Budapesti Hírlap, 1857. október (223-249. szám)

1857-10-01 / 223. szám

Folyó évi augustus 18-án az új igazgatóság alatt határoztatott ahhoz 30 pftnyi ráfizetés. Az uj igazgatóság alatt, mely Csanak József, Szentpé­­tery János fű­szer-, és Szabó Lajos vászonkeres­­kedőből áll, azt lehet mondani a legjobb kezek közt van a társulat. Ez új igazgatóság kormányra lépése alkalmával az egykor igen szépen jöve­delmezett de bizonyos okoknál fogva megszün­tetett sima őrlést ismét azonnal életbe léptette s igy most már a 40 ló erejű gőzgéppel ellátott vállalat naponként 250—300 mázsa lisztet őröl, s a közönségnek is több hasznára válik, mint míg csak finom lisztre dolgozott. A lisztárak a legközelebb sept. 17-n közreho­­zott árszabás szerint következők: legfinomabb dara nagy vagy aprószemü 13 ft, közönséges dara, 10 ft, legfinomabb 3 számú királyliszt 11 ft 24 fr, 1 számú montliszt 9 ft, 2-ik számú­ zsem­­leliszt 6 ft, 3-ik sz. fehér kenyérliszt 3 ft 45 kr, legfinomabb rozsliszt 3 ft 3 kr, fehér rozsliszt 2 30 kr, 0 sz. finom árpakása 12 frt, 1 számú első rendű 9 ft, másodrendű 8, harmadrendű 7, ne­gyedrendű úgynevezett ispotály árpakása 5 frt ppénzben mázsánkint. NAPIHÍREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, October 1. * A lovassági-hadgyakorlati táborban Parendorf­­ban f. hó 28-kán egy nagy caroussel-lovaglás tarta­tott a legmagasb Udvar sátrai előtt, Császár Ő Felsége s a legmagasb Udvar vendégei jelenlé­tében. Ezután megkezdődött a tábori csapatok haza­vonulása. * Parendorfból f. hó 28-ról írják : Tegnap d. u. 4 órakor a Bruck és Parendorf közt fekvő síkon nagy steeplechase volt. A versenypálya két angol mértföldnyi kiterjedésben a brucki majorudvartól Parendorf faluig terjedt, és több nehéz akadálylyal volt­­ellátva. Ezek közt egy 8 láb széles árok egy 3 láb széles és 41/2 láb magas sövénynyel s egy erős 5 láb magas palánk, kettős árkok sat. Csak öt lovag vett részt e versenyben, kik közt b. Orczy huszár százados jön győztes , valamint az ezután követke­zett síkfutásban is. Ez utóbbi alkalommal az a bal­eset történt, hogy a versenyzők egyike hg. Win­­dischgrätz 4. vértes ezredbeli alezredes, egy a pályán vigyázatlanul keresztüllovagló tiszt által le­­tapostatott és jobb orczáján súlyos sérülést kapott. * A sz. Kapischrán Jánosról nevezett szerzetes megye káptalani gyűlésének választási eredménye: provinciálissá len­­ni. A g­­­i c Cajus, ez alkalommal illyr részről, ki a pozsegai zárdából egy küldöttség által vezettetett be Budára; őrré: Kostroschitz Passkal, német - magyar részről; tanácsosokká: Kirchmayer Domokos, és Klassanovic Márk illyr részről, Becker Péter és Hantken Mansvet német­magyar részről. A választásokkal együtt a provin­­czia százados örömünnepét is megülték. * Az ó­budai missiót, mely f. hó 13-kán vette kezdetét s 20-kán befejeztetett, ez idén gr. Coudenhove, Tencher, Kooss és Ondroucsek redem­­torista atyák tartották. A missió fénypontjai közé tartozott az itteni kath. szüzek egyletének áldozása. A magyar ajkú kath. hivek, kik legnagyobb részt hajógyári munkásokból álltak, az elöljáróság részé­ről engedélyt nyertek, hogy az esti szokott munka­szünetn­él egy óranegyeddel előbb eltávozhassanak, s ők e szabadságot valódi vallásos érzület ösztönével kivétel nélkül a szent beszédek buzgó meghallgatá­sára használták. * Humboldt Sándor „Koszmosz a világ egye­temes­ természeti leírása“ czímű nagyhirű munkájá­ból Mik­sits Imre úr magyar fordításának első füzete épen most jelent meg. E fordításból lapunk mutatványokat hozott, s a magyar olvasó­közönség, melyet alig szükséges Humboldt világhírű művének becsére bővebben figyelmeztetnünk, e fordítás értéke iránt is tájékozhatta magát. A kiadó fordító a kiállí­tási tetemes költség tekintetéből az egész mű meg­jelenhetését biztosítandó, arra aláírást nyitott, s e szerint az első füzet átvevője kéretik magát az egész mű, vagy legalább a HI. könyv átvételére aláírási­­lag lekötelezni, s egyszersmind az 1—5 füzetért 3 ft 20 krt p. p. azonnal lefizetni. Az egész mű kö­rülbelül 30 füzetet teend, előfizetési ára 16, bolti ára 20 ft p. p. Kapható a fordítónál 3 korona utcza 3. sz. a. és R­á­t­h Mór bizományos könyvárusnál a váczi- és kishiduteza sarkán. * A „Religio“ tegnapi száma közli Wisemann bibornok angol hymnusának pályakoszorúzott fordí­tását Gyurits Antaltól. Versszakai közöl több sike­rült ; a rímek néhol gyöngék, a kifejezés azonban természetes, és többnyire megfelel az egyházi ének méltóságának. Az ötödik versszak e sorait: „Mint villanynyal egy percz alatt Meszsze szárnyal a gondolat.“ helyesebbnek találnák átvitt értelemben igy : „Mint a villany egy perez alatt a­mi a mértéket is tisztábbá tenné. A nevezett szer­kesztőség e világegyházi hymnus első versszakához írandó dallamra, vegyes karra alkalmazva, pá­lyázatot nyit. Jellege egyházias és nemzeties le­gyen, mert e melódia használata templomi és tem­plomon kívül leend úgy, miként például az „Isten tartsd meg“ remek melódiáé. A pályazenék bekül­désének határideje octoberló vége. A legjobb mű jutalmául egy magyar főpap 6 db aranyat, a kiadás fedezésére pedig egy magyar világi úr 10 db ara­nyat ajándékozott. g. Legközelebb egy fiatal iparosunk Oberliszt József mézeskalácsos legény, ki özvegy Schick Anna mesternő műhelyében dolgozik, bibornok-primás ő eminencziájától dicsérő és ajánló oklevelet volt szerencsés nyerni. A nevezett legény volt t. i. meg­bízva azon díszgyertyák elkészítésével, melyeket ö. eminencziája a múlt hóban történt nagyszerű búcsú­­járás alkalmával Mária-Czellbe vitt, ott azokkal a boldogságos Szűz szobrát megérinté, és azután visz­­szajövetkor részint templomoknak, részint magas állású személyeknek ajándékozott. S miután ezen gyertyák , melyeken virágok , czimerek, felírások, képek stb. domborművekben voltak láthatók, átalá­­nos megelégedést és tetszést nyertek , az ügyes és szorgalmas iparos az említett kitüntető oklevél nyo­mán alkalmasint nem sokára a mesterek sorába lépendő­­. Jövő szombaton vagy vasárnap fog a pesti, most már teljes hat osztályú főreáliskola növendé­keinek a beálló tanév kezdetét megelőző isteni tisz­telete a szent lélek segélyül hívásával a belvárosi plébániatemplomban megtartatni. Mire a tanuló ifjú­ság, tanári kar és egyházi személyzet ünnepélyes bevonulását tartandja a zöldkert utczában ujdon épült nagy iskolaházba, mely ugyanakkor leendő rendel­tetésére egyházilag be fog szenteltetni, és alkalmi beszédekben mind a tanuló ifjúságnak mind pedig a többi jelenlevő közönségnek e nap fontossága és ezen, Pest városának nem csekély áldozatába került és kerülendő tanintézetnek az életre kiható műkö­dése előadatai. Mint hallik, ez iskolába a beírások már­is oly sűrűk, hogy ha az új épület a kezdődő is­kolai évre meg nem nyittatik vala, az intézet hely­szűke miatt nem lett volna képes a jelentkezők nagy számát befogadni. * Wild a mindeddig fölül nem múlt éne­kes , kinek neve a pesti művészetbarátok előtt sem ismeretlen, közelebb félszázados jubilaeumát fogja Bécsben megünnepleni. Wild működésének öt­ven éve alatt több mint háromezerszer lépett föl. Jellemző az akkori műviszonyokra, hogy Wild, kit a drámai énekben még máig sem közelített meg senki, soha sem kapott többet 4000 pft évi fizetés­nél és két féljutalomjátéknál, s hosszú érdemdús működése után nyugdíjat sem húz. Jubilaeumi föllé­pése is jótékony czélra történendik. * F. Zemplénből írják a „M. S.“-nak: kassai püspök F­á­b­r­y Ignácz ur ő excsa f. hó 20-án szen­telte fel Hr­ab­o ez­en az uj templomot, melyet Malonyay Apollonia,néhai Malonyay Imre ur özvegye emeltetett a tűz által elpusztított régi épület romjain. A szertartás végeztével, mely nagy számmal ide sereglett nép jelenlétében hajtaték végre, a ne­vezett asszonyság kastélyában 100 személyre fényes ebéd volt. 7 órakor az egész kastély és udvar fény­ben úszott, s műkedvelői előadás fejezte be az ün­nepélyt. * Párisba a Szajna és Marne kerületből egy pornó érkezett, kit a tudományos akadémiának is be fognak mutatni. E nő pár nap előtt vihar al­kalmával a mezőn egy tehenet őrzött. A vihar nö­vekedésével egy fa alá futott, de e perezben csap le a villám, a tehenet megöli, s a nő is öntudatlanul a földre bukik. A vihar elvonultával a szomszéd falube­liek segítségével a nő visszanyerte eszméletét. De a legnevezetesebb az volt, hogy midőn a nő ruháit föl­nyitották, keblén a tehénnek világos képét lehetett szemlélni. (Kétségkívüli, hogy a csodát a photogra­­phiai képekhez hasonló tünemény idézte elő. Egyéb­­­iránt majd megfejtik az akadémikus urak. A vizs­gálódás mezeje ezúttal igen érdekes.) TÁRCZA. EGY ÉVI HÁZASSÁG. REGÉNT CARLEN EMÍLIÁTÓL. III. RÉSZ. XIV. (Folytatás.) — Én szerelmes! kiálta föl az ezredes, ak! ör­dögbe is, a tréfa nem rész. Nem tudod kedves A­driánom, hogy én a győzhetetlenek közé tar­tozom ? — Azt hivom ma estig, de ez estre az ellen­kezőről győződtem meg; szerelmes vagy, a minő csak ember lehet. Hiába tagadnád, ismerem e betegség kórjeleit, s te annak végső lázrohamá­­ban vagy. De hát telkemre, mi szégyen volna abban, ily szép nőt szeretni, kiben én magam is, én hideg­ítész, csak egy hibát tudtam fölfedezni, mely kétség kivül onnét jó, mivel neked akar tetszeni ? — Ismét tévedsz! A félénkség, melyet Lavini­­ánál észre vettél, épen a legtermészetesb nála Irányombani viszonyában, mig az, mit szemeiben föfedezni véltél, csak szive alamizsnája, de ko­rántsem mély érzelem tanúbizonysága. — Lehetetlen ! kiálta föl a gróf megütődve. — És mégis úgy van, viszonzá az ezredes némi türelmetlenséggel. Mi meglepő van abban ? Nem lehet az ember boldog szerelem nélkül ? Az ember kölcsönösen becsüli egymást, társalog, úgy él mint két bajtárs együtt, s mindezzel beéri, ha csak barátaitok nem fáradoznak észrevétetni veletek, hogy az egész viszony csak látszat­­szerű. — Kedves Hermannom, a mit mondasz, mind nem igaz; te nem vagy boldog ; te nem elégszel meg, s a­mint jellemedet ismerem, ily tréfában én több szomorút mint mulatságost látok: be­szélj komolyan, mert látom, hogy szenvedsz. — Hallod, Adrián, te éleselmű vizsgáló vagy s hosszabb ideig kell nálunk maradnod, két do­logból azt jósolom, hogy a való nem sokáig ma­radhat rejtve előtted, úgy hogy, mint barátom­nak s gyöngéd férfinak jobbnak tartom mindent megváltani. Köztem és Lavinia közt különös vi­szony létezik, vagy hogy jobban mondjam, az csak kötelességszerű és ideiglenes; mi csak a törvény előtt vagyunk férj és nő. —* Elment az eszed ? — Teljesen eszemen vagyok. Felfogod-e már most, hogy Lavinia magaviselete irányom­ban egészen olyan a minő lehet, állása velem szemközt ily hamis lévén ? — Ha igazat mondasz , meg kell vallanom, hogy ő helyzetébe ritka tapintattal és méltóság­gal találja bele magát. De megengedsz még egy kérdést ? — Nem, mindent megmondtam, s többé sem­mire sem felelek; e különös helyzet indokainak az egész világ előtt titokban kell maradniok, ar­­­ról többé ne szóljunk; de, miután most tudod a­­ dolog mibenlétét, szolgáltass neki érdemlett igazságot; igen nehezen esnék, ha látnám, hogy őt félreismered. — Csak egy szót: kettőtök közöl melyikben van a hiba ? — Egyikünkben sem, vagy mindkettőnkben, a­mint tetszik, mi nem tehetünk róla; mi nem szeretjük egymást. — Engedd meg, hogy abban kételkedjem, de magamnak tartom meggyőződésemet, s nem va­gyok oly oktalan, hogy közbenjárást kisértsek meg ; a ti dolgotok egymást kiismernetek. — Oh! gondolá az ezredes, fölkelvén s barát­jától búcsút vévén, arra nem lesz időnk. Azonban visszatérve szobájába, gondolatai fo­lyama visszavezeté őt azon pillanatra, midőn a felügyelő oly alkalmatlan időben lépett a szo­bába a grófot bejelenteni, s visszahivá emlékébe mindazt, a mi ez őt annyira fölizgatott estre tör­tént ; emléke mindig ugyanazon kéjjel rajzolá eléje; mindig ugyanazon szavak hangzottak fü­lébe ; mindig hallani hívé amaz elfogódott, kérő hangot, melylyel Lavinia mondá: „Hermann, le­gyen ön méltányos ; e levél megalázó reám nézve, érti ön ? Nem akarom, nem, nem akarom hogy azt ön olvassa.“ — Nem értem, mondá magában, miért adott oly kiváló hangnyomatot ez ö­n szónak ? „Nem akarom, hogy azt ö­n olvassa.“ Volt kifejezésé­ben valami, mi bizalmat parancsolt, talán még inkább mint azt maga a levél tette volna. — De vájjon kinek hajlandó az ember kevésbbé meg­vallani oly dolgot, mely megalázó, annak-e a kit szeret, vagy annak a ki iránt közönyös ? Oly kérdés, melyet az ezredes megoldani nem tudott, mert emlékében egész életén végig men­vén, semmit sem talált a mi őt megalázta, vagy minek bevallásától ő vonakodott volna. Aztán képzelni ügyeknek oly körülményeket, megalázó helyzeteket, melyekbe akaratunktól független események ragadnak. Haszontalan fáradság! Lavinia a legutolsó lény volt e világon, kiről föltehette volna, hogy ily eseményekbe vegyül­jön : szive tisztasága, jelleme emelkedettsége minden gyanút kizárt. Hermann minden talál­gatásról lemondott, mert egy legyőzhetlen ha­talom mindig uj körülmények összevetésére ösz­­tönző, melyekbe mindinkább elmélyedett. — Eszemen vagyok, vagy megbolondultam ? kérdezé végre magamagától, menekülni akar­ván mindazon csalképektől, melyek ostromlák, s hánykolódva ágyában. Adrián forgatá el fejem átkozott sugallataival ? Én, én, három hó után ! ... oh! nem; az igen is nagy esztelenség volna; már az is elég bolondságra mutat, ha annyira jutottam,hogy e kérdést tegyem magamnak, holott kilenc­ hó múlva többé nem leszünk. . .. „Her­mann, hallgasson meg és legyen méltányos; e levél megalázó rám nézve.“ Hogyan! ismét visz­­szatérek e szerencsétlen szavakra! Huh! mily hőség! megfulok ! De az ördög is látott ilyet! négy vastag takarót adni az embernek. ... Ez valóságos gőzfürdő! de nem , hiszen csak egy paplanom van. .. . Adrián költő, mindenütt re­gényt lát, szegény ördög! de csak egy parányi józan észszel is az ember nem rohan hanyathom­­lok ily hálóba. „Nem akarom, nem akarom, hogy azt ö­n olvassa.“ Kárhozat! mi nyomom gyön­­geség! Valóban szeretném tudni, hányszor fo­gom még e szavakat ismételni. Bah! egy kis lá­zam van, ez az egész, és nincs víz, egy csep tíz sincs! a kanna egészen üres ! AUSTRIAI BIRODALOM, Bécs. A „Gazza di Milano“ most hivatalosan jelenti, hogy a cs.k. Apostoli Felsége f. hó 8-ki legf. határozata által egy leszámítoló banknak Lombardia számára leendő felállíttatá­sát elvben legkegyelmesebben jóváhagyta.­­ A lo­mbardveren ez­ei vasutak igaz­gatósága egy hirdetményben közzéteszi, hogy a közönség közé jutott fuvarszállítási­ díjak az em­lített pályákon hamisak , miután az ilynemű tarifát még nem adott ki.­­ A külföldi biztosító társulatok­nak Austriába bebocsátása, mint a „Bérs. Bors. Ztg“ írja, nemsokára be fog követ­kezni, és még a porosz kormánynyal is folyná­nak tárgyalások, melyek örvendetes eredményt ígérnek. — Az „A. A. Zig“-nak Rómából sept. 16- káról írják, mikép Schrader atya a tudós je­zsuita az nap utazott el Bécsbe, ott az ifjú pa­poknak, kik tudorságra s hittani tanárságra ké­szülnek, a dogmatikát fogván előadni. G­u­­­d­i domonkosrendi atya már néhány nap előtt uta­zott el ugyanoda; ő onnan meghívást s ő szent­ségétől azon megbízást kapta, hogy az ottani fő­tanodában aqrinci sz. Tamást magyarázza. A thomistikai hittan jelesebb képviselőjét nem lehe­tett volna találni. Állítják, mikép egy ferencz rendi tudós is meghivatott Bécsbe, hogy Duns Scotus theologiáját képviselje. Ebből látszik, hogy a hittani tanulmány Bécsben , a bibornok hg érsek befolyása alatt s Ferencz József Császár ő Felsége magas érzületénél fogva nagy­szerű mérveket kezd fölvenni. — A nemzeti bank hirdetménye az uj austriai pénzláb szerinti bankjegyek kibocsátása s a pengő pénz láb szerinti bankjegyek beszedése iránt legközelebb váratik. — Salzburgban sept. 21-kén nyittatott meg a németországi és austriai összes katholikus egyletek közgyűlése. A 100 küldött közt van 9 Bécsből, 9 Gratzból, 13 Tirolból, 15 Felső-Aus­­triából, 17 Bajorországból, 10 Kölnből, 13 Salz­burgból és 14 a bel- és külföld más városaiból. A benyújtott indítványok közt vannak a követ­kezők a saj­tóra vonatkozólag : „Tekintve a katholikus sajtó fontosságát, az ellenes sajtó szellemi ügy mint anyagi erőfeszítései ellenében, indítványozza a bécsi Severinus-egylet. A köz­gyűlés ép úgy az éjszaki és déli Németország számára a megfelelő sajtóközlegeket, mint kü­lönösen Austria számára a Severinus-egylet ál­tal nevezetes áldozatokkal életre hívott „Oes­­terreichischer Volksfreund“-ot (egy Bécsben megjelenő politikai napi­lapot) elterjesztés és támogatás végett erélyesen ajánlja. A Severi­nus-egylet Bécsben, Hofbauer, irodafőnök.“ — „A katholikus közgyűlés szíveskedjék elhatá­rozni, mikép a Fius, Vincentius, Bonifacius, Bor­romaeus, keresztény művészet-, legény- és más egyletek összes jelenlevő küldötteinek szivükre köttetik, hogy hazájukba visszatértük után külö­nös feladatukká tegyék, hogy azon lapot vagy lapokat, melyek lakhelyükön megjelennek s a kath­­elyeknek megfelelnek , minden rendel­kezésükre álló eszközzel ajánlják, s azok el­terjedését erejök szerint eszközöljék , különö­sen pedig beiktatványok által támogassák. Brentano Károly Ágoston.“ — „A kath. egyle­tekbe fölvétetés föltétele közé soroltassék az is, mikép a fölveendő tag kötelezze magát, hogy semmi rész lapot vagy könyvet nem veend, s kivéve ha fontos okok kívánják, nem is olva­­sand, valamint hogy másokat is ereje szerint a rész iratok vételétől és olvasásától vissza fog tartani. Linzi kath. közp. egylet.“ K 0 L F 0 L D. Anglia. London , sept. 27. Mindazon I­n­­diából érkezett magán­levelek, melyeket a „Daily News“ közzé tesz, igen hevesen kikelnek a főkormányzó Canning lord ellen. Ezen le­velekből következtetve Canning lordnak öröme telik a lázadás növekedése, s terjedésében­ azon­ban ezen levelekben némely oly állítások is fog­laltatnak, mikben nyilván némi kisértet-látás is tükröződik vissza. így egy kalkuttai lakos aug. 7-ről páni rémüléssel igy ír: „Kormányunk bárgyusága oly szemtelenekké tévé a lakoso­kat , hogy fényes nappal mindennemű ármá­nyok koholtatnak. A városban tömérdek ga­zok gyűltek össze. A békebírák nem átallják azt állítni , hogy törvényesen semmit sem lehet tenni ezen csőcselék ellen , s a törvényhozó tanács ugyanezen törvényt tökéletesen kielégítő­nek nyilvánítja. Több ravasz hinduk lerajzolják a vár tervét, összeszámítják s megmérik az ágyú­­kat; tetten kapatván, a békehíre elé vitetnek, s puszta megintéssel bocsáttatnak, el. A Vilmos­­erődben mindenféle rongy nép jár-kel, s összeköt­tetésbe igyekszik lépni az audhi királylyal. Canning lord nem örömest lép föl szigorúan ; általában semmit sem tesz, mig csak nem ösztön­zik valamire; így sürgetőleg kérték őt, hogy hirdettesse ki a haditörvényt, s ő természete­sen vonakodik ezt tenni. Egyik ember a má­sik után eléje vitetik, s áruló levelezésekkel vádoltatik ; de ezen embereket nem szabad bántani, és saját magán murisé­je, kinek et egy szép reggel a reggeli után agyon kelle szúrnia, keményen megdorgáltatik , de megkor­bácsolás­, vagy felakasztásról szó sincs. Két sze­mélyt épen akkor csíptek el, midőn a Vilmos­­erődben az angol zászlót levették, hogy a próféta zöld zászlóját húzzák fel, ennek 13,000 fürge ifjú szán­ára jeladásul kelle szolgálnia, az erőd megtámadására. Csupán az európai csapatok fel­­lázadásátóli félelem volt képes a főkormányzótól kicsikarni az azok kivégeztetése iránti parancsot. A „Globe“ ma az Indiábani helyzetről így nyilatkozik : „Noha bizton reméljük, hogy nem fogunk többé valamely nagyszerű balesetről ér­tesülni, mégis óvnunk kell olvasóinkat, hogy ne adják át magukat azon reménynek, mintha a legközelebbi két hónap alatt határozottan ked­vező tudósítások fognának érkezni. Hihetőleg a legközelebbi posták tudósításai is ily vegyes jel­­leműek lesznek. Épen nem remélhetnünk határo­zott jobbrafordulást October 3-dik hete előtt, mi­dőn az Angolországból elküldött erősbítések első erős csapatja megérkezendik a lázadás színhe­lyére. Azon új indiai sereg, melynek a brit felső ■­séget helyre kell állítnia, júl. 1-jén kezdte el­hagyni partjainkat. Gyaníthatólag ezen hét foly­tában fog megkezdődni annak Indiábani kiszál­lása , s a szállítóhajók 3 hónapig szinte szaka­datlanul, naponkint mintegy 400 embert szállí­­tandnak ki. S­i­r C­otl­i­n Campbell, táborka-NBA

Next