt, és azt kísértik meg, hogy a követelő s tar­tozó közt emberibb egyezséget hozhassanak létre. És itt meg kell vallani, hogy Ügyvédeink nagyobb része e tekintetben igen lelkiismeretes, a bík­ó­­ságnak ily esetekben, mennyire tőlük telik, ke­zére járnak, lehetőleg oda működnek, hogy a mételyt kiirtsák, bár igen ritkán sikerül egyi­ket vagy másikat hurokra keríteni. Rég disputál már a nemzetgazdász a jogászszal az uzsoratörvények miatt, és ha csakugyan rejlik baj az uzsora körüli törvényekben, ez onnan jó, hogy a nemzetgazdászok, midőn a tőke emarkci­­patióját követelték, egész egyszerűségben és hk­­tározottan állították föl a tudomány és tapasz­talás által állítólag minden kétségen fölül emelt ama­postulatumot, hogy az uzsoratörvények négy tollvonással eltöröltessenek. A jogász, ki inkább forgolódott a törvények alkotása körül, Eurepia legnagyobb részében hasonló példákat látva, minek az általam fenebb említettek, makacsul el­lenszegült, és még közeledni sem ár jár­t, s Ők utóbb az elsők is átlátták, hogy követelésük messze megy, s következményei tán nem Tetti­e­­nek mégis oly eredménydúsak a társadalomra nézve, mint ők theoretice fölállították. Elkér­­deztek tehát közeledni egymáshoz, és ifrá­­hat úgy látszik annyira vannak, hogy a rusznak, mennyire az polgári törvények által lehető, Véget vessenek. Hogy segíteni szükséges a jelen állapoton, az eléggé kitűnik abból, mikép a létező intézmények nem voltak képesek a bajt orvosolni, sőt napról napra látjuk annak annyira elharapódzását, hogy sokan már nem is átallják megvallani, miszerint fényűzésük csak az uzsorán alapszik. Remélem, hogy társadalmunk eme kórálla­potáról lesz még alkalmam bővebben szólni. ) „Vol-au-vent“ — hal pástétom. TÁRCZA. a eiAMe ifiilim* VII. Fejeset. (Folytatás.) Nemsokára jelentették az ebédet, s Miss B.-t volt szerencsém bevezetni, ki úgy tetszett, ko­­szosan tekint vissza Fizgig kapitányra, mivel ,az úri­ember Broughnénak ajánlotta karját. A ka­pitány Broughné jobbja felől foglalt helyet,­­ Miss Belinda rá­vetette magát a mellette álló székre, engem és Tidd urat állva hagyott, hogy vele átellenben foglaljunk helyet. Az ebéd, mondanom sem kell, tengerirákkal és levessel kezdődött, utána főtt pujka követke­zett. Szeretném tudni, miért van minden nagy ebédnél főtt pujka? Most ettem életemben elő­ször valódi austrigalerest, s szemmel tartottam, hogy B.-né, ki erynek erejével maga vagdalta fel a pujkát, minden szép darabot tétije tányé­rára tett, mert a madárnak több szép adag­ot falul rakta el, hogy akkor kerü­­ljetnek elő,­­mikor fék­jére kerül a sor. „Én egyszerű ember vagyok­, móádá, ..S Své­dem is egyszerű. Én utálom az Ön gagymatolt ebédüket, habár franczia szakácsot is tartok azok számára, kik nem úgy gondolkodnak, mint én. Ebből is láthatják, hogy önző nem vagyok, nincsenek előítéleteim, s a Miss kedvéért itt van­nak a bechamel-ek és fa­­­la­­­ok s más fran­­czia csemegék. Kapitány, nem tetszik megkós­tolni e ve­­­ti-rong-ot?“ *) Az ebéd bővelkedett champagneiban és ma­­dérában, s nagy ezüstfedeles kannákban állott a sög azok számára, kik azt jobban szeretnék. Brough nagy dolgot csinált belőle, hogy ő sört tőzik, s midőn a nők magunkra hagytak, így szólt: „Uraim, Tiggins annyi bort hoz, a­mennyi csak kell — csak győzzék“; aztán karszékébe vetette magát s elaludt. ,,Ez mindig igy szokott lenni“, mondá Tidd úr nekem.­­ „Abból a sárga miaszkkal lepecsételt üvegből, Tiggins“, mon­d a­ kapitány. „A másik pezsgő amott, melyet tegnap ittunk, keverve van, s majd meghaltam tőle! Valóban a sárga pecsétest magam is jobb sze­­rettem, mint Hoggarty néni pezsgőjét. •Csakhamar kitaláltam, kicsoda ez a Tidd úr, s miben jár. j.Nem dicső egy leány-e ez ?“ így szólt hoz­­zára. „Már melyik ?“ i mondok. p,Hát ki m­áb, k­­int Belinda kisasszony ?“ kiált rám TÖK „Ah, találkoztak-e halandó szemek a földön Vjébolíbekkel, mint az ő szemei, vagy bá-­ múlt'ak-é valába égiphid-szerübb teremtést ?“ ^Kár kórgy nincs rajta több hús“ mond a ka­­liffing, „s^evé^élih B^emfild. Átkozottul áll egy­ leánynak e dorgáló szemöld, ezt elhiheti nekem Tifíd ur. Q'm.en idjíes vbus, Monsieur Titmarsh? a­mint Belinda mondaná.“ „Én felséges ,pezsgőnek tartom ezt, uram,­ akár ki mit beszél­“, mondok. „Bravo! hisz’ ön az én emberem!“ mond a ka­­­pitány. „Volté sciolto *) — nemde ? Ön nem ■ akarja fölkelteni a mi alvó házi­gazdánkat!“ „U£y van, uram, mivel tiszteleteiben tartom mint London városa első emberét és igazga­tónkat.“ „Valamint én is“ mond Tidd, „s mához esz­tendőre, midőn teljes korú leszek, tettel is meg fogom bizonyitni.“ „S ugyan mivel ?“ kérdem. „Hogyan ? — mivel ?­­— Hát, lássa ön (kö­­hentés) — julius 14-dikén, birtokába jutok — atyám tetemes összeget nyert — egy vállalata szépen sikerült.“ „Hát mért néha mondja ideg ön ? Egy szó mint száz, az ön apja szabó —■ s punctum.“ „Igen ő szabó volt, s mi Van ebben szégyelni való ? Én egyetemet végzett elmber vagyok, s érzelmeimre már oly nemes vagyok, mint akár­melyik ; sőt meglehet, nagyobb mértékben, mint némely kopott aristokrata.“ „Tidd, ne légy oly szigorú!“ mond a kapi­tány, kiürítvén a tizedik poharat is. „Mint mondom, Titmarsh úr, midőn teljeskörű leszek, szép vagyont veszek át. S Brough úr szí­ves volt m­egígérni, hogy ha húsz­ezer tanítomat nála tesztem le, tizenkét százat fizet nekem éven­kint , — s én is megígértem, hogy nála te­szem le.“ „A nyugat hiddlesexi pénztárba ?“ mondok — „a mi hivatalunkban ?“ „Ó, hám! egy másik társulatnál, melynek Brough ur szintén igazgatója, s mely ép oly jó lábon áll. Brough Ur régi barátja a mi családunk­nak, sir, s engem különösen kedvel, azt mondja, annyi képességgel, mint enyém, a parlamentbe is bejuthatok; s akkor — akkor! — Miután a h­á­z tagja leszek, megházasodó­an , — nemde igazam van ?“ „Oh! te tavasz! — oh! tervfaragú köbé!“ mond a kapitány. Ki hitte volna, hogy midőn az iskolában megegyengettem, egy zsenge állam­­férfiút döngetek?“ „Csak társalogjanak bátran, sohse tartózkod­janak“, mond Brough f­ölébredvén, „én csak fél­szemmel alszom s mindent hallok, igen, önnek be kell férkőznie a parliamentbe — úgy van Tidd, ne legyek Brough János, ha úgy nem lesz! Pénzéért hat perc­ fog nyerni, különben soha se higyen többé szavamnak! A mi leányomat il­leti, hozzá folyamodjék és ne hozzám. Nekem mindegy, akár ön, akár a kapitány, akár Tit­­marsh lesz a szerencsés. Csak azt kivánom leendő­sömtől, hogy legyen becsületes, nemes szivti em­ber, s önök mind a hárman azok.“ Tidd igen sokat mondó arczczal tekintett a kapitányra, s midőn a házi­gazda ismét aludni dőlt, emlékeztetőleg mutatott szemölyére s a ka­pitánynak intett. „Bánom is én!“ mond a kapitány, „mindig ki­mondom a mit gondolok, s ha tetszik, magának Belinda kisasszonynak is megmondhatja ön.“ Ezzel hirtelen vége is szakadt beszélgetésünk­nek; kávéra szólítottak be, mely után a kapitány egyet-kettőt énekelt a házi kisasszonynyal; néze pedig Tidd a Missre és nem szól vala egyet is, én meg az asztalon levő aczélmetszetű képeket nézegettem, és Broughne a szegények számára harisnyát kötögetett. A kapitány szemtü­l szem­ben gúnyolta ki Belindát, erőltetett magavisele­tét és beszédmódját, de ingerkedő, megalázó bá­nása daczára úgy vettem észre, a kisasszony nagyra becsüli,­­ legalább igen szelíden tűrte gúnyolódását. (Folytattatik.) *­ Nyílt arcz és szív. NAPIHÍREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, február 14. * Az ó-brünni irgalmas barátok conventje által Mor­vában minden irgalmas szerzetispotály körében a rendi­­elöljáróság beleegyezésével létesítendő fürdőintézetekre felsőbb engedélylyel megindított alamizsna-gyűjtés,papi és világi hatóságok s az összes lakosság részvéte nemes keblű gyámolitása következtében, 28,819 ft 442/4 kr pp. tetemes összegre növekedett. Miután a rendi­ elöljárók által tekintettel az egyes convent-kórházakra készült, s a rend főfelügyelője magyarországi bibornok hy­psi­­más c em. , valamint a cs. morva helytartósági elnök­ség által jóváhagyott részlet­kivetési kimutatásokra az egyes rendi­ kórházakhoz a létesítendő fürdők javára a magyar szerzet­rendi tartományban kö­vetkező összegek utalványoztattak : az egri conventnek 1000 ft; a várallyaniak 800; a temesvárinak 600; a pá­painak 800; kis-ínártóninak 600; nagyváradinak 900; vá­­czinak 600; szakolczainak 600; pécsinek 800; a pozsoni üdültek házának 600; végre a szathmári conventnek 600, összesen 7700 ft öt percentes államkötelezvényekben, melyért a magyar rend­­tartomány nevében minden ma­gas egyházi és világi hatóságoknak, valamint a n­émes­­keblű egyes pártfogóknak a legmélyebb hála nyilvánít­­tatik. E közlemény folytán értesülünk, hogy a budai convent már el van látva fürdőintézettel, s hogy végre a zágrábi és pozsoni conventek a fürdőintézetek létesíté­sét sajátjukból fogják eszközölni. g. Már vagy három év óta nem volt Pesten virág­vagy terménytár­lat, még pedig azon igen kön­­nyen megfogható okból, mert az utolsó ilynemű kiállí­tásnál a bevétel még a kiadásokat sem fedezte. És en­nek oka ismét ab­b­an keresendő, hogy az eleinte igen nagy tetszéssel fogadott kiállítás minden évben, és némelykor kétszer egy évben, tavaszszal t. i. virág-, őszszel pedig tert­énytárlat rendeztetett, mi­által tar­­dottsági jogértöket csaihatírat elveszítvén, a felebbi ered­ményt idézték elő. Jelenleg azonban, midőn a közön­ség már három év óta van ily tárlatok nélkül, és május fiában az országosan tudva levő örvendetes oknál fogva a vidékieknek nagy része Pestre seregrend, igen czél­­szerűen cselekszik az előbbi kiállításokat rendező bi­zottmány, ha — mitnt hallik — május hó első napjaiban ez eszm­ét ismét fölfelé veníti, és a múzeum épületnek e czélra oly igen alkalmas helyiségeiben kiállítást rendez. Még nem tudni ugyan, hogy kiválólag virág- vagy ter­ménytárlat lesz-e, de valószínűbben az első, miután ter­mények csak őszszel állíthatók ki kellő mennyi- és min­­­nőségben. Miután azonban remélhető, hogy az illető programjai legközelebb már ki fog adatni, a kiállítás­ban részt venni kívánó gazdaközönség a szerint maj­dan legbiztosabban tájékozhatja magát. g. M­aj.4 minden nyilvános elemi iskolában létezik emlé­kkönyv, hogy az azt látogató díszesebb vendégek neveiket lefesrni szokták. A pesti szegény gyermekkór­ház, ahelyt különben jótékony működésénél fogva a leg­szebb virágzásnak örvend , eddig ily emlékkönyv dí­jával volt , mníg a múlt napokban itteni könyvkötő­mester Boldog Lajos úr az intézetet egy ilyen disz­kó,tést , nagy és legalább 10—15 pstra becsült em­lékkönyvvel még nem­ ajándékozz. Ez emlékkönyv örö­­kíteni fogja azoknak neveit, kik ezen intézetet meg­látogatják, és kik közöl alig távozik el egy is, ki azt jó rendelésénél és jótékony hivatásánál fogva meg nem ajándékozná. .. A jelenleg legügyesebb színpadi magyar tánczosaink közé tartozó Bóka Jani, ki eredeti sejtelmű, lélek­­dús magyar tánczaival az egész közönséget felvilla­nyozza, husvétkor elhagyja a nemzeti színpadot, hogy a bécsi cs. k. karinthiai kápta mellett­ színházban bal­letek- és operákban a magyar táncáét képviselje. Saj­nálnék jeles tánczásunk távoztát, de ha az mégis meg­történik, örülünk azon, hogy így az udvari színpadon a többi nemzeti táncz között a magyar is kellőleg képviselve lesz; és miután Bécs különféle szinpadain szép nemzeti tánczunk vajmi gyakran s akkor is ferde módon mutattatik be, legalább a fennebbi színház lá­togatói kapják azt jó eredeti kiadásban ! Bányakerületi superintendens dr. S­z­e­b­e­r­é­­n­y­i János, az evang. papság tisztes Nesztora, nem ér­hette meg , melyhez annyi öröm és tisztelet leendett csatolva, i. é. május havában eső félszázados jubilaeu­­mát. Selmeczről sietve küldik a Jób-postát, hogy a hetvenen jóval fölül lev , még azonban csak nem rég is szellemileg és testileg ép s vidor aggastyán f. hó 11-én, a legfiatalabb hajnal szárnyain, reggeli 2 óra­kor az örökéletbe költözött. Pest-budai kereskedelmi­­ iparkamra. (Jan. 19-i ülés). A kamra f. é. jan. 19-n Kromer Gyula helyi, tanácsos úr jelenlétében tartott Ülése tárgyaiból a következőket emeljük ki. A budai cs. k. magas helytartósági osztály tudatja a kamrával, hogy az 1856. nov. 17-ki bizottmánya jegyző­könyvből, mely az e napon az összes érdekeltek közbe­jöttével tartott helyi­ bizottság által a cs. k. szabad, aus­­triai államvasut társaság részéről sürgetett s a pályán, épen az indóház legközvetlenebb közelében keresztül vezető két keresk­­ut máshová tétele iránt fölvétetett, következő derül ki: A bizottmány mindenekelőtt a helyszínen meggyőző­dést szerzett magának arról, hogy ez utaknak a pályán keresztüli elzárása és áthelyezése a két szív-­ és Rombach utczánál, a vasúttársaság főigazgatósága által érvé­­nyesített okoknál fogva, melyeket különösen rendőrségi szempontokból a jelen volt cs. k. udvari tanácsos és csendőr-igazgató Protmann lovag úr a maga ál­láspontjából igazoltaknak nyilvánított, nélkülözhetlen szükségesség, s hogy a feleknek tulajdonított kerülők jelentősséggel nem bírnak, ha megfontoljuk, hogy az indó-udvaron keresztüli közlekedésre nézve a dunai ol­dal felé jelenleg semmi tárgyak nem mutathatók ki,s hogy a bár technikai részről lehedlettnek nyilvánított alago­­zás vagy áthidalás esetére is az alagútbai bejárat mesz­­sze kiterjedő lejtőssége vagy a vízvezetékközi lassankinti felmenetei miatt relative kerü­lre mindig nélkülözhet­ően szükség volna. Ily körülmények közt tehát csak az az alternatíva áll­hatna be, vagy elválasztani a személyi meneteket a te­herszállítástól, hogy az utóbbi legalább ezer éllel föl­jebb helyeztessék, mely utóbbi kereskedelmi tekintetben s még inkább az államvasút-társaság érdekében legke­­vésbbé kívánatos, vagy pedig, hogyha a pályaudvar egye­sítve maradna, a kétsziv­ uteza elzárassék, s a felső te­rézvárosi rész közlekedése a pályaudvaron alul­­és fölül a fel Bunasorral mint azt a cs. k. államvasuttársaság már indítványozta, meghagyassék. Mi a pályaátmetszésnek B-nél az előterjesztett tér­rajz szerint 50 öllel tovább föl O-ig áttételét illeti, a bi­zottmány úgy találta, hogy a cs. k. szab. vasuttársaság által a pálya mindkét oldalán saját költségén építendő útvonal mellett B-től C-ig s D-­től E-ig a szóban forgó város­résznek Uj-Pesttek­ egybeköttetésére a vaspálya és a váczi tat közt E-től Y-on keresztül X-féle egy a vasút társaság költségén létesítendő közvetlen útvonal töltésre elkerülhetlen szükség van. Ily formáin a fenn­forgó körülmények mellett az összeköttetés lehetőség szerint minden irányban minden jelentőbb kerülő nél­kül elévethetnék. A fenőbb említett tervjavaslat haso­nlókép élénk gyá­molításra talált az adóhivatali érdekeket képviselő cs. k. pénzügyi tanácsos Kummer Rudolf úr részéről is, azon kifejezett nyilatkozatában, hogy a pályaudvart át­metsző két útvonal min­dnkép bajnak tekinthető, de fő­kép adóhivatali szempontból nehezíti a pályaudvar fe­letti felü­gy­eletet és drágábbá teszi, s hogy tehát ezen utaknak az állam vasúttársaság által sürgetett máshova helyezése­­ a pályaudvar szándékolt elzárása adóhiva­tali tekintetben fölötte kívánatos. Ha azonban ez alkalomból a szándékolt s szóban forgó összeköttetés a vasfürdő és a régi temető mellett egy kocsiút segélyével létre jönne, ezen it azon oknál fogva, hogy az a vácziut mellett a fogyasztási adóhi­vataltól nagy távolra fordulna be a vácziutra s a fölál­lított vonalhivatalok egyikéhez sem vezetne — adóhi­vatali tekintetben mellékútnak nyilváníttatnék,s azon a járás és hajtás, fogyasztási adó alá eső tárgyakkal, a fentálló adóhivatali büntetések alatt, magától érthetőleg mindaddig tilos maradna, mig a nevezett sorompós hi­vatal valami alkalmasabb pontra át nem tétethetnék. (Vége következik.) AUSTRIAI BIRODALOM. Milánóból, febr. 8-ról Írják a „Triest Ztg.“-nak: „A legutóbb múlt három nap alatt Császár Ő Felsége számos magán a­udien­­tiákat méltóztatott adui. Mindazok, kik e szeren­csében részesültek, nem győzik a Fejedelem népszerű leereszkedését magasztalni. C­s­á­s­z­ár­­né Ő Felsége is már számtalan és neveze­tes jótékonyságot gyakorolt. A mindenféle versnemekben és a milánói tájszólásmódban maguk a kézművesek által szerzett alkalmi költemények, melyeket az utczán árulnak s különösen a nép vásárol és olvas, leg­szebb bizonyítványt szolgáltatnak azon ha­talmas benyomásról, melyet a szeretett Ural­kodó Pár kegy teljes magaviselete a nép közt­ előidéz, valamint egyszersmind az utóbbi legörvendetesb hálaérzelmeinek őszinte kifeje­zéséül kell tekintetniük. Tegnap délben Ő F­e­l­­sége Monzába ment, mely legmagasb hatá­rozat által épen most szabad királyi várossá tétetett s melynek parkjában több polgári és katonai fiatabilitások részvétele mellett ismét nagy vadászat tartatott. — Estve felé a Fejedelem ismét visszatért s Császárné Ő Felsége oldalánál jelen volt az „il Monte­­cristo“ ballet első előadásán a Scalaszinházban. Azonban a kiállítás ismét szegényes volt s a ját­szók sem feleltek meg szerepeiknek. — Ö. C. Egy­ers ügghatóságnak azon kérdé­sére, hogy a volt háromosztályu főtanodáknak négyosztályu tanodákká átalakítása folytán mi­ként jelölendők az alsóbb elemi tanodák osz­tályai, a cs. k. cultus- ,és oktatásügyi ministe­­rium következő utasítást adott: A volt háromoszt­­ályu főtanodáknak az 1855. márt. 23-ai minister­­rendelet folytán négyosztályu tanodákká átala­kításából önkényt kö­vetkezik, hogy a volt­ két­­osztályú elemi tanodák, melyeknek a kölebbi ren­delet 21. §­-a szerint a négy osztályú főtanodák há­rom alsó osztályainak kitűzött teljes feladatot kell megoldandók,most is,mi az oktatást illeti,h­árom­­osztályú tanodáknak tekintendők. Hol tehát, mint ez több városban az eset, az elemi tanodák az oktatást három elkülönzött szobában végzik, s a tanítványok, mint a főtanodákban egyik osz­tályból a másikba fölebb mennek , semmi kifo­gás alá nem esik, ez osztályoknak első, második és harmadik elemi tanod­ai osztályok ki jelölése. Ellenben oly tanodai helyeken, hol a tanszobák száma nincs a tagozott tantervhez alkalmazva,­­ hanem szokás szerint a tanodaköteles gyerme­kek számához szabatik, s hol az egész elemi ta­noda elé tűzött szér egy s ugyanazon tanszoba-Az északnyugati átjárat fölfedezése tyTi­ lure által. (Vége.) Okt. 26-án elindult McClune hat emberrel, a Barrow-utat fölkeresni. De a szán már első nap

Next