Budapesti Hírlap, 1857. március (49-73. szám)
1857-03-01 / 49. szám
Lehet már mintegy 9 éve, hogy a helybeli gör. n. egyesült egyház építendő iskolája javára évenkint tánczvigalmakat rendez, s a közönség bizony nem is vonta meg azoktól részvétét. És Isten segítségével sikerült is a nevezett egyháznak egy csinos iskolai épületet már három év előtt fölállítnia. Eddig minden renden van, de kevésbbé találjuk rendénlevőnek azt, hogy a nagyrészben iskolai épületre különféle hitfelekezetűektől összegyűjtött pénzből emelt lakba nem a tanító helyeztetett, és most újólag iskolai épület fölsegélésére tartandó tánczvigalomra hív meg bennünket F. S. kereskedő úr, ki magát e meghívásban „iskolaigazgatónak“ írta alá. Tőlünk, noha ez évben alig volt, úgy látszik, szintén végéhez közeledik. Múlt héten volt ugyan néhány napi fagyunk , de f. hó 21. óta nedves, ködös napok álltak be, miáltal közlekedésünk a szomszéd helyekkel csaknem egészen megakadt. Az utak javulásától várjuk nyers termékeink nagyobb keretét is. Jelenleg csak csekély összegek találnak vevőre. 1. 1. NAPIHÍREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, martius 1.. * A pesti német szinpadon m. hó 27-n az O cs. Fens. Hildegard Főherczegasszony magas pártfogása alatt álló gyermekkórház és a pesti jótékony nőegyesület vakápoldája részére adott jótékony előadáson, mely alkalommal Devrient Emil drezdai udvari színész szíves közreműködése mellett „Richards Wanderleben“ czímű 5 felv. vígjáték került szinre, igen nagyszámú közönség volt jelen, s a jótékony czélra szánt felerészt, illetőleg a nevezett művésznek általa az említett intézetekre készséggel fölajánlott tiszteletdíja megközelítheti a 200 forintot. Az előadást Albert Főherczeg Fnkormányzó urunk és magas Hitvesed császári Fenségeik jelenlétükkel megtisztelni méltóztattak. * Az ipolysajóvölgyi vasút Ügyében a vállalat teljhatalmazottai Kubinyi cs. k. tanácsos, Kubinyi Rudolf, Torkos Pál és Weisz Bernát F. urak, a belga vállalat teljhatalmazottja Fábry Lipót ur óhajtására Bécsbe mentek és Fábry valamint gr. Károlyi Ede urakkal szerződésre léptek, mely szerint az utóbb nevezett szerződő felek az említett pályavonal még hátralevő részének előmunkálatait, úgymint a Bantértől Rozsnyón keresztül Kassáig vezető vonalágat be fogják fejezni. Bécsben egyszersmind egy új választmány alakult , melynek tagjai Coburg Gotha Auguszt szász herczeg ő fensége , gr. Andrássy Aladár, Andrássy Manó, gr. Bethlen Domokos, gr. Czebrian Ferencz, Fábry Lipót, Fáy Gusztáv, gr. Forgách Gyula, Huszár Károly, Kapy Ede , gr. Kornis Ádám, Kubinyi Ágoston , Kubinyi Rudolf, Schwarz, (gr. Sullivan belga követ sógora) , Tisza Károly, Torkos Pál, Weisz B. F., if. gr. Zichy József. M. hó 24-n a koburg-gothai herczeg az uj bizottmány elnökévé választaték, s másnap a bizottmány összes Bécsben lévő tagjai, szántra 15-n, a herczeg palotájába mentek tanácskozás végett. Az uj elnök Kubinyi Ágoston ur által magyar szónoklattal üdvözöltetett, melyben a herczeg Magyarország érdekeibeni állam- és mezőgazdászati érdemeit kellőleg kiemelte. A herczeg szép és lekötelező szavakban válaszolt. Második elnöknek gr. Károlyi Ede választatott. A tanácskozmány folytában határozatta lön, hogy május első napjaiban a herczeg-elnök előülése alatt Pesten összejőjenek, midőn a herczeg vezetése mellett cs. k. Apostoli Felségét a magyar fővárosban üdvözözlendik és a vállalat további előmozdítása folyamatba tétessék. Végre abban egyeztek meg, hogy lépések tétessenek a vállalat czimét : „felsőmagyarországi bányaműhely- és vaspályatársaság“ra változtatása iránt. (II.) * A „Religio“ egyházi lap eredeti latin szövegében közli Márki Ignácz apát a kanonok urnak őszentsége a pápa által veszprémi nagypréposttá lett kineveztetésére vonatkozó pápai okmányokat. A concordatum után hazánkat illetőleg ez az első római prépost-nevezés. A régebben hirdetett „Magyar írók“ pályakönyvének I. kötete, kiadja és szerkeszti Vahot Imre, megjelent. Nyomatott Gyurián Józsefnél, Müller Gyula bizománya. Tartalmát a kitűzött pályafeladatok szerint hat jeles magyar hölgy történeti jellemrajza, 9 néprege és románcz, és 22 lantos költemény képezi. A pályairánybeszélyek a második kötetre vannak halasztva, mely aprilban jelenik meg. Az I. kötet egyedül a kiadó szerkesztőnél rendelhető meg 1 pftért, postán bérmentve 20 krral több. A II. kötet előfizetési díja ugyanannyi. Gyűjtők ” után egy tiszteletpéldányt kapnak. * A „P. N.” pápai levelezője írja, hogy a győrpápai vasút kiépítése körül most ismét újabb mozgalmat lehet észrevenni. A franczia társaság vasúti mérnöke Müller ura trackrozást már befejezte, s hírszerint a vonal Takácsi és Vaszar közt Gecsének, Szerecsennek, Gyömörőnek, Szemerének és Ménfőnek terveztetik. A levelező sajnálja, hogy az illetők figyelme nem irányul a Bakony felé, mely a tűz-, épület-, szerszám-, donga- és butorfán kivül sok még ismeretlen kincseket rejteget; nemes érczet, vasat, márványtelepeket, melyek a szűcsi határban bemosódva hevernek. Az odavezető utak nyomai még láthatók. De legnevezetesebb kincse a Bakonynak a gerinczei alatt nyugvó kőszén. Ennek gazdag telepeiről kétség sem lehet, miután több ponton, mint Ajkán, Ugodban, Bakonybélben, Zirczen stb. csak a földszinről fölszedett vízmosta darabokat is sikerrel használták a kovácsok. Az ugodi uradalmi és községi elkülönzött erdőkbeli kőszenet gr. Eszterházi Mihály földesuraság 1850-ben Hocheder ministeri tanácsos úrral a helyszínen megvizsgáltatá, Bécsben pedig annak több példánydarabját Kosch assistens úrral vegybontás alá vétette. Nevezett tanácsos úr véleménye szerint az ugodi telepek kimeríthetlen jó barna kőszenet szolgáltatnának, csak hogy mivelésüket a magas szállítási bér még most nem ajánlja. Ez okoknál fogva levelező a győr-pápai vasút építésénél a jövő tekintetbevételét ajánlja, s habár egy kis kerülővel történnék , ezélszerűnek találná a Pápa-Teszér, Szűcs, Ugod és Bakonyalját érintő irányt. *Az országos tébolyda számára a budai Lipótmezőn kijelölt helyet e napokban az építészeti és egésségügyi bizottmány szemügyre vette, s az építésre vonatkozó rendszabályok megállapíttattak. * Pestvárosi köztiszteletben állt községtanácsos Kassovitz I. H. ur mult hó 27-kén reggel élete 80-ik évében meghalt. * Than Mór festészünk „Mohács“ csataképe már tulajdonosának Latinovics Lajos urnak madarasi kastélyát ékesíti. A művész, ki jelenleg a birodalmi fővárosban tartózkodik, a derék műbarát által egy új történeti kép festésével van megbízva. * T é cs ő-ről (Mármarosban) következő szerencsétlenségről írnak: Gy. Frigyes cs. k. kerületi ügyvéd Verhovinára utazván, miután a szánon megunta az ülést, útitársával, egy kövesligeti földmivelővel, gyalog követte azt. A szán egy lejtős helyen fölfordulván, a benne volt kétcsövű puska elsült, a golyók egyike öt halálosan, a másikat pedig tetemesen megsebesítő. A kocsis a lövésre hátra nézett s borzadva látta a két embert egyszerre lehullani. Az ügyvéd, öt kiskorú gyermek atyja, másnap meghalt. * A brassói vas- és szénbánya-vállalat gépépítési tervét illetőleg Bécsben e czélra bizottmány alakult, melynek hosszabb fáradozás után sikerült egy gyárnokot találni, ki ott gépek építésére a nagyszerű gyártelepet föl fogja állítani. A községgel közelebb alkalmas helyiség iránt megnyitandó új alkudozások remélhetőleg kedvező végeredményre vezetendnek, hogy a társaság tervezett telepével a város hátrányára máshova költözni ne kénytelenittessék. Az alakult választmány következő urakból áll: gr. Breda L. a franczia vasúttársaság igazgatósági tagja s a tervezett Austria társulat igazga tódó határozványok A bécsi cs. k. mezőgazdasági egyesület ötven éves jubileumával egybekapcsolt 1857. máj 11—16-ki mező- és erdőgazdászati kiállítás program ijához. (Vége.) 16. Az elpakolt fogyasztási adóköteles kiállítási tárgyak egyébiránt a bécsi fogyasztási vámvonalaknál nem nyittatnak föl, hanem megkivántató esetben onnan a kiállítási helyiségbe kisértetnek. 17. A kiállításrai küldöngzés végett legkésőbb 1857. márt. 1-ig a főbizottmányhoz küldendő declaratiók beérkezte után azon kiállítóknak , akiknek küldeményei a kiállításra elfogadtatnak, a szükséges fölvételi jegyek innen csakhamar megküldetnek. 18. Minden kiállító háromféle fölvételi jegyet kap, éspedig : a) egy kereset, mely valamely kiállítási tárgynak vaspálya vagy gőzhajóm szállítása esetére a feladáskor átadandó, b) egy kéket, mely Bécs fogyasztási adóvonalainál a 14 és 15-ik §. szerint előmutatandó és ott hátrahagyandó, és c) egy sárga jegyet, melyet a cs. k. Augarten térfelügyelőségénél kell előmutatni, s a küldeménynek a kiállításrai fölvételét, s az abba szabad belépést annak egész tartama alatt biztosítja. 19. A kiállítási tárgyak Bécsbe érkezésére nézve következő határidőket kell megtartani : a) A marhának a cs. k. Augartenben máj. 10-én kell megérkezni. b) Mindenféle terményeknek april 14-től legkésőbb május 4-ig. c) Boork különösen máj. 3-tól 8-kig. d) Gépek, eszközök, műszerek april 14 től máj. 4-ig 20. A kiállítási tárgyak eltakarítására következő határidők vannak megállapítva : a) A marhát a kiállítás bezárása utáni nap kell elhajtani. b)Gépek, eszközök, műszerek és mindenféle termények legkésőbb 8 nap alatt, a tárlat bezárása után a kiállítók költségén. 21. A kiállítási tárgyak ki- és elpakolásáról a kiállítók vagy felhatalmazottaik gondoskodjanak. Ha egyik sem volna jelen, a főbizottmány magára vállalja ugyan a pakolást, mindazáltal felelősség nélkül és a kiállító költségén. 22. A kiállítási tárgyak eltávolítása a kiállítás helyiségeiről, s azoknak vaspályák és gőzhajókra szállítása a kiállítót illeti. Oly tárgyak, melyek letelt időhatár után kiállító vagy meghatalmazottja által a kiállításból el nem vitettek, a tulajdonos költségén a cs. k. főadóhivatal helyiségeiben tétetnek le. 23. A marhák kisérői hazájok szokásos jelmezében jelenjenek meg, s mindenféle takarító szerszámmal ellássák magukat, miután ezt a társaság nem adhat; hasonlóképen a marhák és lovak részére a megkivántató kellő erősségű lánczok és kötőfékek, s a jószág mellett levő emberek s szükség esetére a jószág részére is pokróczok hozandók. 24. A borok beküldésére különösen következő határozmányok hozattak : a) Minden kiállítandó borminőségből nem kevesebb mint hat palaczkot kell küldeni, melynek egy része a TÁRCZA. & giAMB smmm&r (Folytatás. Lásd B. H. 46. bz. X. Fejezet. Samunak magándolgairól, s a Brough és Hoff firmájáról. A Bernard-utczában szép szállást fogadtunk; néném a vidékről egész bútorzatát behozatta, mely két oly szállásban is nehezen fért volna meg, de nekünk fiatal házasoknak igen jó és olcsó volt, mert csak a fuvart fizettük érte. Midőn H. néninek az ő harmadik félévi oszta- lékát vittem meg, miután négy hónapig egy fi-lért sem költött, be kell vallanom, hogy 50 fontot csakugyan nekem adott a 80-ból, s azt mondá, hogy ez még sok is egy oly szegény vén asszony élelméért és szállásáért, amilyen ő, ki csak anynyit eszik mint egy veréb. Pedig amíg falun voltam, saját szememmel láttam, hogy egy ebéden kilencz verebet evett meg egy puddingból, de néném gazdag volt, s nem panaszkodhattam. Ha legalábbis 600 fontot takarított meg azzal, hogy nálunk élt, ez egész megtakarított vagyon úgyis ránk fog valaha szállani. így Marival együtt könnyen vigasztalódtunk, s igyekeztünk oly jól jönni ki, amenynyire csak lehetett. Nem kis dolog volt a Bernard-utczában tartani házat s még valamit félretenni a 470 fontból, mely évi jövedelmem volt. De nem boldog ember voltam-e, hogy ekkora jövedelmem volt? Midőn Hoggartyné Smithers kocsijában odahagyta Fulhamet, Brough úr, négy szürkéjével épen akkor hajtatott be a hátulsó kapun, s bel szerettem volna látni, minő szemmel nézett egymásra e két úriember, midőn az egyik épen a másiknak ragadmányát vitte el saját barlangjából s saját orra elől. Brough ur mindjárt másnap fölkereste nagynénit, s esküdött mennyre földre, hogy addig ki nem megy a házból, míg Hoggartyné asszony őt nem követi, hogy hallott már Belinda leánya rut magaviseletéről, s ezt könyezve találta — „igen asszonyom könyezve és térdepelve, kérvén az Istent, hogy neki megbocsásson!“ De B.urnak a nagynéni nélkül kellett odahagyni házunkat, kinek fontos okai voltak a maradásra, s Marinak minden léptét szemmel tartotta. Minden levelet, mely nemhöz volt czímezve, fölbontott, s mindenkire gyanakodott, a ki átlépte a küszöbünket. Mari csak sok, igen sok év múlva beszélte el nekem szenvedéseit, s akkor mindig mosolygó arczot tuda mutatni férjének, midőn ez napi munkájából haza érkezett. Ami szegény Gusztit illeti, nagynéném annyira elvadította tőlünk, hogy azon egész idő alatt, míg ott laktunk, nem merte orrát hozzánk beütni; beérte azzal, hogy olykor olykor megkérdezte, mit csinál Mari, kit annyira szeretett, mint engemet. Brough úr, midőn néném eltávozott, nagyon de nagyon haragudott reám. Napjában tízszer is talált munkámban hibát, s nyíltan, a többi írnokok előtt kötött belém, de egyszer megtalálván, tudtára adtam, hogy én nem vagyok csupán cselédje, hanem részvényese is a társulatnak, s az én munkámban hibát ne találjon, valamint pontosságomban sem, s hogy bántalmat se tőle se mástól, akárki legyen is, tűrni nem fogok. Azt felelte, hogy ő már megszokta az efféléket, hogy még eddig nem volt egy kegyencze, egy pártoltja is, ki hálátlanul ellene ne fordult volna , hogy saját gyermekei szoktatták őt a hálátlansághoz és engedetlenséghez, s kérni fogja az Istent, bocsássa meg az én vétkemet. Csak egy perczcel ezelőtt oly szitkokkal illetett, mintha csizmatisztítója lettem volna ? De én már annyira voltam, hogy ■aanaBaisMBaBDaaaBHMMwinBMBBHvS se Brough se felesége kevélységét rész néven nem vettem. Már miként bánjanak velem, gondolom, arra nem sokat adok, de nem szerettem, hogy Mari oly megalázásnak legyen kitéve, mint a fulhami látogatás alkalmával történt. Brough azzal végezte a pörlekedést, hogy komolyan intett, őrizkedjem Hodge és Smitherstől. „Kerülje ez embereket“ úgymond, „kicsibe múlt, hogy az ön nagynénjének fekvő birtokát e terhetlen gödények el nem nyelték ; s midőn az önök javára — melyet ön, makacs fiatal barátom, sehogy sem akar belátni — rendelkezni akartam földjeikről , nagynénjének ügynökei elég vakmerők voltak — vagy elég pénzvágyók — 10 percent jutalmat kivánni az eladásért.“ Ebben sok igaz lehet, gondolom , különben ha a rosz emberek viszálkodnak, az csak hasznos lehet a becsületesekre nézve, s csak most kezdtem gyanakodni; fájdalom, hogy mind az igazgató, mind az ügynökök, meglehet, nem a legderekabb emberek. Brougher főleg nem vagyona ügyében mutatta ki a lólábat, mert midőn, szokása szerint, azt indítványozta, hogy nem a társulat részvényese legyen, megmondom, hogy nem még kiskorú, s így kis vagyona felöl még nem rendelkezhetem. Erire Brough dühösen rohant el, s csakhamar tapasztaltam, hogy többé számba sem vesz engemet, ezt először Abednego magaviseletéből láttam. Többé nem volt szabadság időm, többé nem kaptam előlegezést, sőt ellenkezőleg az 50 ftot jövedelmező magánirnoki hivatal meg lön szüntetve s újra csak 250 frtra szállt fizetésem. De hisz ez is elég szép jövedelem volt; teljesítem kötelességemet s csak nevettem a mi igazgatónkat. Ezen időtájban a jamaikai-rhum-társulat bezárta a boltot, — vagy összement, mint Guszti mondá — de még mennyire összement! A szabadalmazott szivattyurészvények 15 ftra szálltak 65-ről. De még a mi részvényeink mindig jól keltek, s a ny. d. életbiztosító s tüzkármentő társulat soha sem állt szebben, mint ekkor. — Boundhand, ellenségeskedése ártott kissé igazgatónknak, de társulatunkat, mint kőszült, megingatnia nem sikerült. De térjünk vissza a Bernard-utczába Russelnegyedbe. Nagynénénk öreg bútoraival kis szobáink a zsúfolásig megteltek, s Hoggartyné roppant nagy hörgő zongorája, melynek lábai görbék, húrjainak felerésze le volt szakadva, három negyedét foglalta el kis nappali szobánknak. Itt szokott rendesen H. néni ülni, s nekünk a Lord Charleville idejében divatozott „Sonatákat pengetni; egyéb dolgunk nem volt, mint teljes erőnkből vigyázni, nehogy fenhangon találjuk elkaczagni magunkat. Igen sajátságos volt vizsgálni, mily nagy változáson ment keresztül Hoggartyné néni! mert habár falun a magasabb körbe tartozott, s teljesen beérte egy thea-eszélylyel 6 órakor, s utána a két pennys whist-játékkal, Londonban sohasem akart hét óra előtt ebédelni; gyakran szeretett „a kalitkából szabadulni“, s hetenkint kétszer a sétányra kocsizni; feldimbolta, összeférczelte, kitatarozta régi ruháit, rongyait, kalapjait, csipkéit s szegény Marinak alig maradt ideje egyébre kora reggeltől késő estig, mint a néni ruháinak az akkori divat szerinti kiigazítására. Ezenkívül Hoggartynék nagysága egyszer csak új vendéghajjal jelent meg, s nem örömest vallom be, de arcza oly pirossá lett, minővé a természet soha sem tévé, — úgy hogy a Bernard-utczában minden ember rábámult, hol az ily divat még nem kapott lábra. Mi több, azt sürgette, tartsunk egy bérruhás inast is. Fogadtunk hát egy tizenhat esztendős fiút, kire néni ráadta a faluról magával hozott régi bérruhát, melyre uj paszomántot, gallért és gombokat varrattunk ; az utóbbiakon a Titmarsh és Hoggarty-család czimere állt, t. i. egy griffmadár és egy pánczélos vadkan. Én mind a bérruhát, mind a gombon levő czimert, megvallom,tója, Mannlicher Gusztáv cs. k. pénzügyminiszeri titkár és az öszv. vasbányák főfelügyelője; Nickel G. vaskereskedő és Hurajna-bageni vasbánya-tulajdonos képviselője, végre Meyer Lipót bécsi csak udvari és törvényszéki ügyvéd. Nemzeti színház. Jeles tánczosaink Aranyvári Emilia és Campi Ili aradi vendégszereplésük után múlt csütörtökön léptek fel a „Szerelmes ördög“ czimű hallétben, melyben az első tánczművészetének újra kitűnő jeleit adta, s a daemon tánczot és Tarantellát zajos kívánatra ismételte kiállításba, másik része a díjosztó bíróság vizsgálata alá jutand. Azon esetre ha valaki nagyobb mennyiségben vagy hordókban szándékoznék bort küldeni, ez a declaratióban különösen megjegyzendő. b) Minden üvegen legyen ezfanhrat a bor fajtájának s termése évének megjelölésével, továbbá egy hosszú uj parafívdugóval legyen ellátva és kellőkép beszurkolva s lepecsételve. c) Egy fajta borhoz egyféle üveg vétessék. d) Megzavarosodott borok se a kiállításra, se vizsgálat alá nem bocsáttatnak. A beküldő urak ennélfogva előbb vizsgálják meg pontosan kiállíttatni szándékolt boraikat, hogy csak a tiszta, zavartalan bor indíttassék útnak. 25. A gépek és eszközökkel teendő próba az illető díjbíróság által még a kiállítás előtt meg fog tartatni, és máju 8- és 9-én, az erre szükséges kevés gabnát és fejes kukonczát a társaság szerzi meg, minden egyébről a kiállítóknak kell gondoskodniok. A próba eredménye a kiállító kívánságára a kiállításnál a kísérlet alá vett gépeken kitétethetik. Felette óhajtandó, hogy a nevezett próbáknál maguk a gyámokok vagy oly meghatalmazottaik legyenek jelen, akik gépeiket tökéletesen ismerik.26. Miután a kiállításra fölvett tárgyakról szerkesztendő jegyzék nem csupán száraz lajstrom akar lenni hanem az egyes tárgyakról érdekes és tanulságos adatokat is foglaland magában, a kiállító urak szivesen felkéretnek, hogy tárgyaikról a declaratiókkal együtt lehetőleg kimerítő adatokat is küldjenek be. Bécs, dec. 20.1856. A bécsi cs. k. mezőgazdasági egylet ötvenéves jubilaeumát rendező főbizottmány. Hg Schwarzenberg Adolf, első elnök. B. Hohenbruck Eduard, második elnök. Mianoból, február 23-ról Írják, miképp Császár Ő Felsége aznap a San Carlo és San Satiro egyházakat, a cs. k. pénzügyi hivatalt és a városi múzeumot látogatta meg. A San Carlo egyház egy a római pantheon mintájára készült szép templom. A várraktértől egész a templomig a corso kellően díszítve volt; szőnyegek és kendők lobogtak az erkélyekről s ablakokból; a bemenetnél veres szőnyegzet volt alkalmazva egész a csarnok magasságáig s egy latin fölirat dicsérte Császár Őfelsége látogatását. Szintoly érdekes templom a San Satiro egyház, a genialis Bramante műve, a templomépítészet régi styljében, s Ő Felsége bőkezűsége azonnal jelentékeny összeget szolgáltatott e pompás mű javítására. A mai napirend jegyzékében állt egyszersmind több tehetséges szobrász, u. m. Magni, Butti, Putterati műhelyeinek meglátogatása , s a művészet ez ágának szentelt figyelem itt sem tévesztő el kellemes hatását. B. Bach belügyminister ur számos tisztelői örömére még folyvást itt mulat. — Gr. Bad-Schauenstein és b.Bruck minister urak , exciáik f. hó 24-én Triestben résztvettek a corsójáratban , melynek fölötte szép idő kedvezett és festve a régi casinóban tartott bált és a teatro grandéban előadott cavalchinát tisztelők meg jelenlétükkel. — F. hó 25-n a triesti helyhatóság a podestával élén, szerencsés volt gr. Buo 1o excjának a város tiszt. polgári okmányát átnyújtani, mit ő exc. a köszönet meleg szavaival és a város jóléte iránt kifejezett élénk óhajokkal viszonzott. Később mindkét minister úr megszemlélé a munkálatokat a pályaudvarban és a Lloyd-arzenálban.