Budapesti Hírlap, 1857. szeptember (198-222. szám)
1857-09-25 / 218. szám
* Dózsa Dániel előfizetést nyit „Zandirham“ czimü hőskölteményre , mely már sajtó alatt van. Zandirham a székelyek rabonbánja volt a hun nemzetiség azon korában, midőn Árpád magyarjai Europa határát átlépték, és a testvér székely nemzettől atyafiságosan fogadtattak. A 15—16 ívet tartalmazó mű előfizetési ára 1 ft 30 kr. p. p. Az előfizetések szerzőhöz Kolozsvárra küldendők. * A M. F. m. vásárhelyi levelezője egy tréfás városi dobosról írta ki az utczakapitány azon jelentését, hogy „a városon belül egyátalában nem, a városon kívül pedig csak hat órán túl szabad disznót perzselni (a tűzvész elkerülése végett)“ Így hirdette: „A városon belül senki sem disznó, a városon kívül is sok hat órán túl perzselni. “ Nemzeti színház. F. hó 23-kán operaszerző triumvireink Erkel és a két Doppler új operáját „Erzsébetet hallottuk, s újra meggyőződtünk, hogy e daljáték ha nem tart is igényt valami átalános mélyebb művészi becsre, kedvessége elvitázhatlan. A benső lelki alaphangot, mely az egész világnak művészi remeket nyújtott operaszerzeményeket kitünteti, itt egy más alaphang egysége látszik pótolni, az t. i. hogy e daljáték szerzői mindenütt a magyar zene lelkéből vették és idomították dallamaikat. A palotás magyarok, a lassú andalgók, s a régibb és újabb csárdások allegroi és codái azon motívumok, melyekből az Erzsébet zenéje és dalai születtek, és az énekesek ajkaira átköltöztek. E sajátosság mindenesetre sokat tesz, hogy ez opera egyes részei oly melegen csúsznak be a magyar hallgató fülébe. H.Lonovicsné assz. több helyütt egészen a mi derék népzenészünk Faukárus Ferkó hegedűjét énekli, mely kifejezés használására anynyival inkább reá bátorodtunk , miután azt a sok „csalogány“, emlegetést már másoknál is meguntuk, mikép is lehet egy ily par excellence coloratura énekesnő irányában azon örökös egyhangú phrasist használni ?... Szerzőktől igen jó eszme volt a magyar hallgató zenét ábrándos, szeszélyes dali hangfordulataival énekes ajakra alkalmazni, kivált oly énekesnő ajkára, aki könnyű torkával e le föl csörgedező hangpatakot egészen eredeti gyors és tiszta ömlésében képes visszaadni. Azért mindig csodálkozunk, ha valaki H. Lonovicsné assz. mellett vagy ellen Leszniewszkával vagy másokkal pártot csinál, holott az ő művészete egészen más fénypontokkal és határokkal bir. H.Lonovicsné dal és coloratura-énekesnő par excellence, ki valahányszor a játszi dalok terét elhagyva az operák drámaibb részébe megy át, mindannyiszor veszt tiszta fényéből mint a felhő mögé bújt csillag! — A tele ház ma is nagyon szívesen fogadta ez új operát, mindjárt az első kettős a tenor és bariton— Jekelfalussy és Füredy — közt kihivatást szerzett az előadóknak; továbbá kiválóan tetszettek a kettős II.Lonovicsné és Kaiser Ernstné asszonyok közt, úgyszintén a 2-dik felvonásban az első és Jekelfalussy közti szerelempárdal, úgymint a komikus párdal Füredi és Kaiser Ernstné közt; nagyon szépen s a legkisebb modorosság nélkül volt előadva a 2-dik felvonási dalkoszorú Lonovicsné által, és végre az opera fénypontja a 2-ik felvonási nagy ötös és kar operánk jó ensemble-jének szerzett becsületet. Az operát Erkel vezényelte. A jutalmazott Jekelfalussy tapsokkal fogadtatott, nem oly hosszantartóval ugyan, mint a drámai jutalmazottakat szokták, de hiszen méltányos is a közönségtől, hogy az opera és dráma közti honoráriumok nagyon különböző mérlegét, egy kis tapssal üsse helyre. — Az elő emelet és földszint egypár páholyában idegen nemzetbeli főkatonatiszteket láttunk, kik ez estve színházunkat jelenlétükkel megtisztelték. Figyelmeztetés. A jogtörténeti státusvizsgálatok az 1857,-ki téli félévben Pesten f. é. October 5., 6. és 7. napjain fognak tartatni. Mi azon megjegyzéssel tétetik közzé, hogy a vizsgálati jelölt urak October 5-én múlhatatlanul megjelenni tartoznak. D. Wenzel Gusztáv a vizsgálati bizottmány elnöke. Iskolai jelentés. Az Öcs. k. Apostoli Felsége legmagasb kegyelme folytán izraelita fi- és lány gyermekek számára állított pesti minta főtanoda f. é. oct. 8-án d. e. 10 órakor az uj iskolai épületben a Hermina téren ünnepélyesen meg fog nyittatni. A tanítványok oct. 5, 6 és 7-én fognak az említett iskolai helyiségekben beirattatni. A tanpénz egy tanítványtól havonként 20 pkr. szegény szülök gyermekei attól fel fognak mentetni, még a szükséges elemi könyveket is ingyen kaphatják. az volt, hogy egymást megölelték Az őszinte kibékülés e jelét az átellenes partokon álló számos nézők észrevevék (mert a Niemen e ponton nem szélesebb mint a Szajna) s a legélénkebb tetszést gerjeszté. A két sereg hosszú vonalakban volt a Niemen hosszában felállítva; a föld népe csatlakozott hozzájok, s ama nagy jelenet tanúi, kik a politika titkaiban kevesbbé forgolódtak, midőn uralkodóikat ölelkezni látták, azt hivék, hogy a béke ismét helyre állt s a vérontásnak vége szakadt. Ezen első üdvözlet után Napoleon és Sándor a számukra állított pavillonba mentek. „Miért hadakozunk mi egymás ellen ? „kérdé egyik a másikat az értekezlet kezdetén. Napóleon Oroszországban tényleg csak Anglia szövetségesét üldöző, s Oroszország, bárha Francziaország szárazföldi hatalma méltán nyugtalanító, sokkal inkább szolgált Anglia mint ön érdekeinek, midőn oly hévvel ereszkedett a harczba. — „Ha ön csak Anglia ellen viseltetik ellenséges érzülettel,“ monda Sándor Napóleonhoz, „akkor hamar kiegyezünk, mert nekem az ellen épen annyi a panaszom mint Önnek.“'.—Erre felsorolá Anglia elleni nehézségeit, a fösvénységet, önzést, melyet az folyvást kitüntetett, a hamis ígéreteket, melyekkel őt édesgette, az elszigeteltséget , melyben hagyta. szóval mindazt, mit neki ama szerencsétlen háború feletti elkedvetlenedése sugallt, melyet hatalmával egyedül volt kénytelen viselni. Napoleon azon érzelmeket fürkésző, melyeknek Sándor császárnál hízelegnie kelle, s csak hamar észrevévé, hogy két érzet uralkodik rajta: először a szövetségesei miatti mély kedvetlenség, kik oly alkalmatlanok voltak mint Poroszország, vagy oly önzők mint Anglia, s aztán igen érzékeny és igen megsértett büszkeség. Semmi fáradságot sem kimért ennélfogva, mikép bebizonyítsa az ifjú Sándornak , hogy szövetségesei őt elámították s hogy ő nemeslelküséget és bátorságot tanúsított. Meggyőzni i igyekezett őt, hogy Oroszország rész után van, ha hálátlan és féltékeny szomszédokat, milyenek a németek, támogató kapzsi kereskedők érdekeinek, milyenek az angolok, akarna szolgálni, ő ezen tévelyt nagylelkű és mértéken túl fokozott érzelmeknek és azon félreértéseknek tulajdonítá, melyeket ügyetlen vagy megvesztegetett miniszerek okoznak. Végre különösen kiemeli az orosz katonák vitézségét is mondá Sándor császárnak, hogy ha egyesítenék a két hadsereget, melyek Austerlitz, Eylau és Friedlandnál oly vitézül harczoltak egymás ellen, de óriásokhoz hasonlók, kik bekötött szemmel küzdenek, a világon lehetne uralkodni , ennek szerencséjére, nyugalmára uralkodni. Aztán igen óvatosan becsúsztató, hogy Oroszország elvesztegeti a Francziaország elleni háborúban erejét minden gondolható kárpótlás nélkül, míg ha Francziaországgal egyesülne, hogy kelet és nyugat fölött, tengeren és szárazon uralkodjanak, és annyi dicsőséget mint hasznot arathatna. A nélkül, hogy bővebben nyilatkoznék, úgy látszék feladatául tüzéli, ifjú ellenének szerencséjét megalapítni, jobban mint azok, kik azon ösvényre nógaták, melyen ekkorig csak vereségeket szenvedett. Sándornak mindenesetre voltak kötelezettségei Poroszország irányában, s becsületét tisztán kelle e helyzetből kimentenie. Napóleon ezért értésére adá, hogy ő a porosz tartományokból többeket vissza fog adni, épen annyit, mennyivel szövetségese irányában kötelezettségét leróhatja; ekkor az orosz kabinet egy uj politika ösvényére léphet, mely egyedül igaz, haszonhajtó s nagy Katalinéhoz hasonló teend. Ezen értekezés, mely egy óránál tovább tartott s minden kérdést érintett, a nélkül hogy azokat kimerítené, mély benyomást tett Sándorra. Napoleon uj kilátásokat nyitott meg előtte, mi egy mozgékony, különösen elégedetlen szellemnek mindig tetszik. Egyébiránt Sándor, ki vereségei közben élénken érze a Francziaország elleni ezen kétségbeesett harcz káros voltát, melybe besodortatott, s felfogta az e hatalommali szövetségi rendszer előnyeit, nagyrészt önmaga is elmondta magának azokat, miket Napoleon neki megmagyarázott, csak hogy nem a győzőnek világossága, ereje és meggyőző hatalmával, ki a legyőzöttel szemközt áll, kezei telek ajándékokkal s ajka túláradva a hizelgő szavaktól. Sándor el volt bűvölve. Napoleon jól látá ezt s föltévé magában, hogy e hatást csakhamar teljessé teendi. Az uralkodónak már hizelegvén, most az embernek kívánt hízelegni. — „Jobban egyet fogunk érteni“ monda ő, „ha mi magunk személyesen végzünk egymással, mint ha ministereinket kaszáljuk , kik gyakran nem értenek bennünket, vagy csalódásba vezetnek, s mi Ügyeinket egy óra alatt messzebb fogjuk vinni, mint alkuszaink napok hosszant. Ön és én köztem, téve hozzá , nem szabad senkinek sem állnia.“ — Ezen hízelgéssel, mely által Napoleon Sándor császárt mint egy jelentékenyebb szellemet ugyanazon magasságba emelő szolgái felett, melyet maga teljes joggal elfoglalt, oly tökéletesen megnyerőtt, mikép ennek folytán ama javaslata is szives elfogadtatást nyert, hogy Sándor hagyja el az általa most lakott majorságot s jöjön a kis Tilsit városba , hol minden órán találkozhatnak. Ezután még a szerencsétlen porosz királyra került a szó, ki Sándor főhadiszállásán volt s várta, hogy mit fognak vele és királyságával cselekedni. Sándor javaslatba hozá, hogy másnap elhozandja őt ugyanazon talpra, hol Napoleon néhány felbátorító szót intézzen hozzá. Mielőtt Sándor új politikát kezd, szükséges volt, hogy „valamit“ (quelque chose, mint Thiers kifejező) szövetségese koronájából megmentsen. Napóleon, kinek e tekintetben már kész eltökélései voltak, beleegyezett a porosz király elfogadásába. Erre a két souverain kilépett a pavillonból s kölcsönösen edvözlé egymás kiséretét. Végre újabb barátsági nyilatkozatok közt szétváltak, aztán mindkét császár a Niemen partjain álló számos nézők szeme előtt s tetszéskiáltásai közt ismét naszádokra szállt, így végződött e nagy esemény első napja. Holnap annak kifejlődését tovább követendjük. KÜLFÖLD. Anglia, London, sept. 21. A ministeriális „Observer“ a legutóbbi indiai tudósításokra vonatkozólag megjegyzi: „Delhi ugyan még nem vontatott le, azonban a számos kétségbeesett kirohanások, melyek folyvást az ellenségre nézve nagy veszteséggel vezettek vissza, oda mutatnak, hogy ama város nem sokáig tarthatja magát. A Lucknos Agra sorsa iránti aggodalmakban mi nem osztozhatunk, s azt hiszszük,hogy mindkét hely tökéletesen elkészítve s biztonságban van. A vitéz Hawelock tábornok nem vonult vissza Lucknótól. Ő betegeit, sebesültjeit s ágyúit viszszaküldő Kawapurba, s Neil tábornok őrizetére bízta. Ugyanez tetemes erősbítéseket is kapott, mielőtt Lucknó fölmentésére indult volna. Továbbá az sem igaz, hogy a délleli közlekedés el volna vágva. Ellenkezőleg Benaresz s Allahabad még mindig birtokunkbantetemesen megerősítve vannak, s onnan naponta hadikészletek küldetnek számunkra. A veszély nem múlt ugyan még el, azonban úgy hiszszük, most már szinte el van fojtva. A gyarmatokból 15,000 főnyi csapatok érkeztek oda, s azokkal együtt Sir Colin Campbell, Elgin lords Wyndham tábornok is, hogy karddal s tollal közreműködjenek indiai birodalmunk megvédésére. Angolországból legközelebb még 25,000 ember követendi őket. A bengáliai sereg, mint britt katona, nem létezik többé, s bizton reméljük, hogy annak gyilkosságait s árulásait példás fenyítés követendi.“ A „Globe“ Kalkuttából, aug. 8-ról kelt lapok után, alaptalannak nyilvánítja a Havelock tábornok Kavapurba visszavonulásáról távirdai tudósítást. Ez utóbbijuk 30 - 31-én sebesültjeit s betegeit Kavapurba küldé vissza, s oly erősbítéseket kapott, melyek bőven betölték a seregében támadt hézagokat. Aug. 1-én ismét útnak indult Lucknó felé, s aug. 8-án ama várost elérhetni remélte. Mint a „Daily News“nak Southamptonból írják, a kormány részéről parancs érkezett oda az iránt, hogy a „Ripon“ postahajó, mely onnan vasárnap indul Alexandrába, készen tartassék 200 főnyi csapat elszállítására, melynek Egyiptomon át kellene Indiába vitetni. A „Bengál-Hurkaru“ szerint nem lehet többé kételkedni a Reid tábornok s Banks őrnagy (ki Sir H. Lawrence halála után Lucknóban parancsnokoskodott) haláláról a hírek alapossága iránt. Banks őrnagy agyonlövetett, azonban nem tudhatni, hogy minő körülmények közt. Ugyanezen lap szerint, a főkormányzó testőrségének lefegyverzése kizárólag ezen csapatnak saját kérelmére történt. A testőrség ugyanis parancsnokának kijelenté, mikép látván, hogy Kalkuttában gyanakodnak rája, fegyvereit egyelőre átadni óhajtja. Ezen kérelem természetesen teljesíttetett, s az ügy mindkét részről a legnagyobb udvariassággal jön elintézve. A „Nord“ párisi levelezője szerint az angol követség még nyugtalanítóbb tudósításokat kapott Indiából. A felkelők Kalkutta felé nyomultak,s a legutóbbi sürgönyök keltekor még csak 50 óra járásnyira voltak a várostól. A consulok az összes rendelkezhető hajókat készen zárták, az európai lakosság oltalmára. Az „Observer“ szerint noha az indiai lázadás hihetőleg érezhető hatással leend India s maga Angolország pénzügyére is, mégis általában kételkednek arról, hogy a legközelebbi időben kölcsön fölvételére lenne szükség, s azok, kik a keletindiai társulat viszonyaival ismeretesek, azt hiszik, hogy a különböző kormánykerületek pénztárai egyelőre képesek lesznek a megkívántató kiadásokat födözni. Lehetséges ugyan, hogy később a kormány kénytelen lesz a hadkészületek költségeinek födözése végett kölcsönhöz folyamodni, azonban a jelen perez nem volna kedvező kölcsönfelvételre nézve, s azért a hatóságok, míg csak lehet, azt hihetőleg elhalasztandják. A „Globe“ szerint, az Elgin lorddal Kalkuttából érkezett csapatok 864 tengerészkatonából, s a 90-ik ezrednek egy 99 főnyi szakaszából állottak. Legközelebbre várták a „Pearl“ hajót, a 90 ik ezrednek 199 emberével, s 260 tiszttel s tengerész-katonával, a „Lancefield“ hajót az 59-ik ezred 128 emberével, s a „Kennington“ hajót az 5-ik puskás-ezred 150 emberével. S e szerint a már megérkezett s a legközelebbre várt csapatok száma 1,700 főre megy föl. Francziaország, Páris, sept. 21. A „Moniteur“ szerint Cambridge herczeg múlt pénteken s szombaton Chalonsban jelen volt a hadgyakorlaton; 20-án az isteni tisztelet szabad ég alatt tartatott, mire szemle következett; ma a seregnek Suppe - nel kelle táboroznia.Sokan tudni akarják, hogy a császár Münchenbe is el fog menni. A „Patrie“ szerint csak 24-kén utazandik el Stuttgartba,útközben Badenben megállapodandik, s 28-ig maradand Stuttgartban. Németországba elutazása előtt még meglátogatandja Párist. A franczia-Indiából jul. 30-ig terjedő tudósítások kedvezőleg hangzanak. Egy Pondichery-ből aug. 12-től kelt levél szerint ott az ügyállás folyvást kielégítő volt. Több idegen családok, melyek ott kerestek menhelyet, Európába utaztak el. Egy Port-Louis-ból, Mauritius szigetéről, aug. 15-ről kelt levél a „Pöttinger“ s „Lady Jocelyn“ szállító hajóknak Kalkuttából oda érkezését jelenti. Ezen két hajónak tüstént csapatokkal kelle Indiába visszatérnie. A kormányzó kihirdetteté, hogy a gyarmatban toborzási hivatal fog felállíttatni. A „Courrier de la Girarde“ 17 előkelő bordeauxi kereskedőháznak egy levelét közli, melyben azok az ezen városi kereskedelmi kamrát arra szólítják fel, hogy komolyan figyelmeztesse a kormányt, az indiai franczia birtokok biztosítása végett teendő czélszerű intézkedések szükségére annál inkább, mivel az 1815-ki szerződések szerint, az indiai franczia birtokok Angolország közvetlen oltalma alatt állanak, s nincs joguk erődítményeket állítni fel, vagy az anyaországból csapatokat hozni, a franczia érdekek s franczia terület oltalmára. Hogy Pondicheryben valóban létezik némi aggodalom, kitűnik abból, mikép a francziaindiai gyarmatok kormányzója a chinai tengeren levő chinai hajóraj parancsnokától néhány hajót kért, a pondichery-i lakosság oltalmára. A t u n i s i b e y egy a császárhoz intézett sajátkezű iratában, Francziaország irányábani teljes rokonszenvét fejezi ki. A franczia polgárisodás Senegambiában tetemes haladást tesz. A polgári állási jegyzékek rendszere most a benszülött néger lakosságra is kiterjesztetik, s annak behozatalától fényes eredményeket várnak. Már egy Tamsz ir-Anat nevű néger a gyarmati főmohamedánok egyike, a tunisi polgármester segédévé neveztetett ki, s ezen választást átalában igen helyes rendszabálynak tartják. Spanyolország, Madrid. Egy sept. 19-től kelt sürgöny szerint, egy kormányparancs júliusig megengedi az országbai szabad gabna-bevitelt. A „Hojas“ jelenti, hogy a cortes-győűlos octoberben fog megnyittatni. Oroszország. Az orosz félhivatalos sajtóban, nevezetesen az indiai lázadást illetőleg igen jelentékeny változás történt. A „Nord. Biene“ most igen ünnepélyes hangon kijelenti, miképp Oroszországban teljességgel nem örülnek Anglia zavarain, sőt e lap szerint Anglia mindig a civilisatió élén s messze Francziaország felett állt, s a világ elég nagy arra, hogy a birodalmak között mindegyik kellő tért találjon a kifejlődésre.“ E békés hangulat e peretben bizonyára nagy jelentőséggel bír, azonban e két birodalomnak érdek-ellentétességét természetesen legkevésbbé sem képes megszüntetni, mint ezt az „Oestr. Ztg.“-nak egy szimferopoli tudósítása is az oroszoknak az Amur folyó melletti letelepedését illetőleg bőven mutatja. E levél szerint „az orosz kormány meg van győződve, hogy a China és Anglia közt kötendő békénél a st. jamesi kabinet nem fogja egy záradéknak becsúsztatását elmulasztani, mely az Amur torkolatát az orosz lobogó elől örökre elzárná. Ennek megelőzése végett megbizatott a pekingi orosz missió, hogy a chinai kormánynyal formaszerinti szerződést kössön, melynél fogva ez az Amur folyót, melléktartományaival együtt, Oroszországnak átengedné. A dolgok jelen állásában kétséget nem szenvedőnek tartják, hogy a pekingi udvar ebbe bele fog egyezni.“ S tovább igy folytatja e levelező : „Az Amur folyónak birtokba vétele Oroszország részéről nagy lépés Keleti-Ázsia felé, s az angolok egész féltékenységét fölébreszteni képes. Ez által bizonyos tekintetben a jelen chinai dynastia bölcsője, a Mandzsu-tartomány is kezébe van adva, s befolyása a pekingi udvar határozataira tetemesen növekszik." Vájjon nem elég fényes illustratiója-e ez a Stuttgartban kötendő franczia-orosz-angol szövetség jövőjének? Távirati tudósítások. Páris, sept. 23. A „Moniteur“ egy csász.rendeletet hoz, melynél fogva a messageries imperiales-nak egy Brazíliáig nyitandó gőzhajózási vonalra évi 4,700,000 franknyi segélyzés mellett engedély adatik. — A „Pays“ szerint a császár ma 23-kán indul Chalonsból Stuttgartba. Velencze. sept.22. October hó első felében Rotterdamban rendes gőzhajózási szolgálat kezdődik Rotterdam és Velencze közt a róniai szigeteken és Triesten keresztül. Turin, sept. 21. A kisajátítások a Piemontból Milanóba vezetendő vasút számára, mint épen most kihirdettetett, jövő héten kezdődnek. A Magentáig menő pályarésznek i. e. junius végéig kell befejezve s 1858 végéig a novara-turinival egyesítve lennie. Triest, sept. 23. A nápolyi hadigőzös „Veloce“ tegnap estve Montemolin gróffal s don Sebastiannal s ezek hitveseivel együtt Nápolyba ment. SZÍNHÁZI ELŐADÁSOK. Anemzetiszinpadon „Hunyady László,, Eredeti opera 3 szakaszban. A pestinémet színpadon: Herr Fielitz als Gast.„Ein Musikant, oder die ersten Gedanken“ Komisches Charakterbild mit Gesang in 3 Aufzügen. Bécsi bőr z e. Megérkeztek. Sept. 24. Gróf Mikó Imre titkos tanácsos Kolozsvárról.Báró Wenkheim Victor, földbirt. Eszékről. Báró Bésán János földbirt. Győrből. Dimics Emil cs. k. megyetörvényszéki tanácsos Kecskemétről. Wadieska Ferencz cs. k. megyetörvsz. tanácsos Bécsből. Dunavizállás : sept. 24. 5' 4 ' 0 0 fölött. sept. 24. sept. 231 Nemzeti kölcsön % . . 83 V» 83 Metalliqa/0 . . 811/s 81 Magyar földtehement. köt. 78% 79% Államkötelezvény 5% • • 99% „ 1839. . 140% 140'/« „ 1854.4% 1087,0 107% Éjszaka vaspálya . . . 1747 Va 172% Államvasutrészv. . . . 266% 261 Tiszai „ ...— 100% Ferencz József keleti. . .— 46 Pozson- nagyszombati. . .— 22 B elsőségi— 30 Bankrészvény .... 664 966% Hitelintézeti . . . . . 205% 206 Dunagőzhajózási ....— 540 Pesti lánchíd ....— — Augsburg.......................... 105% 1057. Hamburg.......................... 77 778, London.......................... 10. 12 10.12/, Cs. k. arany . . . . . 7/8 108 Felelős szerkesztő: NÁDASKAY LAJOS.