Budapesti Hírlap, 1857. február (26-48. szám)
1857-02-18 / 39. szám
Pest. Szerda, Szerkesztői iroda : Egyetem utcza 2-ik sz. a. 1-ső emeleten. Kiadó hivatal van: Egyetem utczában, 2-ik szám alatt, földszint. Megjelenik e lap, vasárnap és ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre :félévre: 10 frt, évnegyedre:5 frt. Helyben : félévre: 8 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirde té sek ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért f1 kr, többszöriért pedig 4 kr. számittatik. — Egyes szám 30 pkr. Előfizethetni helyben: nap kiadó hivatalában, Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint; vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandók. HIVATALOS RÉSZ. A kassai közigazgatási terület vegyes szolgabiró hivatalainak személyügyeire nézve fönálló cs. k. országos bizottsány Kravnik Sándor helytartósági fogalmazó gyakornokot, Pintér Márton, Paztrik Gyula és Baronassy János figyelőket, Püteky László helytartósági fogalmazó gyakornokot, dr. Bachmann József és Pokorny Károly fogalmazó napdíjast és volt figyelőket és Honat József telekkönyvi tollnokot ideigl. II. oszt. helytartósági hivatali tollnokokká kinevezte. NEMHIVATALOS RÉSZ. Milánóból febr. 15-től a „Gazz. uff. di Milano“ következő közlést hoz : A cs. k. Apostoli Felsége f. h. 11-n kelt legfelsőbb kézirata által a jan. 26-n kibocsátott legmagasb kegyelmi tényt azokra is kiterjeszteni méltóztatott, kik a Felséges Császári Ház tagjai elleni sértés bűnét követték el. A legmagasb kegyelem ezen uj ténye is azonnal foganatosíttatott. Ó cs. k. Felsége továbbá Bresciában jan. 11-én kelt legmagasb kabineti irata által a montefortei (verona-tartományi) templom épületi pénzalapja számára 2000 lirányi segélyösszeget az állami kincstárból a nevezett templom fedelének kijavítása végett legkegyelmesebben engedélyezni, méltóztatott. Pest, febr. 17. A ZÁLOGOS JAVAK S JOGOK VÉGREHAJTÁSÁNAK TÖRVÉNYES IDŐTARTALMA. II. Hogy mely szempontra kelljen magunkat e legújabb igazságügyminiszeri határozmány teljes fölfogására nézve helyeznünk, már maga a végrehajtási jog fogalma kimutatja. Nem általában az elévülés időtartamáról szóló s a polg. törvénykönyvben foglalt szabványok alkalmazásáról — mi itt körön kívül esik — hanem tisztán azon ítéletek végrehajtásáról van tehát itt szó, melyekben mint említek: az elzálogosított fekvő javak s jogok és az időleges érdemdíjazások visszaadása forog szőnyegen afölpörésre nézve. Ennél fogva mi, különösen a föltettük első kérdés körüli tájékozásra nézve, azt hiszszük, hogy a zálogos pörökre hozott ítéletekből keletkező végrehajtási jog bizonyos határidőhöz van kötve egyáltalában, s hogy ezen határidő nem az ált. polg. törvénykönyv idézett §§-sai által szabályoztatik. A polgári törv.könyv idézett §-sai ugyanis csak az azon idő óta szerzett tulajdonok s jogokra nézve alkalmazhatók, melyek magának a törvénykönyvnek hazánkba történt behozatalával keletkeztek, — visszaható erővel tehát nem bírnak annál is inkább, minthogy e kérdésben levő zálogos ügyek s viszonyok nem a birodalmi uj, hanem az ország régibb törvényei szerint itélendők. Világosan ki van ez mondva az ált. polg. törvénykönyv bevezetéséül szóló, s 1852. nov. 29-dikén kelt legmagasb cs. k. nyiltparancs XII-dik czikkelye által is, hol nevezetesen az elévülés és elbirtoklás kérdéseire nézve az állapíttatott meg, miszerint az ált. polg. törvénykönyv hatályba lépte előtt elkezdődött elbirtoklás vagy elévülés a régibb törvények szerint ítélendő meg. A kérdésben lévő zálogos s érdemdijazási ítéletek végrehajtásának joghatályára s időtartamára nézve inkább ez, semmint a ptk. §-sal, tartandó szem előtt, — minthogy ez szoros összefüggésben áll az ősiségről szóló cs. k. nyiltparancs 5. pontjával is, — s minthogy végre a p. t. könyvben olvasható 1478. s 1483- dik §-ok nem is oly természetű zálogviszonyoks jogokról szólanak, mint milyeneknek a régi magyar ősiség szolgál alapjokul. A föltettük második kérdésre is elvileg kimondhatjuk tehát, miszerint a polg. törvénykönyv harmadik része a zálogváltási ítéletekből keletkezett végrehajtási jog tartamát egyáltalában nem szabályozza, mert meg kell jegyeznünk, hogy ugyancsak az ált. polg. törvénykönyv bevezetéséül szolgáló cs. k. nyiltparancs említett czikkelye 6-dik pontja szerint, ha valaki az elbirtoklásra vagy elévülésre oly esetekben hivatkozik, melyekben az ilyen elbirtoklásnak vagy elévülésnek a korábban létezett törvények szerint helye nem volt, avvagy az ált. polg. törvénykönyvben kiszabottnál hosszabb időre határoztatok, úgy ő az első esetben az elévülés vagy elbirtoklást általában, a második esetben annak a törvénykönyvben meghatározott rövidebb határidejét csak azon időponttól számíthatja, melyben az új törvény hatályba lép. Ez által azonban az eddigi ősiségi és zálogbirtoki viszonyok szabályozása iránt kibocsátott különös rendszabályokban semmi változás nem létezik. A már eddig mondottaknál fogva önkénytelő áll a harmadik kérdésnek megoldása is. Az újabb időkben hozott zálogváltási végrehajtást tárgyazó jogok s a régibb végrehajtató ítéletekben adott jogok érvényének időtartamát meghatározó különbségre nézve tudniillik : az ősiségi cs. kir. nyiltparancs 29-dik § sában találunk utasítást, mely kapcsolatban ép azon nyiltparancs 26. és 27-dik §-saival, az örökösödési birtokbeli (ex usu) szerződési, — zálog és időleges érdemdijazási visszaváltást tárgyazó ítéletek végrehajtására, — a jog különbeni elvesztésének terhe alatt, — az ált. polg. törvényköny hatályba léptétől kezdve, egy évet tűzött ki. Ezen határidőnek gyakorlati alkalmazásáról s értelmezéséről szintén sokat lehetne mondanunk, azonban tartózkodunk a bőségtől, nehogy a magyarázatot mi is elmagyarázzuk. sz. 39. Február 18.1853. Tájékozások az úrbéri faizás körül. Pest-Zsoltmegyéből, februárban. Az úrbéri faizás a volt földesúri s jobbágyi viszonyok között minkét részről jognak és kötelességnek is tekintetik, mert egymás irányában jótékony élvezetet és szolgálati terhet föltételez. Értjük pedig úrbéri faizás alatt azon viszonyt, mely szerint a volt egész telkes jobbágy, és igy aránylag a kisebb állományú is, bizonytalan mennyiségű tűzi, és (azelőtt) épületi faizás élvezetéért földesurának két mértföldnyi távolságra fekvő erdejéből, két mértföldnyi távolságig eshető lerakó helyére, egy öl fát beszállítani tartozott, a házas-zsellérek pedig fejenkint fél öl fát összevágni köteleztettek. 1836 : VI. §. 4. és VII. §. 8. Az úrbéri faizási viszony az erdőre nézve mindenesetre szolgálmánynak (praestatio) tekintendő, az élvezet mértéke azonban az erdők kiterjedése, gyakorlat s más helybeli viszonyok vagy netalán már hozott úrbéri ítéletekhez képest fölötte különböző, míg a törvényben kijelölt járulmány Magyarországban mindenütt és minden körülmények között ugyanazon egy; megemlítendő még, hogy miután az úrbéri kötelék megszűntével jövendője ház és épületek kibecsülésének, és igy az 1836. 4. §-ban idézett Hármas könyv I. Része 40-dik czikk alkalmazásának, mely szerint a jobbágyi épületek fűszerei ingyen maradtak az uraságnak, helye többé nem lehet, az 1853-dik évi mártius 2-ról kiadott legfelsőbb nyiltparancs, az épületi fairásról már említést sem tesz. | A magyar erdészeti egylet, tekintve hogy a földbirtok ezen gazdasági ága talán már inkább kíméletet és oltalmat igényel, mintsem gyarapodásra és előmenetelre lehet kilátása, ezen fontos tárgyat több éven át tanácskozmányaiban megvitatta, de amint a múlt évi példa is mutatta, a mindig újabban fölmerülő nehézségek, jelesen az akkor szóba vett jogos erdei legeltetés, és így új szolgálmány kérdése végett irányadó határozatot eddig elő nem idézhetett.3) Ezen szakszerű vitatkozások leginkább a kérdéses szolgálmány igazságos megváltására szolgálható kulcs feltalálása körül forognak .4) mi *) Tisztelt munkatársunk nem kellőleg használta a „szolgalom” kitételét; a szolgalmaknak ugyanis a polg. törvénykönyv VII-dik fejezete határozott s egészen különböző értelmet ad. Szerk. 1) De igen, a 11-ik s 13-ik §-ban. Szerk. 9) Valamint a régibb úgy az újabb törvényhozás számos közigazgatási intézkedéseket tett már e tárgyban, csak azokat kell megtartani. Szerk. :*) Mittheilungen des ungarischen Forst-Vereins. Reditermészetesen annyival nehezebb, mentül különbözőbb az élvezet mennyisége és módja. Minden esetre azonban figyelmet érdemel azon elv, mely az 1836. VI. §. 4-ben az épületi fairásra nézve világosan ki van mondva, hogy t. i. csak az addigi gyakorlat, és annál nem nagyobb menynyiség szolgál zsinórmértékül, és így az élvezők szükségletének kikutatása s figyelembe vétele annál kevesbbé lehet irányadó, mentül bizonyosabb az , hogy a szükséglet aránya legtöbbnyire az egyéniségek és azok takarékosságától függ, és valamint egy részről az adózás aránya, és a méltányosság kívánja, hogy az egész telkes négyannyit kapjon mint a fertályos, úgy nem ritkán találtatik oly házas zsellér, ki több faizást szükséges, mint más egész telkes földbirtokos, noha arányos illetőségével beérni tartozik. A tűzifairásra nézve az idézett 1836-diki törvény azt rendeli, hogy ha arra nézve panasz támadna, megyei küldöttség közbejöttével szabad egyezés köttessék, vagy törvényesen úrbéri után határoztassék el, a per kimeneteléig a gyakorlat fenntartandó lévén. Ezen az utón számos fairási szabályozó pörök döntöttek el; van példa jelesen Bács megyében, hol megyei törvényszéki ítélet nyomán az akkori helyi.tanács minden egész telek után nyolcz kocsi fát a jobbágyokházi szüksége fedezésére megfelelő mennyiségnek állapított meg, van másik példa, jelesen Alsó-Pest megye több községeire nézve, hol az élvezet mennyisége az erdők állapotához arányosíttatott, és telkenkint hat szekér fa rendeltetett kiadatni. És valóban czélszerűbb is telkenkint kocsi számban a failletőséget megállapítani, mint az úrbéri fa hordását bizonyos hetekre vagy napokra minden arány nélkül határozni, sőt néhol még egész éven által is tűrni, mi a kártételeket igen gyakoriakká, a felügyelést pedig lehetetlenné teszi. Az ilyen czélellenes és szabálytalan haszonvétel okozá, hogy a legújabb törvényhozás (1853-ki mártius 2-ki cs. nyiltparancs) az erdőilletőségek végelkülönítését megrendelő. Mielőtt azonban az elkülönítésre áttérnénk, kettőt találunk szükségesnek megjegyezni azon helyekre nézve, hol netalán már a faizás urbérileg szabályoztatott: 1) Az 1853-ik évi mártius 2-ai nyilt parancs 47-ik §-a végén azt rendeli : „az eddigi törvények, és az ezek értelmében hozott jogerejű határozatok alapján tett végrehajtások felsőbb bírósági átvizsgálás végett többé nem terjesztethetnek föl. 2) Az erdő tettleges elkülönítése nincs teljességgel parancsolva a törvény által, mert a fent idézett nyilt parancs 13-ik §-ának vége ezt foglalja magában : „A körülményekhez képest, s hol a viszonyoknál fogva tanácsosabbnak mutatkozik az erdő felosztása helyett, a jogos erdei haszonvétel, az meghatározott évenkénti failletménynyé átváltoztatandó, kellő módon kitudandó, s neme és ideje megállapítandó“; — ahol tehát a faizás mennyisége már meg van állapítva, ott az többé kérdés alá nem vétethetik, és valahol a jogos erdei haszonvétel kiadása az uradalomnak kevesebb áldozatába kerül, mint a kész erdőtestnek átengedése, ott mindenütt tanácsosabb a természetbeni haszonvételt megtartani, és hol kétséges, azt vagy barátságos, vagy törvényes uton megállapítani. (Vége következik.) Szolnok, febr. 14 —k— Tegnapelőtt itt gyűlés volt járási cs. k. szbiró t. Dobránszky K. ur mint kinevezett polgári biztos jelenlétében. A tisza-szabályozási hevesi osztály t. Hubay B. ur elnöklete alatt tanácskozott a tervezett nagyszerű kölcsönről. Felolvastatván a múlt évi jun. 12-kei ugyane tárgy iránt tartott gyűlés jegyzőkönyve, — valamint m. gróf Andrássy M. levele, mely szerint annak előterjesztése mellett, mikép a tiszaszabályozási ügyet 0 cs. k. Felsége legmagasabb kegyelmére méltatván, a kivitelre szükséges eszközök előállításában segédkezeket nyújtani méltóztatik, és 0 cs. k. Fensége Föherczeg- Főkormányzó Ur közbenjárása folytán engedély adatott arra, hogy valamennyi társulatok küldöttei e hó 23-kán Pesten összejőve, főleg a nyerendő nagyszerű kölcsön fölött értekezhessenek, felhívja a hevesi osztályt is ily küldöttek kinevezésére. Már a jun. 12-kén tartott gyűlés alkalmával kimondatott, miként e társulatnak,— mely T.Füght von Franz Smetaczek, dritte Reihe,Heft. I. Pressburg 1856. Seite 15—30. 4) Ha az idézett cs. k. nyiltparancs 14-ik §-sát a 30-ik §-ssal összevetjük, és ezek mellett megolvassuk még az 1856 febr. 2-ról kelt miniszeri rendeletet, ezen állítás merevségét nem találnak igazolva. Szerkvedtől kezdve le egész Csongrád megye széléig mindkét oldalon emeli a védgátakat, a töltésezési és belső szabályozási összes költségek fedezése végett négy millió 20—25 év alatt törlesztendő kölcsönre van szüksége. Most tehát elsőben is hálateljes köszönő felirat intéztetik a cs. k. Fenségéhez, ki kegyesen közbenjárni méltóztatott, hogy az érdeklettek Szathmár-Ugocsától kezdve le egész Bácsig Pesten egy nagygyűlésen együtt a teendők fölött értekezhetnek, egyúttal küldötteknek megválasztottak : Hubay Bertalan, Szányi János és Fráter Pál urak, utasításul adatván nekik , e társulatnak a kölcsön iránti kivonatát a nagygyűlésen előadni, miszerint ezen vízmentesítési osztály lehető leghosszabb időre terjedendő törlesztés és kedvező feltételek mellett, 4 millió ftot óhajt úgy, hogy a pénz, mint a társulat tulajdona, ennek kezelése alatt maradjon; a küldöttek egyszersmind a kölcsön iránti szerződés megköthetésére fölhatalmaztatnak ; tudósításuk az eredményről beváratván. E gyűlésen a külön egyletek képviselőinek kellett volna a jun. 12-ki határozat értelmében — még pedig teljhatalommal ellátva megjelenniük ; de az idő rövid lévén, miután e gyűlésre minden érdekeltek hirlapilag úgy is meg voltak hiva , ennélfogva a gyűlés érvényesen határozhatónak jelenté ki magát annál inkább, mivel oly érzékeny dologról, mint a pénz, lévén szó, — sietnünk kell, hogy el ne késsünk. A jászkiséri külön egylet e hó 18-kán és 19-kén tart e tárgyban gyűlést, — melynek eredménye a nagy gyűlés elé fog a maga utján terjesztetni. Ily előkészületek mindenfelől a közös ellenség legyőzésére! És a Tisza már is hunnyászkodik, —z a szolnoki mércze 12-ként mutatott, — és kilátása sincs bő forrásokra, — mert hir szerint Máramarosban csekély a hó, — ez a hir pedig nekünk kedvesen hangzó. Somogy, febr. 8. A napokban köröztetett a cs. k. magas kormánynak a népiskolák s iskolatanítók jelen anyagi állását a legkisebb részletekig kikérdező leirata, miből édes örömmel látja mindenki, hogy népiskoláink a magas kormány kegyes gondoskodásánál fogva nemsokára eljutandnak azon rég óhajtott állásba,melyben áldást árasztandnak e haza eddig nagyrészben értelmi kiskorúságban sínlődő földmivelő népeire! A kikérdező leirat pontjai e következők: Hely neve, melyben az iskola fennáll ? Mennyi az iskolaköteles növendék ? és pedig külön a fiuk s leányok ? Mennyivel vannak többen vagy kevesebben az iskolakötelesek, mint az iskolába nem járók ? Elemi iskolák állítják-e külön a fiúk s leányok számára ? Az oktatás egész vagy félnap tart-e ? Mi nyelv használtang oktatási nyelvül ? Van-e külön hitelemző? Leányok nevelésére van-e külön nőtanítóintézet? Helybeli világi iskolafelügyelő hivatalbeli buzgalma ? Az iskola jó, közép vagy rosz állapotban van-e ? Fennáll-e a vasárnapi iskola s hány fiú s hány leány nyer oktatást ? Iskolai alapítványok mi czélra használtatnak? Mennyi a tanító évenkinti szolajárandósága ? Mennyi fekvőbirtoka van az iskolának s ki munkálja ? Van-e a népiskolának könyvtára? Van-e faiskolája? stb. Bizton hihetjük, hogy a magas kormány a népiskolák jelen állását szemügyre vevő, s legkisebb részletekig kiterjedő e becses figyelme nem egyéb mint megelőző kedves hírnöke a mindenek által rég óhajtott népiskolai teljesen új szervezetnek, melynek nyomán a nép- s vasárnapi iskolák virágzásra jutnak, a mostani sötét, nedves épületek helyén más, a népnevelés magasztos eszméjének megfelelő iskolák díszelgenek; a szegény népiskolatanítók ínséges anyagi állásukból méltóbb állásba helyeztetnek ; a falusi jótékony egyesületek lassankint létre jönek a nép anyagi jóllétére vonatkozó hasznos könyvek nagyobb elterjedést nyernek, a tudomány, vallásos élet erőt révén a nép nomádi nyerseségén,mélyebb gyökeret ver, s igy lassanként eljö azon boldog idő, melyben az írás szava szerint ekként kiálthatunk fel: Uj ég és uj föld!! Említésre,és nagyobb birtoku uraink általi követésre méltó például hozhatom fel Czindery László úrnak azon nemes tettét, hogy a Baris- Váradi lelkésznek, a tagosítás alkalmával, az egy negyed telek helyett egy egész telket adományozott. Január hó 29-kén a Nagy-Bajomi nemes érzelmű közbirtokosság, a pesti nemzeti színház nyugdíjintézetének gyarapítására bált rendezett, melynek tiszta jövedelme 600 forint lett, de mely öszveget a szünidő alatt,az ügytől áthatott jó ked-