Budapesti Hírlap, 1857. március (49-73. szám)

1857-03-01 / 49. szám

KÜLFÖLD. Anglia, London, febr. 25. A „Times“ a középamerikai szerződésre vonatkozó legutóbbi tudósításokat tárgyalván, azt állítja,­ mikép az Angolország által követendő politika igen világosan ki van jelölve. — „Azon alkudo­zásnak, — úgymond — amit a britt kormány a múlt év folytában nyitott meg, az volt őszinte czélja, hogy a két nemzet közti viszály megszün­tessék. Az Egyesült-államokkali szerződés egy oly amerikai követ műve volt, ki hitét csak ke­véssel előbb hagyván el, annak hangulatát s ér­dekeit ismernie kelle. Eljárásunkat az amerikai kormány s nép helyeslék. Azonban úgy látszik, a congressusban egy párt mindazt, mi történt, le­rontani, s a két ország közti jelen barátságos vi­szonyokat veszélyeztetni igyekszik. Angolország­nak igen csekély közvetlen érdeke van az egész ügyben. Amosquito-protectoratus,s az öböl­sz­i­g­e­t­e­k nem érdekelnek bennünket, míg Hond­urast illetőleg csak az áll érdekünkben, hogy szabad átjárásunk legyen ezen köztársaság területén, a tervezett vasút létesü­lése esetére. Mi részünkről az európai politika kérdését fonto­sabbnak tartjuk az ilynemű viszályoknál. A je­len esetben nyugodtan bevárhatjuk, hogy saját­kép minő ellenvetése van az amerikai senatusnak a szerződés ellen, s hogy Dallas minő új kö­vetelésekkel lépend fel, miután a négy hónap előtt kötött szerződéssel megelégedését nyilvání­­tá.“ (Az „Ind. beige“ new-yorki levelezője teljesen megerősíti ugyan azon közlést, mikép a senatus a kérdéses szerződést visszautasítá a külügyi bizottmányhoz, újabb tárgyalás végett, azonban mindemellett is azt hiszi, hogy a szer­ződés végül meg fog erősíttetni.) A felsőház tegnapi ülésében, mint már távirdailag említik, Derby lord előterjesztő a c­h­i­n­a­i ügyre vonatkozó indítványát. Beszédé­ben először is azon reményét fejezé ki, mikép a ház a tárgyat törvényes szempontból vizs­­gálandja meg, s azt a méltányosság, jogos­ság s humanitás hármas tekintetében mél­­tányolandja, minden pártszellem mellőzésé­vel.­­ Szerinte a ház tudja, hogy Angolor­szág számos évekig Chinával kereskedelmi vi­szonyban állott, mely legközelebb a Kantonnál történt tények által megszüntetett. A nemes lord hosszasan előadá azon körülményeket, melyek az „Arrow“hajó lefoglalásával s Kanton bombázásá­val összekapcsoltatvák. Szerinte mindezen tettek az 1845-ki szerződés megsértésével követtettek el. Ő nem foghatja meg, miként lehetett az „Ar­row“ lord­át angol hajónak tekinteni, holott azt chinaiak építették, chinaiak voltak azok tulaj­donosa i­s chinai hajónép volt rajta. Már pedig ha az „Arrow“ chinai hajó volt, annak lefoglal­­tatását nem lehet igazolni. Az ülés további folya­máról még nincsenek részletes tudósításaink. A budget tárgyábani alsóházi szavazás alkalmával ír ebbek közt J­oebuck s Spoo­ner is a minoritással szavaztak. C­o­b­d­e­n, Gladstone s Graham is azokhoz tartoznak, kik a szintén elvetett D­i­s­r­a­e­l­i-féle indítvány mellett szavaztak. . Francziaoi­szág, P­á­r­i­s, február 25. A Persiával kötött barátsági s ke­reskedelmi szerződés főpontjai követ­kezők : Mindkét szerződő hatalmasság alattvalói, az egyik vagy másik országbani tartózkodásukra vagy letelepülésükre vonatkozólag minden te­kintetben oly bánásmódban fognak részesülni, mint a leginkább kegyelt nemzet alattvalói. Mindkét országban szabadon űzhetnek kereske­dést, s az általuk bevitt áruktól ugyanazon vá­mot fizetik, mint a leginkább kegyelt nemzet. A Persiában franczia, s Francziaországban persa alattvalók közt támadt viszályok tárgyában az illető nemzet consuli ügynökei ítélnek. A két nemzetbeliek viszálkodásai s a bűnvádi ügyek megítélésénél a mindkét országban a leginkább kegyelt nemzetbeliek irányában szokásos eljárás fog alkalmaztatni. Mindkét hatalmasságnak sza­badságában álland­ó másiknak országában 3 consult nevezni ki. A franczia consulok Tehe­rán-, B­e­n d e­r-A­busir- s Tauriszban,a persa consulok pedig Páris-, Marseille-ben s R­é­u­n­i­o­n-szigetén fognak székelni. A császár B­o­u­r­r­é­e teheráni franczia követnek megha­­gyá, hogy állomására visszamenjen. Spanyolország, Madrid. Egy febr. 24-től kelt sürgöny szerint a hivatalos lap ama napon egy oly rendeletet közlött, mely megszünteti a polgári s katonai hivatalnokok fizetéséből esz­­közlött levonást. — Gonzalez-Bravo Londonba indult. A kabinet keblében teljes egyetértés létezik. A tartományokbeli tudósítá­sok szerint a conservativek a cortes­­gyűlési választásoknál tetemes többséget fog­nak nyerni. Németalföld, Hága, febr. 23. Egy itteni lap bizonyossággal állítja, hogy tegnap a miniszeri­­tanács egy közmunkaügyi ministérium felállítását határoza el. Törökország. Konstantinápolyi febr. 16-ai levelek szerint a keresztény katonák állása iránti fontos kérdés oly megoldást nyert, mely az ottomán uralomra nézve legüdvösebb. Az illető bizottmány oda nyilatkozott, hogy nem fognak elkülönített keresztény ezredek alakít­tatni, hanem a keresztény ujonczok az ottomán ezredekbe beosztatni. Görögország: A Piraeusból febr. 18-ról ér­kezett levelek a franczia-angol csapatok fölött ott f. hó 16-án tartott bucsu-szemléről hoznak jelentést. Bouet - Villaumez admi­rál és Campbell ezredes zárták a szemlét. Az első először az angolokhoz, aztán a francziákhoz intézett beszédet. Az elsőkhöz így szólt: „Kilenczedik ezred tisztjei és vitézei! Közeleg a pilla­nat, midőn el fogunk válni. Fogadjátok tehát őszinte köszönetemet, bámu­ltra méltó fegyelmetekért és leyális támogatástokért. Görögországban és a feketetengeren és Szebasztopol előtt megmutatni igyekeztek az ango­lok és francziák , hogy szövetségük felbonthatlan a legkomolyabb körülmények közepett. Fel tehát Fran­­cziaország és Ó-Anglia egyesített zászlóival. Hurrah !“ Az admirál ezután a francziákhoz fordult: „Tisztek és katonák! Közéig a pillanat, midőn Fran­­cziaországba visszatértek. Mielőtt megválnánk, üdvö­zöllek benne­teket csodálatra méltó fegyelmetekért, melynek egész ittlétetek alatt szakadatlanul tanúságát adtátok. Valóban oly bámulatra méltó volt az , hogy még azoknak is kinyerte elégedését, kik Görögország­ban tartózkodástoknak ellenei voltak, hol különben je­lenlétetek csak jótékonyan nyilvánult Tisztelet tehát az összes zászlóaljaknak! Görögországban, úgy mint Krimiában méltósággal hordozók azon köteléket, mely őket a tengeri hadhoz kapcsolja. Tisztelet egyszersmind a dragonyos szakasznak, mely szolgálatunk fáradalmait azon értelmes buzgalommal viselte, mely a franczia had­sereget kitünteti.* Ezen beszédek után következett a csapatok elléptetése, melynél az angolok királynőjük mel­lett szövetségeseiknek is hurrákat kiáltottak. Azon hajók, melyek a megszálló csapatokat a Piraeusból Francziaországba viszik, Toulonba haladtukban Messina előtt elmentek. Ázsia. Az Oroszország és China közti 1728 jan. 14-ei szerződés szerint az elsőnek joga van Pekingben egyházi missiót tartani. Ezen missio rendesen egy arpr­mabdritu­s papi és világi személyekből áll. Látszó­lagos czélja az orthodox vallásnak föntartása azon oroszok utó­dai közt, kik 1805-ben Albasinban az Amur mel­lett foglyokká lettek s Pekingbe vitettek, hol belőlük a Bodgikhan várlak­ és személyőrségé­nek egy századát alakíták. Most, mint Sz. Péter­­várról febr. 18-ról írják, egy újabb missiót ké­­szítnek elő, mely Pekingbe menvén, az 1849. óta ott létezőt felváltandja. Úgy mint azelőtt, most is szakférfiakat adandnak melléje. Nov. végén Kiachtában már holmijoknak e helyről Kalganba átszállítása iránt alkudoztak, mely mintegy 1500 padot (600 m.) nyom, s mely közt igen sok ezüst is van. Amerika, Ne­w-Yor­k, febr. 10. Carpen­­tier, Grelet s Parot kiadatásának ügye tegnap a szövetségi biztos elé került, azonban Carpentier ügyvédének távolléte miatt az ügy tárgyalása holnapra halasztatott. Egyébiránt a franczia kormány kiadási kivonata bizonyosan teljesíttetni fog. Távirati tudósítások: Pár­is, febr. 27. A „Pays“ jelenti Macaoból jan. 10-éről . A császár az ostromállapotot az európaiak által megnyitott öt kikötőben kihir­dette. (E szerint igazítandó meg a „Lloydnak“ tegnapi számunkban közlött magán távirati sür­gönye.) London, febr. 26. A felsőház mai ülésében bevégzék a Chinát illető vitákat. A szavazás 146 szavazatot a kormány mellett és 110 szava­zatot ellene tüntetett ki. — Az alsóházi ülésben Cobdennek Chinát illető indítványa fölött folyt a vita. Lord Russel a kormány ellen szólt. A vitát elnapolták. Kopenhága , febr. 26. A „Flyveposten“ jelenti, mikép a Sundvam-értekezlet már csak egy ülést fog tartani. Dánia 35 millió bírod, tallért kap ; a lefizetés negyven időhatár alatt­­történik. A hatalmak mind egyforma kamatokat fizetendnek. Konstantinápoly, febr. 20. Me hemet bey, cserkesz főnök 440 egyént, többnyire len­gyeleket toborzott össze, kiket két angol hajó fog Czirkassziába átszállítani. M­e­h­e­m­e­t bey kincstármesterben fedezék föl a trónkincsek el­­tulajdonítóját. Egy távirati sürgöny jelenti, mi­kép a besszarábiai határszabályzó bizottmány bevégző munkálatait. Belgrád átadása most már ténynek tekintendő. Athene, febr. 21. Az Euboea szigeten igen gazdag kőszénbányákat fedeztek fel. A Piraeus­­ból Athénébe vezetendő vaspálya építésére tár­sulat alakult. Turin, február 26. Konstantin alig ma ide érkezett. P­alermo, febr. 21. Spimizzát, Benti­­venga fölkelésének második főnökét és más me­nekülteket befogtak. Nápoly, febr. 23. Itt nyugalom létezik, a titkos társulatok buzgón működnek. A Filan­­gieri és Ischitellánál állítólag történt házmotozá­sok iránti tudósítást megczáfolják. Értesítvény. A pesti szegény-gyer­­mekkórházi egylet részéről közhírré tétetik, hogy az idei közgyűlés kedden, f. évi mártius 3-án délelőtti 11 órakor, egyleti elnök Ürményi Ferencz ur ő excjánál (bálványutczai saját há­zában) fog tartatni; mire a t. ez. egyleti tag urak ezennel tisztelettel meghivatnak. Pesten, 1857-­ február 28. Czanyuga József egyleti titkár. Gazdászat, ipar és kereskedelem. P­o­z­s­o­n febr. 27. Ár­váltó garasokban: Tisz­­tabuza 165—206 ; rozs 120—130; árpa 95—118 ; zab 80—86; kukoricza 105—108 gar. alsó aus­­triai mérő. Győr, febr. 21. Ár­váltó garasokban: Tiszta­­búza 150—200; rozs 120—130; árpa 95—105 ; zab 74—78; kukoricza 95—105 gar. alsó aus­­triai mérő. * Perjámos, febr. 24. Az előbbi tetemes szállítmány egyszerre igen megcsökkent, miután általában a gabnaárak fölebb szökkenését rebes­gették. Az üzlet jól indult élénksége ennélfogva nagyon elcsendesedett. Az összes itt megjelent gabnavásárlók mintegy 1500 mérő tiszta búzát vásároltak 3 frt 30 krjával. Kitűnő búzáért 3 frt 36—40 krt is megadtak. A közelebbi hetivásá­ron az árak következők voltak: Tiszta búza első rendű 3 frt 30—46, kétszeres 2 frt 48, zab 1 frt 30, szemes kukoricza 1 frt 24 kr mérete. * A r­a­d, febr. 25. A vételkedv leginkább a különbféle búzában öszpontosult, mely azonban a termesztők fölcsigázott követelése következté­ben többnyire eredmény nélkül maradt. A múlt napokban némely mennyiségű magyar búza 15— 16 ft kelt közle ; egy részlet kétszeres 11 frton. A rozs üzlete pihen. Szesz 500 akó ment el alku utján későbbi hónapokra foka 29 krjával. * Temesvár, febr. 20. (alsó-austriai mérő), tisztabuza legjobb 7 frt 30, közép 7 frt 15, két­szeres legjobb 6 frt 30 kr, kukoricza 4 frt 8 kr. SZÍNHÁZI ELŐADÁSOK. A nemzeti színpadon: „Vén bakan­csos és iia a huszár.“ Eredeti népszínmű 3 szakaszban. A pesti német színpadon „Rubens in Madrid.“ Original Schauspiel in 5 Anfz. Bécsi börze, febr. 28. (Távirati közlés.) Bankrészvény .... . P 1040 Augsburg........................................ 104 Hamburg . ...............................76% London .. . ..............................10.171,4 Cs. kir. arany . . ... . . 63/1 Megérkeztek, febr. 28. Cseh Ede cs. k. udvari ta­nácsos és megyefőnök Bécsből. — Gr. Andrássy Ala­dár, földbirtokos Bécsből. — B. V­é­c­s­e­y Gyula, föld­­birtokos Feledről. B. Wesselényi István földbirto­kos Kolozsvárról. — B. Szentkereszty Zsigmond földbirtokos Erdélyből. — Gr. Lázár Móricz földbir­tokos Bécsből. Meghaltak jegyzéke: Pesten, Lipótváros­ban: Febr. 16. Krausz Erzsébet, 86 éves, építész öz­vegye, mázsautcza 2. sz. korgyöngeségben. — 17-kén : Dietz Ignácz, 40 éves, vendéglős felső dunasor, 8. sz. tüdővészben. — 18-án : Süssenstein Paulina, 8 hónapos, vargamester lánya, 3 koronauteza 13. sz. tüdőszélhü­­désben. Terézvárosban: 13-án Puszkailer Anna, 28 éves, szolgáló, szegényápolóintézet, sorvadásban. 17-n : Marek Márton, 15 hetes, napszámosnő fia, szövetséguteza 4 sz. rásztkórban. — Trenko Károly, 7 hetes, szolgáló fia, 3 dobuter. 54 sz. sorvadász. — Zeitler Mária, 5 hó­napos, vendéglős leánya, nagy diófauter. 19 sz tüdő­­szelhüdésben. — 18-án: Prutek Katalin, 4 hónapos, napszámos leánya, szövetségutez. 17 sz. vörhenyben. Blasi Alajos, 2 éves, szolgáló fia, kisdiófauter. 28 sz. sorvlázban. — Csifán Károly, 1 hónapos, csizmadia fia, könyökutez. 2­3 szám, sorvlázb. — Hermann Katalin, 4 és éves, üveges leánya, ó-utez. 1 sz. toroklobban. — 19. Winsch Lőrincz, 4 napos, asztalos fia, árokutez. 56 sz. rásztkórh. Sz. Rókus kórházban: febr. 14. Schweinber­­ger Péter, 33 éves, kocsis, mellvízkórb. Brunszwig Már­ton, 28 éves, asztalos legény, gümőkben. Frischmann Jó­zsef, 30 éves, asztalos legény, tüdővészben. — 16-ban Schwarz Lipót, 20 éves, lakatos legény, gümőkben. Béták János, 53 éves, csizmadia, öngyilkos.­ Lang Mihály, vas­úti munkás, 47 éves, széngőzb. Lang Rozália, 50 éves, széngőzben. Kramp­er Károly, 24 éves, vagyontoló, szén­gőzben. Rohatschik Mária, 20 éves, gyármunkás, szén­gőzben. Dunavízállás: febr. 28. 20 11' 1­0 fölött. Felelős szerkesztő: NÁDASKAY LAJOS. M ostobaságnak tartom, habár családom nagyon régi. Én teremtem! mily borzasztó kaczagás tár­madt az irodában, midőn egyszer a kis inasunk nagy bérruhájában s oly nagy bottal, hogy alig bírta, belépett s üzenetet hozott hoggarty-vári Hoggartyné ő nagyságától! Továbbá minden le­velet ezüst tányéron kellett behozni. Meg vagyok győződve, hogy ha gyermekünk lett volna, nagy­néni ezt is ezüst táczán hozatta volna be pólái­­ban, de Smithersnek e részben tett c­élzásai, va­lamint többi említett alattomos gyanúsításai is alaptalanok voltak. Nagynéni és Mari büszkén és komolyan sétált az új­uton alá s fel a nagy aranygombos betű kis inassal, de mindezen fény­űzés és pompa, és a nagynéni által annyiszor emlegetett főrangú ismerősök daczára hetekig sem jött hozzánk egy látogató is, s aligha volt egész London városában elhagyatottabb háztar­tás a miénknél. Vasárnaponkint nagynéni a sz. Pongrácz­­templomba szokott menni, mely épen akkor épült s oly csinos volt, mint a Covent-Garden-szinház, esténkint az anabaptisták gyülekezetébe ment, s legalább ezt az egy napot Marival a magunké­nak mondhattuk, mert az árvaintézet egyházába mentünk. Oly örömest nézte Mari a kisded nö­vendékek mosolygó arczát, hogy az ő kedvéért magam is gyönyörködtem bennük. A muff- és prém-társulat ezután egy évvel bu­kott meg , miután 300,000 fontnyi tőkepénzt nyelt el, mint némelyek mondák s az egész tár­sulatból semmi sem maradt fenn egyéb, mint egy szerződés az amerikai vadakkal, kik agyon­­buzogányozták a Társulat ügynökét. Némelyek véleménye oda ment ki, hogy az egész dologban se indiánok nincsenek , se pedig agyonbuzo­­gányozható ügynök, hanem az egészet a didd­­lesexi irodában koholták. Szívemből sajnáltam Tiddet, kinek ily módon 20,000 fontja ázott be egy év alatt, s kit ugyanaz­nap oly sápadt arcz­­c­al láttam az utczán járkálni, mintha koporsó­ból húzták volna ki. 1000 font adóssága volt, s mint mondá, s szóba ereszkedvén vele , azt mondá, hogy agyon lövi magát; de beérte azzal, hogy elfogták s néhány évig ült az adósok bör­tönében. Azonban Marynak ezen időben tett ör­vendetes hire kiverte fejemből Tiddet s a muff- és prém-társulatot. Mindezeken kívül történt még valami London városában, mi arra látszott mutatni, hogy a mi igazgatónk nyakig úszik a bajban. Három társu­lata már szétvetette magát, négy másik hallat­lan nem fizethetésben sínylett, s még a Nyugat- Middlesex gyűlésében is némi heves viták kava­­rodtak fel, melyek következtében többen kilép­tek a társulatból. Helyeiket Brough­er és néhány barátja töltötte be, mint Puppet, Straw, Query urak s más tiszteletre méltó egyének, kik most nemesen álltak elő s magukévá tették az ügyet. Brough és Hoff megvált. Az előbbi azt mondá, elég gondot ad a Ny. D. társulat —­s többi vál­lalataival egészen fölhagy. Igaza volt : oly társulat, minő a mienk, akár­kinek elég gondot adhatott, nem is említve a par­liamenti elfoglaltatást, melytől Brough úr vissza nem vonult, s ezenkívül azon hetvenkét pert, mely egyszerre tört ki ellene, mint a bukott tár­sulatok igazgatója ellen. Meglehet helyén volna leírnom azon kísérlete­ket, melyeket Hoggartyné tett, hogy a főrangyak társaságába juthasson. Elég különös volt, hogy bár lord Tiptoff tisztán megc­áfolt minket, nagy­­néném folyvást a mellett volt, hogy Lady Drum közel rokona, s mihelyt a „Morning Post“ban azt olvasta, hogy unokaleánytestvérei Londonba érkeztek, kocsit rendelt a maga számára s min­­denik lakásán ott hagyta jegyét, melyre az volt czifra góth betűkkel írva: „lloggartyv.ít­i özv. Hoggartyné,asszony“ s a mi jegyünket t. i. „Hoggarty ur és Hoggartyné“ melyet néni csu­pán ez alkalomra metszetett. (Folytattatik.) BELIRODALOM. 8. „Magyarország családai czimerek­­kel és leszármazási táblákkal.“ Nagy Ivántól. Szerkeszti s kiadja Friebeisz István I. füzet. Aaron­ Babulik. Ara 40 kr. Pest. 18­­1. Nyomatott Bei­mnel és Kozma Vazulnál. 80­­., nagy nyolczadrét. Tekintve a jelen munka czélját s irányát, a mi nézetünk ugyan az, hogy az ily munkák érdeke, korunkban, midőn a családi s nemzetségi össze­köttetés s leszármazás jelentősége enyészni kezd, — nem annyira vonzó már, mint volt régibb időkben, mikor a hasonnemű­ művek, sajátszerü társalmi viszonyainknál fogva, jogi használható­sággal is bírhattak (p. o. nemesedési s örökösö­dési ügyekben);—mindazonáltal minthogy nem­zeti irodalmunk a szemmatographia és biogra­­phia körében mind ez ideig fölötte szegény, nye­reségnek tartjuk az ily elkésett tüneményeket is, — nyereségnek különösen, ha azok oly ala­pos tanulmánynyal állítják össze, miszerint tör­ténelmünk beltertelmére s tartalmasságára is hatnak. Nagy Iván úr műve ugyan, az első fü­zet után ítélve, új s ismeretlen anyagokat nem nyújt a magyar nemzedék­ rendisme köréhez, ha­nem szorgalmas összeállítását adja a már létező, s újabb időkben fölfedezett anyagoknak, s e rész­ben e munka nem csak azért, mivel hazánkra nézve egyetlen kezdemény eddigelé, hanem azért is, mivel rendszeres, s bővebb mint a latin nyel­ven irt L­e­h­o­c­z­k­y-féle szemmatographia, méltó olvasmányául szolgáland azoknak, kik a nemes ősök múltjában s vérségi összeköttetésében gyö­nyörködnek. A jelen munka czimével („Magyar­­ország családai“) azonban nem vagyunk meg­elégedve, mivel a­­„c­s­a­l­á­d“ szó távolról sem azon fogalmat fejezi ki, a mit a „n­e­m­z­e­t­s­é­g“ —■ stemma, tribus, — s a­mi sajátlag e munka tárgyát képezi. Nagy Iván urat, úgy látszik, Kőváry László hason czímű munkája („Er­­dély családa­i“) ejtette tévedésbe, a­ki szin­tén szemmatographiát írván, mégis „családok“ czímet adott művének. A „család“ sokkal szűkebb fogalom is, de nem is az, a­mi a nem­­z­e­t­s­é­g. A család állhat nem rokon tagokból, — lehet több , azon egy nemzetségben, sőt bírhat különböző czímerrel, — midőn el­lenkezőleg egy nemzetség csak egy czímerrel bir, s mindig rokon tagokból áll. A szerző gond­dal látszik lenni a rokonnevü nemzetségek meg­különböztetésére, — mint ezt az Andrásyakról irt czikke is tanúsítja, azonban figyelmeztetjük : óvakodjék minden oly nevet,mely a kútfőkben itt­­ott elszórva találtatik,—nemzetségnévnek venni (mint Antolchich, Antony — Babothy); — mivel sok hasonló családnév volt és van Magyarország­ban, mely épen semmi összeköttetésben nincs egymással. Különben pedig, miután szerző nem is történelmi szótárt, hanem szorosan vett szemma­tographiát ir­t­ok nélkül is venne föl minden nevet, s czél nélkül szaporítaná a munkát. Óhaj­­tanák végre, hogy az erdélyi családokat vagy tüzetesebben s mind tárgyalja a szerző, — de ek­kor természetesen egy roppant tengernek fog indulni, minthogy Erdély történelméből kü­lönben is igen keveset tudunk, az ahhoz kivánta­­tó anyagokból pedig még kevesebbet bírunk;­­— vagy inkább mellőzze azokat végképen, s ne vegyítsen munkájába oly nemzetségneveket, me­lyek nem magyarországiak, hanem erdélyiek (p. o. Apaffy Apor.) s melyek aztán a munka czimével is („Magyarország családjai“) ellen­mondásban látszanak lenni. Ha szerző csupán azon fogalomkörnél marad is, melyet munkája czime kijelölt, jó, sőt maradandó becsű szolgá­latot teend irodalmunknak, csak használjon föl minden ide tartozó adatot s anyagot, és gyűjtsön különösen újat, a mire nézve az egyes családok levéltárai s ősi perei már is gazdag tarlózattal kínálkoznak. — A munka kiállítása elég csi­nos, s a czimermetszetek kielégítők. "

Next