Budapesti Hírlap, 1857. szeptember (198-222. szám)

1857-09-25 / 218. szám

* Dózsa Dániel előfizetést nyit „Zandirham“ czimü hőskölteményre , mely már sajtó alatt van. Zandirham a székelyek rabonbánja volt a hun nemzetiség azon korában­, midőn Árpád magyarjai Europa határát átlépték, és a testvér székely nem­zettől atyafiságosan fogadtattak. A 15—16 ívet tar­talmazó mű előfizetési ára 1 ft 30 kr. p. p. Az előfi­zetések szerzőhöz Kolozsvárra küldendők. * A M. F. m. vásárhelyi levelezője egy tréfás vá­rosi dobosról írt­a ki az utczakapitány azon jelenté­sét, hogy „a városon belül egyátalában nem, a váro­son kívül pedig csak hat órán túl szabad disznót per­zselni (a tűzvész elkerülése végett)“ Így hirdette­: „A városon belül senki sem disznó, a városon kívül is sok hat órán túl perzselni. “ Nemzeti színház. F. hó 23-kán operaszerző triumvireink Erkel és a két Doppler új operáját „Erzsébetet hallottuk, s újra meggyőződtünk, hogy e daljáték ha nem tart is igényt valami átalá­­nos mélyebb művészi becsre, kedvessége elvitázhat­­lan. A benső lelki alaphangot, mely az egész világ­nak művészi remeket nyújtott operaszerzeményeket kitünteti, itt egy más alaphang egysége látszik pó­tolni, az t. i. hogy e daljáték szerzői mindenütt a magyar zene lelkéből vették és idomították dalla­maikat. A palotás magyarok, a lassú andalgók, s a régibb és újabb csárdások allegroi és codái azon motívumok, melyekből az Erzsébet zenéje és dalai születtek, és az énekesek ajkaira átköltöztek. E sa­játosság mindenesetre sokat tesz, hogy ez opera egyes részei oly melegen csúsznak be a magyar hall­gató fülébe. H.­Lonovicsné assz. több helyütt egészen a mi derék népzenészünk Fau­kárus Ferkó hegedűjét énekli, mely kifejezés használására any­­nyival inkább reá bátorodtunk , miután azt a sok „csalogány“, emlegetést már másoknál is megun­tuk, mikép is lehet egy ily par excellence co­loratura énekesnő irányában azon örökös egy­hangú phrasist használni ?... Szerzőktől igen jó eszme volt a magyar hallgató zenét ábrándos, sze­szélyes dali hangfordulataival énekes ajakra alkal­mazni, kivált oly énekesnő ajkára, a­ki könnyű tor­kával e le föl csörgedező hangpatakot egészen ere­deti gyors és tiszta ömlésében képes visszaadni. Azért mindig csodálkozunk, ha valaki H. Lonovicsné assz. mellett vagy ellen Leszniewszkával vagy másokkal pártot csinál, holott az ő művészete egészen más fénypontokkal és határokkal bir. H.­Lonovicsné dal és coloratura-énekesnő par excellence, ki valahányszor a játszi dalok terét elhagyva az operák drámaibb ré­szébe megy át, mindannyiszor veszt tiszta fényéből mint a felhő mögé bújt csillag! — A tele ház ma is nagyon szívesen fogadta ez új operát, mindjárt az első kettős a tenor és bariton— Jekelfalussy és Fü­­redy — közt kihivatást szerzett az előadóknak; to­vábbá kiválóan tetszettek a kettős II.­Lonovicsné és Kaiser­ Ernstné asszonyok közt, úgyszintén a 2-dik felvonásban az első és Jekelfalussy közti szerelem­­párdal, úgymint a komikus párdal Füredi és Kaiser­ Ernstné közt; nagyon szépen s a legkisebb modoros­ság nélkül volt előadva a 2-dik felvonási dalkoszorú Lonovicsné által, és végre az opera fénypontja a 2-ik felvonási nagy ötös és kar operánk jó ensemble-jének szerzett becsületet. Az operát Erkel vezényelte. A jutalmazott Jekelfalussy tapsokkal fogadtatott, nem oly hosszantartóval ugyan, mint a drámai jutalmazot­­takat szokták, de hiszen méltányos is a közönségtől, hogy az opera és dráma közti honoráriumok nagyon különböző mérlegét, egy kis tapssal üsse helyre. — Az elő emelet és földszint egypár páholyában ide­gen nemzetbeli főkatonatiszteket láttunk, kik ez estve színházunkat jelenlétükkel megtisztelték. Figyelmeztetés. A jogtörténeti státusvizs­­gálatok az 1857­,-ki téli félévben Pesten f. é. Octo­ber 5., 6. és 7. napjain fognak tartatni. Mi azon megjegyzéssel tétetik közzé, hogy a vizsgálati jelölt urak October 5-én múlhatatlanul megjelenni tartoz­nak. D. Wenzel Gusztáv a vizsgálati bizottmány elnöke. Iskolai jelentés. Az Öcs. k. Apostoli Felsége legmagasb kegyelme folytán izraelita fi- és lány gyermekek számára állított pesti minta főtanoda f. é. oct. 8-án d. e. 10 órakor az uj iskolai­ épületben a Hermina téren ünnepélyesen meg fog nyittatni. A tanítványok oct. 5, 6 és 7-én fognak az em­lített iskolai helyiségekben beirattatni. A tan­pénz egy tanítványtól havonként 20 pkr. sze­gény szülök gyermekei attól fel fognak men­tetni,­­ még a szükséges elemi könyveket is in­gyen kaphatják. az volt, hogy egymást megölelték Az őszinte ki­békülés e jelét az átellenes partokon álló szá­mos nézők észrevevék (mert a Niemen e ponton nem szélesebb mint a Szajna) s a legélénkebb tetszést gerjeszté. A két sereg hosszú vonalak­ban volt a Niemen hosszában felállítva; a föld népe csatlakozott hozzájok, s ama nagy jelenet tanúi, kik a politika titkaiban kevesbbé forgolódtak, midőn uralkodóikat ölelkezni látták, azt hivék, hogy a béke ismét helyre állt s a vérontásnak vége szakadt. Ezen első üdvözlet után Napoleon és Sándor a számukra állított pavillonba mentek. „Miért hadakozunk mi egymás ellen ? „kérdé egyik a másikat az értekezlet kezdetén. Napóleon Orosz­­országban tényleg csak Anglia szövetségesét ül­döző, s Oroszország, bárha Francziaország szá­razföldi hatalma méltán nyugtalanító, sokkal inkább szolgált Anglia mint ön érdekeinek, mi­dőn oly hévvel ereszkedett a harczba. — „Ha ön csak Anglia ellen viseltetik ellenséges érzü­lettel,“ monda Sándor Napóleonhoz, „akkor ha­mar kiegyezünk, mert nekem az ellen épen annyi a panaszom mint Önnek.“'.—Erre felso­­rolá Anglia elleni nehézségeit, a fösvénységet, önzést, melyet az folyvást kitüntetett, a hamis ígéreteket, melyekkel őt édesgette, az elszige­teltséget , melyben hagyta. szóval mindazt, mit neki ama szerencsétlen háború feletti elked­­vetlenedése sugallt, melyet hatalmával egyedül volt kénytelen viselni. Napoleon azon érzelme­ket fürkésző, melyeknek Sándor császárnál hí­zelegnie kelle, s csak hamar észrevévé, hogy két érzet uralkodik rajta: először a szövetségesei miatti mély kedvetlenség, kik oly alkalmatla­nok voltak mint Poroszország, vagy oly önzők mint Anglia, s aztán igen érzékeny és igen meg­sértett büszkeség. Semmi fáradságot sem kimért ennélfogva, mikép bebizonyítsa az ifjú Sándor­nak , hogy szövetségesei őt elámították s hogy ő nemeslel­küséget és bátorságot tanúsított. Meg­győzni i igyekezett őt, hogy Oroszország rész után van, ha hálátlan és féltékeny szomszédo­kat, milyenek a németek, támogat­ó kapzsi ke­reskedők érdekeinek, milyenek az angolok, akarna szolgálni, ő ezen tévelyt nagylelkű és mértéken túl fokozott érzelmeknek és azon fél­reértéseknek tulajdonítá, melyeket ügyetlen vagy megvesztegetett miniszerek okoznak. Végre különösen kiemeli az orosz katonák vitézségét i­s mondá Sándor császárnak, hogy ha egyesíte­nék a két hadsereget, melyek Austerlitz, Eylau és Friedlandnál oly vitézül harczoltak egymás ellen, de óriásokhoz hasonlók, kik bekötött szemmel küzdenek, a világon lehetne ural­kodni , ennek szerencséjére, nyugalmára ural­kodni. Aztán igen óvatosan becsúsztató, hogy Oroszország elvesztegeti a Francziaország elleni háborúban erejét minden gondolható kárpótlás nélkül, míg ha Francziaországgal egyesülne, hogy kelet és nyugat fölött, tengeren és szárazon uralkodjanak, és annyi dicsőséget mint hasznot arathatna. A nélkül, hogy bővebben nyilatkoz­nék, úgy látszék feladatául tüzéli, ifjú ellené­nek szerencséjét megalapítni, jobban mint azok, kik azon ösvényre nógaták, melyen ekkorig csak vereségeket szenvedett. Sándornak mindenesetre voltak kötelezettségei Poroszország irányában, s becsületét tisztán kelle e helyzetből kimente­nie. Napóleon ezért értésére adá, hogy ő a porosz tartományokból többeket vissza fog adni, épen annyit, mennyivel szövetségese irányában köte­lezettségét leróhatja; ekkor az orosz kabinet egy uj politika ösvényére léphet, mely egyedül igaz, haszonhajtó s nagy Katalinéhoz hasonló teend. Ezen értekezés, mely egy óránál tovább tar­tott s minden kérdést érintett, a nélkül hogy azokat kimerítené, mély benyomást tett Sándorra. Napoleon uj kilátásokat nyitott meg előtte, mi egy mozgékony, különösen elégedetlen szellem­nek mindig tetszik. Egyébiránt Sándor, ki vere­ségei közben élénken érze a Francziaország el­leni ezen kétségbeesett harcz káros voltát, melybe besodortatott, s felfogta az e hatalommali szövet­ségi rendszer előnyeit, nagyrészt önmaga is el­mondta magának azokat, miket Napoleon neki megmagyarázott, csak hogy nem a győzőnek vi­lágossága, ereje és meggyőző hatalmával, ki a legyőzöttel szemközt áll, kezei telek ajándé­kokkal s ajka túláradva a hizelgő szavaktól. Sándor el volt bűvölve. Napoleon jól látá ezt s föltévé magában, hogy e hatást csakhamar tel­jessé teendi. Az uralkodónak már hizelegvén, most az em­bernek kívánt hízelegni. — „Jobban egyet fo­gunk érteni“ monda ő, „ha mi magunk szemé­lyesen végzünk egymással, mint ha ministerein­ket kaszáljuk , kik gyakran nem értenek ben­nünket, vagy csalódásba vezetnek, s mi Ügyein­ket egy óra alatt messzebb fogjuk vinni, mint alkuszaink napok hosszant. Ön és én köztem, téve hozzá , nem szabad senkinek sem állnia.“ — Ezen hízelgéssel, mely által Napoleon Sán­dor császárt mint egy jelentékenyebb szellemet ugyanazon magasságba emelő szolgái felett, me­lyet maga teljes joggal elfoglalt, oly töké­­­letesen megnyerő­tt, mikép ennek folytán ama javaslata is szives elfogadtatást nyert, hogy Sándor hagyja el az általa most lakott majorságot s jöjön a kis Tilsit városba , hol minden órán találkozhatnak. Ezután még a sze­rencsétlen porosz királyra került a szó, ki Sán­dor főhadiszállásán volt s várta, hogy mit fog­nak vele és királyságával cselekedni. Sándor ja­vaslatba hozá, hogy más­nap elhozandja őt ugyanazon talpra, hol Napoleon néhány felbáto­rító szót intézzen hozzá. Mielőtt Sándor új politi­kát kezd, szükséges volt, hogy „valamit“ (quel­­que chose, mint Thiers kifejező) szövetségese ko­ronájából megmentsen. Napóleon, kinek e te­kintetben már kész eltökélései voltak, bele­egyezett a porosz király elfogadásába. Erre a két souverain kilépett a pavillonból s kölcsö­nösen edvözlé egymás kiséretét. Végre újabb barátsági nyilatkozatok közt szétváltak, aztán mindkét császár a Niemen partjain álló számos nézők szeme előtt s tetszéskiáltásai közt ismét naszádokra szállt, így végződött e nagy esemény első napja. Holnap annak kifejlődését tovább követendjük. KÜLFÖLD. Anglia, London, sept. 21. A ministeriális „Observer“ a legutóbbi indiai tudósításokra vonatkozólag megjegyzi: „Delhi ugyan még nem vontatott le, azonban a számos kétségbeesett kirohanások, melyek folyvást az ellenségre nézve nagy veszteséggel vezettek vissza, oda mutatnak, hogy ama város nem sokáig tarthatja magát. A Luckno­s Agra sorsa iránti aggodalmakban mi nem osztozhatunk, s azt hiszszük,hogy mindkét hely tökéletesen elkészítve s biztonságban van. A vitéz Ha­we­lock tábornok nem vonult vissza Lucknótól. Ő betegeit, sebesültjeit s ágyúit visz­­szaküldő Kawapurba, s N­e­i­l tábornok őrize­tére bízta. Ugyanez tetemes erősbítéseket is ka­pott, mielőtt L­u­c­k­n­ó fölmentésére indult volna. Továbbá az sem igaz, hogy a délleli közleke­dés el volna vágva. Ellenkezőleg Benaresz s Allahabad még mindig birtokunkban­­tetemesen megerősítve vannak, s onnan naponta hadikészletek küldetnek számunkra. A veszély nem múlt ugyan még el, azonban úgy hiszszük, most már szinte el van fojtva. A gyarmatokból 15,000 főnyi csapatok érkeztek oda, s azokkal együtt Sir Colin Campbell, Elgin lord­s Wyndham tábornok is, hogy karddal s tol­lal közreműködjenek indiai birodalmunk meg­védésére. Angolországból legközelebb még 25,000 ember követendi őket. A bengáliai sereg, mint britt katona, nem létezik többé, s bizton remél­jük, hogy annak gyilkosságait s árulásait példás fenyítés követendi.“ A „Globe“ Kalkuttából, aug. 8-ról kelt lapok után, alaptalannak nyilvánítja a Have­lock tábornok Kavapurba vissza­vonulásá­ról­ távirdai tudósítást. Ez utóbbijuk 30 - 31-én sebesültjeit s betegeit Kavapurba küldé vissza, s oly erősbítéseket kapott, melyek bőven betölték a seregében támadt hézagokat. Aug. 1-én ismét útnak indult L­u­c­k­n­ó felé, s aug. 8-án ama vá­rost elérhetni remélte. Mint a „Daily News“nak Southamptonból írják, a kormány részéről parancs érkezett oda az iránt, hogy a „Ripon“ pos­tahajó, mely onnan vasárnap indul Alexandrába, készen tartassék 200 főnyi csapat elszállítására, melynek Egyiptomon át kellene Indiába vitetni. A „Bengál-Hurkaru“ szerint nem lehet többé kételkedni a R­e­i­d tábornok s B­a­n­k­s őrnagy (ki Sir H. Lawrence halála után Lucknóban parancsnokoskodott) haláláról a hírek alapossága iránt. Banks őrnagy agyonlövetett, azonban nem tudhatni, hogy minő körülmények közt. Ugyan­ezen lap szerint, a főkormányzó testőrségének le­fegyverzése kizárólag ezen csapatnak saját ké­relmére történt. A testőrség ugyanis parancsno­kának kijelenté, mikép látván, hogy Kalkuttá­ban gyanakodnak rája, fegyvereit egyelőre át­adni óhajtja. Ezen kérelem természetesen telje­­síttetett, s az ügy mindkét részről a legnagyobb udvariassággal jön elintézve. A „Nord“ párisi levelezője szerint az angol követség még nyug­talanítóbb tudósításokat kapott Indiából. A fel­­kelők Kalkutta felé nyomultak,s a legutóbbi sürgönyök keltekor még csak 50 óra járásnyira voltak a várostól. A consulok az összes rendel­kezhető hajókat készen zárták, az európai la­kosság oltalmára. Az „Observer“ szerint noha az indiai láza­dás hihetőleg érezhető hatással leend India s maga Angolország pénzügyére is, mégis általá­ban kételkednek arról, hogy a legközelebbi idő­ben kölcsön fölvételére lenne szükség, s azok, kik a keletindiai társulat viszonyaival ismerete­sek, azt hiszik, hogy a különböző kormány­ke­rületek pénztárai egyelőre képesek lesznek a megkívántató kiadásokat födözni. Lehetséges ugyan, hogy később a kormány kénytelen lesz a hadkészületek költségeinek födözése végett kölcsönhöz folyamodni, azonban a jelen perez nem volna kedvező kölcsönfelvételre nézve, s azért a hatóságok, míg csak lehet, azt hihetőleg elhalasztandják. A „Globe“ szerint, az Elgin lorddal Kal­kuttából érkezett csapatok 864 tengerészka­tonából, s a 90-ik ezrednek egy 99 főnyi szaka­szából állottak. Legközelebbre várták a „Pearl“ hajót, a 90 ik ezrednek 199 emberével, s­ 260 tiszttel s tengerész-katonával, a „Lancefield“ ha­jót az 59-ik ezred 128 emberével, s a „Kenning­­ton“ hajót az 5-ik puskás-ezred 150 emberével. S e szerint a már megérkezett s a legközelebbre várt csapatok száma 1,700 főre megy föl. Francziaország, Pár­is, sept. 21. A „Moni­teur“ szerint Cambridge herczeg múlt pénte­ken s szombaton Chalonsban jelen volt a hadgyakorlaton; 20-án az isteni tisztelet szabad ég alatt tartatott, mire szemle következett; ma a seregnek S­u­­­p­p­e - nel kelle táboroznia.Sokan tudni akarják, hogy a császár Münchenbe is el fog menni. A „Patrie“ szerint csak 24-kén utazandik el Stuttgartba,útközben Baden­­ben megállapodandik, s 28-ig maradand Stutt­gartban. Németországba elutazása előtt még meglátogatandja Párist. A franczia-Indiá­­ból jul. 30-ig terjedő tudósítások kedvezőleg hangzanak. Egy Pondichery-ből aug. 12-től kelt levél szerint ott az ügyállás folyvást kielé­gítő volt. Több idegen családok, melyek ott ke­restek menhelyet, Európába utaztak el. Egy Port-Louis-ból, Mauritius szigetéről, aug. 15-ről kelt levél a „Pöttinger“ s „Lady Jocelyn“ szállító hajóknak Kalkuttából oda érkezését je­lenti. Ezen két hajónak tüstént csapatokkal kelle Indiába visszatérnie. A kormányzó ki­­hirdetteté, hogy a gyarmatban toborzási hi­vatal fog felállíttatni. A „Courrier de la Gi­­rarde“ 17 előkelő bordeauxi kereskedő­háznak egy levelét közli, melyben azok az ezen városi kereskedelmi kamrát arra szólítják fel, hogy komolyan figyelmeztesse a kormányt, az indiai franczia birtokok biztosítása végett te­endő czélszerű intézkedések szükségére annál in­­kább, mivel az 1815-ki szerződések szerint, az indiai franczia birtokok Angolország közvetlen oltalma alatt állanak, s nincs joguk erődítménye­ket állítni fel, vagy az anyaországból csapatokat hozni, a franczia érdekek s franczia terület ol­talmára. Hogy Pondicheryben valóban létezik némi aggodalom, kitűnik abból, mikép a franczia­­indiai gyarmatok kormányzója a chinai tengeren levő chinai hajóraj parancsnokától néhány ha­jót kért, a pondichery-i lakosság oltalmára. A t u n i s i b e y egy a császárhoz intézett saját­kezű iratában, Francziaország irányábani teljes rokonszenvét fejezi ki. A franczia polgárisodás Senegambiában tetemes haladást tesz. A polgári állási jegyzékek rendszere most a ben­­szülött néger lakosságra is kiterjesztetik, s an­nak behozatalától fényes eredményeket várnak. Már egy T­a­m­s­z i­r-A­n­a­t nevű néger a gyar­mati főmohamedánok egyike, a tunisi polgár­­mester segédévé neveztetett ki, s ezen választást átalában igen helyes rendszabálynak tartják. Spanyolország, Madrid. Egy sept. 19-től kelt sürgöny szerint, egy kormány­parancs júli­usig megengedi az országbai szabad gabna-bevi­­telt. A „Hojas“ jelenti, hogy a cortes-győű­lo­s octoberben fog megnyittatni. Oroszország. Az orosz félhivatalos sajtóban, nevezetesen az indiai lázadást illetőleg igen je­lentékeny változás történt. A „Nord. Biene“ most igen ünnepélyes hangon kijelenti, mikép­p Oroszországban teljességgel­ nem örülnek Anglia zavarain, sőt e lap szerint Anglia mindig a civi­­lisatió élén s messze Francziaország felett állt, s a világ elég nagy arra, hogy a birodalmak kö­­zött mindegyik kellő tért találjon a kifejlődésre.“ E békés hangulat e peretben bizonyára nagy jelentőséggel bír, azonban e két birodalomnak érdek-ellentétességét természetesen legkevésbbé sem képes megszüntetni, mint ezt az „Oestr. Ztg.“-nak egy szimferopoli tudósítása is az oroszoknak az Amur folyó melletti letelepe­dését illetőleg bőven mutatja. E levél szerint „az orosz kormány meg van győződve, hogy a China és Anglia közt kötendő békénél a st. jamesi ka­binet nem fogja egy záradéknak becsúsztatását elmulasztani, mely az Amur torkolatát az orosz lobogó elől örökre elzárná. Ennek megelőzése végett megbizatott a pe­kingi orosz missió, hogy a chinai kormánynyal formaszerinti szerződést kössön, melynél fogva ez az Amur folyót, mel­léktartományaival együtt, Oroszországnak áten­gedné. A dolgok jelen állásában kétséget nem szenvedőnek tartják, hogy a pekingi udvar ebbe bele fog egyezni.“ S tovább igy folytatja e le­velező : „Az Amur folyónak birtokba vétele Oroszország részéről nagy lépés Keleti-Ázsia felé, s az angolok egész féltékenységét föléb­reszteni képes. Ez által bizonyos tekintetben a jelen chinai dynastia bölcsője, a Mandzsu-tarto­mány is kezébe van adva, s befolyása a pekingi udvar határozataira tetemesen növekszik." Váj­jon nem elég fényes illustratiója-e ez a Stutt­gartban kötendő franczia-orosz-a­n­g­o­l szövet­ség j­ö­vőj­ének? Távirati tudósítások. P­á­r­i­s, sept. 23. A „Moniteur“ egy csász.­rendeletet hoz, melynél fogva a messageries im­­periales-nak egy Brazíliáig nyitandó gőzhajó­zási vonalra évi 4,700,000 franknyi segélyzés mellett engedély adatik. — A „Pays“ szerint a császár ma 23-kán indul Chalonsból Stuttgartba. Velencze. sept.22. October hó első felében Rotterdamban rendes gőzhajózási szolgálat kezdődik Rotterdam és Velencze közt a róniai szigeteken és Triesten keresztül. Turin, sept. 21. A kisajátítások a Piemont­­ból Milanóba vezetendő vasút számára, mint épen most kihirdettetett, jövő héten kezdődnek. A Magentáig menő pályarésznek i. e. junius vé­géig kell befejezve s 1858 végéig a novara-turi­­nival egyesítve lennie. Triest, sept. 23. A nápolyi hadigőzös „Ve­­loce“ tegnap estve Montemolin gróffal s don Sebastiannal s ezek hitveseivel együtt Nápolyba ment. SZÍNHÁZI ELŐADÁSOK. Anemzetiszinpadon „Hunyady László,, Eredeti opera 3 szakaszban. A pestinémet színpadon: Herr Fielitz als Gast.„Ein Musikant, oder die ersten Ge­danken“ Komisches Charakterbild mit Gesang in 3 Aufzügen. Bécsi bőr z e. Megérkeztek. Sept. 24. Gróf Mikó Imre tit­kos tanácsos Kolozsvárról.Báró Wenkheim Vic­tor, földbirt. Eszékről. Báró B­é­s­á­n János földbirt. Győrből. D­i­m­i­c­s Emil cs. k. megyetörvényszéki tanácsos Kecskemétről. Wadieska Ferencz cs. k. megyetörvsz. tanácsos Bécsből. Dunavizállás : sept. 24. 5' 4 ' 0 0 fölött.­ ­ sept. 24.­ sept. 231 Nemzeti kölcsön % . . 83 V» 83 Metalliq­a/0 . . 811/s 81 Magyar földtehem­ent. köt. 78% 79% Államkötelezvény 5% • • 99% „ 1839. . 140% 140'/« „ 1854.4% 1087,0 107% Éjszaka vaspálya . . . 1747 Va 172% Államvasutrészv. . . . 266% 261 Tiszai „ ...— 100% Ferencz­ József keleti. . .— 46 Pozson- nagyszombati. . .— 22 B elsőségi— 30 Bankrészvény .... 664 966% Hitelintézeti . . . . . 205% 206 Dunagőzhajózási ....— 540 Pesti lánc­híd ....— — Augsburg.......................... 105% 1057. Hamburg.......................... 77 77­8, London.......................... 10. 12 10.12­/, Cs. k. arany . . . . . 7­/8 108 Felelős szerkesztő: NÁDASKAY LAJOS.

Next