Budapesti Hírlap, 1857. augusztus (174-197. szám)

1857-08-01 / 174. szám

— Ferdinand Miksa főherczeg, cl­fens, s fens, hitvese Sarolta főhétfczegasszony jövő héten hagyják el Brüsselt s egyelőre Schön­­brunnba érkeznek, hol ang. második feléig tar­tózkodván, onnan Velenczébe menendnek, s csak octoberben fogják Milanóba Ünnepélyes bevonu­­lásukat tartani. — A pálya - megnyitási Ünnepély alkalmával Triesten tartott diszlakomáról a „Tr. Ztg.“ f. hó 28-ról igy tudósit: Azon lakomán, melyet a helyha­tóság egyesülve a kereskedelmi kamrával a ritka vendégek tiszteletére adott, Austria és Németor­szág igen sok előkelő férfia volt jelen. A podes­­tának Császár és Császárné a Felsé­geik és az egész császári Ház jólétéért mondott toasztja után V­i­c­c­o lovag elnök a trieszti sín­pálya fontosságáról, s azon reményekről szólt, melyek ahoz csatlakoznak s végül T­o­g­g­e­n­­burg lovag minister ur ő excját köszönté föl, mit ez Triest városa felköszöntésével vi­­szonzott, az államigazgatás nevében azon re­ményét fejezvén ki, hogy e pályának az adriai tengerig megnyitása a triesti forgalomnak egy új időszakát fogja megkezdeni. Erre a Lloyd­­igazgató báró Lutteroth toasztja után a pénz­­ügyminister K. B­r­u­c­k úr ő excja lépett ki a terem közepébe, s e nap fontosságáról szólt, melynek fényét Császár Ő Felsége, a csász. Ház több tagjai és oly sok jeles férfiú közelről és távolról emelik; szólt továbbá a dél­nek az éjszakkali összeköttetéséről, melynek kö­zéppontját Triest képezi, s a levantei forgalom nagy jelentőségéről, mely a suezi csatorna által nagy fontosságot nyer. Ezen nagy mű­, mely szá­zadunk haladását megkoronázza, daczára az aka­dályoknak, azon jótéteményeknél fogva, melyek belőle várhatók s melyeket a legelőkelőbb britt ke­reskedővárosok is elismertek, úgy mint az egyip­tomi alkirály törekvései s a porta megerősítése végre valósággá lesz. „Indítványozom — így végre a szónok —hogy e nagyszerű vállalat iránt legélénkebb elismerésünket fejezzük ki, hogy an­nak fáradhatlan bajnoka, Lesseps Ferdinand, bátorságát ne veszítse!“ A minister ur e felhí­vása a legélénkebb viszhangra talált s mindnyá­jan valódi lelkesedésre ragadtattak. KÜLFÖLD Belgium, Brüssel, jul. 27. F­e­r­d­i­n­á­n­d- Miksacs­k. főherczegnek Sarolta herczeg­­nővel­­­összekelése ma ünnepeltetett meg a brüsseli palotában fél 11 órakor. Brouckere a brüsseli polgármester, a palota kék termében eszközlé az összekelők polgári tényét. A her­­czegnő tanúi voltak : L­i­g­n­e herczeg, a senatus elnöke, Delehaye, a képviselő-kamra el­nöke, de Deckerbel, s Nothomb igazság - Ügyi ministerek. — A főherczeg tanúi voltak : Archinto gróf, austriai Császár Ő Felségé­nek rendkívüli követe, Clary herczeg, t­r­e­u­­enfeldi Vrints báró, Brüsselben lévő austriai követ, s Zichy Ferencz gróf. Miután a polgár­­mester a törvényszabta módon végrehajtá a pol­gári összekötést, az új párhoz következő beszé­det intézett : „Fenséges uram! fenséges asszonyom! Mélyen meg vagyok illetődve, mivel nagyon is jól tu­dom, hogy az épen most végbement cselekvény, mint önök számára egy boldog jövőnek előrehir­­detése, megkoronázza a király óhajtásait, s mi­vel meg vagyok róla győződve, hogy az egy oly sokszor, s oly súlyosan megpróbáltatok királyné számára, egy boldog nappal többet ad. Ezért alig merem előtte kimondani, hogy a nagyok erényei hatályosan visszahatnak a tömegekre. És mégis hol keressünk jó példákat máshol, mint a­ fejedelmek családjaiban, melyekre a népek kormányzása van bízva! Császári s királyi fen­­ségiek mindig csak üdvöseket fognak adni. Ön fenséges uram, egy más földön folytatandja ama pályát, mit szintoly belátással, mint sikerrel futott meg; ön fenséges asszonyom, Belgium óhajtásait és sajnálatát magával viszi ujhonába. Ön ott ismét földek­tendi anyjának megbecsül­het­ién tulajdonait, önök mindketten méltó örökö­seiül bizonyítandják be magukat ama felséges elődüknek, ki köztünk, oly dicső emléket ha­gyott hátra. — Ezen túl uj kötelék csatol ben­nünket Austriához. — Császári és királyi fen­­ségtekre ruházandjuk át azon ragaszkodás egy részét, mit a királynak szenteltünk, s fenségtek nyomdokait legélénkebb részvéttel követendjük. Nem tudom, miként magasztaljam eléggé a fölötti örömömet, hogy én voltam a törvény eszköze, s ekkér önöknek a főváros, s mint meg vagyok győződve, az egész ország tiszteletét s ragasz­kodását kifejezhetem.“ Erre az összekötési okmányt a főherczeg s a herczegnő, a király, Amália királyné, Albert herczeg, az uralkodó koburg-gothai herczeg stb. valamint a főhg­s­égné tanúi is aláírták. Ezen első szertartás végeztével, az összekelési menet tüstént a nagybálteremhez csatlakozó terembe indult, mely kápolnává volt átalakítva, hol a meghívott személyek már előbb helyet foglal­tak. 11­ órakor S t­e r­c­k­x, mechelni bibornok­­érsek fején az érseki süveg, s kezében a kereszt­tel, a két főhelyettes kíséretében közeledett a kápolna ajtajához ; a kir. kiséret lelépett. A val­lási szertartás kezdete előtt, a bibornok a fiatal párhoz megható beszédet intézett, a házasság lényeges, a vallásnak a hitestársak boldogságá­ral üdvös befolyása, s a házasság által kiszabott erények gyakorlásáról. A mise, mit a bibornok­­érsek személyesen olvasott, mély áhitatossággal hallgattatott. Ezt követé a Domine salvum fac regem. Az egyházi eljegyzés végével a nászmenet ismét megindult ugyanazon rendben a mint jött. Mielőtt a király a palota belsejébe visszavonult volna, Amália királynéval együtt még megjelent az erkélyen s Üdvözlé a palota előtti terem összegyűlt számos néptömeget. A ki­rály megjelenésekor mindenfelől ismétlett öröm­kiáltás hangzott. 1*/2 órakor a reggeli után, a palotában nagy diplomatiai kör volt; ma este száz terítékű nagy lakoma leend. Anglia, London, jul. 28. Russell lord­nak a zsidó­ emancipatiójára vonatkozó uj bilije igy hangzik: „Tekintetbevévén, mikép mindazon esetekben, midőn eskü-letétel kivántatik, az esküt a közjog szabályai szerint azon alakban kell letenni, mely leginkább kötelező az eskü-letevők lelkiismere­tére nézve; tekintetbe vévén,mikép kétségek tá­madtak az iránt, ha vájjon a közjognak ezen határozata alkalmazható-e azon esetekre, midőn különös esküforma vagy határozott szavak sza­­bályszerűleg vannak kitűzve, ezen kétségek el­hárítása végett a parl­ament rendeli: 1) mikép tekintet nélkül minden ellenkező szabályok­­s szokásokra, mindenkor, ha az, kinek esküt kel­lene letennie , ellenvetéseket tesz ezen eskünek kiszabott vagy szokásos formája, vagy az abban foglalt szavak ellen, s ha ő azon szavakkal s for­mában teszi le az esküt, mely saját nyilatkozata szerint — lelkiismeretét leginkább megköti,— az ekkép­­etett esküt törvényesen letettnek kell te­kinteni ; 2) mikép mindaz, ki ezen föltételek alatt esküt tett le s hamisan esküdött, hamis es­küvő gyanánt fenyítendő; a)­mikép ezen eskü ugyanazon előnyökben részesíti őt, mint a ki­szabott vagy szokásos alakban letett eskü.“ Francziaország. Pár­is, jul. 28. Mint már említek, Spanyolország elfogadta Franczia s Angolország közbenjárását, a Mexicó­­v­a­­­i viszály tárgyában. Hír szerint ezen közben­járás alapjai következők lennének: 1. A Mexi­­cóban megöletett spanyolok gyilkosainak szigorú megbüntetése; 2. Azon kár megtérítése, mely a spanyolok tulajdonának elpusztítása által okoz­­tatott; s 3. ama szerződés végrehajtása, mely a mindkét részrőli alattvalók követeléseinek kie­gyenlítése végett, Santa­ Annával köttetett. Az úton legyőzött k­a­b­y­­-fajoknak több főnökeit Pá­­risba várják, hol azok jelen akarnak lenni az aug. 15-ki ünnepélyen. — Ahmet­ Menekli pasa török tábornok, ki a keleti háború alatt az egyiptomi hadjutalék parancsnoka volt, Mar­se­i­l1­­-be érkezett. Ő fiát hozza Párisba, hol az utóbbi tanulmányait végzendi. — A n­a­g­y-a­l­a­­mizsnásság kérdése az államtanácsban már eldöntetett. Az érsekséggel minden összeüt­közés kikerülése végett, M­o­r­­­o­t bibornok nye­­rendi el ezen állomást; alatta fognak állani P­a­­rabere­s Coquereau apátok, mint a sereg 8 hajóhad alamizsnával. C­a­n­i­n­o herczegapát egyelőre épen nem jó tekintetbe ezen kérdésnél. A „Patrie“ a párisi érsek, M­o­r­r­o­t­r­a vonatko­zólag megjegyzi, mikép a két méltóságnak egy személybeni egyesítése épen nem új esemény , mivel Talleyrand s Croy herczeg szintén párisi érsekek s nagy­ alamizsnások voltak. — Egyébiránt e­gn hivatal most már csak tisztelet­beli állomás, mely nem ad többé hivatalos jogot, a cultus, hadügyi s tengerészeti ügyekbe közvet­len beavatkozásra. Spanyolország. Madrid. Egy jul. 13-ról kelt sürgöny szerint az új sajtótörvény Valen­ciában 13-kan léptetett életbe. — A „Persia­­miento“ 19-bén lefoglaltatott. Ázsia. A Bombayból érkezett tudósítások f. hó 1-ig terjednek. Delhi még­sem vézetett be, s Barnard tábornok, a főparancsnok még erősbítésekre várt. A bengáli sereg megszűnt létezni; a nyílt lázadásba ki nem tört ezredek­­ben sem bíznak, s igen nagy aggodalommal őr­ködnek fölöttük. A kalkuttai bennszülött ez­­­redek lefegyvereztettek. A felső tartományok­kal­ összeköttetés szinte egészen félbe van sza­kadva , s a bengáliai tartományokból s az észak­nyugatról jött tudósítások igen aggasztók. Minde­nütt újabb lázadások. Úgy egy, előbb hűségéről ismeretes allahabadi ezred is fellázadt, s tisztjeit meggyilkolá. Atalában a lázadók hal­latlan kegyetlenségeket követtek el a tiszteken, s azok családjain, Hyderabadban is újabb lázadás ütött ki. Szerencsére a madrasi s b­o­m­b­a­y seregek mindeddig hívek maradtak. A „Bombay­ Times“ szerint, Elgin lord min­den , Chinában levő britt csapatokat Keletin­­diába akar visszaküldeni. Remélik, hogy ezen csapatok rövid időn Indiába érkezendnek.­­ A jóreményfoki gyarmatokba s sz. Móricz­­szigetébe is utasítások küldettek az iránt, hogy minden nélkülözhető csapat Indiába küldessék. Multanba egy angol puskás-ezred érkezett, a csend biztosítása végett. Kalkuttába is két angol ezred s egy üteg érkezett a bengáliai csa­patok parancsnok­á r­a­n­t­tal együtt. A letétetett audki király­­ ministere a Vilmos-erődben fogság­ban tartatnak, azzal vádoltatván, hogy az angol uralom elleni összeesküvés élén állanak. Chi­­náb­ó­l jan. 10-ről érkezett tudósítások szerint a nagyobb­­hadm­űködések egyelőre elmaradnak, ellenben a chinai hadinaszádok ellen sikeres ex­­peditiók történtek; az angolok 140 ily naszádot s egy erődöt is elfoglaltak.­­ A chinaiaknak egy fölkelési kisérlete Macaóban csírájában el­­fojtatott ; a lázadók 600 botra ítéltettek. M­a­c­a­ó­b­a­n 700 főnyi portugáli katonát vártak a helyőrség erősbítésére. A többi chinai városok­ban nyugalom uralkodik. Amerika, New-York, júl. 14. Walk­er­nek Nicaraguábóli kiűzetése Califor­­n­i­á­b­a­n általános örömet gerjesztett. W­a­l­k­e­r ma New­ Orleansba érkezett. — Havan­nában Concha tábornok az angol consul megkeresésére néhány puerto-principe-i kereskedőt befogatott, kik a rabszolga-kereske­­désbeni részvevéssel vádoltatták. A szerencsét­lenül járt „Montreal“ gőzös kapitánya Quebec­­ben befogatott. Távirati tudósítások. Pár­is, jul. 30. A három olasz elleni per aug. 6-n kerül az esküdtszék elé; a négy távollevő ké­sőbb fog elitéltetni. Canrobert fogja a cha­­lensi tábort vezényelni. London, jul. 28. Akóház. Éji ülés. L. Pal­merston jelenti, mikép Indiából még nem ér­keztek szürgönyök; éjfélig semmi új interpell­a­­tio nem történt. Aug. 24-én 600,000 ft. sterlingnyi ezüst fog Chin­ába és Indiába elmenni. — Jul. 29. Egy hivatalos sürgöny jelenti: A bengáli lázadás kevesbbé van elterjedve, mint at­tól tartottak. Az angol csapatok gyorsan nyomul­nak elő. Egy chinai erőd be­vétetett és 127 dzsonke, melyeken 900 ágyú volt, szétromboltatott. Konstantinápoly, jul. 25. Gyakori tűzvé­szek. Ethem pasa egybekelése a szitán leá­nyával f. hó 22-án végbement. Egy nagy úri iroda felhatalmazza az oláh - moldva menekülte­teket hazájokba visszatérhetni. jjg Athene, jul. 25. Igen áldott termés Görög­országban A király folyvást jószágán Kepnissia faluban mulat­­nya volt üzletben, miknek körülbelül csak egy tizede hagyatott abban, a munka hálátlansága miatt. Trask tudor ezen bányák közöl 14-nek számadásait nézte át, s azt állítja, hogy az azok­ban felhasznált tőke 793,000, az öszjövedelem 1,483, s a kiadás 507,000 dollárra megy föl. Ehhez járul még 30 más bánya 334,000 dollár­nyi tőkével, ezen 44 aranybánya tőkéje 1127000 dollárra van számítva , miknek évenként 2,157,510 dollárnyi arany­jövedelmet kell szol­­gáltatniok, melynek mintegy felét kellene üzleti költségekre fordítni. Ezen bányákban csak 610 munkásnak kellene az arany termelésével s me­tallurgiai feldolgozásával foglalkoznia, s e sze­rint egy ember termelése évenként 3500 dollárra menne fel, míg középszámítással egy arany­ásó Californiában csak 700 dollár aranyat termel. Trask tudor ezen adatokból azt következteti, hogy a bányászat az aranyerekben a tőkepénze­sek számára igen jövedelmes üzletet nyújt, s azon nézetét fejezi ki, hogy az aranytermelés jö­vőre főleg bányászat által fog történni. Már akár helyes legyen Trask tudor ezen né­zete, akár nem, annyi bizonyos, hogy Californiá­ban az aranytermelés jövőre csak segélyépítések , előkészületek segélyével lesz lehetséges, mi tőkepénzes vállalkozókat szükséges, ilyenek is fognak találkozni, ha a bányászat oly jövedel­­mes, hogy egy millió dollárnyi tőkével 2 millió dollárnyi évi jövedelmet lehet szerezni, mint ezt a mivelésben levő 44 aranybányáról állítják. Ez azonban nagyon kétséges, mivel a mélyásások­ról még semmi tudósításaink sincsenek. Minden­esetre itt még nagyobb mértékben fog ismétlődni mint az ezüst-bányászatnál, azon tapasztalás, hogy gazdag bányáknál a bérmunkásokat csak a legmagasabb bérrel lehet kielégítni, s még az sem oltalmaz meg a lopástól. Mivel az 1845 évig, a 60 millió dollárnyi évi arany-szerzeményből csak 2,3 millió dollár sze­reztetett szabályszerű bányászat útján, minden esetre még huzamos­ idő kívántatik meg arra nézve, hogy a termelés ezen módja túluralko­­dóvá legyen, s valószínű, mikép a durva arany­mosási munkában előbb álland­­e csökkenés, mintsem a földalatti bányászat által az arany­szerzemény növekedése eszközöltethetnék. Egészen hasonló viszonyok mutatkoznak Aus­­traliában.­­ 1856-ban a Victoria-gyarmatban 100,000 munkás foglalkozott 12­0 millió font­ntnyi arany termelésével, miszerint egy emberre csak 8 schillingnyi napibér esik, ha szinte szer­számokra stb. semmi kiadást sem számítunk is, míg egyes közönséges munkás más iparágakban többet keres. Az „Alig. Ztg“ i. é. május 27-diki számában, egy Bendigóból kelt levélben az mondatik, hogy a mosógépek alkalmazása mind­inkább átalánossá lesz, s hogy Bendigo környé­kén kész, 12—20 lóerejű gőzgépet alkalmaznak a bányavirág szétzúzására. E mellett azonban minden olcsóbbá lesz, élelemszerek bőséggel ter­­mesztetnek, s az aranyásók megelégesznek „mér­sékelt“ bérrel. E szerint itt ugyanazon viszo­nyok állanak elő, mint Californiában, s a tőke­­előlegezéseknek csak akkor van helyük , ha legalább épen annyi keresmény kímél­etik meg , mint a­mennyit az ott szokásos tőke­­kamat tesz.­­ Az aranynak csekély szállítási költségei mellett, annak értéke az egész világ­közlekedésben szinte egyenlő ; a szolgálat­téte­leket azonban az aranytermő tartományban min­dig azon arányban kell megfizetni, a­mint a munkás arany­mosás, vagy más keresetágak ál­tal értékeket termel. Az arany­termelés bősége nem fog befolyást gyakorolni az aranynak Euró­­pábani értékére mind­addig, míg az aranytermő vidékek terményük számára Európán kívül más kelendőségi utakat is találnak, s ezekben nem lehet hiány mindaddig, mig ama népek, melyek megtakarított vagyonukra nem tudnak hitel­papírokat használni , kénytelenek tőkéiket arany- s ezüstben gyűjteni össze. A növekedett arany-szerzeménynek a dolgok értékérel befolyása iránt nagy zavar támad, az aranyról s tökérőli fogalmak összezavarása által. Ha szinte az évi arany-szerzeményt folytonosan 30 millió ft. sz.-re tesszük is, a munkabérrel kia­dást le kell vonni, a tőke-vagyon növekedésének kiszámítása végett, melyben azonban minden nép részt vesz, terményeinek kicserélése által; s minden tudósítás szerint, a nyereménynek fele is alig maradand fenn; sőt valószínűleg még sokkal kevesebb, mint Tooke is megjegyzi. Azonban ha szinte évenkint az egész 30 millió ft. sz.-nyi arany­szerzeményt hozzászámítjuk is, a világkereskedésben résztvevő összes népek tőke­­vagyonához, ezen növekedés jelentéktelen ama tőkékhez képest, melyek évenként a földmivelés javítása, s mindennemű ipar­vállalatok által szereztetnek. A forgalmi eszközök Európában, az új arany­bányák fölfedezése óta , nem szaporodtak észre­vehetőig , hanem csupán az ezüstnek egy része arany által helyettesíttetett, s a pénzforgalomra nélkülözhető ezüst kivitetik. Aranyból is csak annyi marad a forgalomban, a­mennyi nem ka­matozó tőkére annak szüksége van, s minden hitel­intézet feladata :a nem kamatozó tő­kék legcsekélyebb összegével be­érni. Az európaiak nyugodtan a californiaiak, s au­­stráliaiakra hagyhatják a saját arany­termelésük elkelésérőli gondoskodást, s azoktól csak annyi aranyat fognak terményeikért becserélni, a­men­nyire szükségük van; azonban szintoly kevéssé alapos az ezüst-hiány iránti aggodalom, ha szinte az ezüst-termelés nem emelkednék, sőt talán még csökkenne is. Nem szükség oly reményekkel kecsegtetni magunkat, mintha gazdag ezüst bá­nyák feltalálása által, az ezüst-termelés növe­kedni fogna, s mintha a csökkent higany-árak által a szegényebb bányák termelés alá fogná­nak jutni; a higanyiai kiadások a mexikói bá­nyáknál , a higany fontjának ára 1 dollár lévén, az összes termelési költségnek csak 10—11 p. c.-jét tevék , s ha a higany ára felényire száll le, az ezüst termelési költsége csak mintegy 5 p. c.-el fog kevesbülni; e szerint az ezüst-termelés­nek az olcsóbb higany általi szaporodását csak csekély mértékben lehet várni. Ellenben Euró­pának ezüstbeni évi szükségletére nézve, tech­nikai czélokra, ékszerekre, ledörzsölődés s más veszteségek kipótlására, a 324.000 vámfontnyi, vagy 1­0 millió ft. sz.-nyi európai ezüst-termelés már most is elegendő. Az ázsiai terményekért Európának saját munkájának terményeivel kell fizetni, már az akár közvetlenül csere, vagy pe­dig az amerikai ezüst által történjék, melyet szintén csak az európai munka terményeiért le­het kicserélni. E szerint se aranynyali túlhalmoz­­tatástól, se ezüst-hiánytól nem kell félnünk, ha szinte az arany s érték­papírok által nélkülöz­­hetőkké lett ezüst-készletek kivitelnek is, mind­addig míg az európai munka terményeinek, a külföldi termények kicserélése végett jó keretük van, s a benső forgalomnak túlnyomólag tete­mesebb szükségei számára jutalmas munka mu­tatkozik , melyet a termények kölcsönös kicse­rélése által, javított közlekedési eszközök mel­lett, oly magas fokra lehet emelni, hogy az arany­termelés végett mintegy 200.000 munkás által végzett munka, s annak keresménye, ha még oly nagy volna is, ahoz képest jelentékte­lennek tűnik föl. A munka keresmény emelke­dése eléggé megfejthető maga Európa termelé­sének viszonyaiból, mely vasutak építése s ipari intézkedések által oly gyarapodást nyert, melyben a California s Australiávali növekedett forgalomnak csak csekély része van. (A. Z.) SZÍNHÁZI ELŐADÁSOK. ^ A pesti nemzeti színpadon: A nemzeti színházi nyugdíjintézet javára. Carrion ur fellép­téül: „Borgia l­ucreczia.“ 2-dik felv. „Cene­­rentolából egy ária és: Rigoletto“ 4 felv. Apestinémet színpadon: „Barfüssle.“ Ländliches Characterbild in 5 Aufz. Bécsi börze. Megérkeztek, jul. 31-én.Gr. Berény­i János földbirtokos Pozsonyból. Gr. .Rogendorf Ro­bert földbirtokos Szolnokról. G­e­r­z­o­n­ Antal cs.­ k. helyi. tanácsos és megyeijfőnök N.-Váradról. Sze­re­t­i­n Ferencz je sssk. megyeiörv. tanácsos Mehadiá­­tól. Gr. Z­a­m­o­y­s­k­i József cs. k. megyei biztos sz. Fehérv. Borer Frigyes siorosZsk. al­bgy. Berlinből. , Uunavizállás: jul. 31. 6'­1" — 0 fölött. | jul. 31. |jul. 30. Nemzeti kölcsön % . . 8413/101 84% Metalliq % . . 82l3/­e 1­82% Magyar földteherment. köt. 80% 1­81 Államkötelezvény 5% . .— 99% „ 1839. .— 142% „ 1854.4% 109% 109% Éjszaki vaspálya . . . 188 % 188% Államvasutrészv. . . . 271­/a 1271 Tiszai „ ...— 100Via Ferencz-József keleti. SS I 52 Pozson-nagyszombati. . .— 27 „ elsőségi --- 1­37 Bankrészvény .... 1003%1 1000 Hitelintézeti..................... 237%­­ 239% Dunagőzhajózási .... 573 575 Pesti lánczhid .... 72 Augsburg .......................... 100% 1104% Hamburg.......................... 76% 1 76% London . . . . 10. 9%­ 10.9 Cs. k. arany • • • • • 107%1­107% Felelős szerkesztő: NÁDASKAY LAJOS.

Next