Budapesti Hírlap, 1857. november (250-274. szám)

1857-11-01 / 250. szám

utóda Bartakovics Béla mellett folytatta titkári állását, ki mint irodalmi Maecenás kétszeres buzga­lommá­ ösztönözte az ifjú költőt. Szerkesztett több vallásos és tankönyvet; 1852 óta pedig érseke meg­bízásából Káldi nyomán a magyar szentirás átdol­gozásával foglalatba. 1857 eleje óta egyeki magá­nyában folytatja lelkészi pályáját. A felemlített tö­mör kötetben foglalt költeményei: balladák és ro­kon neműek; vegyes költemények; vallásiak,zsoltá­rok; egyházi énekek. Legendák Pyrker L. J. után. Ára e kötetnek, mely a költő aczélmetszetü arczké­­pével van ellátva : 2 pft. * A „Nemzeti színházi nyugintézeti naptár 1858-ra“ (szerkeszti és kiadja Szigeti József) legközelebb megjelent. E naptár, mely most nyit pályát magának, irodalmi jelentőségén kivü­l még azon körülménynél fogva is teljes részvétet ér­demel, mivel egyszersmind humanisticus czéllal áll kapcsolatban. A szerkesztő kiadó t. i. mint a nyug­díjintézet jegyzője és a nemzeti színház tagja naptá­rának tiszta jövedelmét a czimben foglalt jótékony intézettel felezi meg, s e tekintetben az nem lévén pusztán magánvállalat, a közönség jótékonysági ér­zületét is igénybe veszi. Egyébként a szerkesztő gon­doskodott , hogy e vállalat a szép külső kiállítás mellett béltartalmával is kiérdemelje a magyar ol­vasó közönség azon méltánylatát, melyre azt a czím­ben foglalt jótékony czél fölhívja. A tartalmát ké­pező mtrnkák jól válogatva jelesb íróinktól szár­maznak. Színészetre vonatkozó czikkeket törté­neti és művészeti szempontból maga a szerkesztő, F­á­y András derék veteránírónk, E­g­r­e­s­s­y Gábor és Szigligeti adnak; elbeszéléseket: Kövér Lajos , Vas Gereben , V­a­d­n­a­y Károly és J­ó­k­a­y Mór ; történeti czikkei: Fényes Elek; költeményeket: Tompa Mihály, L­i­s­z­­­n­y­a­i Kálmán, Szász Károly, Losonczi László , V­i­d­a József, Dienes Lajos, M­e­d­g­y­e­s Lajos, Sail Ferencz és Némethy György; ezenkívül adja Szigeti József közkedves­­ségű színművét: „A vén bakkancsos és fia a huszár.“ A külső kiállítás szintén díszes : a czímkép Ürmé­­nyi Józsefet, a nyugdíjintézet elnökét ábrázolja (ehhez egy rövid életirat); a hónapok tábláin vig­­nettekben nemzeti színházunk nyugdíjazott tagjai­nak sikerült mellképei láthatók; a szöveg közt van egy színezett kép : Friczi alakja a Vén bakkancsos népszínműből, s egy más metszet: Mátyás király fája, Jókai regéjéhez. — Bolti ára a 21 ívre terjedő csi­nos nyomatú 4-ed rétű kötetnek 1 ft 40 kr pp. * Az uj­ téren a „Kioszk“ átellenében Goldberger Sámuel és fia mellett Osterlamm Károly ur könyvkereskedést nyitott, mely bel- és külirodalmi művekkel jól fölszerelve, mind a nagy közönség, mind azok igényeit kielégíteni képes, kik magukat egyes szakokban tudományrendszeres olvasmánynyal óhajtják mivelni. * Mint tudva van a „B o s k o v i t­z és társa ” ke­reskedő ház csődtömege álladékának ratificátiójával egy bizottmány jön megbizva. — E vizsgálat ered­ménye összegesen: a passiva észlete Pesten 230,000 ft, Bécsben 2,273,329 ft 21 kr, s igy az egész pas­siva 2,503,329 ft 21 kr. Az activa ellenben Pesten 1,929,451 ft, Bécsben 521,109 ft 55 kr, összesen : 2,450,560 ft 55 kr, és igy amannál 52,768 ft 26 krral kevesebb. rosodás magasabb fokot értek el, tovább foly­tatá a legkielégitőbb s legczélszerűbb módont segély­nyújtást s felbátorítást. — L­i­p­ó­t Feh­erczeg Ur Ő cs. Fensége, mint hadmérnökségi főfelügyelő, Tótországban tett szemleutjából ide érkezett. Valamint József Főherczeg Ur­a cs. Fensége is, ki Magyaror­szágból csehországi helyőrségéhez téren­d vissza. — Oct.31. B­uo 1-Sc­h­auens­tei­n gWiflrd­- Ügyminister ur ő exeja tegnapelőtt este Karlá­badból visszatért, s ma ismét átveszi a minis­­terium vezetését. Tegnap a diplomatiai testület legnagyobb részétől látogatást kapott. — Az itteni udvarnál volt spanyol követ, a belügyministerré kinevezett Bermud­o de Gastro utódául, Cuete lovagot emlegetik, ki előbb az Egyesült Államoknál volt követi minő­ségben. — Az argói udvarnál levő austriai követ, Apponyi Adolf gróf holnap érkezendik ide vissza magyarországi birtokaiból, s haladékta­lanul Londonba utazandik állomására. — A még mindig itt mulató szerb minister Perichitisch, a fejedelem nevében igen ki­merítő közléseket tett, a Belgrádban fölfedezett összeesküvés tárgyában, s egyszersmind igen ki­elégítő felvilágosításokat adott a fejedelem által elhatározott rendszabályok iránt. A nemzeti gyűlés összehivatását itt is igen valószínűnek tartják. •­­A Bécsben rendezendő ipartár­lat kér­dése az itteni kereskedelmi kamra legközelebbi ülésében fog tárgyaltatni, miután hirszerint a ministerium részéről, a kereskedelmi kamra el­nökségéhez , ezen függőben levő kérdésre vo­natkozólag nyilatkozatok intéztettek. — Azon f. é. oct. 21-t kelt, s az egész biroda­lomra nézve érvényes cs. nyiltparanc­s,mely­­nélfogva a közvetlen adók az 1858 ki köz­­igazgatási évre kivettetnek , rendeli: 1. Az 1853-iki közigazgatási évben a föld-, épület-, kereset- s jövedelem-adókat, az ezen adóházi országfejedelmi pótlékokkal együtt ugyanazon mérték s határozatok szerint kell lefizetni,melyek az 1857-dik közigazgatási évre nézve szabattak ki­­. Fenntartatik,hogy az adóztatásban szüksé­geseknek mutatkozó változtatások még az 1858-i közigazgatási év folyamában eszközöltethesse­nek.­­— Hir szerint a hírlapi bélyegre vonatkozó törvény már jövő vasárnap közzé fog tétetni a „Wien. Zig“-ban, s jövő újév napján fog ha­tályba lépni. — A Bukarestben Rosetti szerkesztése alatt megjelenő „Románul“ czimű laptól Austriá­­ban a postai szétküldés megtagadtatott. — Triest, oct. 28. Ma délután az itteni ki­kötő rendkívüli élénk látványt nyújtott; a cs. k. hajóraj, Velenczéből lővén, bement a muggiai öbölbe, s ott vetett horgonyt. F­a­u­t­z ellenadmi­­rál lobogója az „Adria“ csavar-fregaton van. A hajóraj rövid időn innen P­o­m­á­b­a induland, hogy ott hadgyakorlatait bevégezze; erre több hajók leszerszámozása fog eszközöltetni KÜLFÖLD Anglia, London, oct. 27. A legújabb new­­yorki tudósítások a Cityben mély benyomást tettek; a consolsok esni kezdtek s valószínűleg nagyon leszálltak volna, ha a bankigazgatók el nem határozzák, hogy a disconto­us fölemelésé­vel mindaddig várnak, mig az aranynak Ameri­kába özönlése fenyegető magasságra nem nő; ekkorig csak 600,000 sovereigne küldetett Ame­rikába. Francziaország, Pár­is, oct. 27. B. Bour­­queney bécsi franczia követ ide érkezett; ide hivatása összefügg a jelen politikai állással, mely a szóbeli értekezést szükségessé téve, különösen azon magatartásnál fogva, melyet a franczia di­­i­plomatia Austria irányában követni szándékozik. A követ ur gr. Walewskivel értekezvén kifejté azon nézpontokat, melyekből az austriai politika kiindul. Szólt a Bécsben uralkodó békés hangu­latról, valamint az austriai kabinet készségéről, Francziaország kívonatai iránt figyelemmel lenni, mennyiben azok birodalma érdekeivel és mél­tóságával nem ellenkeznek. A fejedelemségek kérdését illetőleg Austria azon a nézetből indul ki, mikép­p közelebbről van az által érdekelve, mint Francziaország,mikép az unióban oly veszély­t lát, mely súlyosabban­ nyom a latban,mint azon czél, melyet Francziaország kitűzött. Állítják, mmikép a követ urnák ezen taglalatait igen méltányolta a minister, ki egyszersmind azon reményét fejezi ki, hogy azokat a császár is méltányolni fogja. S valóban a „Const.“ mai czikke már­is tel­jesen elüt a „Pays“ és „Patrie“ korábbi czik­­keiktől, s aligha azt nem mutatja, mikép Páris­­ban a portának az unió elleni tiltakozását mégis számba akarják venni. E lap azt mondja, mikép nem hiszi ugyan, hogy a divánok nyilatkozatával „az unió már végleg el lenne döntve. Nem lehet úgymond félreismerni,mikép Törökország, bárha a congressuson csak mint egyszerű tag szerepel, mégis oly helyzetet hoz magával,mely egészen kü­lön nemű s a legkomolyabb vizsgálatot igényli.Ha tekintetbe veszszük azon békülékeny eszméket melyek a congressusban mindig győztek, úgy föl­tehetni, hogy azon hatalmaknak, melyek e kér­désre nézve különböző nézeteket táplálnak, mégis sikerülni fog azokat megoldani, az­ál­tal, hogy az abban érdekelt összes érdekeket lehető kíméletben részesítendik.“—Ezen hang bi­zonyára nagyon elüt azon heves kifakadásoktól, melyeket még csak a mult napokban olvasunk, habár nem mernék is némely lapok példájára még ebből azt következtetni, hogy „Francziaor­szág az uniótól már elállt!“ Németország. A porosz kormány a német udvaroknál levő ügynökeihez köriratot küldött, hogy a szövetségi kormányokat a szövetségnél leendő erélyes támogatásra felszólítsák. Spanyolország: Madridban az új kabinet megalakulása daczára a dolgok állását énen nem mondják a Parisba érkezett tudósíts­ok kedve­zőnek. A Mon-Armero kabinetnek először is nem sikerült az O’Donnell párttal egyességet hozni létre. A főveszélyt a kabinetre nézve azonban a kamra jelen elemeiben látják, mint tudjuk az még a Narvaez ministerium alatt választatott, s in­nen a cortes-gyűlés elnapolása, miszerint azalatt a hatóságok úgy alakíttathassanak, hogy a ne­tán szükségessé válandó feloszlatás esetében az új választásokra az új kabinet szellemében hat­hassanak. Amerika: Az amerikai pénzkrízisről Londo­non keresztül vesszük a tudósításokat. A csapás, melytől annyira tartottak, bekövetkezett: az ösz­­szes new-yorki és bosztoni b­a­n­k­o­k megszün­tették fizetéseiket, a dél bankjai belesodortat­­tak az é­rvénybe, egész hosszú sora az új nagy bukásoknak tétetett közzé. New-yorkban mint­­egy 50,000 embert vesztette kenyerét, s az eddigi félelem iszonyú riasztó zajgásba tört ki. A new­­yorki bankok ugyan egy bizottmányt neveztek ki, mely az állam kormányzójától a törvényhozó testület egybehivatását kivánandja, hogy az a pénznyomoron törvényhozási uton segítsen; azon­ban az állam nem segíthet,ha akarna is,mutatja ezt saját papírjainak állása ; tudták ezt a kereske­delmi körökben , s a tódulat a bankhoz megkez­dődött odt. 13-án , mindig nagyobb tömegekben , a papírtulajdonosok folyvást növekedő félelme közt. A bankok sokáig derekasan kitartottak. A fölizgatott tömegek a bankok vasrácsai körül mint tajtékzó tengeri hullámok zajongtak. Oct. 14-én oly jelenetek fordultak elő utczákon , bankok­ban és irodákban , melyeket New-york még sohasem látott. A bankok megtevének min­dent, mi tőlük tett. Többen közülük délutáni órá­kig tárták nyitva pénztáraikat, s spéciesebben fizettek egész 150,000 dollárig; de másrészt igaz, hogy több régi bank összeállt s kényszerűé a töb­bieket, hogy fizetéseiket megszüntessék. A kisebb bankok természetesen követték, s ez volt a leg­közelebbi ok , a­miért oly sok gazdag és tisz­tességes ház megbukott. Az ügyletek mind pang­tak vagy teljesen megszűntek. Nem sokára Déli- Carolina , Kentuk­y, Virginia , Georgiából stb. megjöttek a tudósítások, hogy a fizetéseket ott is megszüntették. Az összes Állami- vasúti- és bankrészvények elértéktelenülése valóban bor­zasztó volt. fóvirági tudósítások. M­i­­­a­no, oct. 28. A Főherczeg-Főkor­­mányzó ur­a cs. k. Fensége a vizáradások ál­tal sajtolt tartományokban tett utazásából múlt éjjel Monzába visszatért. Mint Paviából jelentik , a viz 3 hüvelykkel magasabban állott mint az 1705. évbeni nagy vízáradáskor. Páris, oct. 29. (A „Presse“ magán sürgö­­nye). A „Pays“ szintúgy, mint a „Constitution­­nel” egy czikkében arra tesz e­élzást , hogy Francziaország a fejedelemségek uniójára vonatkozólag, igényeit mérséklendi. Mint mondják, T­h­o­u­v­e­n­e­­ meg fogja nyerni az általa kért határozatlan időre a sza­badságot. A kormány elhatározá a sereg­nek folyó évi hadjutalékát felényi­­r­e s­z­á­lli­t­n­i l­e. — Favre Gyula S­a­r­t­h­e­­megyében ellenzéki jelöltül lép föl a törvényhozó­­testület számára. Pária, oct. 30. Cavaignac tábornok meghalt. A „Moniteur“ M­agn­e pénzügyminis­­ternek egy jelentését közli, az 1859-ki budget tárgyában. A minister reméli, hogy a függő­­adósságot 886-ról 759 millióra lehetene leszál­lítani. A budget többlete előszámítással 48 mil­lióra létezik. Ebből 40 millió törlesztésre fog fordíttatni. Az ország pénzügyi helyzete igen kedvező. A külföldi válság daczára, Francziaor­­szágban semmi bukás sem történt. A bank nem fog kényszerített árfolyamot rendelni meg. A legutóbbi kölcsön osztályozása már folyamat­ban van. Bent e-vásárlás, és hadsereg-leszálltás helyeztetnek kilátásba Turin, oct. 29. A Tanaro s Bormida folyamok a f. é­­vizáradások által oly nagyságra emelkedtek, minőre még előbb sohasem. Borgo­­maneroban az A­g­o­g­n­a utczákat s piaczokat elárasztott, Borgo di St. Pantaleoban a szerfölött megáradt U­z­z­o­n­e utat tört magának a főut­­czára, s néhány másodpercz alatt, a viz a bol­tok- s házakban több mint két metrenyi magasra állott Albano s Ordenicoban a S­es­io nagy pusztításokat tett. Ama hajót, melyen van a Szardínia s Algír közt vezetendő távirdakötél többi része, 25-n Cagliariba várták. AUSTRIAI BIRODALOM, Bécs, oct. 30. Ferdinand­ Miksa Fő­­herczeg Főkormányzó Ur­a cs. Fensége, mint már jelentők, f. hó 25-én a milánói pályaud­varból a vizáradások által sújtott helységekbe elutazott, s előbb P­a­v­i­á­b­a ment, hol O cs. Fensége névszerint az elárasztott Borgo-Ti­­c­i­n­o külvárosban s környékén, három óránál tovább maradt, s a szükséges előintézkedéseket megrendelé. Onnan S. Cristinába indult, hol erős tűzvész ütött ki, s Chignolóban halt meg. — 26. s 27-én a vizáradások által sújtott vidékeken, s különösen ott, hol a veszély­t­za­lozta volna, és sietett Adrián gróf elfogadására, a ki még nem szállt le a kocsiból. A megérkezés­­­­től elválaszthatlan első rendetlenség után Lavi­­nia bemutatá vendégüket sógorának, de ez azt himezés nélkül oly rútnak nyilvánitá, ki nem méltó a fáradságra, melyet nevelésének szen­telni magát elhatározá. Ez idő alatt Rudolf Hermannt a terem ablakai alatt elfutó erkélyre voná. — Rosenborg valódi paradicsom, kedves ro­kon, monda nevetve, s most látom, hogy boldog­ságából mi sem hiányzik. Az ezredes elpirult; arra gondolt, mikép­­té­­lend Rudolf három hó múlva s a jövőbe tekintés által a múlt emlékére vezettetvén vissza, eszébe jutott, mily kevés örömet élvezett kilencz hó óta e lakban, hol mégis ő, imént oly szívélyesen fo­gadták. Bach ! monda magában, mellőzni akarván a kellemes benyomást, melyet élvezett, mindez csak szeszély, egy napi nedély, mely egy éjen át megváltozik , holnap egészen más lesz, s a kö­vetkező nap ismét különbözni fog a holnaptól. __Nem vagyok alkalmatlan ? monda Julia piczi lábait az erkélyre téve. ___Sőtinkább, mom­a az ezredes, hirtelen megragadva az alkalmat, menekülni akarván egy szivömlengéstől, melytől rettegett, szabad-e széket hoznom kegyed számára ? — Ezer köszönet! egy zsámoly lábaim alá szintén nem volna megvetendő. A bohó menyecskének nagy örömet okozott a medvét egy okos ebbé változtatni, és a vendég jogaival dicsekedvén, őt egy udvarias házigazda minden gyöngédségeire kényszeríteni, de a med­ve tiltakozott. .... » — Oly tapasztalatlan lovagnak mint én, már egy szék is sok, s mind a mit tehetek, annyiból áll, hogy kegyedet egygyel és Laviniát is egy­­gyel megkínáljam. — Oh! én kedvencz helyemen a zöld pamla­­gon foglalok helyet, monda a fiatal nő ott le­ülvén. Az ezredes mosolygva követe­lt. — Ön úgy látom, kétkedik ily gyors megté­résen ? — Igen! valóban annak őszintesége némi ké­telyt támaszt bennem ; mindig attól félek, hogy a természet előbb utóbb fölülkerekedik ; az em­ber nem egy könnyen szelídít meg egy az erdő­ből csak imént került vadat; aztán , ha már lo­vagot kellene választanom , inkább Adrián gró­fot hinám meg e kitüntető hivatalra. — A nélkül, hogy egy féltékeny férj vissza­adásaitól tartana? — Oh! minden félelem nélkül! de én azt hi­szem , hogy inkább a gróf nem igen hajlandó méltányolni a kegyet, melyre választásom öt kijelölé; attól tartok, hogy a tábor s még in­kább az utazás legújabb fáradalmai, őt egészen képtelenné teszik azon kitüntetés becsét fölfogni, melyben részesíttetik. Az ezredes, ki őt jól ismerve, egyedül véve észre a pirt, mely Adrián vonásain átvillant, s a kényszert, melylyel felelt. — Én annyira érzem a kitüntetést, melylyel szép házurném választása elhalmoz, mikép csak parancsát várom, hogy engedelmeskedjem. — De nem mondtam-e, hogy minden hűtlen­ségnek ellenszegülök, kiálta föl Hermann jóked­vűen, és az én jogaimról rendelkezés már az, mi­helyt én annak nyilvánítom. — Oh! ez igen zsarnoki, kiálta föl a pajkos Julia, a nő hűtlensége nem állhat a férje paran­csainak nem engedelmeskedésben. Drága Ru­dolf, te törvénytudó vagy , mondd meg nekünk, elfogadnál e te ily bizonyítatlanra épített bizo­nyítást ? — Megtörténhetnék , hogy valamikor aláír­nám azt, de jelenleg részedtek­ több áthágások azt visszautasítni kényszerűnek , mert tudom, hogy te engedetlen, de ha kis nő vagy. — Oh! te bámulásraméltó , elragadó, isteni férj vagy! Hermann, vegyen példát az én Rudol­fomon.­­— Kétségkívül sokat nyernék vele, de szeren­csétlenségemre én jobban megszoktam például szolgálni, mint azt magam számára elfogadni, és mivel tudom, hogy Laviniának kevesbbé van jót­állóra szüksége , mint az én bájos sógornőmnek, magamra veszem a gróf letételét azon rangról, hova az ő választása előlépteté. — Ah! tiltakozom ,kiálta Adrián s a zsarnok férjtől az engedékeny nőre hivatkozom. Vájjon a házassági tekintély határai közé tartozik-e a Rosenborgné asszony határozatainak megsemmi­sítése? — Lavinia, Lavinia, figyelmezz, kiálta föl Julia, őt ujjával fenyegetve. Gondold meg, hogy az ítélettől, melynek kimondására felhivattál, függ nemünk fölszabadítása; vedd azt hősiesen, és állapítsd meg elidegeníthetlen függetlensé­günket a tekintélyvágyó és zsarnokságára félté­keny férfinem ellenében. — Ah! Istenem! kiálta Lavinia, én magam gyöngének érzem a feladat irányában, mely ne­münk nevében rám ruháztatott, s oly szép ügy­höz én méltatlan, előítéletek által elfogult lo­vag vagyok. Én igen rosz példát fogok adni, ki­jelentvén, hogy magamat teljesen alávetem fér­jem és uram akaratának ; bilincsben születvén, annak lerázására csak rabszolgai, nem hősóriási karokkal bírok; következéskép, készebb vagyok békén viselni lánczaim, mint a hasztalan eről­­ködésben összetörni kezeimet, ha mindjárt ön­­megalázásom által a rám ruházott megtisztelte­tésnek szégyenére lennék is ! — Oh! renegát, minő hittagadás ! kiálta Ju­lia ; jól van! én egyedül a mint vagyok, ezen­nel hadat üzenek önök zsarnoki nemének, uraim; oda dobom keztjümet; szembeszállok önökkel zárt sorompók közt, gyalog és lóháton, életre halálra; megkísértem erőmet önök ellen, s ke­gyelemkérésre kényszerítem önöket ,­én a nő ér­tik önök, uraim! És egy gyermek bájos haragjával Hermann lá­baihoz veté kis keztyüit, Rudolf fölvevé azokat. — Elfogadom a kihívást, monda nevetve. Julia kevélyen viszonzá. — Jól van! tehát harcz ! De e pillanatban egy kis férfiú haladt el az ablak alatt, a tápkecskét vonszolván maga után,­­ a büszke amazon, harczi jellemét feledve föl­­kiálta: •— Ah! Istenem, a szegény kherubról el is fe­lejtkeztem. Mindeneket öttányának kell lennünk, holnap csatázhatunk. Távozott, s Rudolf tüstént követé. Kevéssel azután Adrián gróf szobájába vonult; Lavinia és Hermann egyedül maradtak. (Folytattatik.) SZÍNHÁZI ELŐADÁSOK. A nemz. színpadon: „Kísértet“ Eredeti népszínmű dalokkal 3 felv. A pesti német színpadon:„Ein ehema­liger Trotil.“ Original-Lebensbild mit Gesang und Tanz in 2 Anfz. Bécsi börze. oct 31. oct. 30. Nemzeti kölcsön % . . 82% 81V* Metalliq % . '. 80% 0 805/g Magyar földteherment. köt. 79 79 Államkötelezvény 5% . .. 99 „ 1839. '. 137Vs 138 „ 1854.4% 106"/10 107 Éjszaki vaspálya . . . 1730 172% Államvasutrész.. . . . 277% 178 London .......................... 10. 15 Cs. k. arany . . . . . 9% 109‘/4 Megérkeztek. Oct. 31-én Horváth Sándor cs. k. kamarás Sz. Györgyről. Ti­bold Károly cs. k. helytart. tanácsos és megyei főnök Sopronyból. Dunavizállás: oct. 31. 4­­0. 0­0 fölött. Felelős szerkesztő: NÁDASKAY LAJOS, v

Next