Budapesti Hírlap, 1857. február (26-48. szám)
1857-02-14 / 36. szám
zépszámítással 60,000 akó bor, ebből elkel évenkint mintegy 20,000 akita, a többi itt fogyasztatik el. E húszezer akóért a város gazdagsága nyolcvanezer forinttal nő évenkint, és ez teszi a nagyobb rész élelmi forrását a készpénzt illetőleg. Van ezenfölül szántóföldünk és rétünk annyi, hogy föl akarom tenni, miszerint a tulajdonosokat egy évre kenyérrel ellátják. Van még egy két tőkepénzes vagy birtokos, kik jövedelmeikből megélnek, és végre a hivatalnokok kiket az állam fizet. Más jövedelmi forrás nincs. Kereskedésünk nem igen hat a sorompókon túl, nyers terményeket a falakról veszünk, közlekedésünk nem oly élénk, hogy ezáltal maradna valami a mi zsebünkben, a fényűzés pedig akkora , hogy bármely élénk kereskedésű és nagy forgalmú városba beillenék. Sajnálkozva bár de ki kell mondanom, hogy a nagy tömeg nem elégelve a szerény kört, melyet tehetségei számára kijelölnek, abból minden áron ki akar bontakozni, és mintha szégyeneldé a sorsot, mely erdődei becsületes munkássága után rá maradt, mindig többnek akar látszani mint a mi, tovább akar terjeszkedni mint a takarója engedi. Az ember valóban nem tudja, boszankodjék-e ezeket látva,vagy szánakodjék, szóljon-e vagy hallgasson, főleg akkor, mikor úgy is azon meggyőződéssel szól, hogy hasztalan az egész, és ha ellenséges indulattal nem találkoznék is , mindenesetre mégis falra hányta a borsot. Már hogy ez életmódnak mi a következménye, mindenki könnyen elképzelheti . a gombaként szaporodik azon élőszjrek serege, ők a nyomornak az utolsó foszlányáért is veszekednek, és bár a törvényszék kérlelhetlen szigorral üldözi őket, mégsem birja e rosznak gyökerét elfojtani, mert egy leszakított ág helyett tüstént több nő, és az egyre vagy másra szabott büntetés legfölébb csak annyit használ, hogy a többiek óvatosabbak legyenek, és társuknak sorsát kikerüljék. Nincs tán város az országban, hol annyi ember építse jólétét a nyomor kizsákmányolására mint itt, nincs város hol annyi magánzálogház léteznék mint nálunk, úgy annyira, hogy a kisebb becsületes kölcsönök a ritkaságok közé tartoznak, és alig van nap, hogy ügyvédeink közöl egyik vagy másik fél ne szólíttatnék segélyért akadályok ellen, kik természetesen adatok hiányában nem segíthetnek, legfölebb szánakozva utasítják el a kérőt, és azt kísértik meg, hogy a követelő s tartozó közt emberibb egyezséget hozhassanak létre. És itt meg kell vallani, hogy Ügyvédeink nagyobb része e tekintetben igen lelkiismeretes, a bíkóságnak ily esetekben, mennyire tőlük telik, kezére járnak, lehetőleg oda működnek, hogy a mételyt kiirtsák, bár igen ritkán sikerül egyiket vagy másikat hurokra keríteni. Rég disputál már a nemzetgazdász a jogászszal az uzsoratörvények miatt, és ha csakugyan rejlik baj az uzsora körüli törvényekben, ez onnan jó, hogy a nemzetgazdászok, midőn a tőke emarkcipatióját követelték, egész egyszerűségben és hktározottan állították föl a tudomány és tapasztalás által állítólag minden kétségen fölül emelt amapostulatumot, hogy az uzsoratörvények négy tollvonással eltöröltessenek. A jogász, ki inkább forgolódott a törvények alkotása körül, Eurepia legnagyobb részében hasonló példákat látva, minek az általam fenebb említettek, makacsul ellenszegült, és még közeledni sem ár járt, s Ők utóbb az elsők is átlátták, hogy követelésük messze megy, s következményei tán nem Tettienek mégis oly eredménydúsak a társadalomra nézve, mint ők theoretice fölállították. Elkérdeztek tehát közeledni egymáshoz, és ifráhat úgy látszik annyira vannak, hogy a rusznak, mennyire az polgári törvények által lehető, Véget vessenek. Hogy segíteni szükséges a jelen állapoton, az eléggé kitűnik abból, mikép a létező intézmények nem voltak képesek a bajt orvosolni, sőt napról napra látjuk annak annyira elharapódzását, hogy sokan már nem is átallják megvallani, miszerint fényűzésük csak az uzsorán alapszik. Remélem, hogy társadalmunk eme kórállapotáról lesz még alkalmam bővebben szólni. ) „Vol-au-vent“ — hal pástétom. TÁRCZA. a eiAMe ifiilim* VII. Fejeset. (Folytatás.) Nemsokára jelentették az ebédet, s Miss B.-t volt szerencsém bevezetni, ki úgy tetszett, koszosan tekint vissza Fizgig kapitányra, mivel ,az úriember Broughnénak ajánlotta karját. A kapitány Broughné jobbja felől foglalt helyet, Miss Belinda rávetette magát a mellette álló székre, engem és Tidd urat állva hagyott, hogy vele átellenben foglaljunk helyet. Az ebéd, mondanom sem kell, tengerirákkal és levessel kezdődött, utána főtt pujka következett. Szeretném tudni, miért van minden nagy ebédnél főtt pujka? Most ettem életemben először valódi austrigalerest, s szemmel tartottam, hogy B.-né, ki erynek erejével maga vagdalta fel a pujkát, minden szép darabot tétije tányérára tett, mert a madárnak több szép adagot falul rakta el, hogy akkor kerüljetnek elő,mikor fékjére kerül a sor. „Én egyszerű ember vagyok, móádá, ..S Svédem is egyszerű. Én utálom az Ön gagymatolt ebédüket, habár franczia szakácsot is tartok azok számára, kik nem úgy gondolkodnak, mint én. Ebből is láthatják, hogy önző nem vagyok, nincsenek előítéleteim, s a Miss kedvéért itt vannak a bechamel-ek és falaok s más franczia csemegék. Kapitány, nem tetszik megkóstolni e veti-rong-ot?“ *) Az ebéd bővelkedett champagneiban és madérában, s nagy ezüstfedeles kannákban állott a sög azok számára, kik azt jobban szeretnék. Brough nagy dolgot csinált belőle, hogy ő sört tőzik, s midőn a nők magunkra hagytak, így szólt: „Uraim, Tiggins annyi bort hoz, amennyi csak kell — csak győzzék“; aztán karszékébe vetette magát s elaludt. ,,Ez mindig igy szokott lenni“, mondá Tidd úr nekem. „Abból a sárga miaszkkal lepecsételt üvegből, Tiggins“, mond a kapitány. „A másik pezsgő amott, melyet tegnap ittunk, keverve van, s majd meghaltam tőle! Valóban a sárga pecsétest magam is jobb szerettem, mint Hoggarty néni pezsgőjét. •Csakhamar kitaláltam, kicsoda ez a Tidd úr, s miben jár. j.Nem dicső egy leány-e ez ?“ így szólt hozzára. „Már melyik ?“ i mondok. p,Hát ki máb, kint Belinda kisasszony ?“ kiált rám TÖK „Ah, találkoztak-e halandó szemek a földön Vjébolíbekkel, mint az ő szemei, vagy bá- múlt'ak-é valába égiphid-szerübb teremtést ?“ ^Kár kórgy nincs rajta több hús“ mond a kaliffing, „s^evé^élih B^emfild. Átkozottul áll egy leánynak e dorgáló szemöld, ezt elhiheti nekem Tifíd ur. Q'm.en idjíes vbus, Monsieur Titmarsh? amint Belinda mondaná.“ „Én felséges ,pezsgőnek tartom ezt, uram, akár ki mit beszél“, mondok. „Bravo! hisz’ ön az én emberem!“ mond a kapitány. „Volté sciolto *) — nemde ? Ön nem ■ akarja fölkelteni a mi alvó házigazdánkat!“ „U£y van, uram, mivel tiszteleteiben tartom mint London városa első emberét és igazgatónkat.“ „Valamint én is“ mond Tidd, „s mához esztendőre, midőn teljes korú leszek, tettel is meg fogom bizonyitni.“ „S ugyan mivel ?“ kérdem. „Hogyan ? — mivel ?— Hát, lássa ön (köhentés) — julius 14-dikén, birtokába jutok — atyám tetemes összeget nyert — egy vállalata szépen sikerült.“ „Hát mért néha mondja ideg ön ? Egy szó mint száz, az ön apja szabó —■ s punctum.“ „Igen ő szabó volt, s mi Van ebben szégyelni való ? Én egyetemet végzett elmber vagyok, s érzelmeimre már oly nemes vagyok, mint akármelyik ; sőt meglehet, nagyobb mértékben, mint némely kopott aristokrata.“ „Tidd, ne légy oly szigorú!“ mond a kapitány, kiürítvén a tizedik poharat is. „Mint mondom, Titmarsh úr, midőn teljeskörű leszek, szép vagyont veszek át. S Brough úr szíves volt megígérni, hogy ha húszezer tanítomat nála tesztem le, tizenkét százat fizet nekem évenkint , — s én is megígértem, hogy nála teszem le.“ „A nyugat hiddlesexi pénztárba ?“ mondok — „a mi hivatalunkban ?“ „Ó, hám! egy másik társulatnál, melynek Brough ur szintén igazgatója, s mely ép oly jó lábon áll. Brough Ur régi barátja a mi családunknak, sir, s engem különösen kedvel, azt mondja, annyi képességgel, mint enyém, a parlamentbe is bejuthatok; s akkor — akkor! — Miután a ház tagja leszek, megházasodóan , — nemde igazam van ?“ „Oh! te tavasz! — oh! tervfaragú köbé!“ mond a kapitány. Ki hitte volna, hogy midőn az iskolában megegyengettem, egy zsenge államférfiút döngetek?“ „Csak társalogjanak bátran, sohse tartózkodjanak“, mond Brough fölébredvén, „én csak félszemmel alszom s mindent hallok, igen, önnek be kell férkőznie a parliamentbe — úgy van Tidd, ne legyek Brough János, ha úgy nem lesz! Pénzéért hat perc fog nyerni, különben soha se higyen többé szavamnak! A mi leányomat illeti, hozzá folyamodjék és ne hozzám. Nekem mindegy, akár ön, akár a kapitány, akár Titmarsh lesz a szerencsés. Csak azt kivánom leendősömtől, hogy legyen becsületes, nemes szivti ember, s önök mind a hárman azok.“ Tidd igen sokat mondó arczczal tekintett a kapitányra, s midőn a házigazda ismét aludni dőlt, emlékeztetőleg mutatott szemölyére s a kapitánynak intett. „Bánom is én!“ mond a kapitány, „mindig kimondom a mit gondolok, s ha tetszik, magának Belinda kisasszonynak is megmondhatja ön.“ Ezzel hirtelen vége is szakadt beszélgetésünknek; kávéra szólítottak be, mely után a kapitány egyet-kettőt énekelt a házi kisasszonynyal; néze pedig Tidd a Missre és nem szól vala egyet is, én meg az asztalon levő aczélmetszetű képeket nézegettem, és Broughne a szegények számára harisnyát kötögetett. A kapitány szemtül szemben gúnyolta ki Belindát, erőltetett magaviseletét és beszédmódját, de ingerkedő, megalázó bánása daczára úgy vettem észre, a kisasszony nagyra becsüli, legalább igen szelíden tűrte gúnyolódását. (Folytattatik.) * Nyílt arcz és szív. NAPIHÍREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, február 14. * Az ó-brünni irgalmas barátok conventje által Morvában minden irgalmas szerzetispotály körében a rendielöljáróság beleegyezésével létesítendő fürdőintézetekre felsőbb engedélylyel megindított alamizsna-gyűjtés,papi és világi hatóságok s az összes lakosság részvéte nemes keblű gyámolitása következtében, 28,819 ft 442/4 kr pp. tetemes összegre növekedett. Miután a rendi elöljárók által tekintettel az egyes convent-kórházakra készült, s a rend főfelügyelője magyarországi bibornok hypsimás c em. , valamint a cs. morva helytartósági elnökség által jóváhagyott részletkivetési kimutatásokra az egyes rendi kórházakhoz a létesítendő fürdők javára a magyar szerzetrendi tartományban következő összegek utalványoztattak : az egri conventnek 1000 ft; a várallyaniak 800; a temesvárinak 600; a pápainak 800; kis-ínártóninak 600; nagyváradinak 900; váczinak 600; szakolczainak 600; pécsinek 800; a pozsoni üdültek házának 600; végre a szathmári conventnek 600, összesen 7700 ft öt percentes államkötelezvényekben, melyért a magyar rendtartomány nevében minden magas egyházi és világi hatóságoknak, valamint a némeskeblű egyes pártfogóknak a legmélyebb hála nyilváníttatik. E közlemény folytán értesülünk, hogy a budai convent már el van látva fürdőintézettel, s hogy végre a zágrábi és pozsoni conventek a fürdőintézetek létesítését sajátjukból fogják eszközölni. g. Már vagy három év óta nem volt Pesten virágvagy terménytárlat, még pedig azon igen könnyen megfogható okból, mert az utolsó ilynemű kiállításnál a bevétel még a kiadásokat sem fedezte. És ennek oka ismét abban keresendő, hogy az eleinte igen nagy tetszéssel fogadott kiállítás minden évben, és némelykor kétszer egy évben, tavaszszal t. i. virág-, őszszel pedig terténytárlat rendeztetett, miáltal tardottsági jogértöket csaihatírat elveszítvén, a felebbi eredményt idézték elő. Jelenleg azonban, midőn a közönség már három év óta van ily tárlatok nélkül, és május fiában az országosan tudva levő örvendetes oknál fogva a vidékieknek nagy része Pestre seregrend, igen czélszerűen cselekszik az előbbi kiállításokat rendező bizottmány, ha — mitnt hallik — május hó első napjaiban ez eszmét ismét fölfelé veníti, és a múzeum épületnek e czélra oly igen alkalmas helyiségeiben kiállítást rendez. Még nem tudni ugyan, hogy kiválólag virág- vagy terménytárlat lesz-e, de valószínűbben az első, miután termények csak őszszel állíthatók ki kellő mennyi- és minnőségben. Miután azonban remélhető, hogy az illető programjai legközelebb már ki fog adatni, a kiállításban részt venni kívánó gazdaközönség a szerint majdan legbiztosabban tájékozhatja magát. g. Maj.4 minden nyilvános elemi iskolában létezik emlékkönyv, hogy az azt látogató díszesebb vendégek neveiket lefesrni szokták. A pesti szegény gyermekkórház, ahelyt különben jótékony működésénél fogva a legszebb virágzásnak örvend , eddig ily emlékkönyv díjával volt , mníg a múlt napokban itteni könyvkötőmester Boldog Lajos úr az intézetet egy ilyen diszkó,tést , nagy és legalább 10—15 pstra becsült emlékkönyvvel még nem ajándékozz. Ez emlékkönyv örökíteni fogja azoknak neveit, kik ezen intézetet meglátogatják, és kik közöl alig távozik el egy is, ki azt jó rendelésénél és jótékony hivatásánál fogva meg nem ajándékozná. .. A jelenleg legügyesebb színpadi magyar tánczosaink közé tartozó Bóka Jani, ki eredeti sejtelmű, lélekdús magyar tánczaival az egész közönséget felvillanyozza, husvétkor elhagyja a nemzeti színpadot, hogy a bécsi cs. k. karinthiai kápta mellett színházban balletek- és operákban a magyar táncáét képviselje. Sajnálnék jeles tánczásunk távoztát, de ha az mégis megtörténik, örülünk azon, hogy így az udvari színpadon a többi nemzeti táncz között a magyar is kellőleg képviselve lesz; és miután Bécs különféle szinpadain szép nemzeti tánczunk vajmi gyakran s akkor is ferde módon mutattatik be, legalább a fennebbi színház látogatói kapják azt jó eredeti kiadásban ! Bányakerületi superintendens dr. Szeberényi János, az evang. papság tisztes Nesztora, nem érhette meg , melyhez annyi öröm és tisztelet leendett csatolva, i. é. május havában eső félszázados jubilaeumát. Selmeczről sietve küldik a Jób-postát, hogy a hetvenen jóval fölül lev , még azonban csak nem rég is szellemileg és testileg ép s vidor aggastyán f. hó 11-én, a legfiatalabb hajnal szárnyain, reggeli 2 órakor az örökéletbe költözött. Pest-budai kereskedelmi iparkamra. (Jan. 19-i ülés). A kamra f. é. jan. 19-n Kromer Gyula helyi, tanácsos úr jelenlétében tartott Ülése tárgyaiból a következőket emeljük ki. A budai cs. k. magas helytartósági osztály tudatja a kamrával, hogy az 1856. nov. 17-ki bizottmánya jegyzőkönyvből, mely az e napon az összes érdekeltek közbejöttével tartott helyi bizottság által a cs. k. szabad, austriai államvasut társaság részéről sürgetett s a pályán, épen az indóház legközvetlenebb közelében keresztül vezető két kereskut máshová tétele iránt fölvétetett, következő derül ki: A bizottmány mindenekelőtt a helyszínen meggyőződést szerzett magának arról, hogy ez utaknak a pályán keresztüli elzárása és áthelyezése a két szív- és Rombach utczánál, a vasúttársaság főigazgatósága által érvényesített okoknál fogva, melyeket különösen rendőrségi szempontokból a jelen volt cs. k. udvari tanácsos és csendőr-igazgató Protmann lovag úr a maga álláspontjából igazoltaknak nyilvánított, nélkülözhetlen szükségesség, s hogy a feleknek tulajdonított kerülők jelentősséggel nem bírnak, ha megfontoljuk, hogy az indó-udvaron keresztüli közlekedésre nézve a dunai oldal felé jelenleg semmi tárgyak nem mutathatók ki,s hogy a bár technikai részről lehedlettnek nyilvánított alagozás vagy áthidalás esetére is az alagútbai bejárat meszsze kiterjedő lejtőssége vagy a vízvezetékközi lassankinti felmenetei miatt relative kerülre mindig nélkülözhetően szükség volna. Ily körülmények közt tehát csak az az alternatíva állhatna be, vagy elválasztani a személyi meneteket a teherszállítástól, hogy az utóbbi legalább ezer éllel följebb helyeztessék, mely utóbbi kereskedelmi tekintetben s még inkább az államvasút-társaság érdekében legkevésbbé kívánatos, vagy pedig, hogyha a pályaudvar egyesítve maradna, a kétsziv uteza elzárassék, s a felső terézvárosi rész közlekedése a pályaudvaron alulés fölül a fel Bunasorral mint azt a cs. k. államvasuttársaság már indítványozta, meghagyassék. Mi a pályaátmetszésnek B-nél az előterjesztett térrajz szerint 50 öllel tovább föl O-ig áttételét illeti, a bizottmány úgy találta, hogy a cs. k. szab. vasuttársaság által a pálya mindkét oldalán saját költségén építendő útvonal mellett B-től C-ig s D-től E-ig a szóban forgó városrésznek Uj-Pesttek egybeköttetésére a vaspálya és a váczi tat közt E-től Y-on keresztül X-féle egy a vasút társaság költségén létesítendő közvetlen útvonal töltésre elkerülhetlen szükség van. Ily formáin a fennforgó körülmények mellett az összeköttetés lehetőség szerint minden irányban minden jelentőbb kerülő nélkül elévethetnék. A fenőbb említett tervjavaslat hasonlókép élénk gyámolításra talált az adóhivatali érdekeket képviselő cs. k. pénzügyi tanácsos Kummer Rudolf úr részéről is, azon kifejezett nyilatkozatában, hogy a pályaudvart átmetsző két útvonal mindnkép bajnak tekinthető, de főkép adóhivatali szempontból nehezíti a pályaudvar feletti felügyeletet és drágábbá teszi, s hogy tehát ezen utaknak az állam vasúttársaság által sürgetett máshova helyezése a pályaudvar szándékolt elzárása adóhivatali tekintetben fölötte kívánatos. Ha azonban ez alkalomból a szándékolt s szóban forgó összeköttetés a vasfürdő és a régi temető mellett egy kocsiút segélyével létre jönne, ezen it azon oknál fogva, hogy az a vácziut mellett a fogyasztási adóhivataltól nagy távolra fordulna be a vácziutra s a fölállított vonalhivatalok egyikéhez sem vezetne — adóhivatali tekintetben mellékútnak nyilváníttatnék,s azon a járás és hajtás, fogyasztási adó alá eső tárgyakkal, a fentálló adóhivatali büntetések alatt, magától érthetőleg mindaddig tilos maradna, mig a nevezett sorompós hivatal valami alkalmasabb pontra át nem tétethetnék. (Vége következik.) AUSTRIAI BIRODALOM. Milánóból, febr. 8-ról Írják a „Triest Ztg.“-nak: „A legutóbb múlt három nap alatt Császár Ő Felsége számos magán audientiákat méltóztatott adui. Mindazok, kik e szerencsében részesültek, nem győzik a Fejedelem népszerű leereszkedését magasztalni. Császárné Ő Felsége is már számtalan és nevezetes jótékonyságot gyakorolt. A mindenféle versnemekben és a milánói tájszólásmódban maguk a kézművesek által szerzett alkalmi költemények, melyeket az utczán árulnak s különösen a nép vásárol és olvas, legszebb bizonyítványt szolgáltatnak azon hatalmas benyomásról, melyet a szeretett Uralkodó Pár kegy teljes magaviselete a nép közt előidéz, valamint egyszersmind az utóbbi legörvendetesb hálaérzelmeinek őszinte kifejezéséül kell tekintetniük. Tegnap délben Ő Felsége Monzába ment, mely legmagasb határozat által épen most szabad királyi várossá tétetett s melynek parkjában több polgári és katonai fiatabilitások részvétele mellett ismét nagy vadászat tartatott. — Estve felé a Fejedelem ismét visszatért s Császárné Ő Felsége oldalánál jelen volt az „il Montecristo“ ballet első előadásán a Scalaszinházban. Azonban a kiállítás ismét szegényes volt s a játszók sem feleltek meg szerepeiknek. — Ö. C. Egyers ügghatóságnak azon kérdésére, hogy a volt háromosztályu főtanodáknak négyosztályu tanodákká átalakítása folytán miként jelölendők az alsóbb elemi tanodák osztályai, a cs. k. cultus- ,és oktatásügyi ministerium következő utasítást adott: A volt háromosztályu főtanodáknak az 1855. márt. 23-ai ministerrendelet folytán négyosztályu tanodákká átalakításából önkényt következik, hogy a volt kétosztályú elemi tanodák, melyeknek a kölebbi rendelet 21. §-a szerint a négy osztályú főtanodák három alsó osztályainak kitűzött teljes feladatot kell megoldandók,most is,mi az oktatást illeti,háromosztályú tanodáknak tekintendők. Hol tehát, mint ez több városban az eset, az elemi tanodák az oktatást három elkülönzött szobában végzik, s a tanítványok, mint a főtanodákban egyik osztályból a másikba fölebb mennek , semmi kifogás alá nem esik, ez osztályoknak első, második és harmadik elemi tanodai osztályok ki jelölése. Ellenben oly tanodai helyeken, hol a tanszobák száma nincs a tagozott tantervhez alkalmazva, hanem szokás szerint a tanodaköteles gyermekek számához szabatik, s hol az egész elemi tanoda elé tűzött szér egy s ugyanazon tanszoba-Az északnyugati átjárat fölfedezése tyTi lure által. (Vége.) Okt. 26-án elindult McClune hat emberrel, a Barrow-utat fölkeresni. De a szán már első nap